Szolnok Megyei Néplap, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-28 / 23. szám

4

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1962. január 28.

Mezőgazdaságunk új seregszemléje

ségeket, üzemgazdasági tudnivalókat tárja az érdeklődők elé. További ezer négyzetméter szabadterületen az ipari és házi építkezések nyersanyagait, épületelemeit és szerkezeti megoldásait teszik közszemlére. Már elkészültek a faiskolai eredménybemutató tervei is. A bemutatók megfelelő szabadteret kapnak. A kiállítási cikkekkel való jelentkezés

végső határideje egyébként 1962. január 31. A faiskolai eredménybemutatóra 1962. február 15-ig lehet jelentkezni.

Nem kétséges, hogy a 64. Országos Mezőgazdasági Kiállítás minden eddiginél nagyobb, szebb és hasznosabb lesz. Előrelátható, hogy a kiállítás tanulságait számos termelőszövetkezet nagy eredménnyel hasznosítja majd.

Megjelentek a „fecskék’''

■ l!llillltUll!IillUllllllllll!ll!!l!!l • Ilii ■ 'l!IIU<!IMlUI!lllll!illl«K>|l!lllill>llllll|lltl!l '* 1 II lllllilliillllll. ill I I I I I I l':IH»UIII>M{IIHaUU|IIIIUIUIUIk>lllUIIII»IUIIIJIIIIIIIII.'li:l

, Még gazdagabbak ^leszünk

Zárszámadás két jászsági termelőszövetkezetben

Ugyanazon a napon, szinte ugyanegy órában rendezték meg a zárszámadó közgyűlést a pusztamonostori Búzakalász és a jászböldogházi Bercsényi Termelőszövetkezetben. Figyelemre méltó, hogy az elmúlt nehéz esztendő tapasztalatai, tanulságai mindkét közös gazdaságban meglepően hasonlítanak egymáshoz, annak ellenére, hogy so}c tekintetben eltérő adottságokkal, korántsem egyforma szövetkezeti múlttal, valamint más és más hagyományokkal rendelkeznek.

r

Erik a „Búzakalász” Pusztamonostoron

— hangoztatják ennek a szépen haladó tsz-nek tagjai. A nóta nyelvén mondják: jövőre már ők is az ország legjobb szövetkezeteivel szeretnének versenyezni.

Ebben az esztendőben csekély híján három forinttal fejeltek rá az éveleji tervre. Vagyis: 27,60 forint helyett 30,50 forintot osztottak.

A múlt évi mostoha időjárás sem tudta őket útjukban feltartóztatni. Akadt bizony kiesésük itt is, ott is, viszont a kertészet tervét túlszárnyalta, s így nem lett baj a jövedelemmel. Terület- növekedés is volt. náluk. Év elején betársult hozzájuk a Szabad Föld Termelőszövetkezet. Mint az idősebbek mondják: most már

egy hiten az egész falu

Azaz, mind a kétszáznegyvenhárom család a puszta- monostori határban akarja kenyerét megkeresni, jövőjét felépíteni.

Langa József zetoros, aki valóban éjjel-nappal dolgozott, ezer munkaegységet gyűjtött. Imre Sándor sertésgondozó lányával együtt sokat segített. Bartók József fogatos, Bartók Sándor kertészeti dolgozó lendülete, Po- zsár István és családjának példamutatása, Tőzsér Alajos, Tőzsér Béláné, Vízkeleti István tehenészek, R. Nagy Mihály és Toldi Mihály juhászok, Balázs Józsefné, ifjú Borbély Józsefné áldozatos helytállása s az ügyes, bátor kislányok, Agnecz Rozália, Molnár Júlia, Hájas Éva most már együttesen segítik a közös boldogulását.

