Szolnok Megyei Néplap, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-07 / 5. szám

1962. január 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Az iskolaorvos feladatait felsorolni nagyon hosszú időt venne igénybe. Aki rész­leteiben kíváncsi rá, az el­olvashatja a 8200—1/1953-as Eü. Min. utasítást. Ez a te­kintélyes című rendelet a többi között megemlíti a feladatok között a gyógyító­megelőző tevékenységet, a járványvédelmet, az egész­ségügyi felvilágosítást. Az is­kolaorvos munkája igen fon­tos. Iskolás ifjúságunk ideje gyre nagyobb részét tölti az iskolában, a napközi ott­honban. Egészséges testi­lelki fejlődéséhez elengedhe­tetlen az állandó orvosi ellen­őrzés, a szerető gondoskodás, a szakszerű egészségügyi ve­zetés. A fent említett utasítás arról is intézkedik, hogy két­ezer gyermekenként főfog- lalkozású iskolaorvost kell kalmazni. Miután Szolno­kon több mint hat és fél­ezer az iskolakötelesek szá­ma, legalább három iskola­orvosra lenne szükség. Ez­zel szemben egy sincs. Azaz egy „negyed” orvos mégis ran, mert dr. Lakatos Ká­roly gyermekorvos kétórás másodállásként ellátja a Kas­sai úti iskolában az iskola- orvosi teendőket. Elindultunk az eltűnt orvosok nyomában Mi lehet az oka a nem túl­ságosan szívderítő állapot­nak?' Mindenekelőtt a leg­illetékesebbet, dr. Lakatos Károlyt kérdeztük meg az ügy felőL — Talán azzal kezdeném, hogy felsorolok néhány te­endőt, ami elsőrendűen isko­laorvosi feladat. A veszé­lyeztetett tanulók gondozása, a testi-szellemi fogyatékosok vizsgálata, a szív—tüdő—vese és fertőző betegségekből fel­gyógyultak figyelemmel kí­sérése, az ideges gyermek gondozása. Aztán itt van a védőoltások kérdése. A fer­tőző betegségeket a városi főorvosnak jelentik be, attól az iskolaorvos közvetlenül értesül és azonnal intézked­het. Ezzel elejét veheti a további megbetegedéseknek. Ilyen esetem volt is a Kas­sai úton. Állandóan ellen­őriznie kell az élelmezési helyzetet a napközi ottho­nokban. Aztán itt van a munkaegészségtan, amellyel feltétlenül foglalkozni kell az iskolákban. Ez szerves része például a túlterhelés elleni küzdelemnek is. Nem folytatom a sort, mert még igen sok feladatunk lenne. Még csak egyet: a pedagógu­sokkal való szoros kapcsola­tot, egy-egy gyerek nevelé­sének, kezelésének kérdésé­ben konkrét megbeszélése­ket is kell tartania. Megköszöntük a felvilágo­sítást. Az elmondottakból láthattuk, sem a modern pe­dagógia, sem a szocialista egészségügy nem nélkülözheti az iskola- I orvos intézményt. Azt is si- I került megtudnunk, hogy a megye többi városában jó- \ részt másodállások formájá- j ban megoldották, legalábbis l ideiglenesen az iskolaorvosi í ellátást. Mit mond erről a j város illetékes vezetője? I Együtt találtuk Kapás Re­zső tanácselnököt és dr. Szittya János városi főor­vost. Tőlük megtudtuk, hogy ez a kérdés jóideje foglal­koztatja őket is. Több mint két éve távozott a városból Hámoriné dr. gyermekorvos, aki főfoglalkozású iskolaor­vos volt, és több másodál­lás is megszűnt. így alakult ki a mai helyzet. A helye­ket szerették volna már be­tölteni, de az Egészségügyi Minisztérium zárolta az is­kolaorvosi státuszokat. — A körzeti orvosok je­lenleg is folytatnak iskola- orvosi teendőket, de a lehe­tőségek nem engedik meg, hogy elmélyülten lássák el a feladatokat — tette hozzá az elmondottakhoz dr. Szittya főorvos. Utolsó állomásként dr. Kar- say Károly megyei orvost kerestük fel. Megerősítette: — A minisztérium valóban zárolta az iskolaorvosi állásokat mindaddig, amíg egyéb gyó­gyítási területeken orvos­hiány mutatkozik. Ö is egyet­ért azzal: fontos és szükséges az iskolaorvos munkája. Fontos és szükséges! Ezt hangsúlyozta minden meg­kérdezett. És hadd tegyük hozzá a saját véleményün­ket: az amúgy is túlterhelt körzeti orvosok másodállású iskolai tevékenysége nem lehet teljesértékű. Ügy érez­zük, a minisztériumnak is felül kellene vizsgálnia ál­láspontját. Szolnoknak szük­sége van iskolaorvosokra és minél előbb kapjuk meg őket, annál jobb. — hernádi —■ Kőolajkút a tenger fenekén A Baku környéki, kőolajat tartalmazó rétegek a Káspi- tenger alatt is folytatódnak. A kőolajtermelés fokozására szükségessé vált a tenger fenekén íj olajkut-kat fúrni. Lehorgonyzóit hajóról a fú­rási munkát nem lehet elvé­gezni, mert a szél és a hul­lámjárás — a viharokról nem is beszélve — túlságosan „mozigtja” a fúrócsövet le­hajtó' fúróberendezést. Ezért olyan úszószigeteket készí­tettek, amelyek a kijelölt helyre vontathatok, ott cölöp­szerű lábakra állíthatók és ezeken a lábakon oly ma­gasra emelkednek ki a víz fölé. hogy a legnagyobb vihar hullámverése sem éri el a munkaterületet, a mestersé­ges sziget testét. Az ilyen kőolajfúrásra szerkesztett szigetek azonban csak vi­szonylag sekély — legfeljebb 25 méter mély — parti vize­ken használhatók. Az egyik szovjet újságíró egy ilyen olajfúró szigeten tapasztalt élményeiről így számolt be: — Amikor a fúrótoronnyal el’átott „hajónk” a kijelölt helyre érkezett, előbb hatal­mas, két méter átmérőjű osz­lopdarabokból egybeszerelt „lábakat” bocsájtottak lassan és óvatosan a mélybe. Mi­után mind a négy láb feneket ért, a szigetünk lassan emel­kedni kezdett: egy. méter, az­után még egy méter s a 2400 tonna vízjászoritású hatal­mas test egyre emelkedett■ Már mintegy két emeletnyi magasságban volt a tenger színe felett, amikor az eme­lést befejezték. Amint a szi­get szilárdan megállt cölöp­lábain (a „lábak” a teherbíró talajrétegig süppedtek), meg­indult a kútfúrás. A „lábraállt” szigeten 28 ember dolgozik és ezek hete- kig-hónapokig laknak a ten­ger színe feletti „fészkük­ben”, amelyben társalgó, könyvtár, orvosi rendelő áll a rendelkezésükre. 4* emberisig térti n t te — a napilap melvén Nemrég jelent meg egy hamburgi kiadónál az ameri­kai Sylvan Hoffman és C. Hartley Grattan könyve, melynek címe „Az emberiség története — a napisajtó stí­lusában”. A könyv i. e. 3000- től i. u. 1914-ig számol be a történelem legérdekesebb ese- I ményeiröl a sajtó nyelvén. ! Az egyik beszámoló például ' az i. e. 41—i. u. 9 közötti ese­ményeket öleli fel. Ismerteti 1 Augustus császár „legújabb” rendeletét: „Fényűzés és er­kölcstelenség kapott lábra Rómában. Ezentúl minden római polgár és polgárnő kö­teles házasságra lépni. Aki a rendeletet megszegi, bünte­tendő cselekedetet követ el...” A „lap” ugyanezen számában „különtudósítást” olvashatunk Ceylonból: „Cey­lonban, az Indiai-óceán egyik szigetén elkészült pali nyel­ven a ceyloni buddhizmus té- I teles tankönyve... Amióta közel 500 ívvel ezelőtt az indiai Gautama, más néven Siddhatta herceg megalapí­totta a buddhista vallást, a felekezet hívei állandóan gyarapodtak ...” Ugvanebben a rovatban a „kulturális hí­rek” között elmefrttatás ol­vasható a következő címmel: „Költőink pesszimizmusa — valóban egy korszak végéhez érkeztünk?” A kritikus ebben a cikkben azon panaszkodik, hogy a római költők — de még az udvari költők is — vonakodnak August-s csá­szár ragyogó tetteit versben dicsőíteni. A könyv más helyén, 1500 évvel később „Egy új világ felfedezése” fejc'm alatt szí- mes riportot közöl Kolum­busz diadalmas hazaérkezésé­ről és megállapítja, hogy a Santa Maria kapitánya „a spanyol udvar körülrajongott kedvence lett”. kosos földterület nem lehet Csáki szalmája Télen is kellemes as üdülés ÖSSZEGEZTÜK a szerve­zet dolgozók üdülésének ta­valyi tapasztalatait. A szám­adatok érdekes képet mutat­nak. 1961-ben csaknem két­százan üdültek külföldön. — Hatnapos hajó kirándulás volt Bécsbe, Pozsonyba és az Al-Dunára. Kéthetes teljes térítésű üdülést szerveztünk az NDK-ba, Ausztriába és a Szovjetunióba. Harminchat Szolnok megyei dolgozót cse­re-üdültetésre küldtünk az NDK-ba, Csehszlovákiába és Lengyelországba- Pihenésük költségeihez a szakszervezet 950 forinttal járult hozzá. Orvosi véleményezés alap­ján hajduszoboszlói, hévizi, balatonfüredi és parádi sza­natóriumokban 162 dolgozó töltött három hetet. Közülük 86 fizikai munkás. 1961-ben 3477 felnőtt pi­hent két hetet az ország kü­lönböző üdülőiben. Hozzáte­hetjük, hogy csaknem 1500- zal többen mint 1960-ban. 173 felnőtt gyermekeivel együtt pihent az üdülőkben. Ugyan­akkor 622 iskoláskorú gyer­meket a nyári hónapokban a SZOT üdültetett. Több mint ezer beutalót adtak ki me­gyénk üzemei, vállalatai a saját kezelésében lévő üdü­lőikbe. A SZAKSZERVEZETI ked­vezményes üdülés nemcsak a nyaralást biztosítja, hanem módot ad arra, hogy a dolgo­zók az év bármely szakában pihenjenek és új erőt merít­senek munkájukhoz. Ezt a célt szolgálják az egész év­ben üzemeltetett balatoni, — hegyvidéki és melegvizű üdülők, melyekben télen ép­pen olyan kényelemmel pi­henhetnek és szórakozhat­nak a beutaltak, mint a nyá­ri hónapokban. Ősszel, télen és tavasszal csak azokat az üdülőépületeket üzemeltetik, amelyekben a fűtési és szó­rakozási lehetőségek bizto­sítva vannak. A téli üdültetésnek is meg­van a maga szépsége. A ba­latoni üdültetés télen is von­zó, hiszen kirándulni ilyen­kor is lehet. Tihany, Bada­csony, Keszthely, Balatonfü- red és Balaton környékén lé­vő számtalan műemlék télen sem veszít értékéből. A magaslati üdülőhelyeken is szép kirándulásokat, erdei sétákat lehet tenni. A hegyi túrákat egészségi okok miatt nem kedvelők lankás, síma terepet is találnak Parádfür- dőn é® Sopronban. MELEG VIZŰ üdülőink a legkülönbözőbb betegséget gyógyítják, vagy megelőzésü­ket szolgálják. A szoboszlói víz az isiást, a reumát, csont- sérüléseket gyógyítja, de igen hatásos a gyermekbénulás, az izombajok és a női beteg­ségek kezelésére is. Az utóbbi években idegfájdalmakat is igen kiváló eredménnyel gyó­gyítottak a szoboszlói vízzel. Ivóvízkúrákat is folytatnak itt az emésztési zavarokkal és légzőszervi bajokkal küzdő beutaltak- Hévíz a reumás, csúzos i fájdalmak, ízületi gyógyulásból visszamaradt végtagmerevedések, valamint trombózis, visszértágulás és az izomsérülések gyógyulását serkenti. A téli üdüléstől kissé ide­genkednek az üzemek, válla­latok dolgozói, s emiatt gyak­ran kihasználatlanok az üdü­lő telepek. Pedig a beutaltak télen is kellemesen tölthetik szabadságukat. — Bőven jut idejük a pihenésre, szórako­zásra. Wencz Ernő TB. elnltlt A Szolnok megyei ügyészség felülvizsgálta a megye háztáji gazdasága­it. Eszerint Szolnok me­gyében kétczerötszázhet- venkét olyan ember birto­kol 2.300 hold háztáji föl­det, akik nem tagjai a tsz- nek, vagy legalábbis a fő foglalkozásuk nem a me­zőgazdaság, s jövedelmük nem a termelőszövetkezet­ből ered. Ezek egy része jogosult háztáji fődre. Töb­bek között a traktorosok, a gépállomásiak, vagy a pedagógusok. Csakhogy az említett számadatnak ők csupán egy részét alkotják. A többiek? OTP ügyveze­tők, földművesszövetkeze­ti alkalmazottak, tejcsar- nokosok, f jk ellenőrök, or­vosok. állatorvosok, állat- felvásárlók. Községi ta­nácselnökök és községi párttitkárok is vannak kö­zöttük. Ki tudja honnan ered ez a szokás. Talán úgy gon­dolkodtak egyes tsz veze­tők, a felvásárlók jobban minősítik az árút, ha kéz kezet mos alapon háztáji földhöz jutnak; ez vagy az a hivatalos ember kedve­sebb lesz hozzánk, ha ház­táji földet juttatunk neki. Az esetek többségében már nem érdekes hogy a ház­táji földet birtoklók, vagy a háztáji földet jogtala­nul kimérő termelőszövet­kezetek kezdeményezték e háztáji rablógazdálkodást. Mindenképpen erkölcs­telen ez a dolog, de sú lyosbítja hogy a háztáji földet zömmel olyan em­berek vették igénybe jog­talanul, akiknek a jöve­delme néha kétszerese, há­romszorosa mint a terme­lőszövetkezeti tagokénak, azoknak akiknek közös vagyonából háztájiuk szár­mazik. Hogy csak egy ese­tet említsünk. Van a me­gyében olyan állatorvos, akinek hat termelőszövet­kezetben termett kukori­ca egy-egy hold háztájin. Egyiket sem ő kapálta. Sok idős tsz tag fordid panaszos beadvánnyal: nem kapta meg a neki já­ró háztáji földet a tsz-től. S a tsz vezetői a kivizsgá­láskor magyarázkodnak. Igen, jogos a panasz, de nem tudunk mit kezdeni az öregekkel, mert nincs elég földünk. Lehet, hogy éppen egyenlőség! jelet húzhatnánk a háztáji föld­höz nem jutó öregek és a háztáji földet jogtalanul használók száma között. Ha már nem is lenné­nek háztáji nélküli öregek, akkor is elítélendő ez a minden jog és erkölcsi alapot nélkülöző visszaé­lés, amelynek rugója nem más. mint egyesek fékte­len meggazdagodási vá­rva. Elutazott hazánkból a Rajkin színház A hazánkban nagy sikerrel vendégszerepeit világhírű le- ningrádi Állami Miniatűr Színház művészei Arkagyij Rajki nnak, az OSZSZSZF népművészének vezetésévé szombaton délelőtt elutaztak magyar fővárosból. (MTI) Abbahagyja a kopogást a polgáriruhás rendőrtiszt. Fel­néz az írógépről. — Mutasd, hogyan rejtet­ted el. A fiú fésűt vesz el az asz­talról és eljátssza az esetet. Láthatatlanul most ott hú­zódnak az önkiszolgáló bolt polcai, s rajtuk gazdag áru- választék kínálja magát. — Leemeltem és idecsúsz tattam. Ügyes mozdulattal zöld műbőrkabátjának ujjába dug­ja a fésűt, kezét pedig fel' tartja. Mutatja: semmi sem látszik. — A kártyát is így? — Igen — mondja halkan. Tekintete kerüli a rendőr­tisztét, körbekalandozik a kapitányság hivatali szobájá­nak egyszerű bútorzatán. Megpihen a barnára pácolt nagy iratszekrényen, a tinta­pecsétes íróasztalon és a ké­nyelmetlen, merev székeken. — Nézz a szemembe. A tizenhárom év körüli fiú engedelmesen figyel a felnőttre. — Nem vették észre a vá­sárlók? — Senki sem állt! ott. Kö rülnéztem, mielőtt... — Hány csokoládét vittél el? — Csak egyet. — Csillagszórót? — Azt nem... — Akkor ki osztogatta az osztályban? Hallgat. — És ki kötözte a gyere­kek lábához? — Azt nem én. — Húsz fillérért sem ad­tad darabját? Még mindig hallgat, de már kevésbé dacosan. Sze­méből könny csordul ki. — Ki mondta azt, hogy az anyukája adta? — Én. — Légy őszinte, mondj el mindent.. — Tessék elhinni, nem én gyújtottam meg az óra alatt a csillagszórót. Vittem, az igaz, de a többiek csinálták. — Hány üveg pálinkát vittél el? — Egyet. — És rumot? — Azt is egyet. — Mi történt az itallal? — Odaadtam... — A parkban tehát nem te ittad? Lehajtja fejét. — Mondd csak el, nem baj, ha az apukád is tudja. Az apa, fáradt és idős ember, szótlanul mered ma­ga elé. összehúzódva ül a széken, kezében kalapját szo­rongatja. — Én csak keveset ittam belőle — vall a gyerek. — Szoktál pénzt kapni szüléidtől? — Igen: kiflire és csoko­ládéra. — Akkor miért tetted? Be­szélj őszintén, mert csak a te szégyened lesz, ha majd a szemedbe kell mondaniuk a tanúknak... És hidd el, senki sem lesz hamistanú érdekedben. Az igazat mond­ják, különben ők is bűnt kö­vetnének el... Sír a fiú és töredelmesen vall. Fésűket vitt el és kártya­csomókat. Csokoládét is, meg cigarettát és... — Tudod, hogy ennek az árán két pár cipőt vehettek volna szüleid? Édesapád ne­hezen keresi a pénzt, s még­is kártérítést fizethet belőle... Most szólal meg először az apa: i — Hogy mit kapott már ez a gyerek, de hiába ve­rem... — De miért verik? Hiszem csak megfélemlítik és nem mer elmondani semmit sem otthon. Ki legyen a gyerek legbizalmasabb barátja, ha a szülei sem? Pillanatra szünetet tart a rendőrtiszt, majd hozzáteszi: — A verés nem gyerek­nevelési módszer. Foglalkoz­ni kell vele. Befejezi a jegyzőkönyve' és eléjük teszi, hogy olvas sák el, s írják alá. Nézerr a gyerek írását: szép. — Miért loptál? — kér­dem a fiútól. — Mert az egyik fiú is, és ő mondta, hogy csináljam én is. — És szót fogadtál. — Igen. — De miért? Hallgat. Talán maga sem tudja, virtusból, vagy más­ért tette. <— Megbántad? — Igen — mondja és újra sír. — Soha többet? — Soha. — Azt a fiút is megfog ták? — Igen. — Aki bűnös, az mimi bűnhődik? — Mind — mondja és kö­vér gyöngyök szaladnak vé­gig az arcán. (szántó) Valódi angol9 különböző színű TEDDyBER és gyapjúkabát-anyagok érkeztek, a VÖRÖS CSILLAG RUHÁZATI KTSZ női szalonjaiba. Szolnok, Beloiannisz út 23. és Ságvári út 9. í I/étkezett AZ ISKOLAORVOS■ \^~ SZOLNOKON

Next

/
Thumbnails
Contents