Szolnok Megyei Néplap, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-21 / 43. szám

a S70T.V0K 1VTEGTET NfiPLAJP 1962. február St. Tíz éves a német békeszerződés szovjet tervezete Külföldi hírek ban erőszakkal akarják be­kebelezni a Német Demokra­tikus Köztársaságot és be akarják vonni a NATO-ba. A német kérdés megoldása csakis a nyugatnémet impe­rialista körök visszaszorítása és a két német állam békés együttélésének megvalósulá­sa útján lehetséges, úgy aho­gyan a Németország szocia­lista egységpártja 14. plénu­mán elfogadott német béke­terv és Ottó Grotewohl 1961. dec. 4-i, Adenauerhez inté­zett levele javasolja. Ez az, ami ma lehetséges, sőt szük­séges. A BÉKESZERZÖDES meg­kötése mindkét német állam­mal és ezzel összefüggően a második világháború marad­ványainak felszámolása sür­gős napirendi feladat. Tizen­hét évvel a háború befejezé­se után joga van a német népnek ahhoz, hogy véget vessenek annak a fenyegető veszélynek, amely Nyugat- Német ország revansista és militarista fejlődésében rej­lik. A békeszerződés Nyugat- Németországiban is megte­remtené a békés fejlődés alapjait, megoldaná a nyu­gatberlini kérdést és haté­kony kapocs volna a két né­met állam között. A béke- szerződés jelentősen elősegí­tené a két német allem kö­zeledését, megegyezését és konfederációját. „Ha a NA­TO megakadályozza a béke- szerződés megkötését mind­két Németországgal” — álla­pítja meg Otto Winzer ál­lamtitkár a Neues Deutsch­land 1962. IX. 13-i számábhn —, „akkor meg kell kötni egyedül a Német Demokrati­kus Köztársasággal”. Az első német békeállam területéről ezzel eltűnnek a második vi­lágháború összes maradvá­nyai és nem nyílik többé le­hetőség arra, hogy ezeket egy harmadik világháború elő­készítéséhez és kirobbantá­sához használják fel. A Német Demokratikus Köztársaság határán áthág­hatatlan gátat emelünk a nyugatnémet imperializmus és militarizmus agresszió® tervei ellen s ezzel megte­remtjük az európai béke fenntartásának legfőbb zálo­gát. A szovjet kormánynyilatkozat kubai fogadtatása » « Ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága Tegnap tartotta a soronkö- vétkező rendes ülését Szolno­kon a megyei tanács végre­hajtó bizottsága. A tanács­kozáson — amelyen Oláh György elvtárs elnökölt — elsőnek a legutóbbi ülésen hozott határozatok végrehaj­tásáról hangzott el jelentés. A második napirend során vitatták meg a központosított szállítás fejlesztésére vonat­kozó javaslatokat. A végre­hajtó bizottság ülésén meg­jelent Földvári László, a KPM miniszter helyettese és Lender Árpád, a KPM autó- közlekedési vezérigazgatója. A VB tagjaival közösen táv­lati terv készítését határoz­ták el. A központosított szál­lítás fejlesztéséről egyébként további tárgyalásokra kerül sor. A Jászberényi Aprítógépgyár vezetői tegnap számoltak be az üzem egészségügyi, szo­ciális és kulturális ellátott­ságáról. A végrehajtó bizott­ság az ülés során javaslato­kat tett a gyár munkásai munkakörülményeinek meg­javítására. A végrehajtó bizottság tag­jai a továbbiakban az 1962. évi felvásárlási tervek telje­sítése érdekében teendő in­tézkedésekről hallgattak meg jelentést. Majd a Kilián test- nevelési és sport-mozgalom idei programját vitatták meg. , A végrehajtó bizottság ez­után nató ügyeket tárgyalt Washington Hugh Gaitskell brit mun­káspárti vezető hétfőn dél­előtt hosszabb tanácskozást folytatott Rusk amerikai külügyminiszterrel. A 45 perces megbeszélésen a kül­politikai kérdések egész sorát érintették, köztük a német kérdést, valamint az európai közös piac problémáját. A tanácskozás azon a vil- lásreggelin folytatódott, ame­lyet Kennedy elnök adott a Fehér Házban Gaitskell tisz­teletére. (Reuter) Párizs Edward Kennedy, az Egye­sült Államok elnökének lég­ii jabbik fivére, európai kőr­útján háromnapos látogatás­ra Párizsba érkezett. (DPA) Washington Ormsby-Gore washingtoni brit nagykövet hétfőn délben megbeszélést folytatott Rusk amerikai külügyminiszterrel. A megfigyelők szerint a ta nácskozás a francia államfő­nek Hruscsov szovjet mi­niszterelnökhöz intézett vá­laszával kapcsolatos. (AFP) Tel Aviv Sokezer izraeli munkás hétfőn egyórás figyelmeztető sztrájkot tartott tiltakozásul a kormány új gazdasági po­litikája ellen. Az izraeli kor­mány tíz nappal ezelőtt leér­tékelte az izraeli fontot és több, a munkásokat kedve­zőtlenül érintő intézkedést hozott. (Reuter) Jeruzsálem Az Itim izraeli hírügynök­ség hétfő este közölte, hogy Eichmann fellebezésének újabb határidejét március 22-ben állapították meg. (Reuter) Tokió A jápán szakszervezeti fő­tanács hétfőin közzétett nyi­latkozatában felhívja az egész ország dolgozóit, hogy harcoljanak „a társadalmi rend védelme” című újabb reakciós törvénytervezet el­len, amely a munkásmozga­lom, a békéért és a demokrá­ciáért küzdő mozgalmak har­cosai ellen irányul. (TASZSZ) Belgrad A Komszomol Központi Bizottságának küldöttsége, amely két hetet töltött Ju­goszláviában és megbeszélé­seket folytatott a Jugoszláv Népi Ifjúsági Szövetség Köz­ponti Bizottságának képvise­lőivel, a két ország ifjúsági szervezetének együttműködé­séről, visszautazott Moszkvá­ba. (Tanjug) Beirut Robert Kennedy, amerikai igazságügyminiszter Bang­kokból kedden reggel Beirut- ba érkezett. Rövid libanoni tartózkodása után Rómába folytatta útját, ahova dél­előtt meg is érkezett. (AP) Chicago Statisztikai adatok szerint az elmúlt évben 91 000 ember halt meg az Egyesült Álla­mokban közlekedési balese­tek miatt. A közlekedési ka­tasztrófák 9,2 millió embert sebesítettek meg. (AP) Washington A „nemzetközi fejlesztési alap” amerikai 'szervezet be­jelentette, hogy 15 millió dol­lár, úgynevezett helyreállí­tási segélyt folyósít a kon­gói köztársaságnak. (Reuter) Belgrad A Lengyel Tudományos Akadémia küldöttsége Igna­cy Malecki akadémikus ve­zetésével Belgrádban tartóz­kodik és tárgyalásokat foly­tat a lengyel—jugoszláv tu­dományos együttműködésről. (MTI) Vezető amerikai tudósok sorra elhagyják az állami szolgálatot Washington (MTI). Az ame­rikai kormány minden esz­közzel fokozni akarja a tu­dományos kutató munkát kü­lönböző területeken, elsősor­ban az űrkutatásban. Tervei azonban nagy akadályba üt­köznek, mert a vezető tudó­sok sorban lemondanak álla­mi állásukról. Az elnök kí­vánságára most egy bizottság vizsgálta meg ezt a kérdést és beterjesztette jelentését. A jelentés szerint a leg­utóbbi években több vezető tudós hagyta ott állami ál­lását, mint amennyit ezekre az állásokra ki tudtak ne­vezni. A vezető tudósok in­kább az iparban és áz egye­temeken helyezkednek el. Ez kettős veszéllyel fenyegeti a kormányt. Az egyik az, hogy a kormány képtelen lesz kel­lően végrehajtani kutatási terveit, a másik pedig: nem lesz módja ellenőrizni az ipari kutatómunkát, amelyet a vállalatok az állammal kö­tött szerződések alapján vé­geznek. Csak egy példát em­lítünk: a NASA, az Országos Űrhajózási Hivatal kényte­len volt más állami hivata­lokból pótolni azokat a tudó­sokat, akik lemondtak. Az újonnan kinevezettek azon­ban sok esetben nem ütik meg a kívánt mértéket. A lemondás oka elsősorban az, hogy az ipar és az egye­temek nagasabb fizetést tud­nak adni, mint az állam. Vannak azonban más ténye­zők is. Többek között az, hogy a tudósok panaszkod­nak, nem kapnak megfelelő önállóságot a kutatómunká­hoz, s hogy bürokratikus ne­hézségekkel kell megkűzde- niök. Az elnök most azt ter­vezi, hogy fizetésjavításra tesz javaslatot a kongresz- szusmak. Egy új fasizmus arcképe deg puccsot” valósít meg — lemondásra kényszeríti De Gaulle elnököt és egy maga­választotta politikust juttat hatalomra. 3. Egy algériai za­vargást kihasználva ragadja meg Algériában a hatalmat. Mindhárom megoldás el­képzelhetetlen, ha a hadse­reg nem áll Sálán oldalára. Bár a katonatisztek sokszor ingadoztak, a. döntő pillana­tokban többségük lojális maradt De Gaulle iránt. Az algériai béke megkötése utánra halasztani a puccsot Sálán számára azért kockáza­tos, mert akkor már az FLN- nel is szembe kellene száll­nia. A „hideg puccs” legfőbb akadálya a francia munkás­osztály ellenállása, amelynek nagyszerű példáját jelentette február 8. halottainak hatal­mas temetése. Egyedül Algé­riában megragadni a hatal­mat azért nem elegendő, mert Franciaország segítsége nél­kül a gyarmatosítók nem so­káig tarthatnák magukat — az FLN ellen. Az OAS legfőbb ütőkár­tyája tehát az, hogy a gaulle- ista kormányzat nem hajlan­dó a baloldalra támaszkodni az ellene vívott harcban, sőt rendőreit vezényli ki az OAS ellen tüntető tömeg le­törésére. Ezért értik meg mind többen Franciaország­ban, hogy az OAS ellen csak úgy lehet eredményesen har­colni, ha ez a küzdelem — ahogy a kommunisták hirde­tik — hosszú távon össze­kapcsolódik a személyi hata­lom rendszere elleni küzde­lemmel, az igazi demokrá­ciáért vívott harccal. Baraca Dénes nesség Salant és De Gaulle-t egyaránt jellemzi. A párizsi bíróságok nemrég felmentet­tek három tisztet, akik ha­lálra kínoztak arab asszonyo­kat — Gardes ezredes, Sálán egyik legközelebbi munka­társa pedig a következőket vallja a kínvallatásról: „Vég­rehajthat valaki kínvallatást bűntelenül? Igen, feltéve, hogy kommunistát, vagy kommunista-gyanúst kínoz.” Február 8-án De Gaulle rendőrei brutális támadást in­téztek az OAS ellen tüntető tömeg ellen, s nyolc embert megöltek. A képlet tehát sokban azo­nos — ez magyarázza, hogy mindeddig jóformán csak igen gyenge intézkedések fé­kezték az OAS terrorját. A kormány intézkedései csak akkor váltak erélyesebbekké, amikor az OAS nyolc mi­niszter ellen is merényletet követett él, legutóbb André Malraux ellen. Ezzel szem­ben határozott harcot hirde­tett az OAS arab-vadász ter­rorja ellen az FLN. A sza­badságharcosok lecsapnak a terroristákra. Az OAS jövője A terror elegendő a meg­félemlítésre, lélektani „meg­dolgozásra” . — de a hatalom megragadásához kevés. Sálán így három lehetőséget vesz számba: 1. Ha bejelentik az algériai béke megkötését, puccsot robbant Id. 2. „Hi­kormány ellen felkelt algé­riai puccsisták vezéreként, mert azt remélték tőle, hogy híve lesz a Francia-Algéria idejétmúlt politikájának, kí­méletlenül letöri a kilenc­millió algériai arab szabad­ságharcát, De Gaulle azon­ban a francia nagyburzsoázia legmodernebb törekvéseinek jegyében úgy vélte, hogy a háború folytatása csak gyen­gíti Franciaországot. Számá­ra nem a gyarmati uralom formájának fenntartása, ha­nem a francia gazdasági ér­dekek megőrzése a fő cél: ezért olyan megegyezésre tö­rekedett az FLN-nel. amely továbbra is lehetővé teszi a Franciaország számára dön­tő fontosságú szaharai olaj­lelőhelyek kiaknázását. De Gaulle azonban a szél­sőjobboldal segítségével ju­tott hatalomra és ennek kö­vetkeztében a Francia-Algé­ria hívei mindenütt vezető helyet foglaltak el rendsze­rében. Ezenkívül meg lehet állapítani, hogy De Gaulle és az OAS elképzelései — el­tekintve az eszközöktől — sokban hasonlítanák. Az OAS, akárcsak De Gaulle, a szélsőséges nacio­nalizmus talaján áll. De Gaulle megszüntette a parla­menti demokráciát és elütöt­te a kommunistákat a kép­viselői mandátumok zömétől — az OAS tovább fejleszti =zt a .politikát és bombákat helyez el a kommunisták la­kása elé. A kommunista elle­ni. Valahányszor az OAS va­lamelyik vezetője ellen le- tartóztatási parancsot adnak ki, arról az illető előbb ér­tesül, mint az a rendőr, aki­nek a parancsot végre kelle­ne hajtania. A rendőrség nerr tudja megtalálni Salant, de az újságírók interjúkat ké­szítenek vele „Algír közelé­ben”, sőt egy amerikai tele­víziós társaság filmet is ké­szített róla. Az OAS francia- országi hálózatának egyik vezetője a Paese Sera című olasz lap riporterének egy Párizs mellett adott interjú­jában azzal dicsekedett, hogy rendelkezésére állnak a fran­cia minisztertanács szósze­rinti jegyzőkönyvei. Az Exp­ress című francia lap nemrég arról cikkezett, hogy Debré miniszterelnök maga is jó­szemmel nézi az OAS-t, meri nem ért egyet De Gaulle al­gériai. terveivel. Ennek kö­vetkeztében De Gaulle saját kormányának háta mögött, közvetlenül Joxe-nak, az al­gériai ügyek miniszterének ad utasításokat a szabadság­harcosokkal . folytatandó tár­gyalásokról. Az OAS cinkosai.tehát mé­lyen beépültek a gaulleista rendszerbe — és ez érthető, ha visszagondolunk De Gaulle hatalomrajutásának körülmé­nyeire. Azonos képlet De Gaulle 1958. május 13- án. azért szerepelt a francia 10 ÉVE MÜLT február 13- án, hogy a Német Demokra­tikus Köztársaság kormányt azonos tartalmú jegyzékke! fordult a Hitler-ellenes koa­líció négy vezető államánál! kormányához és kérte a né met békeszerződés megköté­sének meggyorsítását. — Ugyanakkor felkérte a bonni kormányt is. csatlakozzék eh­hez a lépéshez. Néhány hét tel később, 1952. március 10- én egyedül a Szovjetunió adott igenlő választ s egyide­jűleg ismertette a békeszer­ződés megkötésére vonatkozó tervezetét. Az NDK-nak ez a cseleke­dete megteremtette a lehető­ségét annak, hogy meggyor­sulhasson a két német állam közeledése és megegyezése. Ez biztosítaná a békés fejlő­dést és lehetővé tenné, hogy Németország teljesjogú tag­ja legyen a demokratikus né­pek családjának. Nyugatné­metország akkor még nem volt a háborús NATO-szer- ződéshez láncolva. — Akkor még nem tartósította a nyu­gat-német atomfegyverkezés a két német állam elszaka­dását egymástól. Ha akkor megragadják ezt a nagy al­kalmat, ma a német nép és Európa valamennyi népe né­hány nappal ezelőtt valószí­nűleg nagy békeévfordulói ünnepelhetett volna. A nyu­gatnémet imperializmus és militarizmus azonban most is, mint már oly sokszor a történelemben, hatalmának megerősítése kedvéért lelki- ismeretfurdalás nélkül el­árulta a nép érdekeit és el­engedte a füle mellett a bé­keajánlatokat. AGRESSZÍV céljainak meg­valósítása érdekében a re- vansvágyó nyugatnémet im­perializmus atflrokámaszpont- tá építette ki Nyugat-Német- országot a szocialista orszá­gok ellen és kiszakította az ország nyugati részét a né­met nemzetközösségből. Az 1952. év nagy lehetőségét el­szalasztottuk. Ma már alap­vetően más a helyzet. Nyu- gat-Németország ma reakciós kapitalista állam, amely a monopóliumok hatalma kö­vetkeztében egész korszak­kal maradt el a társadalmi fejlődésben. Az NDK viszont a munkások és parasztok ál­lama, s elszakíthatatlan ré­sze a szocialista tábornak. Az NDK a fejlődés törvény- szerűségeinek megfelelően halad előre és győzelemre viszi saját területén az egész Németország jövőjét jelentő szocializmust. A tűz és a víz, a haladás és a reakció, a békeszerető szo­cializmus és az agresszív imperializmus, militarizmus nem egyesülhet egymással. A nétriet nép ősi megrontói hódító terveik első szakaszá­Havanna (TASZSZ), Országszerte a szovjet nép a Kuba mellett sikraszálló szovjet kormánynyilatkoza­tot testvéri megnyilatkozás­nak tekintik, amely proletár- intemacionalizmusról. és a békéért vállalt felelősségről tanúskodik. A kubai rádió- és televízió állomások több ízben ismer­tették a szovjet kormánynyi­latkozat teljes szövegét és egyes részleteit. Kommentá­rokban mutattak rá arra, mekkora jelentősége van a nyilatkozatnak Kuba és az egész világ számára. A Venceremos című forra­dalmi lap kommentárjában megállapítja, hogy ez az ok­mány befolyásolni fogja a nemzetközi kapcsolatokat. A Szovjetunió e lépésével azt bizonyítja, hogy Kuba nem egyedül védelmezi ki­vívott függetlenségét. Tanús­kodik a szovjet kormány- nyilatkozat arról a segítség­ről, amelyet nemcsak a ku­bai nép, hanem Latin-Ame- rika valamennyi népe nyer a Szovjetuniótól. A nyilatko­zat — állapítja meg a lap megállj-t kiált az amerikai imperialistáknak, éppen ez­ért a kubaiak határtalan örömmel fogadták s újabb munkaeredményekkel vála­szolnak rá. A Diario de la Tarde című lap megállapítja, hogy a kor­mánynyilatkozat bénítóan hat az agresszorokra és a velük Kuba ellen szövetkezett -ka­landorokra. A kubai forra­dalmárok és a kubai nép há­lás szívvel fogadja annak az országnak szavait, amely el­sőnek indult harcba az em­ber teljes felszabadulásáért. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents