Szolnok Megyei Néplap, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-13 / 136. szám

1962, Június 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Igyekvőbbek, C as lobban dolgosnak emberek Tausz János belkereskedelmi miniszter Szolnokon Tanácskozott a megyei tanács végrehajtó bizottsága Karcag hosszú ideig úgy szerepelt a Magyar Távi­rati Iroda híradásaiban, mint „a Nagykunság szo­cialista városa”. Igaz is. a szocialista mezőgazdaság­nak régebbi hagyományai vannak e városban, még 1946-ra visszanyúlóan. Ezért az úttörő szerepért mindenkori elismerés illeti e város parasztságát. S mi­vel itt korábban kialakul­tak a szocialista mezőgaz­dasági üzemek, sokan azt hitték, más dolog már nincs is hátra, csak a szö­vetkezetek szocialista jel­legére vigyázni. Néhány évvel ezelőtt, amikor országszerte azt fontolgatták a szövetkeze­tek. hogyan alkalmazzák az anyagi ösztönző módsze­reket a termelésben. Kar­cagon többen kijelentették: mi már túl vagyunk ezen. Elég baj — mondták' — hogy akadnak szövetkeze­tek, ahol csak így lehet fe­gyelmet tartani, ahol csak így dolgoznak a gazdák. £s ez Karcagot nem érinti, ott termelnek az emberek minden premizálás nélkül is. Nem rossz indulatból, in­kább a helyzet téves is­meretéből néhányan úgy vélték, a szocializmus ügye szenved csorbát a premizá­lással. a jutalékos földmű­veléssel. A legelterjedtebb premizálási módszerekkel kétségkívül vele jár: csa­ládokra szövetkezeti gaz- dokra mérik szét a bevetett táblát. A premizálás ellen­zői így érveltek: nem azért hoztuk össze a nagytáblá­kat nagyüzemi művelési le­hetőséget teremtve, hogy most visszalépve szétapróz­zuk művelési parcellákra. Hol marad akkor a szocia­lista jelleg? A Béke Termelőszövet­kezet határa, az élet való­sága, a gyakorlat adott bi­zonyító választ. Részben a múlt esztendő is elosz­latta a kétkedést, hiszen több növényféleség ter­mesztésében éltek a pre­mizálással a Béke Tsz ve­zetői. És éppen a múlt esz­tendei tapasztalatokat fel­használva vezették be az idén az állattenyésztés, a növénytermesztés, a kerté­szet minden ágában az ál­talános. teljes premizálást. Tímár főmezőgazdász sza­vait érdemes idézni: — Mióta jutalékos rend­szerben dolgozunk észre sem veszem, hogy kukori­cánk is van. Igaz, a tízezer holdas Bé­ke Tsz-ben nem a kukori­catermesztés a főprofil. Főtakarmánynövényük is a lucerna. Ám a tengeri is nyolcszáz holdnyi föl­dön terem náluk. Két üzemegységben ter­mesztik a kukoricát, két­féle talhj és üzemi adottsá­gokkal, s így hát külön-kü- lön kidolgozták üzemegysé­genként a jövedelemelosz­tási módot. Mindkét üzem­egységben 25 mázsás hol­danként átlagtermést ter­veztek. Természetesen jég­verést. vízkárt, elemi csa­pások mértékét figyelembe veszik a termésátlagnál. A sebeséri üzemegység­ben minden mázsa terven felül termelt kukorica után 0,8 munkaegységet írnak jóvá, és a cső termés 15 százaléka, a szártermés 20 százaléka illeti meg a szö­vetkezeti gazdát. A bereki üzemegységben a csőter- m'és 10 százalékát kapják jutalmul a gazdák. Ter­mészetesen a 25 mázsás termésért 20—20 munka­egységet eleve jóváírnak nekik. Ilyen kapós még sose volt a kukorica a Béke Tsz-ben. mint az idén. S ilyen szépen se