Szolnok Megyei Néplap, 1961. december (12. évfolyam, 283-308. szám)

1961-12-24 / 303. szám

12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP UM. — Szerves részei vagyunk egy olyan bonyolult társada­lomnak, amelyben a lakossal aránytalanul nagyobb részé­ta megtagadják az emberi létezés alapvető kiváltságait. Társadalmi rendszerünk alan­tas helyzetbe kényszerít etn­RíCHARD RIVEt fl PflD bereket csak azért, mert sze­rencsétlenségükre feketének születtek. Az ilyen társadalmi rend ingatag szociális és gaz­dasági helyzetét csak igen nagyszámú proletariátus el­nyomása árán lehet fenntar­tani! Karlie szeme csillogott, amíg a szónok szavalt hall­gatta. Milyen csodálatos esz­me, gondolta, csodálatos és igaz! A szónok egy pillanatra elhallgatott, és közben vizet ivott az eléje tett pohárból. Karlie izzadt Az októberi nap kíméletlen forrósággal sütött az összegyűlt tömegre. A gyakorlótér fái csekély me­nedéket nyújtottak, és zseb­kendője, amelyet nyaka és az inggallér közé tett, már csu­pa viz. Karlie nézte a körü­lötte állók arcát Minden színárnyalatot meg lehetett találni a tömegben, a csillogó, ébenfeketétől az itt-ott lát­ható néhány fehér arcig. Rá­bámult a két detektivre. aki gyorsírással buzgón jegyezte a szónok szavait, majd újra a szónokot nézte. — Rajtunk áll, hogy elvi­tassuk a társadalom bármely csoportjától a jogot, hogy önkényesen rabszolgasorsra kárhoztassa a vele egy közös­ségben élők népes tömegét. Állítjuk, senkinek sincs joga ahhoz, hogy kirekeaszen a társadalomból emberi lénye­ket tisztán és egyedül arcbő­rük színe alapján. Gyerme­keitektől megtagadják azokat a jogokat, amelyek születé­süknél fogva megilletik őket. Elkülönítik őket szociálisan, gazdaságilag... Ez az ember pontosan tudja, miről beszél, gondolta Karlie. Azt mondja, én is annyit érek, mint más ember, bele­értve a fehéreket is. Ezen ér­demes elgondolkodni. Vajon úgy érti-e, hogy jogom van beülni bármelyik moziba, vagy bemenni bármelyik ven­déglőbe, vagy hogy a gyere­keim járhatnak bármelyik is­kolába? Ezek veszélyes esz­mék, de gondolkodni kell raj­tuk. Vajon mit szól ehhez Ou Klaas? ö azt mondja, hogy Isten külön-külön teremtette a fehér és a fekete embert, s az egyik örökre gazda marad, a másik pedig szolga. Ez a szónok egészen mást mondás én úgy érzem, neki van iga­Karlie összeráncolta a hom­lokát és gondolkodott. A do­bogón több szónok ült, fehé­rek és feketék is, s úgy vi­selkedtek, mintha semmi kü­lönbség nem volna arcbőrük színében. Egy kékruhás fehér hölgy most kínálta meg ciga­rettával Nxilet. Ez soha nein történhetett volna meg Biet- jiesvleiben. Az öreg Lategan a boltjában menten elájult volna, ha a lánya, Annatjie, cigarettával kínálta volna meg Witbooit. Igaz, hogy Annatjiének nincs ilyen szép ruhája. Ezek új dolgok, és neki, Karlienak vigyáznia kell, mielőtt igent mond rá­juk. De hát miért ne mond­jon? C sem színes ember te­hát többé, hanem emberi lény. Nem ezt mondta a szó­nok is? Eszébe jutott, hogy az újságban látta azok fény­képét, akik szembeszálltak a megalázó faji törvényekkel, s mosolyogva mentek a börtön­be. Furcsa világ ez a mi vilá­gunk. A szónok tovább beszélt és Karlie feszült figyelemmel hallgatta. Gondosan felké­szülhetett az előadásra, lassan beszélt és minden szavát megfontolta. Nagy ember — gondolta róla Karlie. Az utolsó szónok a kékru­hás fehér hölgy volt. Felszó­lította hallgatóit, hogy min-; den lehetséges módon szegül­jenek ellene bármely faji megkülönböztetést elrendelő törvényes vagy hatósági in­tézkedésnek. Miért beszél így ez a hölgy? — gondolta Kar- Ue. Hiszen ő elmehet a leg­szebb strandon fürödhet. És ez a hölgy sokkal szebb, mint Annatjie Lategan. Bietjiesv óvták attól, hogy a vá­rosba jöjjön. A hatodik ke­rületben, a rosszhírű Distrícht Sixben, látta a skolliekat, a gengsztereket, és tudta, mit várhat tőlük. A Hanover Streeten nem félt senkitől. De erről senki nem beszélt eddig. Ez a fajta gondolko­dás teljesen új volt előtte, és most egyszeriben megérezte, hogy ez az igazság. Azt mond­ja a hölgy, hogy szembe kell szállnia a rendszerrel. Hát igen, majd szembeszáll ő is. Igen, ő, Karlie. Az öreg La- tegan és Bálié a majorságban el se fogják hinni. Akkor az­tán tehetnek vele, amit akar­nak. Ö is mosolyog majd, mint azok ott az újságban. A gyűlés szétoszlóban volt, s ő utat tört magának a tö­megen át A szónokok szavai még ott zsibongtak a fejé­ben. Ez soha nem történhet­nék meg Bietjiesvleiben, gon­dolta, vagy igen? Gondola­taiból hirtelen fékező gépko­csi kerekeinek éles csikorgása verte feL A vezető kihajolt a gépkocsiból ém dühösen ráor­dított: — Nézz a szemed elé, te fekete disznó! Karlie úgy bámult rá, mint akit álmából vertek fd. Ea a fehér ember biztosan nem hallotta, amit a szónokok mondtak. Biztosan nem látta azt sem, amikor a fehér hölgy cigarettával kínálta meg Nxelit. El sem tudta volna képzelni, hogy a fehér hölgy így ráordítson. A legokosabb lesz, ha kisiet az állomásra és elcsípi a vonatot. Aztán majd elgondolkodik a tör­ténteken. Az állomást most egészen más szemmel nézte. Kavar­góit a sok nép, feketék, fe­hérek, barnák, mint amilyen 6 maga is. Itt nem volt elkü­lönülés, de mindegyik bizal­matlanul nézett a másikra] mintha valami természetelle­nes félelem szállta volna meg mindnyájukat. Csupa gya­nakvó tekintet, mindenki el­zárkózott a maga külön fel­épített, szűk kis világába. Szembe kell szállni ezekkel az állapotokkal, amint a szónok mondta,.. mindenki a maga módján. De hogyan? Hogyan lehet velük szembeszállni? Lassan-lassan kezdett valami derengeni előtte. Itt a jó al­karom, a pad. Az állomáson lévő pad, amelyre fehér be­tűkkel ráfestették: „Csak európaiak számára". Mintha ez a pad egyszerre a sok réte­geződ ésű dél-afrikai társada­lom minden nyomorúságának jelképévé vált volna. Most felkínálkozik számára, mint jó alkalom a szembeszállásra, a gonoszság elleni kihívásra. Ott állt előtte ez a közönsé­ges tapad, amilyen százával és ezrével látható mindenütt Dél-Afrikában. Igen, ez a pad — a kínálkozó jó alka­lom. Ez a pad — jelkép, jel­képe egy rendszer minden embertelen gonoszságának, amelyet eddig meg sem ér­tett Ez a pad — gát közte és az emberiség között. Ha leül rá, 6 is ember. Ha a fé­lelem megakadályozza benne, kitagadja magát az emberi közösségből. Egyszerre lát­noki módon megvilágosodott előtte, hogy gyökerében ren­dítheti meg az egész aljas rendszert ha ráül a padra. Itt van előtte a nagyszerű al­kalom. Igen, ő, Karlie, most eembeszáll a rendszerrel. Látszatra tökéletes nyuga­tommal ült Is a padra. da a vő hangja volt és így szólt: „Karlie, te ember vagy. Olyan tettre merészkedel most amit apád nem mert volna soha megtenni. Te majd em­ber módjára halsz meg.” Karlie cigarettát vett elő és rágyújtott Senki észre sem vette, hogy a pádon ÜL Ez eleinte megdöbbentette. A világ ment tovább megszo­kott útján. Senki nem kiál­tott fel: „Karlie, győztél!”-— Közönséges ember csupán, aki a forgalmas vasúti állo­máson egy pádon üt és ciga­rettázik. Vagy már az is győ­zelem, hogy 6 közönséges ember, olyan mint a többi? Egy fehér hölgy ment végig a peronon. »Kíváncsi va­gyok, leül-* 6 is a padra?* — szíve vadul dobogott Két egymással harcban álló eszme küzdött belsejében. Az egyik így szólt hozzá: »Nincs jogod ráülni erre a padra”. A má­sik ezt mondta: „Miért ne lenne jogod leülni erre a pad­ra?” — Az egyik a múlt hang­ja volt mié a rabszolga álla­poté, amelyben élt és dolgo­zott a majorságban; apjának és apja apjának a hangja, akik feketéiknek születtek, fe­ketékként élték 1« és mint igavonó barmok fejezték be életüket A másik hang a jó­gondolta Karlie. Aztán vádo­ló hang szólalt meg belsejé­ben: „Fel kell állnod, és át kell engedned a padot a fe­hér hölgynek.” Ehelyett Karlie összehúzta szemöldökét és erő­sebben szorította a cigarettát ujjal között. A fehér nő ti­ment mellette anélkül, hogy ránézett volna, majd tovább sétált fel és alá a peronon. Vajon fél tőle? Fél kétségbe­vonni azt a jogát, hogy 6 is ember legyen? Karlie-n egy­szerre vett erőt a fáradtság. Ekkor egy harmadik, az első ít'tct&fcc&'S FÁBIÁN ZOLTÁN KÖTETÉRÜL (Táncsics, 1961.) Fiatal íróink (de az idő­' sebbek is) nem szívesen mű- ! vélik a tárcanovella műfaját. ; Ügy érzik, hogy rövid, ki- | élezett, csattanó formában | nem tudják elmondani a ; bennükfeszülő problémákat, ; nem tudják kifejezni saját ; énjükön keresztül a kömye- ; ző világot. Nagyobbterjedel- ; mű regények, kisregény- ; oldalszámú novellák szület­nek napról napra. Pedig a , rövid elbeszélések is fel tud- ; ják villantani az élet egy darabját, és éppen kis ter­jedelmüknél fogva kénysze­rítik az Írókat nagyobb pon­tosságra, tárgy- és stílusbeli ; összefogottságra. Fábián Zoltán őj kötete egy kisregényt és számos rövid elbeszélést tartalmaz, A kisregénybe is hatalmas történetanyag sűrűsödik. Ér­deklődéssel, örömmel olvas- : tűk a kötet rövid elbeszé­léseit, amelyeket jól megkom- l ponáltak, maiaknak érzünk. Ez a maiság nem erősza- '• költ Nem azért modemek ezek a kis pillanatképek, mert ma történnek bennük • a dolgok, hanem azért, mert ' hangulatukban, felfogásuk­ban tükrözik a mát. Jó pél­da erre a Csak fáj című elbeszélés. Történet* néhány mondatba foglalható össze. Hazajön a kétgyerekes csa­ládapa, aki annakidején egy nő miatt otthagyta a család­ját. Befogadják újra, de va­lami eltört Látszólag úgy van, mint régen, az asszony nem haragszik, csak fáj ne­ki a dolog. Valami eltört Mi az értéke ennek, meg a Holdfényben a folyón, az Ablak mögött meg a többi hasonlónak? Elsősorban a stílus maisága. A párbeszé­dek rövidek, fojtottak, szin­te robbannak. Egy-egy meg­állapításban érvek zuhataga súlyosodik, egy-egy félmon­dat komplett történetet rejt Nem egyszerű a mondat mivel, de egyszerű a stílus. Néhol szinte keresetten pri­mitív. A szerző saját beval­lása szerint stílus tekinteté­ben Hemingwayt tekinti pél­daképének. Ez a modem, szinte lemeztelenített stílus azonban kétélű fegyver, ha intellektuális történést kell ábrázolnia. Az egyetemet most végzett fiatalember nem az öreg halász, és szókincse Is szélesebb. Ez a hiányosság azonban nem bántó. Ahol tényleges drámaiságot kell kifejeznie, ott nagyon is a helyén van, így például a Történet a házból cűafi ti­beszélésében. A férjét ön­gyilkosságba kergető nő és a házmester, vagy a házmes­ter és a szerelő beszélgetése mintaképe a helyes sűrítés­nek. A főtéma a mai élet An­nak is a magán-oldala, de olymódon elénkvetítve, hogy a két vagy három ember története mögött a mi vilá­gunk az élő díszlet ítéletei, következtetései általában he­lyesek. Talán egynél, s meg­ítélésem szerint éppen a legjelentősebbnél mutatkozik némi törés. Címe: Miért a szerelem — a történet itt is egyszerű: Együtt végzett a fiú és a lány az agráregye­temen. A fiú vidékre akar menni elképzeléseit megva­lósítani. A lány otthon akar maradni. A viciné lánya annyit nélkülözött Pesten, most élvezni szeretné a vá­rost A harc hosszú oldala­kon át folyik. S a lány vé­gül is belátja a fiú igazát — vele indul tovább. A jó drámai mag nem ke­rekedik ki megnyugtatóan lezárt történetté. A lány megalkuszik a szerelemért a fiú pedig tudomásul veszi ezt, nem törődve a holnap­pal. Hiszen a lány nem hi- vatásszeretetből választotta aa t útját Szerep«! a tör­loettőwi ellentétes érzés lett úrrá rajta, és ezt mondta: „Te nem is azért ültél le erre a padra, hogy szembeszáll j a rendszerrel, hanem mert fá­radt vagy. Ezért ültél le rá.” — De innen nem mozdul. Va­jon azért-e, mert fáradt vagy mert ott akar ülni, ahol ép­pen kedve tartja? Közben megérkezett egy vonat sokan kiszálltak. Nagy sokaság hullámzott körülötte, de senki nem méltatta figye­lemre. Ez az ő vonatja. A vi­lág legegyszerűbb dolga vol­na, ha most felkelne a pád­ról, felszállna a vonatra, és hazamenne. De ez azt jelen­tené, hogy feladta a harcot beismerte vereségét, nem vál­lalta a kihívást és ezzel azt is elismerte, hogy nem egyen­rangú ember. Továbbra is ül­ve maradt Lustán szíttá ci­garettáját és gondolkodott... gondolatai messzire szálltak a gyűléstől és a pádtól. Biet- jiesvleire és Ou Klaasra gon­dolt ö noszogatta, hogy jöj­jön ti Fokvárosba. Ou Klaas olyan különös arccal tudott nézni, amikor szívta a pipá­ját Ou Klaas bölcs ember és sok mindent tud. Azt mon­dogatta neki, m’ndenkinek el kell mennie Fokvárosba, hogy megtanulja a világ útjait Kö­pött egyet és ravaszul kacsin­tott szemével, amikor a Dist­rict Sixről beszélt és azokról a nőkről, akiket a Hanover Streetröl ismert Ou Klaas mindent tud. Azt mondta. Is­ten teremtett bennünket fehé­reknek vagy feketéknek, és ezért helyünkön kell marad­nunk. — Állj fel arról a pádról! Karll* nem hallotta meg « goromba felszólítást Ou Klaasra gondolt aki odahaza most bizonyára szokott olcsó borára várt — Azt mondtam, kelj úti arról a pádról, te disznó! Karlie visszazuhant a való­ság világába. Egy pillanatig arra gondolt, hogy felugrik a helyéről, de azután eszébe Ju­tott, hogy kicsoda, és miért ül a pádon. Hirtelen nagyon fáradtnak érezte magát Las­san felnézett a rámeredő nagy vörös arcra. — Kelj fel! Hallod-«! Ott vannak a ti padjaitok! Karlie szótlanul állta a fér­fi éles, hideg pillantását — Nem hallod, amikor hoz­zád beszélek, te fekete disz­nó? Karlie lassan, megfontoltan szívta tovább a cigarettáját. Most tehát tijött a próbaté­tel pillanata. Egymásra bá­multak, kihívó tekintettel, mint két bokszoló, aki tudja, hogy egymásnak kell esnie, de egyik sem üt szívesen elő­ször. — Miért kell nekem ffyee tenet ben még egy fiú, az év­folyamtársuk. G az ellen­pont. Amolyan jókaisan sö­tétre rajzolt figura, aki ké­pes azért nősülni, szerelem nélkül, hogy Pesten marad­hasson. Ellenszenves, de nem túlságosan sikerült jellem. Szemmelláthatóan csak az a szerepe, hogy a lányt rádöb­bentse magatartásának hely­telenségére. Kár. hogy éppen ebben az elbeszélésében, amelyben a legközelebb ke­rült korunk közösségi prob­lémáihoz, nem tudott az író eléggé meggyőző lenni. Külön kell beszélnünk a kötet címadó kisregényéről. A Három kiáltás az ellenfor­radalom győzelmének hajna­lán Játszódik. Főszereplőle egy vörös parancsnok, meg a felesége. Az asszony félti az élettársát, a férfi vég-;; télén szerelemmel szereti az j asszonyt A történelem gyil-| kos logikája s a férfi ön- J feláldozó kommunista hősies-» sége tragédiává, optimista tra-í gédiává oldják a konflik-X tust. Ez a kisregény kitűnő 2 Jellemei érettek, egyszerű t emberségükben nagyranő-1 nek. Érezzük: így kellett tör-* ténnie. Frázismentes a Há-t rom kiáltás és éppen ezért t szól kiáltó erővel a mi iga­zunk mellett A megyénkből elszármazott Fábián Zoltán fiatal író. Ro­konszenves törekvéseit öröm­mel fogadjuk és a magyar ? irodalom jelentős ígérete- ♦ ként könyvelhetjük el. ♦ Hernádi TlfcM ♦ szeméttel bepiWkaliMOi a ke­zemet? Karlie nem szólt semmit Ha szól, megtöri a varázslatot, és elveszíti fölényét, amelyet — úgy érezte — lassan kezd megnyerni a másikkal szem­ben. Rövid, feszült csend kö­vetkezett. Mire a másik rá­kiáltott: — Szólok a rendőrnek, de bele se rúgok egy olyan hot­tentottába, amilyen te vagy! Legalább kinyitnád azt a fe­kete pofádat, amikor egy fe­hér ember szól hozzád! Karlie megérezte ellenfele gyengéjét Látta, hogy nem mer hozzányúlni. így ő, Kar­lie nyerte meg az első roun- dot a pádért vívott küzdelem­ben. Közben nagy tömeg gyűlt össze körülöttük. „Afrika!” — kiáltotta valaki tréfál­kozó hangon Karlie hal­latlanná tette ezt a meg­jegyzést. A tömeg állan­dóan nőtt, és bámulva néztél’ a szokatlan látványt: fekete ember ül a fehér embereknek fenntartott pádon. Karlie szívta tovább a cigarettáját. — Nézzétek a fekete mai mot! Ez a vége, ha csak a kis ujjúnkat mutatjuk nekik. Ezeknek a koffereknek! — Érthetetlen, hiszen ne­kik la van padjuk! — Majd szorul, csak jöjjön a rendőr! — Nézze, barátom, nem tu­dom belátni, miért na Öljön oda, ahova akar? —- Mondtam már az előbb is, nekem van egy fekete szol­gám, és szemtelenebb fickót.. Karlie csak ült, és nem hallott semmit Határozatlan sága elmúlt Tudta, hogy mos' már kitart Nincs olyan erő. amely arra kényszeríthetné. hogy felkeljen a pádról. Te­gyenek, amit akarnak. — Szóval, erről • fickóró van sző! Hallod-e, kelj tel onnan! Nem tudsz te olvasni i — hatalmas termetű rendőr hajolt föléje., Karlie látta e délafrikai Állam címerét a zubbonya rézgombjain és « ráncokat a nyakán. — Hogy hívnak? Hol lakói ? Karlie csak ült, és makr. esni hallgatott, ami a rend dórt végképp kihozta a sod­rából. A tömeg pererűi percre nőtt — Nincs Joga hozzá, hog\ ilyen hangnemben beszéljen ezzel az emberrel! — a kék ruhás hölgy mondta —Jrt a savakat — Ne ártsa bele magát má: ember dolgába! Ha a segítse Bére lesz szükségem, majd szólok. Maguknak köszönhet jük, hogy a kafférek art hi «rík, egyenlóek velünk, tehé rekkti. Aztán Ismét Karhebos for dúlt: — Kelj fel! — Követelem, hogy tiszte? séges hangon beszéljen vele A rendőr elvörösödött * dühtől: Ez mór... ex már.. Nem tudta, hogy mát mond jón. — Rúgjon bele a éHszn hottentottába, ha nem ko feli — kiáltotta egy hang ; tömegből. Egy fehér erobe: durván megragadta: — Kel fel, te rühes! Karlie ellenkezett. Beleka­paszkodott a padba, az ő pad jába. Most egyszerre többéi Is húzkodni kezdték. Vádi, csapkodott, majd tompa fáj­dalmat érzett, amikor valak ököllél az arcába sújtott. Vé rezni kezdett, és a szeme va dúl forgott. Most már vállal nia kell a harcot A rend" bilincset kapcsolt a csuklójá ra, és maga után húzta a tő megben. Karlie ellenállt, c- elesett Több ütést mértek ré Aztán hirtelen elhagyta mii den ereje. Lassan fóltápás" kodott. Hiába lett volna min­den további küzdelem. Mos rajta volt a sor, hogy mos' lyogjon. Szembeszállt a rend­szerrel, és 6 győzött. Nem volt fontos tovább, hogy sze­mély szerint mi történik vele. — Gyere, te disznő! — mondta a rendőr, és magáva vonszolta Karliet a tömegen keresztül. — Megyek, persze, hogy megyek! — szólalt meg végre Karlie, és kihívóan bámult 8 rendőrre, a színes ember mér­hetetlen büszkeséggel, mivel­hogy, íme, merészkedett le­ülni egy „európai” padra. ttáthé Etek fordítóm

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents