Szolnok Megyei Néplap, 1962. július (13. évfolyam, 154-177. szám)

1962-07-25 / 172. szám

1962. július 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Nyáron is élénk a szakköri élet a Ságvár Művelődési Házban A forró júliusi napokban sem szünetel a munka a szol­noki Sárvári művelődési ház szakköreiben. A biológiai szakkör rendszeresen tart foglalkozásokat. Néhány nap­ja hallgatták meg Máthé Já­nos balatonfüredi főkertész érdekes előadását a szép és célszerű kertről, augusztus 5- én pedig tanulmányi kirán­dulást szerveznek a fővárosi állatkert pálmaházába. Min­den héten találkoznak a fes­tőművészen szakkör szorgal­mas tagjai és az énekkar, amely műsorral készül a jászalsószentgyörgyi művelő­dési otthon augusztus 19-iki avatására. A gyermekfoglalkoztatás sem szünetel, délelőtt és dél­után naponta 50—60 úttörő és kisdobos szórakozik, művelő­dik a Ságváriban. A szimfó- nikus zenekar tagjai a sza­badságolások ellenére is szép számban jelennek meg a próbákon. Náluk egyébként az az újság, végleges társa­dalmi vezetőségüket augusz­tus 30-án választják meg. Fesztivál előtt... Minden nap próba — Lelkesedés és tudás — Látogatás a Tisza TáncegyHiteméi Új tagokat vár a munkás irodalmi stúdió A szolnoki munkás irodal­mi stúdió felvételt hirdet. Jelentkezni lehet minden hétfőn és pénteken 19 órától a Ságvári művelődési ház­ban, a Ságvári úton. Akik kedvet, tehetséget éreznek a versmondáshoz, színjátszás­hoz^ jelentkezzenek. — „Európa első bauxitter- melő állama Franciaország.;, A gépkocsigyártó ipar köz­pontja Párizs... A franciák úgy isszák a jellegzetesen savanykás borokat, mint ná­lunk a vizet... Különben erről is meggyőződhetnek majd ha kint járnak...” A tanár ott áll a hatalmas hegy és vízrajzi térkép előtt, magyaráz, szavait huszon- egynéhány lány és fiú feszül­ten figyeli. Vetítőgép kerül elő. Párizs, Lyon, Bordeaux, a Francia Riviéra, Nancy, Nizza, és sok-sok francia vá­ros, tájegység elevenedik meg a vásznon. A tanár szavai fe­hér .jegyzetlapokra kerülnek, s jónéhány francia kifejezés is. Aztán az ezer tó országá­ban, Finnországban járunk a vetítőgép jóvoltából. Finn parasztlányok, fenyvesek, ta­vak, városok, villák, lakások elevenednek meg — hangos felkiáltások szakítják félbe a vetítést: — ...„Emlékszel?! Itt jártunk abban a gimnáziumban lait­tunk, azon az autóbuszon utaztunk...” stb. Ennyi bevezető után végre eláruljuk, nem képzelődő, vagy vicces hangulatú diákok födrajzórájára csöppent az olvasó, hiszen vége már a tanévnek, vakációznak, pi­hennek, kirándulnak, dolgoz­nak a diákok. Ám, ezt a bi­zonyos földrajzórát valóban megtartotta Nagy Lajos, a Szolnoki Vásárhelyi Pál Köz- gazdasági Technikum tanára. „Diákjaival”, a szolnoki Ti­sza Táncegyüttes tagjaival immár hatodízben találko­zott, mikor ott jártunk a Malinovszki úti kulturott- honban. Hazánkat az idei nemzetközi népi táncf'eszti- válon a Tisza Táncegyüttes képviseli. A fesztivált augusztusban, a franciaorszá­gi Confolensben és' Brestben rendezik meg. A tulajdonképpeni próba bevezetője volt a már emlí­tett földrajzóra. Ezután kö­vetkezett a táncpróba. Elő­ször két táncospár, Guba Mihály és Juhász Anna, Ba­lázs Ágnes és Keresztfalvi Dénes_ perdültek táncra a parketten, hogy Pápai János zongorista ütemeire gyako­rolják a „Lippentő”-t. Guba Mihály, Balázs Ágnes nem­régiben jött haza Gyuláról, a kéthetes népitánc továbbkép­ző tanfolyamról, Guba Rozá­liával és Guba Lászlóval együtt. A gyulai tanfolyam egyik vezetője Csikász Sán­dor volt, aki ezúttal itt is irányította a próbát, helyet­tesítve a Szegedi Ünnepi Já­tékokon tartózkodó Mfannin- ger György művészeti veze­tőt. Fiatalember Csikász Sándor is, szinte hihetetlen, hogy immár tizenöt esztende­je táncol a csoportban. A „Lippentő”-t. az Erdélyi for- gatóst. majd a Fergeteges kö­veti. Jócskán izzadnak a tán­cosok, csillog a szemük, s amikor a Kötegyáni verbunk- ra kerül a sor néhány má­sodpercre a kitörő nevetés miatt félbeszakad a próba; Három lány is odaállt a fiúk mellé, ők is lelkesen ropták az igen nehéz férfi- táncot, csak úgy jószántuk­ból. önszorgalomból... Huszonhatan jöttek el a próbára, vagyis majdnem a A vzwxwos mAe® Angol pipadohány, Ches­terfield cigaretta, Havanna szivar, kapadohány és sok­sok ismeretlen füstölnivaló illata keveredik a jászapáti Bistey László szobájában. Az őszhajú ember — házi kata­lógusának segítségével — lát hozzá az „idegenvezetéshez’’ a szivarok, cigik, pipák, gyufák birodalmában. — Vagy negyven ország­ból több mint hatszáz ciga­retta és szivarfélét gyűjtöt­tem a felszabadulás óta, — mondja; — Hogyan merült fel a gyűjtés gondolata? — Valamikor olvastam a bécsi dohánytorténeti mú­zeumról. Eszembe jutott: nálunk nincs ilyen, de kel­lene, ha most nem is, de egyszer majd később. így került Bistey László ebédlőszekrényébe a holland Velasquez, és az átlátszó műanyagban pompázó Sena­tor szivar. Van itt Graciosas, Grossglocner, Regalia Média. A híres belga Picarde, Prix és Alto, az Ízléses cseh Darex, az amerikai Royal Corona, amelyben egy szál van egy műanyagtokban. Portugál szivarok: Six N, el­nevezéssel. Virginiák a vi­lág minden részéből, távoli dohányüitetvények, messzi földek hangulatát hozva ma­gukkal. S a , cigaretták, összesen harminchat országból. Fres­co, Orgini, Mentba, Davros Leander, Lajka, Porto, Caro, Aida, Champion, Star, Spen­cer, Robin Hood, Medium, Hudsop, Bill, Vic, —. és még sokáig sorolhatnánk nevü­ket. — Milyen országból kell még a gyűjteményt kiegé­szíteni? i — Európában' már csak Spanyol-, Görög- és Finnor­szág van hátra. Egyébként mind az öt kontinens képvi­selteti magát..; Persze, még sok helyről hiányzik a há­rom európai országon kívül is cigaretta, szivar. — Hogyan győzi pénzzel a gyűjtést? — Nem kerül sokba, kb. annyiba, mintha dohányoz­nék, minden nap elszívnék egy doboz cigarettát Újságot tesz elém: „Rela­tions et amitiés” — olvasóm. — Ismeretség és barátság — körülbelül ez a fordítása — magyarázza Bistey László. — Francia kiadvány. A világ minden részéből található itt cím arról, hogy ki, mit akar gyűjteni. Én pedig évek óta rendszeresen írok ég kapok leveleket — a lap tájékoz­tatása alapján. — Legutóbb egy indonéz kislány írt. Ci­garettát küld, viszonzásul matyóbabát kér. Egy hetven éves, Havannában élő ha­zánkfia, Emilió Barna bélye­get kér cigaretta ellenében. Jávából is ígértek cigarettát, szivart, Baselból Hans Tho- men ügynök, Lisszabonból pedig Manuel Ferrara de Silva Torres kereskedő, aid bélyeget kért portugál ciga­rettáért. A lengyelországi So- potba való diák, Dudzinszki Stefan ajándékba ígért len­gyel szivart, egy Addisz Abe- ba-i tanár magyar képesla­pokat kért. „Senor”, „Herr”, „Mister, „tovaris”, „Monsieur”, „Ge­nosse” Bisteynek nap mint nap jönnek tehát a levelek Jászapátiba, a Tüzér utca 3- be, a földkerekség minden részéből. Jászapátiból pedig indulnak a válaszok, a kéré­sek, a viszontajándékok Ázsiába, Afrikába, Európába. Ausztráliába és Amerikába. — Érdekes dolog a levél­írás is — magyarázza a há­zigazda. — Ha írok, csal? szép,. mutatós bélyegújdonsá­got ragasztok a borítékra, így biztos a válasz és én is hozzájutok egy messzi or­szág ritkaszép bélyegéhez. öngyújtókat, cigaretta és szivarszopkákat, hűzliket, ci­garettatöltőket, gyufaféléket, dohányzacskókat, hamutartó­kat, dohányvágókat, régi, a dohányzással kapcsolatos újságokat mutatott ezután a gyűjtő. Még tubákos szelen­cét is. ami valóban meg- prüsszögteti még a dohányo­sokat is. Statisztikai adato­kat és kulisszatitkokat árult el ezután. Belgiumban kb 100 féle cigaretta van, a szo- pókás szivarokat főleg az angolok kedvelik, Monaco. San Marino, Andorra és Lichtenstein európai mikro- államokból hiába vár a ciga­retta, vagy a szivargyűjtő kü- deményt, nem kap, mert ott, a dohányipar hiányában, im­port füstölnivalót szívnak. Svájci és jávai paraszt-pi­pát, portugál tengerészpipát vár most Bistey László és sok újabb meglepetést. Azt tervezi, hogy majd az egyszer Magyarországon is megalakuló dohánytörténel­mi múzeumra hagyja az egész gyűjteményét. B. Gy. teljes létszám. A szorgalom­ra, az akaraterőre, a tudásra nagy szükség is van, hiszen több új táncszámot mutat be az együttes Franciaország­ban. Például: a Kalotaszegi leánytánc, a Kötegyáni ver- bunk. az Erdélyi forgatós, a Lippentős, a Fergeteges, a Cigánytánc. stb. — Vala­mennyi produkció az együt­tes tehetséges művészeti ve­zetőjének, Manninger Györgynek kitűnő koreográ­fiája. Persze, a régi sikere­ket idéző táncok közül is mű­soron maradt jónéhány. Ezek közül nemrégen láthattuk a TV-ben is az Üveges leány­táncot. A franciaországi kö­zönség és a zsűri láthatja majd a Kunsági szvitet, a Széki muzsikát, a Pásztorbo­tolót. a Csárdást és1 a Bihari legényes tapsost is. Az ügyes, ruganyos tánco­sok ismét pihennek egy ke­veset. s míg kifújják magu­kat, mi Csikász Sándorral vágtunk néhány szót. — A felkészülés kb. 85 szá­zalékosnak tekinthető — mondja. — Mivel nincs sok időnk már (július 31-én, dél­előtt 9 órakor indulunk a budapesti Keleti pályaudvar­ról Franciaországba) — sű­rítjük a próbákat. Július 23- tól 29-ig minden délután tar­tunk próbát; — Bíznak-e a sikerben? — igen. habár nem lesz könnyű dolgunk. Bízunk ön­magunkban, hiszen hozzá­szoktunk már a forróhan­gulatú szereplésekhez. Műso­runkat a legjobb számokból állítottuk össze. — kb. egy­ötödét mutatjuk be a birto­kunkban lévő repertoárnak. Ha minden számunkat bemu­tatnánk, kitelne belőle vagy hétórás műsor. — Hányán utaznak a fesz­tiválra? Folytatódik a próba, így Szentendrei György, a cso­port egyik régi vezetője adja meg a választ: — Huszonegy táncos, hét zenész, egy énekes, egy tol­mács, egy kellékes és négy vezető. Vagyis nem megy mindenki. Éppen ezért nagy a versengés a táncosok kö­zött. :. Vége a munkának, mosda­nak, átöltöznek a táncosok. Sietnek hazafelé, hiszen más­nap, a munkahelyen is friss­nek kell lenni, és a másnapi munkaidő utón, délután hat órakor, a próba ismét folyta­tódik. .. ' — feubor — Napsütésben TETSZIK? A békési és mezőtúri háziipari termelőszövetkezetek sző­nyeg üzemeiben készült, kül önleges mintájú torontáli sző­nyegek külföldön már sikert arattak, most pedig megkez­dődött a hazai árusítás is A fenyfBggöny kialszik... ...KEZDŐDIK AZ ELŐ­ADÁS. A szabadtéri színpad nézőterén hatezer ember áll és hallgatja a Himnuszt Impozáns látvány lehet a színpadról a két emelet ma­gasságban húzódó széksoro­zat, rajta a sűrű embererdő­vel; Rövid üdvözlő beszéd után meglendül a pálca Va- szy Viktor kezében. Meg­kezdődtek Szegeden az 1962. évi szabadtéri játékok. Szemjonov elvtársi a TASZSZ budapesti tudósító­ja szintén vendége az ün­nepi játékoknak. Ő a Bánk bán-t, a nyitóelőadás operá­ját méretében és hatásában a Borisz Godunovhoz