Szolnok Megyei Néplap, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-21 / 17. szám

1962. január 21.

S70LN0K MEGYEI NÉPLAP

3

0A vezetésről,

a vezetés színvonalának emeléséről

Országunk gyors üt©* mű fejlődése, a második ötéves terv célkitűzései, a szocializmus felépítése ma mái a tizenhat éves tapasztalat és a rátermettség mellett a társadalmi fejlődés tudományának ismeretét is megköveteli a vezetőktől. Nem élhetünk csak a múlt tapasztalataiból, nem okulhatunk csak a hibákból. Nem egyszerű dolog a vezetés. Az éveken át megszokott módszer sok vezetőnél kisebb- nagyobb mértékig gátolja az új előretörését. Különösen, ha nem vagyunk elég bátrak, ha belenyugszunk a részsikerekbe, megelégszünk régi módszereink eredményeivel, s ha nem érzünk elég felelősséget az egész népgazdaság gyors fejlődéséért.

A szocializmus építése során eddig sok mindent eredményesen megoldottunk. De ez nem jelenti azt, hogy ami tegnap jó volt, az ma is megfelel, vagy holnap is jó lesz. A megnyugvás korlátozza az új iránti érdeklődésünket, sőt könnyen eltompítja vezetésre való készségünket. Hisz vezetni nemcsak azt jelenti, hogy „megszervezem” a termelést és ellenőrzőm annak végrehajtását. Figyelembe kell venni a dolgozók szakmai, politikai képzettségét, sőt nem egy esetben korát, a rendelkezésűnkre álló technikai és termelési eszközök minőségét, stb. S ez sohasem azonos. Mindig az a helyes tehát, ha meglévő lehetőségeinkből indulunk ki és nem feltételezésekre alapozunk. Természetesen az adott lehetőségeket mindenkor tanácsos figyelembe venni.

Időszerű talán arról is beszélni, hogy vezetőink egy- része — szerencsére csak a kisebbség — még ma is szeret uralkodni, parancsolgatni. Ügy képzelik, hogy ha már egyszer megválasztották, vagy kinevezték őket, mindig csak vezetők lehetnek. Nekik ez a hivatásuk, s a beosztottak pedig minden ellenvetés nélkül, készséggel teljesítik utasításaikat Vagyis eszükbe se jutna az, amit az SZKP kongresszusán így fogalmaztak meg: Mindent az emberért, mindent az ember javára.

A dolgozók túlnyomó többsége ma már felelősséget ére2 a termelésért. Segítenek mindenben, amiben csak tudnak. S mindezt céltudatosan teszik. Ezért — joggal —• elvárják, hogy őket se csak utasítgassák, hanem megbeszéljék velük a feladatokat, kérjék tanácsaikat.

A vezet és fontos feltételeinek tartom az egészséges türelmességet, a megfontoltságot, tárgyilagosságot is. Ugyanis ezek mindig erőt adnak a gondok levezetéséhez. A termelés mindig ellentmondásos. A mi viszonyaink között ezek az ellentmondások minden különösebb megrázkódtatás nélkül megoldhatók, ha idejében gondolunk vele. Ha egy vezető türelmes, a helyzetet tárgyilagosan bírálja, a megoldásokat nem hamarkodja el, úgy vezető módszere többnyire mentes a torzításoktól. Azoknak a termelőszövetkezeti vezetőknek pl., akik nemrég alakult tsz- ■>kben dolgoznak, sokszor nagyobb türelemre van szükségük, mint. akik már nyolc- tíz éves közös gazdaságokban vannak. Akik néhány éve szövetkezeti tagok, még nem látják világosan szocialista társadalmunk fejlődését. Bizonytalanabbak, s talán egyrészük még abban is kételkedik, hogy a nagyüzemi gazdálkodás valóban fölényben van az egyéni, az elaprózott gazdasággal. Ezeknek máról-holnapra semmiképpen sem lehet bebizonyítani a nagyüzem fölényét. Ehhez hosszú idő, nagy türelem kell.

Befejezésül szólnék még a pártvezetők és gazdasági vezetők viszonyáról. Csak űav lehet célravezető munkát végezni, ha mind a gazdasági, mind a párt- és tömegszervezeti vezetők segítik egymást. Ennek a segítőkészségnek szerintem mindig kölcsönösnek, s kétoldalúnak kell lennie. Minden vezetőnek keresnie kell azi a láncolatot, ami előbbre visz a társadalmi és gazdasági fejlődésben, a politikai és kulturális nevelésben. Csakis együttes erővel tudjuk mindezekért a harcot napról napra megvívni. Segítségül kell hívnunk mindazokat, akik saját posztjukon helytállnak és lelkesíti őket a szocializmus építésének gondolata.

Czakó Mátyás

BM dolgozó, Szolnok.

•

Járásunkban a dolgozók változatlanul nagy érdeklődéssel beszélnek a XXII. kongresszusról. Nem csoda, hisz olyan nagyszerű dolgokat fogadtak el a kommunizmus építésének programjában, amelyek megmutatják': hogyan emelkedik majd a szovjet nép életszínvonala, milyen lesz az élet néhány évtized múlva abban a hatalmas országban.

A ml munkánkhoz is nagyon sok hasznos tapasztalatot, tanácsot adott az SZKP kongresszusa. Hisz a mi számunkra is elérhető közelségben van a kommunizmus építésének nagy feladata. S utunk az ötéves terv végrehajtásával, a szocializmus

Az intervízió műsora 1962 első negyedévében

Az Intervízió, a szocialista országok nemzetközi televíziós hálózata 57 nemzetközi műsort készít elő 1962 első negyedére. A műsorok nagyrésze sportesemény. Többek között látható lesz a szocialista országok képernyőin a lengyelországi síbajnokság és a prágai műkorcsolyázó bajnokság is. Az operaközvetítések közül ki kell emelni a prágait (Az eladott menyasszony), Moszkvából pedig a „Hattyúk tava” balett és Sosztakovics XII. szimfóniájának közvetítését.

REPÜLŐGÉPPEL FEJTRAGYAZNAK A NAGYKUNSÁGBAN

A Szolnok megyei igazgatósághoz tartozó állami gazdaságok területén 25 ezer kát. hold gabonát fejtrágyáznak a tél folyamán. Amíg a fagyos, havas időjárás tartott, négy és félezer kát. hold hazai és külföldi intenzív búzafajtát szórtak felül holdanként egy mázsa, egy mázsa húsz kiló nitrogén műtrágyával. A fagy felengedése óta azonban gépekkel nem tudnak rámenni a vetésre, ezért felvették a kapcsolatot az Országos Növényvédő Szolgálattal.

A Nagykunsági és a Középtiszai Állami Gazdaság összefüggő, nagy gabonatábláin repülőgépeket állítanak munkába. A repülőgépek előreláthatólag a jövő héten érkeznek meg megyénkbe, és nyomban munkához is látnak. Segítségükkel legalább egy héttel lerövidül a fejtrágyázás ideje.

SzaíMifíatan tudésííás

HOLNAPRÓL - tnácál

— A kongresszus hangsúlyozza, hogy a közösségi ér! zés kifejlesztésének nagy | szerepe lesz a kommuniz- í mus építésében. Nagy szere- ! pe van ennek az ember éle- I tében is. Mégis az a gon- 1 dolat motoz az agyamban — talán, ha kimondom, majd magam is jobban értem —, hogy a közösségi nevelés nem jelenti-e sok egyéni tehetség, sokoldalúság eltom- pulását Most sok munkás újít az üzemekben, gyárakban. Mi lesz majd akkori

— Miért tompulna el az egyéniség? A társadalmi szervek ügyelnek majd erre. A legjobbak odakerülhetnek mindig, ahol képességeik teljesen kibontakozhatnak.

— A szocializmust felépítették a Szovjetunióban. Szocializmus után a kommunizmus következik. Ki kellett hát dolgozni a programját. Nekünk már most meg van az a lehetőségünk, hogy a kommunizmus „számára” dolgozhassunk. Ha jól emlékszem, Kádár elvtárs egyik országgyűlési beszédében szólt arról: A kommunizmus embereit nálunk is már ma kell nevelni. S a mi célunk j is az egyéniségek kibontakoztatása.

— Én meg azt nem tudom, I hogyan valósul meg majd a! „mindenkinek szükséglete > szerint”, vagyis a kommu-; nizmust jellemző bőség elve. A Szovjetunióban még csak el tudom képzelni. Ott már sok áru van tartalékban is. De mi lesz nálunk?

— Ami. azt illeti, ahogyan éltek régen a munkáscsaládok, a hajdani kubikosok, ahhoz képest már most is bőség van nálunk. Azt hiszem ennél már nem sokkal bővebb készlet kell, hogy mindenkinek annyi jusson, amennyire neki és családjának szüksége van.

— Na és a külkereskedelem? Az államháztartás?...

Kicsit alább hagy a vita, aztán újból kezdődik.

— Nagyon jő, ahogyan mi! most dolgozunk, a bizalom,

: ami körülvesz bennünket.! i Ügy vélem, a szocializmust, a kommunizmust csak így lehet építeni. Ilyen légkör-1

ben lehet odaadással, kedvvel és eredményesen nevelni. Legyünk őszinték. Jóhé- hány éve valahogy úgy éreztük: vagy materialisták leszünk, vagy nézhetünk más pálya után. Elszigetelődtünk egymástól, bizalmatlanok voltunk aziránt az elv iránt, amit leginkább ismernünk, szeretnünk, tisztelnünk kellett volna. Mert a marxizmus megérdemli a tiszteletet. Most, erőltetés nélkül, szívesen tanuljuk. Meggyőző bizonyítékunk: a huszonhéttagú tantestületből huszonhármán tanulják a dialektikus materializmust. Egy elvtárs pedig elvégezte a marxizmus esti egyetemét.

— Beszéljünk a mai gondokról is. Nagyon sok van még belőle. A szülők nevelése legalább olyan nehéz, mint a gyerekeké, ha nem nehezebb.

— Az is ránk vár.

— Azért beszéljünk róla. A gyereket ismerjük, pedagógiai gyakorlatunk alapján már legtöbbször előre tudjuk, hogy a családlátogatás során mi fogad bennünket. S az fáj legjobban, ha a bajokon nem tudunk segíteni. I

— Tévedés ne essék, a csa- j ládok többségére nem a ba- j jók a jellemzők.

— Nem, nem! De a szóban lévő kisebbség helyzetét Is í szeretnénk megjavítana Ne legyen például gyerek a városban, aki családi körülményei miatt marad el a többitől.

— Lehet, hogy most itt mindnyájan derülnek. De én mégis nevelő módszernek tartom felnőttek számára még az önkiszolgáló boltokat is. Akiket már nem ültethetünk be az iskolák padjaiba, azokat én ehhez hasonló módszerekre nevelném.

— Meg kellene még azt is jobban nézni: megéri e a kocsmákat fenntartani. Főleg a várótermekben, s a főútvonalak mellett? Mi a családlátogatások alkalmával — ahol kell — az alkohol ellen is beszélünk. De az italboltoknak magas tervet szabnak.

— Aki keresi, megtalálja

az italt a mellékutcákban is. • ' ‘

— Ez évben a főútvonalak mentéről kitelepítik a kocsmákat.

— Ez vigasztaló.

— Csak sovány vigasz.

— Nem is várhatunk, csak ezekre. Az idén megszerveztük a szülők akadémiáját. A kezdeti időben nyolcvanan jelentkeztek, s legkevesebben — hetvenhatan meg is jelentek. A nyilvános tanítási napokat is nagyon sokan és érdeklődéssel látogatják.

— Átmeneti korban élünk. Kicsit átlépjük az időt, s a jövőben gondolkodunk, amit a XXII. kongresszus programja tárt fel előttünk. De így látjuk, milyen társadalom megteremtésén dolgozunk. A mai emberektől függ jórészt, milyen messze van még az az időszak, amikor a sokat emlegetett holnapból megvalósult ma lesz...

•

Szabálytalan ez a tudósítás. Mint amilyen kötetlen volt a beszélgetés is. S ha már így van, felsorolom a szereplőket: A törökszentmiklósi Rózsa téri általános iskola tanárai: Balogh Géza, Fábián András igazgató, Juhász Ferenc, Kádár László, Kunkli Irén, Nagy Endre igazgatóhelyettes és Nagy András, pártmunkás.

B. ti.

A korai cseresznyével egvidoben érő szamóca

Az utóbbi években egyre [ nagyobb érdeklődés nyilvá- i nuí meg a hazai és külföldi I piacokon a kitűnő zamatú és ; nagy vitamintartalmú szamóca iránt. A fertődi Kutató In- \ tézetben hosszú évek óta fog- I lalkoznak szamóca keres zte| zéssel, s csak az utóbbi két ' év alatt hetven olyan hibri- : :’et választottak ki, amely ! termésbőségben, ízben és za-! i maiban kiválóbbnak ígérke- I zik az eddigi fajtákná- (MTI)i

Ptyíit írnél c

A VAGYONVÉDELEMRŐL

BENE LÁSZLÓ tsz elnöknek,

Jászfelsöszentgyörgy

Daráti hangulatban váltunk meg jászfelsőszentL' györgyi találkozásunkkor. Magam a barátságot továbbra is tartom. S úgy értelmezem, mint elvtársak, barátok közötti igaz kapcsolatot. A barátokkal szemben pedig sohasem lehet az ember elnéző. Ha elhallgatom a munkájában mutatkozó, nyesegetésre váró vadhajtásokat, megvárom, míg erényeit megsemmisítik hibái, szótlanul nézem, mint lesz elveszett ember, s akkor majd én is hátat fordítok, nem barát, nem elvtárs — hanem rosszakaró vagyok.

Nem azért bocsájtom ezt előre, mintha Bene elvtárs nem tudná, csak éppen nem gondolt rá. Lapunkhoz küldött válaszlevelének tanulsága ez. A Néplap január 6-i számában ugyanis Borváró Zoltán munkatársunk tollából megjelent egy újságcikk. Az említett írás elmarasztalja a jászfelsöszentgyörgy! Űj Hajnal Termelőszövetkezet vezetőit, személy szerint Bene elvtársat is a közös vagyon védelmének elmulasztásáért.

Erre válaszolt ön. Válaszolt? Gyalázkodó hangon mindent visszautasított, sőt leveléből a fenyegető hang sem hiányzott. Előre megmondom, az ilyen hangú levelek sem riasztanak bennünket vissza attól, hogy személyre való tekintet nélkül megírjuk az egyszerű emberek, vezetők igazságérzetét sértő magatartást, viselkedést. S minden — ezt akadályozni próbáló tényező hidegen hagy bennünket. Levelével mégis foglalkozunk.

Azért, mert bebizonyosodott, hogy munkatársunknak van igaza. Valót írt, amikor szóvátette, hogy a termelő- szövetkezet termelési tervében használt motorkerékpár vásárlása szerepelt, ön mégis új motorkerékpárt vásárolt 1961. február elején, s azt csak utólag, a február

18-i közgyűlésnek jelentette be. Nos, miről van szó? A motorkerékpárt senki nem irigyelheti egyetlen tsz- elnöktől sem. Aki ezt tenné, kívánok neki, jó motorozást a. határban — mondjuk a novemberi esős időszakban.

A mde a közös vagyont képező motort csak a közös- ség ügyének intézésére veheti igénybe még a tsz- elnök is. A 775 376-os számú Mátrafüred—Abasár útvonalra szóló menetlevél adatai szerint viszont nem bizonyos, hogy itt is közügyről volt sző. Ugyancsak ide tartoznak a gödöllői utak. Kétség azért vetődik fel köny- nyen az emberben, mert szabálytalanul az elnök elvtárs állította ki és írta alá mindenkor a menetleveleket.

Ennyit a motorkerékpár-ügyről. Lapunk megemlítette, hogy a termelőszövetkezet nem vetette el a borsót, s mégis jelentette elvetését. Levelében tagadja. Abban igaza van, hogy nem borsóról, hanem kölesről van szó, de ez nem változtat azon, hogy a jelentés valótlan volt. És nemcsak a köles. Hiszen ugyanígy jelentették ősszel, hogy már csupán kettőszáz hold búzavetésük hiányzik, holott a valóságban még e terület dupláján kívánkozott földbe a vetőmag.

Munkatársunk bírálta önöket, amiért a szövetkezet közös takarmányalapját képező kukoricából elég sokat kiosztottak. Elismerjük: nagyon nehéz helyzetben került rá sor. A szövetkezet tagjai előtte hosszú ideig nem kaptak semmit, s más osztanívalőjuk nem volt. A járás vezetői azt javasolták önnek: beszélje meg a szövetkezeti gazdákkal, jobban járnak, ha nem a kukoricát osztják* hanem hizlalnak rajta, s a pénzen osztozkodnak. De Ön ezt nem vitte közgyűlés elé. így anélkül került osztásra a kukorica, hogy a gazdák tudtak volna a járási pártbizottság javaslatáról. Talán még a kisebbik baj, de olvastam a népi ellenőrzési bizottság jegyzőkönyvét, s abban az is áll, hogy a tsz elnöke a közös területből több hold kukoricát eladott.

Levelében állítja: Jászfelsőszentgyörgyön rendben van a közös vagyon védelmének ügye. Mivel magyarázható akkor az ideiglenes konyha eset? Arról van szó, hogy aratáskor konyhát létesített a termelőszövetkezet az Itt dolgozó traktorosok étkeztetésére. A traktorosokon kívül azonban hetvenkét ebédet fogyasztottak el a szövetkezet elnöke, s néhány vezetője, amiért fizetni — legalábbis a vizsgálat idejéig — elfelejtettek. Arról nem is szólva, hogy a konyha működésének bizonylatai elég hiányosak. Csakúgy, mint a házi pénztáré. A népi ellenőrök ottjártáig a szövetkezet elnöke tizenhét esetben há- romezemégyszázhatvankettő forintot vett fel a pénztárból, s csak kilenc esetben, összesen ezerötszáznégy forinttal számolt eL

Dendben a közös vagyon védelme? Ott, ahol mű!'• véletlenül maradt szántóföldekről, szőlőkről tudnak az emberek? Amikor az első kaszálás lucerna a földön ment tönkre? Amikor elveszett a szövetkezet lova és nem is keresték, mert észre sem vették eltűnését? Ott, ahol a Turóczi Árpád-tanyán úgy hizlalhatnak sőréket százötven mázsa darából, hogy átvételkor kevesebb a sőre súlya, mint amikor hízóba fogták? A közös tiszteletben tartásáról beszélni ott, ahol a szociális alapból a bizottság tagjainak aláírása nélkül olyan emberek kapnak segélyig mint Hegedűs Kálmán volt főkönyvelő, aki kétezer forintos jövedelemmel bir.

Higyje el Bene elvtárs, oldalakra terjedően lehette sorolni, miket vétettek a szövetkezet vezetői — s legfőképpen ön — a szövetkezeti demokrácia, a szövetkezet vagyonvédelme ellen. Ott jártunk, kivizsgáltuk.

Nem az a célúnk, elhiheti, hogy lejárassuk — képletesen szólva agyonbunkózzuk — önt. Tekintélyének rombolásához különben sem mi, hanem az ön által elkövetett hibák járultak hozzá.

Azt Is meg kell mondani, egyoldalú lenne a kép, ha csak rosszat tudnánk mondani Bene elvtársról. Olyan szövetkezeti vezetésre vállalkozott, amihez bátorság kell S az ott eltöltött egy év alatt csinált sok jót is. Az adóssággal záró egyesített jászfelsőszentgyörgyi termelőszövetkezetek utóda, az Új Hajnal most sokkal jobban zárt, mint tavaly.

A szövetkezet szénájának rendbehozásához jó ter** veik vannak. Valósággá azonban csak úgy lesz ez a terv, ha ön közelebb kerül az emberekhez, nem mellőzi a kollektív bölcsességet, engedi beleszólni a szövetkezet ügyeibe a szövetkezet tagjait, s kemény kézzel megteremti a közös vagyon védelmét, de abban elsősorban maga mutat példát.

S végüL Azokban bízzék, akik a szemébe bírálják, s nem a háta mögött locsognak, mert ezek jót akarnak.

Végezetül: talán nagyon kemény hangú viszontválaszlevelem. Higyje el, baráti kéz írta. S ha most hirtelen indulatában nem is, később maid rájön, hogy el kellett volna fogadnia Elvtársi üdvözlettel;

Borzák Lajos

építésével vezet el odáig. Ez azonban csak úgy lehet eredményes, ha mindenki jól látja, milyen feladataink vannak addig is, s mindannyian tudjuk, mit kell tennünk.

Most télidőben bőven van alkalmunk arra, hogy a feladatokról beszélgessünk. Ezért mi a járásban több tanfolyamot szerveztünk, előadássorozatokat indítunk, amelyeken főleg tennivalóinkról tanácskozunk. Mindenekelőtt a kommunisták és a vezetők tájékozottságát, felkészültségét akarjuk növelni. A párt és tanács apparátus dolgozói • közös vitákat tartanak. Alapszervezeti taggyűléseken is sok helyen megbeszélik a teendőket. Eddig közel négyszázan vettek rész a kongresszus tapasztalatairól, s a feladatainkról szóló taggyűlésen az alapszervezeti tagok közül.

Gondosan ügyelünk arra, hogy a pártonkívüliek is tájékozódjanak, ők is résztve- gyenek a tanácskozásokon, s kinyilváníthassák véleményűket. Őket is bevonjuk az SZKP XXII. kongresszusa anyagának feldolgozásába, az ötéves terv m»^valósításának vitájába.

Véleményem szerint a vezetésnek, a vezetés színvonala emelésének egyik igen fontos feltétele a dolgozók széleskörű tájékozottsága.

Kovács Sándor

a törökszentmiklósi járási pártbizottság munkatársa.