Szolnok Megyei Néplap, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-12 / 267. szám
/ 1961. november 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 'fCötuUwzéft cu&, amit Szülési Imrével tesznek“ A mindig panaszkodók- nak, a sokat nyavalygóknak meséljék tovább ezt a történetet. így kezdődött, amit Szöl- lősi Imre tömör mondattal elintéz: — Negyvenhét óta fekszem én. Vidám fiú volt, mint a többi tizenhét éves, vele egy- ívású szajoli legény. Szerette a szabad levegőt, a sok mozgást, mindene volt a korcsolyázás. A befagyott Tiszán késő estig hallatszott Imréék vidám zsivalya. Egyszerre dermedt pisszenésnyi csendbe a suhancsereg. Szöl- lősi Imre beleesett a halászólékbe. Elmerült a jég alatt. A fiúk; a pajtások, a barátok, a játszótársak nyomban mentették sikerrel. A halálra rémült, a fagyos víztől átázott, elalélt, vacogó fiút át is öltöztették egy komájuk lakásán, s az esetről cinkosan hallgattak. Talán ki sem tudódik, ha rá egy esztendőre nem érez erős fájó szúrásokat a lábában Imre. Agynak esett, aztán fel sem kelhetett többé. Két lába összezsugorodott, fektében az égnek meredt, fejlődése megállt. Imre meg se tudott mozdulni. Éveken át feküdt a szobában, szinte hang nélkül, szótlanul tűrte a roppant fájdalmat, szenvedést. Evek teltek felette így. A kis szobába hírhozók útján jutott el hozzá barátainak munkasikere, szakmaválasztása, a pajtások, iskola- társak, ismerős lányok lakodalma, családalapítása. Űj generáció nőtt fel a faluban, míg Imre tehetetlenül nyomta az ágyat. A falu eseményei hír, üzenet formájában csak eljutottak hozzá. így az is, hogy szövetkezeti agitátorok érkeztek a községbe. Hozzájuk is bekopogtak. •— A szobában hallotta is, amint a verendán vitáztak a családfővel. Az rá is hivatkozott: Mi lesz Imrével? Erre bejöttek az agitátorok. Egy fiatal lány, Zsolnai Éva, a Járműjavító ifjúsági szervezetéből különösen kedvesen, hosszan beszélgetett vele. S azt ígérte, segítenek. Imre a kételkedés keserű mosolyával nevetett; rajta már az isten se tud segíteni. Nemsokára értesítették: beviszik a szolnoki kórházba. A Járműjavító diszis- tái intézkedtek. Addig, 1951- ig nem is volt kórháziján. A díszesek, a járműs munkás- ifjak oda is kijártak hozzá, ágya mellett bátorították, életigenlést öntöttek bele. S hogyan, milyen utakon — ki tudja de elintézték, hogy a budapesti János kórházba kerüljön, s onnan az egyetemi klinikára. öt év alatt tizennégy műtétet hajtottak végre rajta. Kegyetlen fájdalmak és édes örömérzések váltakoztak benne. És az életöröm új reményeket keltett benne. Dolgozni fog. Ez lett szent elhatározása. Meg akarja háláni a társadalomnak, a közösségnek, amit érte. a szajoli fiatalemberért vállalt. De ehhez a maga ereje mégsem elég. Már tudta, hová forduljon. A közösséghez. Levelet írt a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának. Egy motoros kocsit kért, ha lehetne, hogy tudjon közlekedni, munkába járni. Nemsokára megjött a válasz. A budapesti ipari tanulók elkészítik a kocsit Ez év június 20-án népes küldöttség kopogtatott Szöl- lősiéknél. — Budapesti kiszesek vagyunk, — mutatkoztak be. Kibontották a csomagot. Kész a kocsi. — Ráültették Szöllősi Imrét. De az örömből üröm lett csak. Kiderült: a kocsi nem megfelelő. Vi hetik vissza. Nyomban meg !« esyeztek az úi jármű szerkezeiében, Dongó-meghajtás helyett rendes motorral futtatják majd, s hogy ez a kocsi olyan lesz, amelyen feküdni, ülni, fordulni is tud Szöllősi Imre. A kiszesek elmentek, de az Ígéretet hátrahagyták. Lejönnek érte, felviszik Budapestre, pontos méretet vesznek, s ha tud, akkorra szerezzen egy motort. Üjabb levél. — Ezúttal a Honvédelmi Minisztériumba. Egy motor. A levélbeni válasz nem jött, de egy napon nyurga katonatiszt tudakozódott: itt lakik-e Szöllősi Imre. A vállapján egy arany csillag. Őrnagy. Nem sokkal utána két aranycsillagos katona jött. Alezredes. S minden ceremónia nélkül átadta a Honvédelmi Minisztérium ajándékát. Egy 250-es Csepel motort. Imre azóta ott őrzi az ágya alatt. És hogy mit érez? Azt mondják egészen megváltozott a kedélyállapota. Jókedvű. Nem szereti a sajnálkozást, visszautasítja, ha betegségére céloznak, ő nem beteg, csakhát történt vele ez a kellemetlenség. Levelek levelek. Mert csak az írott betűkön keresztül tud érintkezni az emberekkel. Levélben intézte el, hogy nyúltenyésztő szakcsoport alakuljon Szajolban. — Házinyúlakat is hozatott a havi 200 forint szociális segélyből, amit a községi tanácstól kap. A Göngyölegellátó Vállalat kollektívája elhasznált gyümölcsládákkal ajándékozta meg, amelyekből megépült a modern, korszerű nyúlfarm. Csak azt fájlalja, hogy a Vörös Csepel Termelőszövetkezet nem válaszolt arra a levélre, amiben a kerti hulladék átadását kérte nyulai számára. A kis falu kiszistái gyakori vendégek nála. Sőt. Járt már ott a járgsi-, a megyei KISZ-titkár is. Mindenki segít, aki tud. És Szöllősi Imre biztos benne: tavaszra elké-< szül az új kocsi és a tavaszon ő már dolgozni fog. Mindenkinek boldog örömrael újságolja. így öröme nemcsak az övé. A kis falu. magáénak tekinti Szöllősi Imre küzdelmét a munkás életért. Értik és érzik, micsoda hallatlan energia lakozik ebben a fiatalemberben. S orz a levél, amelyet egy szajoli lakos szerkesztőségünkhöz küldött, szinte meghatja olvasóját. Azt is írja szjajoli olvasónk: ,,Csudaszép az, amit Szöllősi Imrével tesznek.. ” Borzák Lajos c Nyertünk a rizsen Nem kell lámpással keresni az olyan SKövetkezeti vezetőt, aki csak ímmel-ámmal termeszti a rizst, s akkor boldog, ha ííz-húsz — vagy akár száz —- holdtól sikerül „megszabadulnia”. Ezek az emberek viszolygásuk okaként az £ hangoztatják, hogy hazánkban a rizstermesztés kockázatos, s ezért gyakran ráfizetéssel jár. Tény, volt ebben a;í évben is néhol silány eredmény, emiatt ráfizetés is. A MJÍZÖMAG Szolnok megyei kirendeltségének vezetője -— Szarvas Imre elvtárs — IA 786 kh-ra vonatkozó cséplési eredménnyel ismertetett meg bennünket. (Ez évben megyénk tsz-ei 12 068 kbAon vetettek rizst, A mondott területen holdanként 1/1,1 q-ás termést adott a rizs. Ismert tény, hogy már a 10 q/kh-as cséplési eredmény is nyereséget biztosít a gazdák számára; így kimondhatjuk, hogy rizstermesztő tsz-eink számára — mint annyi előző év, — úgy az 1961-es is sikert hozott. Sikert, annak ellenére, hogy az esztendő időjárása — noha a nyár meleg volt — korántsem tekinthető optimálisnak a rizstermesztés szempontjából. Amikor ugyancsak kellett volna a meleg — vetés és kelés idején — hűvösre fordult az időjárás. Agrotechnikai tekintetben hátrányosnak bizonyult, hogy a rizsvetés csekély kivételKovécsműhelYben A tiszaföldvári Lenin Tsz mesteremberei között Kip ... köp ... kip ... köp, a kalapácsok ütemes zaja kísér, míg Bódi Imrével, a ti- szaföldvári Lenin Termelő- szövetkezet elnökével a gazdaság kovácsműhelye felé lépkedünk. — Most már könnyen beszélünk — szól —, minden munkát időre elvégeztünk. — Mennyit vetettek az idén? — Mennyit? Négyszáz hold őszi árpát, ezernégyszáz hold búzát, harminc hold takarmánykeveréket. Október 26- án az utolsó szem magot is a földbe tettük. — Ez dicséretes dolog. — Ehhez tegyük hozzá, hogy a cukorrépát már szeptember 20-án leszállítottuk, a kukoricánkat október közepére letörtük, s az összes szárat besilóztuk. — Akkor biztosan a talajmunkát is rövidesen befejezik ... „ — Több mint háromezer holdon kellett mélyszántást végeznünk. Ebből mindössze kétszázötven hold talaj mozgatása van hátra. A két Sz— 100-as megeszi ezt néhány nap alatt. — Akkor nem félnek az esőtől... — Hát most már jöhet... Ilyenformán, amikor a termelőszövetkezet műhelyéhez értünk, nagyjából ismertem már a gazdaság munkaeredményeit. Bent a műhelyben a kovácsok éppen ekevasat éleztek. Izzott a tüzes vas, s szinte nyögött a súlyos kalapácsütések alatt. A lakatosoktól viszont a hegesztő vakító fénye húzott hosszú pásztát az udvarra. • Tulajdonképpen ezen a délelőttön csak négy ember dolgozott, de ahogy Kuli István, a műhelyvezető elmondta: — Hárman dolgoznak a lakatos- és négyen a kovácsműhelyben. -— Győzték a munkát az ősszel? — Muszáj volt! — szól közbe Izsó Sándor, kinek a pulóver alatt dagadó vállizrnai is bizonyították mesterségét. — Jóformán minden javítási munkát mi végeztünk el — folytatta a megkezdett beszélgetést Kuli István. — A gépállomások elég távol esnek tőlünk, sok időbe telt i volna, ha minden töréssel el kellett volna mennünk Cibakházára, vagy Kiskunhalasra. — Hány gép dolgozott itt a szövetkezetben az ősszel? Erre már előkerült a papír, a ceruza és úgy számolgatták ki közösen: — A cibaki gépállomásról volt itt huszonkettő, Jakab- szállásról öt, Kiskunhalasról a két Sz—100-as, aztán nekünk is van három gépünk, meg két teherautónk — mondja a számokat Bódi Imre. — Ügy gondolom itt is próbára tiette a gépeket az idei rendkívüli időjárás. — Tizennégy-tizenöt órát dolgoztunk naponta. Azonkívül állandó éjszakai ügyeletet tartottunk, hogy ha meghibásodik egy gép, ne kelljen vele reggelig várni. Ott voltunk mi és azonnal kijavítottuk. — A legkisebb volt így nálunk a gépkiesés. Pedig sokat törtek a munkagépek, — a disztillerek, a vetőgépek. — Az Sz—100-asoknál óránként kellett cserélni az ekevasat. Azokat mind mi éleztük. — Húzókat, simítókat is csináltunk. — Volt úgy, hogy elhajolva hoztak be egy 150-es tengelyt. Két órába tellett csak az, amíg felmelegítettük, hát még az egyengetés... De megcsináltuk. S azonkívül elkészítettünk nyolc csővázas kukoricagórét is — magyarázzák szinte egymás szavába vágva. — És csak úgy ingyen javították ki a gépállomások gépeit? — Szó sincs róla, mi is fizetünk a szántásért, ők is fizetnek nekünk a javításért — Mennyit? — Hát több mint tízezer forintot. — Akkor ez az ősz bebizonyította: jó az, ha a műhelyt alaposan felszerelik a szövetkezetek is. — Az igaz — bólint Kuli István, a műhelyvezető. — Jövőre mi is több gépet vásárolunk, — esztergapadot, fúrógépet, csiszoló korongot — Az akkumulátortöltőnket már üzembe állítottuk. — Jó munkások meg vannak nálunk — mondja az elnök. — Kardos bácsi,' Soltész Imre bácsi jóval felül vannak a hatvanon, de még mindig fürgén dolgoznak. — És a fiatalok? — Azok is. — Tóth János, Bencsik András, Rácz Gyula, Hasznos István ... Kip ... köp ... kip ... köp. A kalapácsok ütemes zaja kísér, míg a műhelyektől az irodákig érek. Be kell hozni a beszélgetésre ,,fecsérelt” időt. Arra figyelek fel, hogy Bódi Imre a következőkkel kezd kérlelni. — A műhelyben dolgozóknak is köszönhetjük, hogy ilyen hamar el tudtuk végezni a munkát. Dicsérjék meg őket az újságban, mert megérdemlik. Becsülettel dolgoztak. V. V. lel — tavaszi szántásban történt őszi helyett. Az el nem végzett őszi szántás következtében természetesen nem pusztulhatott a gyom, nem levegőzhetett a talaj. Gazdaságaink akkor is jobb eredményt érhettek volna el, ha módjukban áll jobban tömöríteni a talajt, elvégezni a kifogástalan mikroplaníro- zást Tudott dolog, hogy a három centiméternél mélyebbre kerülő vetőmag ritkán kel ki. A legszebb eredményeket — hiszen ez törvfinyszerű s— a legszakszerűbben munkálkodó szövetkezetek érték el. A kisújszállásiak — például — városi átlagban 15,55 q-ás terméssel dicsekedhetnék. Kisújszállás ez évi rizsrekordere a Dózsa Tsz lett holdan- kénti 17 métermázsával. A Kinizsi Tsz-ben ellenben, hol a vízkezeléssel kapcsolatban súlyos balfogásokat követtek el, holdanként csak 10 métermázsa került a zsákba. Kiváló szakszerűséggel dolgoztak á karcagi Dimitrov Tsz rizstermesztői is. Ök — igaz, új telepen — 100 kh átlagában 24 q-ás termést értek el a Dubovszky—129—B fajtából. Karcag városi átlaga (10,95 q), noha a megyei szint alatt maradt, még mindig nyereségesnek bizonyult, A Béke Tsz-ben hat métermázsás átlag persze, nem. Akár több mezőtúri termelőszövet- keztben, itt is a helytelen vízkezelés szülte a bajokat; A hozzáértés megérdemelt dicsérete mellett más tekintetben is figyelemre méltó a kenderesi Haladás Tsz 21,8 q-ás átlaga 155 holdról, negyedik éves (!!) telepen. A kenderesiek a jól akklimati- zálódott Dungham Saly fajtát vetették. Ez a rizs nem ellenálló a Bruzóne-val szemben, míg az Uzrosz, a Dubovszky—129 igen. E fajták jelentőségét illetően eléggé eltérő a szakemberek véleménye. Egy, legalább megyei szintű, tanácskozás talán segíthetne eldönteni: hol, melyik rizsfajta termesztése a leggazdaságosabb. A jövő évi rizstermesztés kilátásai kedvezőek. Az őszi szántás biztatóan halad. Lényegesen jobb minőségűnek mutatkozik a vetőmag, mint tavaly. A rizstermesztők a tél folyamán tovább gyarapíthatják elméleti ismereteiket, s majdan hasznosíthatják azokat ez évi tapasztalataikra támaszkodva. A rizstermesztés jövedelmezőségét jelentősen emelik a tavalyinál lényegesen magasabb átvételi árak, 1962-ben már 495 forintot ér métermázsánként a szokvány-minőségű rizs, a vetőmagnak alkalmas pedig 535 forintot. B. 2. ■“ Várják a Baromfifeldolgozó autóját Ismét megnőttek a csibék az alattyáni Űj Élet Termelő- szövetkezetben. Rédei Mária és Koczka Erzsébet tizenegy- ezer baromfit neveltek ebben az esztendőben. A kezükben lévő csibék elérték az 1 kilogrammos súlyt s a többivel együtt rövidesen elszállítják a törökszentmiklósi Baromfi- feldolgozó autóival. ............. A megyei tanács nyilvános ülése Szolnok Megye Tanácsa 1961. november hó 24-én (pénteken) délelőtt 9 órai kezdettel nyilvános ülést tart, melyen az alábbi napirendeket tárgyalja: 1. A végrehajtó bizottságnak a legutóbbi tanácsülés óta végzett munkáját; 2. Szolnok megye 1962. évi megyei központi és összesített költségvetését: 3. Az állami- és magánerőA% SZhP programjának irányszámaiból 19-21000 MŰGYANTÁK, MŰANYAGOK (HEPTONNA) BOiUABBELI (MILLIÓ f*ß) 1QCO 19ŐO 1000 1960 íQ8r> bői történő építkezés helyzetét és ezen belül az építési- és közlekedési osztály irányító, ellenőrző és építésrendészeti feladatainak ellátását; 4. A Megyei Tanács Mező- gazdasági Állandó Bizottságának beszámolóját végzett munkájáról, tevékenységéről 5. A Megyei Kereskedelmi Állandó Bizottság jelentéséi a megye kereskedelmének fejlődéséről és áruellátottságáról hozott 23/1960. számú megyei tanácshatározat végrehajtásának állásáról és 6. a Megyei Tanács 1962. évi munkatervi tervezetét. Annak érdekében, hogy a napirenden szereplő kérdések a megye lakossága véleményének figyelembe vételével kerüljenek megtárgyalásra, kéri a végrehajtó bizottság a megye lakosságát, hogy a napirendeken szereplő témákkal kapcsolatos észrevételei- ' két, javaslataikat írásban, vagy szóban 1961. november 22-ig juttassák el a Megyei VB. Titkársága címéré. Szolnok Megyéi Tanács Végrehajtó Bizottsága
