Szolnok Megyei Néplap, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-13 / 136. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1962. Jűnios 12. A Pentagon háborús célokra akarja felhasználni a világűrt Az egységes Németország megteremtésének reális útja E hét szombatján, június 16-án ül össze Berlinben a demokratikus Németország Nemzeti Frontjának kong­resszusa. Munkatársunk felkereste Willi Meissner elvtár­sat, az NDK magyarországi nagykövetét és megkérte, tájékoztassa olvasóinkat e rendkívül fontos eseményről. New York (TASZSZ). New York-i ENSZ-körökben ko­moly aggodalmat keltett a New York Times washingto­ni tudósítójának az a jelen­tése, hogy a Fehér Ház uta­sítására a Pentagon egy prog­ram kidolgozásához kezdett, amely fokozni kívánja a vi­lágűr katonai célokra való felhasználását, s az Egyesült Államok „ellenőrzésének biz­tosítását”. E program egyik jellemző momentuma „olyan szputnyik terveinek elkészí­tése, amely embert hordozna, s képes lenne felkutatni és megsemmisíteni ellenséges űrhajókat”. Bár a Pentagon sietve cá­folta e jelentést, a cáfolatot senki sem vette komolyan. Ez érthető, hiszen Gilpatrick amerikai hadügyminiszterhe­lyettes még májusban kije­lentette, hogy a hadügymi- nisztérium határozatot foga­Párizs (TASZSZ) Az Humanité közlése sze­rint Portugáliában az utolsó egy hónap alatt 3000 sze­mélyt tartóztattak le. Több százan még mindig börtön­ben vannak. A lisszaboni rendőrség május 1-én 20 de­mokratát megölt, több mint százat megsebesített, ugyan­akkor 300 embert letartózta­tott. Május 8-án. több mint 150 személyt, néhány nappal később pedig 1300 főiskolai hallgatót vettek őrizetbe. Azokat a professzorokat, akik meg akarták akadályozni a rendőrség behatolását az Or­vostudományi Egyetemre, jú­nius 4-én gumibottal elver­ték. Az Humanité rámutat, hogy nap mint nap hol itt, hol ott tűnik el egy munkás, egy nő egy diák. paraszt, ügyvéd vagy író. akit Salazar rendőrsége a hajnali órákban elhurcol. Különösen súlyos helyzet­dott el irányítható szputnyi- kokból álló rendszer kidolgo­zására, hogy megvalósítsa „ellenséges űrhajók semlege­sítését”. Az UPI amerikai hír- ügynökség jelenti ezzel össze­függésben. hogy az Egyesült Államokban igen nagy fi­gyelmet fordítanak a Koz­mosz katonai célokra történő felhasználására. Bizonyíték­ként a hírügynökség nemcsak Gilpatrick kijelentésére hi­vatkozik, hanem a Pentagon hétfőn bejelentett ama dön­tésére is, amely szerint tit­kos rendeltetésű katonai szputnyikokat kell megalkot­ni, s ezt a munkát az Egye­sült Államok légierőinek ke­zében kell összpontosítani. A világűr háborús célú felhasználásának kirívó pél­dája az Egyesült Államoknak az a döntése is, hogy nukleá­ris robbantás-sorozatot hajt végre a légkör magas réte­geiben. (MTI) ben vannak a letartóztatott kommunisták. Octavio Pa- to-t. a Portugál Kommunista Párt Központi Bizottsága titkárságának tagját hathó­napos letartóztatása alatt többször vetették alá kínval­latásnak. Egy ízben 11 napig, más ízben hat napig egyálta­lán nem hagyták aludni és állandóan ütlegelték. Rabtár­sainak néhány nappal ezelőtt sikerült kijuttatniok a bör­tönből egy üzenetet, amely­ben tudatják, hogy Octavio Pato-t a legutóbbi kínzás után eszméletlenül látták cellájában, kevéssel ezután azonban eltűnt, a rendőrök ismeretlen helyre elhurcol­ták. Az Humanité még nyolc ismert portugál kommunista személyiség letartóztatásáról és sorozatos kínzásáról szá­mol be. megállapítva, hogy a Salazar rendszer rendőrsége a súlyos betegeket sem kímé­li. (MTI) KÉRDÉS: Nagykövet elvtárs kérjük, mondja el néhány szóban mi a jelentősége a kongresszus­nak. miért hívták össze, és milyen kérdések kerülnek a napirendjére? VÁLASZ: A kongresszusnak rendkí­vül nagy a jelentősége. Ma, amikor a nyugatnémet mili­tarista és revansista körök ellenséges magatartása egy­re növekvő veszélyt jelent az európai békére és akadályo­zója a német kérdés békés megoldásának. Ezért mind a német, mind az európai né­pek békéjének megőrzése ér­dekében véget kell vetni a jelenlegi állapotnak. Ezen a kongresszuson tanácskozásra gyűlnek össze az NDK vá­lasztott képviselői és a nyu­gat-német nép hazafias erői­nek küldöttei, hogy megtár­gyalják a békés német poli­tika alapkérdéseit. A Nemzeti Front Nemzeti Tanácsa ez év márciusában terjesztette megvitatásra az egész nép elé az „NDK tör­ténelmi feladatairól és Né­metország jövőjéről” szóló nemzeti dokumentumot. E dokumentum világosan a nép elé tárja a nehéz és bo­nyolult feladatok békés meg­oldásának útját. Az elmúlt hetekben gyűléseken, vitaes­teken és fórumokon több, mint 5 millió ember tárgyal­ta meg a dokumentumot és megválasztotta a küldötteket a most összeülő kongresszus­ra, amelynek feladata, hogy megvitassa a felmerült ja­vaslatokat. véleményeket és véglegesen megfogalmazza, majd megszavazza a nemzeti dokumentumot. KÉRDÉS: Miért éppen most terjesz­tették elő ezt a dokurpeníu- mot? VÁLASZ: A nemzeti dokumentum nyilvánosságrahozásának és a kongresszus összehívásának időpontja nem véletlen. Mindkét német államban alapvető döntések történtek. Az NDK a szocializmust építi, Nyugat-Nómetország átvette az imperializmus és militarizmus örökségét és a revansháború előkészítésének útjára lépett. 1961. augusztus 13-án, ami­kor az NDK létrehozta Ber­linben az antifasiszta védel­mi falat, végérvényesen nyil­vánvalóvá vált, hogy csődbe jutott az az Adenauer-i po­litika, amely az NDK erő­szakos felszámolásával akar­ta megkezdeni revansista terveit. A múlt erői — s ez megváltoztathatatlan tény — soha többé nem kaparinthat­ják kezükbe egész Német­országot. A jövő a szocia­lizmusé! Ez a fejlődés tette és teszi szükségessé, hogy világosan megmutassuk azt az utat. amelyen a német népnek haladnia kell. KÉRDÉS: A német újraegyesülésre vonatkozóan milyen elképze­léseket fejt kí a nemzeti dokumentum? VÁLASZ: A dokumentum abból a kétségtelen tényből indul ki, hogy német földön két né­met állam áll egymással szemben, amelyeknek nem­csak politikai koncepciója teljesen különböző, hanem alapvetően más társadalmi alakulatokhoz is tartoznak. Elképzelhetetlen, hogy a szocialista NDK-t mechani­kusan egyesíteni lehetne az imperialista Nyugat-Német- országgal. A kettészakítottság leküzdésének és a békesze­rető demokratikus egységes Németország megteremtésé­nek feltétele azon imperia­lista és militarista erők le­győzése, amelyek létrehozták a nyugatnémet különállamot és jelenleg is uralkodnak Nyugat-Németországban. Ma még nem lehet jóslatokba bocsátkozni, hogy mikor lesz ereje Nyugat-Németország dolgozóinak e változás meg­valósítására. De minden bi­zonysággal számolni kell az­zal, hogy a két különböző és egymástól teljesen függet­len német állam még hosszú időn át fenn fog maradni. A nyugat-német uralkodó- körök agresszív politikájának eredményeként állandóan mélyült és mélyül a két né­met állam közötti szakadék. Ez a politika vezetett oda, hogy ma a két német állam ellenségesen áll egymással szemben. Az NDK minden törekvése arra irányul, hogy ezt az el- v,selhetetlen állapotot meg­változtassa, és a két német állam további különélése he- lj’ett megegyezzen a kapcso­latok olyan minimumában, amelyek hozzájárulnak a bé­ke biztosításához és elősegí­tik a normális kapcsolatok kialakulását Ezután minden békeszerető német polgár feladata az lenne, hogy e megállapodásokat a békés új­raegyesítés folyamatának kezdetévé tegye. A kapcsolatok minimumán azt értjük, hogy mindkét ál­lam kölcsönösen tiszteletben tartja egymás felségterületé­nek szuverénitását, kijelölje a határokat tárgyalásokat kezd egymással a békeszer­ződésre vonatkozó álláspont­járól, lemond haderejének atomfelfegyverzéséről és tá­mogatja a varsói szerződés tagállamai és a NATO közöt­ti meg nem támadási szerző­dés megkötését, miként azt a nyugat-német kormányhoz intézett 1961. november 30-i javaslatban kifejtettük. Ez a politika megfelel a békés egymásmellettélés el­veinek, biztosítja a két né­met állam békés együttélését és versenyét. Ez a politika végül lehetővé teszi egy né­met konföderáció megalakí­tását és így a megegyezést minden gazdasági, jogi és kulturális, nemzetközi és nemzeti kérdésben. Ez a kanföderáció, amely­ben a demálitarizált és sza­bad Nyugat-Bérűn is részt- vehetne, közelebb hozná egy máshoz a két német államot és ezzel előkészítené az utat a végleges egyesüléshez. E? az egyetlen, még fennálló reális út az egységes békesze rető és semleges Németország fokozatos megteremtésére. KÉRDÉS: Nagykövet elvtárs fejtege. téseiből kétségkívül levonha­tó az a következtetés, hogy ez a dokumentum messze túl­mutat Németország keretein, önnek is ez a felfogása? VÁLASZ: Egyetértek önnel! A német kérdés megoldásáért az egy­séges békeszerető Németor­szág megteremtéséért vívott harc elsősorban természete­sen a német nép ügye. E cél elérése csak akkor lehetséges ha legyőzzük az európai né­pek életét, békéjét és bizton­ságát fenyegető német mili- tarizmust és imperializmust. így fonódik össze az NDK harca Európa békeszerető ál­lamainak és népeinek küz­delmével a nyugatnémet re- vanspolitikusok és volt hit­lerista tábornokai ellen. A nemzeti dokumentum­nak ebből a szempontból nagy a nemzetközi jelentő­sége, Mégpedig kettős érte­lemben. Egyrészt kötelezett­séget ró az NDK számára, hogy megvalósításával kö­vessen el mindent, amely a népeket megszabadítja attól az aggodalomtól, hogy a bon­ni állam új háborút robbant ki. másrészt pedig felhívás minden néphez, hogy támo­gassák az NDK-t, hárítsák el közösen a nyugatnémet re- vansisták és imperialisták részéről fenyegető háborús veszélyt, Honósi Tibor 3000 letartóztatás egy hónap alatt Portugáliában KONZULTÁCIÓ Az állam a kommunizmus építésének szakaszában A MARXIZMUS—LEN1N- 7ZMUS alapvető tétele a pro- ! etárdiktatú ra történél mi szükségszerűségéről szóló ta­nítás. N. Sz. Hruscsovnak az SZKP programjáról tartott beszámolójában a szovjet tár­sadalom jelenlegi politikai szervezetének a kérdése úgy vetődik fel, mint „a proletár- diktatúra államától az össz­népi államig” terjedő folya­mat problémája. Már a két fogalom — proletárdiktatúra és össznépi állam — jelzi, hogy itt nagy horderejű át­alakulásról van szó. Mindjárt elöljáróban hang­súlyoznunk kell, hogy a kér­dés újszerű, felvetése távol­ról sem jelenti a proletárdik­tatúra marxi—lenini elméle­te érvényességének valami­lyen csorbulását. Marx és Engels csalhatatlan történel­mi előrelátással már több, mint száz esztendővel ezelőtt rámutattak arra, hogy a ka­pitalizmusról a szocializmus­ra való átmenet egy egész korszakot ölel fel, s ennek a korszaknak az állama nem lehet más, mint a proletariá­tus diktatúrája. A munkás- mozgalom gazdag tapasztala­ta bizonyítja, hogy a kizsák­mányolás rendszerének teljes és végleges legyőzéséhez és a szocializmus felépítéséhez nincs más út, mint a prole­tariátus politikai hatalommá szerveződése. „Az, hogy helyt tudunk állani a belső és a világreakció ellen vívott ádáz harcban, s hogy valóra tud­tuk váltani az emberiség év­százados álmát, a szocializ­must — hangsúlyozta N. Sz. Hruscsov — nagyon nagy mértékben annak tulajdonít­ható, hogy hatalmas társada­lomátalakító eszköz állt ren­delkezésünkre: a munkásosz­tály diktatúrájának állama. A Szovjetunió és a népi demok­ratikus országok tapasztalatai teljesen igazolták azt a mar­od—lenini tanítást, hogy a szocializmus csak a proletár­diktatúra kivívásának körül­ményei között győzedelmes­kedhet." A proletárdiktatúra megte­remtése történelmi szükség- szerűség, a proletariátus és a burzsoázia közötti osztály­harc feltételeiből fakad: a munkásosztálynak, ahhoz, hogy áttérhessen a szocializ­musra, olyan hatalomra van szüksége, amely képes meg­törni a kizsákmányólák ellen­állását, megszilárdítani a for­radalom győzelmét, biztosíta­ni a védelmet az imperializ­mus agresszív akciói ellen. Mint Lenin tanította: a dik­tatúra arra kell a munkás­osztálynak, hogy megteremt­se a szocialista társadalmat, hogy végérvényesen meg­szüntesse az embernek ember által való bárminemű kizsák­mányolását „Az élet bősége­sen bebizonyította, hogy a kapitalizmusról a szocializ­musra való áttérés csakis a proletariátus diktatúrája meg­teremtésének és fenntartásá­nak körülményei között le­hetséges, hiszen a proletariá­tus diktatúrája a munkásosz­tály legfontosabb fegyvere a szocializmus építéséért vívott harcban." (Az SZKP XXII. kongresszusén rósztvett ro­mán pártküldöttség beszámo­lójából.) A KOMMUNIZMUS építé­se azonban nem állt meg, és nem is rekedhet meg azon a fokon, ahol a proletárdikta­túra még előfeltétele volt a társadalmi haladás biztosítá­sának. Amint éppen a Szov­jetunió példája mutatja, a szocializmus építése történel­mileg aránylag rövid idő alatt olyan alapvető változá­sokat eredményez, amelyek új követelményeket támasz­tanak az állam jellegével és funkciójával szemben is. A program, miután emlé­keztet arra, hogy a proletár- diktatúra, a szocialista forra­dalom szülötte világtörténel­mi szerepet játszott, biztosí­totta a szocializmus győzel­mét a Szovjetunióban, meg­állapítja, hogy ez idő alatt, a szocializmus felépítése so­rán, maga is változott. Mi­ben nyilvánul meg az a vál­tozás, amely végül is a pro­letárdiktatúrát a dolgozók össznépi államába vezette át? A program mindenekelőtt azt emeli kJ, hogy a kizsákmá­nyoló osztályok felszámolásá­val együtt megszűnt az ellen­állásuk elfojtására irányuló funkció, továbbá, hogy sok­oldalúan fejlődtek a szocia­lista állam fő funkciói — a gazdasági-szervező és a kul­turális-nevelő funkciók. Mind a programban, mind a beszá­molóban e gondolatmenet konklúziójaként jelentkezik az a megállapítás, hogy a állam erejének fő forrása, szocialista állam új szakasz­ba lépett, az állam a szocia­lista társadalom dolgozóinak össznépi szervezetévé nőtt át „A párt abból indul ki — ál­lapítja meg a program —, hogy a munkásosztály dikta­túrája már az állam elhalá­sa előtt elveszti szükségessé­gét. Az állam mint az egész nép szervezete, a kommuniz­mus teljes győzelméig meg­marad.” A proletárdiktatúra össz­népi állammá történő át- növésénék. leglényegesebb pontjára mutat rá N. Sz. Hruscsov beszámolója, hang­súlyozva, hogy „amiken eltűnnek azok a feltételek, amelyek diktatúráját létre­hozták, amikor megszűnnek azok a feladatok, amelyeket a társadalom csak e diktatú­ra segítségével tudott megol­dani, aZ állam a munkásosz­tály vezetésével átalakul a szocialista társadalomban élő egész nép szervezetévé." A folyamat lényege tehát az, hogy a szocialista társadalom olyan fejlődési fokra lépett, amelyen az előtte álló fel­adatokat olyan politikai szer­vezet útján oldja meg, amely az egész társadalom politikai hatalmát fejezi ki. Amint e megállapításokból kitűnik, az össznépi állam kialakulása végső során a társadalom osztálystruktúrá- jábam végbement alapvető vál­tozással függ össze, de ter­mészetesen nem vonatkoztat­ható el azoktól a folyamatok­tól sem, amelyek a társada­lom felépítményében mentek végbe. A proletárdiktatúra azt jelentette, hogy a mun­kásosztály, szövetségeseire támaszkodva, egymaga ren­delkezett az állam politi­kai hatalmával. A prole­tárdiktatúra átalakítása össz­népi állammá azt jelenti, hogy a munkásosztály a ha­talomban egyaránt részesíti a szovjet társadalom minden polgárát. A munkásosztály, amely győzelemre vezette a dolgozó népet a kizsákmá­nyolás rendszere ellen vívott harcban, és amely a legtöbb áldozatot hozta és legin­kább érezte a felelősséget is a szocialista társadalom fel­építéséért, nyilván nem se­gítené elő a politikai ha­talom ilyen minden tár­sadalmi réteget átfogó ki- szélesítését, ha a szovjet társadalomban nem ment volna végbe minden vonat­kozásban mélyreható átala­kulás. Végérvényesen megol­dódtak azok a feladatok, amelyeket a társadalom csu­pán a diktatúra segítségével oldhatott meg, de ugyanak­kor kialakult és általánosult az az embertípus is, amely képes és kész megbirkózni a kommunizmus építésének minden feladatával. ALAPVETŐ, hogy megol­dódott a nemzeti kérdés, és a lenini nemzetiségi politika szellemében a nemzetek meg­erősödése, felvirágzása köze­ledésük, testvéri, kölcsönös segítségük és barátságuk út­ján ment végbe. „A különbö­ző nemzetiségű szovjet embe­rekben a lelki alkat közös vonásai alakultak ki, amelyek az újtípusú társadalmi vi­szonyokból születtek és ame­lyekben a Szovjetunió népei­nek legjobb hagyományai öl­töttek testet.” Alapvető továbbá, hegy az elmúlt évtizedekben a párt, a nép olyan nemzedékek« nevelt fel, amelyek lelkese­déssel építenek, és hősiesség­gel, önfeláldozással képesek megvédeni a szocializmus vívmányait A szovjet ember, munkás, paraszt, értelmiségi egyre jobban fel van vértez­ve a tudományos világnézet­tel, a marxizmus—lenini zmus a szovjet emberek eszmei fegyverévé vált a jobb életért folyó harcban. így, az egész szovjet nép egységes felruhá­zása a politikai hatalommal semmilyen vonatkozásban nem járhat a lazulás veszé­lyével. A XXII. kongresszus hang­súlyozta, hogy a proletár- diktatúra össznépi állammá alakulása az állam további erősítéséhez, erejének továb­bi növekedéséhez kell, hogy vezessen. „Annak következ­tében, hogy a proletárdikta­túra az egész nép államává alakul át — mondotta be­számolójában N. Sz. Hrus­csov —, társadalmunk és államunk ereje nemhogy gyengülne, hanem ellenkező­leg, nagymértékben növek­szik, mivél erőnk előbbi for­rásai újabbakkal gyarapod­nak. A gazdasági potenciál szüntelen növekedésével párhuzamosan megszilárdult és kibővült államunk társa­dalmi alapja, a társadalom sziklaszilárd egysége erősebb, mint bármikor. Éppen ez az Minden munkát, minden pa-

Next

/
Thumbnails
Contents