Szolnok Megyei Néplap, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-04 / 2. szám
1962. Január 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP S wmssmseam (, Az irodalmi színpadok tapasztalatcseréjének margójára f r SZÜLÖK ISKOLÁJA — C , , 7— Fé'éri bizonyítvány, síályaválasztási gondok Mindjárt be is mutatták egy próba lefolyását a szakembereknek. A nemrég előadott csehszlovák irodalmi esthez kapcsolódva rövid előadást hallottak a nevesebb cseh írókról, a XIX. század cseh és szlovák képzőművészetről, Dvorzsák és Smetana zenéjéről. Elhangzott egy Nezval-vers elemzése is. Mindenki nagy örömmel fogadta a sokoldalú bemutatást. A módszer tekintetében azonban vita alakult ki. iy / egyénkben kétségtelenül IVi a kisújszállási irodalmi színpad végzi a legsokoldalúbb munkát. Pontosan megtartják a próbákat, együtt járnak színházba, megtárgyalják a közös problémákat. Ankétot rendeztek a Rocco és fivérei című filmből. Amíg mindenki össze nem jön, esetleg a próbák szünetében vidám játékokat rendeznek. Ezek rendszerint ügyességi játékok, amelyek a jó mozgást szolgálják, ezzel segítve magát a színpadi munkát. A művelődési ház lelkesen támogatja őket, legutóbb Budapesten voltak színházban, ahol megnézték Az ember tragédiá-ját és a Kaukázusi krétakör-t. Természetesen a produkciókat sem hanyagolják el. Ismeretterjesztő műsort rendeztek Petőfi életéről és munkásságáról a Nagykunsági Állami Gazdaságban. Tartottak előadást a 48-as klubban és a könyvhét megnyitásán is. A színpad tagjai esetenként részt vesznek a szülők főiskolája előadásain és a családi, illetve társadalmi ünnepségeken. Terveikben szerepel nyolc rö- videbb műsor, amelyben a baráti országok irodalmát mutatják be. (Ebből kettőt már bemutattak.) j Az ankét résztvevői maguk is meggyőződhettek a) kisújiak szorgalmas, elmélyült munkájának eredményéről. Az est befejezéseképpen ugyanis bemutatták a Csehszlovákiáról készült műsort. A helyiek büszkék lehetnek rá: ilyen jól komponált, ügyes, újszerű előadást keveset láthattak még a vendégek. Bátran alkalmaz- j ták a szavalókórust, a páros > versmondást, a zenei aláfes-, tést, az epikai részek közöt-; ti lírai betétek rendszerét, j Ha évek óta állana fenn az' együttes, akkor sem produkálhatott volna tökéleteseb- j bet. A /| egyénkben immár tizenöt j IVI irodalmi színpad működik. Vannak közöttük nagy- • múltú együttesek, amelyek I nagy feladatok megoldására hívatottak — mint a szol- \ noki. Vannak egészen kéz- j dők. Nem tudnak egyformán elvégezni még minden feladatot. Egy azonban bizonyos: rendkívül fontos küldetést töltenek be a megye; kulturális életében. S hogy hivatásukat maradéktalanul betölthessék, nemcsak saját belső életüket kell kialakítaniuk, hanem minél többet kell szerepelniük a megye közönsége előtt. Ez a két feladat egyformán fontos. És nem elég hozzá csak a művelődési házak támogatása. A város és a járás kultúr- munkásainak igényelniük kell közreműködésüket a családi ünnepeken, az Ismeretterjesztő előadásokon. Így lehetnek csak azzá, aminek szánták őket: a szocialista kultúra hatásos terjesztőivé. Hernádi Tibor * A párt kiadványaiból is többet vásároltak, mint a korábbi években 1 957—58-ban kezdődtek azok a kísérletek, ame- yek egy új műfaj meghono- ítására irányultak. A cél: az irodalom, a zene megsze- ettetése magas színvonalon, ömegeknek szólva. A kirobbanó hatalmas siker talán még a kezdeményezőket is meglepte. A gyorsan szaporodó új együttesek, az irodalmi színpadok széles körben népszerűekké váltak, nert a szép szót változatos módszerekkel, a zene, a pan- omim, a bábozás és más művészeti ágak bevonásával evés technikai eszközzel gyorsan és hatásosan tudták tözvetíteni. A kezdeti útkeresések — ás útvesztések — után kialakult az irodalmi színpad elenlegi formája, amely most már mint szabályosan elismert művelődési ágazat áll a szocialista kultúra szolgálatában. Mi is tulajdonképpen az irodalmi színpad? Az irodalmi ismeretterjesztés sajátos — komplex — eszköze, amely a szó, a zene, sőt utóbbi időben a film segítségével népszerűsíti az irodalmi alkotásokat, külön erre a célra alakult együttesek útján. Kamaraműfaj, nem tűri a nagy tömegeket a színpadon, sőt inkább a dobogó a hazája, mint a színpad. Ennek köszönheti mozgékonyságát, azt a képességét, hogy rögtönözve, tsz-tanácstermek- ben, tanyaközpontokban, üzemek műhelycsarnokában is sikeresen kelt illúziókat, ad jó műsort. Nem volt könnyű az útkeresés. Sokáig tartott, amíg az egyes színpadok vezetői rájöttek, hogy nem elég néhány verset „összedobni”, hanem a műsorokat körültekintően meg kell szerkeszteni ahhoz, hogy megfelelő hatást érjenek el. Ott még természetesen nem tartunk, hogy minden irodalmi színpad a legjobb feltételek mellett, a legtökéletesebb módszerekkel dolgozzék. Sok helyütt gyenge, formális még a belső élet, nem fordítanak mindenütt kelló gondot a tagok politikai, kulturális nevelésére. A műsorok „verejtékszagúak”, nem használják elég bátran a rendelkezésre álló eszközöket, például a vetítést, az aláfestő zenét stb. Egyes színpadoknál viszont túlsúlyba jutnak a formalista elemeli Ezért tarthatott volna igen nagy érdeklődésre számot a megyei népművelési tanácsadó által rendezett tapasztalatcsere az irodalmi színpadok vezetői számára Kisújszálláson. Azért csak „volna”, mert az érdekelteknek éppen egyharmada vett részt rajta, ami a rosszul választott időponton túl a meg nem jelent vezetők közömbösségét, sőt értetlenségét bizonyítja. A megjelentek számára viszont igen sok tanulságot tartogatott az egésznapos — kicsit túl is zsúfolt — program. A résztvevők betekinthettek a megye talán leg- !ntonzívebb életét élő együttsének mindennapos életébe, végignézhették egy igen magasszínvonalú produkciójukat. És ha akadtak vitatott részek a módszerekben, összképében jó csoportot ismertek meg a vezetők, rendezők, kulturális munkások. Ami a belső életet illeti, kétségtelenül érdekes, sokoldalú programot valósít meg ez a fiatal együttes mindennapos munkáiéban. Földesi Éva, a kisúiszállási irodalmi színpad fiatal vezetője beszámolt ez eddigi eredményekről. nehézségekről. Elmondotta, hogy egy-egy próbán nemcsak a helyes légzéssel, a hangsúlyozással és egyéb technikai kérdésekkel foglalkoznak, hanem helyzet- gyakorlatokkal és megbeszélik a következő műsort is. *■ Mit mutat e0V év mérlege? Erre a kérdésre kértünk választ Kalmár Gábor elvtárstól, a Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltségének vezetőjétől. — Mielőtt a kérdésre válaszolnék, hadd említsem meg, hogy terjesztési munkánkat a megyei párt vb. 1958 július 8-i határozata szellemében végeztük. Az volt a célunk, hogy valamennyi Párt alapszervezettel kapcsolatot teremtsünk. S biztosítsuk, hogy a propagandaanyag terjesztését a pártmunka szerves tartozékának tekintsék. Ma már elmondhatom, hogy a megyei, járási és városi pártbizottságok munkatársainak segítségével elértük: valamennyi pártalap- szervezettel kapcsolatunk van. 1958-ban mindössze 210 párt alapszervezetben terjesztették a kiadványainkat, 1961- ben pedig több mint 600 alapszervezetben. E munka megbecsülését tükrözi, hogy tavaly több járási, városi — így a jászberényi járási, a Szolnok és Túrkeve városi pártbizottság vb. ülésen tárgyalta a propagandaanyag terjesztésének tennivalóit. Az alapszervezetekben egy- egy vezetőségi tagot bíztak meg e munkával. — Mindez azt eredményezte, hogy 1961-ben az alapszervezetek 678 000 forintot fizettek be propagandaanyagért. A visszáru az 1958. évi 70 százalékkal szemben most mintegy 10 százalék. S ez sem a párt kiadványokból. pl. Pártélet, Társadalmi Szemle, stb. maradt meg, hanem az eladásra kiadott szépirodalmi és ideológiai könyvekből. — Az 1961 évi mérleg azt is mutatja, hogy most többen tanulnak, mint a korábbi években. Ezt szintén számadattal bizonyítom: 1960-ban 270 000, tavaly pedig 330 000 forint értékű okijiüiios MZil Május 7 és 21 között rendezik meg az 1962. évi can- ! nesi filmfesztivált. A vezetőség tervei szerint jövőre sok-! kai szigorúbb minőségi válogatás alá vetik a filmeket, mint eddig. j * Egy újságíró kérdésére — Chaplin beszámolt további filmterveiről és elmondotta, hogy két érdekes forgatókönyvet írt: az egyik filmben Napoleon, a másikban Eisenhower tábornok szerepét ját- szaná. Egyelőre még nem döntötte el, melyik filmet készíti el elsőnek. „Az egyik szerephez túl kicsinek, — a másikhoz túl nagynak érzem magamat” — mondotta Chaplin. * A jövő évben Lengyelország területének közel 70 százalékát látja el a televíziós hálózat. A tavalyi évhez ké-, pest 30 százalékkal nagyobb; területen lehet majd fogni a televízió adásait. Míg 1931- ben a televíziós vevőkészülékek száma 60 ezer körül volt, 1962 végéig ez a szám több mint 90.000-re emelkedik, j • Egy európai-thaiföldi közös régészeti expedíció, amely a1 thaiföldi Kwai-folyó környé-i kén végez ásatásokat, a neo- 1 lit korból származó emberi csontvázakra és kőszerszámokra talált. Feltételezhető, hogy a csontvázak és a megtalált tárgyak az emberiség legősibb civilizációjának maradványai. • Femandel, a világhírű francia színész, aki most forgatja 100. filmjét, annak az óhajának adott kifejezést, hogy 30 éves Frank nevű fia ap)a nyomdokaiba lépjen és szintén filmszerepeket vállaljon. Az apa szerint az ifjú Fernande! annyira hasonlít hozzá, hogy senki sem tölthetné be jobban az utód szerepet. A fiatalember jelenleg egy hanglemezcég művészeti vezetője, b egyelőre habozik pályát változtatni. Néhány j havi gondolkozási időt kért édesapjától, addig dönt, hogy' hajlandó-e Femandel Il.-kéut élni. I * A nyakkendő, mint ruha-! darab először Franciaországban jelent meg XIV. Lajos idején. Az egyik század kato-; nái fehér szalagot viseltek aj nyakuk körül, hogy védjék' magukat a hidegtől, a széltől és a portól. Európában a XIX. század elején a nyakkendő megkötésének 40 módját ismerté«, közöttük a „melankólikus”, a „tragikus”, a „matematikus”, a „polgári”, a „vidéki”, a „gőgös” stb. nyakkendő-csomókat. * Első ízben került idén kiosztásra az 5000 márkás „Grimm Testvérek”-díj, amelyet Nyugat-Németországban a modern meseirodalom és a gyermekszfnház eredményeinek jutalmazására alapítottak. A díjat dr. Ludwig Berger író és rendező kapta meg Goethe: „Hermann és Dorothea” című eposzának dra- matizálásáért és színrehozá- sáért. Színházi hírek A Művelődésügyi Minisztérium nagyösszegű jutalomban részesítette a Szigligeti Színház együttesét, a Pesti emberek előadásáért. * Megkezdődtek Sólyom László—Eisemann Mihály „Nőgyűlölő” című zenés vígját*-, kának próbái. A darabot először a Szigligeti Színház mutatja be. * Január 12-én a „Stuart Márta” premierjén az előcsarnokban Fehér Miklós díszlet- tervező és Vágó Nelly jelmeztervező munkáiból rendezne k kiállítást. AZ UTOLSÓ félévi bizonyítványok ' kiosztásának idején időszerűvé válnak a fiatalok pályaválasztási gondjai. Szülő és diák egyszerre teszi fel a kérdést: mi következzék ezután? Nos, az általános-, vagy a középiskola padjait elhagyó diáknak pályát kell választania. Vannak előrelátó szülők és fiatalok, akik erre a fordulatra már jóval korábban felkészültek. A döntés azonban nem könnyű. Minden szülő azt szeretné, ha a gyermeke életútja síma lenne. Ez nagyon természetes. A pályaválasztásnak mindenképpen a realitásokhoz kell igazodnia. Az általános iskola nyolcadik osztályából kikerülő tanulók esetében két véglet a gyakori. Az egyik: a szülő semmiképpen nem akarja továbbtaníttatni a gyermekét. A másik: mindenáron erőszakolja a továbbtanulást. Sok az olyan szülő, aki azt akarja, hogy a gyermeke mennél előbb kereső legyen. Ezek a szülők még a jó előmenetelő gyermek további iskoláztatásával sem törődnek. Ez helytelen álláspont, mert minden arra valóban rátermett gyermeket taníttatni kell. Ez nem jelenti és nem jelentheti a fizikai munka megtagadását. Államunk kulturális politikája arra törekszik, hogy a fizikai dolgozók mennél nagyobb százaléka érettségizett szakmunkás legyen. Szocializmust építő társadalmunkban a jobban kvalifikált dolgozóké a jövő. A gyermekek adottságaival mindenképpen számolni kell. Ezért nem helyes az, ha a szülő a gyenge előmenetelő gyermekét valósággal rákényszeríti, hogy középiskolába járjon. Ha a gyermekben jelenleg még nincsenek meg a kellő adottságok — a szorgalom, a hajlam, az akaraterő —, akkor középiskola helyett azonnal a hajlamainak és érdeklődési körének megfelelő szakmában keresse jövendő boldogulását. Ha a tanulni semmiképp nem akaró gyereket a szülő mégis a középiskolába kényszeríti, számolnia kell azzal a következménnyel, hogy a gyermeke eredménytelenül tölt el további négy esztendőt az iskola padjaiban, s végül számottevő időveszteséggel választ neki megfelelő szakmunkát. A MUNKA és a munkahely igen nagy nevelő. Számos példa bizonyítja, hogy a szakmunkássá fejlődő, korábban gyenge szorgalmú vagy figyelmetlen ifjúban később felébred a továbbtanulás vágya. Egyáltalán nem vét tehát a szülő a gyermek ellen, ha az általános Iskola után szakmunkára adja. Ha az ifjú a szakmai képesítést már megszerezte, a munkahelyén belül az illetékes fórumoktól mindig megkaphatja a segítséget továbbtanulásához. Ez azt jelenti, hogy a dolgozók iskolájában megszerezheti a középiskolai végzettséget. Az általános műveltség gyarapításának a mi rendszerünkben nincs semmi akadálya. Az általános iskolából középiskolába iratkozó ifjak — iskolarendszerünk reformja révén — az érettségi bizonyítvánnyal együtt szakmai képesítést is szerezhetnek. Ilyképpen a hároméves iparitanuló iskolásokkal szemben mindössze egy évvel később jut szakmai képesítéshez — de már az érettségi bizonyítvánnyal együtt. Ez igen előnyös a tanuló ifjú számára. Az általános iskolák vezetői készségesen tájékoztatják a szülőket arról, hol van lehetőség arra, hogy gyermekük olyan középiskolába kerüljön, ahol az érettségivel együtt szakmai képesítést is kap. Ez a képesítés az úgynevezett 4 + 2-es tanítási) gimnáziumokban érhető el. Persze, a középiskolát végző tanuló, ha azonnal kenyérkereső pályára megy, később — amikor felébred benne a vágy a továbbtanulásra — minden különösebb nehézség nélkül beiratkozhat az egyetemek esti tagozatára. Itt a nappali tagozat hallgatóival teljesen egyenértékű diplomát szerezhet. ! AZ ÉRETTSÉGI előtt álló diákok rendszerint már az év elején tudják, milyen pályára szeretnének menni. Igen sokan egyetemre pályáznak. Ez örvendetes jelenség. De sokuknál nincs meg a kellő alap a tovább tanuláshoz. Ez. önmagában nem lenne végzetes híbá, ha a szülők egy része nem akar- j ná minden áron egyetemre I juttatni a gyermekét. Ezek j a szülők talán lebecsülik a : fizikai munkát, ami semmiképpen nem helyes. Két ok- ; bői sem az. Helytelen, mert j társadalmunkban a fizikai ! munka becsülete nemcsak j megvan, hanem folyamato- ' san növekszik is. A kommunizmus építésének történel- j mi időszakában már nem [távoli lehetőség a fizikai és szellemi munka közötti válaszfalak leomlása. De már az adott időszakban is minden érettségizett diák egyetemi tanulmányokat végezhet és diplomát szerezhet, ha tisztességgel helytáll a ter- I melőmunkában és nincs kifogása az emberi magatar tás ellen sem. Az ilyen fiatalok az esti egyetemeken ugyanolyan képesítéshez juthatnak, mint azok, akik érettségi után nyomban egyetemre kerülnek. Számos példa bizonyítja azt, hogy a munka területén megembe- resedett, korábban gyengén tanuló ifjú később megváltozik, s jó eredménnyel tanul tovább. Általános tapasztalat, hogy az iskola padjait elhagyó fia- italok közül sokan kíváhk'öz- i nak az úgynevezett „jó! "fi- [ zető” pályára. Ma már ke- i vesebben rohamozzák az or- ! vosi egyetemet, mint korábban, de többen pályáznak a műegyetemre. A gondos szülőknek tudniuk kell, hogy minden szakmában vannak jól keresők és kevésbé jól keresők. Ez nem annyira a szakmától függ, mint inkább az egyén rátermettségétől, szorgalmától, tanultságától. Nem egy példa bizonyítja, hogy közepesen tanuló diákból Igen jól kereső újító lett a maga választotta és kedvére való szakmában. A „divatos” szakmákról már sok szó esett. Divatos szakma változatlanul az elektrotechnika. Egy adott gimnázium 17 végzős tanulója közül az iskolaévben 16 akar elektrotechnikus lenni. Itt megint csak a „jól fizető” pálya vonzásáról van szó. Csakhogy a népgazdaság érdekei és lehetőségei is közrejátszanak abban, mennyi fiatal helyezkedhet el egy- egy szakma területén. A PÁLYAVÁLASZTÁS gondjaival viaskodó ifjút a tanárnak, a szülőnek és az illetékes társadalmi szerveknek segíteniük kell. Az a feladat, hogy ráneveljék az ifjút a reális lehetőségek felismerésére és a helyes pályaválasztásra. Semmiféle konfliktus nem keletkezik ott, ahol a szülő és a diák egyformán jól megérti, hogy a mi társadalmunkban a dolgozó ember boldogulásának korlátlanok a lehetőségei. Nem „kilátástalanság” várja a mai fiatalt az iskola elvégzése után. És „be sem skatulyázzák”, mert a tehetség, mihelyt megnyilatkozik, szabadon érvényesülhet. Fontos esemény a pályaválasztás az ifjú életében. És örvendetes is, feltéve, hogy a döntés a mi egészséges társadalmunk erkölcse szerint történik. Az egyén boldogsága nem azon múlik, milyen diploma van a kezében, hanem azon: jól megállja-e a helyét a magaválasztotta munkahelyén, elősegíti-e a szocializmus s ezt követően a kommunizmus felépítését! Dr. D. P, tatás! anyagot vásároltak meg a párttagok és a pártonkívüliek Milyen könyv, vagy kiadvány iránt volt nagy érdeklődés? — Ez fogós kérdés, de most még sem nehéz rá válaszolni, mert vitathatatlanul „A kommunizmus építőinek kongresszusa” című kiadvány viszi a pálmát. — Alig fejeződött be az SZKP XXII. kongresszusa, máris sokan érdeklődtek: mikor jelenik meg könyv alakban e történelmi jelentőségű kongresszus anyaga. Az első kiadásból 2 600-at küldtünk az alapszervezeteknek, s a további igényeket is ki tudjuk elégíteni. Mi a tervük az új esztendőben? — 1962-ben is a terjesztési munka további javításáért dolgozunk. Főleg a mező- gazdasági jellegű pártalaps tervezetekben n c kívánnivaló e téren, de általában is azt a feladatot tűztük magunk elé, hogy minél több párttaghoz és pár- tonkívülihez eljuttassuk pártunk folyóiratait, kiadványait. Ennek valóraváltásához az idén is kérjük a pártbizottságok és alapszervezetek segítségét, hogy az esztendő végén a jelenleginél is nagyobb eredményekről adhassunk számot.
