Szolnok Megyei Néplap, 1962. július (13. évfolyam, 154-177. szám)
1962-07-22 / 170. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1962. július 22. ra* AZ EMBER TRAQÉDIÁJÁTÓL A VÍQ ÖZVEQYIQ A Szigligeti Színház műsortervéről A színházban jelenleg a különféle építő-szakmák mesterei az urak. Ki- hordták a székeket, a világot jelentő deszkákra ácsok, villanyszerelők, kőművesek gépnek fel”. Az igazgatói irodában azonban szorgalmasan folyik a munka, S ennek a munkának egyik eredményeként elkészültek a jövő évi műsortervvel, amelyet jóváhagyás céljából néhány nap múlva tárgyal a megyei tanács végrehajtó bizottsága. A műsorterv érdekes, sőt izgalmas olvasmány. Tükröződik benne a színház vezetőinek szorgos munkája* erőfeszítése, amellyel a legszélesebb rétegek kívánságainak, ízlésének is eleget kívánnak tenni. Ez pedig — ismerve az emberek szerteágazó érdeklődését — egyáltalán nem könnyű feladat AZ 1962—63-as évadra tizenhárom darab színrehoza- teiát tervezi a színház. Ezek között több eredeti bemuta- tató is szerepei. A klasszikus szerzők művei közül Ma*' dách: Az. ember tragédiája a legnagyobb vállalkozás. Jókai Mór: A kőszívű ember fiai című népszerű művének az ifjúság fog nagyon örülni A modem magyar színmfiirodalmat Mesterházi Lajos: Tizenegyedik parancsolat Bartos—Baróti: Mindent a mamáért és Tabl László: Egyszerű szívdobogás-a képviseli Érdekes lesz egy nyugati haladó író színmüve. Lester Cole: A vádlott Színhelye: Nyugat-Né- metország ma. Főszereplője egy gyilkossággal gyanúsított nő, vádlott: az újfasizmus. A szovjet irodalmat Pagonyín, ,,A Kreml toronyórája” híres szerzőjének új rígjátéka, a Kék rapszódia és Dunajevszkij nagysikerű operettje, a Fehér akácok képviseli. A tervben szerepel még John Patrick angol író érdekes, művészileg kitűnően megoldott drámája, a Heves szív, A könnyű szórakozás híveinek is ígér a tervezet csemegét. Bemutatják Lehár Víg özvegy-ét amelyet színházunk az államosítás óta nem tűzött még műsorra. Ábrahám Pál: Haway rózsája is sok fülbemászó melódiával örvendezteti majd meg az exotikus romantika kedvelőit Sardou: Szókimondó asszonyság-a Napoleon korába viszi el a nézőket A már említett Duna- jevszkij darabon kívül Kristóf: Vörös posztó című zenés vígjátékának bemutatóját tervezik, amelynek zenéjét a világhírű, magyar származású komponista, Joseph Kosma szerezte. A „Mindent a mamáért'' is ehhez a sorozathoz tartozik, A lezárult évad tervéhez képest a jelenlegi előrelépést ígér. Tavaly ilyenkor több olyan darab is szerepelt a tervben, amelyik nem volt kész, A színház úgy vélte: a darabtermés legfrissebb hajtásait hozza közönség elé. Azonban ez a törekvés nem járt sikerrel, a művek gyakran csak az utolsó percben készültek el, amikor már nem lehetett őket mással helyettesíteni akkor sem, ha gyengén sikerültek. Gyorsan, szinte hevenyészve kellett aztán összecsapni a porduk- ciót Az idén szakítottak ezzel a gyakorlattal és kész műveket nyújtanak be a megyei tanácshoz, ami a behatóbb elemzést és az alaposabb felkészülést egyaránt lehetővé teszi? T öbb a szocialista mon- danivalójú mű ebben az évben, s a színház — nagyon helyesen —- szovjet szerzők műveit is színre- hozza. A kétségtelenül nagy gonddal összeállított műsortervnek azonban akad néhány vitatható pontja. Az első ilyen: a bemutatók száma. Tizenhárom bemutató a jelenlegi színészlétszámmal — véleményünk szerint: sok. Az elmúlt évek tapasztalatai bebizonyították: a túlfeszített ütem, a kevés próbalehetőség a produkciók minőségén bosszulta meg magát. A jó minőségi munka érdekében tíz, legfeljebb tizenegy bemutatónál többet tervezni egy évadra nem célszerű.