Szolnok Megyei Néplap, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-04 / 29. szám
1962. február 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s 6 Vadászok a téli erdőn Most már kény- <§ télén vagyok iga- ? zat adni Szabó J Ferencnek, az | abádszalókiak híres vadászmesteré- | nek: nem lehet | félcipőben büntet- ' lenül bokáig érő hóban járkálni. I Megfáztam biz> én alaposan! Szinte percenként tüsz- szentek, a torkom is úgy kapar, mintha forró gulyást nyeltem volna. Pedig csak a jóféle hideg levegőt szip- páhtgattam a minap, amikor elindultam megnézni, ^ mi is az a „róka- fc kotorékDehát megérte ez a megfázás, s ígérem, ha szerét tehetem, fhégegyszer megkeresem a híres abádszalóki vadászokat A dolog úgy esett, hogy amikor a faluban jártam, HOZZÁSZÓLÁS c meghallottam, hogy nagy búcsúvadászatot rendezett az itteni vadásztársaság. Véget ért a nyúl, a fácán, a fogoly lövésének ideje, s a búcsúvadászatot összekötik egy jó vacsorával Mennyien lesznek ezen az estén? Mindjárt sejteni lehet, ha elmondom, hogy 38 fácánból főzik az aranysárga levest, 40 nyúl- böl — és ha addig sikerül leteriteni —, két őzből készül a paprikás. Megérdemlik az abádszalóki vadásztársaság tagjai, hogy az asszonyok finom vacsorával kedveskedjenek nékik: jól dolgoztak a múlt esztendőben. Dolgoznak most is: vigyázzák a vadállományt, óvják, védik a jószágokat, etetgetik őket, s résen vannak, nehogy valami hívatlan vendég kárt tegyen bennük. Ézért ásták a róka- kotorékot is, ami tulajdonképpen nem más, mint a föld mélyén szeszélyesen kígyózó rókalyuk. Ezen a délutánon két vadőr: Bakó János és Molnár János ásott mély árkot a rókák kézre- kerítéséért. Segítkezett nékik Somodi Pál is, a vadász- társaság egyik tagja, no, meg a két kutya, melyek nélkül vajmi kevésre haladtak volna. Piki és Floki gyakorlattal, igazi vadász szenvedély- lyel mászott be a föltárt rókalyukba, s hangos ugatással irányították a munkát. Én magam egy halom frissen ásott föld tetejéről érdeklődtem a vadászoktól, s természetesen útikalauzomtól, Szabó Ferenc vadász- mestertől: — Megéri-e ez a sok munka a fáradságot? — Meg bizonyt — válaszolt a kérdezett. — Egy rókacsalád egy év alatt képes 160 vadat is elfogyasztani. (Jó étvágyuk van.) — És inkább maguk keresnek rajta, igaz? — Ez csak természetes. Valahogy így indult a beszélgetés, s aztán már csak sebesen jegyeztem a hallottakat, hogy a vadásztársaság tagjai ebben az évben több mint 400 ezer forintos jövedelemre tettek szert. A hozzájuk tartozó 48 ezer holdas határban (Abádszalók, Tísza- b ura, T omajmonostora és Tiszaderzs körzetében) 1600 élő foglyot, 2890 élő nyúlat és 971 élő fácánt fogtak, 1200 fácánt és 2500 nyúlat lőttek Ezeket értékesítették. Innen a jövedelem, meg a külföldi vadászoktól, akik az elmúlt esztendőben igencsak gyakran meglátogatták őket. Voltak itt nyugatnémetek, olaszok. A nyugatnémeteknek nagyon kedvezett a szerencse, mert lőttek olyan őzbakot is, amelynek trófeája 510 grammot nyomott. Haza is vitték, kifizetve érte a vadásztársaságnak a 11760 forintot. Ássák a „rokakotorékot” az abádszalóki vadőrök Amott, azok a nyomok, egy őzé... biztos inni