Szolnok Megyei Néplap, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-25 / 252. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961. október 25, Az SZKP XXII. kongresszusának felszólalásaiból (Folytatás a 3. oldalról.) A szónok foglalkozott a szövetséges köztársaságok gazdaságának fejlődésevei, többi között a gyapottermesz­tő köztársaságokkal. A Szov­jetunióban az idén lesz a leg­magasabb a gyapottermés. Az e1 következő húsz év folya­mán az országban a gyapot­termelés 10—11 millió ton­nára emelkedik. A szocialista országok egy­ségének hátterén — mondot­ta Muhitgyinov — szennyes foltnak tűnik az albán veze­tők marxista-ellenes maga­tartása. A marxizmus-leniniz- mustól és a proletárinterna­cionalizmustól való eltávolo­dás senkire sem hozott dicső­séget, az albán vezetőkre sem. A nemzeti felszabadító mozgalom fejlődésével kap­csolatban Muhitgyinov hang­súlyozta, hogy a nemzetközi küzdőtéren egyre nagyobb szerepet töltenek be a kolo- nializmus alól felszabadult országok. A kolonializmus maradványai azonban még nem semmisültek meg. ön­ként az imperializmus soha nem távozott és nem engedi át politikai és gazdasági po­zícióit. A kolonializmus legfőbb támaszai az amerikai mono­póliumok. Ezek, a kollektív kolonializmus szervei, mon­dotta Muhitgyinov, hozzáté­ve, hogy úgynevezett „segé­lyük” imperialista jellegű. Ez a „segély” „olyan méz, amit csak az üvegen keresz­tül engednek nyalogatni”. Az SZKP Központi Bizott­ságának titkára hangsúlyoz­ta, hogy a Szovjetunió Kom­munista Pártja támogatja az ázsiai és afrikai kontinense­ken végbemenő felszabadító forradalmakat. Elmondotta, hogy a szovjet emberek ro- konszenve a harcoló, elnyo­mott népek oldalán áll. Muhitgyinov szólt a Szov­jetunió és a gazdaságilag fejletlen országok fokozódó együttműködéséről. — A Szovjetunió 380 ipari üzem és más objektum létesítésé­nél működik közre ezekben az országokban. Mintegy öt­ezer szovjet szakember a helyszínen nyújt közvetlen segítséget. A Patrice Lumum- báról elnevezett népek ba­rátsága egyetemén és a Szovjetunió más felsőfokú tanintézetében több mint 4 ezer hallgató tanul 72 ázsiai, afrikai, latin-amerikai ország­ból. Muhitgyinov kijelentette, hogy az SZKP nemzetközi politikája egyik sarkkövének tekinti a gyarmati igát le­vetett népekkel való szövet­séget. Az SZKP internacio­nalista kötelességének tart­ja, hogy segítse ezeket a né­peket nyij Volocsok-i Pamutipari Kombinát brigádvezetőjének elnökletével nyílt meg. A. Z. Quay, a Ghánái Népi Konvenció Párt küldöttségének vezető­je, az accrai városi tanács elnöke volt az első felszólaló. A felszólaló hangsúlyozta: A küldöttség tagjaira mély hatást gyakorolt, hogy a XXII. pártkongresszuson mi­lyen demokratikusan oldják meg a kérdéseket. Láttunk egy haladó rend­szert, amely biztosítja a nép számára a boldogulást és vi­rágzást, fűzte hozzá és kife­jezte azt a reményét, hogy fejlődni fognak a Szovjetunió és Ghana népeinek baráti kapcsolatai; A Ghánái Népi Konvenció Párt képviselője felolvasta azt az üzenetet, amelyet Kwa- me Nkrumah, e párt elnöke és főtitkára küldött Hrus- csovnak. Nkrumah üzeneté­ben jó kívánságait küldi az SZKP XXII. kongresszusá­nak és kifejezi azt a remé­nyét, hogy „pártjaink barát­sága a jövőben is fejlődni és erősödni fog népeink javára”. A. Z. Quay viharos taps kí­séretében átnyújtotta Nyikita Hruscsovnak az üzenetet és kezet szorítottak egymással. Ezután Tídjani TVaore, Mihail Solohor író, az SZKP rosztovi szer­vezetének küldötte (Orosz- országi Föderáció) kijelentet­te, hogy „e nagyszerű kong­resszusi napokban dalol az élet, a szovjet nép élete új dallamot zeng”. A párt új programjáról szólva Solohov így nyilat­kozott: „Nagy népre nagy út vár, hiszen nagy fának hosz- szú az árnyéka”. Mihail Solohov a pártelle­nes frakciós csoportra gon­dolva „a pártütők kemény, de igazságos elbírálása” mel­lett nyilatkozott. Kijelentet­te,- hogy „tetteikért felelniük kell és felelni is fognak”. Beszédének jelentős részét Solohov irodalmi kérdések­nek szentelte. Megelégedés­sel állapította meg, hogy „a fiatal és valóban tehetséges írónemzedék érett mesterek­ké fejlődik”. Ez nem csak Arvid. a Lett Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára. Hangsúlyozta, hogy a lett dolgozók szívügyüknek tekintik az SZKP új prog­ramja által kitűzött feladato­kat. Arvid Pelse rámutatott, hogy a Szovjetunió Kommu­nista Pártja a gazdasági és kulturális építőmunka min­den területén óriási munkát végzett. Megállapította, hogy e nagy győzelmek mellett nyomorúságosán festenek a pártellenes csoport próbálko­zásai, hogy letérítsék a pár­tot a lenini útról. A frakció­sok a történelem szemétko­sarába kerültek, és helyes lenne ezt a szemetet kidobni pártunk házából — mondotta Pelse. Lettország — folytatta Pel­se —a szovjet hatalom évei alatt modern iparú, fejlett mezőgazdaságú, virágzó köz­társasággá vált. A burzsoá időkben csupán a tőkés or­szágok agrár-függvénye volt. Arvid Pelse a küldöttek és vendégek tapsa közepette je­lentette ki, hogy Lettország dolgozói öt év alatt teljesítik a köztársaság hétéves né„ngaz- daságfejlesztési tervét. A Lett Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára kijelentette, hogy az albán vezetők magatartását, akik a harcos nacionalizmus álláspontjára kerültek, az egész nemzetközi kommunis­ta és munkásmozgalom el­ítéli. Leonyid Iljicsov, az SZKP KB szövetséges köztársasá­gokkal foglalkozó agiátciós és propaganda osztályának ve­zetője volt a kongresszus ma az orosz irodalmárokra, ha­nem a többi nemzeti iroda­lom képviselőire is vonatko­zik. „Támogatnunk kell eze­ket az írókat” — mondotta a szónok. Solohov rámutatott, hogy az utóbbi időben jó könyvek jelentek meg, de számuk ki­csi, s ezt azzal magyarázta, hogy sok író elszakadt az élettől. A burzsoá kritikusok azt állítják — jegyezte meg So­lohov —, hogy mi elfogul­tan írunk. De hát mit akar­nak? Nem írhatunk közöm­bösen azokról, akiket szere­tünk. Az író felhívta kollégáit, művészi módon énekeljék meg a szovjet emberek mun­kájának szépségét és heroiz- musát, írjanak a művészet magas fokán álló alkotásokat a szovjet emberről. Pelse, délelőtti ülésén az utolsó fel­szólaló. Arról beszélt, hogyan foj­tották el Sztálin személyi kul­tusza idején a friss elméleti gondolkodást, majd elítélte a pártellenes csoport álláspont­ját az elméleti kérdésekben. „A személyi kultusz idősza­kában — állapította meg Ilji­csov — falat emeltek minden friss gondolat elé, ami az életből fakadt”: A szónok kijelentette, hogy a pártellenes csoport résztve­vői nem csupán akadályoztak minden újat a gazdasági épí­tőmunkában, de az elméleti kérdések megoldásában is megcsontosodott dogmatiku­soknak bizonyultak. A frakciós csoport főko­lomposai, mondotta Leonyid Iljicsov — nem ismerték be álláspontjuk antileninista lé­nyegét, nyilatkozataik hami­sak voltak, méltatlanok a nagylelkűségre, amit a párt irántuk tanúsított. ' Iljicsov megállapította, hogy a vezetők tekintélyét nem szabad összetéveszteni a sze­mélyi kultusszal. A párt min­dent megtesz, jelentette ki, hogy kizárja a személyi kul­tusz újjászületésének lehető­ségét, de mindent megtesz és meg fog tenni, hogy megóvja a vezetők tekintélyét, akik minden erejüket a népnek, a kommunizmus győzelmének áldozzák. Moszkva (TASZSZ). — Az SZKP XXII. kongresszu­sának kedd délutáni ülése Valentyina Gaganova, a Vis­a Mali köztársaságban műkö­dő Szudáni Unió küldöttségé­nek vezetője, a párt politi­kai bizottságának tagja mon­dott üdvözlő beszédet. Kifejtette, hogy a függet­lenné vált afrikai országok­ban azért ért el sikert a nem­zeti felszabadító mozgalom, mert a Szovjetunió és a töb­bi szocialista ország, a világ demokratikus és haladó erői szolidárisak e mozgalommal. — A kommunizmus egyér­telmű a szabadsággal, az igaz­ságossággal, a testvériséggel és a méltósággal — jelentette ki a továbbiakban Traore, majd hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió önzetlen segítsé­get nyújt az ázsia és afrikai népeknek. Ez a segítség lehe­tővé teszi, hogy a népek meg­teremtsék független gazdasá­gi életüket. E népek tudják, ki az igazi barátjuk és bará­taik között természetesen ott található a Szovjetunió^ és a többi szocialista ország: a gyarmati rendszer állhatatos és következetes ellenfelei. Az SZKP XXIX. kongresz- szusát történelmi jelentőségű kongresszusnak nevezte Emil Lövi len, a Norvég Kommunista Párt elnöke. A kongreszushoz in­tézett üdvözlő beszédében hangsúlyozta, hogy az SZKP XXII. kongresszusának mun­káját nagy figyelemmel kisé­rik Norvégiában, nemcsak a kommunisták, hanem a la­kosság összes rétegeinek kép­viselői is. Emlékeztetett arra, hogy a norvégok a szovjet néppel együtt harcoltak a német fas­izmus ellen, majd nyomaté­kosan rámutatott a nyugat­német militarizmus újjászü­letésének veszélyére. A békeharc a norvég kom- 1 munisták központi feladata — jelentette ki Lövlien. A nor­vég nép szívósan harcol azért, hogy hazája kilépjen a NATO-ból, hogy megkössék a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetésére és a nukleá­ris fegyverek eltiltására vo­natkozó egyezményt és Euró­pában korlátozott fegyverze­tű övezetet létesítsenek. Folytatjuk a harcot, hogy az orosz és a norvég nép kö­zötti hagyományos évezredes béke fennmaradjon — mon­dotta a Norvég Kommunista Párt elnöke. Ernest Burnelle, a Belga Kommunista Párt el­nöke az SZKP új programját olyan „friss szélhez” hasonlí­totta, amely „megtisztítja a | világot és örömöt hoz az era- i berek millióinak’’. * Az SZKP XXII. kongresz- szusa arról tanúskodik, hogy a Szovjetunióban a dolgozók millióit bevonják az állami feladatok megoldásába. Az SZKP XXII. kongresz- szusának határozataiból új erőt merítünk az eljövendő osztályharcokhoz — jelentet­te ki Burnelle. Az SZKP XX. kongresszu­sa óta eltelt időszak mérlegét legjobban az SZKP új prog­ramja fogja össze — mondot­ta Rodney Arismendi, az Uruguayi Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára. Hangsúlyozta, hogy a világ kommunista és munkásmozgalmának gyakor­lati és elméleti tevékenysége nagymértékben azon az ala­pon nyugszik, amelyet az SZKP XX, kongresszusa fek­tetett le. Az Uruguayi Kommunista Párt küldöttségének vezetője elítélte az Albán Munkapárt vezetőinek álláspontját, — amellyel szembehelyezkednek a többi kommunista és mun­káspárttal. Rodney Arismendi hang­súlyozta, hogy az SZKP programja elemzi az óriási erőt képviselő nemzeti fel­iszabadító mozgalmat, majd kijelentette, hogy Latin— Amerika népei bekapcsolód­tak ebbe a mozgalomba. Rá­mutatott arra, hogy a kubai forradalom győzelme a la­tin-amerikai népek nemzeti függetlenségéért vívott har­cának új szakaszát jelzi. — „Erősen kiéleződött az osz­tályharc” — mondotta. Az idei év, amelyet a re­akciósok az uruguayi nép fekete esztendejévé akartak tenni, a Kuba iránti szolida­ritásért, a szocialista orszá­gokkal való kapcsolatok helyreállításáért küzdő nagy tömegmegmozdulások esz­tendeje lett. Arismendi közölte, hogy az elmúlt öt év alatt az Uruguayi Kommunista Párt ereje megnégyszereződött. A délutáni ülésen felszó­lalt Vasziiij Gracsev is, a kurszki területen lévő Kalinovka falu kolhozának elnöke. Beszámolt arról, hogyan értek el a kol­hozparasztok jó eredménye­ket a mezőgazdasági termés­hozam növelése terén. Kö­zölte, hogy 1962-ben hektá­ronként 26 mázsa gabonát szándékoznak aratni, a kol­hoz jövedelmét pedig két millió rubel fölé akarják emelni. Utána Nyiboláj Svernyik mondott beszédet. Kijelen­tette, hogy a XX. pártkong­resszus óta eltelt időszak „a párt- és állami élet Lenin ál­tal kidolgozott normáinak és elveinek diadalát hozta”. Hozzáfűzte, hogy a XXII. párttkongresszus újabb sza­kaszt nyit meg a szovjet társadalom történelmi fejlődé­sében, a kommunizmus álta­lánosan kibontakozó építésé­nek szakaszát. Az új párt­program lenini módon elem­zi a jelenlegi helyzetet és határozza meg a jövő társa­dalmi fejlődés túját. — Először történik meg — jelentette ki Svernyik —, hogy egy programban teste­sülnek meg az emberiségnek az igazságos és boldog éle­téről szőtt álmai. Ez a prog­ram még a jelenlegi nemze­dékek életében valósággá válik. A szónok megállapította, hogy a párt a XX. kongresz- szuson kidolgozott lenini irányvonalat követve bizto­sította a népgazdaság veze­tésének? megjavítását, "bőví­tette tömegkapcsolatait, — egész sor intézkedést hajtott végre a szovejt társadalom további demokratizálására, fellendítette a szovjet embe­rek életszínvonalát. Svernyik megállapította, hogy a pártélet lenini nor­máinak helyreállításával szembehelyezkedett Malen­kov, Kaganovics, Molotov és mások pártellenes csoportja, majd kijelentette: „a párt határozottan visszaverte a megvetésre méltó összeeskü­vőket, akik kezet mertek emelni a párt lenini egysé­gére, és az egész szovjet nép színe előtt leleplezte azok igazi arculatát”. Svernyik közölte, hogy a párt ellenőrző bizottsága az alaptalanul elítélt kommu­nisták rehabilitálása céljá- végzett munkája során szembekerült annak az ön­kénynek és azoknak a tör­vénytelenségeknek súlyos következményeivel, amelye­ket Malenkov, Kaganovics és Molotov személyesen követ­tek el. — ök kezdeményezték a gyanakvás és a bizalmatlan­ság légkörének kialakítását — mondotta Svernyik, majd megállapította, hogy Malen­kov, Kaganovics és Molotov vezető tisztségükben a leg­durvábban megsértették a pártélet lenini normáit és a forradalmi törvényességet. Svernyik tényeket sorolt fel a pártellenes csoport tag­jainak bűnös tevékenységé­ről. — Nagyszámú dokumen­tum alapján a párt ellenőr­ző bizottsága megállapította — mondotta, — hogy Malen­kov, Molotov és Kaganovics nagy kárt okozott a pártnak. Ezek az emberek foltot ej­tettek a kommunista becsü­leten és nem maradhatnak meg az SZKP soraiban. Mint Svernyik rámutatott, a személyi kultusz következ­ményeinek megszüntetése és a pártélet lenini normáinak helyreállítása még erősebbé tette a párt kapcsolatait a tömegekkel. A Szovjetunió Kommunista Pártja egysé­gesebb, mint valaha, szilár­dan összeforrott a Hruscsov által vezetett lenini Köz­ponti Bizottsággal. Enb, az SZKP Központi Bizottsága Nemzetközi Osz­tályának vezetője felszóla­lásában hangsúlyozta, hogy a programtervezet a mar­xista gondolkodás történeté­ben először adta konkrét ké­pét a kommunista társada­lomnak, amely „izig-vérig egész valóságában és szépsé­gében kibontakozik előt­tünk”. Borisz Ponomarjov Miután megemlítette, hogy napjainkban az antikommu- nizmusban összpontosulnak a legreakciósabb irányzatok, rámutatott, hogy a szélsősé­ges antikommunizmus a Szovjetunió és a többi szo­cialista ország ellen, a nem­zeti felszabadító mozgalom és minden haladó mozgalom ellen irányul. Az antikom­munizmus ellen vívott hatá­rozott harc korunk egyik legfontosabb feladata — je­lentette ki Borisz Fonomar- jov. AZ SZKP új programja hatalmas csapást mér az an- tikommunizmusra, halomra dönti annak minden kohol­mányát Ezután Borisz Ponomarjov megállapította, hogy „az an- tikommunisták fekete sere­gének soraiban szégyenletes helyet töltenek be a jobb­oldali szociáldemokrata ve­zetők”. Miután beszélt arról a nyilatkozat-tervezetről, amelyet a szocialista inter- nacionálé soronlévő római kongresszusán akarnak el­fogadni, Ponomarjov rámu­tatott, hogy ez a hideghábo­rú dokumentuma, olyan do­kumentum, amely igyekszik fehérre mosni és védelmezni a kapitalizmust és amelyet áthat a kommunistaellenes- ség és a szovjetellenesség szelleme. Ponomarjov hangsúlyozta, milyen kiemelkedő szerepet töltött be az 1957-es és 1960- as moszkvai értekezlet a kommunista és munkáspár­tok összekovácsolásában. — Megállapította, hogy csak az Albán Munkabárt vezetői lépnek fel az SZKP XX. kongresszusának határozatai ellen, amelyet jóváhagyott minden testvérpárt. „Nevet­séges az albán vezetőknek az az igénye, hogy kiadják magukat igazhitű marxisták­nak” — mondotta Ponomar­jov. Az SZKP XXII. kongresz- szusa megmutatja annak a szervező munkának eredmé­nyeit, amelyet a párt XX. kongresszus óta elvégzett. A XX. kongresszus a párt életé­ben nagy fordulatot képvise­lő esemény volt és fontos sze­repet tölt be a marxizmus— leninizmus alkotó továbbfej­lesztésében — jelentette ki Andrej Kirilenko, az SZKP szverdlovszki területi bizott­ságának első titkára. Hangsúlyozta, hogy a párt új irányvonalának győzelme nem volt könnyű. Ennek az irányvonalnak a megvalósí­tását ellenezték a frakciós pártellenes csoport részvevői. A kongresszus épülete esti fényben.

Next

/
Thumbnails
Contents