Szolnok Megyei Néplap, 1962. július (13. évfolyam, 154-177. szám)
1962-07-22 / 170. szám
1&82. július 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 PUNJAB - BAKU - SZOLNOK Ha egy szót sem szólnának, akkor is észrevenni, hogy nem magyarok. A bőrük tömény barnasága az árulójuk. J. P. Vaish és P. N. Rajaram kettő aközül => sok indiai mérnök közül, akik országuk és népük boldogulásáért utaznak külföldi országokba tapasztalatokat szerezni: Szolnokon, a Damjanich strandon beszélgettünk velük. Szombat lévén, nem dolgoznak, mert az olajbányászoknál délelőtt 10 óráig tart a műszak. Lehűtöttük testünket a kellemes vízben és J. P. Vaish bemutatta úszó-tudását, amire rendkívül büszke, mért mint mondotta: — Indiában nagyon kevesen tudnak úszni. Nagyobb városokban van csak uszoda, de nem olyan, mint itt Csak mélyvíz van. Ott csak azfü- rödhet, aki úszni is tud. «-= A nők is strandolnak? — tettem fel előre megfontolt szándékkal a kérdést. Felesleges volt, az igaz, mert előre tudtam, mit fog mondani: Nem csalódtam. — Egyáltalán nem fűidének — mondta —, azaz... Kicsit töprengett, utána mesélni kezdett. Jól mondta a tolmácsnő, hogy Vaish-al 5,jobban járok”, mert szeret beszélni; Rajaram szűkszavú, kinek fotózás a mindene. Na, meg a gyerekek. Amint beléptünk a strandra, mintha a földből nőttek volna ki — három-négy tíz év körüli fiúcska termett ott és félre nem érthető célzásokat tettek arra, hogy készítsen indiai barátjuk felvételt róluk. Később a vízben is együtt hanoúrozott a gyerekekkel és oroszul gagyogtak egymással. — Szóval nők is fürdenek, ha azt fürdésnek lehet nevezni. Testükre csavart sárival (másfél méter széles és öt méter hosszú finom ruhaanyag) beállnak a vízbe, rendszerint folyóba és úgy hűtik magukat. Természetesen úszásról ilyen „fürdőruhában” szó sem lehet. — Helyesnek tartja a mi szobásainkat? — Nagyon helyesnek és egészségesnek tartom: Sajnos, ez a felfogás nálunk még csak a műszaki értelmiség és a külföldet járt emberek véleménye. Még egy emberöltőre lesz szükség ahhoz, hogy régi szokásainkat levetkőzzük. — Hol dolgozik? — Punjab városban, az állami olaj- és földgáz bizottság mérnöke vagyok. Ez a város egyébként hasonló fekvésű, mint Budapest. Az egyik fele síkság, a másik már hegyvidék jellegű. Az időjárásra, s annak szeszélyességére panaszkodik. Nem tudja, hogy nyár van-e vagy sem. Megnyugtattam, hogy mi, „bennszülöttek” sem ismerjük ki maA szép szó varázslója Arckép Horváth Ferencről' Az egyik pillanatban Páz- mán lovagot hallod, aztán változik a hang, az arckifejezés is. Most Mátyás, o tréfacsináló, két apró hangsúlyból és gesztusból a bolond setesuta képét jeleníti meg. A szolnojd helyőrségi klub kö- 'Zöns'éQ'e, tiszték, ' „kiskato- nák”, tanárok, óvónők, fekete fejkendős idős háziasszonyok és tízéves-forma. Icislányok önfeledten követik az Arany- költemény humorosan izgalmas fordulatait és hálás tapssal jutalmazzák a vers- mondót. Horváth Ferenc szuggeszti- vitását egyszerűségének köszönheti. Talán különösen hangzik ez, de mégis így van. Nincs benne semmi ünnepélyesség, közvetlen, csendes 6 maga és előadásmódja egyaránt. Ezért érezzük közöttünk élő valóságnak Robert Bums vidám fickóját éppen, úgy, mint Nicolas Guillén négerét, aki harcos mondanivalóját a rumba ritmusában zengi, dübörgi a világba. Elfáradt. De amíg a pódiumon állt, a közönség mitsem láthatott ebből. — A vers nem engedi meg a fegyelmezetlenséget. Tömör, sokat kifejező művészi munka a jó költemény és én tartozom azzal az embereknek, hogy — képességem szerint — hibátlanul, a költő álzara- tának megfelelően tolmácsoljam — hangsúlyozza Horváth Ferenc. S ott az asztalnál mond el néhány zengő sort szavai illusztrálására. Elmosolyodik. Ebben a mosolyban van valami a tizenötéves rövidnad- rágos kamaszéból, aki egykor a gimnázium önképzőkörében pirosra gyűlt füllel szavalt és zavartan köszönte meg az első tapsokat. Ekkor jegyezte el magát a verssel és ehhez a szerelméhez hű maradt Horváth Ferenc érdemes művész. Kereső típus. Tizennégy éve ismerem, hallottam verset mondani a hegyek között a táborban, lócákon, meg földön ülő ifjú tüzérek gyönyörűségére és nagy pesti színházak reflektorainak füzében. És mindig találtam valami újat, más színt, amivel mélyítette saját művészetét és új értelmezést adott jólis- mert verseknek. — Arra jöttem rá például, hogy a versek zeneiségének fokozottabb hangsúlyozása nem vonja el a hallgatóság figyelmét, ellenkezőleg, jobban kibontja tudatában a vers értelmét. Ezért — ha észrevettétek — az eddigieknél sokkal jobban aláhúztam a ritmust, a zenei hangzást. Észrevettük. És észrevette a hallgatóság is, amelynek fokozatosan forrósodott át a hangulata ezen az esten. Amikor kifelé ment a teremből, kedvesarcú asszony állt elé tizennégy év körüli kamasz fiával, — Bocsánat a zavarásért, régi tisztelője vagyok a művész elvtársnak és hallottam, hogy a vége felé kicsit berekedt. Egye meg ezt, biztosan használni fog. Ezzel átnyújtott két csodálatosan szép, hamvas őszibarackot. Horváth Ferenc megköszönte és mindjárt bele is 'mrapott az egyikbe. Az asz- szony meg anyás szeretettel nézte. Ha ezentúl sikerről, nép- zerűségről, a közönség szer '•tétéről hallok, ez a kép jut iíijd az eszembe. — ragunkat a természet rossz tréfáiban. — Nálunk, ha megjön a monszun, ami szinte percnyi pontossággal bekövetkezik, akkor mérget lehet venni rá, hogy 40 Celsius foknál — árnyékban — nem lesz hűvösebb. Az időjárás után a tanul- mányútjuk, a magyar olajipar, de elsősorban is az olajkutatás felől érdeklődtem. — Tavaly szeptember óta vagyaink távol hazánktól. Nagyon sokat tanultunk Bakuban és Taskentben. Jártunk Moszkvában, Krasznodárban, Leningrádban és üdültünk Szocsiban. A tengerpart örökké felejthetetlen élmény marad számunkra. A magyar olajkutatás? Nagyon jó. Remek felszereléseik és műszereik vannak a magyaroknak. Az országhoz és a található olajhoz viszonyítva egyenesen irigylésre méltó. — Az orosházi, hajdúszo- boszlói és Eger környéki olaj mezőkön jártunk, hol értékes tapasztalatokat gyűjtöttünk. — Meddig maradnak még Szolnokon és utána hová mennek? — Előreláthatólag július 25-ig maradunk, utána egy hónapig Nagykanizsán leszünk és szeptemberig Budapesten tartózkodunk: Azután irány: Punjab. ■ Ügy láttam, a honvágy Indiában is honvágy és ez az egy év elég hosszú idő volt. Hát még akkor, ha tudja az ember azt is, hogy J. P. Vaish második kisfia édesapja távoli étében született. — bognár — Strandolok Cserkeszöl! őn Ezrek keresik fel a cserkeszöllői — gyógyhatású strandfürdőt. Még a Dunántúlról is sok vendég érkezik. Jászberényi AKÖV história Egyre több gázelőfizetője van a városnak. S ugyanitt egyre több a munkásember is. Az egész Jászberényben különben zömmel olyan emberek élnek, vagy legalább is a gáztulajdonosok igen, akiknek hét—nyolc órakor kezdődik a munkaidejük. Ez eddig az AKÖV jászberényi telepén (Berényben .ugyanis az AKÖV bonyolítja le a gázcserét) hat órakor kezdődött a gázcsere. Minden ember igényének megfelelt. Hiszen munkakezdés előtt még bárkinek volt arra ideje, hogy gázpalackot cseréljen: Na de 6z így annyira logikus és ésszerű volt, hogy sokáig nem maradhatott érvényben. Ezért hát új gázcsere időszakot vezetett be nemrégen az AKÖV. Nevezetesen: délelőtt kilenc órától délután három óráig cserélhető gáz. Hogy a munkaidő legkésőbb nyolckor kezdődik, s legkorábban négykor ér véget. az mind nem érdekes: Egy a lényeg: az újítás. Űjí- tás önmagáért, de a lakosság igen sikerült bosszantására. — bl. — Elköltöztek a lovak A Temetkezési Vállalat felszámolta istállóját, amely eddig Szolnok központjában éktelenkedett. A három, jobb sorsra érdemes gyászparipát a város köztisztasági vállalatának lovai mellé kötötték. — Számtalanszor írtunk már arról, hogy tűrhetetlen dolog istállót a megyeszékhely központjában fenntartani. Az igazságérzetünk most azt diktálja, hogy bejelentsük az örömhírt: elköltöztek/ a lovak. Csehszlovák martfűi meghívásra Kedves vendégeket üdvözölt a magyar határon pénteken Kiss Kálmán, a martfűi Tisza Cipőgyár KISZ-tit- kára. A gyári fiatalok meghívására egyhetes magyarországi üdülésre érkezett a csehszlovákiai Gottwaldovból ötven ifjúmunkás. A barátság régi a két gyár: a Gott-' waldovi SVIT Művek és a Tisza Cipőgyár fiataljai között. Több mint egy éve nemes versenyben dolgoznak. A közös munkaterv ilyenkor nyáron vidám baráti találkozókat, ismerkedéseket is jelent. Alig egy hete, hogy a kása visszatért Csehszlová- Tisza Cipőgyár-félszáz'tnun- kiából, s máris megérkezett a csehszlovák csoport, Fafilek Milos CSM vezetésével A góttwaldovi fiatalok üdüléséről, szórakozásáról jól gondoskodtak a martfűiek. A határról kis balatoni kerülővel a gyár révfülöpi üdülőjébe kalauzolták őket. A gottwaldovi fiatalokat hétfőre várják Martfűre. Az első nap megismertetik velük a gyárat, találkoznak a gépek mellett dolgozó versenytársakkal. Keddre hatalmas tabló hívja vidám klubestre a martfűieket: hogy együtt szórakozzanak cseh barátaikkal, s koccintsanak a két nép barátságára! ~ — m, J. — Kiléptünk a bíróság zordon épületéből. Selmeczi, a vállalati jogász, aki a tárgyalás előtt egy pillantásra se méltatta a felperest, mosolyogva fordult oda és fanyar udvariassággal nyújtott kezet: — Amint az ítéletet megkapjuk, intézkedem. Negyvennyolc órán belül átutalják az összeget. Csak így! Átutalnak 10 000 forintot a 7-es AKÖV számlájáról Ignácz Kálmánné felperesnek! De kezdjük az elején, s kíséreljük meg nyomon követni az eseményeket, kiemelni a vaskos iratcsomó legjelentősebb „példányait”. Ignácz Kálmánná 1955-ben végezte el Budapesten a közgazdasági technikumot. Néhány hét után búcsút mondott a fővárosnak és elhelyezkedett a jászberényi 10-es AKÖV-höz, szakmájának hódolva. kontírozó könyvelőnek. Szorgalmasan, hozzáértően dolgozott, s három év múlva anyagkönyvelési csoportvezetővé léptették elő. Ebben a munkakörben is feltalálta magát, rendes, pontos volt. 1961 tavaszán a jászberényi AKÖV-öt a szolnokihoz csatolták. Március 20-án a vállalat igazgatója. Kerekes Ferenc sajátkezű aláírásával ellátott levélben közölte — mint a vállalat minden más dolgozójával — Ignácznéval is, hogy „...jelenlegi munkahelye, munkaköre és munkabére változatlanul hagyása mellett a szolnoki 51-es AKÖV állományába helyezi”. A fiatalasszony ezzel az értesítéssel a kezében szinte nevetségesnek tartotta a napok alatt felkapott szóbeszédet: Elbocsátanak, mert másnak kell a helyed, s mert ellenzed az igazgató egyes intézkedéseit. De ki se kacaghatta magát igazán, március 26-án megkapta az ugyancsak Kerekes Ferenc sk. aláírásával postázott levelet, melyben a vállalatok összevonásával adódó létszámfeleslegre hivatkozva az értesítés kézhezvételétől nem tartottak tovább igényt munkájára. Mint akit fejbecsaptak, úgy állt kezében két értesítéssel. Melyik az igaz, melyiknek higyjen? Közben pedig munkakönyvébe munkakörének megszüntetése helyett a „felmondás a vállalat részéről” bejegyzés került. Az üzemegységi egyeztető bizottsághoz fordult Ignácz- né, nem sok jót remélve. Nem lepődött meg, amikor az elbocsátás helybenhagyásáról értesítették. Sőt már azon se, hogy a csoportba, ahol dolgozott, újabb munkásokat vettek fel. Az ő beosztását K. László foglalta el, azt a szépséghibát ejtve a vállalat hírnevén, hogy néhány hét múltán elvonult kétévi jogerős börtönbüntetésének letöltésére. Az üzemegységtől a vállalati egyeztető bizottsághoz fordult Ignáczné. Ott azzal az indokolással utasították vissza: „Panaszos nem családfenntartó, nincs négy, vagy ennél több eltartottja, férie pedig mint üzemi mérnök. háromezer forintot keres havonta”. A döntést és az indokolást helyben hagyta a TEB is. A megyei főügyészség, ahová most már Ignáczné fordult, az „ügyben törvénysértést nem észlelt és így. ügyészi intézkedésre lehetőség nincs” végszóval intézte el egy időre ügyét. Ignáczné ekkor szerkesztőségünkhöz, majd tanácsunkra az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságához fordult. A KEB meghallgatta őt is, a vállalat dolgozóit is, s jogosnak tartotta a fiatalasszony panaszát. Bebizonyosodott végül- is, hogy többeket vettek fel az átszervezést követően is szerződéses alapon. A Legfőbb Ügyészség is törvény- sértőnek ítélte az eljárást, s utasította a Szolnok megyei főügyészséget a megfelelő intézkedésre. Üjabb tárgyalások, újabb intézkedések után végülis december 17-én Ignáczné újból munkába állhatott — a vállalat szolnoki telepén. Távol otthonától, családjától. Csak újabb intézkedéssel került Jászberényben számára munka. December 18-án Ignáczné keresetet indított elmaradott fizetésének megtérítéséért. S ezt meg is ítélte neki a jászberényi városi és járási bíróság. A vállalat azonban fellebbezett, A Szolnok megyei bíróság tárgyalótermében, a napokban remélhetőleg lezárult ennek a közel másféléves huzavonának, hercehurcának utolsó felvonása. A bíró a köznyelyre lefordítva Így indokolta az ítéletet! Ignáczné, aki pillanatnyilag saját munkáltatójának felperese. jogosan kereste igazát Igazolta, hogy elbocsátása után Igyekezett volna más vállalatnál elhelyezkedni. Jelentkezett a városi tanács ipari csoportjának vezetőjénél, a műszerész ktsz-nél, a két nagy üzemben, de sehol sem kerestek könyvelőt Ugyanakkor visz- szautasítja a bíróság az AKÖV vezetőinek azt az álláspontját hogy máért nem helyezkedett el más adminisztrátori munkakörbe, esetleg gyors- és gépírónak. Egyszerű az indok: nem azt tanulta* nem az a szakmája. Jogosnak tartja hát a bíróság a jászberényi városi és járási bíróság ítéletét és kötelezi a vállalatot, hogy Ignáczné elmaradott munkabérének 75 százalékát 9938 forintot fizesse meg. Most ismerjük a történetet s így talán érthetőbb a tolakodó gondolat: vajon ha egyszerű munkások, sofőrök, kalauzok, vagy műszaki, dolgozók okoznak 10 000 forintnyi kárt a vállalatnak, azután mi következik: Azt is ilyen simán, ilyen nagyvonalúan intézik el? Hisz ez az eljárás is kártétel, felelőtlen pazarlás, még akkor is, ha a szándékosságot nem lehet feltételezni, mégkevés- bé bebizonyítani. Túlságosan magas ár ez apró, kicsinyes sérelmek megtorlásáért Mert ezek után talán mondani sem kell, hogy ezt fátyolozták ez esetben az átszervezés, a munkakör megszüntetésének meséi. A KEB vizsgálatai, a Legfőbb Ügyészség állásfoglalása után sem látták be, hogy törvénytelenül intézkedtek. Az igazgató a mai napig sem ismeri ezt el. Egy ember tizenhat hónapi kétségeit, álmatlanságát, nyugtalanságát, saját felfuvalkodottságukat nagyon is áron alul váltották meg ez esetben az AKÖV- nek az ügyben szereplő vezetői, jogügyi képviselői. Borsi Eszter < Egy bírósági ítélet margójára