- Számítsuk ehhez hozzá, hogy az átalakítás miatt csak Jelentős késéssel, nyithat a színház. Hiányoljuk a paraszti témájú darabot. Legalább egyet be kellene mutatni. Itt nem elsősorban a színházé a felelősség: jó pa- rasztdráma ritka, mint a fehér holló. Mégsem ártana körülnézni a népi demokratikus országok drámairodalmában: hátha akad cseh, lengyel, román vagy bolgár barátaink színházművészetében egy jő paraszttárgyú színmű, ha már a magyar írók olyan mostohán kezelik ezt a kérdést. Esetleg egykét gyengébbnek ígérkező darabot el is lehetne hagyni ennek az új műnek a kedvéért A tervezetnek — Dénes Pál, a megyei tanács színházi főelőadójának véleménye szerint — akad néhány gyengébb pontja Is. Három mű kapcsán aggályok merültek fel. Kettőnél a színvonal, egynél a mondanivaló Bemutatkozik : KISS TAMAS T. Szerkesztőség! örömmel teszek eleget annak a kérésüknek, hogy a megye szülöttjeként küldjék müveimből a Nép'apnak. örülök, hogy szülőmegyémben akarják hallani újra hangomat, ahol először megszólaltam, s ahonnét útnak indultam 19 éves koromban, harminc esztendővel ezelőtt. Azóta kisebb megszakításokkal debreceni tanár vagyok, s a Magyar Írók Szövetsége tagjaként az Alföld című folyóirat szerkesztőségi tagja. Három verseskötetem, regényem, tanulmányaim jelenetek meg. Irodalmat tanítok a debreceni egyetem gyakorló gimnáziumában. A kisújszállási gyerekkor élményeim legmélyebb rétege ma is. Érzésem szerint ez a táj és ez a nép adta írásaim miliőjét és súgta legszebb soraimat. Hogy izgalommal lesem ma is szülővá- rosom felől szállongó híreket. úgy szeretnék olykor segíteni — kétségtelen jele, hogy az a föld a hazám. Kérem, fogadják el ezt a vallomást önéletrajzomul. Kék hajnal Az ablakon, tenyérnyi résen betört a kék. Én úgy hiszem, nincs itt a reggel még egészen, de már virrad, de már üzen. Oly sötét volt nem is emberi; odvábán vadként reszketett az éj, s félelmekkel teli négy talpára ereszkedett § hajnalodik. így látta éppen áz őrnagy is a földi űrt, begy kitört körünkből meré- [szen s új égövek szélén röpült, így látta, ilyen ifjú-kéken a Földet úszni, kék vizen, amilyen itt az abiakrésen benéz rám, s biztatón üzen; hogy ifjú még nagyon az [ember, kék hajnal rebben kék szemén Vágya is kék, akár a tenger, egének kékje is; remény. S mi még pihent zsibbadva, [restül: ébred érzékeny ujjhegyei hogy lét-nemiét űrén keresztül lüktető bolygókra tegye. Napok ragyognak fel szívében, széliemé less a hatalom s uralkodik naprendszerében arkangyalként, fiatalon. Kiss Tamás tekintetében.- A színház igazgatója szerint az aggályok túlzottak, A vita eldől a végrehajtó bizottsági ülésen, ahol mindkét fél kifejtheti álláspontját, \#égül a nagyszabású vál- * lakkozásról, Az ember tragédiájáról; A monumentális mű bemutatója tiszteletreméltó kezdeményezés, hiszen a magyar irodalom egyik legnagyobb remekét ismerteti meg a szolnokiakkal Kérdés azonban, hogy a jelenlegi technikai és személyi adottságoikkal meg- valósítható-e maradéktalanul ez a hatalmas vállalkozás. Münden műnek két alapvető kérdése a mit és a hogyan. Az előbbi néhány napon belül véglegesen eldől, az utóbbira a Szigligeti Színház leik® kollektívája kétséget kizáróan pozitív módon válaszol majd az, új évadban. e- ht' — Tíz pár háza Szerdán valóságos kis ünnepségre került sor Szolnokon, a Hunyadi János utcában. A délelőtti órákban kezdték meg ugyanis megye- székhelyünkön az első emeletráépítés munkálatait. Az építkezés eredményeképpen tíz fiatal házaspár kap majd korszerű otthont. Főként a megyei tanács vb, alkalmazásában álló új házasok szervezték ezt az emeletráépítést. A kivitelezést az Építő, és Szerelőipari Vállalat végzi. A vállalattól nyert értesüléseink szerint rendkívül gyors ütemben igyekeznek befejezni a munkálatokat. Előreláthatóan két műszakban dolgoznak, s a lakásokat karácsonyi ajándékként már át is adják. CSEHSZLOVÁK KAMARAEGYÜTTES A WARTBURGBAN A Német Demokratikus Köztársaságban a történelmi nevezetességű Wartburg várában hangversenyezik a nemrég megalakult^ Csehszlovák Harmónia Kamara- együttes. AZ együttes a keletnémet Etema hanglemezgyár felkérésére- Alban Berg kamarahangversenyét hanglemezre játssza, EGY SZÍNHÁZ KERESI AZ ALAPKÖVÉT A prágai Nemzeti Színháznak „eltűnt” az alapköve. — Kiderült, hogy az a kő, — amelyről eddig úgy vélték, hogy az alapítási okmányokat tartalmazza — üres. Márpedig a színház 1868. évi alapkőletételénél ezeket az okmányokat az egyik kőben helyezték eL — A kutatások most különféle műszerek segítségével folynak mindaddig, amíg ^megtalálják*5 a prágai Nemzeti Színház alapkövét AT „Önzők” című novella-remeket Sarkad! Imre „A szökevény” című gyűl teményes kötetéből későijük. A két kötet a tragikus sersű író életművének legjobb darabjait tartalmazza. A nyár elején Joli irt haza a szülőknek, hogy kislányával együtt náluk töltené a szabadságát. Mióta hazulról elkerült, hatodik éve, egyszer se volt otthon. S most teljes két hétre ígérte látogatását, A két öreg örült is, és nyugtalan is volt; az öröm keveredett a nyugtalansággal. Vajon hogy érzi majd magát két hétig... nem unatkozik-e majd! S az a csöpp gyerek, még másfél éves sincs, mit csinál itt az Udvaron egész ■nap? Hiszen nem szokott az áhhoz, hogy liba, kacsa, csirke, kutya, malac mászkáljon körülötte, s hogy félti majd az anyja! Joli néhány nap múlva megérkezett a kislánnyal. Férjéről csak annyit mondott, külföldön van, s neki a szabadságát most kellett kivennie, nem várhatott rá, hogy együtt nyaraljanak. Az öregek boldogok voltak. Fgy ilyen kis hegyi faluban a nyaralás annyi, hogy az ember reggel, leginkább kora reggel felébred, aztán megreggelizik, sétálgat egy kicsit, s várja az ebédidőt, azután a délután is eltelik, rokonokkal, ismerősökkel lehet beszélgetni csupa olyan dologról, ami egy cseppet se érdekes. Ezek inkább kérdezősködnek, s észreve- hetik, hogy Joli a kérdésekre nem szívesen felelget. De hát mindegy. Elszokott már hazulról. A kisgyerek pedig játszik az udvaron, vagy kézen fogják a nagyobbak, elviszik a patakpartig, ott megzavarja a libákat, s megpirosodik, lebarnul szint kap az egész napi levegőzéstől; tejet, vajat, szamócát, málnát, lépesmézet eszik, és az anyja örül, hogy egyre jobb az étvágya, a nagyszülők örülnek, hogy megismeri őket, hiszen egyszer látták eddig mindössze két- vagy háromhónapos korában. Akkor pedig minden csecsemő egyforma. A falu a hegy északi völgyében van, nincs se vasútja, se útja, se autóbusza, se villanya — semmije sincs, csak az erdő, ahol az állatok legelhetnek, annyi kis föld, hogy talán a kenyeret megteremni elég — aztán tizenöt kilométerre a bánya, ahol a férfiak fele dolgozni jár, s a közelben az útépítések, ide jár a másik fele. Joli is a bányában kezdte, onnan férjhez ment hirtelen egy mérnökhöz, attól rövid házasélet után elvált, de mindjárt elvette a mostani férje, ez a külkereskedelminél dolgozik, tehát sokat utazik ide-oda. A közeiben viszont két nagy üdülő is van, az egyik óra, a másik másfélóra gyalogúira. Ezek olyanok, mintha egy-egy kis városi központ lenne a falu közelében, Innen kapják a postát, innen vehetik a zöldségboltokban nyaranta a paradicsomot és paprikát, amely az 6 éghajlatuk alatt csak augusztus végére kezd énei, s éppen ezért nem is érdemes termelni. S ide hordják fel eladni a tejet, túrót, gombát — amit viszont fenn nemigen kapni a boltokban, Joli a jcét hét alatt egyszer se ment fél az üdülőbe, Az anyja másodnaponként felment árulni és venni valamit, egyszer kérdezte is a lányát, nem jönne-e vele, de Joliban nem volt hajlandóság. Leginkább a falun túli, patakmenti tisztáson napozott, a kislányával foglalkozott, s olvasott. Elég keveset beszélt; ha szemére hányták, hogy m-g a szó is terhére esik, akkor azt válaszolta, nagyon fáradt, kimerítette az elmúlt két hónap, A két hét lassan elmúlt, megállapodtak a szekeressel, aki az autóbuszig elviszi Joúékat, s az öregasszony kezdett útraválót sütrá-főzni. Megsütött természetesen egy kacsát, de két gyönge csirkét is rántott, lapulevélbe vajai, vászonzacskóba bödönös túrót, hűvös cserépkorsóba, levelek közé szamócát, s málnát csomagolt, és reggel még felgyalogolt az üdülőhöz, mert a falusi boltból elfogyott a vanília, s tésztát Is akart sütni. Délutánra érkezett vissza, fáradtan, nyugtalanul, csak leült a konyhaasztal mellé, s fejcsóválva nézte a falvédő mintás, tatka, varrott szálait. A többiek már megebédeltek, de benn voltak a konyhában. Joli cigarettázott, s egy képeslapot olvasott, az öregember hallgatott, $ akkor az öregasszony egyszer csak megkérdezte: — Te Joli. Igaz, hogy a férjed disszidált? Joli felnézett a képeslapból. Látta anyja várakozó, elkeserült arcát, apjára nézett, az meghökkent a kérdéstől, a kislány meg éppen kírohant a konyhaajtón valami nagy legyet üldözve, de megbotlott a küszöbben, s majdnem elesett. Igaz — mondta Joli, és visszanézett a képeslapba, fordított. Nagy csönd lett. Az ember krákogott. Joli olvasott tovább. De érezte a feszültséget, szeme csak járt a sorokon. Várta a további kérdéseket. Azok nem kérdeztek semmit. ,Ő bírta kevésbé idegekkel, lelökte a ké- ' peslapot, s azt mondta: — Igaz, persze, hogy igaz, a fene egye meg. Jó volt, hogy legalább kibeszélheti magát egy kicsit. Bár az apjával, anyjával sohase