Szolnok Megyei Néplap, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-21 / 17. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1962. január 21. Kubát nem lehet térdre kényszeríteni Moszkva (TASZSZ). A SZOVJET SAJTÓ élén­ken kommentálja az uru­guayi Punta del Este-ben hétfőn megnyíló értekezletet. Mint a Pravda rámutat, a washingtoni diplomáciai konyhán készülő javaslatok célja Kuba kollektív elítélte- tése, „egészségügyi övezet” létesítés a független köztár­saság körül, hogy azután könnyebb legyen agressziót indítani ellene. A Pravda ugyanakkor meg­jegyzi hogy Latin-Amerika lakosságának mind újabb ré­tegei biztosítják szolidaritá­sukról a hős Kubát. A Mexi­kói Népi Szocialista Párt, a Mexikói Kommunista Párt és a Munkás-Paraszt Párt közös nyilatkozata hangsú­lyozza, hogy „Kubát védel­mezni annyit jelent, mint Mexikót védelmezni”. For­rong Buenos Aires, Argenti­na fővárosa. Napok óta egy­mást érik a tüntetések. A tüntető diákok, munkások nyilvánosan elégették az Egyesült Államok zászlaját. Tíz argentin politikai párt, Felhívás a mezőgazdasági újítókhoz A Földművelésügyi Mi­nisztérium az Országos Ta­lálmányi hivatal és a MEDOSZ közös felhívással fordult az állami gazdaságok­ban, erdőgazdaságokban, gép­állomásokon és termelőszö­vetkezetekben, valamint me­zőgazdasági jellegű intézmé­nyekben dolgozó feltalálóik­hoz és újítókhoz, hogy a legutóbbi három évben elfo­gadott találmányaikkal és újításaikkal jelentkezzenek az 1962. évi Országos Mező- gazdasági Kiállításra. A ha­gyományoknak megfelelően ugyanis a mezőgazdaság nagy seregszemléjén külön bemu­tató ismerteti az országos be­vezetésre alkalmas olyan újításokat és találmányokat, amelyek elősegítik a máso­dik ötéves terv mezőgazda- sági feladatainak teljesítését. A mezőgazdasági újítók és feltalálók a jelentkezési la­pokat a Földművelésügyi Minisztérium mezőgazdasági kiállítási irodájánál igényel­hetik és a jelentkezéseket áp­rilis végéig kell benyújtani. (MTI). valamint társadalmi szerve­zetek, szakszervezetek és ma­gánszemélyek nyilatkozatuk­ban védelmükbe veszik a be nem avatkozásnak és a né­pek önrendelkezésének el­veit. Brazíliában több mint száz haladó szervezet foglalt állást a Punta del Este-i ér­tekezlet ellen. A Kuba-elle- nes összeesküvést elítélő til­takozó gyűlések voltak Bogo­tában, Caracasban és más la­tin-amerikai fővárosban. „A becstelen kormányok szakít­hatnak Kubával — írta a napokban a darin című chi­lei lap — a népek azonban nem ismernek el olyan be­csületet, amelyet dollárokért áruba lehet bocsátani. I,. PONOMARJOV, a TASZSZ new-yorki tudósító­ja kommentárjában rámutat, hogy az Amerikai Államok Szervezetének külügyminisz­teri értekezletét forma sze­rint Lleras Camargo colum­biai elnök kezdeményezésére hívják össze, aki azt javasol­ja, hogy vitassák meg „az egész nyugati féltekét veszé­lyeztető” Kuba kérdését. Va­lójában Camargo fogalmazta meg az amerikai külügymi­nisztériumnak azt a követe­lését, hogy a Punta del Este-i értekezleten határozzanak el kollektív agressziót a kubai nép ellen. A tavaly áprilisi Kuba-el- lenes katonai kaland tapasz­talataival és különösen az amerikai agresszió latin-ame- rik„i fogadtatását figyelembe véve az Egyesült Államok most nem akar a