Szolnok Megyei Néplap, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-01 / 77. szám

1982. április 1. SZOLNOK MEGEFT NÉPLAP & 50 é?es kisipari munkásságért Ha2ánk felszabadulásának évfordulója alkalmából a KÍOSZ országos vezetősége kitüntetésben részesítette az 50 éve tevékenykedő Szolnpk megyei kisiparosokat. Szo- boszlai István, a KIOSZ me­lyei titkára köszöntötte a megjelenteket, majd átadta a derekasan dolgozó kisipa­rosoknak az „50 éves kisipari nunkásságért” járó kitüntető -Ivényt és oklevelet. Fülöp János, Kecskés Fe- ?nc, Bagi Zoltán, Darók Jó- *ef, Gombár Mihály, Ba- ■Izs Imre, B. Kovács Ferenc, dór János és Váczi János ■zkén viselik a szép kitűn­ést. ^ Kiképezték az öntözési gépkezelőket Az öntözés gyakorlatában sok zavart okozott a gépeket kezelő személyek indokolat­lan cserélgetése. A tsz-ek bri­gádvezetői a sürgős munká­ra hivatkozva más területre osztották be a gépkezelőket. Nemrég a mezőtúri tanács mezőgazdasági osztályán az öntözésről tanácskoztak a gépállomás és a tsz-ek veze­tői. Mindannyian egyetértet­tek vele: nem szabad cserél­getni a gyakorlott gépkezelő­ket. Elfogadták a tanács me­zőgazdasági osztály vezetŐjé- nek és a gépállomás főmér­nökének javaslatát: az idei öntözés gépkezelőinek szak­mai bemutatót tartanak. Befeieződöt! az állami gazdaságok területi igazgatóinak szolnoki tanácskozás«« Az állami gazdaságok te­rületi igazgatóságainak a ve­zetői két napos értekezletet tartottak Szolnokon. Az ér­tekezletet Izinger Pál, az ál­lami gazdaságok főigazgatója vezette, s a tanácskozás szombaton befejeződött. A résztvevők megvi­tatták azokat a feladatokat, amelyek a kései tavaszodás következtében a legközelebbi hetekben az állami gazdasá­gok előtt állnak. Megállapodtak abban, hogy az őszi vetések fejtrágyázá- cát, hengerezését sürgőseit befejezik. Állást foglaltak az árpa és borsó vetése mellett, mivel az állatállomány fe­hérje ellátása érdekében e növények termése nélkülöz­hetetlen. A vetési munkák helyes szervezésével e kultú­rák április közepéig földbe helyezhetők. Nagy felülete­ken kerülnek az állami gaz­daságokban vetésre kapás­A szovjet zeneszerzők kongresszusa A szovjet zeneszerzők har­madik országos kongresszu­sának ' 1 ülésén széles­kört vita folyt arról a kér­désről, hogyan viszonyulja­nak a szovjet zeneszerzők a mai nyugati zenéhez. A szerdai ülésen több kül­földi küldöttség üdvözölte a kongresszust. Magyarország­részéről Sárai Tibor, a Zene­művészek Szövetségének fő­titkára szólalt fel. növények, főleg kukorica. A kukorica vetésterületének je­lentős részén alkalmaznak szuperszelektiv gyomirtósze­reket. Az összetorlódó munka szükségessé teszi a gépeknek a vetéseknél nyújtott, a ta­lajelőkészítési és vetési utó­munkáknál pedig kettős mű­szakban történő üzemelteté­sét. A szántás-vetés meg­gyorsítása érdekében azokon a területeken, ahol gépekkel még nem lehet dolgozni, fo­gatokkal kezdik el a munkát. Az értekezlet azt ajánlja az állami gazdaságok dolgo­zóinak, hogy a szocialista munkaversennyel a követke­ző hetekben a pihenő és ün­nepnapokat is használják fel munkára. Minden órát ve­gyenek igénybe a nagy fel­adatok teljesítésére; Felhívja a gazdaságok ve­zetőinek figyelmét arra, hogy most különös gonddal fog­lalkozzanak a dolgozók ellá­tásával, mennyiségi és mi­nőségi teljesítményeik jutal­mazásával Részletesen megvitatták az állami gazdaságok megyei vezetői az 1962. évi öntözési program végrehajtásának kérdéseit; Megtárgyalták a fiatal szakemberek gyakorla­ti képzésének, szociális és kulturális ellátásuk megja­vításának a lehetőségeit. A résztvevők elhatározták, hogy a várható nagy munka- torlódás idején fokozott szak­mai segítséget nyújtanak a környezetükben működő ter­melőszövetkezeteknek? Szombat délelőtt a Mező­túri Gépállomáson összejöt­tek a szövetkezetek öntözési gépkezelői. Részükre Ferencz Ferdinánd főmérnök tartott bemutatót. De szépséghibája volt ennek, hogy- az Üj Elet, a Petőfi és az Alkotmány Tsz nem küldte el a gépkezelőit. S így azon csupán öt. terme­lőszövetkezet küldöttei vettek részt A főmérnök megismertette a különböző géptípusokat és azoic működését. Beszélt a leggyrakrabban előforduló hi­baforrások: okairól és meg­mutatta, hogyan kell azokat elhárítani. Végül bemutatták a gépek ápolását és olajozá­sát. Mezőtúron, a tervek sze­rint, nyolcezer katasztrális holdon kell az idén öntözni. Debreczeni András, a tanács mezőgazdasági osztályvezető­je azonban arról panaszko­dott, eddig csak 6444 kát. h. öntözhető terület szerepel a tsz-ek tervében. Az ősszel ugyanis több helyen kalászo­sokat vetettek az öntözhető földekbe. Most határszemlé­ket tartanak, s újból meg­vizsgálják, hogyan lehet nö­velni az öntözött, földek ará­nyát. A mezőtúri tsz-ek minde­nütt megkezdték a tápláló és lecsapoló csatornáit kitisztítá­sát és a gátak megerősítését. Ezeket a munkálatokat mint­egy 60—70 százalékban már elvégeztél!, a közeli napokban befejezik. A város határában — a ri­zsen kívül — 1847 hold ku­koricát, 1116 hold szálasta­karmányt, 793 hold legelőt és 116 hold kertet öntöznek. A mezőtúriak kezdeménye­zése — az öntözési gépkeze­lők kiképzése — egyedülálló a megyében. Az öntözés ko­rábbi tapasztalatai, indokol­ják, hogy a helyes módszert megyeszerte elterjesszék. ML pesrassfssf1 kullarális , felemelkedéséért A ts* kultúrfe'eiősök megyei tanácskozásáról Mintegy száz részvevője volt Karcagon a megyei tsz kultúrf elei ősök tanácskozásának. Megjelent Demeter Sán­dor, a párt Központi Bizottságának tudományos és kul­turális osztályától, Árvái István, a megyei pártbizottság ágit. prop, osztályvezetője, Fodor Mihály, a megyei tanács vb. elnökhelyettese, valamint a Művelődésügyi Miniszté­rium képviselője. Konzultáció termelőszövetkezeti állattenyésztőkkel A Magyar Tudományos Akadémia állattenyésztési bizottsága érdekes kezdemé­nyezést indított az elmélet és a gyakorlat kapcsolatának erősítésére: konzultációkat tart a termelőszövetkezeti Vezetőkkel. A bizottság eddig öt városba és községbe „szállt ki”- iskolák, tanfolyamok székhelyére. Az előre benyúj­tott vagy a helyszínen feltett kérdésekre az egyes szakte­rületek legkiválóbb képvise. lői válaszolnak. A bizottság 13 tagja közül egy-egy kon­zultáción nyolcán—tízén — akadémikusok, egyetemi ta­nárok, országoshirű tudósok vesznek részt; Az elméletnek is, a gya­korlatnak is hasznos együtt­működés tovább fejlesztésére az erre az évre tervezett to­vábbi három konzultáción kívül megkezdik a gyakorla­ti bemutatók szervezését is; (MTI) is. Félre kell tenni a rivali­zálást a falusi kultúrmunká- han. Necsak egy olyan példa legyen a jövőben, mint a ti- szabői, ahol a tsz a tanáccsal közös kezelésben igazgatja a kultúrotthon t. Arra is nagy gondot kell fordítani, hogy ésszerűbben használják fel a rendelkezésre álló anyagi eszközöket. Demeter Sándor emelke­dett ezután szólásra. Figyel­meztette a megjelenteket, hogy a tsz kulturális munká­jának főcélja a termelő rhun- kára való jobb felkészítés. Ezért gerince a szakoktatás keß, hogy legyen. A tsz gaz­dasági tervét a kulturális tervnek is figyelembe kell vennie, arra kell ráépülnie A tervezés azonban még sok­helyen hiányos, gyenge. Az is hiba, hogy a gazdasági veze­tők még sok helyütt nem lát­ják a kultúra jelentőségét, ezen a szemléleten feltétlenül változtatni kelL Azt a gya­korlatot is meg kell szüntet- ni, hogy a kulturális alap pénzét vacsorázgatásokra, eszem-iszomra költik; A tsz kultúrfelelősök bátran te­gyék szóvá, ha effélét tapasz­talnak. Befejezésül Demeter elv- társ a helyi kezdeményezé­sekről beszélt. Nem szabad minden megoldást, utasítás1 a megyétől várni. Bátran kel: kezdeményezni kulturális te rületen is a községben, a tsz-ben. A vitát Elek Lajos foglal­ta össze, aki felhívta a nép művelési felügyelők figyelme foglalkozzanak a termelőszö vetkezetek kulturális felelő sei vei, támogassák őket. KI vánatos lenne minden egye* tsz-ben kulturfélelőst beállí­tani. A tanácskozás után a rész­vevők megtekintették a Le nin Tsz honismereti szakká rének helytörténeti kiállító sát. Népfront aktivisták és tanácstagok oktatása Szolnokon, április 2-án dél­után 5 órakor a városi ta nács kultúrtermében tartja a Hazafias Népfront városi bi­zottsága és a városi tanács végrehajtó bizottsága a nép­frontaktivisták és tanácsta gok közös oktatását. A XXII. pártkongresszus határozatá­nak jelentőségéről Sándor László, a városi pártbizottsá p munkatáras tart előadást. Estére munkásakadémia lesz A Jászberényi Fémnyomó és Lemezár-agyárba® a képen látható tábla figyelmezteti az üzem dolgozóit a munkás- akadémia előadásaira, A munkásakadémiát az üzem egyik tágas termében tartják s jóiképzett mérnökök ag előadók. Néz^ tagozat működik az üzemben, a hűtőgépe - seknéi, a villanyszerelőknél, a céigépcsoporínál és hűtő- elemnéi. titii ideit l. i 935-ben jelent meg a Jász- fagykun-Szolnok vármegye múltja és jelene C; könyv . Vitéz” Szolnoki Scheftsik György dr. főlevéltáros szer- • esztésében. Lapjai lassan már megsárgulnak, a könyv 'artalma azonban sok érde­kes mondahivalót tartalmaz i mai kor embere számára. A 240 oldalon nagybetűs rím hirdeti: „Jász Nagykun Szolnok Vármegye mezőgaz­dasága”. Egy táblázatból ki­tűnik, hogy a megye területé­nek 49 százaléka, 2150 ötven holdnál nagyobb földterület­tel rendelkező család kezé­ben volt. A fennmaradó 51 százalékon 89 ezer család osztozkodott. 84 ezernek még 5 hold föld sem jutott. Ugyanakkor 54 család bito­rolta a megye földterületé­nek 13,2 százalékát. Ezt a helyzetet a könyv szerzői a következőképpen értékelik: Természetesen sok a 20 holdon aluli birtok és hibái jelént, hogy az egészséges kisbirtokos osztály mellett, sok a teljesen vagyontalan földnélküli mezőgazdasági munkás és kubikos, akik leg­feljebb csak kis par cellákat bérelnek. A földbér minden birtok kategóriánál magas, sok esetben évi 3—4 mázsa búza haszonbért is fizetnek.” Ha a hivatalos megállapí­táshoz hozzáfűzzük még a tényleges helyzetet, jobban szemügyre vesszük azt amit egyszerűen csak „hibának” neveznek, sokkal tisztább és világosabb képet kapunk a viszonyokról. Megtudjuk pél­dául, hogy egyes községek­nek, így például Rákócziújfa- lunak, Szajolnak. Mezőitek­nek és Ujszász határának 90 százaléka nagybirtokosok és nagygazdák kezében volt. Pusztamonostor például úgy­szólván három földbirtokos tulajdonát képezte. A tisza- tenyői tanyavilágnak már nem is jutott föld. Házaszsel­lérekként éltek portájukon. Egyik beadványukban — mely 1931. április 22-én kelt — azt kérték, hogy osszanak ki közöttük 600, vagy 65n ma­gyar hold földet, vagy adják azt bérbe, mert a telep kerí­tései már szomszédosak az uradalmi földdel s így nem tudnak Jószágot tartani. A levélbői idézzük a követ­kező sorokat: „• •. ágy áll a falu itt az uradalom köze­pén, mint az óceánban egy kis sziget.” S mi volt a válasz kérel­mükre? .. nincs törvényes alap arra, hogy bármely földtu­lajdonost, akár eladásra, akár haszon-bérlet adására köte­lezni lehessen.” Egy tollvonással elintéz­ték a 65 kérelmező ügyét, mitsem törődv- azzal, hogy a szerencsétlen családok rá­adásul munkanélkül tenge­tik életüket. Kétségbeesve öntik sorokba kilátástalan helyzetüket. „Nem szeretnénk itt a nagy tétlenségben el­pusztulni.” Scheftsik úr természetesen hallgat mindezekről könyvé­ben. Statisztikai táblázatot közöl csupán, mely néhány számadatból áll: „Az orszá­gos Cazdasá0 Munkaközve­títő Iroda kimutatása szerint a munkásigazolvánnyal, illet­ve cselédkönyvvel ellátottak száma a megyében 1934. jú­liusában a következő: 37 950 férfi, 13165 nő, 9014 gyermek, összesen tehát: — 60129.” Az idősebb generációnak már furcsán hangzik e szó „cselédkönyv”. A fiatalok lexikonból ismerkedhetnek meg é fogalommal. „A cseléd személyére és szol­gálatára vonatkozó adatokat feltüntető könyv” -u olvas­hatják; Kik voltak azok a cselé­dek? „Úriember nem veszi ész­re, mint a levegőt. Csak ha baj van, akkor igen. Külön­ben természetes, hogy az ötszobás lakásban rend van a ruhák mindig pehelytele- vek, a cipők ragyognak, az ebéd idejébe kész, s a család minden tagja külön ebédel­het, ahogy o hivatal, vagy a szórakozás engedi, s az asz­tal mindig terítve, az étel jó­ízű, ki-ki ahogy legjobban szereti. Fürdőszoba befűtve, mikorra kell, a mellékhelyisé­gek svábbogármentesek s az egész lakás kívül-belül ragyo­gó és kellemes.” Móricz Zsigmond szavai a belső cselédről szólnak. Ez azonban a cselédségnek csak egyik válfaja volt. Megkü­lönböztettek a régi világban gazdasági, uradalmi, kon- venciós belső és külső cselé­det. Magyarországon 1930-ban a gazdasági cselédek és csa­ládtagjaik száma meghalad­ta a félmilliót; ,,Cselédtör­vény” gondoskodott a mun­kaadók védelméről és a ki­zsákmányolás legdurvább fa­jainak fenntartásáról Az 1907. XIV. te. például a kö­vetkezőket írja: „A cselédnek sem ünnep, sem vasárnapo­kon annál kevésbé munkana­pokon szolgálati helyéről en- gedeiem nélkül távoznia nem szabad.” Fizetésük az úgynevezett konvenció volt, ami megha­tározott mennyiségű járan­dóságokat foglalt magában. Pusztamonostoron például évi 20 pengő volt a bér, — melyhez 16 mázsa gabona já­rult. Ezenkívül legfeljebb ré­szes kukorica földet kaptak. Ebből kellett —az általában népes — családot fenntartani. Illyés Gyula írja „Puszták népe” c; könyvében: „Cseléd­földeket nem egy uradalom a forgó utolsó szakaszába ke­rülő kiuzsorázott földek kö­zül jelöli ki. Gabona járan­dóságukat pedig oly rossz ocsús gabonából méri, hogy a cselédek nem egyszer kény­telenek visszautasítani.” A cselédeket látástól va- kulásig dolgoztatták, melyek­hez olyan megaláztatások já­rultak, mint az ütlegek, szi­dalmak, lenézés és megvetés. Igen rossz volt a cselédek lakáskörülménye is. Sok ura­dalomban a disznóól különb volt munt a cselédek viskói. Egy-egy szobában általába r több család is lakott, a kpn> hát rendszerint 4—5 csal ár használta. Milyen volt az életük a , urak kegyeire bízott munká' emberfőnek? Válaszol err- Kálmám Imre levele, meU ' 1935. április havában kel’ Karcagon: „A mezőgazda gi munkások helyzete leír hatatlan..» Az itteni mező­gazdasági munkások kérésé te nem hegy nem elég <■ munkás és családjának fenn tartására, hanem még a pusz­ta száraz kenyeret sem képe­sek megkeresni a nagycsalá- dú, vagyontalan emberek. Napokon, heteken süt hóna­pokon keresztül nincs ke­nyér sem a lakásokban, főt* tengerivel, vagy darával mentik meg maguk és csa­ládjuk életét az éhhaláltól. Nincs tüzelőanyag, nincs ruha, nincs rendes lakás ágynemű. Sok helyen ron­gyokba takargatva a földör. fekszenek az apró kis ártat­lan vézna gyermekek. Nincs gyógyszer... nem tudja a gyerekeit iskolába járatn a sokgyermekes szülő, mer: nincs ruhája, még az apának sem és sok eset van, hogy az apát börtönbe zárják azért, mert nem tudja iskolába járatni ruhátlan gyermekét. A sokgyermekes családanyák káromkodva, sírva nézik éhes, rongyos gyermekeiknek szén- védését. (Folytatjuk; V A beszámolót Elek Lajos, a megyei tanács népművelési csoportjának vezetője tartot­ta. Tájékoztatta a részvevő­ket a tsz-ek kulturális hely­zetéről, foglalkozott az eddi- j gi tapasztalatokkal. Elisme- j réssel szólt a ti szabói, ken- ; gyeli termelőszövetkezetek jó teljesítményeiről, a kisújszál­lási Búzakalász Tsz lelkes kultúrmunkásalról, külön ele­mezte a karcagi Lenin Tsz kultúrában elért, országos vi­szonylatban is kiemelkedő eredményeit. Az élénk vitára jellemző, | hogy liem kevesebb, mint ti- i zennyolcan szóltak hozzá a j beszámolóhoz. Somogyvári j Imre, a karcagi Lenintől, el­mondotta, hogy újabb nagy eredményt értek el: a tanács­kozás napján adják át (meg­történt, a szerk.) a karcag- pusztai üzemegység saját erő­ből létrehozott művelődési ptthonát a dolgozóknak. Kér­te, hogy Karcagon indítsanak szaktanfolyamot a tsz kul­túrfelelősök részére. Focsai Ferenc, a kisújszállási Dózsa Tsz tagja arról beszélt: töb­bet kellene segítenie a kul­turális tevékenységet a tsi vezetőségének. Kívánatos len­ne egy tsz kulturális híradó megjelentetése. A vita során felszólalt Fo­dor Mihály is. Jónéhány ered­ményről lehetne még beszá­molni szerinte, de inkább a feladatokra kell a figyelmet irányítani. A szervezeti egy­ség még nem jelenti a pa­raszti tudat átalakítását, ezen még igen sokat kell munkál­kodni a kultúra eszközeivel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents