Szolnok Megyei Néplap, 1961. december (12. évfolyam, 283-308. szám)
1961-12-24 / 303. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 196L december St. Makarenko utódai (Folytatás a 9. (Adóiról.) számfogalmakat oktatnak, ezért két éven keresztül bonyolult számelmélet is szerepel a tanrendjükben. S mert a felnőtteket is az új falusi értelmiségnek kell segítenie a tudás és a tudat bővítésében, megszilárdításában, népművelési ismereteket tanulnak két féléven keresztül. Szakkörökben sajátítják el az ismeretterjesztést, a színjátszást, a könyv" árosságot. Bizony még felsorolni sem kevés. És bár az eddigiek is alkalmasak arra, hogy az oktatási reform és a 26-os tvr. rendelet harmadik nagy teltételének, a kommunista embernevelésnek megfeleljenek, ennél jóval többet tesznek intézeten belül és kívül -gyaránt Szilárd világnézetű Kommunistákat nevelnek itt olymódon, hogy ezek elvi szilárdságukat át is tudják maid sugározni tanítványra és szülőre egyaránt Heti három árán keresztül tanítanak a iiákoknak marxizmust Ez izomban a dolgoknak csak egyik oldala. Még a szeminárium sem elégséges a diákok meggyőzésére. Sokkal inkább a közvetlen én őszinte onimunista légkör, amit «3 ntézet egésze sugároz. A vi ák és beszélgetések a háló- elmekben, a patronáló tanárok rendszere, az úiságolva- ás, a kitűnően működő KISZ •zervezet A közösen végzett ámadaimi munka, az a négv- záznyolcvan munkaóra, amit oéldául az első évfolyam végzett a Március 15 Tsz-ben és ■íz iskola környékének parkiozásában. Aztán a gyerekek megfigyelése a gyakorló órácon. A másodévesek KISZ- itkára, egy nagyon öntudatos, talpraesett fiatal lány el- •nondta. nagy vita volt azon megmondják-e a gyerekeknek, hogy az ajándékot nem a Jézuska hozza? Mit szólnak a vallásos szülők? S a vita eredményeképpen eldöntőt ték, őszintén meg kell mondani. Év elején viszont figyelmeztetni kell a szülőket, mi ezt tesszük, ők viszont gyermekük érdekében tartőzkod- íanak a kettős neveléstől. A leggyakrabban a vallásos nézetekkel kerülnek összeül- -özésbe a főiskolások, ez kozza a legtöbb problémát Nem könnyű megküzdeni vele, hiszen a lányok közül igen sokan hozzák magukkal a főiskolára a vallásos nevelést. Különösen első évfolyamon kelt ez háborgó viharokat, mindaddig, amíg győz mert az eddigi tapasztalat szerint mindig győz — az iskola marxista, materialista légköre. A másodéven már speciálkollégium ia van vallástörténetből, erre Járnak Igen sokan Ez sokat segít a nézetek tisztázásában. Vannak viták is. Miért ne lennének? Még most is gyűrűznek a személyi kultusz kérdésében felmerült véleményeltérések. Ez persze nem veszélyes, a viták nyíltak, és az egészséges álláspont győzött. Pusztán az. a tény, hogy ez igen sokat vitatott téma, hogy a XXII kongresszus «nyakának nemcsak egye« részei, de az egész kérdóskomplexum is állandóan napirenden van, igen biztató. Muvdt emberekké nevelődnek e faiak között a fiatal tanítók Itt azonban úgy érezzük, még nincs minden rendben. So* a kötelező iro dalom — elsősorban politikai és szakmai művek, kevés az egyébre fordítható kV. Nemigen tudták, mi az ii! hullám, melyek a legújabb irodalmi törekvések, képzőművészeti problémák. Nem igen jut Idriitk az irodalmi mü- vénzí-tl folyóiratok forgatásA- ra, pedig ezen keresztül lehet légi >bban behatolni a mai kultúra forrongó világába Ez a megállapítás nem akar valamilyen súlyos elmarasztalás lenni inkább cgv pillanatnyi reflektorvtllantás egv még kevésbé járt útra Hiszen egyébként nagyon sokat tanulnak, ren ikfvül sokat tudnak is ezek a herényi nagy diákok pry Patai iskolatípus ifjú úttörői. Ha meg »karjuk ropni a mérleget, úgy gondoljuk, könnyű a dolgunk Pozitív Igent kell mondanunk arra • kérdésre, amelyet <n * dkk a bevezetésben vetett fel. Az út iskola törvény szellemében él munkálkodik a jászberényi felsőfokú tanítóképző, a kommunista jövő nevelőinek alkotó műhelye Hernádi Tibor A vadgalambcsapat este- | felé leszállt a magas dombit oldalon gubbasztó alacsony | tölgyekre, közvetlenül a fo- ' lyó mellé, melynek fáradt, meleg vize szelíden csörge- 2 dezett sziklás medrében, A galambok megbújtak a 2 levelek közt, csak felemelt í fejük látszott ki a lombok l közüt A nap ferde sugarai | beragyogták a csúcsgallya- ■’ kon ülők csillogó begyét. | Sokáig így maradtak — " elnémulva, mozdulatlanul, a 1 lebukó nap felé tekintve, 2 mintha a rét álmos csent!- 1 jén csodálkoztak volna. Az ; áttüzesedett föld felett forró, 1 fülledt hullám lebegett. Két | felhő hatalmas szárnyként 2 borult az elszürkült, letiport- tarló fölé, mintha el akarták | volna takarni a iehanyatló, | de még mindig forró nap | elől. S mintha a felhők és | a tartó, a dűlőút felett le- begő porcsík és a szomjas | kukoricák is türelmesen vár- lak volttá valami nagy is * jelentő» eseményre. 1 Egy gerlepár elsuhant t 2 tölgyek mellett, és eltűnt a | faluszéli füzesben. Szomjas, 1 tátott csőrü varjú szállt le *s víz szélére, hallgatózott,- Ivott, és nehéz szárnyalással 2 elrepült. | A galambok tekintetűket 2 nem vették le az elsárgult, Z sík földekről. Ott, ahol a tarló a kukoricatáblák szür- 7 kfszö'i falai közé ékelődött, * néM«v la alig észrevehető 2 lombos csúcsa látszott. A- vadgalambcsapat e' lombos 2 ágak közt éjszakázott. é A galambok most várták, 2 hogy besötéted jen. figyelme- sen szemlélték a környéket * A folyó felől gyenge, alig- észrevehető, hűvös fuvallat 2 támadt. Iszapszag áradt a- folyóból. A halk szellő las* tanként erő. e kapott. A rét 2 felélénkült. A kukoricák ár- •nyéka elnyúlt a tarlón, a 2 folyó csillogó tükre elborult. r o békák melankőlikus fcu- ■ ruttynlása pedig egyre maoabiztosabbar ét gyakrabban _ hangzott fel 1 A legmagasabb fa tetején t illő galambok egyike hirtelen 2 összerezzent, mintha el akart * volna repülni. Remegése az ~ egész csapatra átragadt. 2 Pontosan a nappal tzem- 2 ben, a sárgát alkonyt égen- egy kis sötétbarna pont te- " lent meg Hol növekedett. | hol eltűnt, amint széles, sza- . hályos köröket irt le a rét t fölött, ét csavarodva ívelt 2 felfelé. Néhány perc múlna- a barna pont megnőtt, maga QlapJujiig.tcL alatt hagyta a lebulcó napot. Körei szélesedtek, és lassanként szabálytalan elipszisek- ké váltak, melyeknek éles sarkai egyre jobban közeledtek a folyóhoz. De a kis barna pont olyan lassan növekedett, hogy a galambok nem vették észre a parányi különbséget, és továbbra is csodálkozva figyelték. A kis pont teljesen észrevétlenül vonallá vált, később a vonal közepe megduzzadt, és végei elvékonyultak. Most már világosan látszott a vadgalambcsapat felé közelgő sólyom széles, kitárt szárnya. Szolcása szerint a magasból készült lecsapni áldozatára. Váratlanul, mintha hirtelen feltámadt szél kapta volna fel, *— « folyó folyá- fk távol szem- J h ben kitört az *' ellipszisből, mintha valamilyen új áldozatot pillantott volna meg. De ugyanilyen váratlanul irt le egy széles félkört, és így egyszerre a tfilovek fölé került. Az öreg vezérgalamb csak most vette észre « reirzzlyt. De már késő volt. A sólyom egy pillanatig mozdulatlanul függött a fák fölött, és a galambok mér hallották is ■ meteorként zuhanó ragadozó sűrítését Bevont srérny- nyal és kinyi’ főtt lábbal a hulló kőnél te gyorsabban zuhant le. A galambok nyomban levágódtak a fákról, t lehulltak a földre, mintha iég verte volna le őket Néhány galamb a tölgyek alsó ágai közt rejtőzött el, a többi a domboldalon befurakodott a gaz közé. Csak az öreg galamb nem búj el Felrebbent és rézsútos an a folyó fele húzott. A sólyom nyomban rácsapott. Ám a galamb erős és tapasztalt repülő volt Amikor a sólyom a ríz fölött utolérte, hirtelen telné- g Adott, közretlerííl ■ rnga do zó körmei mellett A nagy szürkésbarna madarat villámgyors lendülete ma'dnem a folyóba sodorta Hogy visszatartsa magát, kitárta és meglengette széles szárnyait. mint a leszállásra alkalmas helyet kereső lepke. Ebben a másodpercben az öreg galamb erős szárnycsat togtatással levegőbe csalta szétszóródott és megijedt társait. Élükre állt, és lassan magasra emelte őket, szárnyuk shogása, mint a szél suhant át a folyón. Nem vesztegették as időt, egyenesen a távoli facsoport felé vették az irányt, amelyen éjszakáztak. De a sólyom megelőzte őket. Élóre repült, alacsonyan. és vízszintesen szállt a kukoricatáblák fölött, t időnként szárnyait csapdosva I lebegett a le# »epében. — A 4 variga lambcsapat kénytelen volt visszafordulni. Felkaptak a magas- i ba. De a bar* * na madár nem követte őket. — Alattuk körözött — nyitnod'«« és könnyedén. A galambok egyre feljebb és feljebb emelkedtek, és mind gyorsabban gyűrűztek a beárnyékolt rét fölött, tollúk esi ogott a szürke, esti ég aljat m.cg Tsan beragyogó napsugarakban. Fentről látták, hogy a jak fölött •» sólyom egyre szűkíti köreit. Kitárt szárnyakkal, könnyedén, erőfeszítés nélkül szálll a csendes, alkonyt hűvösségben, mintha tekintetével a földön keresett volna valamit. A galambok néhányszor megpróbálták becsapni a sólymot. Messzire szálltak a rét fölött, és majdnem eltűntek a látóhatár szélén. De mihelyt észrevették, hogy a sólyom felfelé száll, hogy egy vonalba kerti I lön velük, ismét visszafordultak. Alkonyodon. A sötét mező közepén a kis folyó ke* kény, fényes szalagnak látszott. A fák foltoknak tűntek Nyúgaton az izzó ég lassanként kihűlt, és az enyhe vörösség, mely eddig lángot dobott a tarlóra, észrevétlenül eltűnt, A galambok egyre fáradtabban röpültek. Szárnyaik suhogása egyenletes, halk suttogó«'-ént hallatszott. A sólyom éberen figyelt mindenre. Közeledett a pillanat, melyben e galambok megpróbálnak lezuhanni a fák sűrű gallyai közé, ahol a ragadozó nem csaphat le rájuk. A sólyom időnként oldalt fordította lapos fejét, és nagy szárnyain kissé féloldalt billent Hirtelen felhangzott az öreg galamb erős szárny- csattanása. Jelt adott tártainak, hogy kövessék. A galambok, mint záporozó acélszürke darabok zuhantak a fák felé. A sólyom körül suhantak el, lefelé a sötét mélységbe. A suhogás és a temérdek zsákmány közelsége megzavarta a sólymot. Elkésett Mielőtt kiválasztotta volna az áldozatát, a galamboknak sikerült besurranniuk a ké bükk gallyai közé. Az egyii fiatal és tapasztalatlan tár tűk azonban továbbra is fák körül röpdősőtt... A megrémült madarak do bogó szívvel sokáig hallgat ták szárnya suhogását, is > levelek közt látták üldöző}- sötét árnyképét. Kis idő múlva ijedt szárnycsapdo sást és egy halk. hörgő han got hallottak, mellyel a har véget ért.„ Leszállt • nyári est. Való hol lenn a folyó mentén ahol összebújva szendergeV a ki* falu, gyufaláng lobbant fel, és egy paraszt tlnyúj tott kiáltása hallatszott Eo elkésett kecskepásztor köz vétlenül a fák alatt terelt- nyáját, valamilyen dalt fű- työrészett, és indulatosan nógatta a kecskéket Ezután beállt a csend. A földek nagy fekete tömeggé olvadtak össze. Fölé je csak a csillagokkal tele szórt, sötét ég borult. A tűes kök könyörgő hangja szint< ringatta a langyos, esti homályt. • közeli tócsában a békák szüntelen kuruttyolásc egyre rezgőbbé »ált. is mine jobban felverte az éj csend Üt A galambok egymás «tár aludtak el a hatalmas, ko mór árnyékként sőtéttó ké öreg bükk ágai között. Né ha a madarak közül, pala melyik összerezzent fejé- lehúzta szárnya alól, és ijed ten figyelt a szél halk ***o pására, mintha újra a só lyom suhogó szárnyalásé hallotta oolna. Később a le jelek közt vibráló végtele • csillagos ég visszaadta nyv galmát, ét a nyári éj hal'/ zsongása álomba ringatta. SMIUJAN SZTANIV Részlet a szerző guinea! útirajzából Nem vagyok etnográfus, s amit a régi szokásokról, hagyományokról elmondtam, azt nem hosszá« megfigye- ■sekből szűrtem le. Egyszerűen csak lejegyeztem Gobae Tiala Muntave, Matthias Fasse tanítók és mások szavait. Bevallom, én nem rejtőztem el hatált megvető bátorsággal a Szent Erdő sűrűjében nem férkőztem csecsebecsékkel az avatandó fiatalok vagy faluvének bizalmába, hogy ősi szokásaik titkait kifürkésszem, mint némely «zen- icióhajhászó újságíró. Nyíltan és barátsággal közeledtem a guineai emberekhez. S úgv is fogadtak, szívélyesen és barátként. A holnap Afrikájába akartam elsősorban betekinteni, s nem a tegnapéba. A születőbe és nem a uisztulóba. S mivel nagyon fiatal államban jártam, abban, amelyik legmesszebb jutott Fekete-Afrikában a iggetlenség útján, több újat és ismeretlent pillanthattam neg így. mintha a szokások és hagyományok kutatásába nélvedtem volna, amit nálam sokkal avatottabbak megtettek már, s könyvtárnyi könyvet írtak róla. Így hát Guinea embereivel való beszélgetőseim során ;s többet időztünk a mai éle* kérdéseinél mint a múlt napokénál. Mégis, nemegyszer éppen ezeknek a fesze- getése közben merültek fel régi hagyományok okozta gondok, s bukkantak fe! ősi szokások. így például, amikor Tibu Tunkarával, a guineai ifjúsági szövetség egyik vezetőjével beszélgettem, egyhamar arra terelődött a szó. ami ma a guineai ifjúsági mozgalom komolv eordia • mit mentsenek át mit újítsanak fel a régi tradíciókból, és mit igyekezzenek mielőbb száműzni közülük? Gvakran komoly gondot okoz az öltözködés is. Mi sem természetesebb egyébként, különösen Guinea egyes vidékein, mint hogy érett, fiatal lányok vagv asszonyok is derékig meztelenül járnak. De a test «gész-st betakaró ruhának is polgárjoga van itt. és sok vidéken lényegesen több a felöltözött nő. mint a félmeztelen. S mégis, az ifjúsági szövetség harcol — ahol erre szükség van — a nyugatról, a gyarmatosítóktól importált tenyérnyi női fürdőruhák, a „bikinP-viselet ellen amely ugyan takarja a lányok, asszonyok keblének egy részét, de helyes érzékkel úgy találják, hogy lényegesen kihívóbb viselet, mint a természetes és hagyományos meztelenség. Kint jártam egyszer az északi dombvidéki apró, elmaradott népnél, a bassanknál Miért is ne vallanárr. be, annak ellenére, hogy már szinte megszoktam a meztelenséget, ide némi kíváncsisággal mentem. Tudtam éppen néprajzi előtanulmányaimból, hogy a bassari nép öltözete nem sok: a férfiak egy szál bambusz-csövet viselnek védőtökként; a nők ruházata egyetlen övként a derékra kötött és ágyékuk előtt lazán lelógó inkább • legyek, szúnyogok hessegetését, mint a szemérem takarását szolgáló, lengő zsineg vagy aprócska, szabadon lebegő tenyérnyi kendő, amit, ha leülnek, védelemként maguk alá, a földre helyeznek. Amikor megérkeztünk Tiekerébe, az első bassari faluba, vagy száz bassari lakos vette körül gidres gödrös, kacskaringós dülőúton érkezett gépkocsinkat S ami1 első percben megláttam rajtuk az, magyarázatot kapott az első kérdésemre adott válaszukban. — Mi változott maguknál a franciák ideje őta? Büszkeség volt-e több a válaszban vagy csodálkozás azon, hogy nem látom ezt a különbséget, nem tudom: — Hát nem tátja? Fel vagyunk öltözve... Valóban, az emberek zöme, a férfiak valamennyien nyakig gombolt bububan, széles, bő ingben álltak a falu kunyhói között, s még a nők javarészén is bubu volt. de legalább bő redőjű szoknya takarta testüket, deréktól lefelé... Errefelé Guinea nagyobb részén a fehér vagy színes, egyszínű vagy tarka bubu a nemzeti viselet. De az ifjúsági szövetség központjában Tibu Tunkara elmondta a szervezet bubu-gondjait is. Mert igaz. nem harcolnak ők az európai viselet ellen sem, bár a nyakkendő, zárt ing s még inkább a zakó nem éppen trópusra termett viselet. Am viselje, akinek kedve tartja. (Persze, azért Inkább városban hordják ezt, s nem falun.) Csakhogy a dolog nem ilyen egyszerű. — Aki bububan járt azt a franciák letegezték — magvarázza Tibu Tunkara —, aki meg nyakkendőt viselt az már monsieur volt ígv hát sokan úgy vélik ma is: akkor ..igaziak”, akkor európaiak és kulturáltak ha majmolnak. S inkább izzadnak szenvednek a melegtől, pedig már aligha merné tegezni őket egv egy íttmaradt francia. De hát idé kell ahhoz is amíg megszokják: nem az a célunk, hogv monsieur-k lesvünk... Van egyéb gondja is az ifjúsági mozgalomnak Nem tartják ugvan helyesnek sem szükségesnek az óit sok helyen majdnem ősi formájában megmaradt, szinte megkövült avatási szertartások egyikét-máslkát Mégis, nemigen szólnak bele ebbe — majd megváltoztat e téren is egyet-mást az idő. Legfeljebb arra törekszenek, hog» hónapok helyett hetekre, évek helyett hónapokra rövi dítsék a falu közösségétől távol eltöltött hosszú időt De már ragaszkodnak ahhoz, s általában keresztül is tudjá’- vinni, hogy például a fájdalmas körülmetélést éa a női .excisiont” könnyítsék, vagy legalábbis vészéi ytelenít sék Ahol lehet orvos felügyel a műtétnél, de minden esetre bejuttatnak az avatási táborokba fertőtlenítő szereket A fertőzés ugyanis már nemegyszer okozott a fia taloknál súlyos sebeket sőt halált. S ha egy-egy tábor ban betegség tör ki (s ezek a táborok bizony nincsenek járványos megbetegedések ellen védve), a baj elleni han ban már az orvosoké és nem a helyi varázslóké a szú Törekednek az ősi táncok felelevenítésére is. Az or szágnak valóságos hivatásos népi együttese is van má Igaz. egykori szervezője. Kelta Fodeba, aki még az ország függetlenné válása előtt javarészt diákokból tán csoportot szervezett ma már más irányú elfoglaltság miatt nem sok időt tölthet ezzel. Ott jártamkor ugyan az ország honvédelmi és belügyminisztere volt s a foli lórral csak mellékesen foglalkozhat. De sok lelkes fia* folytatja munkáját, s szinte mindenütt megtalálni a tánc hagyományok élesztőit és ébrentartóit Ünnep, avatás, házasság, temetés, egyszerű szabs: napi szórakozás, vagy mint már láttuk önkéntes roha munka is nehezen képzelhető el tánc. zene, dal nélk S ha két gyerek jókedvre derül, akár a főváros utcái is elfütyülnek vagy eldalolnak néhány taktust, s ütem lejtenek hozzá: örömüket tánccal fejezik ki. Ha ne-’ valahol ünnepség van. előkerülnek a táncruhák, kellé kék. maszkok. Tánc gólyalábon, tánc elefántmaszkba' tánc a félmeztelen, vörös színű asszony maszkjában tán a testre erősített csörgőkkel — valóban néprajztudósra’ s Afrika-kutatónak kellene lennie annak, aki mindezeket felsorolná és meg is magyarázná valamennyin- okát. értei mét. A guineai zenének azonban nemcsak hagyománya vannak: nap mint nap új dalok születnek. Az északi határon fekvő Kamabi faluban pattogó, szinte induló ritmusra járták a táncot a fiatalok, amidőn a faluba látó gnttunk. Még a malinké nyelvű szöveg is elárulta m idegennek, hogy ez a dal meg a tánc is mai gondola! kát feiez ki. lala pédéoé mu mii méda France bolo Ah nu bvda it Gaulle bolo La Guniée diyera — Így szólt a dal refrénje. Ami magyarul kör belül annyit tesz. hogy Hála a PDC-nek fGuinen Demokrata Pártja) szabadok vagyunk azelőtt a franciák alatt. De Gaulle alatt éltünk. Szép Guineái KENDE ISTVÁN: ^ ■ ji Ilii Í*J Ili 4# I*, f # •AptUc&
