Szolnok Megyei Néplap, 1962. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-17 / 64. szám

1962. március 17.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Egy párttitkárnő

C

tavaszi gondjai

Rácz Józsefbe, a túrkevei Táncsics Tsz párttitkára iratokat rakosgat, olvasgat, amikor belépünk hozzá.

— Most jöttem egy fontos megbeszélésről — mondja az üdvözlés után, majd így folytatja: — Néhány óra múlva kezdődik az előadás a tsz-akadémián. Ügy gondoltam, addig „adminisztrálok”, hogy ne gyűljön össze a papírmunka. Nem igen lesz idő ilyesmivel foglalkozni, ha megkezdjük a vetést.

— Nem fogtak még hozzá.?

— Sajnos, nem lehetett, az időjárás hátráltat bennünket. Eddig csak azt tehettük, hogy felkészültünk a munkára. Februári pártvezetőségi ülésünkön beszámoltattuk a fő- agronómust az erő- és munkagépek kijavításáról, a vetőmag biztosításáról. Ugyancsak februárban mind a három üzemegységben

tanácskoztunk

a gazdákkal

Az üzemegységvezetők ismertették a tervet és azt, hogy az idén vállalások alapján osztjuk szét a kapások területét és premizálunk. Ebben a dologban elmentünk tapasztalatért a szomszédba, a Vörös Csillag Tsz-be, ahol a helyes anyagi ösztönzés is segített megváltoztatni a gazdák munkához és közöshöz való viszonyát. Nálunk is nagy szükség van erre. Hallomásból tudom — mivel ősszel kerültem a népi ellenőrzéstől ismét a tsz-be —, hogy tavaly sok gondot okozott a növényápolás. Megtörtént, hogy egyesek a cukorrépát úgy kiritkították az egyelésnél, hogy az egy holdra szükséges tőállománynak csak a 75—80 százaléka maradt meg. Természetesen ez is növelte a terméskiesést, csak úgy, mint az, hogy a kukorica kapálásánál sem fordítottak gondot a minőségre. Sokan csak azzal törődtek, hogy minél nagyobb területet megkapáljanak és

szaporodjon

a munkaegység

Arra nem gondoltak, hogy hiába a sok egység: ha a termés kevés, osztani is csak keveset lehet

— Most ezekről a gondokról őszintén s legtöbbet beszélünk a tagokkal. A munkaigényes növényeknél a Vörös Csillag Tsz-ben tapasztaltait alapján premizáltunk. A meghatározott munkaegység méllett prémium illeti azokat a gazdákat, akik az egy holdra tervezett termésnek legalább 80 százalékát megtermelik. Kukoricából a termés 15. cukorrépából és napraforgóból pedig 10 százaléka a prémium, aminek értékét pénzben kapják meg. Azok a gazdák, .akik sertés-, vagy baromfihizlalásra szerződnek, a kukorica-prémiumot természetben vihetik haza. Ügy vélem, hogy a területfelosztással és a premizálással érdekeltté tesszük a gazdákat abban, hogy törekedjenek a betervezett termésátlag elérésére, s a munkába családtagjaikat is bevonják.

— A pártszervezet mit tesz a fentiek ismertetéséért?

— Ehavi taggyűlésünkön a tavaszi munkákról, s az ezzel összefüggő intézkedésekről tanácskozunk. Emellett egyéni beszélgetések során is szót értünk a területvállalás és a premizálás ügyében. Néhány nap múlva összehívjuk a szövetkezeti gazdák feleségeit, s megegyezünk: milyen formában vállalnak részt a növényápolásban, a közös munkában. Lehet, hogy a tsz nőbizottsága vállal területet, amelyet az asszonyok a család1 ellátása mellett megművelnek. De úgy is dönthetnek, hogy férjüknek segítenek a kapálásban és betakarításban. Mindegy, hogy milyen módon, csak részt vegyenek a munkában. Sok gondot okoz. hogy még mindig találunk férfiaknál és a

nőknél is olyan nézetet, hogy az asszony csak az otthoni munkát végezze. Küzdünk ez ellen és számítunk a nők munkájára, segítségére.

— Tervezzük, hogy a közeljövőben az állattenyésztőkkel, a műhelyekben dolgozó tagtársainkkal is beszélgetünk, hogy ők is vállaljanak kapálni valót és segítsenek a betakarításban.

— Jut terület mindenkinek?

— Bőven — kapcsolódik a beszélgetésbe Gaál Antal, a! tsz-elnök, a pártvezetőség tagja, s már sorolja is: Kétszáznegyven hold cukorrépát, kétszázötven hold borsót, százharmincnyolc hold tavaszi árpát, hétszázhatvan hold közös kukoricát, száz hold napraforgót, kettőszázötven hold rizst vetünk. A gépeket, munkaeszközöket kijavítottuk, s úgy szervezzük az erőket, hogy éjjel-nappal.

hétköznap és vasárnap is haladjon a munka. Igyekezni kell,

sürget a vetés

A pártvezetőségnek, s a párttitkámak is legfőbb gondja most a tavaszi munkák jó előkészítése. De emellett Ráczné elvtársnőhöz gyakran fordulnak ügyes-bajos dolgaikkal is a szövetkezetiek. S ő nem sajnálja a fáradságot, segít, tanáccsal, jó szóval — ha kell, bírálattal is. övéi között van. Űjra abban a tsz-ben, amelynek 1949- ben alapító tagja volt, majd hosszabb ideig párttitkára. Tavaly ősszel ismét neki szavaztak bizalmat a tsz kommunistái. S a bizalomra azzal is rászolgál, hogy osztozik a több mint nyolcezer holdon gazdálkodó nagy család örömében, gondjában.

Nagy Katalin

c

Még közelebb az emberekhez

Beszélgetés egy városi pártbizottság titkárával

Kézér Lajos élvtársat, a törökszentmiklósi városi párt- bizottság titkárát azzal a kéréssel kerestük fel, válaszoljon néhány, napjainkban fontos kérdésre. Mondja el tapasztalatait azok megoldásáról.

Milyen tennivalóik vannak jelenleg a termelőszövetkezetek megszilárdításában, s hogyan gondoskodnak arról, hogy a közös gazdaságokban működő pártszervezetek feladataikat minél jobban megoldhassák?

— Mindenek előtt azt mondhatom el — hangzott a válasz —, hogy szinte minden tsz-ben más és más a helyzet, a helyi adottságoktól függően .:. Ezeket a különbségeket mindenkor figyelembe vesszük, mert enélkülnem tudnánk megfelelően dolgozni.

— A szövetkezetek politiA Szolnoki Állami Gazdaság megrendelésére a Törökszentmiklósi Vasipari Vállalatnál 81 újfajta, — egyoldalas sertés- önetetőt készítettek. A Szolnoki Állami Gazdaság most épített három új sertéshizlalót, s ezt teljesen modern felszereléssel látják el. Képünkön Petrányi Tibor, — a gazdaság főállattenyésztője, Csics- man György beruházó és Szöllő- si István, a Vasipari Vállalat művezetője átadás előtt átvizsgálják az újfajta önetetőt.

C Az ipari vízgazdálkodásról

Országos vízügyi értekezlet Szolnokon

Pénteken délelőtt folytatta munkáját az országos vízügyi tanácskozás. Ez alkalommal két előadást hallhattak a résztvevők. Az ipari vízgazdálkodás helyzetéről Vajda József, országos vízügyi főigazgató helyettes, a vízgyűjtő telepek komplex hasznosításáról pedig Sziszhelyi Pál, főosztályvezető tartott értékes beszámolót.

— Érdemes megvizsgálni az ipar vízfelhasználásának alakulását a termelés fejlődésének tükrében. — mondotta többek között Vajda József főigazgató helyettes.

— Az iparvállalatok visszaforgatással együtt számított összes évi vízhasználata 1938-ban mintegy 1,2 milliárd köbméter volt.

Ez a mennyiség 1958-ban több mint kétszeresére, 2,6 milliárd köbméterre növekedett. Ez a felfutás a legvíz- igényesebb iparág, a villamos- energia termelés alakulásából nagyságrendileg jól érzékelhető. Az elektromos energia termelés ez alatt az idő alatt évi 1,4 milliárd kilowatt óráról 7,6 milliárdra emelkedett. Az ipartelep vízigénye a második ötéves terv időszakában napi 7—800 ezer köbméterrel, húsz év távlatában pedig 6—7 millió köbméterrel nő. Ezek szerint 1980-ban eléri a 9—10 millió köbmétert naponta.

— Az ipartelepek vízfelhasználásának most ismertetett nagyságrendié máris közelítő képet nyújt a kibo- csájtott ipari szennyvizek volumenéről. Ez naponta több mint egy millió köbméter ártalmas ipari szennyvizet, tesz ki. Az ártalmas üzemi szennvvíz kibocsájtás a második ötéves terv során mintegy napi 200 000 köbméterrel. húsz éves persnolrti- vában pedig 1.3 millió köbdálkodási Tudományos Kutató Intézet főmérnöke felszólalásában arról beszélt, hogy meg kell győzni az ipari üzemeket: a szennyvizek első tisztítását ők maguk végezzék el. Ugyanakkor fel kell hívni a figyelmet a takarékos vízhasználatra is.

Szünet után került sor Szászhelgi Pál főosztályvezető előadására.

— Közismert, — mondotta többek között — hogy a talajerózió a csapadékvizek kedvezőtlen levonulása folytán áll elő. A réteges és árkos erózió kialakulásával okozott termőtalaj pusztulás tehát lényegében a vízgyűjtőnek, a kisvízfolyás rendezéssel nem érintett felsőbb részén jelentkezik. Az erózión felül a szél hatására jelentkező deflációs talaj- pusztulás együttesen országos jelentőségű, mely önmagában is sürgősen megoldásra vár. A gyakorlati megfigyelések és egyes szakirodalmi adatok szerint,

országosan évente mintegy 10 millió métermázsa kenyérgabonával egyenértékű mezőgazdasági terméskiesést okoz az erózió.

Ez búzaárban számolva évente 2.1 milliárd forint veszteséget jelent.

Az előadást követő vitában felszólalt dr. Erődi Béla, az OMX munkatársa, Váczi 'Kálmán, a Középtisza- vidéki Vízügyi Igazgatóság dolgozója, Kövesi Gábor, a Középdunántúli Vízügyi

Igazgatóság dolgozója.

A két napos vízügyi tanácskozás D égen Imre, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetőjének zárszavával ért véget

kai és gazdasági megszilárdításának mégis két legfontosabb feltételét említeném meg. Először is a vezetést. Egy példát mondok el, amely bizonyítja, hogy a jó irányítás elengedhetetlen. Az

Aranykalász Tsz-be sok,

nagy tapasztalattal rendelkező parasztember lépett be annakidején, akik értenek a gazdálkodáshoz. Mégis, kezdetben ott volt a legtöbb baj. Rossz volt a munkaszervezés, a parasztság régi réte- geződéséből adódó ellentétek itt éleződtek ki a legjobban. Ehhez járult az is, hogy a szövetkezet akkori elnöke alkalmatlan volt a vezetésre. Láttuk, hogy a kedvező lehetőségekkel induló szövetkezet így könnyen a lejtőre juthat, összefogtuk a szövetkezeti tagok legjobbjait, azokat, akik törekedtek a jó munkára. Új vezetőket választottak. Nem csalódtunk. A szövetkezet tagsága sem. A tavalyi gazdasági évben több mint 28 forintot osztottak egy munkaegységre,

— A pártszervezetek legfontosabb feladatként tartják számon jelenleg is, az ■ emberekkel való foglalkozást.

— A másik fontos kérdés, ami manapság is a legnagyobb figyelmet követeli tölünk, a szövetkezetekben a szövetkezeti egység megteremtése. Nem mondhatjuk, hogy ez már meg van. Azoic az ellentétek, amelyek a szövetkezeti tagok között kezdetben voltak, egyre halványabbak, tompábbak; Több helyen vannak pedig régi cselédemberek és volt gazdáik egyazon szövetkezetben. De legtöbben már belátták, felismerték, hogy az új, szövetkezeti életet együtt, közös erővel kell kialakítaniuk. Nem volt könnyű ennek a megértése. Különösen az okozott sok gondot, hogy annakidején sokan féltették az új tagoktól — akik többnyire középparas ztok voltak — a brigád-, sőt még a munkacsapat vezetői bosztásokat is. Nem beszéltek erről nyíltan, de a választásokból láttuk ezt Jelenleg azonban már jobb a helyzet

— Legnagyobb gondunk most az, hogy a nők is közelebb kerüljenek a közösségek ügyeinek igazgatásához. Mondhatom, ez az együk feltétel, amitől a szövetkezeti tagok egységének, a munka javulásának tekini tében is előbbre haladást várunk. A szövetkezetekben végzett munkának — tehát nemcsak a növénytermesztésnek, ha százalék szerint számolunk — körülbelül a húsz százalékát az asszonyok végzik. A szövetkezetek többségének vezetőségéből mégis kihagyták az asszonyokat

— A szövetkezeti egység kialakításában sokat segítenek a pártonkívüli aktívák.

— Voltak a pártonkívüli aktívacsoportok kialakításának is különböző gátjai. A kilenc közül van több szövetkezet, ahol a tsz tagság 8—10—15 százalékát beválasztották az aktívacsoportokba. Máshol viszont idegenkedtek, húzódoztak ettől. A bálái Búzakalász Tsz-ben például a tizenhatfős párt- szervezet mellett csak nyolc pártonkívülinek adtak feladatot, mondván: ha többen lesznek a pártonkívüliek, nem tudják biztosítani a pártszervezet irányító tevékenységét. Az ilyei-i nézetek képviselőivel még sokat kell vitatkoznunk.

Milyen kapcsolatot alakítottak ki a lakosság különböző rétegeivel, s hogyan erősödik az összefogás a közös munkában?

— E tekintetben a tömegszervezetekre támaszkodunk elsősorban. Különösen a Hazafias Népfront segítette a kapcsolat erősödését. Sok hasznos kezdeményezése volt, többek között a különböző tapasztalatcserék, s az, hogy a város legjobb szakembereiből patronáló bri sádekát szerveztek. Létrehozták a . mezőgazdasági szakemberek klubját, stb. Sokat dolgoztak, s dolgoznak azért is, hogy a lakosság és a tanácstagok kapcsolatát javítsuk, állandóvá tegyük. Ez a törekvés nem eredménytelen. Két számadattal is érzékeltethetem: 1960-ban a lakosság 220 000 forint értékű társadalmi munkát végzett. 1961-ben pedig ez a szám éppen a kétszeresére emelkedett. Bölcsődét, fürdőt, utakat, vízvezetéket építettünk, parkosítottunk, stb.

— Ha van is ilyen kezdeményezés a dolgozók részéről, azért látjuk: a mélyebb, a tartalmasabb kapcsolat kialakításáért sokat kell még dolgoznunk. Sokakban van még óvatos kodás, bizalmatlanság. Soikan inkább elhallgatják mondanivalóikat, mint hogy esetleg vitatkozniuk kelljen valakivel is. Pedig nagy szükség van arra. hogy .közösi, kölcsönös tanácskozásokon véleménycserék alapján alakítsuk, formáljuk a város életét. Mostanában igen sokan felkeresnek bennünket. Az utóbbi hónapok átlagát számítva havonta legalább kétszázan fordulnak hozzánk levélben, vagy személyesen tanácsért, vagy tanáccsal, segítségért, vagy segítőszándékkal javaslattal, bírálattal, stb. De mi azt szeretnénk, ha ez a kapcsolat még sokrétűbb lenne, s reméljük, lesz is.

Milyen tapasztalatokat, tanulságokat hasznosítanak aa SZKP XXII. kongresz- szusának tanításaiból?

— Legfőbb elvünk az emberekkel való foglalkozásban az, simát Kádár élvtárs mondott: Aki nincs ellenünk, az velünk van. Legyünk őszinték, ezt a pártszervezetekben nem fogadta mindenki egyöntetű u helyesléssel, megértéssel. Sok és türelmes politikai munkát kell még a párttagok között is végeznünk azért, hogy ezt mindenki helyesen értelmezze. Vannak, akik azzal magyarázzák a bizalmatlanságot, hogy féltik a párt tekintélyét, egységét. Sőt van, aki azzal vádol bennünket, hogy lemondtunk az osztályharcról.

— Ezek az elvtársak többségükben nem rossz szándékkal beszélnek. Éppen ezért ml nem lehetünk türelmetlenek. Meg kell győznünk őket arról, hogy másfél évtized alatt változtak a körülményeink, megerősödtünk és aki velünk akar jönni az új társadalmi rend felépítéséért, azokat nem szabad magukra hagynunk.

— A XXII. kongresszus anyagát — mondhatom — nagy érdeklődéssel kísérték, tanulmányozták az emberek. S várták is, hogy beszéljünk velük róla A legfőbb tanulságot azonban a saját magunk számára vontuk le. Mindenekelőtt azt, hogy a párt- bizottság munkáját tegyük jobbá. A pártapparátus létszáma most jelentősen csökkent ugyan, a feladatok viszont nagyobbak. Munkánkban mégis javulást várunk, mert kereken számolva, százan segítik társadalmi munkában tevékenységünket. Reméljük, hogy így majd több emberrel tarthatunk közvetlen kapcsolatot

— A nevelésnek nagyon sok ága van, amire mind külön-külön is Eltérhetnénk. Amit mégis, mint alapvető feladatot kiemelnék, az az emberekkel való törődés, a velük való közvetlen tanácskozás, egymás tisztelete. Ez lehet az. ami legtöbbet segít Az, ha mindent az emberekért, velük együtt teszünk.

Ennek egyik feltételét abban látom, hogy ők is mindenkor ismerjék, értsék a termelési terveket, feladatokat, egyetértsenek azokkal, segítsenek a végrehajtásban. Ez egyik legfontosabb törekvésünk. s egyben egyik legbiztosabb erősségünk — fejezte bp válaszát Kézér La- ios elvtárs.

méterrel növekszik. Ha ennek a nagytömegű szennyvíznek megfelelő tisztításáról idejekorán, már az új üzemek építésével, illetve a meglévő ipartelepek rekonstrukciójával egyidejűleg nem történik gondoskodás, folyóink mindegyike szennyvíz lefolyóvá változik, ami alapvetően veszélyezteti mind távlati öntözési programunk megvalósítását, mind pedig az ipar fokozódó vízigényének kielégítését.

Vajda József ezután részletesen ismertette az egyes vízügyi igazgatóságok ipari vízellátására, illetve a vízszennyeződés megakadályozására tett intézkedéseit. Majd így folytatta:

I— A 20 éves távlati terv szerint az ipar és a lakosság vízszükséglete 12 millió köbméterre nő. Ami tervszerűen másként nem biztosítható csakis a területi vízmérlegek időben való elkészítése útján.

Az előadást több felszólalás követte. György Istváns a Vízügyi Tervező Vállalat igazgatója, a tervezők lelkiismeretes, nagy pontosságot igénylő munkájáról szólt. Majd néhány szóval ismertette az új beruházási kódexet. mely elsősorban a pontos előkészítést és a beruházások fegyelmének szilárdítását határozza meg feladatként.

Csermák Béla, a Vizgaz-