Szolnok Megyei Néplap, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-04 / 29. szám

SVOÍ NOK MEGYEI NÉPLAP ■wimii. .1 'in -«aafJMsawmaaaaaataa 1962. február 4. Helyre Ítéli állítási; laijó egységét Adón la beszéde az ENSZ-ben New York (MTI). Cyrille Adoula kongói miniszterel­nök pénteken este beszédet mondott az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésén. Bevezetőben Hammarskjöld néhai KNSZ-főtitkár emléké­nek adózott elismeréssel. Majd a függetlenné vált Kongó nehézségeivel foglai- koztott. E nehézségeket a mi­niszterelnök abban látta., hogy a gyarmati uralom megszűnése után a fiatal Kongó adminisztratív gépe­zete akadozott, termelési rendszere pedig zilált volt. A miniszterelnök a kongói kormány elsőrendű feladatát abban jelölte meg, hogy hely­re kell állítani Kongó egysé­gét. Azt .mondotta, hogy Ka­tanga tartomány visszacsato­lásának kérdésében a kor­mány nem hajlandó kompro­misszumot elfogadni, de hoz­zátette, hogy ezt a problémát „békés tárgyalások" útján kell rendezni. Katanga sza- kadár helyzetének legfőbb okát Adoula „egy maroknyi zsoldos” tevékenységében lát­ta, akiket, mint mondotta, külföldről irányítanak. A mi­niszterelnök ezt az alkalmat használta fel arra, hogy na­Macmillan elleni tüntetésről London (MTI) Pénteken heves tüntetések gátolták Macmillent beszédének el­mondásában, amelyet mint az oxfordi egyetem kancel­lárja az egyetem konzerva­tív szövetsége előtt tartott. A terem főbejáratánál kö­Február 5-től 17-io szezonvégi kiárusítás A kereskedelem — mint a többi évszakban — a tél vé­gén is kiárusítást rendez a szezonjellegű cikkekből. Az idén február 5-től 17-ig tart a szezonvégi kiárusítás az állami és szövetkezeti bol­tokban, valamint az áruhá­zakban. Ez idő alatt a kö­zönség 20—40 százalékos ár­engedménnyel vásárolhat té­li gyapjú méterárukat, sely­meket, férfi és női konfek­cióruhákat, harisnyákat, pu­lóvereket, kötöttárukat. A j szokásosnál olcsóbban hoz­zák forgalomba a boltok a; téli cipőket, a műbőr és szőrmés kabátokat is. A sze­zonvégi kiárusítás idején az üzletek és az áruházak min­denütt külön kirakatot ren­deznek be azokból a cikkek­ből, amelyek olcsóbban kap­hatók. (MTI) rülbelül 800 diák zárta el a miniszterelnök útját hur- rogással, pisszegéssel, s a nemtetszés más kifejezése­ivel halmozva el Macmil- lant. A tüntetők a fegyver­kezést és az atomkisérlete- ket, továbbá a bevándorlást a bérfagyasztási politikát és a szuezi kalandot elítélő jelszavakat harsogtak. A miniszterelnök kísérői titkos rendőrök és s zemé- lyes testőrség hosszabb du­lakodás után tört útat Mac­millan számára az ajtóhoz, amelyet zárva találtak. A hosszas döngetés és kiabá­lás, hogy „nyissátok ki a miniszterelnök számára” si­kertelen maradt, mire a mellékajtóhoz mentek amely szintén zárva volt. Visszatértek a főbejárathoz amely végre néhány hü- velyknyire kinyílt s így a miniszterelnök és kísérete besurranhatott. A . teremben újabb ellenséges tüntetések vihara fogadta a miniszter- elnököt, aki csak nagy ne­hezen tudta megkezdeni be­szédét, amelyet gyakran sza­kítottak félbe gúnyos köz­beszólások és viharos de­rültség, főként ilyen felki­áltások: „halljunk még né­hány közhelyet”. Több diák égő papírlapot dobott az ülések közé. Az ülésterem alatt lévő pincében is tüzet gyújtott néhány tüntető, de maguk a diákok eloltották. gyobb katonai segítséget kér­jen a világszervezettől. Érintette Kongó jelenleg fennálló súlyos pénzügyi ne­hézségeit és