Szolnok Megyei Néplap, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-21 / 17. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1962. január 21. zz «KMisim vagy csak egy jó tsz elnök? Miért nem gyárt öntöző berendezéseket a törökszentmiklósi Vasipari Vállalat? Tavaly nyáron nagysikerű öntözési bemutató zajlott le Törökszcntmiklóson. A szakemberek a Vas­ipari Vállalat öntözésben nagyszerűen használható gyártmányait tekintettek meg, s egyöntetű elisme­réssel nyilatkoztak azokról, S mi történt azóta, mennyit gyártottak a szóró­fejekből, a csőkutas fúróberendezésből? — Erre a kérdésre keresve választ kopogtattunk be a Vasi­pari Vállalathoz. A válasz meglepő és ért­hetetlen, Csőkutas fúróbe­rendezésüket a Kertészeti és Szöllészeti Vállalat vette meg. Sorsáról azóta sem tudnak. Azt sem ismerik, hogyan vált be. Másik be­rendezésre rendelés azóta sem érkezett. A szórófejek­ből sem rendeltek egyetlen példányt sem. A bemutatón elhangzott elismerő nyilat­kozatok után érthetetlen ez. S hogyan lehetséges? az idén — szabvány szerint. Joggal kérdezhetné valaki: miért írjuk, hogy szabvány szerint, hiszen az csak ért­hető. Nos, ez esetben nem túlságosan. A szabvány sze­rint készített berendezés könnyen odacsípi a malac fülét. Ez volna a kisebbik baj. A nagyobb az, hogy drága. A Vasipari Vállalat saját készítménye viszont praktikusabb, s 1500—1600 forinttal olcsóbb. ésszerűbb megoldás szerint gyártsunk nagyobb sorozat­ban önetetőket. A programban egyéb gyárt­mányok is szerepelnek. Most készült el egy talajlazító, mely 70—80 centiméter mély­ségben megmunkálja a ta­lajt. Ha felenged a fagy, sor kerül kipróbálására. Emellett készül szállítószalag a Deb­receni Dohánygyárnak, zsi­lip a MÁVAG-nak. „Öm­lesztve” kaptak egy öntöző­autót Orosházáról, azt is rendbehozzák. S aminek talán a legjob­ban örülnek: mintegy 300 000 forintos költséggel új mű­hely épül a vállalatnál. Kell is nagyon, szinte égető szük­ség van rá. S mire elkészül, akkorra talán már az öntö­— Talán nem fejtettünk ki elég propagandát gyárt­mányaink érdekében* vagy az játszók közre, hagy a pil­lanatnyilag használt szórófe­jek hatósugara nagyobb, mint a mi gyártmányunké, — mondotta a vállalat igaz­gatója. De hozzáfűzte azt is: — Egy locsolófejet alumíni­umból kb. 200 forintért elő tudnánk állítani. A most használatosak ára kb, 1500 forint.­Az állattenyésztésben egy­re nagyobb szerephez jutnak az önetetők (— s újítómoz­galomról is hallottunk már —) ezért érdemes lenne fontolóra venni; a szabvány, vagy az zőberendezések gyártására is sok rendelés érkezik, ami a vállalat további fejlesztését biztosítja majd. Simon Béla Megnőtt az AGROKER, csökkent a bürokrácia Javult a vagyonvédelem, a munkásellátás Érdemes lenne egy kis számítást végezni a szövet­kezeti vezetőknek. Igaz ugyan, hogy a törökszent- miklósiák gyártmányának hatósugara a „rivális” száz méteresével szemben csak 30 —- 60 méter* de lényege­sen olcsóbb, s ugyanannyi pénzből több szórófejet le­het beszerezni* — követke­zésként nagyobb területet öntözni. Ezért lenne jő, ha az illetékesek nemcsak elis­mernék a törökszentmiklósi gyártmányok jóságát, hanem tennének is valamit annak érdekében* hogy azok nagy tömegben rendeltetési he­lyükre kerüljenek; Az öntözés központi kér­dés a mezőgazdaságban, ez közismert. Sikere érdekében már most meg kellene tenni mindent, hogy a nyáron tel­jes erővel végezhessük ezt a munkát. A törökszentmik­lósi Vasipari Vállalat — a rendelések szerint — igyek­szik is munkálkodni az öntö­zés érdekében. Tiltó és te­relő lemezeket, árokhúzókat készítenek. De — mint a fentiekből kiderült, haszno­sabban is dolgozhatnának, ha volna rendelésük. Ismert az a mondás az Alföldön: „Ide két isten kék. Egyik, aki öntöz, másik, aki szárít”. — Vagy elég lenne néhány előrelátó tsz-elnök, aki élne a törökszentmiklósi gyártmányokban rejlő lehe­tőséggel? Mivel öntöző berendezé­sekre eddig rendelés nem érkezett, a Vasipari Vállalat más munka után nézett, öt­száz sertésönetetőt gyártanak Múlt év utolsó napján két kirendeltség szűnt meg me­gyénkben: a MÜNÖSZER és a FÖMAV-é; e két kiren­deltség a megyei vállalatként működő AGROKER-rel egye­sült. Az egyesülés a mezőgaz­dasági üzemek: termelőszö­vetkezetek, állami gazdasá­gok, gépállomások, gépjavító vállalatok jobb ellátását hi­vatott szolgálni. Az összevo­nás során senkit sem „raciz- tak”, sőt néhány új dolgozó felvételére is sor került. így természetesen gördüléke­nyebb lesz a munka, fokozot- táb védelemben részesül a társadalmi tulajdon. Jó, hogy az alvilág még megmaradt képviselői csak most tudják meg: korábban sem a MÜNO- SZER-nél, sem a FÖMAV-nál nem volt éjjeliőr ... A volt FÖMAV kirendeltség dolgo­zóit már az új év első napjai­ban kellemesen érintette az egyesülés; közülük számosán új munkaruhát kaptak. A megnagyobbodott AGROKER biztonságosabban elégítheti majd ki a mező- gazdasági üzemek igényét. A régi AGROKER ugyanis me­gyei szinten tervezett, a FÖMAV és MÜNÖSZER pe­dig országos bontásból. Most már egyetlen vállalat méri fel az igényeket. A három vállalat közül ed­dig a FÖMAV-ra hangzott el a legtöbb panasz. Azt megér­tették az anyagbeszerzők, hogy egy-egy — jobbadán importból származó — alkat­rész időnként hiánycikk; azt azonban kevésbé, hogy miért kell a megvásárolni kívánt cikkért egy egész napot fű- tetlen helyiségben elácsorog- niok... Az AGROKER egy­szerűsítette a kiszolgálást, és fűtött váróhelyiséget nyitott kuncsaftjai részére. Az összevonás a bürokrácia annyit emlegetett sárkányát megrövidítette egy-két fejjel. Példaként csak ennyit: Ha egy tsz korábban — mondjuk műtrágyát, golyóscsapágyat és zablát kívánt vásárolni, ehhez három fedezetigazolást kellett beszereznie. Ma már egy is elég. A példaként em­lített esetben a beszerzőnek a Vörös Hadsereg úton, a Ré- kasi úton és az Űjszászi úton kellett megfordulnia — ja­nuár elseje óta csak a Rékasi útra kell elmennie. Az AGROKER élére neves szakember, Orbán József ke­rült, kit a régi gyakorlott gár­da segít munkájában. A naggyá nőtt vállalat azonban mindezek ellenére is csak akkor teljesítheti hivatását, ha ügyfelei is gondosan, az általános kereskedelmi szoká­sok szerint járnak el. Tehát: időben, pontosan, tényleges szükségleteiknek megfelelően igényelnek. Elrettentő példa­ként hadd említsünk egy — tapintatból meg nem neve­zett — vállalatot, hol az egyik felelős vezető nyolc­száz, a másik háromezer (!!) golyóscsapágyat rendelt — ugyanabból a típusból... 21,5 millió Ft értékű állami kezelésben lévő UONYOS FELTÉTELEK MELLEI? KÖTHET SZERZŐDÉST A FSlOHŰVlSSZÖVrTKíZffikKil BÍZOTT KACSÁRA, puiykÁRA KEDYEZMÍ... 12PÉNI ELŐLEG. NAPOSBAROMFI JUTTATÁS. MAGASABB ÁR !«*!> cá HIZOH LIBÁRA TÖRTÉNŐ SZERZŐDÉSKÖTÉS Eli TIK TáMMÁHT-JUTTáTÁS ÁIUUI ÁRON ingatlant értékesített az OTP Két évvel ezelőtt indult meg az állami kezelésben lé­vő kisházangaílanok értékesí­tési akciója. 1961 végéig az OTP Szolnok megyei fiókjai 922 bérleményt értékesítettek. Mint ismeretes, az állami kezelésben lévő kisebb házin­gatlanok 25 éves hosszúlejá­ratú kölcsönre vásárolhatók. A szerződés megkötésekor csak a vételár 10 + 3 száza­lékát kell készpénzben kifi­zetni, a fennmaradó hitelt pedig 25 év alatt, egyenlő ha­vi részletekben. A megvásá­rolt ingatlanok 5 évig ház­adó mentesek. Szolnok belterületén még vannak megvásárolható in­gatlanok. Eladásra várnak a Magyar u. 15., a Tisza Antal u. 10. és 16.* a Táncsics Mi­hály u. 4. és a Petőfi Sándor u. 4. szám alatti lakóházak. Vidéken az OTP járási fiók­jainál és a helyi tanácsoknál lehet érdeklődni a megvásá­rolható államosított ingatla­nokról. ftavzvszevző "jános Elmondok egy kitalált történetet, ami­nek a valósághoz semmi köze. Ezt azért bocsátom előre, nehogy valakit megsérti sek tapintatlanságommal. * Haverszerző János tsz-elnök mindig arra intette a vezetőséget, hogy felfele mindenkivel jóba kell leírni. Az ember sose tudhatja... Egyszer a járástól né­hány elvtárs vadászott a határban, majd vacsorázott a tsz-ben, utána lementek a közös pincébe. Iddogáitak, énekeltek és fejenként köszönömre elvittek a közös­ből egy-egy demizson bort. „Nyugalom, emberek!” — intette a kishitűeket és az ilyesmiben járatlanokat az elnök. „Meg­térül ez. Hát nem gondoltok a tavaszi műtrágyaelosztásra? Milyen jól lesz ne­künk majd akkor e néhány ember!” A kisebb fejcsóválókat pedig egyszerűen le­intette. Ellenek is azok a magas politi­kához! Aztán jött a vízügyis ember, s ka­pott egy üveg pálinkát a közösből. (Sose lehet tudni, hogy ez mikor térül meg víz­ben!) A biztosító embere sem ment el üres kézzé'. (Ha jön esetleg egy tavaszi jégverés, majd megszolgálja az ajándé­kot) Aztán jöttek sorra a nagyon és csak kicsit „felül” levő emberek. Jött az állat- forgalmis, a MÉH-es, betoppant sűrűn a* adóügyis ismerős. Bár súlyos költségek árán, de Haver­szerző János meleg barátságot kötött egy képárus „ügynökkel”, egy cukorgyári emberrel, több átvevővel, néhány jó tollú újságíróval (ezt úgyis kihúzzák a szer­kesztők!) egy körzeti állatorvossal, egy áramszolgáltató vállalati ellenőrrel, egy autókereskedelmi emberrel (milyen jól jön majd 5, ha a tagság személyképkocsik vásárlásába kezd) egy pincegazdasági szakemberrel, két gépállomás! igazgató­val, s így még vagy félszáz tsz-be járó etríberrel... Haverszerző Jánost m'ndenlühez bonthatatlan, szinte lírai barátság fűzte. S a baráti tábor egyre nőtt. Hiszen ilyen híre kelt: „Belevaló tsz-elnököt akarsz megismerni? Menj el Haverszerző János­hoz. Az az igazi! S jöttek újra az isme­retlenek, új beiratkozok Haverszerző Já­nos szívébe. Már a tsz-ben nem is admi­nisztráltak mást, csak a barátokat. Ré­szükre külön főkönyvet állítottak fel, s neveik mellé azt is beírták, ki mire lesz jó, ha egyszer... Teltek, múltak a hónapok* s Haver­szerző János, mint egy kincseihez ragasz­kodó fösvény gyűjtögette a barátokat. Odahaza esténként a családjának felol­vasást tartott, külön ízelgetve az ilyen „barát-ínyencségeket”, mint járási előadó, főállatvásárló stb. Hanem egyszeresak be­borult Haverszerző János felett az ég. A szövetkezetében — Iá törődött eddig az ilyesmivel — megbomlott a munkafegye­lem, társadalmi munkásokkal kellett le­törni a közös tengerit, felszedni a cukor­répát. Leromlott az állatállomány, össze­csomósodtak a bajok. Haverszerző János erről mit sem tudott. Hiszen minden nap két-három barát látogatta meg, akikkel jól eltötötte a napokat Csak hírből szer­zett tudomást arról, hogy a tagság a zár­számadó közgyűlésen valamire készül. Hogy mire. az is kiderült. Haverszerző János leváltására Szörnyűség! A vajszívű elnököt kiebrudalták a tsz-ből! — Akkor Haverszerző János sorra felkereste a ba­rátokat akik könnyezve sajnálkoztak azon, hogy manapság a szövetkezeti de­mokráciát senki sem sértheti meg. S ha már így történt, akkor bele kell nyu­godni a dolgokba. A keserűség világosí­totta meg Haverszerző János elméjét mert belevillant ez a bölcsesség: — Manapság nem elég csak a felsőbb szervekkel jóban lenni, hanem jóban kell lenni a tagsággal is..