kubai nép megfojtójának szerepében egymaga fellépni. Az amerikai sajtó mosta­nában újabb Kuba-ellenes rágalomhadjáratba kezdett. Az Egyesült Államok kormá­nya ugyanakkor igyekszik el­fogadtatni a kongresszusban olyan határozatot, amelynek alapján szankciókat fogana­tosíthat Kuba ellen. Mint is­meretes, Kennedy elnök há­rom milliárd dollárt kért a kongresszustól „szövetség a haladásért” elnevezésű prog­ramjának megvalósítására. Az amerikai stratégák véle­ménye szerint ennek a lépés­nek meg kell tennie a magá­ét Punta del Este-ben. Ponomarjov kommentárjá­ban elmondja, hogy sajtóérte­sülések szerint az Egyesült Államoknak még nem sike­rült biztosítani a maga szá­mára szükséges többséget az Amerikai Államok Szerveze­tében. A kis országokkal ösz- szeszedheti ugyan a 14 sza­vazatot, vagyis a kérdés for­mális eldöntéséhez szüksé­ges kétharmados többséget, a döntő szó azonban olyan nagy országoké, mint Brazília, Me­xikó, Argentína és Chile, amelyeknek lakossága a la­tinamerikai földrész lakossá­gának hozzávetőleg kéthar­madát teszi. Ezek az orszá­gok, valamint Bolívia, Ecua­dor és Uruguay igen óvato­san szemlélik az Egyesült Ál­lamok újabb provokációját. Sőt, mi több, Brazília nem azért javasolta a külügymi­niszteri értekezlet megtartá­sát, hogy megtorló rendszabá­lyokat dolgozzanak ki Kuba ellen, hanem azért, hogy meghatározzák az új függet­len köztársasággal való békés együttélés elved+ RUSK AMERIKAI külügy­miniszter — írja a TASZSZ tudósítója — a kubai kor­mánynak szóló ultimátumot visz a Punta del Este-i érte­kezletre. Columbia, az AP szerint „az Egyesült Államok legjobb barátja” javaslatot terjesztett az Amerikai Álla­mok Szervezete elé, ebben azt követeli a kubai kormánytól, hogy szakítsa meg kapcsola­tait a szocialista országokkal Az Egyesült Államok az érte­kezleten részt vevő küldöttsé­geknek szétküldött titkos ok­mányban határidőhöz köti e követelés teljesítését és a hatvannapos határidő lejárta után „automatikus szankció kát” helyez kilátásba Kuba ellen. E terveket nyilván azzal a számítással szerkesztették- meg, hogy a kubai kormány bizonyosan elutasítja őket, hiszen egyetlen szuverén ál­lam sem engedhet meg ilyen gyalázatos beavatkozást bel- ügyeibe. A washingtoni dip­lomácia átlátszó mesterkedé­sei arra irányulnak, hogy gazdaságilag, politikailag és jogilag elszigeteljék Ku­bát a külvilágtól és azután leszámolhassanak vele. Előre megmondhatjuk — szögezi le Ponomarjov —, hogy az ilyes­féle tervekre menthetetlenül kudarc vár. (MTI) iVa^y antifasiszta tüntetések a francia városokban Párizs (MTI). Franciaország több városában pénteken ha­talmas tömegek tiltakoztak az utóbbi napok fasiszta me­rényletei ellen. Toulouse-ban 8000, Bordeaux-ban 5000, Boulogne-ban pedig, ahol a CGT székháza ellen elköve­tett merénylet miatt sztrájk­be léptek a Renault gyár dolgozói, 15 000 ember tünte­tett az utcákon. A felvonulók a fasiszta összeesküvők fel­számolását és az algériai bé­két követelték. A tüntetés mindenütt az antifasiszta egy­ség jegyében, a kommunisták, szocialisták és más demokra­tikus szervezetek tagjainak részvételével folytak le. Algériában továbbra is rendkívül feszült a légkör. Oránhan pénteken egész nap tatóttak az ultrák tüntetései. Az OAS ezúttal főleg a diá­kokat küldte az utcákra. A fiatalok Sálán hátalomrajut- tatását követelték és Francia- Algériát éltették. Kőzáport zúdítottak a csendőrökre és többhelyütt gyújtóbombákat használtak. A karhatalom könnyfakasztó bombákkal igyekezett szétzavami a tá­madókat A város egyes ne­gyedeiben este elrendelték az ostromállapotot Bone-ban, ahol ugyancsak fasiszta tün­tetésekre került sor, egy ka­tonatiszt egy európai diákot agyonlőtt, egy másikat meg­sebesített. Constantine-ban két nagyerejű bomba rob­bant a rendörprefektura épü­letében. Az elmúlt 24 óra alatt 13 halottat és 15 sebesülést je­lentettek Algéria különböző városaiból. Az OAS kalózrádiója ismét megszólalt az oráni televízió hullámhosszán. A titkos szer­vezet január 24-ére, az algé­riai barrikádtámadás máso­dik évfordulójára készül. Röplapon szólította fed a la­kosságot, hogy szerdán lobo­gózza fel a házakat és ötne­gyedórás általános sztrájkkal emlékezzenek meg az évfor­dulóról. (MTI) Hírek Dominikába! Santo Domingo (MTI). Nyugati hírügynökségek jelentés szerint az Államta­nács, amely Rafael Bonnely vezetésével nemrég visszake­rült a hatalomra, minden esz­közzel igyekszik megszilárdí­tani helyzetét. Pénteken hatálytalanította a rövidéletű katonai junta által kiadott rendeleteket, — megszüntette a rendkívüli ál­lapotot, a kijárási tilalmat és a cenzúrát. Üj vezetőt kapott a domi­nikai légierő, annak vezérka­ri főnökévé Miguel Atila Lu­na ezredest nevezték ki. Az új elnök, Bonnely be­jelentette, hogy bíróság elé álítják Balaguer volt elnököt és Echavarria tábornokot a megbuktatott junta ■''ezetőjét. A UPI egy későbbi jelentésé­Mondatokbó! is van előregyártóit bői azonban kitűnik, hogy Bonnely visszakozott, pénte­ken este közölte, még nem dön. töttek arról, hogy indítsa­nak-e bírósági eljárást a két politikus ellen, vagy nem. A haladó dominikai pár­tok, a június 14-e mozgalom és a Nemzeti Forradalmi Párt pénteken nyilatkozatban mu­tattak rá arra, hogy a hata­lom birtokosai mindent meg­tesznek a dominikai nép megtévesztésére és a demok­ratikus követelések kudarcra kárhoztatására. A nyilatkozat megállapítja: „hazánk bel­földi és külföldi gazdasági politikai és stratégiai körök manővereinek gyújtópontjába került. Ezek a körök meg akarják akadályozni minden áron, hogy a dominikai nép történelmi követelése, a de­mokratikus és nemzeti forra­— Haladni kell a korral öregem. Én már régen ra­gasztom a cikkeimet. dalom megvalósul jon”. A két­szervezet felszólította Domi­nika népét nemzeti szuveré- nitásának és függetlenségé­nek megvédelmezésére és kö­vetelte a nép hóhérainak, Echavarriának és Balaguer- nek bíróság elé állítását. W a s h 1 n g t o n Az AP.. arról. „tájékoztat, hogy az Egyesült Államok kormánya elégedetten fogad­ta a dominikai változásokat, és azonnal be is jelénetette Bonnely rendszerének elis- merésté. Az amerikai külügyminisz­térium pénteken este kiadott rövid nyilatkozata hangot ad az Egyesült Államok „nagy örömének” és kilátás­ba helyezte Dominika gazda­sági megsegítését. (MTI). A KÜLPOLITIKÁBAN Az új esztendő harmadik hetében a nemzetközi élet szinte minden „arcvonalán” mozgalmas események bon­takoztak ki. A karácsonyi szünet után folytatta mun­káját az ENSZ-közgyűlés 16. ülésszaka: napirendjén An­gola, Ruanda-Urundi és más, a gyarmatok felszabadításá­val összefüggő kérdések sze­repelnek. Ismét összeült a háromhatalmi genfi értekez­let, amely a nukleáris fegy­verkísérletek betiltásáról tár­gyal, és kitűzték — március 14-ére — az újonnan alakult 18-tagú leszerelési bizottság első ülését is. Ugyancsak Genf volt a színhelye a há­rom laoszi herceg találkozó­jának. Bár a laoszi politikai irányzatok vezetői — ha csak rövid időre is és csupán „nem hivatalos” tanácsko­zásra, de mégis találkoztak Boun Oum szabotáló maga­tartása miatt a tényleges megbeszélések egy koalíciós kormány megalakításáról ez­úttal is elmaradtak. Nyugat- Németországban élénk sajtó­vita folyik a decembervégi szovjet emlékirat körül, amely a két ország kapcso­latainak normalizálására tesz ésszerű javaslatokat. Észak­ról, a finnországi választások eredményéről örvendetes hí­rek futottak be. A szavazás megmutatta, hogy a finn nép többsége a Szovjetunióval való barátság, a háborús Atlanti Tömbtől való távol- maradás politikáját kívánja továbbra is folytatni. A világ másik részeiről azonban aggasztó hírek is érkeztek. Kongóban az Ado- ula-kormány, az ENSZ-ható- ságok támogatásával, hadjá­ratot indított Gizenga mi­niszterelnökhelyettes ellen. Nyugat-Irián közelében hol­land hadihajók megtámadtak és elsüllyesztettek egy in­donéz torpedónaszádot: ez a holland imperialisták vála­sza arra az indonéz felszó­lításra, hogy tárgyaljanak Nyugat-Irián függetlenségé­ről, Indonéziához való visz- szacsatolásáról. Algériában is, Franciaországban is tovább pusztítottak a plasztikbom- bás merényletek, s naponta mintegy félszáz ember esett áldozatul az OAS terrorjá­nak..., a francia kormány tétlenségének. Hadjárat Gizenoa ellen Január 17-én nem lengtek gyászlobogók Leopoldville utcáin és a legkisebb gyüle­kezést is megtiltották. Pedig ez az emlékezés és a gyász napja minden becsületes kon­gói számára. Ezen a napon, egy évvel ezelőtt, gyilkolták meg Katangában Patrice Lu- mumbát. Most pedig ugyan­azok, akik így, vagy amúgy bűnrészesei voltak a kongói nép legnagyobb fiának meg­semmisítésében, tetőzni ké­szülnek bűnüket azzal, hogy eltávolítják útjukból Lumum­ba legkövetkezetesebb hívét, ügyének folytatóját, Gizenga miniszterelnökhelyettest. S amint az ENSZ-hatóságok tétlenül szemlélték Csőmbe és a többi kongói áruló ösz- szeesküvését Lumumba el­len, úgy most is süket fü­lekre talált Gizengának U Thant ENSZ-ügyvezető fő­titkár és a kongói ENSZ- hatóságokhoz intézett kérel­me, hogy szavatolják sze­mélyi biztonságát. Sőt, a kongói ENSZ-haderők egye­nesen elutasították Gizenga kérését azzal a nevetséges állitással, hogy „életét sem­mi veszély nem fenyegeti” U Thant ugyan felajánlotta az ENSZ segítségét, „ameny- nyiben az Adoula-kormány ennek szükségét érezné”. Te­hát rábízta a dolgot ugyan­arra az Adoulára, aki né­hány nappal ezelőtt kijelen­tette: „Gizenga többé nem tekinthető szabad embernek”. De miért is van veszély­. ben Gizenga élete? A ml- ; niszterelnökhelyettes éppen, mert következetesen síkra száll Kongó tényleges füg­getlenségéért és egységéért, nem kívánatos személy az angol, belga és az ENSZ-en keresztül ténykedő amerikai imperialisták számára. Fel­használva azt a tényt, hogy Gizenga az utóbbi időben sokat tartózkodott Stanley- ville-ben, a keleti tartomány székhelyén — amely tarto­mány Lumumbának is szi­lárd támasza volt —, ezért a miniszterelnökhelyettest most egyszerre „szeparatista”, „szakadár” tevékenységgel vádolják. Sőt, a parlament­tel, amelynek 137 tagjából csak 71 volt jelen, határo­zatot szavaztattak meg, amely távollétében „megrója Gi- zengát, noha már régebben bejelentette, hogy január 20-án Leopoldvillebe érke­zik. A „megrovásnak az az állítólagos következménye”, hogy le kell mondania mi­niszterelnökhelyettesi tisztsé­géről. Ezekután pedig sza­baddá válik r,z út Gizenga letartóztatásához, minden be­láthatatlan következményei­vel együtt. S mindez akkor történik, amikor a tényle­ges szakadárral és belga­bábbal, Csombeval, az ENSZ kibékült, egyoldalúan be­szüntette katangai hadműve­leteit, sőt Adoula már arról nyilatkozik, hogy Csőmbe emberei közül néhányat be­von a központi kormányba — Gizenga helyett is. Mindez arra enged követ­keztetni, hogy az egész nagy hűhó, amelyet a nemrégiben lezajlott Csombe-ellenes ENSZ-hadművelet körül csap­tak, . csak arra volt jó, hogy igazolást nyerjenek egy olyan akcióhoz, amely eltávolíta- ná Gizengát és felszámolná a hazafias erők bázisát a keleti tartományban. Ügy vélik: ilymódon leszámolhat­nak minden olyan erővel, amely ellenállna Kongó va­lamiféle nyugati „védnökség” alá helyezésének és hosszú időre eltemethetnék Kongó függetlenségét Tárgyalások helyett — tengeri csata Mióta tavaly december 19­én Sukarno indonéz elnök bejelentette: elérkezett az idő, hogy Nyugat-Irián vég­re felszabaduljon a holland gyarmati iga alól és csatla­kozzon az ősi Anyaország­hoz, Indonéziához, Hollandia nem győzte hangoztatni: kész bármilyen tárgyalásra az in­donéz kormánnyal. De úgy­látszik a „bármilyen” nem foglalta magában az Indoné­zia számára egyedül elfogad­ható tárgyalási alapot, azt, hogy Nyugat-Irián közigaz­gatását át kell adni az in­donézoknak. S míg folytak a diplomáciai tanácskozások Washingtonban és az ENSZ kebelében, Hollandia meg­szólalt a fegyverek nyelvén. A nyugatiriáni partoktól dél­re hétfőn tüzet nyitottak in­donéz felségvizeken őrszol­gálatot teljesítő torpedó­naszádok ellen. Az összecsa­pásnak halálos áldozatai is voltak. A holland gyarmatosítók erőszakos cselekedete — akár arcátlan agresszió, akár csu­pán túlzott idegesség követ­kezménye — mindenképpen megnehezíti a békés tárgya­lásokat. Közben New York­ban az amerikai diplomácia is tevékenyen beleszól az ügybe. Stevenson, az Egye­sült Államok állandó ENSZ képviselője U Thant-tal tár­gyalt, aki viszont külön le­vélben szólította fel tárgya­lásokra a szembenálló fele­ket. Hogy milyen irányú ez a „közbenjárás”, arról U Thant levele tanúskodik. A levél ugyanis egyáltalán nem tesz említést Indonézia törvényes nyugatiriáni jogai­nak helyreállításáról. Az indonéz kormány, bár­mily erélyesen követeli is Nyugat-Irián visszacsatolását, kitart azon álláspontja mel­lett, hogy ki kell meríteni a diplomáciai úton való ren­dezés összes lehetőségét. A hollandok azok, akik már is fegyverhez nyúltak, s az ő makacs ragaszkodásuk a gyarmatosításhoz lesz az oka, ha nem sikerül békés meg­oldást találni.

Next

/
Thumbnails
Contents