kijelentette, ez annak tudható be, hogy „bi­zonyos külföldi bányatársa­ságok” elmulasztják lerónia központi kormánynak adókö­telezettségüket, sőt a legtel­jesebb - mértékben beavatkoz­nak Kongó belügyeibe, s en­nek véget kell vetni. A ka- tangai Union Miniére belga bányatársaság tevékenységé­re tett célzás után Adoula hangsúlyozta, hogy a köz­ponti kongói kormány, úgy­mond. a jövőben sem szándé­kozik megfosztani a külföldi érdekeltségeket hasznuktól, illetőleg termelőeszközüktől. A kormány politikai célki­tűzéséről szólva Adoula mi­niszterelnök kijelentette, hogy „Kohgó az el nem kö- telezettség politikai irányvo­nalát választotta, baráti kap­csolatokat kíván fenntartani minden ország népével”, s kiáll a gyarmati uralom alatt élő afrikai népek felszabadí­tása mellett. Beszédének elhangzása után Adoula zárt ajtók mö­gött tanácskozást kezdett né­hány afrikai és ázsiai ország ENSZ képviselőjével. Moro, a Madonna? „HIHETETLEN — mon-' dotta a napokban az Olasz Kereszténydemokrata Párt nápolyi kongresszusának egyik küldötte — teljesség-, gél hihetetlen. Mindenki kö-| rülveszi Morót, éljenzik, a kezét szorongatják és úgy érintik még' mintha' 6 lenne1 Új irányzat a japán politikában DJAKARTA. — Subandrio indonéz külügyminiszter —, pénteken tárgyalt Sukarno j elnökkel, miután kiderült, j hogy Hollandia újabb csa-; paterősítéseket küld Nyugat-' Iriánba. Arra számítanak, i hogy Subandrio bejelenti, in-1 donézia keményebb állás- i pontot foglal ezután el j Hollandiával megindult köz-1 vetett tárgyalásokon. Manai Sophian, az indo­néz parlament külügyi bi­zottságának helyettes elnö­ke kijelentette, — Japánnak az a döntése, hogy nem en- j gedi át területén a Nyugat- Iriánba csapatokat szállító: holland repülőgépeket, a japán politikában új irány- j zat. Japán, — mondotta ; Manai — tudatára ébredt, \ hogy mint ázsiai országnak Ázsia népeire elsősorban szomszédaira kell összpon­tosítania a figyelmét, mert különben elszigetelődik. FAIR PLAY? Egy füzetke kering mostanában Nyugat-Európa diplomata köreiben és a hidegháborús lapok szerkesz­tőségeiben. Ezt az angol „fair play”, a brit „becsüle­tes” játszma igényével zúdítják boldogra boldogta­lanra. Az angol külpolitika álláspontját fejtik ki ben­ne Nyugat-Berlin és a német békeszerződés kérdésé­ben. Van e füzetkében térkép az Odera—Neisse-ha- tárról és egy $or kijelentés arról, hogy bár .,Nyv.ga.t- Berlin újabb, háború kirobbantója lehet”, " jelented mégis „a szabadság szigetecske jé". Éz igen. Ez aztán „fair" play. Mert ugyebár:■ Ahol törik-zúzzák az NDK gyorsvasúti kocsjait, ahol 80-féle imperialista kém­ügynökség áskálódik a vV ágbéke ellen, és ahol a leg­magasabban lobognak a hidegháború utálatos máglyái — az „a szabadság szigetecskéje”! Mi más ez — enyhén szólva —, ha nem bonni „tájszólás”? Ha pe­dig az, mi egyéb lenne, mint az igazság durva lábbal tiprása1 Igaz, a füzetke szerzői így védekeznek: „Nem szabad megsérteni Bonnt. mert ezzel gyengülne a NATO”. No és ha az igazságot sértik meg? Akkor nem gyengül semmi? Még a brit fair play sem? a Madonna”. — Olaszország kormányzó pártjának nápolyi tanácskozásán elmaradjak a szenevdélyes viták, az össze­csapások letompultak, az el­lentétek elvesztették drámai jellegüket. Moro, a párt ve­zetője meggyőzte a küldötte­ket az úgynevezett baloldali fordulat szükségességéről. Mi történt Nápolyban, — miért magasztosul „szentté” pártjának szemében Moro? Miért volt szükség arra, hogy az olasz kormányzó párt sza­kítson eddigi szövetségesei­vel és „balra forduljon?” A MAGYARÁZAT egy­részt az olasz társadalmi vi­szonyokban, másrészt az or­szág politikai helyzetében rejlik. Itália a gazdasági fellendü­lés évéit éli: az ipar terme­lése gyors ütemben növek­szik, a nagyvárosok viharo­san terjeszkednek, az olasz termékek mindinkább ver­senyképesek a tőkés világ­piacon. A „gazdasági csoda” bőségszarujából — azonban nem mindenki részesülhet egyformán. A gyors fejlődés a belső társadalmi ellentéte­ket nem oldotta meg, sőt el­lenkezőleg, sok tekintetben kiélezte. A különbség a gaz­dag, iparosodott, dúsföldű Észak-Olaszország és az el­maradott, mezőgazdaságilag sivár délvidék között mindig óriási volt. Északon az átlag- jövedelem éppen duplája a délinek. Bár a néptömegek nyomására az ország több te­rületén részleges földrefor­mot hajtottak végre, az olasz mezőgazdaság még mindig a feudalizmus béklyóit nyögi: érvényben van még a kizsák­mányoló felesbérleti rend­szer és a nagy földesurak sorra kibújtak a földosztás kötelezettsége alól. A gyors iparosítás a munka ritmusá­nak fokozódását hozta ma­gával, a "bérek növekedésével tehát az emberek munkaere­jének gyorsabb elhasználó­dása jár együtt. EZEK az ellentmondások eredményezték, hogy az olasz gazdasági fellendülés legvi­rágzóbb évében több volt a sztrájk, mint bármikor az­előtt. A gazdasági csoda te­hát az osztályharc éleződését hozta magával. Az uralmon lévő Keresz­ténydemokrata Párt többsége előtt is világossá vált, hogy csak mélyreható reform-poli­tikával lehet mérsékelni a tömegek nyorhását. Az eddi­gi kormányok, amelyek vágj1 a jobboldalra, vagy a közép­pártokra támaszkodtak — a kereszténydemokratáknak — ugyanis nincsen abszolút többségük az olasz képvise­lőházban—, nem tudták meg­oldani ezt a feladatot. így került napirendre a „középbaloldali koalició”, — ami annyit jelent, hogy Ken­ni szocialista pártja közvet­ve vagy közvetlenül támo­gatná a kereszténydemokra­ta vezetés alatt álló kor­mányt. Nenni hajlandó is lenne erre, de azt a szövet­séget különböző képpen ér­telmezik pártjának belső irányzatai. A szocialisták ko­rábban szorosan együttmű­ködtek a kommunistákkal és e párttagság nagy része ma is síkraszáll e szövetség mel­lett, amely az olász baloldal valamennyi nagy sikerének forrása volt. A párt balszár­nya a középbaloldali koalició feltételeként valóban mélyre­ható szociális reformokat, a monopóliumok megfékezését követeli a kormánytól. — A Nenni-vezette autonomista szárny viszont e feltételek következetes megvalósítása nélkül is hajlik a kormány támogatására. A KERESZTÉNYDEMOK­RATÁK kongresszusán Mo­ro és a mögötte felsorakozó pártvezérek Nenni irányza­tával szeretnének szövetsé­get kötni és abban remény­kednek, így sikerül „kihúzni a szocialisták méregfogát.” Fanfani, a létrehozandó „kö- zépbaloldali” kormány való­színű miniszterelnöke abban reménykedik, hogy így sike­rül elszigetelni a kommunis­tákat, akik a legutóbbi vá­lasztásokon a. szavazatok 23 százalékát kapták — és a baloldal egy részét is 'Bevon­hatja az olasz . neokapitaliz- rnus rpégszil&rdításába. A ke­reszténydemokraták jobbszár­nya, amely a kommunista- és szocialistaellenes politika hí­ve, vereséget szenvedett. Mo­ro tehát nem tett csodát: egy- szereűn az egyedül lehetsé­ges utat vázolta fel pártja számára. — A kereszténydemokrata kongresszus után tehát az olasz politikai kérdése ez: mit válaszolnak a szocialis­ták? Baracs Dénes Egy hét a világpolitikában Szokatlanul erős hideghul­lám árasztotta el ezen a hé­ten a világot. A diplomáciai csatornák azonban nem fagy­tak bé, sőt bizonyos élénkü­lés volt tapasztalható. Moszk­vában Thompson amerikai nagykövet ismét felkereste Gromikö, külügyminisztert, s folytatták előkészítő tárgya­lásaikat a német kérdésről. Párizsban a két kormányfő szóvivője, a szovjet Harla­mov és az amerikai Salinger tartott rövid megbeszélést Salinger ezúttal a saját ne­vében is beszélt, s bejelen­tette, hogy tavasszal Moszk­vába látogat. Nagy érdeklő­dés kísérte az isméit szovjet újságírónak, az Izvesztyija fő­szerkesztőjének, Adzsubej- nek amerikai útját is. Miután nyilakozatot készített Kubá­ban Castróval. s eszmecserét folytatott Magteos mexikói elnökkel —■ a washingtoni Fehér Házban Kennedy ven­dége volt. „Kezdeti, de hasz­nos lépések” — így jelle­mezte e találkozókat Adzsu- bej, s hasonlóképpen véleke­dett az amerikai elnök is. Amikor azonban egy esetle­ges muszkvai utazás lehető­ségéről firtatták, Kennedv kitérően válasz t s a szov­jet—amerikai kapcsolatok megjavulását mlölte meg en­nek feltételéül. Zsákutca Genfben Ez a javulás azonban az amerikai félen múlik. És, ha történtek is ezen a héten bi­zonyos hasznos tapogatózá­sok, az Egyesült Államok je­lentős lépést tett — visszafe­lé. Az angolok és az ameri­kaiak felállottak a tárgyaló- asztaltól a genfi nemzetek palotájában. Ezzel zsákutcá­ba került az 1958. október 31-e óta tartó, vagy inkább húzódó atomértekezlet. Miért nem sikerült elérni az atomcsendet, a nukleáris fegyverkísérletek beszünteté­sét? Min bukott meg, csak­nem három és félórás ülés után, a tanácskozás? A szer­ződés legtöbb cikkelyében már megállapodtak, de há­rom lényeges pont körül ke­mény viták alakultak ki, és különösen — szembetűnően megmutatkozott a Nyugat szabotázsa. 1. A Szovjetunió követelte a franciák bevonását az egyezmény aláírói közé, a Nyugat viszont kibúvót ke­resett, de vajon hozzáiárul- hat-e a Szovjetunió a kísér­letekről való lemondáshoz, ha a NATO-tag Franciaor­szág szabadkezet kap a to­vábbi robbantásokhoz? 2. A nyugatiak bonyolult és kiterjedt ellenőrzési appa­rátust akartak létrehozni, ami a jelen körülmények között a kémkedést szogálhatta vol­na. A Szovjetunió viszont rá­mutatott, hogy az élet már megoldotta az ellenőrzés so­kat vitatott problémáját. Az elmúlt esztendőkben, a ren­delkezésükre álló műszerek fejlettsége következtében, az atomhatalmak minden rob­banást észleltek. Egy megál­lapodást tehát a körülmé­nyes ellenőrző apparátus nél­kül sem lehetne kijátszani. Mindez nem jelenti azt, hogy a Szovjetunió nem hajlandó elfogadni a teljes ellenőrzést, ennek azonban együtt kell járnia a teljes leszereléssel. 3. A Szovjetunió ragaszko­dik a móratoriumhoz. Ez, a szószerint halasztást jelentő latin kifejezés ez esetben annyit tesz, hogy a tárgyalá­sok tartama alatt halassza­nak el, függesszenek fel min­den kísérletet (Moszkva ezt annak ellenére javasolta, — hogy a Szovjetunió lényege­sen kevesebb robbantást haj­tott végre, mint akár egye­dül az Egyesült Államok, szövetségeseiről nem is szól­va.) A kétségtelen ellentéteik da­cára, Moszkva további türel­mes vitákat javasolt, Wash­ington azonban nem akart tárgyalni. Hogy miért, arra a New York Tímea mutatott rá: a Karácsony-szigetek tér­ségében megkezdődtek az amerikai nukleáris kísérlet­sorozat előkészületei. Ezért nem kell a moratórium, s a magyarázkodó szavak mögött — ezek az igazi szándékok. A laoszi akadozás Ha már az amerikai szán­dékoknál tartunk, erre ke­resve sem találhatnánk bizo­nyítóbb példát, mint Laoszét. Megállapodások történnek, de az utolsó percben valami mindig megakadályozza va­lóra váltásukat. Természete­sen nem titokzatos „ördögi körrel” állunk szemben, ha­nem az imperializmus politi­kájával, amely ellenzi a nyu­galmat, a tartós rendezést Délkelet-Ázsióban. Néhány napja csupán, hogy Genfben, az elefánt-címeres zászló alatt, a három politi­kai irányzat vezetője népsze­rű nevükön: a három herceg, megegyezett egy nemzeti egységkormány létrehozásá­ban. Eszerint miniszterelnök Souvanna Phouma lenne, he­lyettesei Szufanuvong a népi erők és Boun Oum a jobbol­dali lázadók képviseletében. (A miniszteri tárcákat 10—4 —4 arányban osztanák el a 18 tagú kormányban.) De még meg sem száradt a tin­ta a genfi egyezményen, ami­kor a lázadók felrúgták a fegyverszünetet, és támadást indítottak Nam Tha térségé­ben, Az amerikai katonai ta­nácsadók az első vonalakban segítették a hadmozdulato­kat, a népi erők lelőtték a lázadók egyik repülőgépét, amelyet amerikai pilóta ve­zetett ... A nyf.t katonai ak­ciók mellett, a laoszi jobbol­dal a zöld asztalnál sem tét­len. A koalíciós megállapo­dás felrúgásával fenyegetőz­nek, ha a négy miniszteri tár­ca között nem kapják meg a hadügyet és bélügyet. E kulcsállósokat nyilvánvalóan puccs előkészítésére használ­nák fel, ha viszont viszauta- sítják őket, ez ürügyül szol­gálhatna az egyezmény meg­szegésére. A laoszi amerikai recept: csak addig menni el, ameddig muszáj, s az első adandó alkalommal vissza­táncolni .., Kongó és Angola ügye az ENSZ előtt Ez történt az ENSZ new- yorki üvegpalotájában is. A kongói válság ügyében a Szovjetunió a Biztonsági Ta­nács összehívását követelte. Helyeselték ezt a közvetlenül érdekelt afrikai országok is, amelyek aggodalommal fi­gyelik a függetlenségi erők, mindenekelőtt a Gjzenga el­len indított hajszát. A reak­ció Lumumba sorsát szánja a mmiszterehrkhelyettesnek, s az ENSZ lényegében tétlen. Amikor pedig a Szovjetunió számon akarta kérni a Biz­tonsági Tanácsnak azt a két hónappal ezelőtti határozatát, amelyet az Egyesült Államok is elfogadott — az ameri­kaiak és szövetségeseik lehe­tetlenné tették a vitát. Wash­ington félt az érvek nyílt ösz- szecsa pásétól, emellett min­denáron időt akart nyerni. A következő napokban ugyanis amerilcai látogatásra utazik Adoula kongói miniszterel­nök, akit. engedelmes szószó­lóként az ENSZ-ben is fel akarnak léptetni. A kongói válság ezzel természetesen nem fog megoldódni, sőt — tovább mélyül. S hogy a gyarmatosítóknak ' már az ENSZ-en belül sem könnyű az életük, azt kézzelfoghatóan igazolhatta a világszervezet angolai vitája. Még soha ilyen egyönte­tűen nem ítélték el a por­tugál gyarmatosítást. A Lisz- szábon kolonial'zmusát meg­bélyegző afro-ázsiai, javaslat ellen mindössze a nyílt fa­siszták: Spanyolország és a Délafrikai Köztársaság sza­vazott — az algériai ügybe;, érdekelt Franciaország pedig tartózkodott. Tehát még at­lanti szövetségesei is szem- befordultak Portugáliával, ami persze nem zárja ki. hogy ne szállítsanak angolai csapatai részére fegyvere­ket... A határozat gyengéje, hogy megmaradt az elvi el­ítélésnél, s a rend-abályokat is sürgető bolgár—lengyel in­dítványt nem fogadta el az ENSZ többsége. Mégis, a tettek Goában és az erkölcsi bélyeg New York­ban, egyaránt jelzik: a por­tugál gyarmatbirodalom az utolsó óráit éli.

Next

/
Thumbnails
Contents