* Griff Sándor Bölcsészhallgató a cipők között * Forgatja a cigarettáját, nézi a kékes füstöt Az előbb még szenvedélyesen beszélt a terveiről: egy nagy-nagy kultúrotthon igazgatója sze­retne lenni. József Attilát idézte: „Én egész népemet fogom... tanítani”. Varga Sándor, huszonhá­rom éves. Tiszaföldváron la­kik, édesapja fogatos a Lenin Szövetkezetben. Édes­anyja és ő a martfűi Tisza Cipőgyárban dolgoznak, öt- venhétben érettségizett, je­les eredménnyel. Három test­vére van, fizetését hazaadja és egyelőre nem akar meg­nősülni. Talán ez lehetne a rövid életrajza. Ám az előbb három szót szándékosan kihagytam az idézetből: „...nem középisko­lás fokon...” Valóban, Varga Sándor nem középiskolás fo­kon szeretné valóra váltani gyermekkori álmát, ősszel beiratkozott a Szegedi Tu­dományegyetem magyar- történelem szakára. Február­ban kollokvál először. — Érettségim után ide ke­rültem dolgozni — mesél magáról. — Talán kaphat­tam volna irodai beosztást is, de nem szeretem az író­asztalokat. Aztán bevonul­tam. — Miért nem jelentkezett a gimnáziumból egyetemre? — Nem is tudom. Azt hi­szem kicsit fáradt voltam a tanuláshoz. A honvédségnél megvizsgáltattam magam és kiderült, hogy ulcusom van. Fekély... Szünetet tart. Idegesen hátrasímítja a haját. Jóképű, izmos legény. — Idő előtt leszereltem. Bánkódtam emiatt és nem érdekelt, hogy a többiek ki­nevettek. Mosolyog ő is ezen, de hirtelen nagyon komoly lesz. A betegség megváltoztatja a gondolatokat — ezt mond­ja. Korábban érdekelte a sport, sokat mászkált a fi­úkkal, szeretett inni. És egy szigorú orvos mindettől el­tiltotta. — Ö, egy cseppet sem bá­nom ám, nehogy azt higy- gye. Ügy érzem sokat komo­lyodtam. És ekkortájt hatá­roztam el magam, hogy to­vább tanulok. — Hogyan választotta a bölcsész szakot? — Sok verset írtam diák koromban. Szerettem olvas­ni, művészetekről vitatkozni. Nem volt nehéz a felvételi, megfeleltem minden kérdés­re. Azt mondja, elég könnyen tanul. Csak az a baj, hogy három műszakban dolgozik, s ez fárasztja. — Ha egy kis falusi kul- túrotthonba küldenének, az­ért az sem lenne baj. Ismer­nék minden lakost, s aki nem járna el az otthonba, azokhoz elmennék én. Meg­győzném őket, hogy olvassa­nak, olvassanak mezőgazda- sági szakkönyveket és Jókait. Kigyomlálnám a fejekből a babonát. Ügy hiszem, nem lennének nyugodalmas nap­jaim. Odahaza szép könyvtára van. Az egyetemi feladato­kon kívül sok mindent ol­vas, tanul még. Mezőgazda­ságot és technikát, verseket és politikai gazdaságtant. Mozigépész tanfolyamra jár. — Tudja, az a baj, hogy nincs egy dologhoz tehetsé­gem. Mert akkor csak azt csinálnám, éjjel-nappal. De van egy jó tulajdonságom is: hamar megértem a dolgok közötti összefüggést és ami­hez kedvem van, azt nagyon sok szívvel csinálom. A gyárról mesél. Sokan furcsállották a társai közül, hogy egyetemre jelentkezett. Ezeknek azt mondta: „Majd tanultok ti is. Legföljebb ak­kor már öregebbek lesztek és nehezebb lesz a könyvet kézben tartani”. Varga Sándor fizikai mun­kás, jobbanmondva ő is azon a futószalagon dolgo­zik, ahol a cipők felső bélé­se készül. Hívták a labora­tóriumba, de egyelőre nem megy el. — Jobb itt. Estefelé csak a karom fáradt, a fejem nem. Tudok tanulni, olvas­ni. Sok nehéz tantárgyat kell betéve tudnom és nagy szé­gyen lenne a „tök’*. •— Mit olvas azonkívül? — Beleszerettem Jevgenyij Jevtusenkóba. Ügy érzem, sok mindenben hasonlítok hozzá. Nagyon tetszett az Ország-Világban megjelent legutóbbi verse. Üjra a gyár, a munka ke­rül szóba. — Jó lenne, ha az itteni melóssrácok mindegyikében meglenne már a tudás utáni vágy. Sokkal hamarabb ér­hetnénk a húsz év végére. Varga Sanyi, Varga Sanyi, de mennyire igazad van! (benedek) IOM, ( BIZTONSÁG 1 NV U6A AlTMMOf GÉPJÁRMŰ BIZTOSÍTÁS

Next

/
Thumbnails
Contents