Szolnok Megyei Néplap, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-01 / 77. szám
1962. április 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Hol tartunk a sertés és hízómarha felvásárlásban? Az év első félesztendejében 87 000 sertés és 13 000 hízó- marha felvásárlása vár az állatforgalmi vállalatra. A megye közös gazdaságai szerződéses fedezetre, valamint az eddig átadott állatokkal együtt, 97 431 sertést és 12 831 hízómarhát adtak, illetve adnak június 30-ig az ország ellátására. Tehát sertésből lényegesen többet, mint az előirányzat. A termelőszövetkezeteknek mindent el kell követniük, hogy az ígért szállítási határidőknél ne legyen áthúzódás, mert akkor veszélyeztetik a 'akosság nyári húsellátását. Eddig a termelőszövetkezetek közül a túrkevei Vörös Csillag Tsz 2400, a mezőtúri Sallai Tsz 1000, a túrkevei Táncsics Tsz 1700, a mezőtúri Magyar—Mongol Barátság Tsz 1600 sertés szállítására szerződött. Elmaradtak a hizlalási szerződéskötésben: a jánoshidai Bélre Termelőszövetkezet, ahol mindössze 102, a tiszafüredi Üj Erő Tsz-ben, ahol 76, a tiszafüredi Petőfi Tsz- ben, ahol 51 és a tiszaszent- imrei Haladás Tsz-ben, ahol 21 sertés hizlalására kötöttek eddig szerződést. Könnyűipari dolgozók kitüntetése Szombaton délelőtt a Könnyűipari Minisztériumban hazánk felszabadulásának 17. évfordulója alkalmából Nagy Józsefné, könnyűipari miniszter kormánykitüntetéseket adott át. Munkaérdemrendet kapott Döbrentei Károly pamutipari igazgató, Klenk Frigyes, a Nyomdaipari Igazgatóság vezetője, Major Erzsébet, a Hazai Pamutszövőgyár fűző- nője, Czett József, a Vörös Október Féríiruhagyár igazgatója, Kovács Lajos, a Magyar Posztógyár igazgatója, Vámos György, a Papíripari Kutató Intézet igazgatója. Kik koplaltatták Kunhegyesen a birkákat? C A KUNHEGYESI Vörös Csillag Tsz-ben a múlt év novemberétől ez év márciusáig hét anyajuh és száznegyvenhárom bárány hullott el. Az értékes törzsállomány erősen leromlott. Az anyajuhokat nem készítették elő az ellésre. kevés takarmányt kaptak. így csupán vegetálni tudtak, szaporításra már sem erejük, sem tejük nem volt. Kit terhel ezért a felelősség? Miért koplaltatták a jószágot? Ezekre a kérdésekre próbáltunk választ keresni Kunhegyesen. Magda János, a járási tanács állattenyésztési előadója nem ismeri a baj igazi okait. Szerinte a szálastakarmány nagy távolságra volt az istállótól és a sáros utakon nem tudták azt az akolhoz szállítani. Kiesé furcsa ez a vélemény; Nehéz elképzelni, hogy hetekig ne tudtak volna néhány kocsira való szénát vinni a jószágnak, akármilyen rossz is volt az út; A Vörös Csillag Tsz-ben Weindl Ottó. főállattenyésztőt és Tar Márton, elnököt kérdeztük meg a juhok pusztításának okairól. Weindl Ottó csak február 24-e óta van jelenlegi beosztásában, így nem ő felelős a történtekért.- Annál inkább az elődje. Tar Lajos, főállattenyésztő. Eltűrte, hogy az anyajuhok csak szalmát és húsz dekagramm lucernaszénát kapjanak naponta. AZ ELNÖK szerint hiba volt, hogy elhúzták a fedeztetést, s így az ellési idő egy hónap helyett öt hónapra nyúlt. A szövetkezet juhásza — akit azóta leváltottak — önfejűén intézte a fedeztetést és a takarmányozást: Az anyajuhok nem kaptak abrakot, s a szűkös takarmányadagjuk még puszta fenntartásukra sem volt elegendő. Ennek tulajdonítható, hogy az újonnan ellett háromszázötvenhat bárányból csupán kettőszáztizenhárom maradt meg. Az ikerbárányok elpusztultak, az anyák pedig a végletekig lesoványodtak: A tsz vezetői szerint nem igaz, hogv távolról kellett a szálastakarmányt szállítani, mert alig másfél kilométerre van a hodálytól a szénakazal. Sokkal inkább á közömbösség, a felelőtlenség játszott közre. Igaz, hogy takarmánygondokkal küzd a termelő- szövetkezet. Ez azonban semmiképpen sem indokolja az állatok koplaltatását. AZ V3 FÖÁLLATTE- NYÉSZTÖ és Kiss Lajos, az új juhász elegendő takarmányt vitetétt a hödályhoz. Most naponta fél kilogramm lucernaszénát, 10 dekagramm szárított répaszeletet és 20 dekagramm abrakot kapnak az anyajuhok egyedenként. Tehát jóval többet, mint normális viszonyok között erre szükségük lenne. A felemelt takarmányadagok után megszűnt az elhullás és gyarapodnak az anyák és bárányaik is. A Vörös Csillag Tsz-t tetemes kár érte. melyet nem hagyhatunk szó nélkül. Felelős ezért Gubicskó György, a leváltott juhász és Tar Lajos a volt főállattenyésztő; És hibás a tsz vezetősége is, mert elmulasztotta az ellenőrzést és nem intézkedett idejekorán a kár megelőzésére. Tar Márton, a szövetkezet elnöke el is ismerte ezt. Mint mondotta, jobban a körmére kellett volna nézni a volt főállattenyésztőnek. Kissé meglepő, hogy a baj olyan tsz-ben történt, mely három szakképzett mezőgazdásszal rendelkezik. Lehetetlen elképzelni, hogy nem tudták, mi történik a gazdaság juhállományával. Szükség lett volna a mezőgazdászok tanácsaira és ellenőrzésükre. Fontos szerepük van a járási tanácsok mezőgazdasági osztályainak a tsz-ek szakmai irányításában; Ebből következik, hogy az osztály szakembereinek gyakrabban kell ellenőrizniük és segíteniük a tsz-ek gazdálkodását. A mezőgazdasági osztályon — bár tudtak a bajokról — mégis eltűrték a Vörös , Csillag Tsz állattenyésztőinek hanyagságait. Közvetve tehát ők is felelősek a történtekért. A VÖRÖS CSILLAG állat- tenyésztői súlyos kárt okoztak a közös gazdaságnak. A bajon segíteni már nem lehet, ám mindenképpen indokolt, hogy levonjuk belőle a szükséges tanulságot. Furcsának tartjuk, hogy a volt főállattenyésztő és a juhász szinte figyelmeztetés nélkül távozhatott a termelőszövetkezetből; Máthé László Végignézhetjük a gyártási folyamatot? — Nem látnának semmit: minden futószalagot légmentesen záródó borítólap fed. Hanem itt megfigyelhetnek mindent. — Intett Szergej a színes televízió képernyője felé. S valóban végignéztük ahogyan a gépek megfelelő „utasításra” feldarabolták a húst, fasírozottat készítettek, beletéve mindent ama csak kell. Szergej mind újabb és újabb gombokat nyomott meg, s a képernyőn megjelentek » raktárak, ahonnan a nagy katlanokba ömlött a feldarabolt burgonya; Az egyik futószalagról fasírozott pogácsák hullottak a tányérokra, a másikról pontosan kimért mennyiségű burgonyapüré, a következő gép az egészet átlátszó, tartós burokba helyezte. Az utolsó folyamat a fagyasztás volt. Hanem mi is végére jártunk az időnek, indulnunk kellett. — De hát igazán maradjanak, hiszen ez az önök jövője is, — javasolta Szergej. — Köszönjük Szergej, de még sok munka vár ránk a jelenünkben: hisz mindazt amit ma láttunk, még meg kell csinálnunk. Igen sok még a tennivalót Amit most ebben elmondtunk, még csak fantázia, de olyan, amely azon alapszik, ami már létezik az első mintapéldányokban. A legfontosabb, ami rövidesen megtörténik, s ami logikusan következik az SZKP új programtervezetéből, az a tény, hogy a közétkeztetést fokozatosan átalakítják valóságos iparrá. Mindenekelőtt arról van szó, hogy az éttermek szakácsai minden ételt félkész gyártmányokból állítanak majd elő. A félkész gyártmányokat pedig az élelmiszeripar magasfokú gépesítéssel és automata futószalagokkal berendezett gyárai szállítják majd; A félkész gyártmányokat készítő ukrajnai konzervgyárak sikerei, a számtalan hús- és halkom- binát tapasztalata már most megmutatta, hogy helyes úton járunk. Napjaink igen fontos kérdése már a közétkeztetési intézmények átalakítása egészen a technológiai folyamatok automatikus irányításának fokáig. A húsz éves programban célul tűztük ki, hogy az alapvető munkafolyamatokat 90 százalékban gépesítjük. Mindez lehetővé teszi, hogy jobban megszervezzük a munkát, csökkentsük az alkalmazottak számát és megszüntessük a különféle veszteségeket, s végsősoron lényegesen alacsonyabbra szorítsuk ennek az üzemágnak kiadásait, ami csökkenti az árakat. Ez azonban az étkezés olcsóbbá tételének nem egyetlen forrása: nagyon sok gyár és üzem már ma is kifizetődőbbé tette étkezdéit. Az iskolai és egyetemi, valamint a munkásétkezdékben olyan rendszert lehet teremteni, amelynek során a termelési kiadások beleférnek a nyersanyagra fordított kereskedelmi kiadások keretébe. A húsz éves terv végén lassanként áttérünk az ingyenes ebédre minden városi és falusi dolgozó számára. így tehát az az üzemi éttermek, amelyeket Lenin 1919-ben a kommunizmus növendékeinek” nevezett. rövidesen a kommunista elosztási mód egyik formájává válnak. Jelentős lépés lesz ez előre, hogy az emberek igényeit a társadalmi tartalékokból elégítsük ki i •> Az RD-13-as - r; emberei között Mintha ingoványon járna, úgy süllyed az üzemanyagszállító gépkocsi. Kerekei elmerülnek a sárban — platója, mint csónak a zavaros vízre, ráfekszik a latyakra. A vontatónak fogott lánctalpas sem tudja kirántani a kátyúból, pedig igyekszik becsülettel; Megállók, nézem, mire jutnak. — Kihúzza a lánctalpas — mondja az egyik olajbányász. — Ha így nem boldogul vele, akkor előre megy, s csőrlővel rántja ki. Egykedvű arcáról lesír: nem nagyon érdekli az eset, sok ehhez hasonlót látott már, de azért a kocsira bökve megjegyzi: — Az ilyen utak miatt nem válnak be nálunk a máshol nagy gyakorlatra szert tett sofőrök. Megszokták a síma betont. Nálunk meg árkon- bokron át vezet a csapás, s harminc-negyven nap elteltével mindig odébbállunk, állandó útról szó sem lehet Áldjuk a szerencsét, hogy a fúrótornyot a kisvasút talpfáin meg tudjuk közelíteni. Ezen a töltésen cipőnk elme- rülése nélkül begyalogolhatnánk a szomszédos Puszta- földvárig. — Mi is a töltésen szoktunk közlekedni — mondja Lefkánies János, az RD—13- as berendezés főíúrómestere —, méghozzá igen sokszor vonattal. A múltkoriban ki— Miért? — Tavasznak hívják. — Ritka név. — Talán nincs is több Magyarországon. Csehszlovákiában és Franciaországban viszont annál több. Megtetszett, s úgy voltam vele: nem szentes név, kedves, meleghangzású, nőnek való. Csak azt nem tudtuk, mikor tartsuk a névnapját? A végén úgy döntöttünk: március 21-én. S most már hiába jelez Benedeket aznap a naptár — Tavaszt köszöntünk. A metsző szél elől behúzódunk a fúrótorony melletti bódéba. A kályha szemmel láthatóan házilag készült. A füstcső — a helyi sajátosságokhoz alkalmazkodva — béléscsőből. Pillantásomat elkapva informálnál — Százötven atmoszférát kibir a cső, — de van a kályhának másik specialitása is: lyukas az alja; nem lehet olajjal tüzelni, mert kifolyik belőle. Azelőtt gyakran került a kályhába egy-egy bögre olaj, sűrűn leégtek a bódék. Most aztán, ha nincs szén, nincs tüzelés. így vették elejét a tűznek. Pillanatnyilag is hideg a kályha, várom, hogy panaszkodnak, de mentegetőzve mondják: „azért nem kaptunk most szenet, mert a telepen sincs”. Kint hideg eső szemerkél, bizonyára jól esFúrótorony a pusztán. módszer előnyei. 1300 méter mélyen például a régi módon 6,92 métert sikerült óránként fúrni, turbinával pedig közel 24-et. — Miért nem dolgoznak most is turbinával? — Tárcaközi tárgyalás kellene ahhoz, vagy csak egyszerű fejrecsapás — légy in’ bosszúsan a főfúrómester. A turbinák használatához ugyanis különlegesen edzett A műszer állását ellenőrzi a főfú- róméster. siklott itt a szerelvény, úgy raktuk a helyére csőrlővel; Azóta — szabály ide, vagy oda — a vicinális bárhol felszedi az olajbányászokat. — Ilyen bolondos időben jól is jön az! — Hát, mostanában sokat szidtam a lányomat. Húsz esztendő múlva a Szovjetunió lakosságának legalább 80 százaléka használja majd naponta az étkezdéket, kávéházakat és éttermeket. Nem nehéz elképzelni milyen jelentős mértékben megnövekszik majd az étkezdék, éttermek, kávéházak és félkész termékeket gyártó üzemek hálózata. Jelenleg a Szovjetunióban 160 ezer étkezéssel foglalkozó vállalat van. Húsz esztendő múlva több mint félmillió lesz. A férőhely pedig hatszorosára nő, 28 millió embert tudnak majd ellátni. Mindebbe nem számítottuk bele a szanatóriumok, üdülők, kórházak és bentlakásos iskolák éttermeit. A közétkeztetésnek hozzá kell járulnia a pártprogramban foglalt feladat megoldásához: biztosítani kell az emberek egészségiét, az emberi élet határának meghosz- szabbítását. Eltelik 10—13 esztendő és a közétkeztetés „jelentősen nagyobb helyet foglal él a táplálkozásban, mint az otthoni étkezés” ahogyan ezt az SZKP új programtervezete meghatározta. A. Fradkin és M. Epstein ne nekik a meleg, de nem panaszkodnak. Helytállást, emberséget sokan tanulhatnának tőlük. A család távol- léte viszont nagyon foglalkoztatja őket; — Van, aki a Hajdúságba jár haza, van, aki Bükkszékre, én meg Zalába — mondja Léránt Imre főfúrómester. — Kapunk ugyan 750 forint különélési pótdfjat, de egy lakásért szívesen lemondanánk erről. Valaki megjegyzi: „nem is tudom, md tartja itt az embert”. Azután a leggyakoribb beszédtémára, a munkára terelődik a szó. Tudom, hogy ez a brigád tavaly 4347 métert fúrt turbinával, jóval megelőzve versenytársait; Érthető a kérdésem: — Az idén mennyit fúrtak turbinával? — Semennyit — Nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket ez a módszer? Lefkánies elvtárs egy füze- tecskét vesz elő. Lapjain gondos kimutatások sorakoznak. Elém teszi: — Nézze, t valy összehasonlítottuk három, egymás mellett működő berendezés eredményeit. Két berendezés hagyományos módszerrel fúrt. a mienk turbinával. S mik voltak a tapasztalatok? Nézzük a mechanikai sebességet Ez azt mutatja: óránként hány métert fúrtunk. Nos, 1280 méter mélyen a hagyományos módszerrel 5,92 métert fúrtunk óránként, turbinával meg több, mint 17 métert. Nagyobb mélységben még szembetűnőbbek az új szivattyú-hengerbetétek kellenek. Ilyen edzést csak a pesterzsébeti ATRA-gyár tud végezni, az viszont mereven elzárkózik a szállítástól. — Ilyen hengerbétét nélkül nem megy a munka? — Még a hagyományos módszerrel is nehezen. Gondolja csak meg: edzett alkatrészből öt-hat elég lenne egy- egy lyuknál. De mivel nincsenek kellően megedzve, a legutóbbi lyuknál huszonkét hengerbetétet használtunk el. S tegyük hozzá: egy-egy hengerbetét 4800 forintba kerül! Hány ezer forintot meg lehetne takarítani ezáltal is! Meg aztán gyorsabban is befejezhetnénk a kutakat. Beszélgetésünk közben a kis bódé megtelik a bányászokkal. A táskákból előkerül a hazai — többnyire a füstölt szalonna, s jóízűen falatoznak. Szóba kerül a szegedi határ, mely ismeretlen, de a geológusok szerint csodaszép szerkezetével új kincset ígér. Talán ott lesz a legnagyobb magyar olajmező, talán ölt lesznek felfedezői. Ki tudja? Ök már gondolatban mindenesetre ott járnak, fürkészik a mélység titkait. Azt tartják: akkor már ismét üzembe helyezhetik a turbinát • Hallom, hogy az MSZBT Szolnok megyei elnökségének helyes kezdeményezésére a szovjet módszerek eredményes terjesztéséért az Alföldi Kőolajfúrási Üzem RD—13-as brigádját — az országban elsőként — az MSZBT arany- koszorús jelvényével tüntették ki. Megérdemlik, joggá] büszkék lehetnek rá. Simon Béla