ment. — Amott megint nyúl inaihatott el... — Sokba kerül a vadállomány átteleltetése? — Elég sokba. A nyálaknak lucernát adunk, az őzeknek is. A fácánoknak, foglyoknak szemestakarmányt szórunk az etetőbe. Aztán azt is elmesélte, hogy mennyire figyelemmel kísérik a vadaknak szinte minden útjtá. Különösen a vemhes őzeket. Tudják mikor születik kis gida a területen, s hajnalban, amikor az őzmama először viszi útra fiát, kilesik a fák mögül. A kis gida két hétig csak támolyog, botladozik, nagyon esetlen még. Hanem egy hónap után, úgy szalad, mint a puskagolyó. Vigyázzák . a . vadállományt, s hogy ne pusztuljanak, inkább gyarapodjanak, az őszszel 6067 fácántojást szedtek össze. Kétezerhatszáz kis fácánt keltett ki SénhMk öreg kotlósa. Mennyi a jelenlegi .vadállományuk? Fácánt, fonolvt ki tudná megszámolni? Nyúl körülbelül 8 ezer lehet, őr háromszáz. Tapostuk a friss havat Szabó Ferenc vadászmesterrel (amint mondja, 24 éves kora óta vadászik szenvedéllyel, most meg már jóval menhaladta a negyvenet, de mindjobban megszereti ezt a foglalkozást), orrunkat. arcunkat pirosra csípte a hideg, a metsző szél bebújt kabátunk alá, de sebaj. Egyikünk sem vette fel a zord időt. Látni akartuk az őzeket, amint éppen enni készülődnek. VARGA VIKTÓRIA A vezetésről, vezetés színvonalának emeléséről Nagy érdeklődéssel olvastam Csáki István elvtársnak a Szolnok megyei Néplap 1961. december 24-i számában megjelent cikkét: „A vezetésről, a vezetés színvonalának emeléséről”. E kérdést azért tartom rendkívül fontosnak, mert a szocializmus eredményes építésének egyik legfontosabb feltétele a jó vezetés: a vezetés által kidolgozott helyes politikai, gazdasági irányvonal, amely összhangban van a dolgozó tömegek érdekeivel, s amely képes minden szinten és területen meghatározni az adott időszakban a legfontosabb feladatokat. S képes a feladatok végrehajtásának megszervezésére, az új felismerésére, az új módszerek helyes alkalmazására. Tehát: lelki- ismeretesen a szocializmus győzelméért, a néptömegek életszínvonalának emeléséért érzett felelősséggel kell vezetni és szervezni a szocialista építő munkát. Sok igazság van abban, hogy a pártszervek, párt- szervezetek munkáját, annak hatékonyságát az adott terület gazdasági eredményeivel lehet és kell mérni. A jó gazdasági, termelési eredmények feltételezik a megalapozott vezetést, a hatékony pártmunkát, a termelő folyamatok szervezettségét. Járásunkban is befejeződött 1959 tavaszán a mező- gazdaság szocialista átszervezése. S azóta központi helyre került — szocialista keretek között — a nagy eredményeket biztosító gazdálkodás megszervezése, a lehetőségek teljes kihasználása, a terméshozamok növelése. Következésképpen a vezetés színvonalának emelése minden szinten, minden területen. Ezért törekedett már a cikk megjelenése előtt is a járási vezetés arra, hogy a sok és egyben bonyolult tennivaló közül kiválassza, a legjioptosabbat, ; amelynek megvalósítása egy sor egyéb feladat megoldását is jelenti. Az esrvik igen fontos következtetés — melyet a korábbi évek tapasztalataiból levontunk —, hogy a feladatok végrehajtásához szükséges a járási párt és állami vezetés munkájának összehangolása, együttes erőfeszítése., Példa erre az őszi intézkedési terv elkészítése, végrehajtása. Tavaly nyáron a szakemberek bevonásával intézkedési tervet készítettünk az Őszi betakarítás és vetés elvégzésére. Arra törekedtünk, hogy elgondolásainkat megismerjék, megtárgyalják a község kommunistái, a termelőszövetkezetek vezetői és szakemberei, s ennek alapján készítsenek tervet saját területükre. Sikerült szinte mindenütt közüggyé tenni az őszi munkát, s a járás termelőszövetkezetei a meghatározott időre elvégezték a betakarítást és befejezték a vetést Korábban és most is fontos feladatnak tekintjük a gyenge termelőszövetkezetek megszilárdítását. E téren jelentős eredményeket azonban csak az utóbbi néhány hónapban értünk eL Felvetődik a kérdés, miért? Hiszen korábban is megvoltak ehhez a lehetőségek. Ennek oka, hogy a Járási vezetés e kérdésben nem volt eléggé következetes. Megelégedtünk bizonyos látszatered- ményekkel, a gazdasági vezető káderek cserélgetésével. Néhány szövetkezet élére olyan vezetők kerültek, akik vajmi keveset értettek a termelőszövetkezet irányításához. Ez volt a helyzet a ti- szaszentimrei Ezüstkalász, s a tiszaőrsi Búzakalász Tsz- ben is. Az utóbbi időben jelentősen előrehaladtunk a szövetkezeti vezetés megerősítésében. A vezetés színvonalának emelése összefügg az eszmei, a politikai munkával, a termelőszövetkezeti pártszervezetek gazdaság- szervező tevékenységével is. A szocializmus építése szükségszerűen olyan igényt támaszt a vezetőkkel, kommunistákkal és pártonkívú- liekkel szemben, amelynek csak akkor felelnek meg. ha állandóan képezik magukat ideológiailag és szakmailag. Minden önteltség nélkül elmondhatjuk, hogy ebben is léptünk előre. 1961 őszére elértük, hogy nemcsak tanulnak a járás vezetői, hanem mint propagandisták, vagy szakmai oktatók tovább is adják tudásukat A termelőszövetkezetek gazdálkodásának eredményességét befolyásolja az is, hogy az ott dolgozó szakemberek milyen mértékben alkalmazzák a fejlett agrotechnikát, az új termelési módszereket. Ezért használjuk fel a téli hónapokat is arra, hogy a tsz elnökök és szakemberek részére előadásokat, .konzultációkat, vitákat tartsunk. Neves mezőgazdasági szakembeÚf TÜZÉP-!e’ep a periférián Tis2afüred-Kócs-Űjfalu lakosságának régi kívánságát teljesítette a földművesszövetkezet, amikor a Tiszafüred községtől mintegy 20 km-nyire lévő csaknem ezer főnyi lakosú településen TŰZEP-telecet létesített. Az első brikett-szállítmány már kiérkezett a telepre, nincs már semmi akadálya annak, hogy Kócs Újfaluban vásárolja meg a lakosság a szükséges tüzelőt. M. K. Tiszafüred Szabó Ferenc, a híres vadászmester. — Egyszer jött egy öreg német. Azt mondta 72 esztendős — meséli Szabó Ferenc. — Én csak elhültem, amikor ez az öreg 5 lövéssel 5 őzet terített le. Aztán letette a puskát, mondván, hogy fiatal vagyok még. Most bebizonyosodott. Nem is lőtt az azon túl egyet se. Csak járkált velünk egész nap az erdőben, a fácánosban. — Csak apróvadra, meg őzre lehet itt vadászni? — kérdeztem. — Hát lehet vaddisznóra is! — hangzott a váratlan felelet. — ? —■ Mesélik, hogy Kunhegyes határában a tölgyesben láttak egy vaddisznót Oda jár makkozni. Nem mondom, jő lenne kilesni, aztán bele- ereszteni egy golyót — Lőtt már vaddisznót? — A múltkor a Mátrában voltam egy kicsit kirándulni. Ott lőttem két vaddisznót, meg két szarvastehenet. Így beszélgettünk mi, s közben egy érdekes világot ismertem meg. Egy külön világot, amelyet csak a vadászok tudhatnak, hogy létezik. — Látja — szólt hozzám kísérőm —, itt a friss havon tisztán látszik, hogy egy nyúl a kövesút felől erre szaladt. Az óballai levél I n♦ Az óballai kövesút mellett {lakók elmondották, hogy té- ♦len-nyáron, minden hajnaliban motorzugásra ébrednek, j A Búzakalász Tsz vezetői moI toroznak a tanyára, ők a legelsők, akik kimennek a gazdaságba. Hideg, ködös ez a reggel is. A korai szürkeségben alig találom meg a termelőszövetkezet bekötőút ját. Az irodában petróleum- lámpa ég. Az elnököt keresem. Tagbaszakadt, katonás- I mozgású, markánsarcú, »40—45 év közötti férfi fogad. | — Én vagyok. Mircsov {János, az elnök. » A szövetkezet gazdasági {helyzetéről beszélgettünk. El- tkomorul az arca: { — Rosszul állunk: ebben Ja gazdasági évben minden |összejött. ♦ — Mérleghiányuk van? — ♦kérdezem. I — Nincs! Hát, . ott azért »nem tartunk, de a tavalyi év •jobb volt — magyarázza. ♦ — És az emherek? Dol- ♦goznak rendesen? I — Dolgoznak, akik dolgozónak. Persze, néV’ácvan szíveden elmennének a munka temetésére. Ezekkel aztán sűrűn összerugunk — mond- . ja nyomatékosan. — Más baj nincs? — óva- . toskodom. — Dehogy nincs, elvtárs, ■ dehogy nincs! — sóhajtozik. ; — Majd megtudja délután, a zárszámadó közgyűlésen. Magas fiatalember jön be ] az irodába: Lázár Vilmos, a tsz párttitkára. Komoly, rokonszenves, művelt ember. — Kik a legszorgalmasabbak a szövetkezetben? — Sokan vannak — feleli a párttitkár. — Bódi Vince bácsi mindenesetre az egyik legszorgalmasabb, leglelklis- meretesebb ember. Jómódú . középparaszt volt, most brigádvezető. Nagyon tehetséges vezető — teszi hozzá. A névtelen levélbe gondolok. amely Bódi Vincét is ■ azok között említi, akik a taa«ág nyakára ültek. Megismertem Vince bácsit. Életerős ember, ké»foffása majdhogy össze nem töri tenyeremet. Mosolyog, mindig mosolyog, de ha valami rendetlenséget lát a tsz-ben — sokan mondták — nagyon kemény tud lenni; hamar Összeszidja a rosszul dolgozókat. Megrajzolódik előttem Bódi Vince brigádvezető igazi , arca. Tíz-tizenkét holdas gazda volt, a portáját mindig rendben tartotta. Egy szál szalma sem ment veszendőbe, a földjén sose nőtt dudva. Azt akarja, hogy a tsz-ben , is mintaszerűen gazdái kod ja■ nak. Úgy vigyáz mindenre, , mint a sajátjára, mert a kö- • zöst már sajátjának érzi. > Haragszanak is rá jónéhá- i nyan. hogy az elnök szavai■ val éljek: — azok akik szívesen elmennének a munka . temetésére. Az igazsághoz tartozik, hogy a szóbanforgó néhány dolostalan. fegyelmezetlen ember a fe’szaba- í dulás előtt cselédeskedett, ' vagy alkalmi munkából étt. ' A tsz vezetőcége most prő- ' bálja őket önálló, szakszerű munkára nevelni. Ez nersze nem megy simán, közben sok a haravnc szó, A levélíró ' ebből próbált valamiféie 1 zavaros poüt'kai tőkét ko: vácsolni. amikor a tsz-ken doigoző volt közéooarasztok és a volt nincstelenek közö»tt ellentétről irt. A meg’évő ellentét — ami az plmondot. tokh<51 is tárulkozik — sze- mőívi tePogü T>éldán! Tgocry Vmíi, volt hri pád vezető és Nagy Emil is középparaszt Volt, Bódi Vincéhez hasonlóan őt is mintagazdának emlegették. A tsz-ben is becsületesen, a közösség érdekeit szem előtt tartva dolgozott és dolgozik: de emberi hibái miatt ő nem alkalmas vezetőnek. Brigádvezető volt — leváltották. Durva hangnemben parancsolgatott az embereknek. lépten-nyomon megsértette a szövetkezeti demokráciát, a tagok önérzetét. — Mi a véleményük Nagy Emil leváltásáról? — kérdezgettem beszélgetés közben itt is. ott is a. faluban. — Rendes ember Emil bácsi, csakhát nagyon ideges. Vagy: — Nem való vezetőnek. Agresszív, durva ember. — Jót akar ugyan, de nem tud különbséget tenni, mindenkinek egyformán neki. megy. így beszélnek Nagy Emilről az emberek. De azt min- őe’-'W piismeri: annyira ért a föidböz, meg a jószághoz, hogy tán senki úgy a „ballai hai-ár”-ban. Sokan beszélnek Óballán Nagy Emilről; — jót is, rosszat 's: á levélíró csak a rosezat írta. Hát abból ugyan mennyi az igaz ami» Mircsov Jánosról. a termelőszövetkezet el- pKVérő] Irt» (Folytatiiik.) Tiszai Lajos reket, a kutatóintézetek tudományos munkatársait kértük meg az új termelési- és munkamódszerek ismertetésére. Az előadások, illetve konzultációk témája közt szerepelt a külföldi intenzív , búzafajták termesztésének módja, feltételei, az önköltségszámítás, pénzgazdálkodás, üzemszervezés, 9 ezen- I kívül jónéhány fontos ,szak- ! mai kérdés. Néhány termelőszövetkezetünkben már I kedvezően érezteti hatását, ! az, hogy tisztáztuk ezeket a kérdéseket. A vetésszerkezet módosításában, az adatszolgáltatás megszervezésében, önköltségszámításban mutatkoznak eredményeik. Nasv gondot fordítunk a szövetkezeti középkáderek — brigádvezetőik, munkacsapatvezetők — nevelésére, szakmai oktatására Is. Egy- j két község kivételével járás- I szerte eredményesen működ- ! nek a szövetkezeti akadé- ; miák, amelyeken az üzem- 1 szervezés, árutermelés, nö- : vénytermesztés, állattenyésztés legfontosabb tennivalóiról tanácskoznak. A termelőszövetkezetek pártszervezetei is mind eredményesebben foglalkoznak a termeléssel. Vezetőségi üléseken, taggyűléseken értékelik a gazdasági munkát, s ha valahol hibát észlelnek, megfelelő határozattal, helyes javaslattal segítik annak kijavítását. A kezdeti eredmények növelése érdekében szorgalmazzuk a termelőszövetkezeti párttitkárok és vezetőségi tagok politikai, szakmai tudásának gyarapítását S arról sem feledkezünk meg, hogy a jól bevált tapasztalatok kicserélése, elterjesztése szintén hozzájárul eredményeink növeléséhez. Befejezésül csak anynyít: figyelemmel kísérem a Szolnok megyei Néplapban megjelenő hozzászólásokat s az a véleményem, igen hasznos. hogy különböző területek vezetői, dolgozói közreadják tapasztalataikat. Mindez hozzájárul a vezetés színvonalának növeléséhez, s ahhoz, hogy a dolgozókkal együtt eredményesen munkálkodjunk a tervek végrehajtásáért MANDt SÁNDOR az MSZMP tiszafüredi Járási bizottságának titkára
