Szolnok Megyei Néplap, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-15 / 88. szám
1962, április 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP S HOL KERES AZ ELLENSÉGEI ? \j Nagyivánon sokat segítene: HA visszakapnák a nádast, ésszerűen osztanák el az apró magot, kialakítanák az új termelési struktúrát Bejelentés érkezett a jászárokszállási községi párt-végrehajtó bizottsághoz a falu egy közmegbecsült kommunistája ellen. A két vádpont: Lengyel elvtárs 1938-ban tagja volt a nyilaspártnak, s 1951- ben kilépett a Táncsics Tsz-ből. — A bejelentő ugyancsak pártunk, tagja. A községi párt-végrehajtó bizottság összeült, bár a jelzés egyik pontja sem ismeretlen előttük. Lengyel elvtárs valóban szerepelt a nyilaskeresztes párt 1938-as nyilvántartásában. Jónéhány községbeli proletár társával bedőlt a sze- génysorsúak megváltását is Ígérő álcázott fasiszta propagandának. De idejekorán észrevette, mint szedték rá, s hátat fordított a nyilasoknak. A nyilvántartáson kívül, — amit a párt előtt soha sem titkolt el, semmiféle nyilas tevékenységet senki nem tud rásütni. A felszabadulást követő napokban azonnal magáratalált, tudta, hol az igazi helye. — Ezt nemcsak másfélévtizedes párttagsága bizonyítja. — 1948-ban az ő segítségével szervezték meg a község első termelőszövetkezetét, ahova Lengyel elvtárs magával vitte bérelt földjét is. Ez pedig nagy segítséget jelentett akkor a termelőszövetkezetbe többnyire föld nélkül belépő szegénypapasztoknak S hogy 1951-ben kilépett? Ez is tény. Olyan rosszul ment a szövetkezetnek, hogy kenyérre sem jutott a hattagú Lengyel családnak. Lengyel János — segélykérelmére mit sem kapván — elment napszámosnak. — Amikor rendezte családi dolgait, visszatért a szövetkezetbe dolgozni. A községi pártvégrehajtó bizottság, — amelynek tagjai éppen úgy ott éltek Jászárokszállá- son, mint Lengyel János, ismerik a történteket. Ügy határoztak: a vádat visszautasítják. Lengyel János megítélésében nem kiragadva 1938-at, vagy 1951- et vették alapul, hanem a felszabadulás óta kifejtett egész tevékenységét, munkáját, magatartását. S egyben kimondta a községi pártvezetőség: — egyetlen párttagnak sincs joga saját sorainkban keresni az ellenséget. Senki sem teheti meg, hogy bizalmatlanságot keltsen, hogy mesterségesen falat ácsoljon a kommunisták között ilyen vádaskodásokkal. A jászárokszállási párt- vezetőség döntése helyes és teljesen megfelel pártunk politikájának. Annak a politikai szellemnek, — amely most tágítja horizontját, de néha egyes álbaloldaliak ellenállásába ütközik. Pontosobban: az álbaloldaliak bizalmatlanságába, értetlenségébe. S nemcsak a jászárokszállási példa igazolja ezt. Nemrégiben egyik városi pártbizottsági titkárunkat j,óvták” attól, hogy minden párttagban megbízzon. Az aggályoskodó szerint az egész városban nincs több negyven kommunistánál, aki megbízható. A pártban állandó és természetes folyamat a fiatalodás. A KISZ nevelte kommunista ifjak jónéhá- nya duzzadó tettvággyal, tenniakarással és alapos felkészültséggel lép sorainkba. Csatasorba állásuk jó hatással van az egész pártra. De az ilyen álbaloldaliak félnek tőlük. Azt kérdik: ugyan mivel bizonyították már be hűségüket ezek a gyerekek? S aggodalmaskodva hozzáteszik: mi lenne velük, ha olyan próbatétel elé kerülnének, mint az idősebb korosztály? Álbaloldali, szektás nézetek ezek, amelyeket — nagy türelemmel ugyan, de igen határozottan visz- sza kell utasítani. Nem könnyű harc ez, mert az álbaloldali nézetek hordozói rendszerint a párt védelmében lépnek fel. S lehet, hogy ez az érzés őszinte bennük, — de mégis sokat ártanak. Azt mondják: ők idejében szólnak, mert szeretik, mert féltik a pártot. Attól féltik, hogy eltér a marxizmus-leniniz- mustól, az igazi forradal- miságtól. Ne féltsék. Akkor kellene félteni pártunkat, ha a bizalmatlanság légkörével venné körül magát, ha szemellenzős módon ellenségkereső politikát folytatna még saját soraiban iS. (B. L.) Azt tartják errefelé az emberek, hogy amikor megteremtődött ez a nagy kerek világ, s minden földrész megkapta a maga jussát, anagy- ivániak valahogy kimaradtak az osztozkodásból. Nem kapott ez a vidék se bőven termő földet, se gazdag legelőt, se folyót, se erdőt. Sovány bizony errefelé a föld, kora tavasztól késő őszig kopár a legelő. S ráadásul az egész vidéket zsombékos nádasok, savanyú szikek tarkítják; Éppen ezért mindig nehezen élt, sok gonddal-bajjal küszködött ez a nép. Alaposan meg kellett dolgozniuk a mindennapi kenyérért. A szövetkezés gondolata még 1949-ben elérkezett ide, a Hortobágy szélére. Akkor alakult meg a falu legszegényebbjeiből az Üj Ütőn Termelőszövetkezet. S ami 'igaz, az igaz! Nemcsak rajtuk múlott, hogy még mindig nem dicsekedhetnek nagy eredményekkel. A négyezerötszáz holdas közös földterületet mindössze százharminckét tag műveli. Sok a föld, kevés a munkáskéz! Mégsem ez a legnagyobb hiba! Nem sikerült A közös megalakluása után néhány hónappal nagymérvű beruházáshoz kezdtek. NyolcA tiszaroffi Aranykalász Termelőszövetkezet gazdái e napokban állítják össze a melegágyat, — amelyben a dinnye, az uborka és a papszázhatvam hold földet rendeztek be — állami hitelből — öntözésre. Ez hasznos lett volna, ha olyan helyet jelölnek ki erre, ahol alkalmas rá a föld. A berendezett területnek azonban több, mint felét még máig sem tudták hasznosítani. Helyesebben: eddig mindössze 36 holdat öntöztek e területből. Azután a beépítés sem sikerült — egyszóval öntözni nem tudnak még máig sem, viszont az adósságot már tíz esztendeje nyögik, s még mindig hátra van négy és félmillió forint fizetnivaló. Kit terhel ezért a felelősség? Ezit nem tudják kinyomozni. Eltűnt a tervdokumentáció, a költség- vetés — csak a sok adósság maradt Azonban az is az igazsághoz tartozik, hogy az adósság a további építkezéseit, egyéb beruházások létesítésével, a sorozatos eredménytelen gazdálkodás nyomán minden esztendőben úgy duzzadt, mint a megáradt folyó. Ráadásul a szövetkezet más rika magokat keltetik majd ki. Zámbori Mihály és Icsu István az előkészített melegágyakra kereteket állítanak össze. táblái sem jók. így beszél erről a gazdaság főagronó- musa: — Olyannyira rossz nálunk a föld, hogy tavaly 5,6 métermázsa búzatermésünk lett. Árpából 2, rozsból 3 métermázsát takarítottunk be holdanként. Egy munkaegység zárszámadáskor 15,70 forintot ért nálunk ... — S a jószág? — Négyezer juh van a szövetkezetben. Nincs azonban elegendő takarmányunk. Tavaly kevés volt a pillangós vetésterületünk.:. — S az idén? — Ebben az évben 300 holdon termelünk lucernát. Nálunk juhtenyésztéssel érdemes foglalkozni. Az a legigénytelenebb állat, a legjobban megél a mi kietlen legelőinken. Gabonaféléből csak az osztáshoz szükséges búzamennyiséget érdemes megtermelnünk. Át kell térnünk a lucerna- és a szemestakarmány termesztésére. — Mi akadályozhatja ezt? — Az idén is a ránk mért terv szerint 70 hold napraforgót, 50 hold repcét, 30 hold olajlent kellett vetnünk. No, de kérdem én, nem lenne jobb ezeket olyan helyen termelni, ahol ezek termesztésére alkalmasabb a föld? Mi csak ráfizetünk! Mert mi ér többet? Holdanként 3 métermázsa olajlen, vagy 8—10 métermázsás kukorica? A falu másik közös gazdasága — mely a Béke nevet viseli — mindössze három esztendős múltra tekint visz- sza. Eredményeiben azonban mégis gazdagabb, mint az Üj Ütőn. Igaz, a falu földterületének jobbik részén gazdálkodnak, s az ésszerűtlen beruházások miatt sem kell szűkölködniök. Büszkén emlegetik, hogy milyen olcsón építkeznek ők. Persze, nem mindig szabályosan! A télen például (a járásnál nem hitték el nekik) 469 birkát vásároltak. Most már 2000 juha van a szövetkezetnek. Ezeknek pedig hely kellett. S bár engedélyük nem volt rá, mégis felépítettek saját erőből, minden hozzájárulás nélkül egy 200 férőhelyes juhhodályt. A járási tanácsnál erre kijelentették: — Engedély nélküli építkezés, legalább 2000 forint büntetést von maga után. Megszeppentek a Béke tagjai! Kétezer forint nem kis pénz! Inkább nem építenek! Pedig kellene legalább még egy négyszázas juhhodály! Saját erőből azt is megoldanák. Minden megvan hozzá: építőanyag, pénz, építőbrigád. Csak engedély nincs! vállalatnak. Miért? Mert abban az időben olyan rendelet volt érvényben, amelynek értelmében a 10 holdon felüli nádasokat át kell adni az állami vállalatnak; Azóta ez a rendelkezés érvényét vesztette, de a nádast mégsem kaphatják vissza anagy- ivániak. Pedig azt mondják a szövetkezet vezetői, hogy: — Terített asztal a nád! Nem kell vetni, csak aratni; S jól jövedelmez. Ebben a szövetkezeiben a nagy taglétszámhoz képest kevés földdel rendelkeznek. Nem tudják tagjaikat egész éven át rendszeresen foglalkoztatni. Ha visszakapnák a nádast, legalább húsz embernek egész évben, de a téli időszakban ötven tagnak is tudnának munkát adni, s megoldanák a nád feldolgozását is. Mit jelentene ez anyagilag a szövetkezetnek? Legalább 7 forinttal többet munkaegységenként. — Akkor biztosan nem maradna 19—20 000 kéve nád kint, mint tavaly, amikor a vállalat csak feli- ből-harmadából vágatta le ;. i — magyarázza a nagy szá- mítgatások közepette Kurucz Imre, a szövetkezet elnöke. Jó gazdák Gazdálkodni pedig tudnak a Béke tagjai. Ezt bizonyítja az is, hogy ebben az évben közel kétmillió forintos áru- értékesítési tervet teljesítenek. Hátha még megkaptak volna minden vetőmagot, amit igényeltek. Mert érdemes szót ejteni erről is! Farkas Ernő, a szövetkezet főagronómusa így mondta ezt: — Egy hatvan holdas vöröshere-táblát akarunk öntözni ebben az évben. Kértünk erre 8 métermázsa vetőmagot. A járási tanács mezőgazdasági osztálya azonban csak 4 métermázsát adott. Hiába kértünk, azt mondták: vigyünk helyette inkább lucernát. — Ránk meg a vöröshere- magot erőszakolták — szólt közije az Üj Ütőn Tsz főag- ranómusa; —- Hét mázsát igényeltünk, aztán mindenáron tíz mázsát akartak adni. Hol van itt az ésszerű elosztás? Ügy tudom, a két szövetkezet megegyezett egymással, hogy az Üj Üton-beliek átadják a Békének fölösleges vörösheremagjukat. Azonban nem ártana, ha a felettes szerv — jelen esetben a tiszafüredi járási .anács vb. mezőgazdasági osztáiva — körültekintőbben osztaná szét a vetőmagot. Ezekben a napokban mindkét gazdaságban már a tavasziak magját teszik a földbe. A Béke tagjai most avatják az új, 24-soros UTV vetőgépüket. A tervek szerint — ha napsütéses idő köszönt rájuk — május elsejére teljes egészében befejezik a Fészekrakók „Vonulnak a darvak, megjöttek a fülemülék” — olvastam az újságban, s elképzeltem, amint messziről jött, kedves madaraink először pihennek meg itthoni fészkükben. Vajon nagyobbat dobbant-e akkor kicsi madárszívük? Megjöttek hát. És lázas munkával tatarozzák, csinosítják otthonaikat. Akár az emberek. Eljött a jóidő, itt is, ott is téglarakás piroslik, munkába kezdtek a fészekrakók. Fiatalok és kevésbé fiatalok. Akár más tavaszokon. — Évről évre nő a takaros családi házak száma nálunk is — dicsekszik a zagyvaré- kasi tanács vb. titkára. — A felszabadulás óta 387 házat építettünk. Már mint a falubeliek. A Szolnokra bejáró munkások, de a helyben dolgozók is, földművesszövetkezetiek, tsz tagok. Sokan saját erejükből, mások OTP-köl- csőmnél építkeznek. Háromszáznyolcvanhét ház. Egy egész kis falu. — Vasúti újtelep a neve. Az idén villamosítjuk, ne érezzék magukat mostohának az új háztulajdonosok. • Űj háztulajdonosok. Morvái Sándorékat kerestük fel először. Nem, nem az új „fészekben", nincs még egészen kész. — Augusztusban fogtunk hozzá, hátra még a külső vakolás, a kerítés, a mellék- épületek, s ami a legfontosabb, a belső festés — meséli az asszonyka a tsz irodában, ahol munka közben felkerestük. — Pedig de szeretnénk már beköltözni... Olyan nyirkos a lakás, amiben vagyunk, hogy a szekrényben megpe- nészednek a cipők, ruhák, s elképzelhetik, milyen dohos, rossz a levegő. Egészségtelen nekünk is, hát még a gyereknek. — Miért álltak meg? Nincs anyag? — Az anyagellátással nem volt különösebb baj. Elfogyott a pénzünk, pedig kölcsönt is vettünk fel. Nagyon szépre akarjuk a házunkat csinálni, s már eddig 112 ezer forint benne fekszik. No, de őszre már ott lakunk... * Az Arany János utcában áll Kiss Gyuláék háza. Ez a fészek már Já is van bélelve. Szeptember óta benne laknak. Férj és feleség együtt dolgozik a földmüvesszövet- kezet kisvendéglőjében, s annyi szeretettel beszélnek otthonukról, hogy azt csak az értheti meg igazán, aki tudja, mi az: fiatal házasoknak két kezük munkájával összehozni egy kétszobás, fürdőszobás, szép lakást. — Volt egy öreg házunk, annak a helyére építettünk, vettünk fel negyvenezer forint kölcsönt az OTP-tól. Amit tudtam, magam végeztem el, a betonozást, a padlózást... Két nap alatt végeztünk vele ketten, a maszek asztalos meg 2400 forintért csinálta volna meg... Most aztán törlesztjük a részletet, ~ Nehéz? — Ugyan! Kétszáz forintot fizetünk bele havonta. Annyi, mintha lakbért fizetnénk valakinek. Félkész állapotban hagyták az ősszel Csák Miklóséit házát. Az ablakok vályoggal berakva, csend van a portán. Nem. folytatják az építkezést? A szomszéd házban laknak, a fiatalasszony szüleinél. — Sajnos, nincs pénzünk? — Már elfogyott a kölcsön? — Nem is vettünk fel. Vasútnál dolgozik a férjem — magyarázza Csákné —, sokat betegeskedik, nem mertünk belevágni. Csak a magunk erejéből. Amikorra kész lesz, hát akkorra lesz kész. — Nem sürgős? — Mit tegyünk? Itthon van hely, ketten vagyunk, megférünk. — Gyerek nincs? — Hogy gondolja? Spórolni is meg gyereket nevelni, ruházni? Nem megy. Majd... Azért persze nincs kizárva, hogy mire az otthonuk elkészül, addigra baba sir a kocsiban. De úgy lesz igazán otthonos, meleg a fészek, ha a fiólca sem hiányzik belőle. — túri — (Ha kéréssel fordulnak ez- irányban a járási tanácshoz, minden bizonnyal megkapják, s talán elmarad az a rettegett büntetés is.) Nem panaszkodnak Egyszóval — a Béke tagjai nem panaszkodnak. A tervezettnél 1,50 forinttal osztottak kevesebbet. Ezt az aszálynak tulajdonítják, mely a múlt évben ugyancsak meglátogatta őket. Azonban így is 22,84 forint jutott egy munkaegységre. Az idei évben nem adják 26 forintnál alább, de ha a prémiumra szánt összeget is hozzáadják, meg lesz a 29 forint is. Ez az összeg még több is lehetne, ha.,. Ha ismét a szövetkezet tulajdonát képezné az a 118 hold nádas, amely az egyéni gazdálkodás idején az övék volt. A felettes szervek ugyanis átadták a Sarkad-ér nádasát a hajduszoboszlói, vetést; Az egyik szövetkezetben — a Békében — csupa bizakodás az a hang, ahogyan a jövőről beszélnek. A másik közös gazdaságban — az Űj Űton-ban — kilátástalannak látják helyzetüket az emberek; Halaszthatatlanul elkelne, hogy az illetékes szervek mérlegre tegyék a nagyivá- niak helyzetét, s végre valamilyen formában megoldást keressenek az Űj Ütőn Tsz számára. A megye bővelkedik kitűnő szakemberekben! Mi lenne, ha együttes erővel próbálnák kialakítani Nagy- ivánban a termelés új struktúráját? A nagyiváni emberek nem félnek a munkától! S igénylik a hasznos tanácsokat is! Se; ítsenek nekik abban, hogy a falu két közös gazdasága egyformán sikeresen zárja majd az 1962-es esztendőt. Varga Viktória
