Szolnok Megyei Néplap, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-25 / 252. szám

1961. október 25. ■aMaí SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP c A jövő évi gazdag termés érdekében nem sajnálják a fáradságot a ken­derest Haladás Tsz gazdái. A bú­za elvetése előtt Kinczel István és Szerencsi Miklós — a szövetkezet kiszistái — pétisó­val és szuperfosz­fáttal mütrágyáz- za a gondosan előkészített mag­ágyat. Az éltető víz nyomón Másodszor múlott el a nyár azóta, hogy a Peszekiek, az Ulviczkiek, a Budaiak és a Bozsók maguk vették ke­zükbe sorsuk irányítását és az egész faluban megterem­tették a közöst. Amikor az „enyémet’’ és a „tiédet" a „miénk” váltotta fel, amikor az érzelmek úgy hullámzot­tak, mint a viharos tenger. A falu egyik közös gazda­sága — az Ezüstkalász — ek­kor háromezerkétszáz hol­dat mondhatott magáénak. Ekkor került a közös gazda­ságba Rhédey György főagro- nómus, aki a Tíszasülyi Álla­mi Gazdaságot cserélte fel a kőtelki szövetkezettel. — Az öntözésé a jövö — jelentette ki, amikor megis­merte közelebbről a szövet­kezet adottságait. — Minek az? — szóltak a „tamáskodók”. — Nincs an­nak semmi értelme. — Rhé­dey kijelentését határozott ellenszenvvel fogadták. A víz azonban mégis utat talált, s először a lesült cu­korrépának adott éltető ned­vességet. Rövid idő múltán öröme telt a szemnek, ha rá­nézett arra a hatalmas tábla szépen zöldelő, húsos levelű répára. S a szedésnél bizo­nyosodott be az idős főagro- nómus szava: 200 mázsa cukor­répa termett az Ezüstkalász Termelőszö­vetkezet tábláin. összesen hatszázhetven holdat öntöztek az elmúlt év­ben a gazdaság tagjai. S er­ről a területről nyolcszázhar­mincezer forint értékű tiszta jövedelmük származott. Egyszeribe megváltozott Peszeki József véleménye is, aki talán addig a legjobban ellenezte az öntözést. A víz „apostola" lett és gazdája a barázdás és árasztásos „lo­csolásnak”. A szövetkezet most öthónapos öntözéses tanfolyamra küldi öt Meg­érdemli. S vele együtt a többi öntö­ző: Bozóki István* Ulviczki József. Budai János és tár­sai, Budai Mihály* Bodor Mátyás, Bozsó Imre, Földes János — mindannyian elis­merést érdemelnek* Ebben az évben már öntö­zési felelőst is választott a tagság Guzsi János személyé­ben. Szükség volt erre, mért bizony alaposan megnőtt a locsolásra váró terület. Majd ezeregyszáz holdra juttatták el a Tisza vizét a kőtelki gazdák. S az eredmény? — ebben az évben sem kisebb. A nyolcvan holdas kertésze­tük négyszázezer forintot, az öntözött cukorrépa három- százezer forintot hozott a szövetkezet konyhájára. Az idei tiszta bevételük a víz jóvoltából meghaladja az egymilliót S ha ehhez hozzátesszük azt, hogy mindössze egy saját és egy bérelt szórófejes öntöző- berendezésük volt, s hogy ez­zel egyenként háromszáz­negyven holdat permeteztek meg — harminc milliméte­res esőt adva kétszer, sőt há­romszor is a növényeknek — akkor elismerhetjük: forra­dalmi változás történt a termelésben Kőtelken. A rizs kivételével ezerötszáz forint tiszta jövedelemre tettek szert holdanként az öntözött terü­leten. Mit ígér a következő év? Ezerháromszáznegyvenhét hold locsolását. Természetesen ehhez az is szükséges, hogy a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság beváltsa ígéretét és még egy szórófejes öntöző- berendezést juttasson a kőtel­kieknek. Több mint kétszáz­ezer forinttal nő majd a gaz­daság bevétele, s ebből négy forint jut majd minden mun­kaegységre. Ezenkívül újabb négyszázötven holdat építe­nek be szántóföldi öntözésre. Ha valakit az útja Kőte­lekről Nagykörűbe vezet, az út mentén még láthatja a kStelki gazdák huszonegy holdnyi őszi ta­karmánykeverékét, melyet szeptember első napjaiban vetettek — az odajuttatott víz következtében szépen zöldell, s még ez évben negy­ven métermázsa zöldértéket ad a szövetkezetnek. Az Ezüstkalász kertészeté­nek asszonyai éppen a na­pokban kapják meg azt a harmincöt-negyvenezer forint értékű prémiumoit, ami a többtermelés következtében ilieti meg őket, s amit a víz­nek is köszönhetnek. íme, így gazdagodik a Pe­szekiek, Ulviczkiek, a Bo­zsók és Budaiak sorsa az él­tető viz nyomán..* Varga Viktória ^ LEVEL a tanyákwJtáyáiót HUSZONHÉT ESZTENDŐVEL MÓRICZ ZSIGMOND UTÁN 1 934 decemberében látott 1 napvilágot a két világ­háború közti időszak egyik iegigazabb szavú krónikásá­nak, a nagy regényírónak és riporternek, Móricz Zsig- mondnak hasonló című írása. És követte, s megelőzte ezt sok másik írás, mely aggo­dalmas együttérzéssel, szere­tő ostorozással, meg-megvil- Ianó büszkeséggel szólt a ta­nyák népének nyomorba és sötétségbe fulladó életéről, s mindezzel dacoló kitartásáról. Elkeseredetten nevezte a kul­túra számára „áthatolhatat­lan közeg”-nek a tanyasi em­bert, hiszen „A fénysugárnak közeg kell, hogy tovább hatolhas­son: 6t azonban olyan sűrű és fekete közeg veszi körül, mely minden sugárzásnak út­ját állja. Ott van körülötte a vastag tudatlanság, s a ne­héz babona. ..“ Azóta, 1945-ben új Nap kelt fel az egész ország fölé és sugarai, ha nem is egyen­lő gyorsasággal, de eljutnak a nagyvárosok, fontos góc­pontok után a szétszórt, messzi tanyavilágba is. Hu­szonhét esztendő után Móricz Zsigmond nyomában mi is a Kunságba látogattunk, hogy a Kisújszállás mellett fekvő Kanta-tanya életét megfi­gyelve elmondhassuk: meny­nyire hatoltak le idáig az or­szágot, tájat, embert formáló változások. i,A hajnallal megindult a nehéz és elkábító testi munh ka, az órákig tartó favágás, szecskavágás, répavágás, az állatokkal való szakadatlan bíbelődés. Megállás nincs és szünet nincs, és könyv nincs, újság nincs, értelmes gondo­lat sehol nincs: egy súlyos fizikai taposómalomban ro­botol és semmi nyugalma, megpihenése nincsen.” (Mó­ricz.) Konta mai lakód között ke­vés az „őslakos”, az olyan, akit évtizedek emléke köt a tanyához, s akit már itt ért a felszabadulás. Közülük is csak néhány volt 8—10 hol­das gazda, nagyobb részük Puskás Jánosnak és a hozzá hasonló 2—300 holdas föld- birtokosnak volt cselédje, napszámosa. Ma ők is, s az újonnan ide- költözöttek is — két család kivételével — az Ady Tsz tagjai. A tanyán lakók zö­me az állattenyésztésben dol­gozik, s ez érthető is. A tehe­nészek munkája például ma Is, mint régen, hajnali négy­kor kezdődik, jó tehát, ha a közelben laknak. A délelőtt- jük szabad, s ezt ki-ki szoká­sa és a szükség szerint a háztáji munkával, pihenéssel vagy olvasással tölti. A ta- karmányosok reggel héttől este hat óráig dolgoznak, a tóápolók pedig huszonnégy- óráznak: reggel héttől más­nap reggelig tart a szolgálat, s utána ugyanennyi szabad­idő következik. A kontai határt megmű­” velő két növényter­mesztő brigád tagjainak nagyrésze a városban lakik, őket zetorok, teherautók hoz­zák ki félhét felé a szék­háztól, s ugyanezek szállít­ják vissza sötétedéskor. Ott tartózkodásom idején már félötkor özönlöttek a tagok kerékpáron, zetoros vonta­tón, s gyalog a központ felé. Öt órakor pedig kigördültek a kocsik a magtár előtti nagy térségről, elkarikázott az utolsó helyben lakó kerékpá­ros is. Ilyenkor már csak az Növekszik a párttagok felelősségérzete, javul a vezetés az alapszervezeteXbea Munkatársunk felkereste Karsai Mihály elvtársat, az MSZMP Kunszentmártoni Já­rási Bizottságának titkárát, s választ kért az alapszerve­zeti vezetőségek újjáválasz- tásával kapcsolatos néhány kérdésre. — Hogyan kapcsolják ösz- sze az alapszervezetekben az időszerű politikai-, gazdasági feladatokat? — Elmondhatjuk, hogy né­hány kivételtől eltekintve, az alapszervezetek a újjá- választás feladataival sikere­sen kapcsolják össze mind a politikai-, mind a gazdasági tennivalókat. A termelőszö­vetkezetekben, a gépállomá­sokon, az állami gazdaságok­ban, s az ipari jellegű üze­mekben működő pártszerve­zetek tagjai, s velük együtt a pártonkívüliek is jelentős vállalásokat tettek az évi ter­vek túlteljesítésére. “ A termelőszövetkezetek a családtagok mozgósításában értek el legjobb eredményt. Járásunkban a szokottnál is jóval többen, mintegy hét­százötvenen vesznek részt a munkában családtagok, A csépai Alkotmány Tsz kom­munistái azt vállalták, hogy kenyérgabona vetéstervüket október 15*re teljesítik. Az adott szó hiteléért végzett szorgalmas munkájukkal el­érték, hogy október 12-re földbe tették a magot. A Ci- bakhózi Gépállomáson azt határozták a párttagok, hogy október 20-ra teljesítik évi tervüket. A kunszentmártoni tejüzem dolgozói a párttagok kezdeményezésére 20 000 da­rab export sajttal termelnek többet ezidőszakban a kötele­zőnél. A Kunszentmártoni Gépállomás Seprényi brigád­jának tagjai a vezetőségvá­lasztás alkalmával felhívást tettek közzé. Kezdeményezé­sükhöz csatlakozott a gépál­lomás több brigádja. A vál­lalásokat legtöbb helyen a jelzett határidőnél is előbb teljesítették. — Tovább fs sorolhatnám a kommunisták kezdeménye­zéseit. Úgy vélem azonban, ez a néhány példa Is érzékel­teti, hogy nem veszítettük el a megfelelő arányt és az újjáválasztásokra való ké­szülődést összekötjük a gaz­dasági feladatok végrehajtá­sával. — Kritikusan és önkritiku­san vizsgálják-e munkájukat a párttagok és a vezetőségi tagok? istállóban folyik a munka, esti szolgálat: etetés, fejés, s az eltart hat óra, félhétig. Végelláthatatlan, szüntelen megállás nélküli robot he­lyett 10-12 órás munkanap. Hosszú, s fárasztó még min­dig, de kiszabott rendje lehe­tővé teszi, hogy másra is ma­radjon idő.. Még Móriczot sem kell idéz­nünk, ismeretes mindenki előtt a régi cselédlakások nyomora, hol nyolc-tíz tagú családok húzódtak meg egy- egy szobában, s két sokgye­rekes anya perlekedett na­ponta a közös konyháért. Kontóban is áll még a régi, háromlakásos cselédépület, itt azonban külön konyhája van minden lakásnak, s az egy-egy szobában egy gyer­mektelen és két egy-két gye­rekes család lakik. A na­gyobb családosok két-három tágas helyiségből álló házak­ban élnek. A tanya