Szolnok Megyei Néplap, 1962. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-28 / 73. szám

1962, március 28,

SZOLNÓK MEGYEI NÉPLAP

3

Esélyesek között

A szolnoki járásban tavaly több mint 1200 fiatal vett részt a külön.bözö termelési versenyekben. Közülük sokan elsők lettek, s a többiek is jó eredményeket értek el. Szorgalmasan dolgoztak a tiszafáid- vári Lenin Tsz fiataljai is.

Velük beszélgetünk.- Mindenekelőtt szemrehányást teszünk a Sándoroknak, Józsefeknek, amiért ennyire különcködnek, s csak azért sem hoznak egy kis tavaszt. Azzal győznek aztán meg, hogy ők is nagyon várják az jóidőt Sok dolguk volna, nagy terveik vannak.

Fajt József beszél először, aki tavaly az országos sertéstenyésztői versenybe is benevezett.

— Megyei negyedik lettem.

— Hogy esett a csalódás?

— Csalódás? Nem lehet mindjárt mindenki első. Mi lenne, ha az ember anélkül is országos helyezést érne el. hogy úgy igazából meg- küzdene érte? Hová lenne a verseny hitele? S ami tavaly nem sikerült, majd sikerül az idén, vagy jövőre. S most már legalább azt is tudom, hogy az újabb versenyben milyen „ellenfeleim” lesznek.

Nem hátrált hát meg azért, mert nem jutott mindjárt az országos legjobbak közé. S most már méginkább versenyeznék.

Először is a munkát szervezték meg. Tavaly ugyanis az volt a legnagyobb baj, hogy nem dolgozott mindenki egykarra. Akik a süldőket nevelték, nem voltak érdekelve abban, hogy minél jobb hízónakvalékat adjanak éfc Nekik mindegy volt, ha soványak, vagy jobbhúsúak voltak, a járandóság egyforma volt Csak a darabszám volt a fontos.

Újév táján aztán egy javaslattal álltak a vezetőség elé a hizlalók: vonják össze a két munkacsapatot A vezetőség engedett a kérésnek, s a hét ember most már együtt dolgozik, de nem úgy ám, ahogyan azelőtt. Amikor megtörtént az összevonás, hozzáfogtak és rendet tettek. Kitakarították az ólakat, félnapokig hányták a trágyát mire mind1 tiszta lett. Megdolgoztatták azokat is, akik a renddel addig nem sokat törődtek.

Már az első napon kiderült: ld marad a versenyző brigádban. Volt valaki, aki másnap már beteget jelentett és utána elment más brigádba. De jött helyette új.

ü

Azért nem töltik ők minden idejüket az állatok között. Szeretik, hozzáértéssel gondozzák azokat, dehát azért más is van a világon. Szokolai István például tan- góharmonikás a szövetkezeti zenekarban. Egy héten két este jár gyakorolni, vasárnaponként pedig „szerepel”. Ügy határoztak hát, hogy közülük egy felváltva szabad lesz. A többiek elvégzik helyette a munkát.

Fajt János, a brigádvezető erősakaratú fiatalember. Csak annyiban öreg, amennyiben azt vallja magáról: nem KISZ-tag, mert mér nős, s most már otthon a helye munka után, nem a gyűléseken. De Papp Sándor, a tsz KISZ-titkára tüstént kimenti őt:- Ha a KISZ-tagok mindenütt ennyit segítenének legalább, mint a Fajt elvtárs, akkor sehol se volna

baj.

A Bérezi László növény- termesztő brigádjában is sokan versenyezték, s versenyeznek az idén is. Ahogy a brigádvezető mondja: jóra- való, lendületes gyerekek mind a harminchatan. Ha

A termelési ta n ács hozáson határozták el

u

1 173 000 forinttal csökkentik az önköltséget — Egy zalékkal javítják a termelékenységet —- Növelik a kihasználási időt.

szagépA szolnoki járműjavító üzemrészeiben termelési tanácskozásokat tartottak a közelmúltban. Az ott elhangzottak szerint 256 brigád vesz részt az ezévi munka- versenyben)

A IX.-es osztály 17 brigádja közül Simon János, kőműves szocialista brigádja vállalta, hogy a bontásból származó betondarabokat bedolgozzák az új gépalapokba. Az eűső félév végéig 3000 forint értékű új anyagot takarítanak meg, így csökkentik a rövid szabadságok igénybevételét és csak nagyon indokolt esetben hagyják el műszak közben az üzemet. Ez sem haladhatja meg a brigád által ledolgozott munkaidő 0,2 százalékát, havonta körülbelül négy órának felel meg. A VI.-os osztály esztergarészlegének átszervezésével kapcsolatos gépalapozásokat — március

31-re befejezik.

Munkácsi József, villanyszerelő brigádja is jelentős anyagmegtakarításra vállalkozott. A szerelési anyagot úgy bontják le, hogy újra felhasználhassák. Ezzel 20 000 forint értékű új anyagot takarítanak meg a félév végéig. Munkácsi József aki elismerten jó szakember, megígérte, hogy az ipari tanulókból kiváló szakmunkásokat nevel:

A személykocsi-osztálycun Zsák István brigádjának tagjai is vállalta, hogy részt vesznek az anyagtakarékossági mozgalomban, s az emberek szocialista nevelésével is törődnek. Fő feladatuknak tekintik a brigádtagok szakmai-. politikai és kultúrális nevelését. Részt vesznek a munkásakadémia előadásain Egy brigádtag elvégzi az általános iskola nyolc osztályát. egy pedig a vasútgépészet! technikum levelező tagozatán tanul. A vidékről bejáró dolgozók részére nyolcvan kötetes könyvtárat ren

deztek be.

Mint mondják, a tűzi- és rugókovácsoktól indulnak ki a legjobb kezdeményezések. Mindig élen járnak a munkában. Nyolc brigád dolgozik itt Ezek közül egy P. Szabó Károly brigádja már másodszor kapott oklevelet. Egymást érték a felajánlások. Havonta 60 használt vonóhorogfejet — tesznek használhatóvá. Németh László brigádja négy újítást ad be. Ez évben már hat újításukat fogadták el. Több ezer kilogramm új anyagot pótolnak — régi, használt — anyaggal,

Ilyen és ehhez hasonló versenyvállalásokból született meg a vállalat éves felajánlása:

Az 1962-re tervezett 84,8 százalékos költséghányadot 0,3 százalékkal csökkentik, ami 1 173 000 forintot jelent a vállalatnak. Vállalták az éves tervjavaslatban előirányzott termelékenység egy százalékos növelését. Nagyon jelentős a jobb gépkihasználásra tett javaslat is. A tavalyi gépkihasználási időt, amely 10,5 óra volt, jobb munkaszervezéssel napi 12 órára emelik.

A járműjavító dolgozói 1961-ben is kivették részüket az úttörőváros és a MÁV uszoda építéséből. Tízezer társadalmi munkaórát ajánlottak fel ebben az évben is az úttörőváros építésére és az üzem területének tisztántartására. A minőség! munka megjavításáért a dolgozók nagy része szaktanfolyamokon vesz részt és fokozottabban betartják a technológiai utasításokat

kell, munkaidő után is ott vannak. A napokban négy vagon műtrágyát raktak ki, este 11-re végeztek. De hogy mégis milyenek, arra egy tavalyi példa a legjobb. Egy alkalommal ugyanis mánd- annyiuknak jegye volt a Szigligeti Színház táj előadására. Közben pedig renden feküdt száz holdon a szénatermés. Eső ígérkezett. Mit tegyenek? Döntöttek: megnézik az előadást aztán átöltöznek, és összegyűjtik. Ügy is lett.

— -Az a nagyon jó, hogy mindig jókedvűejc ezek a fiatalok — mondja a brigádvezető. — Igaz, néha össze is zördülnek. Főleg a lányok. De ez csak addig tart, míg sikerül hitelesen tisztázni, hogy ki kivel és hány kört táncolt aZ előző bálon. Aztán egy kis vetélkedés nem is árt. Mert az a lány, aki rátart arra, hogy hányán táncoltatták meg a bálon, az arra is gondol, hogy milyen dolgosnak tartják.

A fiúk is rendeznek néha kisvasámapot. Nem gyakran, de megesik. Tavaly aratáskor fordult elő: öten úgy vélték, hogy nagyon meleg van, jó lenne megmártózni kicsit a Körösben. El is indultak. Hét kilométerre van a folyó. Kerékpárral, jó úton számít is az? — gondolták. De talán még él sem indultak, a brigádvezető már tudta. Számításaikat mégsem akadályozta semmi, csak visszafelé egy kiadós eső. Később pedig két munkaegység értéke, 68 forint bánta zsebenként:

Ben csík József nevetve mondja:

— Ugrott ugyan két munkaegységünk, de a tsz nem károsult, mert máskor rádolgoztunk.

Nem is dolgoztak rosszul, mert nyár végén kétnapos jutalomkiránduláson voltak a versenyzők az ország legszebb tájain.

— Többet is ért az az egész versengnél — móndja huncutul Ben esik —, dehát megfordítva nem lehet. Előbb meg keli érte dolgozni, pénzt keli teremteni. Ha előbb kirándulnánk, aztán versenyeznénk, hamar véget érne az országjárás. Márpedig kár volna, hisz olyan jó világot látni.

*

Ügy ültünk le, hogy arról beszélünk: tesznek-e felaján- , lásokat ebben az évben is n j szövetkezeti fiatalok. S ha igen, mit vállalnak? ^ Hogy mégsem arról beszéltünk, azért talán ők sem néhez- \ telnek.

Borsi Eszter

Tanulás alvás közben

Lehet-e új ismereteket szerezni alvás közben?

Nemrég ez még fantaszti- Icusnak tűnt, de a tudósok legutóbbi munkái bebizonyították, hogy lehet.

Kísérletet végeztek alvás közben idegen nyelvek megtanítására. Az új ismeretek megszerzése alvás közben gyorsan és a kísérleti személyek egészségének károsodása nélkül ment végbe. Leegyszerűsített formában a kísérlet a következőképpen történt: az alvó embernek a szöveg többszöri megismétlésével részleteket olvasnak fel a tankönyvből. Reggel az illető új ismeretekkel ébred, s nem tudja, honnan tett rájuk szert. A felolvasó személyt a magnetofon remekül helyettesíti.

„Nyelvtanulás természetes alvás idején” — ez a címe a Szovjetunióban a hipnotézia kérdéseiről megjelent első tudományos műnek. A könyvet a Kazah SZSZK Tudományos Akadémiájának kiadója rendezte sajtó alá. Szerzője Abram Szvjatoscs, az orvostudományok doktora, aki 25 évig foglalkozott e problémával.

E módszer gyakorlati alkalmazása érdekében tisztázandó, milyen mértékben fárasztja az agyat az alvás közben való tanulás. A sokesztendős kísérletek előzetes adatai azt bizonyítják, hogy az agy fáradékonysága az áldás közben végzett tanulásnál kisebb, mint amikor ébren tanulja valaki ugyanezt a szöveget.

Ezzel■ az új, érdekes problémával foglalkozó ideggyógyászok még távolról sem vonták le a végleges következtetéseket. De remélhető, hogy a hipnotézia kibővíti azon lehetőségeket, hogy az új nemzedékek gyorsabban sajátítják el a tudományos ismereteket.

„Nagyon tetszett nekem Soloho? hozzászólása”

Beszélgetés Szabó Pál kétszer'es Kossuth-díjas íróval

— Nagy gyönyörűséggel figyeltem a XXII. kongresz- szus beszámolóit, hozzászólásait. Az a bátor, az a világos egyenes, célratörő beszéd mély hatást tett rám. Mint írót természetesen az írók felszólalásai érdekeltek és érintettek elsősorban. Különösen Solohovot hallgattam élvezettel.

Ezeket a szavakat Szabó Pál mondotta egy csendes beszélgetés során a Verseghy könyvtár kényelmes foteljeiben üldögélve.

— Mi ragadta meg a kongresszus megállapításaiból?

— Különösen annak emberi vonatkozásai. Dolgok, sorsok, emberek összefonódnak és az egész kongresszus az alkotó ember, a dolgozó ember iránti mélységes tisztelet és bizalom szellemét sugározta. Nagyon tetszik az is, hogy a kongresszus, de annak visszhangjaképpen a magyar politikai élet jelentős tényezői is sokat foglalkoztak a szakértelem, az egyes emberek irányítókészségének felmérésével. Nagyon fontosnak látom, hogy a néphez való hűség mellett a szakértelem, a dolgokhoz való hozzáértés legyen az emberek mércéje. Aki képes együtt haladni a szemmellátható fejlődéssel, annak bele kell nyugodni abba, hogy szerényebb képességeinek megfelelő helyen dolgozzék. Van egy embertípus, akit én „tele- fonműveltségű’’ embernek titulálok. Ezek az emberek

A mérleg két oldala

így látja a vevő.

megtanultak telefonálni és azt hiszik, hogy ezzel mindenhez értenek már. Természetesen lényegesen megjavítja a dolgokat az, ha mindenünnen kiszorulnak az ilyenek és helyüket nemcsak szilái’d meggyőződésű, hanem szilárd tudású emberek veszik át.

— Hogyan értékeli a szovjet mezőgazdaság fellendítése érdekében tett erőfeszítéseket?

— Különösen Hruscsov

elvtárs legutóbbi beszédét tartom ebből a szempontból nagy jelentőségűnek. Én úgy gondolom nincs külön mezőgazdasági probléma a Szovjetunióban és nálunk. Egységes a célkitűzés és egységesek az erőfeszítések is. Nemcsak az a cél hogy a legtöbbet hozzuk ki a földből, hanem az, hogy az embereket átvigyük a szocializmusba, illetve a kommunizmusba. A legtöbb jövedelem sem képes szocialista emberré nevelni, ha ugyanakkor azt az embert érzelmileg nem tudják megfogni. Az emberi lélekben pedig sokkal nehezebb elérni a változást, mint a technikai feltételekben.

Gondolom ez most a problémák gyökere. S több eredményt azzal lehetne elérni, ha a művészeteken, az általános műveltség emelésén keresztül hatnánk jobban a paraszti lélekre, mint eddig.

Egy-két szót kérünk megyei tapasztalatairól.

— Legnagyobb élményem a mezőhéki Táncsicsban tett látogatásom. Itt találkoztam megyei emberekkel, tsz vezetőkkel, beszélgettünk az új gondokról, az új örömökről. Annyi lelkesedés, annyi tetterő áradt belőlük, szinte kézzelfogható levegőjét éreztem az újnak, amikor az itteni parasztokkal beszélgettem az életükről, ügy érzem, valahol a Táncsicsban megkezdett úton' kell keresnünk az új ember kiformálásának lehetőségeit.

— hl —i

Az Agitátor Kézikönyve sorozat új kötete:

A gyarmati rendszer felbomlása

res a kérdésre: miért és hogyan kerül sor ázsiai, afrikai vagy latin-amerikai eseményekre. A külpolitika iránt érdeklődő, az agitátor, a párt vagy tömegszervezeti vezető, akihez gyakran fordulnak kérdéssel, amikor valamelyik távoli és mégis közeli földrészen figyelemreméltó események történnek — jó barátra, segítőtársra talál a kézikönyv sorozat új kötetében.- A dolog természetéből következik, hogy a könyv soha nem tud a napi időszerűségben versenyezni az újsággal, azért külön dicséret illeti a kiadót, hogy az egyes országokról szóló ismertetések a lehető legfrissebbek, egészen 1962. januárjáig nyo- monkövetik a fejleményeket.

Nem hiányoznak a kötetből a szemléltető térképek, a függelék pedig két politikai dokumentumot tartalmaz. Az egyik a gyarmati országoknak és népeknek adandó függetlenségről szóló nyilatkozat-tervezet, amelyet Hruscsov terjesztett elő az ENSZ ben 1960 szeptemberében. A második a szovjet kormány ezzel kapcsolatos emlékirata, ez éppen egy esztendővel később, 1961 őszén kelt. Ajánljuk tehát a megjelent kézikönyvet mindenkinek, aki egy helyen meg akarja találni ennek a lényeges témának legszélesebbkörű tudnivalóit;

lizmus gyarmati rendszerének létrejöttével és válságával foglalkozik. Áttekinthetően csoportosítja az összefoglaló adatokat a már felszabadult, s a még gyarmati sorban lévő területekről, de kitér e változás néhány jellegzetességére is. így a függetlenségért küzdő erők ösz- szetételére, a különböző osztályok mozgására, az új gyarmatosító (neokolonialista) próbálkozásokra, valamint a volt gyarmatok és a szocialista tábor kapcsolataira.

A kézikönyv ezután sor- raveszi Ázsia, Afrika és La- tin-Amerika országait — mind a függetleneket, mind a még gyarmati iga alatt senyvedőket — s kiilön-kü- lön felsorolja «a legfontosabb adataikat, rövid történelmüket, gazdasági és szociális körülményeiket illetve minden olyan fontos, jellemző vonást, amely érdekes lehet. Valóban rászolgál tehát a kézikönyv meghatározásra, hiszen nemcsak egyszeri olvasmány, hanem mindig hasznosítható, ha valaki választ kea kubai forradalom győzelme. A gyarmati területek összezsugorodtak, mint Balzac regényének szamárbőre, s Angolától Nyugat-Irián-ig meg vannak számlálva rabságuk napjai. És ha a világ változásairól, az erőviszonyok átformálódásáról szólunk — ennek egyik legfontosabb összetevője a fiatal nemzeti államok kialakulása a volt gyarmatok helyén.

Ezzel a nagy témával foglalkozik a népszerűvé vált Agitátor Kézikönyve sorozat III. kötete. Az MSZMP Központi Bizottsága Agitációs és Propaganda Osztályának összeállításában, — Kossuth Könyvkiadó gondozásában, a napokban megjelent öt és félszáz oldalas munka részletekbe menő alapossággal, egyszerű formában sorakoztatja fel a gyarmati rendszer felbomlásának tényeit és adatait.

A terjedelmes bevezető tanulmány a kolonializmus kialakulásával, a különböző gyarmatosító hatalmak megjelenésével, majd az imperia1493-ban a pápa vonalat húzott az akkor ismert földterületek térképén; kettéosztotta a világot a viszály- kodó spanyol és portugál gyarmatosítók között. A ko- lonialista hódítás egyre nagyobb méreteket öltött, a színen új és új rablók tűntek fel, az ellentétek véres háborúkba torkollottak.

1914-ben, az imperializmus csúcspontján a föld területének 67. lakosságának 56 százaléka sínylődött . gyarmati illetve nem sokkal külömb félgyarmati sorban. De korunkról már úgy szólhatunk, mint a gyarmati rendszer összeomlásának és felbomlásának időszakáról. A második világiháború befejezése óta 15 ázsiai ország nyerte él vagy nyerte vissza szabadságát. 1960 Afrika évenként vonult be a történelembe. Nem volt olyan hónapja az esztendőnek, amelynek során ne köszöntöttünk volna új független államot a fekete földrészen. Nem dermedt, mozdulatlan kontinens többé Közép- és Dél-Amerika sem, ahol új helyzetet teremtett