Szolnok Megyei Néplap, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-15 / 88. szám

1962. április 15.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

Tisztelt értekezlet! Kedves elvtársak, kedves elv- ársnők! Mindenekelőtt átadom önöknek a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormánynak szívből jövő, forró testvéri üdvözletét, — kezdte beszédét Kádár János.

Itt, ezen a tanácskozáson — nagyon kevés híján — 1000 ember képviseli a szocialista brigádokat.

Ez a csaknem 1000 küldött egy hatalmas. eleven, élő mozgalmat képvisel, melynek megvannak a maga törekvései, megvannak a maga belső kérdései és olyan problémái. amelyekben további eligazítást vagy legalábbis bíztatást várnak.

Hasznos visszaemlékezni a mozgalom születésének körülményeire és eredetére, mert ezek döntően meghatározzák az egész mozgalom egészséges jellegét.

Most, majdnem három éve a mi napilapjaink, újság- iáink, folyóirataink hírt adtak arról, hogy a Szovjetunióban különböző dolgozók csoportjai elhatározták, hogy kommunista brigádokat alakítanak. Tanúsíthatom, de a2t hiszem ebben a teremben mindenki tanúsíthatja: azonkívül, hogy ez az újsághír megjelent, semmiféle szervezeti intézkedés központi szerv részéről nem történt. Ellenben az történt, hogy két vagy három nap múltán elkezdtek érkezni az értesítések a párt Központi Bizottsága, a kormány, a minisztériumok címére, hogy e2en és ezen a munkahelyen a dolgozók beszélgettek erről a hírről és elhatározták, hogy szocialista brigádokat alakítanak.

Ennek a mozgalomnak a gyökere tehát — és ezt tudni kell —, az öntudatos szovjet dolgozók példája nyomán született elhatározás, mégpedig olyan elhatározás, amelyet maguk a magyar dolgozó tömegek hoztak és valósítottak meg az életben.

Ha most ennek a mozgalomnak a történetét nagyon röviden jellemezni akarjuk, azt mondhatjuk, hogy fejlődése viharos gyorsaságú volt. Miért lehetséges ez? Akik társadalmi kérdésekkel rövi- debb vagy hosszabb ideje foglalkoznak, nagyon jól tudják, hogy indulhat egy kezdeményezés a központban,

születhet egy kezdeményezés helyileg, az a kezdeményezés a tömegekben napok alatt, ilyen széles méretekben és ilyen viharos gyorsasággal csak akkor talál megfelelő fogadtatásra és követésre, ha a kérdés történelmileg: és társadalmilag érett.

Gondoljunk csak arra az időre, amikor, három évvel ezelőtt e mozgalom megindult. Vegyük csak számba azokat a híreszteléseket, szóbeszédeket, újságcikkeket, melyeket annakidején részben idehaza, de sokkal inkább a nyugati közvéleményt formáló, velünk szemben nem nagyon barátságos szervek terjesztettek.

Annak idején minket, a Magyar Népköztársaságot, a magyar munkásosztályt, s általában a magyar népet e? emlegették, mint akik a szocializmustól megcső- mö: lőttünk, azzal szembe -dúltunk, ahol nincs már mbar, akit valamire rá le- “tne verni azzal a jelsző- *al, hogy a szocializmus ér- .-■“ke ezt kívánja, ahol kis- ‘űség. kétség lett úrrá az Chereken.

riyenféle hangok voltak még 3 évvel ezelőtt is. Most íz egyik karzatot szívesen -esen tartottam volna, és a -émet, az amerikai, vagy a randa nagytőkés monopóliumok és hírverő embereik rendelkezésére bocsátottam volna, hogy legyenek szívesek egy pillantást vetni erre a teremre,

meghallgatni, hogy az emberek miről és hogyan beszélnek, és akkor megtudják, hogy mi az igazság a magyar néppel.

Emlékezzenek csak rá: az ellenforradalom idején az ege* országban a demagóg

fehérterrorista banda — mert én nem tudom másképp nevezni őket —, üzemenként is, országosan is fellépett a teljesítménybér ellen, a munkaverseny ellen, általában a szocializmus, a népi hatalom ellen.

Elvtársak, mérjük le az időt, és a megtett utat. Nemcsak arról van szó, hogy a kormány és az illetékes minisztériumok rendeleti úton, ínért hiszen ilyen is van — — és szükség is van néha erre —, a termelőmunka érdekében helyreállították a teljesítménybért, mert enél- kül dolgozni nem lehetett. De ezt a mozgalmat, amelynek képviselői ma itt tanácskoznak, nem kormányrendelet hozta létre. És

itt már nem arról van szó, hogy teljesítménybérben dolgozunk, vagy nem teljesítménybérben, hanem arról, hogy szocialista módon dolgozzunk, é.ijiinfc és tanuljunk.

Ezt a mozgalmat az a magyar munkásosztály hozta világra, teremtette és valósította meg, amely a szocialista eszme, a szocialista társadalmi rend törhetetlen híve. (Lelkes taps '

A szocialista brigádmozgalom viharos elterjedéséhez, nagy életerejéhez azonban nemcsak győzhetetlen eszme kellett, hanem az is, hogy a nagyszerű, győzhetetlen eszmét helyesen képviseljük. Nézzük például a mi 17 éves gyakorlatunkat. Nálunk a társadalom vezető ereje, a párt, mindig, mindenkor a szocializmust kívánta szolgálni rendelkezéseivel a kormány 17 éven keresztül. De voltak évék, amikor inkább mintha fordítva sikerült volna minden. Ezért fontos nekünk közelebbről megnézni érmék a szocialista brigádmozgalomnak a sajátosságait.

A legfontosabb, hogy a mozgalomban a tartalom és a forma egysége ölt testet. Ez a mozgalom három éves. De szocialista munkaverseny Magyarországon volt korábban is, öt, nyolc, tizenkét évvel ezelőtt is. Azokat a versenyeket is lelkesedés, alkotó szándék hajtatta, mégsem sok maradt belőlük, ez a mozgalom pedig éled, működik, fejlődik, halad, erősödik.

Ismertettek itt statisztikai adatokat. Szakszervezeti funkcionáriusok megállapították, hogy 28 000 ember vesz most részt a szocialista brigádmozgalomban. Biztos vagyok benne, hogy ez a szám már túlhaladott, mert itt egy élő és fejlődő mozgalomról van szó. Mert

ez a mozgalom nem papír- verseny. nem formális verseny, hanem élő valóságos szocialista munkaverseny.

A szocialista brigádmozgalomnak nagyon fontos vonása, ami nem kis szerepet játszik életerejében, az. hogy a tömegek szocialista ver- senymozgaíma és nem egyes, különlegesen kiemelt és mesterséges körülmények között foglalkoztatott emberek, két- nyolc-. vagy kilencszáz százalékos eredménye hozta ’étre.

A munkásemberek tudják, hogy a munkában mi lehetséges, és tudják azt is, ha egy átlagos ügyességű embernek különleges munkakörülményeket teremtek, tehát minden félkészgyártmányt, nyersanyagot rendelkezésére bocsátók, azután kiválogatom az összes munkafajták közül a legtetszetősebben teljesíthetőket, és hónapszámra csak ugyanazt csináltatom vele, odaállítok

mellé 5—6 embert, akik kisegítik, keze alá dolgoznak, akkor mindig lehet 900 százalékot teljesíteni.

Sokat tesznek a brigádok tagjai a kulturális színvonalnak emeléséért is. Ennek formái a színházlátogatás, a könyvolvasás, a mozilátogatás, a hazai és a külföldi utazások.

Sok példát hallottunk itt, hogyan érvényesül a brigádban a kölcsönös segítség. Azokra az esetekre gondolok, amikor egy-egy brigádon belül, a brigád valamelyik tagjának olyan feladata, vagy kérdése adódik, amit egyedül, csak a saját erejéből, legfeljebb hosszú idő alatt, vagy keservesen tudna megoldani, a közösség egyesített erejével azonban gyorsan megoldható.

Hasonló kérdés a szociális gondoskodás. Ha az újság a rádió hirt ad valamilyen balesetről, szerencsétlenségről, egy bajba jutott béna emberről, vagy arról, hogy valakinek a szeme világát veszély fenyegeti, valaki nehéz helyzetbe került, egy gyerek apátlan-anyátlan maradt, szánté szabállyá vált, hogy azonnal jelentkezik egy, és azután még több szocialista brigád és azt mondja, hogy kérem én megyek és segítek.

Sokáig lehetne még sorolni a szocialista brigádmozgalom sajátos, új jellemvonásait.

Ennek a mozgalomnak abban van az ereje, hogy a győzhetetlen és nagyszerű eszmét, a szocializmust úgy testesíti meg,

ami — ahogy művészileg mondják — azt jelenti, hogy itt a forma megfelel a tartalomnak.

Többször elhangzott itt, azt várjuk mindnyájan ettől a tanácskozástól, hogy választ adjon arra, hogyan tovább. Biztos vagyok benne, hogy ez az értekezlet határozott irányt fog szabni, de azt hiszem, ha valaki azt gondolja, hogy valami merőben új irányt jelölünk ki, az csalódik. Ha tőlem valaki azt kérdezné, hogy hogyan tovább a szocialista brigád- mozgalomban, akkor azt mondanám, hogy úgy, mint eddig, csak egy kicsit jobban. (Élénk derültség és taps.)

A feladatok pontos megjelöléséhez persze van nálunk egy hagyományos kiindulási pont. A régi marxista Iskola szerint

ha pp-x kérdést felvetünk, vagy azt vízse-Vjuk, hogy egy mozgalmat hogyan fejlesszünk tovább akkor mindig mérlegelni kell az adott helwetet is. amelyben vagyunk

Mi a jellemző a mi helyzetünkre? Nemrégiben ünnepeltük hazánk felszabadulásának 17. évfordulóját. Az évforduló mindig jó alkalom a mérleg megvonására. Ez történt most is. s ennek összegezése az. hogy a magyar nép a szabadsággal jól gazdálkodott a szocializmus építésének utján járt.

A mi vívmányaink között a legdöntőbb a munkáshatalom. Mindjárt meg akarom mondani, hogy a hatalomnak sok feltétele van, s ahhoz a jelen viszonyok között hozzátartozik az állam fegyveres ereje is. De

a mi munkáshatalmunk fő ereje abban van, hogy a szocializmus zászlaja

alatt összeforrott a párt és a nép.

(Nagy taps.) Ezt kell nekünk továbbra is erősítenünk.

Nagyszerű eredményeink vannak a szocialista építésben, se vége se hossza nem volna ezeket felsorolni. Olyan körülmények között, amikor a birtokviszonyok a mezőgazdaságban két ízbén változtak — ami a termelést általában nem segíti — negyedével növekedett a magyar mezőgazdaság termelése. Az ipar termelése négyszeresére emelkedett. S 1957. tavasza óta mintegy 60 százalékkal növekedett a magyar ipar termelése. A bennünket szidalmazó tőkés országok az ilyesmit képtelenek elérni. Vagy nézzük az életszínvonal alakulását. Amikor az életszínvonalról beszélünk, ebben persze nemcsak á munkabért értik az emberek, hanem sok egyebet is. Annak idején azt mondták, hogy Magyarország a 3 millió koldus országa, de akikre ezt értették, azok csak a falusiak voltak, pedig a városban sem járt mindenki teli hassal. A városi éhezőkkel együtt 4 millió éhező országa volt Magyarország. Most ez a 4 millió ember is ember módjára eszik, öltözködik és laki k.

Ma már tíz- és százezrek képezik magukat iskolában, vizsgákat tesznek le még felnőtt emberek is és közülük ezrek és ezrek állami és társadalmi vezető posztokon vannak. Ezt mind a mi munkáshatalmunk tette lehetővé a népi hatalom, amelyben a munkásosztály oldalán képviselve vannak a parasztság fiai, az értelmiségiek, a városi kispolgárok.

Ilyen körülmények között élünk és dolgozunk, s e körülmények rendkívül kedvezőek a szocialista brigádmozgalom további fejlődése számára. Csak

tőlünk függ, hogy ezeket a körülményeket és lehetőségeket az eddiginél jobban használjuk fel a mozgalom előbbrevitelére.

Milyen feladatok vannak előttünk? Idei tervünk az ipari termelés 8 százalékos, a mezőgazdasági termelés csaknem 10%-os emelkedését írja elő. Az ötéves terv feladatai ismeretesek és nem csekélyek.

Tehát nagy feladatok állanak előttünk, s ezek megoldása hozza magával az élet- színvonal emelését is, de csak komoly munka árán!

Vannak a mi életünknek átmeneti nehézségei. Mindenki tudja, hogy milyen nehézségek vannak a piacon is. az árakkal, nehézségek vannak a burgonyával, a hagymával.

Ezek a nehézségek döntően az őszi szárazság, meg a mostani megkésett tavasz következményei.

Nekünk azonban valahogy úgy kellene mér az életünket elrendezni. hogy szűnjenek meg ezek a baiok. hiszen nem jó. hogy az egyik évben ezzel van baj, a másik évben azzal, a harmadik évben meg amazzal.

És azonkívül mindig meg is kell magyarázni, honnan származik a baj. Egyszer az idő nem jó, másszor az elosztás, harmadszor pedig az ördög tudja, hogy micsoda.

De a legjobb magyarázat sem ér annyit, mint két kiló jó krumpli vagy hagyma, méghozzá megfelelő áron.

Ne haragudjanak a szójátékért, bár nem egészen az, mi az örvendetes ezeknél a

bajoknál? Az, hogy a2 emberek ezeket nem úgy tartják számon, mint valami örökös átkot, ami addig fogja őket kisémi, amig élnek. Jelenlegi bajaink nehézségeink, amelyeket persze nem szabad semmibe vennünk, olyanok amelyekről minden ember tudja, hogy az átmenet nehézségei, amelyeket le fogunk küzde- nL

Népünk szabadul ezektől az időszaki bajoktól, azután a nem pillanatnyi, hanem a nagyobb, a hosszabb időre szóló nehézségektől és lakásgondoktól is.. És végül az egész társadalom tovább lép előre, a szocialista társadalom alapjainak lerakása, a szocializmus felépülte után a kommunista társadalom építése felé.

Kádár elvtárs ezután külpolitikai kérdésekről beszélt, majd így folytatta:

A szocialista brigádmoz- galomnak a feladatok megoldását kell segíteni. Ehhez mindenekelőtt a mozgalom egészséges fő vonásainak megerősítése, valamint a mozgalom további kiszélesítésére van szükség. Ki kell szélesíteni e mozgalmat a mezőgazdaságban is.

Azt is a szocialista bri- gádmoagaiom feladatának tartom, hogy erősítse tovább egész népünkben a munka becsületét.

Abban a szocialista brigádban látom én az igazi jövőt, ahol a munkás ráteszi jegyét a termékre, és az mehet a fogyasztóhoz, a külföldi vevőhöz, akár baráti országba, akár kapitalista piacra adjuk el. az szavatolt minőségű áru.

Sok helyen átvette a szocialista brigád gondozásába a gépeket. Láttam ilyesmit néhány helyen és megmondom, példásan voltak karbantartva, nem rosszabbul, mint ahogyan a hivatásos karbantartók azt teszik, összes célunkat csak akkor érjük él, ha az emberekben bízunk.

Sok szó esett a tanácskozáson a szocialista embernevelésről. Ha az érdekeltek nem haragudnának meg, mondanék erről egy-két apróságot. Csepelen láttam egy brigádnaplóban egy képet. A brigád tagjai voltak rajta lengyelországi utazásukon. Érdekes — mondtam — hát hol vannak a feleségek? — Azok otthon voltak. A férjek tehát e1 mentek Lengyel- országba kirándulni.

Ez önmagában nem rossz dolog, de talán még jobb lett volna, ha a szórakozáshoz úgy Is kevésbé hozzájutó feleségeket is magukkal viszik. Találkoztam a szünetben egy kislánnyal is — bocsánatot kérek tőle. hogy kibeszélem — aki KISZ-brigádban van. Egy mackót szorongatott a kezében. Kérdezem hogy micsoda ez. Azt mondja: kabala mackó. — Miért kell ez? — Azért, mert ma 13-a is van. péntek is van. (derültség.) Persze a kabala magában véve semmit sem segít, de hát még vannak, akik magukkal hordják. Ez persze, nem annyira fontos de ha a szocialista emberről beszélünk, ezt is látnunk kell. mert mindez együtt mutatja, hogy a munkánk e téren is micsoda lehetőségei és feladatai vannak! (élénk derültség és taps.)

Mindebből az látszik, hogy mennyi figyelemre, tapintatra, emberi türelemre és meggyőző szóra van azüksée, s

hogy mindezeknek i nagyszerű kerete a szó

ta brigád!

A szocialista brigád lom akkor lesz egészsé százezrek versenyzéséi Ugyanígy a nagy eg; szocialista gyár sem t másra, mint az abban ban dolgozók döntő gére, azokra, akik sz < ta brigádok mozgal * vesznek részt. nő\i

Ezt a további lépési köt ban nem szabad elhi ról kedni. für

Nagyon helyes az a2 >1 pont, hogy a szocialista fté’ műhely címért folyó 1 seny feltételeinek kidől;-'’ sával valameddig még v-ir kell. Ha majd tízezer és ezer ember gondolkó3 ezen. ki fogja alakítani a lyes ismertető jeleket, s után jöhetnek azok, al' összefoglalják a tapasztalat kát és általánosítanak.

Ez persze nem azt jelenti hogy a mozgalom dől gotói teljesen magukra it.J hagyni. A politikai, a társs dalmi és gazdasági vezetés nek most már az a feladat« hogy a brigádmozgalmat n valami külön tehernek néz zék, hanem a feladatok meg oldását segítő erőnek tekint sék. Ha ezt megértik, h- számukra a szocialista brigádmozgalom nem feleslege, teher, hanem olyan erő, ami re építenek, akkor a rájul bízott összes kérdéseket is jobban meg tudják oldani.

Elvtársak azt hiszem, hogy ez az értekezlet feltétlen ü’ előbbre fogja vinni a2 egész mozgalmat, lendületet fog adni annak. Itt nemcsak^, a brigádvezetők és a brigádok küldöttei erősödtek, de úgy gondolom, hogy az a 270 ember, aki itt a párt, a szak- szervezetek, a kormány és különböző más, ebben az ügyben illetékes szervek részéről jelen van, nem kevésbé erősödött ennek a2 érte-' kezletnek a tapasztalataitól és hatásától. Először is azért, mert egy kicsit jobban megismerkedtek e mozgalom tapasztalataival. Másrészt pedig azért mert a2 embereknek — hogy így mondjam — a szocialista meggyőződése is erősödött ennek az értekei leinek a hatása alatt.

Sokat mond számomra erről a felszólalásra jelentkezésnek nagy száma is. Azi jelenti ez, hogy az itt össze gyűlt embereknek van mondanivalójuk, szívügyük valami amit előre akarnak mozdítani, kérdezni, követelni akarnák valamit. Ez a tanácskozás az önök számvetése és ezután következik eg; nagyobb számvetés, amit majd a párt végez el a párt kongresszusára Most itt nekünk is újra át kel! gondolnunk a munkát, és meg kell néznünk, melyik része jó, melyik szorul javításra.

A szándék, az óhaj és a remény is azt hogy a párt kongresszusa két feladatat fog megoldani: egyrészt még jobban megerősíti politikánk irányvonalát, másrészt megjavítja annak gyakorlati végrehajtását

De ha már a pártkongresszus szóba került és alkalom nyílott önökhöz szólni, önöknek is és önökön keresztül a nagyszámú hazafias érzésű magyar dolgozóknak szeretném megköszönni szocialista kiállásukat, azt. hogy munkafelajánlásokat tettek a pártkongresszus tiszteletére Ezért köszönetét mondunk önöknek és a központi bizottság nevében kijelenthetem, hogy a párt a szó nemes értelmében igyekszik majd ezt a bizalmat és megtiszteltetést becsülettel meg

szolgálni (nagy taps).

Szeretném, ha ennek az értekezletnek minden résztvevője azzal az érzéssel mehetne innen haza, hogy helyes úton jár, hogy 6 egy hatalmas, nagy és legyőzhetetlen erőnek részese.

Kádár János elvtárs be» szádét a tanácskozás résztvevői hosszantartó; tanssal ideadták.

A szocialista brigádn&ozga’om erősítse tovább a munka

becsületét

Kádár János elvtárs beszéde a szocialista brigádok vezetőinek országos értekezletén