Szolnok Megyei Néplap, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-02 / 259. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961. november 2. HÍREK luiiuilllliiiiiiiiiiiiüiiiaiiiiiiiiiiiii.'iiiiiiiiimmiiiiiiiüi A Nap kél: 6.29 h-kor, nyugszik: 16.26 h-kor. A Hold kél: —, nyugszik: 14.10 h-kor. Időjárásielentés Várható időjárás: kisebb felhőátvonulások, eső nélkül. Több helyen reggeli és délelőtti köd. Néhány helyen ködszitálás, gyenge, az északi megyékben napközben kissé élénkebb légáramlás. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet általában 12—15 fője között. Egyes ködös völgyekben 10 fok alatt. — MELLSZOBROT állítanak fel Szolnokon a munkásmozgalom régi harcosa, Tisza Antal emlékére. Az építőipari munkásszálló előtti emlékművet november 7-én délelőtt leplezik le ünnepélyesen. — MEGKEZDŐDÖTT tegnap Kisújszálláson a szülők számára tervezett ismeretterjesztő előadássorozat. — FELPARCELLÁZTÁK az ugi Tisza-partot Eddig is volt már néhány üdülő a festői szépségű tiszaugi parton, most a községi tanács különös gondot fordít a folyóparti üdülőtelep fejlesztésére. Sokan igényeltek telket a vikkendház építéséhez, nem- rsak megyénkből, a közeli | Kecskemétről is. Már har- j mine kérvény gyűlt össze ez ügyben. Tervezik továbbá az fmsz idényjellegű Tisza-parti büféjének modernizálását is. — SÜLYOS sérülésekkel szállították a megyei kórház baleseti osztályára Bajári Lászlóné 39 éves tószegi asz- szonyt, akire a tószegi temetőben rádőlt egy sírkő. Gerinccsigolya- törést, és nyílt lábtörést szenvedett, állapota súlyos. = FIATAL MŰVÉSZEK köre alakult meg — vidéken elősként — Békéscsabán. A körben Békés megye ifjú képzőművészei, írói, költői és a Jókai Színház fiatal művészei találkoznak, eszmecserét, politikai és szakmai vitákat tartanak, bemutatják egymásnak készülő műveiket, gondoskodnak továbbképzésükről. Meghívnak körükbe idősebb művészeket is és szívesen látják a művészetek iránt érdeklődő fiatalokat. — 900 FORINTOS pénzbírsággal sújtották Cs. István túrkevei tsz tagot, aki visszaélést követett el: sertéshúst árusított engedély nélkül. Amennyiben nem fizeti meg a büntetést, azt a végrehajtó szervek 15 nani elzárásra változtathatják át. — MEGVÁLTOZIK a szolnoki Tisza Filmszínház kezdési ideje. November 2-től a filmszínház előadásai 4—6—8 órakor, vasárnap 2—4—6—8 órakor kezdődnek. > — A SZOLNOKI Kossuth Tsz gazdái tegnap reggelre befejezték 290 kh őszi kalászos vetését. Példás helytállással tettek ezzel eleget az augusztusi nagyaktíva határozatának. — SZIGLIGETI SZÍNHÁZ mai műsora (november 2-án, csütörtökön) este 7 órakor: PESTI EMBEREK. Szolnok megyei NÉPLAP A Magyar Szocialista Munkáspárt Szolnok megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja Felelős szerkesztő: Varga József Szolnok, Irodaház, I. emelet Telefon: 20—93, 23—20, 20—69 Kiadja a Szolnok megyei Néplap Lapkiadó Vállalat Igazgató: Fülemen Lajos Kiadóhivatal: Szolnok Irodaház, földszint 3. Telefon: 20—94. A lapot előfizetésben és árusításban a Szolnok megyei postahivatalok és fiókposták terjesztik. A lap előfizetési díja egy hóra 11.— Ft. Előfizethető bármely postahivatalnál és kézbesítőnél. November 2 Csütörtök Bellii Szolnoki Nyomda Vállalat Felelős vezető: Mészáros Sándor Kiváló eredmények a fácán mesterséges tenyésztésében A Tenyészállatforgalmi Gazdasági Iroda harmincezer holdas tatai tenyészvad-tele- pén évente ezer fácántyúkot és megfelelő számú kakast tartanak az úgynevezett vo- lierekben, s a szaporulatot vérfelfrissítésre szétküldik az állami vadgazdaságoknak, illetve vadásztársaságoknak. A fácántyúkok átlagos tojáshozama az 1957. évi 22-ről az idén 45,4-re emelkedett. Ez már megközelíti az intenzív fácán-tenyésztéssel foglalkozó, nagy tapasztalatokkal rendelkező külföldi telepek átlagait. — (MTI) Öt éve dolgozik már a jászárokszállási postán Dóka József kézbesítő. Ez idő alatt sokezer újságot és képeslapot juttatott el a község lakosaihoz. Jelenleg 175 Népszabadságot, 45 Szolnok megyei Néplapot és 227 Szabad Földet kézbesít. Más lapokat 450 előfizetőhöz hord. A községben szeretik őt és jó munkájáért dicséretet érdemel. A pártsajtó hűséges terjesztője " - !..í •.* Az „isten háta mögött" A kórteremre úgy bo-| tűit a korán sötétedő októberi délután, mint egy hatalmas szürke függöny. A szo-l bábán csak a fehér ágyak világítottak. Az ügyeletes ápolónő már elvégezte munkáját. Meguzsonnáztak a kicsi betegek, s tisztába téve, a kényelmes ágyakban — elfeledkezve bajról, fájdalomról, vagy talán éppen a sírás okozta fáradságtól — édesen aludtak. Egyedül az ablak melletti kis beteg volt ébren, de ő sem sírt. Két szeme furcsán, élettelenül meredt a semmibe. A kék szemek mélyén nem csillogott az értelem. Az aránytalanul nagy fej úgy feküdt a fehér párnán, mintha külön élőlény volna és mintha csak rövid látogatásra jött volna ehhez a meggyötört, vézna testhez. Mi történt ezzel a gyerekkel? A kétéves kisfiú — mikor megszületett, olyan volt, mint minden egészséges kisgyerek: 50 centiméter hosszú és három kilogramm. Éppen úgy sírt, mint minden kisbaba. Csakhogy az ő születésénél nem ujjongott föl a család. Ügy fogadták érkezését, mint tavasszal a nemvárt jégesőt, amely tönkreteszi a gyümölcsfa gyönyörű termését. Az anyja „megesett lány” volt. Hogy ki az apja a gyereknek — arról soha nem beszélt. A faluban az a pletyka járta, hogy ő maga sem tudja, ki a gyerek apja. — Az az igazság, hogy rossz vére volt annak a lánynak, az hajtotta. Most aztán tessék, ez lett az eredmény! Egy kölyök! Egy zabigyerek! Nem! Az ilyet nem szabad meglátogatni, de még beszélni sem vele.,. Ilyen szóbeszéd járta abban az isten háta mögötti faluban. Akadt ugyan egy-két ember, aki azt tartotta: — Nem ő az első és nem is az utolsó.. Dehát mit ért mindez. A többség lett a győztes, a „jólértesült” öregasszonyok hada. Ilyen körülmények között született Sanyika. Ahogy teltek a napok, a hetek és a hónapok, mindinkább feleslegessé és teherré vált létezése. Hiába sírt, ha éhes volt, ha tisztába kellett tenni. A nagymama rá sem nézett, a nagypapa meg ... S az anyjánál az elkeseredést lassan a fásultság, majd a gyűlölködés váltotta fel mindenki iránt, még a gyermek 'iránt is. Egyszer aztán, ma- 1 ga sem tudja, mikor — talán éppen egy átsírt éjszaka után — egy gondolat fo- gamzott meg benne: Mi volna, ha ez a „kölyök” nem lenne? Ha mondjuk — halva született volna, vagy most halna meg, lassan surranva át az árnyékvilágba? Talán ismét visszafogadnák a barátnői, talán újra elmehetne táncolni is ... És talán még udvarlója is akadna. Esetleg férjhez Is mehetne egy rendes emberhez. Igen! Ha meghalna a gyerek! Ez lenne a legjobb! Dehát hogyan? .,. S ■ ettől kezdve a kisfiú mind kevesebbet kapott enni... s végül olyan napok következtek, amikor a gyermek már egyetlen korty vizet sem ihatott ... A körzeti védőnő — aki figyelemmel kísérte e kis parányi ember sorsát — szólt a községi orvosnak. így került a kisfiú kórházba. A fehér falak között ekkor elkeseredett harc kezdődött a halállal egy parányi lényért, egy jövendő emberéit. Csep- penként adagolták neki az életet jelentő teát... Sanyika most kétéves, s már egyedül is fel tud ülni. S ha szólnak hozzá, mosolyhoz hasonló, torz fintor jelenik meg vértelen, pici ajkai körül. Hogy mi a kisfiú jövője? — ezt a kórház egyik fiatal orvosnője így fogalmazta meg: — Nem engedjük vissza őt ah* hoz az asszonyhoz, akit a legnagyobb jóindulattal sem lehet anyának nevezni. Egyelőre nálunk marad, aztán maid eldől, hová kerül Sanyika. És az anya? Éjszaka, amikor felriad álmából, mit mondhat a legnagyobb bírójának, a lelkiismeretének? — Mit tettem?! Most érzem! Nem lett volna szabad közel engedni magamhoz azt a férfit. De szerettem! Hittem neki! Amikor megtudta, hogy gyermeket várok, elhagyott. Szó nélkül elhagyott... Mit tudják a közömbös idegenek, milyen érzés szinte megbélyegzetten menni az utcán, amikor a régi barátnők nem fogadják a köszönésemet, amikor megjelenésemre abbamarad a beszélgetés a boltban, a kútnál... amikor suttogva szólnak mögöttem az emberek... az én gyermekemre senki nem mondta azt, hogy szép... az én fiam csak „zabi” gyerek volt mindenkinek, még az anyámék- nak is ... s talán húsz év múlva sem hívnák másképp. Nem bírtam tovább ... olyan voltam, mint egy őrült, s talán azzá is váltam, mert megtettem azt, amit az állat sem: majdnem megöltem édes, egyetlen fiamat... * Hogy miért írtam én le ezt a történetet, ami nem a gondolat szülötte, hanem való igaz tragédia, s szereplóit ismerem? Egy percig sem hiszek abban, hogy ezzel a kis írással megváltoztatom az emberek gondolkodásmódját Mert igaz: Bibás ez az asszony! Irtóztató az ő tette! S bizton állítom, felelnie kell érte a bíróság, — minden becsületes ember előtt. De vajon csak őt lehet okolni a történtekért? Vajon nem bűnös-e a meg nem értő „nagymama” és „nagypapa” is? S a jóindulatú szomszédok, akik kósza beszédjükkel egy tragédia beteljesülését segítették elő? S végül mi, mindannyian? Mi, akik törődünk azzal, hogy az emberek jólétben éljenek hogy ne legyenek anyagi problémáik, de az „ezer év” gondolkodásmódjának megváltoztatásáért még mindig nem eleget tettünk! Ha ezután valakiben csak egy parányi szikrája gyűl a gondolatnak — ezen mindannyiunknak együttesen változtatni kell — akkor mái úgy érzem, nem írtam le nem mondtam el hiába egy kisfiú történetét. Varga Viktória ■iiiiiiiiiiiHiiiimiitiiimiiiimmiHiiiHHiiiiii — KARÁCSONYRA készii a kenderesi kultúrotthon színjátszó csoportja. Az együtte.- Fehér Klára „Nem vagyunk angyalok” című darabját tanulja. Jószágétól lllllllll ÖCSÖDIG rni’TrrrrrtvTivrrTryvrnvivtn^Tvmv’ivyrvvjvnrwv Esy falu — „Dolgozni csak pontosan, szépen, Ahogy a csillag megy az égen, Ügy érdemes.” A vonatról leszálló bátyus néni mutatja az utat a tisza- tenyői állomáson. — Menjen előre, lelkem, a nagy térnél forduljon jobbra. Ott már láthatja a tanácsházát, egy nagy épület lesz. — Köszönöm szépen. Fiatal, barna ember mutatkozott be a tanácsházán: — Vígh Sándor tanácstitkár. Elmondtam jövetelem célját. — Hm ... Történet? Izgalmas? Szenzációs? Hát ez nehéz dió. Tudja, az emberek nem szenzációsak. Másutt lehet, de itt nem. Egyszerűen: emberek. — S milyenek? — Tsz-tagok. ipari dolgozók. Megakad a sző. — Akkor... talán a faluról... — Hát... ennek a története már érdekesebb. Kezdjük az elején. Az rossz volt. Jurinák Sándor volt e táj régi földesura. ö adott még 1926-ban néhány házhelyet a zselléreknek. Persze, nem ingyen. Schmid Henrikrőj hallott már? — Nem. egy orvos —- Urasági gépész volt. Ő mérte ki a telkeket. Ma is a faluban él. Ipari nyugdíjas. — Mikor „lépett elő” községgé Tenyő? — ötvenben. Négy évvel később kerültem ide. Akkor a Dózsa György út páratlan oldala teljesen hiányzott, a Béke út kétoldala foghíjas volt, akárcsak a Táncsics út. Csak a Lenin, Kossuth és a Hunyadi utca volt kiépítve. Térképet vesz elő, mutatja: — Üj utcasort építünk majd, a régi hét utcát keresztezi majd a végén az új utcasor, a vasút felöli részen, nyugatnak. Jövő ilyenkor már építjük. A titkár belemelegedett: „Van két boltunk, jó ivóvizünk, villanyunk. Járda is, út is, szép tanácsépület. Kultúr- ház, könyvtár, iskola, orvosi rendelő. A sportpályán öltözőt építünk, ötvennégy óta csak a Dózsa György utcán 14 új ház épült.” Félbeszakítom. — De az emberek. A történet! — Tudja mit? Itt van a doktor. A faluért senki nem tett annyit, mint ő. Gyerünk hozzá! * — Nincs itthon, kinn van a tsz-ben. Szólok neki — ígv fogadott bennünket a fekete- hajú, kedves fiatalasszony. Míg telefonált, szétnéztem a nappali szobában. A falon gyönyörű Márffy Ödön- csendélet. Az ajtó mellett TV, a hálóban zongora. A falakon festmények. A bútorok védőhuzattal bevonva. Kedves, kedélyes, modern lakás, mintha nem is Tiszate- nyőn lennénk ... Beszélgetünk. A tanácstitkár: — Orvosunk már van. Pedagógus kellene még, olyan, mint az orvos Hirtelen csengetnek. A doktor jött meg. Energikus mozgású fiatalember. Szeme kutatón csillog. Percenkint simítja hátra rövid, vöröses- barna haját. — Hát... különbözők. S ha mi is emberek (s emellett jó pszichológusok, pedagógusok is) vagyunk, ezt megérzik, becsülik. Akkor kijár a tekintély, nemcsak mint orvosnak. Hanem lehet velük fát ültetni, csatornát ásni, járdát csinálni. Eljönnek az előadásra a kultúrházba. Órájára néz. — Elnézést. Mindjárt hat óra. — Beteghez megy? — Most nem. A kultúrott- honba. A helyes táplálkozásról tartok előadást. Mire a feleség: — Este van, még nem is vacsoráztál! — Nem Baj. Utána. Kivigyem az állomásra? — Köszönöm. — Annyi idő van még. Az állomáson, mikor el búcsúztunk, ezt mondta: — Ha erre jár, nézzen bi a kultúrotthonba. Egy el 6 adásra. Igaz, a múltkor csal hatvanhatan voltak. — Miért „csak”? Ilyen ki* faluban ez szép szám. — Lehet. De remélem, m. este többen lesznek! (Folytatjuk.) Bubor Gyula Bemutatkoztunk egymásnak. — Hogy érzi magát, mint tenyői orvos? összenéz feleségével és kisfiával. — Hát lehet ilyet kérdezni?! Tölt a kisüstiből. — Mikor ötvenhétben megkaptam a diplomát Debrecenben, szülőfalumba, Poroszlóra akartam menni. Nem sikerült. Tenyőt pályáztam meg ekkor. Azóta itt élünk. — Én nem iszom — mondja — a kocsi miatt. Sose tudom, mikor hová kell menni, s akkor vezetni kell. — ötvenhétben — folytatja — hívtak a gyógyszertani tanszékre. Kutatónak. Azt mondtam akkor: Sokkal jobban szeretem az embereket, semhogy le tudnék mondani róluk. így kerültem a laboratórium helyett Tenyőre. Emberek közé. Hogy milyen emberek? Elmosolyodik. S legtöbbször És jóízűen nevet, villan a fehér fogsora. iw ív ?im zrw