művelték még meg soha. Nem kell ösztönözni külön arra sen­kit. hogy igyekezzen, hogy siessen a kapálással. A gazdák érzik, hogy közvet­lenül közük van a kukori­caterméshez, hogy a zse­bükre, hogy a saját kamrá­jukra is megy a dolog. A cukorrépa, a lucerna, a napraforgó, a takarmány- répa termesztésben ugyancsk hasonló jövede­lemelosztási rendszert ve­zettek be. Külön premizál­ják a kombájnaratást, a kombájnszalma lehúzást, a cséplést, az állattenyész­tést ugyanígy. Kezdve a csibeneveléstől, a tehené­szet tejtermeléséig, borju- szaporulatáig, a sertéste­nyésztésig, a juhtenyészté­sig. sőt az igatartásig. Még a szállító munkások jutal­mazási rendszerét is beve­zették. És a tapasztalat minden üzemegységben, brigádban, munkacsapatban ugyanaz. Igyekvőbbek, jobban dol­goznak az emberek. És bár tekintélyes mennyiségű terményt osztanak ki pré­miumként, mégis több jut a szövetkezet magtárába, mint premizálás előtt. Karcagon hosszú ideig dívott, szinte klasszikussá lett a csak munkaegység szerinti termelés. A Béke Tsz esete bizonyította, nem ez a gyakorlat a követendő s hogy a premizálási mód­szerek nem sértik a szocia­lista jelleget, a szocializ­mus érdekeit Karcagon sem. B. L. Tegnap délelőtt szokásos ülését tartotta a megyei ta- sács végrehajtó bizottsága. Tárgyalta a nyári tűzvédel­mi felkészülést, a vb harma­dik negyedévi munkatervét, a megyei Területi Egyeztető Bizottság egy és negyedévi munkáját; valamint időszerű előterjesztésekben döntött. A kenyérgabona felvásár­lás előkészítéséről az Élelme­zésügyi Minisztérium Szol­nok megyei Felvásárlási Ki- rendeltsége adott írásbeli je­lentést, melyet a végrehajtó bizottság elfogadott. Mint a vb is megállapította, me­gyénkben a gabona termés- kilátásai — a szeszélyes idő­járás miatt — kedvezőtlenek. A vb úgy határozott, hogy a felvásárlási terv teljesítése ér­dekében széleskörű felvilágo­sító munkához kell látni, el­sősorban a termelőszövetke­zeti parasztság körében. így kívánatos elérni, hogy a gazdagon arató tsz-ek a kevésbé szerencsések helyett is értékesítsenek búzát az ál­lami felvásárló szerveknél. A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy egy személy részé­re egy évre 250 kilogramm búza elegendő. Ha munka­egységre, részesedésre ennél többet osztanak, félő, hogy az értékes kenyérgabona bi­zonyos hányada nem embe­rek táplálékául szolgál majd, hanem a jószággal etetik fel. Az a helyes, ha a tsz-ek a tagsággal egyetértésben a személyes szükséglet fedezé­SZAKTANÁCSOK így nevelem a nyári csirkéket RÉGI ÉS ELTERJEDT né­zet, hogy májusban, június­ban nem érdemes csibeneve­léssel foglalkozni, mivel az ekkor keltetett csirkék neve­lése sikertelen, nagyrészük elhullik. A nyári csibeneve­lés sikertelenségéről szóló felfogás nemcsak a háztáji, hanem a termelőszövetkezeti gazdaságokban is elterjedt. Én már tíz éve foglalko­zom csibeneveléssel. Nem­csak télen, illetve tavasszal, hanem májusban, júniusban, sőt több esetben július hó­napban is neveltem csirkét. A mi szövetkezetünkben nyáron is nevelünk csirkét, bár nevelőtelepünk egy akác­erdőben van elhelyezve, de a virágzás idején sem félek a neveléstől. Jelenleg 9000 na­posbaromfit gondozok, mely­nek egy részét május végén, másik részét június első nap­jaiban vásároltuk a szolnoki keltetőüzemtől. Július végén újabb 10 000 naposcsibét fo­gadunk. Az elmúlt évben 6000 csirkét vásároltunk eb­ben az időszakban és nyolc hetes korig 1,4 százalékos veszteséggel neveltük fel. EDDIGI TAPASZTALA­TAIM azt bizonyítják, hogy a nyári csibenevelés egyik alapfeltétele a száraz, tiszta, jól szellőztethető nevelőház, melyben legalább 10—15 cm vastag, száraz szecskaszalma almot teszek. Kerülöm a zsú­foltságot. Egy négyzetméter alapterületre 15 csibénél töb­bet nem helyezek el. Nagy gondot fordítok az első nap­tól kezdve a csibe fejlődésé­nek megfelelően az egyenle­tes hőmérséklet tartására. A 30—32 Celsius fokot még nyáron is megtartom, mind­addig, míg a jószág fejlődése ezt megkívánja. Tehát a nevelés kezdeti időszakában a hőtartás te­kintetében nem teszek kü­lönbséget a téli és a tavaszi csibenevelés között. A hő­mérsékletet a külső hő ala­kulásához igazítom. — Nagy gondot fordítok az első 3—4 hétben az éjszakai kívánatos hőmérséklet tartására. Ha azt látom, hogy a csirkék összebújnak, „tehát fáznak”, éjjel is fűtök, hogy az apró állatok kellemesen, jól érez­zék magukat. Nyári időszak­ban ügyelek a friss, tiszta le­vegő biztosítására, ezért idő­szakonként szellőztetek. FONTOS A SZAKSZERŰ takarmányozás is. Én a nyá­ri csirkékkel is folyamatosan etetem a csibetápot Reggel 3 órakor van az első etetés és az utolsó este 10 órakor. A kora reggeli, valamint a. ké­ső esti világítást petróleum­lámpákkal oldom meg. — A szokásosnál többszöri etetés­sel elérem, hogy naposcsi­béim már az első naptól kezdve erőteljesen fejlődnek. A csirkék súlygyarapodásá­nak, növekedésének megfe­lelően csökkentem a későb­biek folyamán az etetések számát A csirketápon kívül 20—30 százalékban gazdasá­gi keveréktakarmányt is adok, melyhez rendszeresen métermázsánként 25 deka­gramm Qssiferolt és 25—30 dekagramm Tikofuránt ke­verek. Nem feledkezem meg a zöldtakarmány pótlásáról sem. A nyári nevelésnél ügyel­ni kell arra, hogy amikor nagy a meleg, a csirkék ne legyenek kint a tűző napon. Tartózkodjanak ilyenkor a hűvösebb nevelőben, vagy készítsünk számukra a kifu­tóban árnyékolót. Nagy gon­dot fordítok a rendszeres vízpótlásra. Ha bete­get látok közöttük, azt azon­nal elkülönítem. Négy-öt hét után egy-két esetben elvég­zem a falkásítást is. Varga Istvánná Fegyvernek, Vörös Csillag Tsz sére szolgáló gabonamennyi­séget természetben adják ki: a többlet ellenértékét pedig készpénzben fizetik. Tausz János belkereskedel­mi miniszter jelenlétében tárgyalta a vb. a megyei ta­nács kereskedelmi osztályá­nak irányító, ellenőrző mun­káját. Az osztály közvetlen irányítása alatt egy ipar­cikk-, egy élelmiszer kiske­reskedelmi, valamint egy vendéglátóipari vállalat áll. Az előbbi kettő 217 bolt­egységgel dolgozik; ez évi értékesítési tervük majdnem ötszázhetven millió forint. Mind a meghívott minisz­ter, mind a vb különös elis­merésre méltatta a kereske­delmi osztály közgazdasági csoportjának munkásságát. A csoport dolgozói a vásárló­erő várható alakulásáról jól átgondolt tájékoztatást ad­nak a vállalatoknak. Az áru­forgalmi, munkaügyi és jö­vedelmezőségi terveket rész­letesen megvitatják a válla­latok vezetőivel. Segítséget nyújtanak a takarékossági tervek elkészítéséhez. így vált tavaly lehetővé, hogy a tanácsi kiskereskedelem a tervezett 815 000 forintossal szemben egymillió százezer forintos megtakarítást érjen el. A belkereskedelmi minisz­ter elvtárs hozzászólásában megdicsérte a kereskedelmi osztály dolgozóit. Mint meg­említette, céltudatos munká­juknak köszönhető, hogy me­gyénk kereskedelmi hálóza­tában az egy főre jutó ter­melékenységi mutató jobb az országos átlagnál. Elisme­réssel szólt továbbá arról, hogy megyénkben nemcsak a tervező munka javult, de a kereskedelmi szervek együttműködése is. — Tudok arról, — emlí­tette Tausz János elvtárs, — hogy a kiskereskedelem dol­gozóinak, a vásárlóközönség­nek egyaránt bosszúságot okoznak az apróbb hiánycik­kek. Ezek pótlására országos szinten is történt már intéz­kedési A megyei tanács végre­hajtó bizottsága a kereske­delmi osztály munkájáról szóló jelentést egyhangúlag elfogadta. raszt, minden értelmiségi el­mondhatja: az állam mi va­gyunk, politikája a mi poli­tikánk, fejlesztésének és erő­sítésének, bármilyen mester­kedéssel szembeni megvédé­sének feladata a mi közös feladatunk”. Az állam, erősí­tésének jegyében különös fi­gyelmet fordítanak a törvé­nyesség, a jogrend, az állam­polgárok jogainak védelmére, továbbra is fokozódik a fi­gyelem a szovjet ember sza­badsága, becsülete és méltó­sága iránt. Hatékonyabbá vá­lik minden akció, minden fellépés a társadalomellenes és bűnöző elemek, a társa­dalom javainak fosztogatói, az ingyenélők és a huligánok ellen, mert mindezek leküz­dése az eddiginél is nagyobb mértékben válik a dolgozók összességének közös ügyévé. Ámbár a kommunizmus építéséhez már nincs szük­ség a proletariátus diktatúrá­jára. a munkásosztály a tár­sadalomban továbbra is ve­zető szerepet tölt be. Idéz­nünk kell, mert lényeges do­logról van szó: „Természete­sen a kommunizmusba való átmenet körülményei között is a munkásosztály továbbra is vezető szerepet tölt be a társadalomban. A munkás­osztály azért tölti be tovább­ra is ezt a szerepet, mert a leghaladóbb, a legszervezet­tebb, az iparhoz kötött osz­tály és a kommunista esz­mények legkövetkezetesebb hordozója A POLITIKAI hatalom jellegének fejlődése megnyi­latkozik a politikai hatalom vezető szervezetének, a kom­munista pártnak a fejlődésé­ben is. Mihelyt a kérdés úgy vetődik fel, hogy megszűn­tek azok a feladatok, ame­lyeket csak a proletariátus diktatúrája útján lehetett megoldani, az ellenséges osz­tályok felszámolásának fo­lyamata rég lezárult, s ki­bontakozott a két baráti osz­tály közti különbség elmo­sódásának a folyamata, az értelmiség, a tisztviselő ré­teg új jelleget kapott, s a nép politikai és erkölcsi ar­culata egységessé vált — a marxista—leninista párt, „amely a munkásosztály pártjaként jött létre, az egész nép pártja lett. Ez a szovjet társadalom sziklaszilárd egy­ségéről és erejéről tanúsko­dik, amit az érdekközösség és a világnézeti azonosság forrasztott egybe”. Jelent-e ez az átalakulás változást abban a szerepben, amelyet a kommunista párt a politi­kai hatalom gyakorlásának mechanizmusában betölt? A proletárdiktatúra mechaniz­musában a