Szolnok Megyei Néplap, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-03 / 128. szám
1962 június 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s KÖZLEMÉNY az állatállomány átteleltetéséről Lényegesen nőtt a szarvasmarha, sertés, a juh és a baromfiállomány, — jó eredmények a vágóállat-felvásárlásában A minisztertanács legutóbbi ülésén egyebek közt megtárgyalta a földművelésügyi és az élelmezésügyi miniszter jelentését az állatállomány átteleltetéséről. az állomány létszámának alakulásáról és a takarmánygazdálkods helyzetéről. A jelentés megállapítja, hogy az állatállomány — noha a múlt évi aszályos időjárás legnagyobb mértékben a takarmánytermést sújtotta — számottevő vesztesség nélkül sikerült átteleltetni. A teleltetési nehézségeket fokozta az a körülmény. hogy az állatállomány lényegesen megnőtt. A szarvasmarha-állomány 1962. márciusában 30 000-rel volt nagyobb mint az előző év hasonló időszakában. Különösen jelentős a sertés-állomány fejlődése: a sertések száma országosan 1961; októberében — az őszi vágások előtt — volt a legmagasabb, s megközelítette a 8 és félmilliót. A sertésállomány ez év márciusában 488 000-rel volt nagyobb, mint tavaly, ugyanakkor a kocaállomány 15 000-rel csökkent. Az utóbbi időben szerződéses takarmányjuttatási akciókkal sikerült a háztáji és egyéni gazdaságokban is fokozni a tenyésztési kedvet. Jellemző például, hogy 1962 első félévi átadásra a háztáji és egyéni gazdaságok mintegy 300 000 malacot neveltek fel. A juhállomány 1961. március óta 207 000-rel, a baromfi törzsállomány pedig kereken egymillióval növekedett. A lovak száma — a gépesítés fokozott üteme következtében — az utóbbi években a terveket meghaladó mértékben csökkent. Elsősorban a sikeres átte- leltetés, valamint az állatállomány létszámának erőteljes fejlődése tette lehetővé, hogy az állami felvásárlásban jók az eredmények. A tervek szerint ez év első felében 800 000 hízott sertést vásárol fel az állami kiskereskedelem, s ezt a tervet előreláthatólag teljesíteni is tudják. A termelőszövetkezetek a háztáji és egyéni gazdaságok több mint 900 000 hízósertés átadására kötöttek szerződést, 1962. első negyedében országosan 7,6 százalékkal több vágómarhát, 18 százalékkal több vágott sertést és 46,7 százalékkal több vágottbaromfit vásároltak fel, mint az előző év hasonló időszakában. A tej felvásárlása általában az előirányzatnak megfelelően alakult. A megnövekedett sertésállomány jó alapot ad az éves árusertés-termelési tervek teljesítéséhez is. az. erőteljesen fejlődő, nagyüzemi baromfitenyésztés pedig a baromfihús- és tojástermelés további növelésének biztosítéka. A jelentés hangsúlyozza, hogy a sikeres átteleltetésben nagy szerepe volt a takarékos takarmánygazdálkodást célzó sokoldalú intézkedéseknek, valamint a nélkülözhetetlen takarmányimportból a különböző akciók keretében megszervezett takarmánytámogatásnak. Az állattenyésztésben elért eddigi eredmények megtartása és továbbfejlesztése a takarmánykészletek ésszerű és gazdaságos beosztását követeli. A szövetkezeti és az egyéni gazdaságok azonban még sok kihasználatlan tartalékkal rendelkeznek, ilyenek elsősorban a hozamok növelése továbbá a szálastakarmányok veszteségmentes betakarítása, a másod- és tarlóvetések szorgalmazása, valamint a silókukorica, a kukoricaszár és a takarmányozásra alkalmas hulladékok, mellétermékek gazdaságos felhasználása. Óra, amely mutatónélkül jelzi a pontos időt Az országban csaknem egyedülálló értékes óro- gryűjtemény tulajdonosa Bors Lajos, a szolnoki Beloiannisz úti általános iskola testnevelő tanára. A világ leghíresebb óragyárainak, órásmestereim k több mint harmincféle gyártmányát őrzi vitrinjében. A gyűjtemény legértékesebb darabja egy francia mester elefántcsontból faragott álló díszórája, amely több mint egy évszázaddal ezelőtt készült. A ritkaságok közé tartozik az ugyancsak Franciaországból származó zsebóra. Mutató néljcül, körbefutó korongok segítségével jelzi a pontos időt. Található a gyűjteményben olyan óra is, amelynek gazdagon aranyozott szerkezetét kézzel készítették és ütéseivel éjjeli sötétben is közli tulajdonosával a pontos időt. A gyűjteményben a svájci óragyártás egyik remekért is őrzi, amely nemcsak az időt, hanem a napok számát és a hold járását is regisztrálja. C Aki mindig újra kezdi Ha sörgyár lenne, bizonyára többen ittmaradtak volna — mondotta a napokban a Tiszamenti Vegyiművek törzsgárdájának egyik tagja. S van is ebben valami igazság. Amikor annak idején a Testnevelési Főiskolára jelentkezett, nem vették fed; Nem keseredett el, elvégzett egy gép- és gyorsíróoktatói tanfolyamot és elment tanítani. Aztán beiratkozott Szegeden kémia-fizika szakra és 1954- ben a jászberényi gimnáziumban kezdett munkához Philipp Imre, a fiatal tanár. Ötvennyolcban érettségizett keze alatt az első osztály és bizony diákjai közül többet nem vettek fel az egyetemre. Mit csináljunk, osztályfőnök úr?. — fordultak a fiatal pedagógushoz. — Azt ajánlottam nekik, tanuljanak szakmát; Maja mindegyiküknek sikerült is. Ma már MTH műhelyoktató is van közöttük és legtöbbjük elérte a technikusi szintet. Egy-kettő szakmunkásvizsga után már a műegyetemre iratkozott be. — Ekkor kezdtem gondolkozni azon — meséli —, hogy jó lenne, ha megszeretnék, megismernék a fizikai munkát, az alkotás szépségét, azt az érzést, hogy ők most valami nagyon hasznosat csinálnak. Annál is inkább serkentett ez a gondolat, mert akadt egy a fiúk közül, aki a szemembe mondta: nem azért érettségizett, hogy legalább egy íróasztal ne jusson neki. Az 1958—59-es tanévben politechnikai szakkör indult az iskolában. Következő évben mgindult az 5+1-es oktatás, tavaly szeptemberben pedig egy szakmunkásképző 4+2-es középiskolai osztály is létesült. Vezetőjük, szervezőjük, műhelyoktatójuk, lelkesítőjük: Philipp Imre. Ennek az embernek mindig volt ereié és bátorsága újra kezdem. Elvégezte az egyetemi évek után az általános gépészeti technikumot. Jelenleg a híradás- és távközlési technikum anyagát tanulja, szeptemberben a harmadik osztályból tesz különbözetit, év végén érettségizni készül. Családi boldogsága is sokat köszönhet a politechnikának. Felesége itt érettségizett a gimnáziumban, tanulója volt. Neki is javasolta jelentkezzen ipari tanulónak. A kislány ki is tanult műszerésznek, visszajött Jászberénybe, s most már mint Philipp Imréné, a helyi műszerész ktsz dolgozója. Es egy nagyon helyes, négyéves kislány édesanyja. Philipp Imre keveset tud együtt lenni családjával. De életének társa — aki szintén dolgozó ember, aki szintén az éjszakáit áldozta fel arra, hogy tanuljon — nagyon jól megérti őt. A nyári pihenés általában csak írott malaszt szokott lenni Philippéknél. Az elmúlt évben ő kísérte végig a nyári gyakorlaton az ösz- szes 5+1-es osztályokat, utána pedig az üzemekkel való tárgyalások ideje következett. Létre kellett hozni a lakatos szakközépiskolát. S a jelenlegi elfoglaltsága: 32 órában a gimnázium műhelyoktatását vezeti, 24 órában kollégiumi nevelő, 8 órát tanít a kereskedelmitanuló-is- kolában áru- és kereskedél-' mi ismereteket. Szinte felsorolni is sok. Ezen a kedves mosolyú fiatalemberen (32 éves mindössze) azonban egyáltalán nem látszik meg a hajszolt- ság. Nyugodtan mozog, mindenre van ideje, még a jövő terveinek szövögetésére is. Ezek közé a tervek közé tartozik a lakatos szakmunkás bizonyítvány megszerzése a növendékekkel együtt és a közel 200 oldalas tanulmányának sajtó alá rendezése. Ez a tanulmány tartalmazza eddigi tapasztalatait.Kék köpenyében az I/A osztály munkáját ellenőrzi éppen a tanműhelyben. A satupadok fölé görnyedő fiúk mellé lép, halkan magyaráz valamit, megmutat egy-egy munkafogást, s közben azt sem felejti el, hogy a baleseti veszélyekre felhívja figyelmüket Minden idegszálával csügg a munkáján, s amíg a terem satu- padsorait rója, talán éppen az új, nagy iskolai tanműhely munkálatai járnak az eszében. Jövőre ugyanis annak is tető alatt kell lennie és ki más lenne a munkák szervezője és irányítója, mint éppen ő. Tegnap délelőtt és délután az iskolákban, a tanácsoknál, az óvodákban ünnepségek zajlottak le. Megemlékeztek az oly fontos munkát végző nevelőkről. A jászberényi gimnazisták szülei talán minden nevelő közül éppen Philipp Imrére gondolnak a legnagyobb szeretettel a ppdagógusnapon, aki megkedveltette gyermekeikkel a munkát, aki meg- ízleltette velük az alkotás őszinte, emberi örömét. — ht — Éveket lehúzni gázos, poros munkahelyeken, mikor más vállalatok telepein reggeltől estig ömlik a napfény, árad a friss levegő, s a fizetéskor kapott biríték sem vékonyabb, — nem kis dolog. Az üzemhez való ragaszkodás ilyen körülmények között talán még elismerésreméltóbb, mint máshol. Mostanában osztották ki a tíz éve ott dolgozóknak — több mint ötven embernek — a törzsgárdajelvényeket. Az üzemszerű termelés 1952 június 8-án kezdődött, s úgy dukál, hogy attól az időtől mérjék a munkáskollektíva kialakulását. — A valóságot nézve hibás ez a számítás, mert a Bognár família, Pálinkás Imre bácsi, Tőrös elvtárs, Márta elvtárs, az SZB titkár, s még jónéhányan a vállalat kötelékébe tartoztak már előzőleg is, annak megbízásából ismerkedtek néhány hónapig Budapesten a kánsavgyártás tudományával. Sőt, jónéhányan az első kapavágástól kezdve ott dolgoznak. Egyszerű parasztemberekből lettek az építőknél segédmunkások, majd a gyárat megszeretve vegyipari szakmunkások. Ezekben a hetekben jubilál az üzem, s ilyen nevezetes alkalomkor illik megemlíteni érdemeit. Paulusz elvtárs, az üzemszervezési osztály vezetője sok-sok adattal mérte le a vállalat fejlődését. — Eszerint: 1952 júniusában még csak féliizemmel termelt a vállalat. Teljesítménye — az idei kénsavgyártási tervet tekintve — majdnem ötszörösére növekedett. S emellett megkezdte termelését szuper- foszfátüzeme is. A munkások átlagVorpcete az üz°mkezdés- kor 992 forint volt — most megközelíti az 1760 forintot. • E tények ismeretében inÉpül az új kénsavgyár szolgáltat nemsokára ez az üzemrész értékes anyagot — magyarázta a kísérőül szegődött Márta elvtárs. — Egy hónapon belül megkezdi a termelést. Az új kénsavgyárban javában folyik az építés-szerelés. — Nagy munkában találtuk Krujcskov Anatol mérnököt, aki a berendezéseket szállító szovjet vállalat megbízásából segédkezik az építésnél. Kérdéseinkre válaszolva elmondta; nagyon elégedett az ott dolgozókkal — annál kevésbé a gépesítési színvonallal. Géphiány miatt hetekig végeznek olyan munkát, amit a Szovjetunióban elintéznek néhány óra alatt. Az új kénsavgyár viszont jól lesz gépesítve. A Szovjetunióban sem építenek korszerűbbet ennél. A magas műszaki színvonal megköveteli, hogy a szakmában jártas embereket alkalmazzanak. — Ezért döntött úgy az üzem vezetősége, hogy a régi kén- savgyári gárdát áthelyezi az új üzembe, s helyettük húsz fiatal technikust vesz fel, akik negyedévi tanulmány után munkába állnak. Az új kénsavgyártól visz- szafelé jövet a régi mellett haladtunk el. — Korszerűbb technológiát biztosító fluidi- zációs kemencét építenek ott. — A negyedik negyedévben ez is üzembelép — jegyezte meg kísérőm. A szomszédos, jól felszerelt kovandőrlőre pillantva — eszembe jutott, hogy tíz évvel ezelőtt a mezőgazdaságban használatos kalapácsos darálókkal törték, őrölték a piritet, szinte perecenként cserélve a kalapácsokat. De hol van már az liven munka! Megvénk másik újszülötte, a iászberénvi Aorítőeépgvár nagvtelis"'fmépvú gépei zúgnak az Őrlőíi7emben. A kapu felé haladva az új lett a granulálót építik, mely a műtrágya szemcsézését végzi majd. Az év végére ott is megkezdik az üzempróbát. Útközben összefutottunk Kruzslicz elvtárssal, a párt- szervezet titkárával; — Meg kellene dicsérni a lapban a Magyar Hajó- és Darugyártól itt dolgozó Kiss brigádot — kezdte. — Az ígértnél két és fél hónappal később adták át nekik a munkaterületet, s a kazán- falazást mégis határidőre elvégezték. — Ahol ilyen emberek vannak, nincs baj a tervszerűséggel; — Azt nem mondhatnám — folytatta Kruzslicz elvtárs. — Érthetetlen például, hogy a granulálóban, miért' dolgozik minden szinten két- három kőműves, ahelyett, hogy egy szinten gyorsítanák a munkát, mielőbb helyet adva a szerelőknek. A tervszerűtlenség miatt mérgelődött kísérőm, Márta elvtárs. is. — Sok túlórát akarnak velem aláíratni — mondotta. — Ha az üzem érdeke úgy kívánja, alá is írom, de mikor azt látom, szervezetlenség miatt kérik a túrórát. csak mérgelődök. Már a lakótelepen jártunk, mikor megjegyezte: — Látja, itt is megcsinálták ezt a szép parkot, most meg összedúrják, mert a gyárból kivezetik a központi fűtést a művelődési házba, a munkásszállóba, meg a lakóházakba. Egyszóval vannak még ki- sebb-nagyobb zökkenők } a vállalatnál, — de érthető: még csak tízéves. Majd ha vége lesz az új gyárak építésének, az üzemrészek bővf- tésének, akkor jobban lehet koncentrálni, s tempósabbnr dolgozni. De mikor lesz az? Simon Béla 6 A kőtestű suhanc dúltunk az üzem megtekintésére. Az új kénsavgyár felé tartva elhaladtunk a nát- riumszilikóiluorid üzem mellett. — Alumíniumgyártáshoz ■ szuperfoszfátüzem mellett ! halad el a látogató. Alig né■ hány hónapja, hogy meg■ kezdte termelését, máris kapacitásának megkétszerezésé> V.Ä1 4- A *prtTrí-i 1 »-1 o Íj- A rí íj Tűm rrsíxl-
