Szolnok Megyei Néplap, 1961. december (12. évfolyam, 283-308. szám)

1961-12-17 / 297. szám

1961. december 17.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

kikedés, italozás, züllött isme rősök. Itt élt Gyurka. S am délelőtt tanult a gyáriaktól az ipari iskolában, azt dél után, este százszorosán tönk retették otthon. Otthon? amikor meghalt tavasszal a édesanyja, a gyáriak elht lyezték a munkásszálláson ..

Ennek a munkásszállásnt az egyik ágyán beszélgetünk már hosszú ideje.

— Mennyit keresel?

— Ezemégy, ezerhat. D most beteg voltam.

— Mi bajod van?

— Gyomorfekély. De ki Írattam magam. Nem szert tek feküdni.

Valóban, tizenkilenc éve korban szörnyű dolog az ágy ból vágyakozni a világ után amelyet talán csők a rosszab bik oldaláról ismer.

Kérdések az életről

— Segítettek rajtad eddi■ a Papírgyárban?

— Tanítottak Gépkezelő é gépjavító vagyok.

— Félsz az élettől?

— Minek féljek? Tudó dolgozni...

— Régen?

— Mikor gyerek voltam sohasem tudtam, mi lesz ve lem holnap.

—» Iszol?

— Már nem. Eddig sem • magam kedvére ittam

— Udvarolsz valakinek?

— Szeretek egy kislány’ öt fogom feleségül venni.

— Barátod van?

— Egy. Nem szeretem galerit. Tudja, a menhelyen.

— Kit tisztelsz?

— Vfgh bácsit, aztán Zsar nai bácsit... Segítettek rajtam.

Ügy látszik, már ismeri a- élet „jó oldalait” is. A szerel met, a barátságot, mások tisztelését.

— Milyen terveid vannak

— Katonatiszt aeeretné! lenni.

Ka kell százegyszer is..

Tizenkilenc éves. Minder jassz szót ismer. Szeret táncolni. Néha az idősebbek ie intik a jókedve miatt Olyan kor valóban megrándítja vállát. De melyik fiatalembe viselkedik ebben a korbai másként? S akik vele dolgoz nak, a közelében élnek, n» feledjék: olyan terhet hőre magával, ami néha ötünknél- is sok volna...

És még valami. Az egyi mérnök — csupa jóindulatba

— a következőket rnondt, „Kratzert .egyenesbe jutta’ tűk. Százszor segítettünk mái rajta. Most nincs vele különösebb baj. De ha legközelebb valami disznóságot esi nál... Hát kérem, a mi tü relmünknek is van határa;’

Nem tudom, egyezik-e véle ménye a gyár többi vezetőjével? De emberi sorsokról csa1- orvosi szívvel lehet dönteni Sohasem lemondani! Kráterral most semmi baj sincs Vigyáz rá a KISZ (talán més többet is tehetnének érte!), < szakszervezet, a párttitkát De ha holnap valami „dis/ Dóságot” csinálna, a türelem- oek ne legyen határi.. És n< Eéljenek attól, hogy visszaé1 i gyáriak jóindulatával. Igazolásul hadd álljon itt párbeszéd:

— Ügy érzed, hogy van lei

lönbség közied és a töhh- húszéves között?

— Nem. Olyan vagyok nint mindenki ... Csak nejem nehezebb. Senkim sincs

Valóban, Kratzer Gyúr’ ugyanolyan fiatalember, min" nindenki más ebben az or- izágban. Csak neki még nine? tóvá hazamennie. Még nine- izekrénye, ahová azt a negyven könyvet kitehetné a bőröndjéből. Neki csak a koi- ektíva barátsága, tanács», imbersége marad ... De most evelet írt a honvédelmi mi- lisztemek. Szeretne katona iszt lenni. Egv még nagyob1" :ollektíva tagja. Bízunk bérié, hogy terve sikerülni fos És akkor nem lesz többé Kratzer-ügy”, és úgy fog rév- ►e érni. hogy a papírgyáritV- s ügyének ismeretében má ok is —- szeretnék.

Benedek István

; volt. amikor meghalt a mama.

Maga elé néz. Igen, ha magunkról vallunk, befelé fordulunk.

— Nevelőapám újra nősült. Aztán az új muter elzavart... (Bocsánat, kedves olvasó, szó szerint írom a szavait. Az

: örökbefogadó asszony még I „mama” volt!)

j Zűrzavaros élet A második j és egyben mostoha mama •)

| Vöröskereszt segít ésével ki- I nyomozta a szülőket, akik Szolnokon éltek. Tőlük a gyerek szökött meg. Ezután két év javítóintézet Kalocsán. Közepes eredménnyel végezte el a nyolcadik osztályt Amikor visszakerült Szolnokra, a Vöröskereszt elhe- . lyezte a Papírgyárba.

Testvérek kozott

Üjabb cigarettára gyújt. Lesütött szemmel meséli tovább az életét, mintha ő szégyellne magát mások vétkeiért

! A gyárban testvérek közé ; került. Vígh bácsi, a személyzetis, sokat beszélgetett vele és sokat segített rajta. Ipari tanuló lett és négyes eredménnyel szakvizsgázott

— Szeretek tanulni — mondja és mosolyog, de aztán még hozzáteszi: — ha hagynak.

(Vígh bácsi szavai jutnak az eszembe. Ahol Gyuri azelőtt lakott, az mindennél rosszabb volt. Állandó veszea Jászapáti indre Tsz

Őszi mélyszántásunk 927 kh, szántatlan területünk nincs.

Mind a gépállomás kihelyezett brigádjának tagjairól, mind szövetkezeti parasztjainkról elmondhatom: olyan szorgalommal, sikerrel dolgoztak, mint termelőszövetkezetünk fennállása óta még sosem.

Miháli László elnök.

Csintó Miklós

párttitkár.

magáét a mi mozdulatlan ■ poharainkhoz. Egy idő után azonban elcsendesedik ő is. A feje félrebillen, a szeme lecsukódik és szépen elszen- - deredik az öreg. Én, aki; szemben ülök vele, mindezt; látom, de Balázs bácsi, aki ; közelebb húzta hozzám a; széket, rézsut ül és csak rám < figyel. A.kkor ocsúdik csak; fel, amikor egy jó idő után,; megint eszébe jut, hogy tölt- J sön a poharakba. Az alvó j embert látva azonban meg- J áll kezében az üveg. J

— Ez elaludt — rebben; riadtan a kiáltása és kicsit ] bűntudatosan előbb rám, az- J tán a falon ketyegő órára 1 néz. Pedig itt az etetés ideje, i

Valóban szinte észrevétle- < nül elfutott a délelőtt és etetni kellene a jószágokat. ] Ám Feri bácsi, a jószággon- j dozó alszik és a jócskán 1 megfogyatkozott pálinkás- ! üveg azt mutatja, hogy nem 1 is nagyon érdemes ébreszt- i getni. Tanácstalanul topo-1 gunk, kicsit bűnösnek érzem 1 éri is magam, de szerencsére Balázs bácsi hamar feltalálja magát. j

— Majd én elmegyek etet- < ni. Helyettesítem a szomszé- < dot — mondja határozottan. «

NINCS JOBB megoldás,; nem is tiltakozom. Balázs« bácsi a konyhában sürgölő-J dő asszony gondjaira bízza J az alvó embert és aztán már J megyünk is a sáros úton, a ] távoli major felé. Egyszerre] azonban váratlanul megszó- • lal a házigazda: J

— Azért az embereknek ne í szóljon titkár elvtárs. Mond-J ja azt, hogy szabadnapot en- J gedélyezett Ferencnek. Nem \ akarom, hogy kifigurázzák. J aztán megharagudjon rám * és máskor ne jöjjön hozzám. j

Nincs mit tenni, cinkosan J kacsintok és közben arra * gondolok, hogy ennek az t öreg tanyai parasztember- * nek nemcsak a bora és a » pálinkája, hanem a szíve is 1

jó. Z

Gyuri ruhában alszik az ágyon. Éjszakai műszakban dolgozott. Könnyen ébred a költögetésre, felül, megigazít ja a nyakkendőjét, s egy népszerű színész mosolyával fordul az újságíró felé:

— Kérdezzen...

Rágyújt, hosszan, mélyen.

szívja le a füstöt.

I — Bemutatkoztam már? —j kérdezi és kicsit rekedt a1 hangja. Aztán megmondja a. nevét: Kratzer. Csak így. j

Amikor a gyár irodájában róla beszéltek, nem ilyennek képzeltem. Tizenkilenc éves. jóképű, stramm srác. Kicsit : furcsa is, hogy élete, sorsa I „üggyé’ dagadt. A bemutatkozáson egyelőre csak a ne- i vét érti. De később kinyílnak i benne a szavak...

Ezerkilencszáznegyvenhá- romban született Szolnokon.' Élete ötödik éjszakáján már ' a városi menhelyen ébredt i fel, s csak a gondozónő tudta.

; hogy miért sír olyan keserve , I sen. Itt tanult meg járni, itt' ízlelgette a szavakat, de a • szót, a legeslegelsőt sohasem 1 mondhatta ki...

Egy zűrzavaros életrajz

A háború után egy gyerme- i küket vesztett pesti munkásházaspár örökbe fogadta. Nevelő szüleitől nevet kapott és túláradó szeretetek Iskolába járt, élte a külvárosi lurkók vidám életót Már hatodikos

Helytállt ; Ve»emi E

Termelőszövetkezetünk gaz- ' dái, kommunistái, gazdasági és pártvezetői nevében jelentjük, hogy közös gazdaságunk minden őszi mező- gazdasági munkát maradéktalanul elvégzett. Mű trágyázott területünk 798, istállótrágyázott földünk 265 kh. Kukoricaszárat 180 holdról sílóztunk. 120 holdon cukorrépaszedést és szállítást, 12 holdon takarményrépaszedést és szállítást teljesítettünk.

meg kevesebb is fogy — fordítja megint tréfára a szót.

BALÁZS bácsinak talán még a lelke legmélyén sincs tiltakozás. Mindent megtesz ő, csakhogy maradjunk és szóval tartsuk. A pálinkánál meg a bornál sokkal jobban érdekli őt az, hogy mi van a majorban, ahol az istállók, meg az ólak vannak. Még arra is kíváncsi, hogy hány kismalac született, mióta nem járt a majorban.

— A ma éjjeliekkel együtt pontosan huszonkettő — tájékoztatja készségesen Feri bácsi.

— Hány anyától? — tudakolja tovább a gazda és megint tölt. Nekünk bort, Feri bácsinak pedig pálinkát.

— Háromtól — hangzik a pontos válasz. — Egy elő- hasinak hat, a másik kettőnek meg mintha csak összebeszéltek volna, nyolc-nyolc van. Szép, egészséges valamennyi.

— Aztán nem nyomtak agyon egyet sem az anyák — kíváncsiskodik tovább a házigazda.

— De nem ám! Ott vir- rasztottam egész éjjel az ólban — válaszol Feri bácsi

önérzetesen.

MELEG VAN a szobában, hevít az ital is és látom, hogy karcsú Feri bácsinak ugyancsak színesedik a képe. Az éjjeli virrasztás fáradsága most kezd kiütközni rajta. A szeme egyre szaporábban pislog, egyelőre azon- i ban más nem történik. A gazda töltöget, Feri bácsi i rendületlenül iszik és a szövetkezet dolgairól lassan a ; politikára terelődik a szó. Itt < azonban már én vagyok a kérdések céltáblája és be- ' vallom nem esik nehezem- i re a beszéd. Annyira bele- i melegszünk, hogy a poharakról is elfeledkezünk. Csak ; Feri bácsi koccintja néha a ;

— Jó ez a bor Balázs — csettint a nyelvével elégedetten és kényelmesen hátradől a fal melletti lócán.

— Jó — hagyja rá a házigazda, aztán még hozzáteszi: — Csak nem lett belőle valami sok. Az idén inkább a pálinka ütött be.

— Miért? Az is van? — kapja fel a fejét Feri bácsi.

— Van bizony, majdnem annyi, mint bor — válaszol a házigazda. — Az összes szilvát pálinkának főztem ki.

— Aztán az is van ilyen jó? — tudakolja tovább a vén imposztor és végre elérti a gazda is a nagy érdeklődést.

— Van hát — bizonygatja. — Megkóstolod?

— Ha megkínálsz, igen — mosolyog szendén az öreg, de én tudom, hogy nagy barátja ő a pálinkának is.

Nem is kell sokáig várni a kóstolóra. Balázs bácsi eliramodik és kisvártatva mór jön is vissza a kamrából és hozza a színig telt üveget. Aztán sietne pohár után, de Feri bácsi megállítja.

— Ne szaporítsuk a mo- satlant, hé, még megharagszik az asszony — mondja nevetve. Jó lesz ez a pohár is — markolja meg azt, amiből a bort itta. Balázs bácsi ráhagyja, tölt, aztán mi borral, Feri bácsi pedig pálinkával koccint és iszik. Mi ketten keveset, de Feri bácsi megint fenékig.

— Erinek se kell cégér — törli aztán kétfelé a bajú- szát. — Én mellette is maradok. Jobb ez ebéd előtt,

* VÉGTELEN csend van

• ilyenkor télen a pusztán és | ez a némaság rátelepszik | egy kicsit az itt lakó embe- 5 rek lelkére is. Az utak i sártengerbe vesztek, vendég

1 ilyenkor ritkán vetődik a J tanyákra és bizony furcsa í ez a társtalanság, a szóhoz

* szokott embereknek. Mert ma % már a tanyai emberek is

• hozzászoktak egy kicsit a

2 szóhoz. Amíg volt tennivaló «a határban, nem voltak *■ egyedül. A közös munka i együtt járt a közös szóra- t hozással, meg a naponta is♦ métlődő eszmecserékkel. Hírt | hallottak egymásról, a világ j dolgairól, de most, hogy hi♦ degbe, meg ködbe merült a | táj, mindennek vége. Kísért

• a régi, magányos élet emlé- t ke, s az emberek nagyon } vágyakoznak beszélő társ $ utón.

I örül, nagyon örül hát Bár- J sony Balázs bácsi is, az idős | tanyai parasztember, amikor Jegy hideg téli délelőttön vá- I ratlanul betoppanunk hozzá J Karcsú Ferenccel, a szövet♦ kezet állatgondozójával. Nem ! is kérdi jövetelünk célját, í egyenesen a tiszta szobába J tessékel bennünket és sza- J lad a kamrába borért. Én j nem vagyok borissza ember, J és erre gondolva, meg illen- J dőségből is, tiltakozom egy « keveset. Ám a gazda rá sem

* hederít. Hozza a bort és «Karcsú Feri bátyámnak bi- í zony egyből kifényesedik a

* képe. Tréfás kedvű, borivó c ember ő és miután össze- »koccannak a poharak, egyből

* fenékig issza a magáét.

' jfk. 'S

BALLAGÓ LÁSZLÓ: L

VÁRA (LAN VIHDÍQSX.

á KRATZER-ÜGY

Hasznos

kísérletek

Az Alföld egyik legnevesebb kutatóintézetében, a Nagykunsági Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben megkezdték a kukoricakapálási és lucernatermesztési kísérletek összegezését. A tiszán- ; túli rétiagyag talajokon vég- . zett kukoricakapálási eljárásaik azt bizonyítják, hogy a kapálásnak majdnem teljes , egészében csak gyomirtó sze- i repe van. Az idén végzett nyolc kísérletük igazolta az előző évek megállapításait, amely szerint a nem kapált, de gondos felszíni gyomirtásban részesített parcellák ter- I mese azonos volt a kapált : parcellák termésével.

1 A talajnedvesség és tápanyag vizsgálatok eredményei is azt mutatják, hogy a i kapálásnak nincs lényeges hatása a talaj víz- és táp- ! anyag-gazdálkodására. Kísér- ; leteik során megvizsgálták a

■ vegyszerek hatását is. Itt arra a megállapításra jutottak, hogy a vegyszerezett táblák termése nem érte el a kapált vagy felszíni gyomirtásban

í részesített parcellák termé- í sét. Ez azt mutatja, hogy a j szer, vagy annak alkalmazá- ! sa még nem a legtökélete- I sebb, így tehát a jövő évben a vegyszerek hatékonyságának fontosságát kutatják.

Az aprómagtermesztési ki- ’ sérleteik során főként a lu- ! cérna maghozását vizsgálták, j Az eddigi eredményeik azt bi■ zonyítják,'hogy a széles sor- ! ban vetett maglucerna biztosabb és magasabb termést ad, mint a sűrűsoros termesztési mód. Kísérleteik szerint a 60x25 centiméteres, ikersoros 30 centiméterre csokrosí- tott módszer adta a legmaga| sabb termést. Ezeket a kísér- [ leteket a jövő évben tovább folytatják, hogy pontosan megállapítsák a sortávolságok nagyságát és a vetőmag mennyiségét.

Tudunk mi szövetkezetét, ahol eféléért „ugrik” néhány munkaegység... Nálunk nem. Ügy találtuk, többet ér a jószó, egy kis négyszemközti beszélgetés.

— A jószó hallatán ne gondolj prédikációra. Arra, köztudottan, a ló sem indít. De ha annak a gondozónak megmagyarázom, hogy egy ötszázas falkánál az etetés egyszeri elmulasztása munkaegységenként mindenkinek egy forintjába kerül — megérti és etet rendesen. Megírhatod nyugodtan, hogy idén ötszáz hízót adunk le; tavaly százhússzal szégyenkeztünk. Sertéseink nyolc- hónapos korra érik el a 100 —100 kilogrammos súlyt; a baromfiak kilenc hétre az egy kilogrammot. Ha érdekel, a „trükköket” Tekes Lajos állattenyésztési agro- nómus szívesen elmondja.

— A kertészetet meg elfelejtettem... Arra a nyolcvan holdra 625 000 forintot terveztünk, s levettünk róla egymillió-kétszázezret. Okos ember volt, aid a paprikát, paradicsomot, expresszborsót kitalálta.

— Forintra nem tudom,

mennyiért építkeztünk ebben az évben; de azt naponta látom, hogy új épületek bújnak ki nálunk a földből. Ezek hozzásegítenek bennünket ahhoz, hogy jövőre még eredményesebben gazdálkodhassunk; ám — merő vélet- lenségből — az sem kerül rólunk a köztudatba, hogy mi csak osztani tudunk, de gazdaságunkat fejleszteni nem...

— No, megvolnánk. Rakosgasd össze, amit hallottál, ez már a te dolgod. Egy kevéske kisüstit?...

öz Csaba, a Tiszakanyar Tsz növénytermesztési agro- nómusa illatos, olajoscslllogá- sú pálinkát tölt egydecis pohárba. Ennyi a vezsenyi kupica; illő meginni az eddigi sikerekre és a joggal várható továbbiakra.

— borváró —

— Kezd, amivel akarod fejezd be, amivel akarod ez a te dolgod. Az újság ból csak olvasáshoz értek az íráshoz nem is konyítok Az én dolgom a termelés.. Ezért is lila az orrod; meri véletlen, hogy nap ' közber itthon találtál. Csak esténként szoktam begyújtani.

— Talán érdekel egy ki; „történelmi visszapillantás” Újévkor lesz egy éve, hogy a tízesztendős Tiszakanyai egyesült a fiatal Hunyad Tsz-szel. Az előző évet f régi gazdaság majdnem kétszázezer forintos mérleghiánnyal zárta; de nem működött sokkal több sikerre' a Hunyadi sem. Igaz, otí nem volt mérleghiány, dí kevesebbet ért a munkaegység. Persze, az ellenkezőit lenne csodálatos egy olyar szövetkezetben, hol egy é\ alatt öt vezetőség „irányított”.

— Itt, a Tiszakanyarbar, nem volt ennyiszer őrségváltás; de az egyszeri indokoltnak mutatkozott. Augusztus derekán került Ide Pestről főkönyvelőnek Horváth Sándor, Hékről párttitkárnaR Varga Árpád. Hékit választottak elnöküknek is a gazdák: Détár Mihály személyében. Szívbéli kommunisták, párttagok mindhárman Lehet, kell tanulni tőlük a pártonkívülieknek, de * párttagjelölteknek is, mini magam... Tudod, mit? A régebbi vezetőség hibáiról ne beszéljünk. Aki vétett, azl megfeddették; aki nem tudotl helytállni, adottságainak jobban megfelelő munkakörbe helyezték.

— Remélem, érzed, menynyire nem sablon ez, ha annak is tűnik. Ezeknek az in tézkedéseknek helyességéi az élet igazolta.

— Az idén rendszeresen oszthattunk havi nyolc forintos munkaegységelőleget. Tudod, hogy van: pénz beszél... Nos, év végén lesz minek beszélnie; harmincöl forintos munkaegységet osztunk. Az a kis mérleghiány? Kvittek vagyunk a bankkal,

— Hogyan is jutottunk eddig... ötszáz hold mélyítő- szántással kezdődött. Százötven holdat négyszáz méter- mázsájával szervestrágy áztunk; okkal-móddal jutót! műtrágyából is. Így ldtt az 1960-as 12 métermázsás májusi morzsolt kukoricából 30 métermázsa; a 11—12 métermázsás őszi árpából ^17 métermázsás. A tavalyi búza 12,8 métermázsát adott, az idei tizenötöt. Száz hold mák éppúgy 800 000 forintot hozott a házhoz, mint kétszáz hold szerződött borsó. Éjjelnappal csépeltük.

— Ügy, ahogy mondom éjjel-nappali Itt. Vezsenyen! Hja, pajtás; emberek, nevelhető emberek élnek ám errefelé is. Adódik még. hogy valaki becsíp; előfordul, hogy hanvaeocskán dolgozik.

miimmillMIMIHIIIIIHIimillllllHIMHMIIIIK

Legkésőbb szerdáig minden nyugdíjas megkapja járandóságát

A karácsonyi csúcsforgalom zavartalan lebonyolítása érdekében a posta a szokásosnál egy héttel előbb kézbesíti a nyugdíjakat. A Budapest 72-es Postahivatal, — amely az egész országba szóló küldeményeket továbbítja, már több mint hétszázezer utalványt küldött a kézbesítő hivataloknak. Lényegében már csak a vidéki, a termelőszövetkezeti nyugdíjasok utalványai vannak hátra, vasárnapig (a mai napig) azokat is eljuttatják a hivatalokhoz.

A posta ígérete szerint a több mint egymillió nyugdíjas kedden, legkésőbb azonban szerdán megkapja járandóságát. (MTI).

Óz őszi monológja

egy hideg vezseoyi szobában