párt a vezető erő volt, a legfőbb emeltyű, amely irányította, mozgatta az egész mechanizmust, az államot és a társadalmi tö­megszervezeteket. Az állam és a párt fejlődésének újabb szakasza természetesen ha­tással van a pártnak a poli­tikai és társadalmi életben betöltött szerepére is, de ez a változás, pozitív, abban az értelemben, hogy s párt sze­repe növekszik, a párt mint a társadalmi-politikai szer­vezet legmagasabb formája a jövőben az eddiginél is nagvobo hatást gyakorol majd a kommunista építés valamennyi részlegére. A párt szerepének növekedése azzal függ ö hogy a megsokasodott feladatok kö­zepette elengedhetetlen egy olyan erő, amely a fejlődés új szakaszában a nép hatvá­nyozott akaratát, erőfeszíté­seit és energiáját összponto­sítani tudja. Mily meggyőző erővel és élettől áradóan fo­galmazza meg N. Sz. Hrus­csov beszámolója: „Most, amikor országunk óriási anyagi lehetőségekkel magas fejlettségi színvonalon álló tudománnyal és technikával rendelkezik, amikor feltartóz­tathatatlan erővel bontakozik ki a néptömegek kezdemé­nyezése, h.ladásunk üteme főleg a kijelölt politikai irányvonal helyes valóra vál­tásától függ mind összszövet- s égi, mind pedig helyi vi­szonylatban. Függ továbbá állami és forradalmi szerve­zeteink egész rendszerének helyes és hatékony működé­sétől, attól, hogy milyen hoz­záértéssel használjuk ki a szocialista rendszer nyújtotta előnyöket. Ebből adódik, hogy növelni kell a párt vezető és szervező szerepét a kom­munizmus általánosan kibon­takozó építésének időszaká­ban’'. A KOMMUNIZMUS építé­sének szakaszában, amikor az egész nép egyaránt a ha­talom letéteményesévé válik, nyilvánvalóan tovább széle­sednek az állam és a néptö­megek közötti kapcsolatok is. Ezek eddig is a demokrácia elvein épültek fel. A XXII. kongresszus joggal hangsú­lyozza. hogy a proletárdikta­túra és az össznépi állam között nem meredezik sem­miféle választófal. A prole­tárdiktatúra a demokráciá­nak olyan széles és reális intézményeként jelenik meg a társadalom életében, amelyre addig még nem volt példa a történelemben. Az új társadalom nagyszerű eré­nye, hogy nem reked meg az elért eredményeknél, képes tovább tökéletesíteni a társa­dalmi mozgás legpozitivabb oldalait is. Ilyen értelemben állapítjuk meg, hogy az ál­lam fejlődésének újabb sza­kasza új szakaszt nyit a de­mokrácia fejlődésében is. Az össznépi állam feladatául tűzte ki — egyébként lénye­géből logikusan következik —, hogy az eddiginél jobban hasznosítsa azokat az előnyö­ket, amelyek a képviseleti rendszerből adódnak, hogy a képviseleti szerveket minél elevenebb ügyintéző szervek­ké fejlessze. Uj hangsúlyt ka­pott az a múltban is előfor­dult gyakorlat, hogy a törvé­nyeket, megvitatják az egész nép előtt, s egyben kiszélesí­tik a törvény-kezdeményezés jogát. Újszerű az a kezdemé­nyezés, hogy az állam vezető szerveinek személyi össze­tétele időnként felfrissüljön, hogy minél több dolgozó is­merje meg a vezetés problé­máit és művészetét, és ugyanakkor elejét lehessen venni a rutin, a bürokrácia és a megcsontosodás befész- kelődésének egyes állami szervekbe. A demokrácia mindent átfogó hatalmas fo­lyammá való kiszélesítésének központi medre: a társadal­mi szervezetek szerepének bővítése és módszereinek to­vábbi fejlesztése. Mindez hozzátartozik az össznépi ál­lam jellegéhez, alapvető., sa­játossága lényegének. Az eredmények, amelyeket a Szovjetunió a XX. kong­resszus óta, az ott meghatá­rozott irányelvek vonalán aratott, s azok a perspektí­vák, amelyek a kommuniz­mus építésének programja — korunk Kommunista Kiált­ványa — alapján kitárulnak, mindmegannyi elvitathatat­lan bizonyíték a pártvezetés, a társadalmi és állami tevé­kenység lenini normái mel­lett. A MARXIZMUS—LENIN. IZMUS ismert, alapvető té­tele, hogy az állam a kom­munizmusban elhal. Hogyan viszonylik az állam elhalásá­nak elmélete a proletárdikta­túrának össznépi államba va­ló átnövéséhez? Amíg a kom­munizmus felépítése lezárul, elengedhetetlen egy olyan szervezet, amely az egész nép akaratárta támaszkodva megfelelő hatalommal is ren­delkezik ahhoz, hogy szervez­ze, előmozdítsa és ellenőriz­ze azokat a folyamatokat, amelyek a társadalom szün­telen előrehaladást biztosít­ják. így, az építés most ki­bontakozó szakaszában az ál­lam szervezi a kommunizmus műszaki anyagi alapjának létrehozását. a szocialista társadalmi viszonyok átalakí­tását kommunista viszonvok- ká, ellenőrzi a munka és a fogyasztás mértékét, biztosít­ja a jólét emelkedését, őrkö­dik a szovjet állampolgárok jogai felett, fejleszti a tuda­tos fegyelmet, a munkához való kommunista viszony szellemében neveli a néptö­megeket, műveli a kapcsola­tokat a többi szocialista or­szággal. védelmezi a békét és a nép vívmányait az agresz- szorokkal szemben. Ha majd kiteljesedik a kommunizmus építésének a szakasza is. az állam mint az egész nép szervezete arra lesz hivatott, hogy szavatolja az ország vé­delmét és biztonságát fej­lessze a testvéri együttműkö­dést a szocialista vagy eset­leg már szintén kommunis­tává érett országokkal, és ál­talában ellássa azokat a funkciókat, amelyek a külön­böző társadalmi rendszerű országok párhuzamos fenn­állásából adódnak. így érthe­tő, hogy beszámolójában N Sz. Hruscsov az össznépi ál­lam kialakulásáról szólva hangsúlyozza: „Az állam még a kommunizmus első szaka­szának győzelme után is so­káig fennmarad. Az állam elhalása igen hosszú folya­mat lesz, egész történelmi korszakot ölel majd fel. és csak akkor ér véget, amikor a társadalom teljesen éretté vált az önvezetésre.” • AZ OSZTÁLYNÉLKÜLI társadalom fejlődésének út­ján az össznépi állam egy állomás, amelyet idővel a társadalom teljes kommunis­ta önigazgatása kell hogy felváltson. Már most világos, hogy a jövőben növekvő sze­rep vár a társadalmi szerve­zetekre. amelyek mind több állami feladatot vesznek majd át. és mind szélesebb rétegeket kapcsolnak be a társadalom közös ügyeinek intézésébe. Ez az a vágány, amelyen az állam demokra­tikus oldala is mindinkább kiszélesedik, amellett, hogy tökéletesednek az államappa­rátus közvetlen kapcsolatai is a tömegekkel. Saját szer­vezetének további demokra­tikus fejlesztésén és a tár­sadalmi szervezetek szerep körének kiszélesítése révér jut el majd az össznépi ál­lam a kommunizmus társa dalmi szervezetének általunk belátható végső állomásához: a kommunista közösségi ön­igazgatáshoz.

Next

/
Thumbnails
Contents