hason­lította. Valóban, Erkel re­mekműve a mi igazi nem­zeti operánk. Forradalmi tartalma, a nép panaszainak megjelentetése teszi azzá. Tavaly ugyanebben az., idő­ben írtam már a Bánk bán­ról. Azóta a produkció nem sokat változott, hiszen Mikó András rendezése nem tér el a tavaly bevált és si­kerré lett megoldásoktól és a szereplők is ugyanazok. Ami változott, az az előadás érettebbé válása. Sok apró egyenetlenséget csiszoltak le tavaly óta, színesebben, ha­tásosabban, elmélyültebben szólalt meg a zenekar és ha­talmas sikert aratott Bar- kóczy Sándor új koreográ­fiája. Lendülettel, könnyed eleganciával és mégis mél­tóságteljesen adta elő a tánckar nagy tapssal jutal­mazott produkcióját. Az egyéni szereplők közül talán Simándy József erő­teljes Bánk bánjának volt a legnagyobb sikere. Üj szí­nekkel gazdagodott * Radnay György Tiborca is. Vasárnap este nagy ér­deklődéssel várta, mindenki: mit nyújt Háry János, _ a nagyotmondó obsitos ' a min­denünnen összegyűlt sok ezer embernek, akik közül (a külföldieket leszámítva) talán egy sincsen, aki ne látta volna a jeles vitéz cse­lekedeteit. Mégis eljöttek, mert a mesének éppen az a varázsa, hogy sokszor hall­va sem unalmas. Hát még ha olyan rendező segít a mesemondásban, mint Békés András és olyan remek dísz­lettervező, mint Bakó Jó­zsef. ök ketten a nagyot­mondó ember lélektanából indultak ki. Szerintük vala­mi reális magva mindig volt az obsitosok meséinek és a díszletek meg az események ennek a reális magnak fan­tasztikus eltorzítását reme­kül érzékeltették. A kuko­ricát szemelgető kétfejű sas, az óriási búboskemenee a Burg fogadótermében, tete­jén a koronával, a kápráza-- tos fényű udvari népség és mellettük a krumplit hámo­zó szolgalányok remekül érzékeltették Háry János és a többi háryjánosok lélek­tanát^ Erre á színpadra hadsere­gek vonultak fel különböző egyenruhában, óriási rrtozsár- ágyúk riogatták a tájékozat­lanabb nézők szívét; vég­eredményben a kapanyél is elsülhet. S az irrealitások kavargásában mindig ott lát­tuk Őrzőét, aki a hős katona szárnyalását a hétköznapok szintjére húzta le; A KORREOGRÁFUS itt is kitett magáért. A katdnatán- cot megismételtette a fellelke­sedett közönség. Szabady Ist­vánban jóhangú, jómegjele­nésű énekest ismertünk meg. aki reálissá tudta tenni a .na- gyotmondó obsitos alakját. Örzse szerepében Mátyás Mária nyújtott maradandót. Égyet azért bízvást elhagy­hatnának: a negyedik kaland befejezésének búsmagyarko- dó. beállítását; Erre nincs szükség. Kóródy András szép mun­kát végzett a kibővített ze­nekarral. Régi igazság, hogy minél nagyobb egy zenekar, annál jobban ki tudja fejezni a legfinomabb’ árnyalatokat is. Mind a két esten igaz él­vezetet nyújtott a közönség­nek a hatalmas Orchester; AZ ELŐADÁSNAK VÉGE Örzse kunyhója és a kétfejű sas a búboskemence társasá­gában pihenni mennek né­hány napra. S a díszletezők még az éjszaka folyamán a színpadra varázsolják a forradalmi Párizst. Kezdődik a Párizs lángjai próbája. Az Operaház balettkara már megérkezett, s a játékok to­vább folynak Közép-Európa egyik legszebb kulturális központjában, a délmagyar fővárosban: Szegeden. Hernádi Tibor Hány emberre put egy fogorvos? Az Egészségügyi Világszer­vezet adatai szerint Indoné­ziában 285 000 főre jut egy fogorvos, Indiában 108 000 főre, Franciaországban 2700 főre az Egyesült, Államok­ban pedig 1700 fő^e* Az Egészségügyi Világszer­vezet szerint legalább 1000 ember számára kell biztosíta­ni egy fogorvost, hogy a la­kosság minden országban megfelelő fogorvosi ellátás ban részesülhessen.

Next

/
Thumbnails
Contents