A falu legjelesebb ünnepén, zárszámadás napján még jóformán meg se számolták a pénzt, máris a jövő tervein törték fejüket. A tagság javarésze ebben a tekintetben így gondolkodik:

— Ha az elmúlt esztendőben nem hullott volna el annyi sertés, s az első hónapokban jobban ügyeltünk volna a munkafegyelemre, most 40 forintot oszthatnánk. Az idén nem engedünk ilyen hibát becsúszni. Azután jelentősen fejlesztjük öntözéses kertészetünket és az állattenyésztést.

Lelkes, bizakodó hangulatban tekint a jövőbe a

jászboldogházi Bercsényi Tsz

tagsága is.

Elsősorban ők is annak örülnek, hogy kifogtak a mostoha időjáráson. Mert igaz ugyan, hogy a lucema- mag-fogás gyengén sikerült, s a cukorrépa se hozta meg a várt termést, de a szovjet Bezosztája búza négy mázsával adott többet holdanként a tervezettnél. Árpából, napraforgóiból, tejből, tojásból, gyapjúból egyaránt túlszárnyalták előirányzatukat. így

aztán a sok hitetlenkedő sötét jósolgatása ellenére is megszületett a nem várt eredmény, a 30,46 forintos munkaegységérték.

A Bercsényi Tsz egy évvel ezelőtt jött létre, a Zöldmező Termelőszövetkezetből, amely 24 forintot osztott egy munkaegységre és a Hunyadi Tsz-ből, amelynek tagsága kénytelen volt tavaly 19 forinttal beérni. A tagok nagyobbrésze régi középparasztokból áll, s örvendetes, hogy a családtagok közül is sokan dolgoznak rendszeresen a közösben. Példának említhetjük Nagy Sándort, aki fiával, leányával együtt 810 munkaegységet gyűjtött. Idős Sárközi András — fiával, feleségével — 909 munkaegységet szerzett. Durucz LajoséknáL a férfi a tehenészetben, az asszony a baromfitenyésztésben dolgozik példamutatóan.

Ma a pusztamonostoriak, a jászboldogháziak a második ötéves terv célkitűzéseinek minél hamarabbi eléréséért, életük még gazdagabbá tételéért dolgoznak.

— r — a. —

1. Nagy Ferenc országgyűlési képviselő a tiszatenyői zárszámadáson

Megtartottuk idei zárszám- adó közgyűlésünket. Örültünk szűkös eredményeinknek, s annak, hogy kedves vendéget fogadhattunk az évvégi számadáson. Eljött hozzánk Z. Nagy Ferenc országgyűlési képviselő, Soós József járási tanácselnök kíséretében. Képviselőnk végighallgatta, hogy nyolc millió forintra tevődik már a November 7 Termelőszövetkezet összvagyona, s egy év alatt másfél millió forinttal növeltük a közösségi vagyon értékét. Munkaegységenként 25.50 forintot osztottunk, s bár tagjaink részes művelési rendszerben dolgoztak, átlagban így is több, mint 10 ezer forintot kaptak munkaegységeikre a közösből. A legtöbbet Kiss Ambrus Katalin baromfitenyésztő kapta, aki 1180 munkaegységet teljesített, 29 600 forinthoz és 35 kilogramm baromfihoz iu- tott.

B. NAGY LÁSZLÓ párttitkár.

■ illulltllllllf ItftMIMIMiUi

m remeg, bensője forró. Nem át, nem hall.

— Segíts, Vir/íg!... Kezemé oen van a feje... na, itt a ába. Hálistennek... — só- rajt, mintha mázsás kő szakadt volna le szivéről, ölbe nszi a pöttömnyi borjút a Virág elébe. Hadd nyalja miiéi hamarabb szárazra. Fog- á a sajtárt, készülődik az iszőből lett tehén első fejétéhez.

— Ugyan, nyugodj már Vi- •ág... — simogatja meg a telén hátát. Az csak nem nyugszik, egyre erőljcödik.

— Talán csak! —- ötlik Vlakra Péter agyába. Elhaltja a sajtárt, félelem szorongatja ismét a torkát. Ki* mnja a pipát, de hát ilyenkor nem lehet. Vigyázni kell lágyon.

— Ikrek lettek, Virág! Uc- •eki Kettő is egyszerre!... Ez íztán igen... — lelkendezik Vlakra Péter. Szégyen, nem szégyen, amikor leteszi a máikat is a jászol elé, homlo- ton csókolja a Virágot.

Ikrek lettek!...

— Ki van itt?! — siet az ijtófele, ahol már csizmával s dörömbölnek.

Gyurka és a fiatal orvos lehavazva toppantak be.

— Kár volt, doktor úr. lyen időben. De ha már itt ián, vár ugy-e egy kicsit, Ha- augrok vacsorázni.

Az orvos az órájára néz. iajnali öt.

— Gyüvök én mindjárti tlajd a Gyurka, a bojtárom, síintéz addig mindent. Rábíz- iatja, doktor úr.

— Rám bízhatja — nem is iisz fülének Gyurka. Azt nondta, hogy rám bízhatja,..

Regős Péter

* Az író készülő novellás tötetéből.

bezörgettem. Baj van a pirostarkával... kiáltottam el- csukló hangon fogvacogva. Ű erre azt mondta, hogy dögöl* jetek meg és bevágta a...

— Hé, Gyurka!.., Gyurka te! Ne bolondozz — ugrik fel nagy ijedten és Jdlép Gyurka után az istállóból, összehúzza a nyakát, még a pipájára is rácsapja a kupakot. Micsoda hóförgeteg. Egyre Gyurkát szólongatja. Annak inár a nyoma sem látszik, a bolondos szél hóval borította.

— Hé, Gyurka... — Gyurka teee! — kiált szélnek is, szél alá is. Csak hangfoszlányok érkeznek vissza a válaszból.

— Orvosért... mindjárt...

Elmosolyodik Makra Péter.

Üjra visszamegy az istállóba. Hát van ezekben a fiatalokban is szív meg vér... De aztán elkomorodik. Még sem lett volna szabad. Gyurka is ágynak esik majd, mint ő. A Virág is nyugodtabb már. Türtőzteti magát.

nir

Bajtjósló volt ez a gondolat. Virág hirtelen összehúzza magát és oly keservesei nyög, hogy a mellette fekvő tehén felugrik ijedtében. Makra Péter sem tud tovább egyhelyben ülni.

— Itt az ideje, beszél hangosan önmagának. Jól megfigyelte akkor a pirostarkánál, mit csinált az az orvos. Ügy tesz ő is. Segít a Virágnak.

Homloka gyöngyözik, tor*

Az enyhe idő beálltával ismét megjelentek a „fecskék”, a kőművesek Szolnokon a járási tanács székhazának tetején. Néhány hetes fagyszabadság után tovább folytatják

az émtkezést.

— Hát a... harapja félbe a mondatot. Szemei Péter báty- tya viaszos szemeit fürkészik.

— Orvosért kellene menni, fijam, úgy látom, baj van — mondja nagyon halkan Makra Péter, miközben előveszi magaeszkábálta öngyújtóját, hogy tüzet csiholjon a cseréppipába.

Gyurkának gyökeret ereszt a talpa. Csak a fejét forgatja hol jobbra, hol balra. A Virág nagyon kínlódik. Két- rét görnyedve, oly keservesen nyög, hogy a többi tehát sem tud pihenni. Néha-néha az üsző felé fordítják fejüket, így osztoznak fájdalmában.

— Orvosért menjek? — ltérdezi Gyurka, oly bizonytalanul, hogy saját maga is megretten hangjától.

Makra Péter nem felel. Leül újra a székre és szupákol. Még a fejét sem billenti meg, azzal sem biztatja a tétovázó, töprengő Gyurkát. Inkább nagyot köp a felázott földre s halkan, mintha csak

1ISBI

hangosan gondolkodna, motyogni kezd.

— Hogy fütyül ez a szél... Talán Szibériában sincs ilyen. Jóllehet akkoriban is ilyen volt... De nem, ilyen hideg mégsem volt.

Emlékeiben kutat. Fiatal korára gondol és az úr pirostarka üszőjére, mely annyira a szívéhez nőtt. Pedig amellett is fél éjszakát töltött.

— Derékig ért a hó az intéző ablaka előtt, de én csak

Ezen gondolkodik most is bóbiskolva. Csak olykor emeli fel borzas fejét, ha a kucsma az orrára csúszik, vagy ha a feje véletlenül összekoccan a fallal.

— Van valami, Pétör bátyám? — kérdezi, ha az öreg mormog, vagy mélyeket sóhajt. Az meg nem felel. Csak szupákol, csak szupákol. Tovább gondolkodik hát Gyurka is, becsukott szemmel. Érti ő már ezt a szónélküli vár- löszt. Még várni kell. így megy ez már sötétedés óta. Várni, egyre csak várni. Igazán meggondolhatta volna magát hamarabb is a Virág.

Makra Péter, meg az elő- hasi üsző, a Virág nem ért egyet a siheder Gyurkával, a bojtárral. A bajt azt soha nem lehet előbbre vagy későbbre venni, még az állatnál sem. Az mindig váratlanul jön. De ennél a Virágnál, az alig két és féléves üszőnél túl sokáig tart a készülődés. A múlt hetekben fele idő alatt bikaborjút ellett a Piri, pedig nála is nehezen ment.

Makra Péter is sokallja már a készülődést. Mind sűrűbben néz féltenyérnyi zsebóráját. Tíz... tizenegy... éjfél. Nyolc órája vergődik már, szegény. ízetlenebb a a pipafüst, a gondolkodás sem nyugtat. Negyedszázados bábáskodása alatt, 25 éve foglalkozik már tehenekkel, ilyen esete még nem akadt. Pedig ha csak minden huszonötödik borjú lett volna az övé, akkor, akkor...

— Hé, Gyurka... Gyurka te! — bökdösi oldalba a szunyókáló bojtárt.

— Bika, ugye?! — kérdi álmából felijedve. Már is indul, hogy megnézze a szaporulatot.

Hová mégy?

Á féllábszáron felül érő havat sárgára festi az istállóból kiszűrődő fény. Ügy tíz óra körül járhat az idő. Árny se mozdul, csak a fák ágai közül sodor le néha havat a szabadon ficánkoló szél. Szokatlanul hidegre fordult pár napja. Szomszédol- ni sem megy senki, hiszen jégcsappá fagy a lehelet a bajszokon. Az öreg búbos padkáján ropogtatják a pattogatott kukoricát. Makra Péter is így tervezte még a délelőttön. Sötétedésre végez az istállóban, s azután a fasor melletti kis úton haza indul a családjához. Ebédkor meg is üzente feleségének, hogy vacsorára krumplit süssön, hozzá meg töpörtyűt melegítsen. Az asz- szony értett a szóból. Sötétedés után gyorsan ráncba szedte a gyerekeket, ágyba bújtatta őket. Kettesbe akart beszélgetni az urával. Ki-ki nézett az ablakon, hátha mozog már az ember a fasor szélén. Péter azonban várat magára. Pedig a szél is egyre dühödtebb, már az ablakot is verdesi. Fütyül az istálló körül is. Péter pedig ül az egyik szögletben a fejőszéken gondterhelt arccal s mélyeket szív a cseréppipán. A szopókával néha megigazítja bajszát, majd újra kezdi. Pöfékel.

„Fijam Gyurka", a sógor Gyura fia — mert hát hogy különböztetné meg másként az ember a tanyavilágban a sok Bárkányit — a másik szögletben friss szalmán bóbiskol. Ö a segítője Makra Péternek, úgymond bojtárja. Együtt látják el a huszonkét tehenet. Aki nem ismeri a jószágot, az nagy munkának tartja, de aki szereti, az kevesli. Fijam Gyurka is ezt vallja, pedig csak 16 éves.

Az idén 64-ik alkalommal nyílik meg az Országos Mezőgazdasági kiállítás, amelj a szocialista mezőgazdaság nagy tapasztalatcseréje lesz Ezúttal még erősebben eltér a felszabadulást megelőző kiállítások jellegétől. A régi kiállítások ugyanis nem tükrözték az akkori magyar mezőgazdaság tényleges állapotát. De az új kiállítás különbözni fog az előző, 1959-es, 63-ik mezőgazdasági seregszemlétől is. Az idén ugyanis a társadalmunkban végbement nagyarányú változások, a termelőszövetkezeti gazdálkodás győzelme, a mezőgazdaság hatalmas technikai és szervezeti módosulásai lesznek az előtérben. A kiállítás tehát megmutatja majd a szocialista nagyüzemi gazdaságok eredményeit, s az egész nagyszabású vállalkozás a termelőszövetkezetek megszilárdítását szolgálja e célkitűzésével.

Valaki mégis azt mondhatná: „A cél semmiben sem különbözik az előző évekétől. Akkor is a legjobb módszerek széleskörű elterjesztéséről volt szó”. Igen, ez igaz. De azonnal feltűnnek a különbségek, mihelyt szám- bavesszük a kiállítás „titkait”. Így például az idei kiállításon nemzetközi mezőgazdasági-kémiai bemutató gazdagítja a programot. Hazánk és a testvéri szocialista országok ismertetik legjobb ,kemizálási” tapasztalataikat 3 talajerőgazdálkodás, a talajjavítás, a vegyszeres gyomirtás, az általános növényvédelem és takarmányozás feladatkörében. Megismerjük majd azokat a vegyszereket és antibiotikumokat, 3melyek alkalmasak a korai- ság szabályozására, a gyöke- resedés elősegítésére, a csírázás gátlására és a» tartósításra. Teret kap a mö- anyagok mezőgazdasági alkalmazása is.

A kiállítás vonzó, űj színe lesz a 16 ezer négyzetméter területen bemutatkozó „szocialista országok közös mezőgazdasági gépkiállítás”-a. A nemzetközi szántóverseny keretében a résztvevő országok legjobb traktorosai mérik össze ügyességüket és szaktudásukat. A magyar gépeket szakágazati csoportokban állítják majd ki, mégpedig az elmúlt évek újításaival és találmányaival.

A kiállítás azt is dokumentálja majd, hogy milyen lépéseket tett mezőgazdaságunk a szocialista korszerűsítés vonalán. A baromfitenyésztés eredményeit állandó jellegű baromfifarm épületben mutatják be és állandó jellegű épületet kap

— 10 ezer négyzetméteren

— a növényház kombinát is.

A korszerű nagyüzemi gazdaság termelési módszereinek szakszerű bemutatkozása hasznos ismeretekhez segíti majd a kiállítás látogatóit. Az egész seregszemle alkalmas arra, hogy a szocialista nagyüzemi termelés viváló népszerűsítője legyen. Dnálló pavilonokban mutatják be a legfontosabb termelési ágak összefüggéseit, az üzemszervezés módját az állami gazdaságokban és a ;ermelőszövetkezetekben. Továbbfejlesztik az egyes kiállítási témák részletes megismertetésének módszereit. A szaktanácsadás keretén belül a legkiválóbb szakemberek konzultációkat tartanak az egyes pavilonokban. A kiállítás keretében a következő szakmai napokat rendezik majd meg: „Állattenyésztők napja”, „Kertészek napja”, stb. Előzetes jelentések alapján kirándulások lesznek a pestkörnyéki állami gazdaságok és termelőszövetkezetek speciális módszereinek tanulmányozására.

Mezőgazdasági építészetünk 300 négyzetméteres pavilonban mutatkozik be. Az építészeti kiállítás a típusterveket. kivitelezési költ