beszélte ki magát. Azok mindig felnőttek voltak, 6 meg gyerek — aztán mire ő is felnőtt lett volna, férjhez ment, s azóta ha kétszer látták egymást. * Folytatta, egyre ingerültebben: v — Nemcsak hogy disszidált. A hülye... Tudják, ugye, hogy 6 is elvált.. a második felesége voltam. Az öregek ezt persze nem tudták, Jolinak esze ágában sem volt megmondani, mert az öregek, már az ő válását is nagyon ellenezték — utólag, hiszen csab utólag tudták meg —. minek akkor nekik elmondom, hogy az új férj is elvált? — No, most kiutazott májusban Bécsbe. Ott összetalálkozott az első feleségével, akitől negyedik éve elvált. Az még ötvenhatban disszidált. Eszükbe jutottak a régi szép napok, vagy mit tudom én... Pali egy levelet írt nekem, abban bejelenti, hogy nem jön többé haza... ezért, meg ezért ■.. Na. Ennek három hónapja. Anyám honnan tudta meg? — Megtudtam — mondta az öregasszony szelíden, póztalanul, nem is magyarázott többet, csak jóval később tette hozzá: — Gombát vásárolt egy fiatalasz* szony, aki veled dolgozik, egy helyen. Azzal beszélgettünk, az kérdezte. Én úgy tettem, mintha tudnám. Avval felállt, kiment, s tétován tett-vett az udvaron-, szétnézett a padláson, hátha tojásokat talál, felhúzott egy vödör vizet, s kiöntötte az itatóvályúba, aztán vesszőseprüvel felseperte az udvart. Este, vacsorakor még azt kérdezte: — Mi oka volt? Joli értette a kérdést, éppen ezért nem is felelt rá. Csak akkor, mikor az anyja.újra kérdezett, már vacsora után. — Te nem voltál hibás? ■— Miben? — bőgte el magát a fiatalasszony. “ Ho csak abban nem, hogy nem tudtam azt csinálni, ami neki tetszett. Mindig csak azt hallottam, hogy az első felesége mit, hogy csinált. Hallottam, de tűrtem, állandóan tűrtem ... hogy az ég rogyjon... S csúnyán, elkeseredetten szitkozódni, káromkodni kezdett. — Énrám volt féltékeny a gyalázatos, folyton gyötört, hogy miért beszéltem evvel, miért utaztam amaiy- vál a villamosom■. A disznó, az aljas... még azt is kérdezte, elkezdte kérdezni, még állapotos koromban, hogy a gyerek tőle van-e? Azóta is... Hogy: ej, de fekete a szemed, fekete szemű apád lehetett... — így társalgóit a gyerekkel... Hát láttak már ilyet, hallottak ilyen aljast? S aztán egy levél: hogy... tévedett, mert Zsó- ka, az első felesége, Zsóka mégis az igazi... A férfink mind dögök — mondta aztán Joli, és megfürdette, lefektette a kislányát. Reggel, a búcsúzáskor, mikor már felrakodtak # szekérre, az öregasszony még ott sürgölődött, pokrócot hozott ki, hogy puha ülés essen a göröngyös utakon, s azt mondta a lányának: — Igazad van, te. Ne is menj már férjhez újra. Elég volt kétszer. S hozzátette, mikor már fenn ültek a szekéren: — Jössz nyaralni jövőre is? Bepárásodott szemmel nézett a szekér után. Éi, ez az önző lány... önző módon itt hagyta őket, mórt is csak lustán, velük se nagyon törődve ténfergett, napozott, alig-alig beszélt... önző, makacs lány volt ez mindig, de hát mégis az egyetlen eleven gyermekük,.. Csak újra férjhez ne menjen szegényke, akkor nem érné újabb csalódás, akkor jövő nyálon megint itt lennének két hétig... tizenöt napig... akkorra mér as Unoka két és féléves lesz. Jaj, csak addig valami bolondságot el ne kövessen — gondolta. SARKADI IMRE:
