Szolnok Megyei Néplap, 1961. december (12. évfolyam, 283-308. szám)

1961-12-03 / 285. szám

1961. december 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 az egész magyar nép már megismerte a személyi kultuszt s abból nem kér többet (Folytatás az 1. oldalról.) hogy országunk a világ min­den népével békében éljen, s a világ minden országával normálig viszonyt alakítson ki. őszintén óhajtjuk ég kí­vánjuk, hogy a világ minden országának népe — az Egye­sült Államok és Nyugat-Né- metország népe is — béké­ben éljen, dolgozzék és bol­doguljon. Minden nép olyan társadalmi rendszerben éljen, amilyenben akar. Meggyőződésünk, hogy a kommunizmus világmére­tekben győzni fog, de azt valljuk, hogy az új társa­dalmi rend kivívása és megteremtése minden nép saját feladata. Normálig Viszonyt akarunk a nagy tőkés országokkal is és békét kívánunk az ott dolgo­zó embereknek. Teljes szívünkből szolidá­risak vagyunk az imperialista iga lezárásáért küzdő népek­kel, s bizonyosak Vágyunk abban, hogy Algéria s Kongó népe kivívja teljes független­ségét és szabadságát. Kíván­juk, *"ogy mielőbb lerázzák az imperialisták igáját. — Az imperialisták — folytatta Kádár János — olyan helyzetben vannak, hogy félnek a szocialista Vi­lágrendszerrel folytatott bé­kés versenytől. És természe­tesen félnek a szocialista tá­bor fegyveres erejétől is. — Minden erejüket árra össz­pontosítják, hogy megakadá­lyozzák a társadalmi fejlő­dés törvényszerű menetét. A4 imperializmus gyarmati rendszere a felbomlás állá- patában Van. AZok á népek, mért ütközőpontot jelent aZ imperialista hatalmak és a Szocialista világ között. Az imprialisták előretolt hadál­lásuknak szánják Nyugat- Németországot, a szocialista országok, a békét óhajtó em­beriség pedig a nyugatnémet imperializmus kordában tar­tását kívánják. Bennünket, magyarokat rendkívül közelről érint a német kérdés — állapította meg Kádár János, majd A mi országunk nem átjáró- ház az imperialisták repülőgé­pei számára már most sem és a jövőben még kevésbé lesz áZ! (Taps.) Honvédségünk szelleme megfelelő. — Erre többféle közvetlen tapaszta­latunk is van. A közelmúlt­ban részt vettem néphadse­regünk hadgyakorlatán. Ka­tonáink nemcsak erkölcsileg készültek fel népünk szocia­lista vívmányainak és béké­jének védelmére, hanem ka­tonai tudás tekintetében is. Nagyon nehéz és nagyon korszerű gyakorlatokat haj­tottak végre — kitűnő ered­ménnyel. (Nagy taps.) Kádár János ezután a sze­mélyi kultusszal összefüggő kérdésekről beszélt. A Szovjetunió Kommunis­ta Pártjának huszonkette­dik kongresszusa ismétel­ten és határozottan elítélte a személyi kultuszt — mondotta. — Ha a Szovjet­unió Kommunista Pártja kellő időben nem küzdötte volna le a személyi kultuszt, akkor a huszonkettedik kong­resszus nem határozhatta Volna el a kommunista tár­sadalom 20 év alatti felépíté­sét, S nem tehetett volna hi­tet oly határozottsággal a békés egymásmellet élés po­amelyek már felszabadultak az imperializmus igája alól, a társadalmi fejlődés útjára léptek. Az imperialisták fe­nekednek Kuba népére, amely lerázta az Egyesült Államok igáját, s a szabad­ság, a társadalmi fejlődés útját választotta. Az Egye­sült Államoknak az sem tet­szik, hogy LáoSz Semleges lett, ezért beleavatkozott Laosz beíügyeibe. Dél-Viet- nambá tiszteket és fegyvere­ket küldenek, mert félnek a reakciós dél-vietnami rend­szer összeomlásától és attól, hogy ott tért hódit a kom­munizmus. Ők persze kommunizmusnak néznek minden olyan lépést, — amellyel az elnyomott né­pek függetlenségüket akar­ják kivívni. Ge még aZ említett kis né­pekkel sem boldogulnak, hi­szen ma már nem cseleked­hetnek a világban kényük- kedvük Szerint, mert létezik a Szovjetunió, létezik a szo­cialista világ, léteznek a füg­getlen, szabad népek, s ezek szolidárisak a szabadságuk­ért harcoló népekkel. De az imperialisták nem nyugszanak, ők folytatják a fegyverkezést. Nyugat-Né- metországban talpra állítot­ták. és felfegyevereztek egy olyan államot, amely Hitler fasiszta harmadik birodal­mától örökölte a militariz- must és a reVánsizmust, kül­politikája ellehségeS a szo­cialista országokkal Szem­ben, s ä második világhábo­rú eredményeként kialakult államhatárok erőszakos meg­változtatására törekszik. — Ezért talán hangsúlyozta, hogy a magyar nép történelme során rend­kívül sokat harcolt a német imperializmussal. A Szovjetuniónak és avar­sói szerződés többi tagálla­mának *— köztük a Magyar Népköztársaságnak. iS — el­tökélt elhatározása, hogy a német kérdésből meg kell oldani azt, ami ha­laszthatatlan. Fel kell szá­molni a ftyugat-berlini há­borús tűzfészket és gátat litikája mellett. A személyi kultusz — és minden, ami abból következik: az elmélet dogmatikus éltorzítása, a SZektafiániZmus, az önké­nyeskedés a pártban, az ál­lami életben, a szocialista törvényesség megsértése •— fékezi, akadályozza a szocia­lista, kommunista fejlődést, bomlasztja a pártot, rontja a párt és a tömegek kapcsola­tét. Aligha tudjuk teljes mér­tékben felbecsülni, milyen érdemeket szerzett a Hrus­csov elvtárs vezette Közpon­ti Bizottság, amely 1953 óta harcol a személyi kultusz teljes és gyökeres felszámo­de a nemzetközi kommunis­ta- és munkásmozgalom egyetértetett a Szovjetunió­val, a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának Központi Bizottságával, amikor az al­bán vezetőket nyilvánosan megbírálta és elítélte, “mert nem tudtak megszabadulni a személyi kultusztól. Meg kell említeni azt is, hogy a kongresszuson részt Vett 80 küldöttség között volt egy, a kínai testvérpárt küldöttsé­kell emelni a német impe­rializmus terjeszkedése elé. A legjobb megoldás az, ha a nyugat-berlini kérdésben normális helyzetet terem­tünk és megkötjük á német békeszerződést, amely bizto­sítja a második világháború után Európában kialakult ál­lamhatárokat. A XXII. kongresszuson Hruscsov elvtárs erről szól­va azt mondta, hogy bár mi eltökéltük, hogy aláírjuk a német békeszerződést, en­nek határideje nem feltétle­nül december 31-e kell hogy legyen. Ebbe a kijelentés­be' bizonyos elemek beleka­paszkodtak és meséket fűztek hozzá. Szeretnék min­denkit megnyugtatni kedves elvtársak, azokat is, akik óhajtják azt, hogy Európá­ban a német kérdésben és Nyugat-Berlinben is rend le­gyen, meg azokat is, akik a hidegháborút jobban szeretik, hogy ha a német békeszer­ződést decemben 31-én nem írjuk alá és a határidő vala­kinek is gondot okozna, hogy mikor írjuk alá, jegyezze meg mindenki a következőt: a nyugat-berlini kérdést ren­dezik, a német békeszerző­dést aláírják a legmegfele­lőbb időpontban. (Taps.) Kádár János elvtárs hang­súlyozta: a magyar nép tel­jes mértékben helyesli azt a külpolitikai vonalat, amelyet a XXIÍ. kongresszus ismé­telten deklarált. Mi a békés egymásmelleit élést akarjuk, a békéért harcolunk. Ugyan­akkor kötelességszerűeti fej­lesztjük és erősítjük orszá­gunk honvédelmi képessé­gét. Ha a szocialista tábor or­szágainak honvédelmi ere­je gyenge volna, az impe­rialistákkal nem lehetne békés úton tárgyalni* mert az imperialisták az eropo- litika hívei. Elvtársak! Mi fáradságot, munkát, pénzt áldozunk ár­ra, hogy honvédségünket korszerű színvonalon tart­suk. Reméljük, hogy megér­jük azt az időt, amikor né­pünk munkája eredményei­nek egy részét már nem kell ilyen célokra fordítani. De ma még olyan a helyzet, hogy korszerű honvédségre van szükség. Ezért lásáért. Ezzel — mint isme­retes — nem mindenki ért egyet, önök tudják hogy az albán vezetők, Enver Hodzsa és Mehmet Shehu nem érte­nek egyet Sztálin személyi kultuszának elítélésével, s általában a személyi kultusz elítélésével. Elsősorban azért nem értenek egyet, mert ná­luk jelenleg is virul a sze­mélyi kultusz és mindaz, afni vele jár. Hogy a személyi kultusz mit jelent egy párt és egy nép életében, azt önöknek nem ecsetelem, hi­szen az ötvenes évek elején saját maguk is láthatták, s ítéletet alkothattak róla. ge, amely szerint nem volt helyes nyilvánosan megbí­rálni az albán vezetőket. Az embereknek teljesen elegük volt a párton belüli önkényből, s abból az álla­mi életben is lábrákapott gyakorlatból, amely nem tisztelte és nem tartotta be a törvényeket. Mi a személyi kultuszt felszá­moltuk. A pártban és a2 állami élet­ben egyaránt normálisan mennek a dolgok. AZt hiszem, ezt önök mindnyájan érzik és tudják. Aki réSztvesz á pártéletben, vágy a közélet­ben, saját tapasztalatából tudja: olyan helyzet alakult ki nálunk, b munkásosztály forradalmi pártjában épp úgy, mint a közéletben, ami­lyennek szocialista államban lennie kell. A törvényesség a nép számára a legfontosabb dolgok egyike. Ez alatt per­sze nemcsak azt értjük, hogy senkit nem csuknak be olyasmiért, amit nem kö­vetett el, hanem azt is, hogy a kém csak reszkessen, s aki lopott, az féljen, mert az is hozzátartozik a szocialista törvényességhez, hogy a bű­nös rettegjen a törvény ere­jétől Mi felszámoltuk a Szemé­lyi kultuszt, s mindig is meg fogjuk gátolni annak vissza­térését! Milyen problémáink van­nak a Személyi kultuszszal, ha már azt egyszer felszá­moltuk? — vetette fel a kér­dést Kádár János. **- Létezik egy olyan határozat, hogy nálunk sem utcát, sem gyá­rat nem szabad élő emberek­ről elnevezni. Ezt a határo­zatot öt évvel ezelőtt hoztuk, s azóta be is tartjuk. Vi­szont korábbról maradtak ilyen elnevezések, ezeket bizonyos idő alatt még­változtatjuk. Mert nem a név a döntő, hartem az, hogy az üzembeii, vagy szövetkezetben milyen a szel­lem. Sokkal inkább ügyel­nünk kell arra, hogy az em­berekben még meglévő roSsz szemléletet leküzd j ük. Ma már nincs ugyan személyi kultusz, de vannak még dog­matikus, szektás módon gon­dolkodó emberek. Harcolunk ezeknek az embereknek a szemlélete ellen, mert az igen nagy kárt okozhat. Hét-nyolc évvel ezelőtt sok ember gondolkozott úgy nálunk: mindenki gyanús, aki él. Emlékeznek még er­re? Olyan emberek voltak ezek, akik legszívesebben tíztagú pártot szerveztek volna az országban, mert a végén talán már önnön ma­gukban sem bíztak. Hogy volt ez annak idején? Ve­gyenek elő egy embert és kezdjék neki mondogatni: te gyanús vagy, te az im­perialisták felé kacsingatsz. Először megijed, aztán re­meg. Az ilyen módszerekkel addig taszigálták az ellenség oldalára, amíg végülis né­melyiket valóban sikerült odalökdösni. Az efajta káros szemlé­letet leküzdöttük. Most jó alkalom nyílik ar­ra is, hogy kissé jobban szemügyre vegyük, hogyan viselkednek az emberek a közügyekben, hogyan gazdál­kodnak a köz javaival. A tisztség-viselők általában nor­málisan dolgoznak. De még mindig jelentkezik az önzés, a harácsolás hajlama: Ha az ilyen hajlam vezető beosztás­sal párosul, az közveszélyes. Vigyáznunk kell arra, hogy senki se élhessen vissza beosztásával. munkás lakásában romlott el valami. Mindenki tudja, hogy ez így van. Ezért mi azt követeljük a vezető beosztásban lévő, hatalmat gyakorló emberektől, hogy inkább még azzal se élje­nek, amihez joguk van, — semmint visszaéljenek be­folyásukkal és azokkal a lehetőségekkel, amelyek beosztásukból adód­nak. Hogyan képzeljük el a ré­gi nézetek elleni harcot? Most ne azért vegyenek elő egy embert, mert nyolc év­vel ezelőtt szektás volt. Azt már elfelejtettük neki. Azért vegyék elő, ha még ma is szektás nézeteket vall. Mi ugyanis nem fogjuk megtűrni a pártban azt az embert, aki a párt egész te­vékenységét nem úgy fogja fel, hogy az a tömegekbe vetett bizalomra épül. Mi csak a tömegekkel együtt tu­dunk előrehaladni. (Nagy taps.) Nagyon fontos, hogy állandóan és folyamatosan erősödjék a párt és a nép kapcsolata. A Szovjetunió Kommunista Pártja ismét nagy segítsé­get nyújtott a világ vala­mennyi kommunista és mun­káspártjának azzal a hatá­rozottsággal, amellyel a hu­szonkettedik kongresszuson fellépett á személyi kultusz maradványai ellen. Ezzel kapcsolatban különböző kér­dések is felvetődnek. Mi azt valljuk, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja az a párt, amely­nek történelmi múltja kö­vetkeztében óriási tapasz­talat halmozódott fel, tehát az a párt, amelyiktől min­den kommunista és mun­káspárt tanulhat. Nos, felvetődik a kérdés: van-e vezető párt a nemzet­is, így a Magyar Szocialista Munkáspártnak is. Saját érdekünk, hogy a jó tapasztalatokat figyelembe vegyük és érvényesítsük elő­rehaladásunk meggyorsításá­ra pártunk harcában. Vannak persze, akik most okoskodnak. Egyesek igy: ime, Sztálin koporsóját ki vit­ték a mauzóleumból -** tehát új szezon következik: a jobb­oldal számára. Olyasmit is hallottam, hogy rehabilitálni kellene azokat, akik nálunk Sztálin szobrát ledöntötték. Ne haragudjanak, hogy most erről beszélek, de ez igen fontos dolog. Én a következő­ket mondom: ha az a szo­bor még állha, akkor most hoznánk egy határozatot, hogy decemberben vagy ja­nuárban el kell távolítani. Akik viszont a Sztálin szob­rot nálunk ledöntötték, nem azért tették, mert Sztálinnak hibái voltak, hanem azért, mert nem szeretik a kom­munizmust. őket tehát soha­sem rehabilitáljuk. — Olyasmit is hallani mos­tanában, hogy azoknak a re­vizionistáknak talán nem is volt olyan nagy bűnük, hi­szen ők is a szernél-i kultuszt szidták. Nem kevés olyan em­ber is van, aki 1956 után nem jelentkezett a pártba, s most azt gondolja, hogy Valami­lyen liberális folyamat követ­kezik a kommunista pártok­közi kommunista mozgalom­ban, van-e esetleg több veze tő párt? A nemzetközi kom­munista mozgalomban most világszerte teljesen önálló és egyenjogú pártok tevékeny­kednek. A nemzetközi kom­munista mozgalomban tehát nincs sem fölé-, sem aláren delt párt, s nincs is szükség külön vezető pártra, sem egyre, sem többre. Mire van szükség? Ar­ra, hogy a Világ kommu­nista- és munkáspártjai idő­ről időre összegyűljenek megvitassák a közös tapasz­talatokat, kialakítsák a közös vonalat és a közös határoza­tot, aztán azt mindegyik tart­sa magára nézve kötelezőnek — amint jelenleg az 1960. év: moszkvai nyilatkozatot tekin­tik saját tevékenységükre kö­telezőnek a kommunista- és munkáspártok. Véleményünk szerint minden kommunista párt­nak egyforma a felelőssé­ge: minden kommunista párt felel saját népe és a nemzetközi munkásmozga­lom előtt. * Felvetették azt is, kötele­ző-e egyik párt kongresszusá­nak határozata egy másik pártra: kötelező-e például a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. Vagy XXII. kong­resszusának határozata más pártra? Az igazság az, hogy ilyen igénnyel soha egyetlen párt sem lépett fel. Magától értetődik, hogy egy párt kongresszusi határozata csak a saját tagjaira kötelező. De úgy tartjuk, hogy mi, magyar kommunisták kötele­sek vagyunk minden nálunk alkalmazható forradalmi ta­pasztalatot tanulmányozni és saját pártunk gyakorlatában hasznosítani. Ha a Szovjet­unió Kommunista Pártjának XX. vagy XXfí. kongresszu­sa adott olyan eszmei fegy­verzetet, amely segíthet a mi harcunkban, azt kötelesek va­gyunk tanulmányozni ég sa­ját viszonyaink között érte­lemszerűen alkalmazni. így fogjuk fel mi ezt a kongresz- szust is. Meggyőződésünk, hogy ban, így nálunk is. Ez per­sze tévedés. A mi pártépítési elveink a XXII. kongresszus után is ugyanazok maradnak, mint az elmúlt öt évben vol­tak. Önök tudják, ki lehet a mi pártunk tagja. Nem akarom ezt most rész­letezni, de egy nagyon egy­szerű meghatározást azért tudnék mondani. Azt aján­lom, hogy a következőkre ügyeljenek: minél több olyan párton* kívüli legyen — erre kell törekednünk, így keíl dol­goznunk — akit szívesen látnánk a párt tagjai kö­zött. Ez az egyik célunk. A másik: minél kevesebb olyan ember legyen a párt tagjai között, akit szíve­sebben látnánk a párton kívül. (Nagy taps.) Ezen az alapon jól eligazodhatunk. A mi po­litikánk alapján ítéljük meg az embereket ég mindig azt mérlegeljük: erősödik-e a párt, ha a2 az ember bekerül s párt tagjai közé. vagy talán attól erősödik a párt, i a má­sokat kiteszünk. Ez a párt- építés legfontosabb követel­ménye. Kádár elvtárs ezután alá­húzta: a XXII. kongresszus eszmei fegyverzetét fel kell használnunk saját építőmun­kánk meggyorsítására. Az ed­digi eredmények nagy erőt adnak a további feladatokhoz. (Folytatása a 4. oldaloiO Mi, magyar kommunisták s a nemzetközi kommunista moz­galom óriási többsége, a test­vérpártok majd mindegyike azt az álláspontot képviselte, hogy igenis szükség volt a nyilvános bírálatra. Pártunk Központi Bizott­sága nevében mondhatom, hogy párttagságunk, a ma­gyar kommunisták, miként Vannak hálunk bizonyos szolgáltató vállalatok, példá­ul a vízvezetékszerelők, a villanyszerelők. Manapság — s ezt meg kell mondani — még mindig előbb megy ki a szerelő, ha egy vállalati igazgató mennyezete ázik be, mintha egy vállalati segéd­a legbonyolultabb nemzetközi kérdés ma a német kérdés honvédségünket felszereltük a legmodernebb repülőgépekkel és rakétafegyverekkel Az albán vezetőknek nem tetszik a személyi kultusz elítélése, a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusa nagyon erős eszmei fegyvereket adott a világ valamennyi kommunista és munkáspártjának Kádár János elvtárs beszéde a csepeli dolgozók pénteki nagygyűlésén •

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents