Szolnok Megyei Néplap, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-07 / 5. szám

ft

«j/OLNOK MEG FEI IíBPLAI'

1902, január 7

Mai

elsőosztályosok

nyáján találtad meg. Ott ült az éjjeli szállásra berendezett kis helyiség előtt. Sápadt Volt és szeme elhomályosodva meredt maga elé.

— Soká értél Ide! *— szólt.

Először volt hangjában kis

szemrehányás. Később, mintha megnyugodott volna. — Evett kicsit, s együtt rendet csináltatok a homályos szobában- Vizet vittél be. És nézted, ahogy kiszabadulnak az istállóból a tehenek, S rohannak egymást döfködve a kútra. Pép, latyak, meg sár volt mindenütt. Káromkodtak a2 emberek. A legidősebb tehenész a bagót köpködte a szájából. Vagy három héttel azelőtt mellberúgta valamelyiket az egyik tehén. Két napig is átvérlett neki a kötés. Kórházba akarták vinni, de nem engedte. Inkább felakasztom magam! — kiabálta. Meghibbant! — ez volt a véleménye mindenkinek.

A2tán apát figyelted. Kőiben kint újra eleredt az eső. Hideg, éles levegő vágódott végig a2 udvaron. Beljebb húzódtatok. Akkor mondta:

— Estére hazamegyek. — Hívjátok el az orvost...

Kis csend lett. Álltái és nem tudtál szólni semmit. — Gondolataid vibráltak, mint a mérőműszerek skálái. Égy- re jobban uralkodóvá lett benned az aggodalom elomló homálya Visszapakoltál a kosárba és Indultál haza. —- Vékonytalpú cipőd cuppogott a vízben. Fáztál. Lila foltok borzongtak az arcodon. A fákról nagy, sárga leveleket dobált a szél.

— Erős meghűlés, — mondta közönyösen az orvos. Erre emlékszel, meg a szemére, amikor kifordult a szobából, s maga után csendben betette az ajtót. Neked gallyat kellett vágni akkoriban az udvaron. Délelőtt meg iskolába mentél. Fogócskát játszottál a gyerekekkel a tízperces szünetben. Gyorsan tudtál futni, s csak nagyritkán esett meg, hogy utólér- tek.

Apa, mikor meggyógyult, még sokáig kijárt a szőlőkbe. Égyszer-egyszer fölmelegedett a nap is. Körbejárta a határt, nézte az egyre nagyobb csapatokban hullongó varjakat, de te már nem vitted többé neki a napi ételt. Éjjelre hazajött mindig és egyre kevesebb időt töltött kinn.

Neríi jöttek már vissza azok a kék, ritka felhők sem.

Fürtös (Suittáf:

Decs a téleől

A fák lebontott&n állnak, húrtalan hegedűk, hern játszik dalt rajtuk a szél; magamban járom az utcát, tanulom a telet,

S mellemre <JŐ1 aZ égi szürkeség. Mereven és Zordan néznek a házak S oszlopok, mint akiket megbántott valaki; verdeső Verebek fázó csipogása, ti int egy marék tüske hull a 1 elkelni e Hideg szél

kígyózik,

ugrik

és repül,

belereszketnek a lámpák és kissé megbillen az

utca is.— Kendős néni kiáltja: „FRISS GESZTENYÉT!” —

és hátat fordít a szélnek;

ez megtapogatja a meleg, nevetőszájú gömböket, s nagy lobbal tovább inai. — Most hálás a gomblyuk a gombnak s a nyak is Szerelmesen a sálhoz simul... Megszaporázom lépteimet, koffe'nes melegbe térek, s a elfogyasztott kevéske decemberre mint pohámv! nyáréi szakát, hörpinterh le vigaszes feketémet.

Szegedi Pál:

Kiáltás

Szemem acél-szürke lencséjében dereSedlk az erdő: fehér méneken jött kegyetlen tél, kiszakította a meleg fény-dúcokat, S az ágak, fshér fák mozdulatlan keretébe hűvös, kék üveget rakott. Magányos kupaiák

a törzsek; minden meghitt szentély, honnan az isten elvonta Szemöldökét. Ö, tar erdő szépmívű üvegc-Sarnoka! Bennem már éled a tavaszi párákban nyújtózkodó; rejlett ragyogású fák madárral teiehintett képe... A magasság szirma: sűrű csillag-esés rajzik,

S ropog a csönd. Kiáltani volna jó, mi felverné ezt a fehér birodalmat, s ein béri közelségbe hozná, — 6 tél: kifent kés az évszakok húsában! Maradok még, s tölcsért formálok kiáltó Szám elé.

jü/t ások Ők minden eddigi korok elsőosztályosaincl.

‘ ■ Abban az évben kezdtek iskolába járni, mikor

az első ember, a szovjet társadalom katonája kirepült a világűrbe. A tudományok elsajátításának, a természet, a társadalom, a világ megismerésének útjára olyan fogai* mák birtokában indulnak, melyekről az összes eddigi nemzedékek egyáltalán nem, vagy a modern kor emberei közül is csak a tudomány magasabb szintjén állók tud- 1 lak. Mint például kozmikus sebesség, súlytalanság és a '■ többi. ;

Árpikor a mai elsőosztályos ábrándos negyedórái- ■ ban rakétát rajzol, a legmágátólértetődőbben cirkál-; mázzá űrhajója alá a földgolyót, ö már hatéves korában; megtanulta, hogy a Föld gömbölyű. Látta az úr-televí-; ziós felvételekről, képes újságokban közölt rajzoktól,; elmagyáráétatta magának — és még ki tudná, milyen ; úton-módon jutott szinte játszva olyan tudás birtokába.: amelyet talán nagyobbacska testvére is izzadva szerzett; meg az iskola felsőbb osztályaiban.

Ha egyik-másik nagymama a jövő nemzedék telki-' Üdvét féltő buzgalmában a felhők felett röpködő angyal- ■ kákról kezd suttogni a thai elsőosztályosnak, könnyen; megkapja a gyerektől: „Jaj, de kishuta tetszik lenni. ; Tyitov megmondta, hogy semmiféle angyallal nem talál- ; kozott. !

Szabadság. Csak az iskolai értelemben vett szabad-; ság is összehasonlíthatatlanul más a mai elsőosztályos J számára, mint mondjuk a mai harmincéves fiatal szá-l mára volt annakidején,. Érthetetlen megdöbbenéssel kere-‘ kit éné okos szemét a tanítóra a mai elsős, ha azt ki j vámiá, hogy elől vagy hátul katbatett kézzel ülje végig ; az órákat.

Aranyos esetekről hall az ember, milyen huncut-\ Ságra • .erészek az elsőosztáiyos apróságok.

Egyik ilyen eset. A tanító bácsi sétál, magyaráz, sj ahogy ie-fel, jobbra-balra menetel ° padok előtt, úgy j fordulnak irányába a nagyranyílt szemű fejecskék.« Amikor a oeszéd hevében egy-egy új gondolatért á pad-1 lóra veti pillantását á tanító bácsi, figyelme szegélyén i felsorakoznak röpke pillanatra á fényes vagy szutykos ■ cipőjű, rendes-sima vagy megereszkedett harisnyája, J fegyelmezetten egymás mellé szorított vagy csámpába « bicsaklott lábacskák.

f gyszer ám megáll magyarázása lendületével a 1 tanító. Zavartan nyúl szeméhez s tálán árrá <

gondol hirtelen, hogy túlsokáíg olvasott az éjszak/,, azért \ „hagy ki” a látása. Beleáörzsöi hát két szemébe és foly-] tatja a sétát, de nini! Ennek már fele sem tréfa! Az első« padok alján abszolút nem látja a cinege lábacskákat., A típők viszont mind a helyükön vannak. Az osztályt pedig -**• ahogya n pátosszal mondani szokták — egy« angyalként figyel, a fényes barna, fekete, kék szemek-i ben a kíváncsiság, értelmes érdeklődés fénye ragynj.t Ügyannyira, hogy a tanító bácsi nem akar hinni a sze- j mének. Restellj jelét adni, hogy valami különöset ész- < lel. inkább alaposabban meggyőződik. Ügy intézi, hogy« lehajol cipőfűzőjét szorosabbra kötni, mert azalatt van • ideje .jrt&ynehatópp környezettanulmányra. Egy pillantás j elég, mir meggyőződött róla, hogy hem a szeme csapta j be. A padok alól végig eltűntek a lábak, csak a cipők álljákJ a vártát a padlón. Felegyenesedik hát a tanító bácsi és J most már kíváncsian hajol az első pad főié. Hát bizonyt kislányok, kisfiúk cipőtlen lábukat maguk álá húzva ül-* nek, némelyik mellett szép kerek hurkába gyűrve púp0-} sodik a két harisnya, merthát — ha már lekerült a cipő,} jobb mezítláb.

A gyerekek továbbra is angyali természetességgel* ülnek, legfeljebb a türelmetlenebbek mocorognak, hogy < miért nem folytatja már a tanító úr, amit a költöző ma-\ darákról elkezdett. «

Hogy csinálhatták, hogy semmit nem vett észre?!* Kezdődhet a tapintatos pedagógia. 1

jü/§ isik eset. A tanító néni inkább dicsérő hangsúly-• lyal, mint megrovással oktatja Lacikát.

— Látod, ha nem húztad volna duplán ennek a há- j

rom „m” betűnek a szárát, négyest is kaphattál volna J az írásodra. Ha félig megírsz egy betűt, ne kezdd el új- j ból. Meg aztán ne radírozz. Oda is írtam a margóra.] majd mutasd meg anyukádnak. 1

Ezzel már tovább is haladt iJ tanító néni, hogy md-1 sóknak is jusson útmutatásaiból.

Alikor az első pádhoz ér, zaj, elfojtott pusmogás j hallatszik hátulról. De már jelentkezik is az egyik* fiúcska, az előbbi Lacika szomszédja. Ügy álltában kar-j jártál fogva húzza vissza a padba társát, miközben1 jelenti. ]

— tanító néni kérem, bállá haza akar menni. j

Balig erre már dühösen ki is rántotta karját amin-;

nak a kezéből és táskáját — amely akkora, hogy kissé j oldalt dőlve lógatja maga mellett, mert misképp a I földre érne — a falhoz csapja a nagy lendülettől. De J közli is.

— Igenis hazamegyek! Alit kritizálja á tanító néni <

az én munkámat? j

Hát igen. Az önérzet már ebben a korban is kiütkö- < zik és néha még az építő kritika is lázadást szül.

... No de azért nem olyan ve szed/’me sen a. magukj útját járók ezek a mai elsősök. Meri <jz igaz, hogy jár-j tasak az űrrakéta-technikában, de azért a mesét !s) szeretik. Nem egy elsős kisfiú meg kislány esténként még\ elő-előveszi titkos rejtekéről a cumit, mert azZal tde-\ sebb az elulvás. Ezt tartja még a kis Szűcs Tibi is és < mikor ."ovid cidrizés után kidugja szöszt fejét a dunna \ alól, a cuc-í mellől kérleli anyukáját.

Olvass már, légy szíves, a „Grimm meséi"-bői. •

Anyuka azonban rossz hangulatban van. ;

— Dehogy olvasok, kisfiam, Én is tanultam, holt-;

fáradt vagyok, mindjárt oltom a villanyt'. : J

De ezek az elsőosztályosok következetesen ragasz- J kodnak célkitűzéseikhez. ;

— Jól van, hát akkor ne olvass. De mesélj akkor! valami hülyeséget, Olyat, mint apuka szokott.

ff rre melyik anya szive nem esne fneg. Elalszik á! villany, az ősrégi hanghordozással kezdődik!

a mese. ‘

— Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer iff1, rossz j

kisfiú ...

Alaposan 1..égreccsen ám erre a kiságy, olyan eré-\ lyesen ül 'cl Tibiké. ;

— De ne én rólam mesélj megint! -» tiltakozik és;

még a cumit is kirántja á szájából. ;

Mert hi ba: ezek a mai elsősök sem bírják fhár á\ személyi kultuszt. Kozák Gábor

SERFŐZŐ SIMON:

DOMBOK közelednek

a ALKONYOK

elnökre. — Szemük megállt egymás tekintetében- Aztán beleegye2ően bólintott.

Ahogy közeledett a szüret ideje, egyre több időt töltött a szabad ég alatt. Sokszor még éjjel is. Hetekig nem ment haza. A szövetkezet tanyáján rendeztek be neki egy kis szobát. Oda tért meg pihenni, ha már nagyon kifáradt. Mint a tenyerét, úgy ismert minden utat és ösvényt. Pontosan tudta, hogy milyen messze van a falu a zsiliptől, vagy a sár-hegytől. Nem tudott volna eltévedni egy pillanatra Sem.

*

Sokszor, mire megtaláltad apát, már kilenc óra is elmúlt. Nem haragudott azért. No, megvagy? — szólt, aztán leültetek egy fa tövébe. Kipakoltál a fűre, és enni kezd- tél te is. Kávét a kis bütykösből, s utána szalonnát- A madarakat figyelted közben. Meg a részeg, sárga völgyek lassá menetét.

Mentél apa mellett, vagy heverésztetek. Felhők mentek az égen. Szögletesen és alig észrevehetően vonultak. Múlt az idő- Minden napra egy munkaegységet kapott apa. Az irigyebbek néha oda is mondták neki: nem dől- gpzpl te azért meg, hallod-e?! Ilyenkor napokig nem hal- lptta senki a szavát. Szúrt valósággal a nézése.

Ha jó kedve Volt, mindig mesélt valamiről. Az ő gyermekkoráról, Vagy hogy. ez, vagy a2 kinek a földje volt régen. Éls2ántották egymás barázdáját, s a bíróságra jártak évekig. Lerongyolódtak, éhezett otthon a család, de nem engedett egyik fél sem- Hogy én meghajoljak azelőtt a Vacak, senki ember előtt? Nem én! Inkább megdöglök, a betyár istenit ennek a2 égési világnak!...

Aztán lassan délután lett. Indulnod kellett neked is haza. Füvet szedtél a2 úton. Vitted ha2a a malacoknak. Anya nagyon örült neki. s a szomszéd néninek is eldicsekedett vele mindig ...

•

Ügy szeptember derekán történt. Hideg, szeles Idők voltak. Napokon át zuhogott a2 eső. Apát a szövetkezet taóra ketyegése zavarta csak a megfeszült nyugalom hálóit. Ruháid ott volak eldobálva a S2éken. A2 inged legtöbbször elszakadva. Később bejött anya is. Nemigen szóltatok egymáshoz. Kimentéi a vályúhoz és megmosakodtál. Hideg volt a víz, csípett, mint a só. Anya közben bepakolta a napi ételt a kis téglalapalakú kosárba. A kert és a kazlak felé indultál. Szedtél egy kevés almát, vagy szilvát. Aztán átlopakodtál a szomszéd néni veteményesén és úgy föl a gátra, amelyen túl már látszanak a szaggatott, el-eltűnő utak, a zöld dombok.

Tudtad, hogy mindig meglátott a szomszéd néni, ahogy elosontál a fészer mögött, s átugrottál az alacsony korhadó kerítésen. És mégsem szóit soha. Neked Se, anyának 9«. Pedig esténként gyakran átment. Beszélgettek a téeszekről, meg a háborúról. A fiatalokról, akik elmennek a faluból az üzemekbe. Ha letelik a műsZak, ott őd;T" genek a külvárosok és a2 utcák csattogó forgatagában. Olcsó ringyókat ölelgetnek az albérleti szobák mat- racos ágyaiban. Tiz deka panzert, meg negyed kiló kenyeret esznek reggelire. Néha hazavágynak, mikor szemükbe villannak az emlékek gyönyörű rétjei, madarak a Vi2ek lengő partjain, aztán megisznak egy pohár sört és elhessentik a gondolatot, -» mint a szirmokat a tavaszi meggyfákról a szél.

Csendesbeszédű, vézna as2- szony a szomszédnéni. Apa, míg nem költözött ki a szőlőkbe, gyakran ment át segíteni. Elkpakolni a padláson, megszögelni a jászolt. Nemrég meg a kerítést próbálta nr megjavítani. Ne járkáljon el a tehene, mikor hazahajtják a gulyáról, S ő Véletlenül nincs otthon.

Apát, sohasem tudtad, hol találod meg. Már kora haj- nalbah úton volt mindig, Járta szakadatlanul a határt. Tavaly mondta neki az elnök: János, nem lennél te csősz? Apa összeráncolta kicsit a homlokát, ránézett az

Apához minden nap kijártál a szövetkezet szőlőjébe. Reggel szerettél menni leginkább. Harmatos fűben, a fákra hulló fény alatt. Olyankor még nem volt meleg és a tartlók sem szúrtak.

Milyen tiszták voltak azok a kitárt, nagyablakú egek! Messze, a folyó fölött álltak csak mindig felhők. Álltak hosszan és megálmodhatat- lanul a fűzeken és az elvékonyodó telefonoszlopokon. A nyáron alig esett eső. Napközben fölforrósodott a homok, olyan volt, mintha tűzre lépett volna az ember. A kukoricások sárgára fony- ■nyadva remegtek a hőségben ég csak a királydinnye S2áraz tüskéi nőttek az utak és árkok szélén.

Pityut, aki két évvel volt fiatalabb nálad, nemigen engedte veled anya. Szerette, ha otthon van és segít neki a há2 körül. Csutkát hordani a tűzre, meg vizet hozni. Kicsit azért minden nap leengedte a folyóra a többi fiúval. De itthon legyél nekem két óra múlva, elcsi- bészkedsz, aztán az isten se bír veled! — kiabálta utána mindig. Sárral dobálták egymást. Nevetésük ragyogott a napban. Tulajdonképpen nem sírt sohasem, hogy nem mehetett veled. Csak az arca szomorodott el kicsit, S míg el nem fprdylt lépteiddel a kanyarulat, ott állt a kerítés léceihéz tapasztva az arcát, s nézett utánad. Kosz- szán és eltűnődve.. Csak- akkor szedte össze magát, mikor nagysokára anya rászólt, hogy valamit vinni kell a konyhára.

Ha anyára emlékezel, mindig ott látod, ahogy ment át a2 udvaron. Kötényéből kukoricát S2órt a Zavargó tyúkok elé. AZ utcáról be- köszöngetőknek Int, S mosolyog közben. A kert alatt m$r derengett fényesen az ég. Szél futott. És ingadoztak a nehezedő rózsák.

Olyankor keltél általában. Fél hat felé járhatott mindig a2 idő. Megmosakodtál, aztán ültél kicsit még a kemencepadkán. Álmosan és meglehetősen kedvetlenül. Szemed dörzsölted. A fali