központ­jában húzódik az Újsor, hat nagyablakos, fehérfalú csa­ládi ház, melyek mindegyiké­ben villanylámpa ég. A bú­torzat néhol vadonatúj, néhol kopottabb, de sehol sem hiá­nyos. Székek, asztal, szekré­nyek komódok állnak rend­ben egymás mellett, s az ágyakat minden meglátoga­tott családnál külön megszá­moltam. Egy kivételével fel­számolták a kettesével alvás egészségtelen, nyomorkész­tette szokását: mindenütt ép­pen annyi ágy van, amennyi családtag. A tanyán már senkinek sem a mindennapi kenyér a gondja. A gyerekek rendes zetekben ismertették pártunk határozatát az újjáválasztá- sokról, hogy úgymondjam, az elvtársak ^nyugtalanab­bak” letteké Azok is, akik a vezetőség munkájából nem vették ki megfelelően a reá­juk jutó részt, kritikusan kezdték mérlegelni saját te­vékenységüket. Elmondha­tom, hogy jelenleg az alap­szervezeti vezetőségi tagok többsége szorgalmasan dol­gozik. Sőt azt is hozzátehe- tem, hogy a párttagok is köz­lékenyebbek, bátrabban be­leszólnak az alapszervezetek ügyeinek intézésébe, nyiltan szólnak a fogyatékosságokról és sok hasznos javaslatot tesznek. — Olyan kérdésekkel is bátrabban foglalkoznak, ame­lyeket a közelmúltban még megkerültek. — Ilyenek többek kö­zött az emberek munkához való viszonya, a pártmegbí­zatások teljesítése, a ma­gánéletben való magatartás, a közös tulajdonhoz való vi­szony, stb. Ezek mind olyan kérdések, amelyekkel alap­szervezeteinknek foglalkoz­niuk kell. Szeretnénk ezt az aktivitást a vezetőségek újjá- választása utáni időszakra is állandósítani. — Javul-e a vezetés szín­vonala? — Azt tapasztaljuk, hogy az alapszervezetekben a ve­zetés színvonala ha nem is gyors ütemben, de javul. A vezetők figyelme kiterjed a munka szinte valamennyi ágára. Következetesebbek, Zuhog a tej az egyik hűtő rácsai között, lassú ütemben ömlik a tejszín a másikon. Tasi Borbála, a Szolnoki Tej­ipari Vállalat pasztőröse gon­dosan ügyel arra, hogy a hő­fok ne lépje túl a 85-ös ma­gasságot, de ne is szálljon alacsonyabbra. — Hogy elégedett va­gyok-? — felel kérdésünkre a nyúlánk termetű, fiatal lány. — Munkaruhát, PVC-kö- tényt, gumicsizmát a válla­lattól kapunk, nem kell a sajátunkat koptatni. Minden­kinek külön szekrénye van, és az öltözőben melegvizes zuhanyozó, mosógép áll ren­delkezésünkre. És az új rendeletről mi a tízórait visznek az iskolába, s mikor megkérdeztem tőlük, mit vennél, ha sok pénzed lenne, autót, kerékpárt, tele­víziót, könyveket emlegettek. Elképzelhetetlen már szá­mukra az a korszak, melyben a gyermek József Attila így sóhajtozott: „De szeretnék gazdag lenni, egyszer liba­sültet enni...” S a felnőttek szintén vá­sárlási terveket dédel­getnek: egy fiatal házaspár városi házat szeretne venni a szerződéses jószágok árából, mások mosógépre, kerékpárra vágynak, meg arra, hogy egy­szerre több rend ruhát ve­gyenek a gyerekeknek. Sz. S.- né, az egyik takarmányos fe­lesége mondta: „Ne maradja­nak már le ezek sem, akik itthon maradtak. A bátyjuk a városban dolgozik, s a múltkor kijelentette, hogy nem áll meg tíz öltözet ru­háig”. S mégis, egy percre kanya­rodjunk vissza az evéshez. A „mit” valóban nem gond ma már, de a „hogyan” még igen. Sokan egész nap hide­get esznek, mert a termelő- szövetkezet nem főzet közö­sen. Erről legtöbben úgy vélekednek, hogy nem is baj, úgyis nehéz lenne bejárni ebédre a messzi határból. Mások szerint meg jól esne a meleg étel, vagy legalábbis elkélne egy nagy közös helyi­ség, ahova behúzódhatnak enni a tűző nap elől, vagy ha esik az eső. Zilahi Judit (Folytatjuk.) határozottabbak a hibák fel­számolásában, s a hibák meg­előzésében is. A pártvezető­ségek beszámolóinak össze­állításában elég sokan részt- vesznek, s így kritikusabb, előre tekintőbb a vezetősé­gek mondanivalója. — A vezetőségek újjává- lasztása érdekében eddig végzett munkánk alapján úgy gondoljuk, hogy a vezetés színvonala az előző évekhez viszonyítva egyenletesen ja­vult, s javulni fog az újjá- választások után is. — Nem könnyű a munka, amit most végzünk. Egyes elvtársak még nem értik a vezetőségek újjáválasztásá- nak jelentőségét. Ez abban jut kifejezésre, hogy elha­nyagolják a beszámolók ala­pos előkészítését, a párttag­ság felkészítését, a taggyűlé­sek jó megszervezését, stb. Ezt tapasztaltuk Szelevényen, Öcsödön és még néhány más alapszervezetben is. Itt a ve­zetők azt mondják: Van már gyakorlatunk az új jóválasz­tásban, s ráérünk a munká­val. — A járási pártbizottság elítéli ezt a véleményt. S bár az ilyen álláspont csak né­hány alapszervezetben ta­pasztalható, nagyon határo­zottan és következetesen küz­dünk ellene A pártbizottság munkatársai, aktivistái közös erővel törekednek arra, hogy a vezetőségek újjáválasztása után az alapszervezetek poli­tikailag megerősödve végez­hessék munkájukat, véleménye Érdemének? Hogy ezentúl a 3 forintos utalvány helyett, amelyet a tejboltban lehetett beváltani, pénzt kap­nak? Évente 750 forintot — Az utalvány is Jó volt — válaszolja. — Én mindig tejet vettem rajta az ottho­niaknak. Most majd a pén­zen veszek. Egyremegy... Fábián Erzsébettől, aki az egyik kék-fehér autó tartályá­ból dugja ki szőke fejét, az öltöző felől érdeklődünk. — Kicsit szűk — állapítja meg. — Különösen nyáron, amikor kétszer ennyien va­gyunk. Bíró István műszaki ve­zető az emeletre kalauzol bennünket. Még vakolatlan, tágas helyiségbe vezet — Itt akarjuk berendezni az új öltözőt — mondja. — Ebben a szekrények is mind elférnek és nem kell majd a folyosóra járni a dolgozók­nak a ruháikért ... Dübörögnek á gépek, kristályos tisztasággal zuhog a vízsugár a tartályokra. Vi­dáman csúszkál a kefe a kan­nákon, fénylik az aluminium a szorgos kezek nyomán. Nemsokára letelik a mun­kaidő, az asszonyok férjükre, gyermekeikre gondolnak, a lányok az esti randevúra ... Munkahely és otthon — a ma asszonya számára egyformán fontos, egyformán kedves mindkettő... — kemény — Október 27-én a jászberé­nyi és jászapáti járás vörös­keresztes aktívái, 31-én pe­dig a két járás nőtanácsa tart aktívaülést, ahol a so- ronlévő feladatok megbeszé­lése mellett megválasztják az egyesített járás vöröskeresz­tes-, illetve nőtanács veze­tőit, * A kunszentmártoni járás­ban az elmúlt héten nyolc, Kisújszálláson három, a jász­berényi járásban szintén há­rom pártalapszervezetben tartották meg a vezetőség­választó taggyűlést. A meg­jelenés és a taggyűlések szín­vonala többségében jónak mondható. A legtöbb helyen pártonkívülieket is meghív* tak a taggyűlésre. — Amikor az alapszerve­Új öltözőt kap a szolnoki tejipari vállalat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents