Szolnok Megyei Néplap, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-02 / 259. szám

1961. november 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 /l megyei pártbizottság és a megyei tanács együttes ülése (Folytatás az 1. oldalról) ratikus országok ötéves ter­vei, közte, benne a mi öt­éves tervünk is — megvaló­sítása adja meg az alapot. A szocialista tábor kész a teljes leszerelésre, az összes pusztítófegyverek megsem­misítésére. A jelek azonban azt mutatják, hogy ehhez az út a maximális felkészülésen és felfegyverzésen keresztül vezet. Ismeretes az elvtársak előtt a szocialista tábornak az az elhatározása, hogy pon­tot tesz a második világhábo­rú végére, tető alá hozza a le­szerelést a két Németország­gal, ha pedig a Német Szö­vetségi Köztársaság ettől el­zárkózik, a Német Demokra­tikus Köztársasággal, Ez is egy olyan lépés lesz, amely a háborús erők előretörésé­nek, a revansra vágyó német militaristák előretörésének útját kívánja elzárni. Ezt nyugaton nem jó szemmel né­zik, s nem is nyugszanak könnyen bele. Épp a napok­ban történnek olyan provo­katív lépések a nyugat-ber­lini revansista erők és őket támogató amerikai fegyveres erők részéről, an bői köny- nyen konfliktus lehetne, ha a Német Demokratikus Köztár­saság kormányának és fegy­veres szerveinek gyengébb az idegzete. Hadseregünket anyagilag, fegyverzetben erősíteni, ben­ne szolgálni honpolgári, in­ternacionalista kötelességünk, ezért e kérdéssel a jövőben a politikai élet területén párt­ós állami szerveinknek jóval többet kell majd foglalkozni. I. Az iparfejlesztéssel összefüggő kérdések Az ipari termelést a me­gyében öt év alatt az orszá­gos 48—50 százalékos elő­irányzat helyett 58—60 száza­lékkal kívánjuk emelni. Van-e ennek a plusz 10 szá­zaléknak reális alapja? Jo­gos-e, helyes-e az országos előirányzattól ebben így el­térni? Vizsgálataink és legjobb meggyőződéseink szerint ez a szám tényeken, lehetőségeken alapszik. Ezek a következők: Szolnokon épül az ország egyik nagy vegyipari köz­pontja, új kénsavgyárral, szuperfoszfát üzemmel, ve­gyi porfestékgyárral. Ez a beruházás 1962-től fokozato­san lép be a termelésbe. Ez új kapacitást jelent a megyé­ben, s ez Szolnok megyében, ahol az ipar méretei nem vol­tak túl nagyok — most nagy ugrást jelent Tovább bővül­nek az olyan régi üzemek is, mint a Tisza Cipőgyár, a Ti­sza Bútorgyár, a Papírgyár, cellulózé üzem. A régi üzemekben és most már az ötéves terv idősza­kában épült termelőüze­mekben is megszilárdult a vezetés, kialakult és erősö­dött a törzsgárda. Munkásaink a hároméves terv időszakában és ebben az esztendőben is az előirány­zatnál magasabb eredménye­ket értek el. Az üzemek veze­tésének! színvonala, a mun­kások, technikusok, mérnö­kök lelkesedésére, erőfeszíté­sére utalnak a hároméves terv és az 1961-es esztendő háromnegyedévi számadatai is. A hároméves terv idősza­kában iparunk termelésének évi emelkedése 11,5 százalék volt. Három év alatt a ter­melés a minisztériumi ipar­ban 43, az állami helyiipar­ban 7, a szövetkezeti iparban 54 százalékkal haladta meg az 1957-es szintet. Igaz, hogy a hároméves tervben a ter­melés növekedésének csak 25,8 százaléka származott a termelékenység emelkedésé­ből, azonban azt is látnunk kell, hogy a termelékenység terén lényeges előrehaladás csak 1960-ban volt a három év alatt Az idén az év 9 hónapjá­ban a minisztériumi ipar 14,5, az állami helyiipar 15,1, a szövetkezeti ipar 7,8 százalékkal, a megye szocialista ipara együttesen 13.3 százalékkal termelt többet, mint I960 hasonló időszakában. S ez idő alatt az egy mun­kásra egy napra jutó teljes termelés értéke a szocialista iparban együttesen 9,6 száza­lékkal növekedett. Ez azt is jelenti, hogy az idén a megye szocialista iparában a három negyedévben elért 13,3 szá­zalékos termelésnövekedés­nek 72 százaléka származik a munka termelékenységé­ből és 28 százaléka létszám- emelkedésből s egyebekből. Ez az arány jó és megfelel pártunk politikájának, az e téren támasztott követelmé­nyeknek. A tervezésnél és terveink végrehajtásánál építünk a munkások, technikusok, mér­nökök lelkesedésére, a párt- szervezetek, a KISZ és szakszervezet munkájára, a szocialista brigádmozgalom­ra, a dolgozók szocialista ver­senyére. Ezek együttesen — és még néhány más tényező — jutta­tott bennünket arra a követ­keztetésre, hogy Szolnok megye szocialista ipara 5 év alatt 58—60 százalékos ter­melésnövekedést képes elérni. Tisztelt Elvtársak! Az iparfejlesztés üteme az 5 éves terv során olyan, hogy bár alapvetően mezőgazdasági jellegű marad továbbra is a megye, 1965-re mégis jelen­tősnek mondható ipar helyez­kedik el majd a megyében, összehasonlításul, a fejlődés ütemének érzékelése céljából: 1960-ban Szolnok megye ipa­ra több mint ötszöröse volt a felszabadulás előttinek. Az 5 éves terv célkitűzéseinek va- lóraváltásával meghaladja majd a felszabadulás előtti­nek a nyolcszorosát A fel- szabadulás előtti ipar elma­radt, apró üzemekből, kéz­műiparból tevődött össze, most pedig technikailag jól felszerelt minden üzemünk. 2. A mezőgazdasági termelés öt évre szóló célkitűzései A szocialista átszervezés után tartalékainkból egy ét­in ást már feltártunk, haszno­sítottunk. Gondolunk a tala­jok mély- és mélyítő műve­lésének általános elterjeszté­sére, az öntözés általános ki- szélesítésére stb. összességé­ben azonban még rendkívül sok feltáratlan és keletkező új tartalék áll rendelkezé­sünkre. A legnagyobb tartalék ter­mészetesen abban van, hogy megyénkben a mező- gazdasági termelés szinte kizárólag nagyüzemekben folyik. Az erő, a földek és felszere­lések együtt vannak. Az ötéves terv időszakában — úgy véljük, teljesen indo­koltan, jogosan — pártunk és kormányunk többet vár azok­tól a területektől, ahol a me­zőgazdaság szocialista átszer­vezése hamarabb bekövetke­zett. Ezekre a területekre biz­tosabban kíván támaszkodni. Ezt az állam az előző évek­ben nagyarányú beruházások­kal alapozta meg. Gondol­junk csak a megye minden részén megépült termelőszö­vetkezeti központokra, istál­lókra, a több mint 4 ezer traktoregységből álló gép­parkra, a nagyszámú teher­gépkocsira, a műtrágyára, a hatalmas összegeket kitevő öntözési beruházásokra. Az a javaslatunk, hogy a mezőgazdasági termelésre vo­natkozó célkitűzéseket az együttes ülés 27—30 száza­lékban szabja meg, ami az országos előirányzatnak 5—7 százalékos túlteljesítését je­lenti. Tisztelt Megyei Párt- bizottság! Tisztelt Megyei Tanács! A mezőgazdaság fejleszté­sének a termelés gyors fel­lendítésének jelentősége egész szocialista építő mun­kánk szempontjából annyi­ra központi kérdés, olyan nagy horderejű, amiről a következő 4 év munkájának meghatározásánál feltétle­nül szólnunk kell. Ismerjük a tudományos szocializmusnak azt a téte­lét, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a falu szocialista átalakulása jelenti a szocialista forrada­lom teljes győzelmét és a fejlett szocialista társadalom építésének kezdetét. Paraszt­ságunk addig eljutott, hogy szövetkezetekben egyesítette erejét, nagytáblákba egyesí­tette a földjét. A szocialista mezőgazdgaság keretei kiala­kultak, s most következik az a munka — amelyből egy­részt már elvégeztünk — amellyel ezeket a kereteket tartalmilag is minden szem­pontból szocialista üzemek­ké tesszük. Hol tartunk eb­ben jelenleg Szolnok megyé­ben? Milyen pozícióból in­dulunk az ötéves terv hátra­lévő része megvalósításá­nak? Kezdjük az állami gazda­ságokkal. Az elmúlt tíz esz­tendőben az állam nagyará­nyú beruházásaival, az álla­mi gazdaságokban dolgozó kommunisták és szakembe­rek elismerésre méltó erőfe­szítésével ezeknek az üze­meknek többségét valóban példamutató szocialista gaz­daságokká fejlesztettük. Van­nak még, amelyek gyengéb­ben gazdálkodnak, mint pél­dául a tiszasülyi, szolnoki gazdaság, bár az adottságok itt sem rosszak. Többségük azonban eredményesen dol­gozik. Az idei év nem volt kedvező, mégis állami gaz­daságaink az 1961-re előírt tervüket megyei szinten tel­jesítik, a nyereséget egy ki­csit talán túl is teljesítik. Az állami gazdaságokra tehát az ötéves terv idősza­kában is bizton számítha­tunk. Ott a pártszervezetek, a gazdasági vezetés annyira megerősödött, hogy a rájuk eső részt teljesíteni tudják. Ebben a gazdasági évben állami gazdaságaink teljes búzaterületükön átlagosan 17,93 mázsa termést takarí­tottak be. Külföldi búzafaj­tákból 20,32 mázsás termést értek el. Külön figyelemre méltó, hogy a magyar fajták átla­gos termése 14,51 mázsa, ezenbelül a Bánkúti búzáé 14,14 mázsa volt. A búzater­melés színvonalának emelé­sére a külföldi búzafajták meghonosításának fontossá­gára utal ez a számadat is. Az állami gazdaságok ter­melési tevékenységéről elis­merő hangon kell nyilatkoz­ni. A vezetés, a szakembe­rek, a dolgozók részéről egy­aránt erőfeszítés tapasztal­ható. Néhány figyelmeztető jel azonban van, s emellett sem mehetünk el szó nélkül. A kétségtelenül jó ered­mények kissé leszerelően hat­nak, félő, hogy ha nem lé­pünk fel kellő eréllyel, min­denek előtt a pártszerveze­tek útján, akkor ez elbiza­kodottsághoz, utána pedig elmaradáshoz vezet. Jók az állami gazdaságok idei terméseredményei, de többre is telt volna, pél­dául, ha az öntözéses lehe­tőségeket jobban kihasznál­ják. Többezer hold olyan terület van az állami gazdaságok birtokában, ami öntözésre be van építve, s még sem hasz­nosítják úgy. Rendkívül nagy szintkü­lönbség van a termelékeny­ségben egyes gazdaságok kö­zött. Igazgatósági átlagban növekszik az egyfőre eső ter­melési érték — nem túl gyorsan —, mi azonban úgy látjuk, hogy egyes gazdasá­goknál nincs minden rend­ben. A megyei igazgatóság irányító, vezető tevékenysé­gének is sokkal differenciál­tabbnak kellene lenni. Az állami gazdaságokban a párt- szervezetek erősek, munká­juk lényegében kialakult s bíztunk abban, hogy nem hagyják megrekedni gazdasá­gukat, hanem a kommunista kollektíva erejével lépnek fel a további fejlődés útjá­ban álló akadályok elhárí­tására. A termelőszövetkezetek helyzetéről Jelenleg 199 termelőszö­vetkezet van a megyében. Mindegyik szövetkezetünk­ben van pártszervezet és többségében erős pártszerve­zet. Ez nagyon fontos, mert a pártszervezet munkáját és annak jelentőségét érzik a szövetkezeti gazdák is. Szá­mos eset volt az átszervezés időszakában, hogy az ala­kuló tsz miközben megvá­lasztotta a vezetőséget, meg akarta választani a párttit­kárt is. Kiderült azonban — ilyen eset volt például Jászberényben —, hogy nincs a szövetkezetben párttag. Amikor ezt megtudták a szö­vetkezeti gazdák, egy kicsit megdöbbentek, hogy mi lesz velük. A pártszervezet jelenléte, a kommunisták közössegének a szövetkezeteken belüli küzdelme, harca az embe­rekért, az emberekkel együtt, a szocialista mező- gazdaság megteremtésének elengedhetetlen velejárója. A szövetkezeti pártszerveze­tek többségükben nagy te­kintélyre tettek szert éppen munkájukon keresztül. Hang­súlyozzuk: legtöbb helyen, mert még van, ahol a küzdel­mük nem vívta ki egyértel­műen a tagok bizalmát. A szövetkezeti pártszervezetek felkészültsége összességében jónak ítélhető. Azt a harcot, ami a második ötéves terv időszakára eső feladatok megvalósításához szükséges, vezetni tudják. A szövetkezetekben olyan gazdasági vezetők állnak az élen, akiket a tagság bizal­ma vesz körül és képesek a feladatok megoldására. Né­hány szövetkezetben viszont bajok, nehézségek vannak. Ezeknek a szövetkezeteknek többsége, sajnos, a tiszafüre­di járásban van, de jut belő­le a jászberényi járásra, Me­zőtúr városra és Kunhegyes járásra is. Miközben a kér­dést itt is feltesszük az e te­rületek járási vezetőinek, hogy mit tettek a gyenge ter­melőszövetkezetek helyzeté­nek megszilárdítására, ho­gyan valósították meg az er­re vonatkozó terveket, fel­tétlen új, az eddiginél na­gyobb erőfeszítésekre kell fel­készülnünk. A szövetkezetek politikai, gazdasági helyzete, a tagság hangulata, a munkakedv, a szövetkezeti gazdálkodásban ez évben bekövetkezett anya­gi érdekeltséget biztosító és fokozó intézkedések nyomán olyannak ítélhető meg, hogy a feladtokat, amelyeket itt kitűzünk, velük együtt végre tudjuk hajtani. A megyei párt-végrehajtó bizottság a megyei tanács végrehajtó bizottsága úgy lát­ja, hogy az állami gazdasá­gokban, termelőszövetkeze­tekben egyaránt rendelke­zünk azokkal az alapvető fel­tételekkel, amelyek az öt­éves terv célkitűzéseit, illetve annak 5—7 százalékkal való túlteljesítését biztosítják. Ugyanakkor a két végre­hajtó bizottság azt is látja, hogy ehhez a következő fő kérdések megoldása szüksé­ges. a> A vezetés megerősítése, a vezetés színvonalának emelése; a megyétől, az állami gazda­sági, gépállomási, szövetke­zeit brigádok és munkacsapa­tokig a pártban, tanácsi, gaz­dasági területen egyaránt. Nem új dolog ez és nem is most áll előttünk követel­ményként a vezetés színvo­nalának emelése. Pártunk Központi Bizottsága ebben az esztendőben már több fon­tos tanácskozáson hívta fel erre a figyelmet. Most any- nyival bővül ez, hogy az öt­éves terv célkitűzései nem tűrnek ebben halasztást. Most az a fontos, hogy min­denki értse a vezetés színvo­nalának emelését épp a saját területére és ne csak a má­séra. Elérkeztünk most ahhoz a ponthoz, hogy az irányító szervekben dolgozók munká­ját is területük munkájának eredménye alapján ítéljük meg. Nem szándékozunk olyan helyzetet felidézni mai ülésünkön, hogy valaki is azt higyje: „Na, most ránk járt a rúd”. De hogyan lehet meg­ítélni a járási párt és tanácsi vezetés munkáját ott, ahol olyan helyzet uralkodik, mint a kengyeli Mező Imre, a ti- szaszentimrei Ezüstkalász, a tiszafüredi Hámán Kató, a jászfényszarui Szabadság és még néhány szövetkezetben. Fel kell számolni a munká­ban a nagyvonalúságot és nem valami magaslatról kell dirigálni a dolgokat, hanem le kell menni a szövetkezetek­be, ha kell a brigádokba és megszervezni ott az emberek munkáját. Nem válnak és nem is válhatnak a szövet­kezetek önmaguktól jó gaz­daságokká. Mindenért meg kell harcolni, ami új, előre­mutató, szocialista s minde­nek előtt meg kell harcolni az emberek egyetértéséért. Nem fenyegetéssel, mint Ti- szapüspökiben, vagy a ken­gyeli Mező Imre Tsz-ben. Felvilágosítással, meggyőző szóval kell az emberekért harcolni. Célratörően és nagy türe­lemmel kell ezt végezni, de úgy, hogy a türelmet nem a hibákkal szemben, hanem az emberekkel kapcsolat­ban értjük. A vezetés színvonalának további emelése különöskép­pen pedig a termelőszövetke­zetek szakmai, gazdálkodási színvonalának emelése azt is megköveteli, hogy a mező- gazdasági szakembereket a jelenleginél ésszerűbben osz- szuk el a szocialista üzemek­ben. Ahhoz, hogy az 1962. évre és az ötéves terv időszakára eső feladatokat megvalósít­suk, a vezetésben új vonáso­kat is meg kell honosítanunk. Nem új formákra gondolunk itt elsősorban. Az új formák is játszanak szerepet, de min­dig fő a tartalom s hogy az milyen, az az embereken mú­lik. Gyakran halljuk, hogy a mi mezőgazdasági irányító apparátusunk a kisüzemi gazdaságra épült, annak irá­nyítására volt alkalmas. Meg­oldottuk az átszervezést és most már ezzel az appará­tussal nem tudjuk a jelent­kező feladatokat átfogni. Van ebben jócskán igazság. Elképzelhető valami jobb forma is, elképzelhető vala­mi formabeli változás is a mezőgazdasági szakirányítás területén. Szerintünk azon­ban többet tudna adni ez az apparátus is, ami most van és azokkal az emberekkel, okik ott vannak, akik végig­csinálták az átszervezés, a megszilárdítás eddigi nehéz munkáját. Kipróbált embe­rek ők, csak segíteni, irányí­tani kell őket. Ki irányítsa? Ez természetes úgy tisztázva van, hogy a feladatok meg­oldásában a vezető, az irá­nyító, a párt, a területi párt- szervezet. De a mezőgazda- sági szakapparátus irányí­tása a területi tanács végre­hajtó bizottságának testületé­re vár. A végrehajtó bizottság tes­tületi tevékenysége és irá­nyítása, a nagyüzemi gaz­daságban jelentkező fel­adatok megoldása területén — ez most egyik leggyen­gébb pontunk. A járási, városi tanács vég­rehajtó bizottságok testületi tevékenységét kell olyanná tenni, hogy valóban gazdája tudjon lenni a terület mező­gazdasági feladatainak. Olyan vonásokkal kell erő­síteni a pártmunkában, az állami és gazdaságszervező munkában, mint a terület pontos megismerése, átte­kintése, az ottani problé­mák részletes feltárása, precíz gazdaságszervező munka, hozzáértés, ügysze­retet, következetesség. Ezek közül hadd emeljem ki a következetességet jó ér­telemben is és fordítva is. A helyes, célravezető tervek ki­dolgozását nagyjából megyei szinten is, járási szinten is megoldjuk. De a végrehaj­tásnál van a baj, a végrehaj­tás megszervezésénél, a kö­vetkezetes megvalósításban. Hadd kérdem, volt követke­zetesség 1959 februárban a szervezőmunkában? — Igen. Sikerrel járt ez a munka? — Igen. Volt következetesség 1959 nyarán a gyors, egysze­rű helyianyagokból készíten­dő épületek felépítésében? — Igen volt és sikeresen meg is oldottuk. Volt következe­tesség a baromfitenyésztésre vonatkozó határozataink vég­rehajtásában 1960-ban? — Igen volt és sikerült is. Volt következetesség az öntözési tervek végrehajtásában 1960- ban? — Igen, elvtársak, volt és egy nyáron a közös gaz­dálkodás első esztendejében több mint 17 ezer holddal növekedett a megyében az öntözött terület Ezzel mint­egy 30 millió forint plusz tiszta bevételt biztosítottunk az állami gazdaságoknak, a termelőszövetkezeteknek. De menjünk tovább, a másik ol­dalát is nézzük meg a kér­désnek. 1960-ban a vetés, 1961-ben az öntözési feladatok végre­hajtásánál már nem volt ilyen következetesség. Fogadkozások, kijelentések voltak, de ezek esetenként és helyenként üres, tartal­matlan beszédekké váltak, mert nem követte őket oda­haza a szövetkezetben a szö­vetkezeti brigádokban kellő szervező munka. Egy évvel ezelőtt minden felelős elvtárs megszavazta a terveket, az öntözési felada­tokat is- Az évi növekedés mégis csak kétharmada voll annak, amit 1960-ban értünk el. Most jó lenne a túrkevei, kunhegyesi, mezőtúri, szolno­ki járás és a többi területek szövetkezeteinek az a kuko­rica, amit a következetesség hiányában elvitt az aszály. A vezetés színvonalának emelése egyik legfontosabb tartaléka és egyben nagyon fontos feltétele az ötéves terv megvalósításának. b) Az ötéves terv célkitűzé­seinek megvalósítása szem­pontjából nagy jelentőségű, hogy megkezdjük-e és mennyire haladunk előre a termelőszövetkezetek gaz­daságainak specializálásá­val. Bevalljuk, ebben a megyei vezetés sokat késett, sokáig várt valamit felülről. Vár­tuk, hogy megmondják, ho­gyan, miképpen fogjunk eh­hez. Tanácskozásaink során azonban rájöttünk, hogy ezt sem a Tudományos Akadé­mia, sem a Földművelésügyi Minisztérium, sem más nem oldja meg helyettünk a mi megyénkben. Segítenek, de a megoldást itt kell kialakítani és itt kell eszközölni. Országosan a termelési kör­zetek fcájkultúrák nagyjából kialakultak, sőt azt mondhat­juk, hogy megyén belül is ki­bontakoztak, kialakultak az egyes különösen jellemző nö­vénytermelési és állatte­(Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents