Szolnok Megyei Néplap, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-20 / 142. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1962. június 20. Az OAS oráni szervezetei nem hajlandók elismerni a Rocher Noir-i megállapodásokat Ismét működnek a Német Szocialista Egységpárt nyugat- berlini irodái riai parancsnoksága” aláírással. A harc folytatására szóló felhívást egy kisebb erejű bombarobbanás követte Bo- ne-ben. Gardy és Godard ezredesek, az összeesküvők Franciaországból érkezett vezetőinek az a terve, hogy az oráni tartományban vonják ösz- sze megmaradt híveiket és az ott állomásozó idegenlé- gionistákkal, valamint más katonai alakulatokkal együtt mintegy 5000 négyzetkilométernyi tengerparti területen a francia-Algéria zászlaja alatt katonai ellenállásra rendezkednek be. Algír városában kétségtelenül megnyugodott a hangulat, valóban békésen telt el a hétfő, egyetlen merénylet sem történt. A bizakodás és megnyugvás egyik jele, hogy a város központjában is látni arabokat. A város azonban továbbra is megerősített táborhoz hasonlít. N y u g a t-B e r 1 i n (ADN). A Német Szocialista Egységpárt nyugat-berlini vezetőségének tagjai kedden ismét elfoglalhatták helyüket pártjuk irodáiban, amelyeket a rendőrség múlt év augusztusában jogtalanul lepecsételt. Az NSZEP nyugat-berlini vezetőségének titkársága első üléséről kedden üdvözletét küldte a párt központi bizottságának és hangsúlyozta, hogy a nyugat-berlini pártszervezet tagjai megtesznek minden tőlük telhetőt, hogy a lakosságot bevonják a nyugat-berlini probléma békés megoldásáért folytatott harcba. (ADN—MTI). As ENSZ-köxoryülés megkezdte a dél-rhodesiai kérdés vitáját Dr. Mosztefai nagy feltűnést keltő vasárnapi nyilatkozata után az algériai kormány több tagja leszögezte: Rocher Noirban nem az FLN, hanem csak az algériai ideiglenes végrehajtó szerv tagjai tárgyaltak és egyeztek meg az európai telepesek képviselőivel, köztük az OAS egyes vezetőivel. Ait Ahmed államminiszter, — aki Ben Khedda kíséretében részt vett az arab liga kairói tanácskozásán, kijelentette: a létrejött megegyezés biztonsági intézkedésekre szorítkozik, a végrehajtó szervnek nincsen joga politikai megállapodásokat kötni. Az FLN nem tesz olyan engedményt, amely túllépné az eviani egyezmény kereteit. Ben Khedda miniszterelnök kedden este ismertette az algériai kormány álláspontját, dr. Mosztefai —mint ismeretes — a fegyveres harcok beszüntetése ellenében széleskörű amnesztiát Ígért és kilátásba helyezte, hogy az európaiak részt vehetnek a rendfenntartó karhatalmi alakulatokban. Az Ígéretek az algériai állam létrejötte utáni időre szólnak, beváltásuk tehát az alégériai kormánytól függ. A megegyezésre olyan időpontban került sor, amikor az OAS már elvesztette az európai lakosság nagy részének támogatását és vezetői között is szakadás állott be. A titkos szervezet, amely eddig váltig hangoztatta, hogy sohasem ismeri el az eviani egyezményeket, az FLN-t és a független algériai államot, készségesen ragadta meg az alkalmat, hogy legalább tárgyalófélként tűnhessen fel csalódott hívei szemében és a megegyezés sovány eredményével leplezze vállalkozása teljes kudarcát. Algíri kalózrádiója útján elrendelte a harc beszüntetését és vasárnap este óta nem került sor újabb merényletre Algériában. A tűzszünet azonban rendkívül bizonytalan, mert a titkosszervezet Oránban és Bone-ban székelő katonai vezetői, akik szemében az algériai ellenállás kezdettől fogva csak ugródeszkát jelentette egy franciaországi fasiszta uralom létrehozásához, nem tették le a fegyvert. Az OAS oráni kalózrádiója megtagadta a megállapodás elfogadását. — Felhívta tagjait, tartsák meg fegyvereiket és folytassák a harcot. A rádiófelhívás ismét a nyugat- algériai térségekben létesítendő autonóm terület létjogosultságát hirdeti, ahol — mondotta a bemondó — kizárólag az európaiak tartanák kezükben az ellenőrzést, de ehhez további fegyveres ellenállás kell. Hasonló tartalmú OAS röpiratok jelentek meg Bo- ne-ben „az OAS kelet-algéNew York, (MTI) Az ENSZ-közgyűlés hétfőin délelőtt összeült, hogy megkezdje az afro-ázsiai országok javaslatára napirendé tűzött dél-rhodesiai kérdés vitáját. Az ülés megnyitása után tizenkilenc afrikai és ázsiai ország közös határozati javaslatot terjesztett elő. A javaslat felszólítja Nagy- Britanniát, hogy hatálytalanítsa az 1961 decemberben életbeléptetett dél-rhodesiai alkotmányt és az összes politikai pártok részvételével sürgősen hívjon össze új al- kotmányozó értekezletet. A határozati javaslat visszautasítja továbbá azt az angol állítást, amely szerint Dél-Rhodesia önkormányzattal rendelkezik és megállapítja, hogy ez a terület függő helyzetben van. Az elsőnek felszólaló Quaison-Sackey ghanai küldött hangoztatta, a legfőbb feladat most az, hogy a függetlenség haladéktalan megvalósítását szem előtt tartva, demokratikus és képviseleti intézményeket biztosítsanak Dél-Rhodesia számára. Rámutatott, hogy a két Rhodesia és Nyasszaföld egyesítésével létrehozott államszövetség a gyakorlatban kudarcot vallott. Tészfaje Gabre-Egzi etio- piai küldött sürgette a határozati javaslat elfogadását. Morozov, a Szovjetunió képviselője erélyes szavakkal megbélyegezte a gyarmatosítás politikáját általában és különösen az angol gyarmati politikát. Morozov elfogadásra javasolta a határozati javaslatot és sürgette, hogy a közgyűlés követelje Dél-Rhodesia függetlenségét még ez év vége előtt. Monzsi Szlim, a közgyűlés elnöke bejelentette, hogy a dél-rhodesiai kérdés általános vitájában felszólalni óhajtó küldöttek névsorát szerdán lezárják. A közgyűlés kedden délelőtt — magyar idő szerint 15,30 órakor — folytatja a vitát (MTI) A szovfet párt* és kormány- küldöttség látogatása Bukarest egyik munkás- negyedében N. Sz. Hruscsov és a szovjet párt- és kormányküldöttség tagjai bukaresti tartózkodásuk második napján, kedden délelőtt a román munkásmozgalom fellegvárába, a Vörös Grivicára látogattak el. Bukarest szívéből a nagy munkásnegyedbe, Grivicára vezető öt kilométer hosszú útvonalon a munkások tízezrei ünnepelték a vendégeket, akik Gheorghiu-Dej és a Román Munkáspárt Politikai Bizottságának több más tagja, társaságában érkeztek a griviciai vasúti műhely bejáratához. Itt D. Miron igazgató köszöntötte a vendégeket. Az üdvözlő szavak után a delegáció tizenöt perces látogatást tett a gyár központi irodájában, ahol az üzemrészlegek vezetői ismertették Grivica munkásainak ezévi termelési sikereit és legközelebbi terveit. A tájékoztatás után a küldöttség megtekintette a vasúti műhelyeket, N. Sz. Hruscsov elbeszélgetett a munkásokkal, érdeklődött munkájukról, személyi problémáikról. Időközben a gyár kollektívájának ezrei gyűltek össze a központi szereidében, ahol nagygyűlést tartottak. Az üzemi pártbizottság titkárának rövid megnyitója után az igazgató, majd egy idős kommunista munkás mondott üdvözlő szavakat. Ezt követően Gheorghiu-Dej, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, az államtanács elnöke emelkedett szólásra; Bevezetőben kiemelte, hogy a szovjet nép küldötteit bármerre járnak, Bukarest lakossága mindenütt nagy szeretettel fogadja Szólt a hétfőn megkezdődött tárgyalásokról és örömmel állapította meg, hogy a megbeszélések a teljes egyetértés légkörében folynak. Gheorghiu-Dej beszéde után Hruscsov elvtárs a több ezer dolgozó viharos, lelkes ünneplése közepette mondott beszédet. Hruscsov beszélt a szovjet és a román nép barátságáról, a kommunizmus, illetve a szocializmus építéséről, a Szovjetunió és a Román Népköztársaság népeinek közös harcáról és munkájáról. A nemzetközi kérdésekről szólva hangoztatta, hogy a szovjet nép változatlanul szilárdan békét akar. A szovjet kormány mindent megtett és megtesz azért, hogy a leszerelés megvalósuljon, hogy ne kerüljön sor a tömés rakétafegyver-klsérletekre. Meg kell oldani a német kérdést is — mondotta Hruscsov. Hogy mikori Elültetjük a magot, fejlődik a növény és a maga idejében gyümölcsöt hoz; A német kérdés megoldásának is eljön a maga ideje; A gyűlés után a szovjet vendégek a román párt és államférfiak kíséretében szálláshelyükre hajtattak. Rövid pihenő után délután egy Bukarest környéki kutató intézetbe és egy termelőszövetkezetbe látogattak el. (MTI) . Sál sió László: FORRADALOM A 7unták Földjén GYUFASZÄL A CUKORNÁDBAN Az öthetes országjárás során a győztes kubai forradalom több neves vezetőjét és sok egyszerű katonáját ismertem meg. Garda Bautistáról bemutatkozásunk alkalmával még nem gondoltam, hogy e harcosok egyike. Jól látszottak a Sierra Maestra kékes vonulatai, amikor az Orientébe tartó országúton a tizennyolc éves kamasz, unokaöccsével, a tizenhárom éves Roland Rod- riguezzel megállította gépkocsinkat. Az autó-stopp is, a két fiú egyenruhája is megszokott dolog Kubában. A kékszínű, váll-lapos brigádista ing, a szürke derékszijas nadrág, a magasszáru fekete cipő azonnal elárulta, hogy a velünk egy irányba tartó fiatalok — 100 000 diáktársukkal együtt — a múlt évben maguk is résztvettek az analfabétizmus felszámolásáért folytatott nagyszerű akcióban. A pergőnyelvű Roland fiatalos lelkesedéssel percek alatt elmondta az Escambrey hegyeiben 10 hónap alatt szervezett harci élményeit és tapasztalatait. Beszélt „tanítványairól”, az öt idős parasztról, akik — miután megismerték a betűket — vizsga- dolgozatként levelet írtak a forradalmi kormányhoz, hogy megköszönjék az alfabetizálő brigadisták munkáját, azt, hogy hazájuk egész LatinAmerikában elsőnek Írhatta zászlajára: CUBA—TERRITORIO LIBRE DE ANALFABETISMO Mivel az „analfabétizmustól szabad területért” folytatott harc másik katonája; az idősebb Garcia továbbra is szótlanul ült elől a gépkocsivezető mellett — Roland bennünket unszolt, hogy bírjuk szóra hallgatag rokonát is: — Ő sokkal többet, sok minden másról is tud mesélni — mondta büszkén, tekintélynek tartott idősebb barátjáról. Azután a hosszú autóúton és a Cafeteriában töltött rövid pihenők alatt megismertem Garda harcos útját. Tizenhárom éves volt — éppen annyi, mint most unokaöccse — amikor apját az 1957-es Matanzas tartományi nagy sztrájk alkalmával társaival együtt elvitték a csendőrök. Idősebb fivére Santiago de Cubából rövid időre hazajött a faluba, hogy valamit segítsen a most már végképpen reménytelen helyzetbe került családon. Garcia tőle. a szemtanútól hallotta először a Moncada laktanya ostromának, a Fidel Castro vezette 175 fiatal hősi vállalkozásának hiteles történetét. Garda valósággal itta fivére szavait. Jól esett az igazat hallani. A pap — ha szóba került — az Isten ellen vétő moncadai „gengszter-támadás” megismétlődésétől óvta, a csendőrparancsnok a véres santiágoi megtorlások példáival fenyegette a fiatalokat; És ekkor fivérétől arról hall, hogy hiábavaló Batis- táék fenyegetőzése, apja elhurcolása: Fidelék szabadok. 1956. decembere óta már újra harcolnak, de most nem Santiago falai között, hanem kint a SIERRA MAESTRÄBAN A gondolatokat ébresztő szavak tettet érleltek Gardában. Tizenhárom éves fejjel búcsút vett a szülői háztól és neki vágott a sokszáz kilométeres útnak. Hogy hová kell mennie — még pontosan nem tudta. De, hogy miért kell mennie — már világosan értette; És ezért járt eredménnyel a sierrai kóborlás. Garda a kis Granua hajóval Mexikóból érkezett, Fidel Castro vezette csapat nyomára bukkant. A 17 harcos — ennyien maradtak a 82 partraszálló- ból — ezidőben már megváltozott körülmények között kezdte újra a küzdelmet. A változást mindenek előtt az jelentette, hogy fegyvert — amit a Moncada laktanya sikertelen frontális ostrománál nem tudtak szerezni — most a gerilla harcban a partizán hadviselés eredményeként hónapról-hónapra mind többet zsákmányoltak az ellenségtől. De fegyver egymagában nem biztosíthatta volna a győzelmet, ha nincs hozzá elegendő fegyverforgató kéz. A Sierra Maestra hegyi falvaiban azonban rengeteg kéz is volt, amelyből az amerikai monopóliumok, a hazai nagybirtokosok az év nagy részében kiverték a szerszámot; — Égő gyufaszál vagyunk először a szalmakazalban, azután a cukornádban — mondotta magáról; A SZAKÁLLAS SEREG Az ellenséggel és a mosz- kitókkal vívott harcban előnyomuló csapat a föld után sóvárgó parasztok ezreivel gyarapszik. És velük együtt Garcia Bautista is megtalálta a La Plata fensikot, a szakállas sereg főparancsnokságát. Ott állott szemtől szembe Fidel CastrovaL Izgatottan várta: mit mond felvételi kérelmére? — Hány éves vagy? — kérdezte FideL biztosító egységeknél maradjak kisegítő szolgálatosként, így kerültem 1958-ban a Raul Castro szervezte „Frank Pais Szabad Államba”. Ez a 12 000 négyzetkilométeres felszabadított terület az északi parttól egészen a guantána- moi amerikai támaszpontig terjedt. Ekkor már a Fidel vezette sierrai Második Oszlop és az „El Che”, azaz Ernesto Guearra vezette Negyedik Oszlop mellett létrejött az Oriente tartományi front is. Itt, Frank Paisról, a hősi halált halt fiatal vezetőről elnevezett szabad területen Raul szakállasai maguk mellé állították az Garcia Bautista és Roland Rodriguez — 13 éves múltam, 14 leszek — válaszoltam jól kihúzva magam, hogy magasabbnak lássak. — De ez mit sem használt — folytatja visszaemlékezését Garcia. A coman- dante mellé állított egy egész parasztságot. Az ún. „mezőgazdasági iroda” azonnali gazdasági segítséget nyújtott a földbirtokosoktól gyötört parasztoknak. A katonai parancsnokság pedig új adót vetett ki — a helyi földbirtokosokra és a „nagy Az egész ország olyan volt, mint vágás előtt a sárguló, szárazlevelű cukornád. Tele volt gyúlékony anyaggal. Csak lángra kellett robbantani. A „Július 26-a Mozgalom” (a Moncada laktanya ellen 1953-ban végrehajtott támadás dátuma adta a nevet) ezt meg is cselekedte* „Garant” puskát és az összehasonlítás bizony nem volt kedvező. Szó, ami szó, Fidel hazaküldött, segítsek anyámnak. Hosszas könyörgésre vé- gülis hozzájárult ahhoz, hogy az utánpótlást, az ellátást cukrosokra” — a háborús kiadások fedezésére. A Szabad Állam területén már ekkor 300 új iskolában megindult a harc az analfabétizmus, a tábori kórházakban a fertőző trópusi betegségek ellen. A GUIS AI CSATA Ez a jelentős hadibázis döntő szerepet játszott a Batista diktatúra teljes felszámolására 1958 végén indított utolsó nagy offenzí- vában. A gerillákból alakult Felkelő Hadsereg mellett ekkor már részt vett a felfegyverzett nép is, és Garcia ott küzdött velük együtt. — Mert — teszi hozzá az előbbiekhez a fiatal fiú ■— a guisa-i csatában már mint lövész, zsákmányolt „Garant’’ puskával harcoltam. És itt már világosan látszott, hogy a kubai forradalom minőségileg különbözik mindazoktól a változásoktól, puccsoktól, államcsínyektől, amelyeket az utolsó félszázad alatt gyakran illettek Lain-Amerika országaiban „ forradalmi’* jelzővel. De az 1956 decemberétől (a Granma partraszállásától) 1958. december 31-ig tartó harci szakasz stratégiája és taktikája lényegében különbözött a Moneada akció puccs jellegű taktikájától, néhány tucat fiatal forradalmár bátor, de romantikus vállalkozásától is. Ebben a szakaszban a nép a főszereplő, a harc kimenetelét a tömegek döntötték el. És ez biztosította, hogy az amerikai imperializmust szolgáló reakciós katonai apparátust nem sikerült átmenteni. Ellenkezőleg: a kubai forradalom — elsőnek Latin- Amerikában — szétzúzta a régi rendszer katonai gépezetét és új népi fegyveres erőt hozott létre. De ezt követően a forradalomnak nyomban választ kellett adnia egy másik, nem kevésbé fontos kérdésre: milyen lesz a születő új politikai hatalom? Következik: NÉPHATALOM A JUNTÁK KONTINENSÉN