Szolnok Megyei Néplap, 1961. december (12. évfolyam, 283-308. szám)

1961-12-25 / 304. szám

1981. december M. Szolnok mera nkflaf IS Színházunk iuiilcumáca re nyelve ki csillant az ajka közűi, fis akkor Ő lehunyta a szemét, hallotta, ahogy csattog a szíve, dübörög a föld. s érd mint a villany- huzalok zümmögtek. Aztán csend lett, elcsitult benne a zaj. Csak lebegett, lebegett. A melle könnyű volt, tiszta s hűvös, akár a csillagok leheiete. Nem tudta, meddig ül így, de egyszer csak talpra ugrott, és ijedten ki­áltotta: — Én vállalkozom! Én!™ Megnyalta a száját, két­ségbeesetten nézett szét A Még várt tíz percet, nézte a villamosórát Utána be­ment az üzletbe, egy kiló al­mát vásárolt és dühösen harapni kezdte. Hadd teljen ki ezzel az Ízzel, illattal, hadd émelyedjék tőle örök­re! Es rágta hersegve. Rág­ta, harapta. Torkát reszelték a falatok, szeme nedves volt s a nedvességen át szi­várványszínű lett a lámpák fénye, az aszfalt az őszika­bát... Hagyta, hogy egy-egy csepp beszaladjon a torkába is. Mert kell ez a fájdalom, kell, hogy elhatározássá ér­Emlékezetes alakítást Idéz képünk. Rostand: Cyrano de Bergerae címszerepét Pr ókai István játszotta, Cbris- Um Takács Lajos volt. sában kapott önálló társu­latot Tíz évad— Kaptam egy kimutatást amely az eddig előadott ösz- szes darab címét felsorolja. A tíz esztendő alatt száz­negyvennégy bemutatót ren­deztek. Köztük negyvenegy az operett a többi próza és zenés vígjáték. Meglepetéssel szolgál szín­házunk repertoárja. Ez való igaz. Mert ki gondolná pél­dául, hogy ennyi örökbecsű Shakespeare darabot vittek színre? Kezdték 1952-ben a Víz­kereszt vagy amit akartok című vígjátékkal, majd foly­tatták, sikert sikerre hal­mozva a többivel: Makran­cos hölgy, Szentivánéji álom. Otelló, Hamlet. Színházunk sokat játszott szerzői közé tartozik Shaw is. Előadták a Warrenné mesterségét és a Pygmaliont, hogy csupán kettőt említsek. Szóhoz jutott Ben Johnson és Moliére, Kohout és Gogol, Gorkij és Makarenko, Stein­beck és Goldoni. És hadd folytassam a sort magyarok­kal: Móricz Zsigmond. .Jókai Mór, Katona József. Barta Lajos, Heltal Jenő, Molnár Ferenc, Gergely Sándor, Dar­vas József... A krónika tizenöt ősbemu­tatót tart számon, tanúsítva, hogy mertek újat, a közön­ség számára ismeretlent Is hozni. Dobozy Imre Szél­vihar című drámáját a fő­városi bemutató előtt két nappal már láthatta a szol­noki közönség. Az ősbemu­tatók sorába tartozik Arbu­zov 'Vándorévek és P. A Breal Csintalan menyecskék című darabjának előadása is. Rendkívül színes és váltó­satok a repertoár. Szfnhá «»mk a tíz esztendő alatt 'tfgt «iáikéra készül. Este | hatkor az Oj Idők ^ előtt lesz. Este hatkor. Ebédnél remeg a kanál a kezében, a víz édes, s a po­hár fénye fehéren villog a falon. Találka... Ö, nem is volna szabad így mondani! Mert kicsi, jelentéktelen a szó, mint a kopott pénz, amely házoldalról pattan vissza. Találka? Hiszen ünnepi erők feszí­tik, dolgok, amiket csak fák­ban, füvekben sejtett; csilla­gokban. vízipók ei Rázásá­ban, bomló rózsákban, fis felhőkben, amelyek az égen cammognak, míg ő fűszálai rágcsál és beszívja a föld il­latát De most ismeri ezt az érzést! Ettől dübög a halán­téka, ■ mosdásnál az arcán öntudatlan mosolyra feszül­nek az izmok. Reggel, sál­kor Idus vízért indult, s 6 meghallotta a lépteit rög­tön kipattant az udvarra, ■ elvette tőle a vedret Pedig nem szereti east a vénasz- szonyt Örökös sápítozása, hogy „tűzrevalók ezek a kölykök!" „mindent tudni akarnak P* „ez a modem ne­veié* lelkem r, meg az Ilyen jajgatás örökké feldühíti; de ma nagyon jó akar lenni, a mindent megért Mert külö­nös nap ez! S szeretné, ha mindig így lenne, ha min­dig ilyen tápláló lenne a la- mjó. s s hangja picit m- megne az őrömtől— Vasal Gőzfeihőcskék szállnak a vasald uháboí, körüllibegik, szertefoszlanák, s ved ük tornáik elmúlt vasárnapok pacsulimat* is. Hadd illan­jon csak tova! ö tiszta akar lenni, mint kavics a folyó­ban, őt ne emlékeztesse sza­kadt mozijegy, illat vagy ránc a ruhán, hogy van ma­gános öröm la, hunyort mo­soly nélkül, amikor a ró­zsaszín nyelvecske ottfelej- tődik az apró fogak között, Most reá gondol „Kató"... Ezt Miét Imi tömör betűkkel, s dűtve, trappolón 1*. amiből cipők kocogása hallatszik. Ha pe­dig az 6 szárát fölkapja, egy kis fitossása lesz a név­nek. Leírta százszor, ezer­szer. ízlelgette, miként a szamócát S most ismét leir­attá, de sietni kell! Sietni! A cipó poros a dívány előtt, a lángszínű nyakkendőre gö- böt kell kötni, bár a nyak­kendőt gyűlöli, mivei elzár­ja a szellőcskétől is s nva­két. Eddig kihajtott gallér­ral járt. de most nem lehet jaj, kár is volt erre gondol­ni! Siklik a vasald, libegnek a gőzpamacsok, $ el-elfödik az arcát; de a fejében tola­kodnak a gondolatok. Va­jon miként lesz?! És látja a kültelki utcácskát vil­lany oszlopaival, amelyek sárga foltot hullatnak ma­guk elé; látja a léckapuban az orgonákat amelyek zi­zegve fordulnak a szok- nyácska után. Ö pedig ott éli riadt örömmel, a szeme verde«, akár a lepke szár­nya, tenyerében apró kéz melegét őrzi— Kató... Uramisten, úgy ér­zi, mindenben rezeg egy pi­ci öröm ettől a névtől. Meg­érti a vasaló, a nagy tükör, s a eserépkálvha. Megérti, hogy szerencsés volt mikor reá esett a választás^ S most felidézi a röpgyűlést is a kicsi gyári szobában, a pad’óolaj szagát a borzas frizurákat, nagy szemet., fel­támasztott állakat És Hor­váth Pista szavait amint tűzre lobbanva beszél arról, hogy csüngő kezű mélák, vagv ami súlyosabb „fintött- mutuj" aki nem csatlako­zik az önkéntes kísérőkhöz. Mert miről van szó? Arról, hogy a Pata utcát összetur- káiták. s míg lefektetik a vascsöveket szünetpl a for­galom. Az ám, szünetel, de épp ilvenkor bukkanhat elő a sötétből egy-két klamoa- fiilfi huligán. Szóval érti­tek: n»m hngvhntluk Kere­kes Katót magára hanprr felváltva kísértük haza K! vállalkozik elsőnek? öcsi látta a hátrnugró fe­jeket. amelvről leszalad a fény. hallotta a székek re­csegését. s oldalt Európa tér­képe alatt ott ült Kató Ci­pőjét restelkedve hintáidat ta, egy kicsit nevetett, s pi­fiúk nevettek, a hagyták másnap Is, hogy hazak ígér­je... . Ezzel kezdődött, fis most találkára készül. Ta­lálka... ó, nem is volna sza­bad így mondani! Mert ki­csi ■ sző. s jaj, rögtön szét­feszíti a nagy öröm! Siklik, siklik a vasaló™ Hat órát mondott? Uram­isten, ha már járt itt?! Nem, es nem lehet! Fel-alá sétált a mos! előtt a vöröslő járdán. Az esti al­mai Hattól bánatos lett, és ahányszor belemart a féle­lem, hogy Kató nem jön, el­gyengült, ■ szeretett volna a lépcsőre (Unt Mintha csur­gót! volna a vére, hideg úr terjeszkedett benne, e ezen csak a félelem villant át né­ha-néha. Jött-ment kocogó cipővel. Haja kukkra állt s fejebóbján, s a mseskafejnyi nyakkendőgőb félrecsúszott Ö. sokféle szomorúságra em­lékezett Ismerte a sóvár­gást az elhullatott pénz után, a méltatlan hántás kínját de ezt a' bánatot amely dermesztő, akár a hegyre nehezedő hófelleg, csak most érezte™ Nézte az autókat, az em­bereket A mozireklám vö­rös fényében sápadta ak tűnt zsebében átlangyoso- dott a cigaretta. Mert el volt tervezve, hogy mikor Kató felbukkan, ő rágyújt most először rágyújt 8 hunyorgón megy elé, mint akinek sem­mi az Ilyen találka, ■ az or­rén is kienged egy kis füa­lelje a gondolatot: jöhet Ka­tó ezután a csiszolóból száz­szor is; nem látja meg. Neki ezután annyi, mintha meg­halt volna! Meghalt? ... De ni csak, hisz Itt áT! mel­lette, ■ bocsánatkéróen néz fel rá. Arca piros, ajka kö­zül rózsaszín nyelvecske bú­vik elő, és a ruhájából virág > nlmaillat száll!... Megjött, te Jő Isten, mégi* megjött! Öcsi kezében áll az alma, szája félig nyitva, szemében ijedt őröm. Most rögtön el kellene hajítani ezt a zacs­kót de nem teheti, nem te­heti, mert rengeteg érzés verekszik most benne És jő volna odaugrani, magához szorítani szemrehányó sze­retettel A szíve ver, a fülét súlyosnak érzi, mint két borbélytányért Végül elindultak. öcsi köhintett — Elkéstél — EL — Az autóbusz? — Nem. — Édesanyád? — ö sem. Hm. Valami roppant aka­dályt győzhetett le... fii most Itt lépked mellette pi­rosán. Eljött, mert volt aki­ért eljönni; mert ő vasalt nadrágban van, óriási göböt kötött a nyakkendőre, s ha akarja, rögtön rá is gyújt­hat... Tegnap pedig úgy ko­négyezer előadást tartottak Szolnok megyében, ebből csaknem kétezernégyszázat Szolnokon, a többit, vala­mivel többet, mint ezer hat­szózat vidéken. Tíz esztendeje működik a szolnoki állandó társulat. Színészeink a tőlük telhető legtöbbet akarják nyújtani. Ezzel szereztek megbecsü­lést, vívtak ki elismerést ön­maguk és a színházunk számára. Sokan vannak köztük, akik már csaknem a meg­alakulás óta játszanak Szol­nokon. Hadd soroljak fel néhány nevet: Benyovszky Béla, Berta András, Czakó Jenő, Kaszab Anna, Potoez- ky Béla, Szöllősi Éva. És vannak ismét mások, akik a mi színházunkból mentek el máshová, a fővárosba, nagyszínházba... Keres Emil például a Jó­kai Színház igazgatója lett. Prókai István a Vígszínház tagja, Erdődi Kálmán a Vi­dám Színpad művésze. Ke- reartesy Mária a József Attila Színházhoz, Gvőrfl György a Vígszínházhoz, György László pedig a Jókai Szín­házhoz szerződött. A Szigligeti Színház kar­mestereként működött Gyu­lai Gaál Ferenc, a neves ze­neszerző, Bethlen B. László, a győri színház karmestere és Behár György a televízió zenei osztályának vezetője. Tíz esztendő: küzdelme* próbálkozások, bátor kísérle­tezés, ragyogó sikerek áll­nak a Szigligeti Színház mö­gött. S az egyre kiválóbb erőkkel gyarapodó társulat, az egyre színvonalasabb mű­sorpolitika, a fokozódó mű­vészi követelmények a biz­tosíték. hogy e sikerek szá­ma egyre gyarapodik, hogy a négyezer előadást újabb feledhetetlen előadások ez­rei követik majd. Szántó István-r -r- v * VT* töt... Mindent szépen meg­szervezett, s most mégis itt ácsorog egyedül. Zsivaj van. fények cikázása És almail­lat. Ahányszor megérinti fájdalom hullámzik át rajta s nem tudja az okát. Majd lassan motoszkálni kezd benne a felismerés és izga­tott lesz: igen Kató kendő­iéből. ő*-' ' '"''hői árad mindig « az illat vácsoit egy mozdonytengelyt a nagy gőzkalapács alatt, úgy özönlött a szikra, hogy múidenk! odagyűlt... Eliött és tán ezután Is el­jön. De most miért késett? Vajon miért? Szitált a köd. reklámok vibráltak át rajta s pengett a Va -ásás is az ecfőhen. A fiú alképzelte Katót, amint csüng a kerítésen, valakik húzzák vissza, s ő kiabál: „Engedjetek!” Hatra ott kell lennem! Ti nem ismeritek öt! Szabó Péter a legjobb kiskovács!... — Tegnap is szálltak körötte a szikrák, akár a hópelyhek!” öcsi hátratette a kezét, s mosolygott — Miért késtél? — Nem engedtek el. — Nem?! — Nem. — Mit tettek? — Sírtak. — Kik? — Mind a négyen. — Édesanyád is? — Ö nem. — Akkor U? —- A malacok. — A malacok? ... Kató bólintott. — Miért? —- Kellett enniök adnom. — A malacoknak? — Igen... Hm. Szóval semmi aka­dály; nem csüngött a kerí­tésen, nem tikoltott csípőre tett kézzel a ruhájáért 6 autóbusz zúzott ablakán sem röppent ki Csak úgy késett. A malacok miatti Mind ez * szó csúszott a nyelve alá; a szó, amely cup- pan, mint kavics a vízben, s maga sem tudta, miért, kis­sé lehiggadt benne a talál­kozás öröme... A sétatéren lépdeltek át. ahol gesztenyefák dugták egymáshoz a fejüket A tó csöndesen őrizte az árnyé­kokat • néha-néha úszó le­velet fricskázott meg tűnő­dőn. A túlsó partról csóna­kok derengtek elő, akár ágy alól a levetett cipők. A fiú nézte Katót gondolkodót' — Nézte az előrebiccen c szőke fürtöt, a fitos or­rocskát az összeszorítot: biccenő szőke fürtöt, a fitos orrocskát «* Összeszorltott ajkat amely körül mosoly bújkált; figyelte a szem kék gömböcskéjét, ■ nem tudta mit mondjon. Fond kő ne­hezült a mellére. — Fázol? —- Nem. Szóval nem fázik. Kái volt kérdezni... — öcsiben még csengett a hangja, * ev a hang idegen volt számára * egy kicsit fals. Zavarta: nézett szét Most ismét be­szélni kellene. Csak úgy. mozdulatokkal mint akinek semmi ez a séta. Vagy rá gyújtani, s kiengedni a füst­pamacsot az orrán.,* S Ismét nézte Katót — Körbeszaladt benne r vér, szíve dübőgött, ; szemhéja verdesni kezdett. Jaj, nem tud beszélni, nem £ud: de már nem is akar Ott az a lilatörzsű hárs, bal­ra a negyedik, mikor odaéT nek, akkor megcsókoljál Lába elgyengült szédül1 s amikor Kató esodálkozór felé fordult nem tudott el­lenállni. Hirtelen átölelte, száját erősen az arcához szc- rította. És ott álltak, és minder nek almaillata volt; a Ián1 leheletének, ar őszika bá' nak, az emlékeknek. S e az illat az öröm maga ve most Öcsi lehunyta a sz' mét Milyen jó, hogy Így á' hat s hallhatja szívének de bogását; milyen jó, hoc azon a gyűlésen szóba kéri: a klampafülű huligán... fis az Is jó. hogy hóin; ismét a rézbőrű, óriás k" vács tanítja, hogy vele leb a gŐ7kalaná'’‘?nál amelvb vékony csövön gőz tör e sisteregve. Nagvon. nagvon jó élni! Odahaza nem kívánta f vacs-irát. Villanvsvűitás női­kül bújt az ágyba, és tele volt érlelődő alma illatával BÁLINT ii£33Rs Színházról lévén sző, a. toll akaratlanul is szárnya- ‘ kát kap... Egyszerű és őszin-' te mondatokra lenne szűk-; ség, olyanokra, amelyeket az; értelem és nem az érzelem diktáL És helyettük mégis színes jelzők, szépen csengő kifejezések kívánkoznak a papírra. j Tíz esztendős a ad szín- lazunk. Az évforduló alkalmából > ds statisztikát bocsátunk j közre, adatokat, amelyek egy , évtized munkájáról adnak ) számot... 1 A színház 1951 augusztu-' uagy műgonddal és körül­tekintéssel tett eleget hiva­tásának: magasztos kulturá­lis missziót teljesített. Szép volt a munka, de nehéz, mondhatnám, sokszor emberfeletti erőfeszítéseket kívánt Olyan embereknek művészetet; klasszikust vagy modernet nyújtani, akik kö­zött szép számmal akadtak, akik csupán hírből hallottak igazi színházról... A sokat utazó emberek tudják, mit Jelent télidőben vidéket járni, rosszul fűtött buszokban vacogni fél éjsza­kákat ... Tíz év alatt mintegy

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents