Szolnok Megyei Néplap, 1961. december (12. évfolyam, 283-308. szám)

1961-12-30 / 307. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZOLNOK megyei rvéftlaéi A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ES A LAPJA XII. évfolyam, 30?. szám. Ara 60 fillér 1901. december 31., vasárnap. Minden kedves olvasónknak Mdop új ével kívánunk! R úcsúzunk a küzdelem­mel, hősi erőfeszítéssel teli, de sikerekben Is gazdag 1961-es esztendőtől, s kö­szöntjük az újat, az 1962-est, mely feladatokban és sike­rekben is bizonyosan sók újat hoz számunkra. Ósi szokás, hogy ilyenkor — esztendő fordultával — munkatársak, barátok, isme­rősök, rokonok jókívánsá­gokkal halmozzák el egy­mást, jeléül a tiszteletnek, a megbecsülésnek és a sze­leteinek. Köszöntjük mi is pártunk megyei bizottsága, az állami, társadalmi és tö­megszervezetek nevében for­ró szeretettel és tisztelettel Szolnok megye dolgozóit — munkásokat, szövetkezeti gaz­dákat, értelmiségi dolgozókat •*-, s tiszta szívből kívánunk mindnyájuknak erőt, egész­séget, boldogságot és sok si­kert az újesztendőben. A kedves megemlékezéssel és jókívánságok kifejezésével együtt szokás' ilyenkor a számvetés is. Hogyan dol­goztunk? Milyen eredmé­nyek születtek politikai, gaz­dasági téren a távozó eszten­dőben? — Milyen alapról indulunk a következő év fel­adatainak? — Ilyen és ezek­hez hasonló kérdések vár­nak feleletre. Végezzünk közösen mi is rövid számve­tést. Az 1961-es esztendőben a nemzetközi munkásmozga­lomnak legnagyobb,. legki­emelkedőbb eseménye volt a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresz- S2usa, amely korunk jellem­zésével együtt hosszan előre megvilágította a Szovjetunió népeinek, a kommunista tár­sadalom építésének útját, s ezzel ragyogó perspektívát adott az egész emberiség számára. A kongresszus ki­dolgozta a legközelebbi két évtized feladatait, a fejlett kommunista társadalom fel­építésének programját, ame­lyet joggal nevezhetünk ko­runk Kommunista Kiáltvá­nyának. A program közép­pontjában az ember áll a maga szükségleteivel, igé­nyeivel kifejezve azt, hogy az új, a szocialista, a kom­munista társadalom mindent abból a szemszögből néz, hogy jobb életkörülményt, boldogabb életet teremtsen az embereknek. A program szerint két évtized alatt a Szovjetunió ipara a jelenle­ginek mintegy hatszorosára, a mezőgazdasági termelés három és félszeresére emel­kedik. Az ipari és mezőgaz­dasági termelés vonalán te­hát megvetik annak az alap­ját, hogy a fejlett kommu­nista társadalom ki tudja elégíteni az emberek igé­nyeit, szükségleteit, s hogy áttérhessen a szükségletsze­rinti elosztásra. A Szovjetunió Kommunis­ta Pártjának XXII. kong­resszusán elfogadott program útmutatás a szocializmust építő és a jövőben a szocia­lizmus építésének útjára lépő népeknek is. A kongresszus tételként fogadta el, hogy a ma szocializmust építő or­szágok lényegében egyidőben érkeznek el a kommunista társadalomba. Ezzel a XXII. kongresszus megrajzolta az emberiség fejlődésének jövő útját. Az S2KP XXII. kongresz- szusa behatóan foglalkozott a mai nemzetközi helyzettel, annak kilátásaival, a béke- harc feladataival. Kifejtette, hogy korunkat a két társa­dalmi rendszer, a két tábor közötti verseny jellemzi, tz a verseny a társadalom fej­lődésének törvényes velejá­rója. A szocialista eszme és a szocialista társadalom — ma pedig már a szocialista világtábor van, létezik, s olyan tényező, mely alap­vétőért meghatározza a vi­lágpolitika eseményeinek me­netét. A szocializmus erői SIKEREKBEN GAZDAG, BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT! ÍRTA: CSÁKI ISTVÁN mindent megtesznek azért, hogy a két tábor versenye megmaradjon a békés for­mák között, /hogy zsákmány­ra éhes, világuralomra ásí- tozó imperiálizmus ne vi- hesse át ezt a versenyt a háborús konfliktusok vágá­nyára, ne zúdíthassa a min­den eddiginél nagyobb ve­szedelmet jelentő nukleáris háborút az emberiségre. A békés fejlődésnek, a békés versenynek megvan a reális lehetősége. Ma a szocialista építés útját járja közel egy- milliárd ember. 675 millió felett van a gyarmati sors­ból kiszabadult és az impe­rializmus ellen harcoló or­szágok lakossága., Ez a ket­tő, a szocialista tábor és a2 imperializmus gllen, a békés fejlődésért a szocializmus táborával együtt küzdő, gyar­mati sorsból felszabadult népek, nagyobb erőt képvi­selnek az imperialista hatal­maknál. M a a föld nagy térségei- ben béke honol. Az imperialisták elkeseredett próbálkozásai ellenére is, ezt a békét a szocialista tá­bor országainak, a békéért küzdő emberiségnek sikerült megvédelmezni, s a kong­resszus szerint ez a kommu­nista és munkáspártok küz­delmének igazi ragyogó si­kere. Az a tény, hogy a Szovjet­unió Kommunista Pártja reális jellemzést adott ko­runkról, a két társadalmi rendszer küzdelméről, a küz­delem kilátásairól, még erő­sebbé tette az emberiség bé­kébe vetett hitét és ez ma­ga is nagy fegyver az embe­riség számára. A két alapvető kérdésen — a kommunista társada­lom felépítésére vonatkozó program megalkotásán • és korunk jellemzésén — túl az SZKP XXII. kongresszusa újra visszatért a pártveze­tésben a lenini normák hely­reállításával kapcsolatos, a személyi kultusz és az azzal járó káros következmények leküzdésének problémáira. Tette á kongresszus ezt az­ért, hogy örökre és vissza­vonhatatlanul leszámoljon minden, a vezetésben elkö­vetett hibákkal és azok ká­ros következményeivel. Vég­sősoron tehát a Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusa megerősítette, s továbbfejlesztette azt a po­litikai vonalat, amelyet 1956 tavaszán a XX. kongresz- szus alapozott meg, s amely­nek végrehajtása során vi­lágméretekben hatalmas si­kerek születtek. Nem lehet kétséges, hogy most a XXII. kongresszus után a nemzet­közi munkásmozgalomban újabb hatalmas fellendülés következik be. s ez. a két tá­bor közötti küzdelmet alap­vetően befolyásolja, a szocia­lizmus világméretű győzel­mét segíti elő. Gazdagon gyümölcsözött a2 1961-es esztendőben ha­zánk; megyénk területén a szocialista építés érdekében kifejtett munka. Az Ipari termelés országosan is, me~ gyeileg is 12 százalékkal nö­vekedett, s igen jelentős hogy a termelés növekedésé nek 70 százaléka a termelé­kenység emeléséből fakad Új ipari létesítményekké gazdagodott hazánk, amel5 közül kiemelkedő fontossági a szolnoki vegyiművek szu­perfoszfát üzeme, amely ez- év december elején — 4 hó nappal a tervezett határidő előtt — megkezdte a próba- termelést. Ez az üzem 1962- ben már szinte teljes terme­lési kapacitással szolgálja szocialista mezőgazdaságún!! fellendítésének nagy ügyét 1961 tavaszán az ország egész területén örökre é? visszavonhatatlanul győzött a nagyüzemi gazdálkodás, s így szocialista rendünk vá­roson, falun most már szo­cialista gazdasági -alapra tá­maszkodhat. Minőségi válto­zás az egész társadalmi rend­szerünkben. Falun megszűnt a dolgozó parasztság rétege- ződése, ledőltek a régi falak és korlátok; a szövetkezetek létrejöttével megteremtődött az egységes paraszti osztály kialakulásának feltétele és kerete. És ezen az alapon erősödik dolgozó népünk er­kölcsi, politikai egysége. A megye dolgozó paraszt- sága az 1959-es tavaszi átszervezés óta harmadszor takarította be a közös mun­ka gyümölcsét. Az idei esz­tendő a kegyetlen aszály el­lenére sok területen kima­gasló sikert hozott a megye szocialista mezőgazdaságá­ban. Először takarítottunk be közel 200 ezer katasztrá- lis holdról megyei átlagban 12 mázsás búzatermést. Az öntözés kiszélesítése útján először történt meg, hogy több gazdaság egész táblák átlagában 50 mázsa körüli szemeskukoricatermést ért el. A szövetkezeti gazdasá­gok túlnyomó többsége meg­erősödött, megszilárdult. En­nek egyik kifejezője, hogy a termelőszövetkezetekben az 1961-es esztendő üzemi be­vételei mintegy 50—55 szá­zalékkal haladják meg az 1960-as évi üzemi bevétele­ket, továbbá, hogy a megye gyenge termelőszövetkezetei­nek száma a tavalyinak fe­lére csökkent. Az őszi beta­karítás a szokottnál is na­gyobb erőfeszítést követelt meg a falu dolgozóitól, de kétségtelenül sikerrel járt. A szántási feladatoknak, a gépállomási és szövetkezeti traktoristák hősies helytál­lásával a fagyok beálltáig, mintegy 97 százalékát végez­ték el a megyében. Az előző esztendőkben is nagy terü­leteket felszántottunk, ilyen­re azonban még nem volt példa. A megye mintegy 700 ezer katasztrális hold szántó- területéből kb. 15 ezer ka­tasztrális hold maradt szán- tatlanul. Mindezek nem jelentik, hogy a szocialista mezőgaz­daság tartalékait • a megyé­ben megközelítően is kime­rítettük. Még sok olyan le­hetőség, tartalék van me­gyénk mezőgazdaságában, amelyet ha feltárunk, hasz­nosítunk, meggyorsíthatjuk a fejlődést. A tartalékok kö­zül egyik legjelentősebb a még gyengén gazdálkodó ter­melőszövetkezetek minél gyor­sabban történő megerősítése. A még gyengén gazdálkodó termelőszövetkezetek az ese­tek többségében nem a tag­ság hibájából, nem is termé­szeti csapás következtében gyengék. Abádszalókon a Lenin és az Ezüstkalász Ter­melőszövetkezet egymással határos. A Lenin-ben évek óta kimagasló eredmények­kel gazdálkodnak. Az Ezüst­kalászt enhek az ellenkezője jellemzi, ott még bőven van­nak bajok és gondok, Á jász­sági terület 45 termelőszövet­kezete közül három a gyen­ge, s mind a három olyan helyen, ahol a kertészetre i'v’-áló lehetőség van. Ha ke­reksük, kutatjuk évi mérle­günkben a ma még gyenge termelőszövetkezetek gyenge­ségének okát, akkor ezt a vezetésben, mindenekelőtt a szövetkezeti vezetésben kell keresni, kutatni. Ez nem jelenti, hogy a megyei és járási vezetésnek nem kel­lett volna többet tenni an­nak érdekében, hogy ezeken a helyeken is képesekké vál­janak a szövetkezeti kollek­tívák kihasználni, kimeríteni a rendelkezésre álló lehető­ségeket. Talán nem leszünk ünrtep- és hangulatrontók, ha most az újesztendő küszö­bén az új feladatokra való felkészülés keretében ezeket a gondolatokat is felvetjük. Tesszük ezt azért, mert pár­tunk, kormányunk a dolgo­zó parasztok érdekeit, fel- emelkedését tartotta szem­eiéit, amikor a nagyüzemi gazdálkodásra való' áttérést ajánlotta. A szövetkezetek megszervezése, a táblák kia­lakítása egymagában még nem jelenti, hogy az az üzem fejlett szocialista gaz­daság is. A kereteket meg kell tölteni szocialista tarta­lommal, s ha ezt megtesz- szük, akkor a táblák bőven teremnek, az erőfeszítések gyümölcsöznek. A városi és falusi dolgo­zók tanulásában, kulturális felemelkedésükben is szá­mottevők az 1961-es eszten­dő eredményei. Iskolahálóza­tunk az év során 44 új tan­teremmel bővült. 520 fővel több gyermek elhelyezése vált lehetővé napköziottho­nokban. 250-el nőtt az óvo­dai férőhelyek száma. A me­gye általános- és középisko­láiban az esti és levelező ta­gozatra 7974 felnőtt dolgozó iratkozott 'be. Mintegy beszé­des bizonyítéka ez annak, iiogy a szocializmus építésé­nek, előrehaladásával nő az igény az emberek, a dolgo­sok részéről a tudás, a ma­gasabb műveltség elsajátítá­sára. A z év során 11 községben * *■ folyt művelődési otthon építése, amelyből 4 teljesen ílkészült, s jelenleg már a dolgozók szolgálatában áll. ! Meghaladja az. egymillió fo- < untot a könyvtárak fejlesz- ;ésére fordított összeg, s az >1 vas ók száma az év első i háromnegyedében meghalad ta az 1960-as egész évit. As ismeretterjesztő munkábar a szokott formákon túl Ili különböző akadémia indult ahol a dolgozók magas szín­vonalon előadást hallgathat­nak. Bővült a mozihálózat, s a Szigligeti Színház nagy si­kerrel működő művészei e tavalyi helységeken túl, újabt 7 községet látogatnak ez év­ben rendszeresen előadásaik­kal. A szívet-lelket gyönyör­ködtető májusi kulturális se­regszemlének kiemelkedő ese­ménye volt, hogy külör megrendezésre került a ter­melőszövetkezeti öntevékenj művészeti csoportok megyei fesztiválja. Tovább terjedt további tért hódított falun és városon a szocialista kul­túra, s az esztendőnek ez is igen jelentős eredménye. Vajon ki győzné felsorolni mindazt, amit megyénk dol­gozói egy esztendő alatt al­kottak. A termelés, a kultúra az egészségügy, városa és községfejlesztés, utcák, terek szépítése, víz és villany, mindezek összetevői szocia­lista építőmunkánknak, s nyomukban fokról fokra, lé­pésről lépésre szebb, boldo­gabb lesz az élet. A sikerek­re mindannyian büszkék va­gyunk, büszke örömmel te­kintünk, de bensőnkben ott forrong a nyugtalanság, az elégedetlenség önmagunk iránt. Századok mulasztásait kell bepótolnunk ebben az országban. Évszázadokon ke­resztül uralkodó, magát a nemzet gerincének tituláló földbirtokos és kapitalista osztály által szegénységben tartott, kifosztott országot kell széppé tenni; volt zsellé­reket, kubikosokat, cseléde­ket, tudástól, műveltségtől el­tiltott falusi embereket kell a tudás, a kultúra birodalmá­ba bevezetni. Sziket javí­tunk, kisebb fólyónalc is meg­felelő csatornákat ásunk, ezer holdakra visszük el az élte­tő vizet, üzemeket, gyárakat, kultúrházakat, iskolákat épí­tünk évről évre. De mindez nem elég. Több kell jövőre, mint az idén és utána még több. Az 1961-es esztendő neve­zetes eseményei közé tarto­zik a Magyar Népköztársaság országgyűlésének októberi ülésszaka, ahol törvénybe ik­tatták népgazdaságunk máso­dik ötéves tervét és törvényt alkottak a? oktatás reformjá­ról. Mindkettő a szocialista építés fontos útját jelöli meg, a szocializmus alapjainak le­rakását, a fejlett szocialista társadalom építésére való át­térést szolgálja. Az ötéves terv törvénybeiktatásával pártunk, kormányunk részle­tes programot adott 1965-ig egész dolgozó népünk szá­mára. Ez a terv és az qrszággy’i- lés által jóváhagyott oktatási reformtörvény szintén meg­szabja az elkövetkező eszten­dő alapvető tennivalóit. Az új év, az 196í-es esz- tendő jelentőségét min­denekelőtt az adja, hogy ez az ötéves terv második esz­tendeje, s az esedékes felada­tok jó végrehajtása — vagy elmulasztása — alapvetően befolyásolja egész ötéves ter­vünk sikerét. Pártunk, kor­mányunk azt tűzte ki célul, hogy 1962-ben 1961-hez viszo­nyítva növeljük 3 százalékkal az ipar és 9—10 százalékkal a mezőgazdaság termelését. Szolnok megyében az ipar je­lentősége, súlya egyre növek­szik. 1960-ban a megye ipara adta az ország ipari termelé­sének közel 2 százalékát. Me­gyénkben az ipari termelés elhanyagolása nélkül fő ten­nivaló, fő feladat a mezőgaz­daságban Jelentkezik. Erről kell mindenekelőtt szólnunk az új esztendőre való felké­szülés keretében is. A . me­gyei pártbizottság és a me­gyei tanács együttes ülésen dolgozta ki az 1962-es eszten­dő mezőgazdasági feladatait. E tért' részletesen megszabja a növénytermelés, állatte­nyésztés és politikai vezetés területén megoldásra váró feladatokat. A terv végrehaj­tása során különösen nagy figyelmet kell fordítani a kö­vetkezőkre. 1. Emeljük tovább a gabo­natermelés színvonalát. Igaz ugyan, hogy az őszi szárazság miatt gabonáink későn ke­rültek a földbe, azonban a jó talajelókészítés, a megnövelt vetőmag mennyiség és a Ve­tésterület közel 40 százalékát kitevő intenzív búzafajták termelése feljogosít bennün­ket arra a reményre, hogy 1962-ben túlszárnyalhatjuk az 1961- es rekordtermést. Ehhez szükséges, hogy télen is, ta­vasszal is elvégezzük a vetés ápolásához szükséges összes feladatokat (a gyenge vetések fel ültrágj’ázása, érett istálló- trágj’ával, fejtrágyázás, gj’omtalanítás stb.). Pártunk és kormányunk azt a célt tűzte ki, hogy a legközelebbi években megoldja hazai ter­mésből dolgozóink kenyérel­látását. Ebben Szolnok me­gye szövetkezeti gazdái jó munkájukkal nagj’ segítséget nyújthatnak. Ezért szólunk ez alkalommal Is a gabona- termelés fontosságáról, az ott jelentkező feladatok megol­dásáról. 2. Az állatállomány fejlesz­tése, a hústermelés növelést a jelenleginél sokkal bizton­ságosabb takarrnánj-alapoi követel. Ebben —sok mással együtt — meghatározó szere­pe van az öntözéses takar­mánytermelésnek. 1962-ber: Szolnok megyében az öntö­zött területet az ez évi 6£ ezer katasztrális holdról 90 ezer katasztrális holdra ked emelni. Ennek kétharmada e termelőszövetkezetek, egv- harmada pedig az állámi gaz­daságok területére esik. A termelőszövetkezetekben a szilárd takarmánybázis meg­teremtése érdekében a pillan­gósok, a rét és legelő öntö­zés mellett döntő feladattá vált az öntözéses kukorica­termelés. Céljainkat akkui érjük el, ha a szövetkezete^ 1962- ben legalább 20 ezer ka­tasztrális holdon termelne'* öntözéssel kukoricát. Ennek jelentőségét nem győzzük eléggé méltatni. A szajoli Vörös Csepel Termelőszövet­kezetet többek között az ön­tözéses kukorica termelése segítette ki a neh ’-z helyzet­ből és tette a megye egyik élenjáró gazdaságává. Beszél­jenek erről a számok. A szövetkezet 1959-ben 230 1960-ban és 1961-ben 410 ka­tasztrális holdon termelt ku­koricát. A termésátlag máju­si morzsoltban számítva 1959- ben 13 mázsa, 1960-ban lt mázsa, 1961-ben pedig 35,7 mázsa volt. Ennek a magas terméseredménynek alapját az vetette meg, hogy 196í-berj 190 holdon öntözték a kuko (Folytatása a 3. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents