Szolnok Megyei Néplap, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-10 / 214. szám
1961. szeptember 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 ÜrAZ4s A KOMMUNIZMUSBAN II, A szobor mozdulatlanságában is élni látszott. Minden porcikájából a magabiztosság, az erély sugárzott; az az eréíy, mellyel évtizedekkel előbb Dzserzsinszkij megszilárdítani segítette a szovjet- hatalmat — ...a nevelési akár nálunk, itt is az otthonban kezdődik, az iskolában folytatódik, — fűzte tovább megkezdett gondolatait a karcagi lány. — A tízosztályos általános-középiskola a tárgyi ismeretek mellett széles tudományos és világnézeti látókört ad. Igazán nevelni csak tájékozott embereket, fiatalokat lehet. Azt hiszem, ezzel egyetértesz.., — Hozzátenném, hogy a gondtalan emberek nevelése eredményesebb. — Így igaz! Te, Péter, én részt vettem olyan órán a. harmadikban, hol a nevelő az „anyagi gond” fogalmát próbálta megmagyarázni a gyerekeknek. . Hiszed, nem hiszed, pár osztállyal feljebb a differenciál-integrál számítás kevesebb magyarázatot igényelt. Képzeld magad a pedagógus helyébe! Képzeld el, milyen feladat olyan gyermekeknek gondról beszélni, akik szép ruhában, barátságos otthonban, jóltáp- láltan növekednek; akik számára újdonság, hogy valaha tandíj bentlakási díj is létezett, akik inkább tekin- télytiszteletböl, mintsem magyarázatra hiszik el, hogy volt valaha nyomor, munka- nélküliség ... Mosolyognak, ha arról hallanak, hogy egykor kölcsön, vagy használt könyvekből tanultak a diákok. Mozgólépcsőn siklottak az útvonal alatt húzódó alagúthoz. Mozgójárda röpítette őket tovább. Mikor leléptek róla, Mária megfordult; érezte, hogy valaki a vállához érv — Zdraszt’, Iván! — kő-, szöntötte Bargyint. — Már vége a hajókázásnak? Ú, majd elfelejtettem.,. Ismerkedjenek meg! A földim. — mutatott Péterre, majd a kö- szöntöttre; — Tovaris Bar- gyin, az izotópgyár munkása, amatőr TV-építő. Hasonló, kurta jellemzést adott Péterről is. Az efféle bemutatás szokását a Szovjetunióban tanuló amerikai diákok honosították meg, s a más nemzetségbeliek is szívesen fogadták. így nem kellett találgatniok. kivel hozta őket össze a sors. — Wohin, Genossin? — kérdezte Iván, aki egy brün- ni elárusítólánnyal levelezett, s éppoly szívesen szőtt beszédébe német szót, mint Péter hindit. Ebben az időben már a legtöbb fiatal három-négy nyelven tanult. — A „Panorámába”, — találta fel magát Mária. ^— A mai műsort még nem láttam; hazámfia számára pedig ez a mozi is újdonság lesz. A „Panoráma”, a képben és hangban egyaránt térhatású, színes mozi naponta adott új híradóműsort. A „Matrozov” hetenként változtatta programját. Műsorát amatőrök munkáiból állították össze. Kialakult szokás szerint a „Matrozov” a fiataloknak volt a fóruma. A „fiatalok” szót nagyon gyakran használták; szinte szinonimája lett a diáknak, ipari tanulónak — hiszen szellemi és fizikai tanulás, munka között alig észrevehetőre zsugorodott a különbség. A morf büféjében Mária ananász-szörpöt, Iván pedig aki furcsállotta, mit kedvel Péter a kesernyés sörön — kókusz-szörpöt ivott. Az italokért éppúgy nem kellett — nem is lehetett kinél s hol — fizetni, mint a harapnivalóért. A poharakat, melyekből ittak, a bárpult kerek nyílásába tették, önműködő berendezés mosta tisztára, törölte ragyogóra, s juttatta vissza helyükre azokat. A büfétechnikus naponta egyszer kukkantott be a „boltba”; egyetlen ember könnyedén ellátta húsz üzem napi ellenőrzését. — Itt könnyű lenne szert tenni egy gyomorrontásra morfondírozott Patkós. — Tévedsz —— vetette ellene Iván —, minden étel naponta frissen készül; többszörös ellenőrzés mellett, bevált receptek alapján szakemberek állítják elő. — Nem erre gondoltam. Az ezernyi ínyencség nagyra- nyitja a látogató szemét... — S úgy véled, a gyomrát is tágítja? Bocsáss meg, de minden gyermek tudja, hogy a túlsók evés éppúgy káros, mint a koplalás. Miért tömné magát torkig valaki, hiszen tudja, hogy holnap és azután is mindezt megtalálja? A gyomrunkat éppúgy — s ugyanezért — nem pakoljuk meg, mint az önkiszolgáló boltokban az aktatáskánkat. A „bolt” szót Bargyin az újdonsült ismerős kedvéért használta, holott voltaképpen nem fedte az ismert fogalmat. A közszükségleti cikkek „üzleteiben”, a legnagyobbak- ban is, nem eladók, hanem szakképzett útbaigazítók dolgoztak. Segítettek a „vevőknek” — helyesebben: válogatóknak — abban, hogy a céljuknak legmegfelelőbb cikkhez jussanak. Pénztáros sehol sem volt, mivel a közfogyasztási „árunak’’ csak jó minősége volt, de — ára nem. — A Szovjetunióban semmiért sem kell pénzt adni? — érdeklődött Péter, ki tanult is, hallott is a javak elosztásának kommunista rendszeréről, ám a gyakorlatban még csak pár napja ismerkedett vele. — Fizetni?... •— fontolgatta Mária —, nos, egy és más cikkért még kell. Például ... (Folytatjuk.) Társasregényfink e heti folytatását Beim Béla (Szolnok. Tisza Antal utca 16.) ötlete alapján közöltük. írói honoráriumát postán küldtük el. Várjuk többi vállalkozókedvű Olvasónk színes írását is — pénteken reggelig! Indul a klubélet Karcagon Még csöndes a művelődési ház. Fása Miklós művészeti előadó hatalmas táblát fest. A tábla, párjával együtt, a karcagi művelődési autó oldalát fogja díszíteni. Járja majd a várost, hogy mindenütt népszerűsítse a klubot. Erről a szórakozóhelyről egy időben több‘rosszat lehetett elmondani, mint jót. Az emberek, akik ide eljöttek, csak egy szórakozást ismertek: a kártyát. Aztán lassan javult a helyzet. Egyre többen tették le kezükből a festett lapokat, hogy olvasással, televíziózással, sakkozással és más értékes és értelmes szórakozással töltsék el idejüket Ma már kevesen vannak, akik kizárólag az ulti vagy a romi örömeinek hódolnak. Naponta zenés táncdélutánokat rendeznek, hol ízléses táncdalokat hallhatnak a fiatalok és szolid körülmények között szórakozhatnak. Szombaton és vasárnap rövid műsor is van. Egyik héten - az irodalmi szírlpad lép fel, másik héten hanglemezeket mutatnak be, majd vidám fejtörőt rendeznek. Szeretnék, ha a klubba minél többen járnának a város lakói közül. Ezért különösen a parasztság körében nagy propagandát fejtenek ki. Bskeliölcsőnsorso^s A Országos Takarékpénztár szeptember 10-én és ll-én, Budapesten rendezi az I., az V. és VI. Békekölcsön 1961. második félévi sorsolását. Vasárnap az I. Békekölcsönt húzzák, 62 700 kötvényre 19 287 000 forintot. Hétfőn két éra alatt bonyolítják le az V. és a VI. Békekölcsön húzását. Az V. Békekölcsönből 171 600 kötvényre 31 152 800 forint Jut a nyerteseknek. Ezen a napon sorsolják a Magyar Népköz- társaság négy százalékkal kamatozó törlesztése« kölcsönét is. A kétnapos húzáson 469 500 kötvényre 94 828 200 forintot fizet vissza államunk. A három kölcsön legszerencsésebb kötvénytulajdonosainak három egyenként százezer forintos főnyeremény, 32 ötvenezer forintos. 34 huszonötezer forintos és 65 tízezer forintos nyeremény jut. (MTI). nevelni is kell. Szilárdságra, hőseiességre, haláltmegvetö bátorságra kell nevelni, és a hősiességnek és a bátorságnak már a szülők meggyőződésében kell megnyílván ul- nia. Strammul, állva, ahogy a törvény parancsolja. Ki kell fizetnem a sörömet. Huszonhétmillió katonát és huszonhétmillió civilt fizetett a világ Hitler, Göring, Speidel és Heusinger háborújáért. Ki kell fizetnem a sörömet ... A népi gyásznap megkezdődött. Holnap a nép engedelmesen ellátogat a temetőkbe, az emléktáblák elé és a népi gyűlésekre. Együttesen kell gyászolni, és együttesen kell fogadkozni. Szent kötelesség ez és erény, mert a német hősök Sztálingrádnál.. Nos, nemsokára eljön az óra, Nagy-Németország halottal szép, új uniformisokat ölthetnek majd magukra, — ragyogó rendjeleket, értékes rendjeleket, halhatatlan rendjeleket viselhetnek. A Sztálingrád alatt, a Führerért elesettek pedig sebesülésük súlyossága szerint megkapják majd a sztálingrádi-rendjel első, második vagy harmadik fokozatát. A halálos haslövésért harmadik osztályú rendjelet, a halálos fejlövésért II. osztályú rendjelet, a halálos fej-, has- és tüdőlö- vésért elsőosztályú rendjelet. Hogy mennyire örülnek a Führerért elesettek az ilyen halottas vasárnapnak? Ez az ő napjuk! Ezen a napon a vakondok különös ünnepélyességgel kockázik csontjaikkal: Tripolisztól Staven- gerig és Breszttől Vitebszkig minden vakondok tisztában van a nap ünnepélyességével és egyedülálló voltával. Az emberek a villamosra várnak. Esik. így hát esernyő alatt gyászolnak; később pongyolában és néhányan pezsgő, Cocacola vagy gin mellett. Akadnak olyanok is, akik Kraft durch Freude stílusban gyászolnak. És olyanok is — és ezek nem is rossz honpolgárai a Szövetségi Köztársaságnak —, akik hazafias beszédeket tartanak, és szemükben haraggal emlékeznek meg az elveszett hazáról. En még mindig a pohár söröm mellett ülök. És a népi gyásznapra várok. Ügy várok rá, mint a karácsonyi szent emberre. Illúzió nélkül. Jobb láb nélkül. Tekintet nélkül együttesen gyászoló embertársaimra. A nagy hídon villamos száguld keresztül: ez az utolsó. Elhalad az óriási Vegyi Konszern magasépülete mellett. Húsz évvel ezelőtt itt mérges gázt gyártottak „tetvek” számára. így nevezte Lengyel- ország kormányzója, Hans Frank a zsidókat. ...Es ismerünk egy képet, amelyen az I. G. Farbenindustrie főmérnökét, Max Faustot együtt fotografálták le Himlerrel. A főmérnök a konszernje auschwitzi ipari berendezéseit mutatja meg Himmlemek. Rátarti büszkeség látszik rajta. Utolérhetetlen cinizmus! Hatmillió zsidót gyilkoltak meg... és ma Faust kitűnően érzi magát a Szövetségi Köztársaságban. Remek dolga van ebben az országban. S vajon a holtakért 6 is imádkozni fog? Ez igazán szép gesztus volna tőle. A népi gyásznapon, az együttes gyász napján sok minden lehetséges egy olyan országban, amelyben huszonkét év óta minden lehetséges: az árja paragrafus, a 'gázkamrák és a tarkólövést Szolgáló berendezés, az elgá- zositott asszonyok hajából készült matracok, i a meggyilkoltak bankbetétjei, s fogara- nyc . Később elhaladtam a „Ti- galle” Tellett. A ruhatáros asszony rám nézett és megjegyezte: „Táncolni nem szabad.” Közben részvéttel bámulta azt a helyet, ahol nekem, mielőtt a nagy hősiesség rám jött, jó, használható lábam volt. — „Táncolni nem szabad — mondta —, de az éjjeli műsor tovább folyik, csak éppen tánc nélkül.” — Ügy, úgy — mondom én —, és ez miből áll? — Jeanne-ból, a stiptease- táncosnőből. Nagyon, nagyon édes! A ruhatárosnő megengedi, hogy — miközben mademoiselle Jeanne leveszi a melltartóját — úgyszólván ingyen, röpke pillantást vethessek a függöny mögé. Ez szinte lehetetlen — mondom magamnak. — Hiszen ezt a Jeannet-t még egy frankfurti éjjeli lokálból ismerem. Tavaly az egyik kollégám elcipelt magával az éjjeli mulatóba és elcsábított egy üveg wisky erejéig. Es akkor — ma is pontosan emlékszem rá — kollégám ezt a „Jeanne”-t odahívta az asztalunkhoz. Es Jeanne-t akkor Micinek hívták, s azt mondotta, hogy klagenfurti. így aztán hézag van a népi gyászban mondom magamban. Táncolni nem szabad, de Jeanne—Mici tütközése a népi gyász éjszakáján meg van engedve. Gondolkozhatom, Karlhans Schmidtsiefer most volna harminchat éves. Együtt csodálhatnánk Mici—Jeanne na- gyonis kézzelfogható melleit. De Karlhans hősi halált halt akkor a „Keleten vívott súlyos harcokban, mielőtt be- tölthette volna a tizenkilencedik évét”. A ruhatárosnő meghúzza a vörös függönyt. Ha az ember nem adja le a ruhatárban a mankóit, igazán nem kívánhatja azt, hogy Jeanne—Mici nylon holmija utolsó maradékait lehullni lássa. Az asz- szony jó éjszakát kíván, én pedig gondolataimba merülve mormogom: „tehát jó éjszakát és jó népi gyásznapot”. Kinn még mindig esik. Befut egy fekete Mercedes. Amikor az érettségizett Karlhans Schmidtsiefer „a Keleten vívott súlyos harcok alkalmával hősi halált halt” — ilyesmi még nem létezett. Az istenért, hogy is lett volna? Akkor még Hirosimabomba se volt... Csupán gázkamrák... Kiköpök a csúszós aszfaltfa, és ezt mormogom: „a hadseregbe újra embereket vesznek föl”. Később, amikor csikorgó műlábammal szobám ajtajához bicegek, újra a bátorképű Bundeswehr-tiszt jut eszembe. Ha csakugyan fiút nemzene ... Egy jókiállású fiút, a hadsereg számára, a halhatatlan német hadsereg számára.., Németországon gondolkozom. Holnap hétfő. £s akkor újra kereskednek, újra eladnak valamilyen árut az én jó honfitársaim. De valakinek — helyettük — gondolkoznia is kell. Igen bizony, mit is adnának el, ha nem lennének csak rádióaktív sugarak és felhők, s halál és borzalmas semmi lenne ezen a földön? Kinek adnának el akkor és mit? Vajon arról álmodnak-e, hogy a Föld halott győzteseiként a halott legyőzőiteknek (Made in Germany) rádiód,k- tív sugarakat adjanak el? Álmodnak-e echt szuver-Hirosimáról? És hány holt német generális fog a halott német hadsereg érdekében katonákat verbuválni? Kérdések. Kérdések. Kérdések, ó, aki gondolkozik, az szenved. És én gondolkodom Németország helyett. ' Fordította: Báünczi Endre ROMÁNIAI MAGYAR KÖLTŐK VERSEI * Szemlér Ferenc: Békélni végre Pihennem kellene, Békélni végre tán ellenfelekkel, és ellenségeimet esetleg engedő szóval csitítani! En már ilyen vagyok. Szeretném álmatag kedvvel élvezni lágy létem csodáit!... Es hozzá még szemem is elfödném a halál s kór árnyai elől. Mert én ilyen vagyok. De reggelente sok hírt hoznak lapjaim. Zsarnokok s elnyomók cselvetéseiről beszél a rádió éjfél után. Konok rablók lépteitől dong a föld Afrika, Ázsia téréin. Nem nyugszik a mohó zsákmányolok dühe... Békülnék egyre. £s aludnám is!... De mint tehessem ezt? ... Saját szándékom sem elég elfojtani az agy mélyén forrásúid önkéntelen, de tán nem tudatlan tüzét. Igazság és szabad népek joga zsibong fülemben félszavak alakjában. A nyelv már mondja is, a kéz már írja is, amit így hall! A földgolyón összecsapó erők harcainak vagyok részese hát. S azon az oldalon, ahol vörös zászló lobog, s békéért küzdenek vértelen fegyverek! Büszkén látom egész hazámat is ezen az oldalon — ezer városa s falva friss munkáival, arany lankákkal, vizei hullám-mezőivel... Buzdít és tenni hív e bölcs köz-érzület honom határa közt, sok országgal közös testvériségben a zsarnokok ellen... Ezt érzem!... S csak álmodom: pihennem kellene, s békülni végre már... Mert én ilyen vagyok! Horváth Imre: Nyárutó Fojtó, édes illattal telt a tér. Ez már a hulló lombok lágy szaga. Illatuk egy rózsakerttel felér, — mintha az elmúlás vtrágzana. várj glanc Felnézek: A fák nyakán mi csörög? Elővillan varjak sötét meze: szakadtán függ a zöld lombok között láncuk, — a tél fekete ékszere. T £ L F E L £ A gyászolók feketében járnak. Tél felé a táj is fekete, — de lehet-e jelképe a gyásznak, mi valami újnak kezdete? Majté nyi Erik: Az ünnep reggelén Üvegfúvók, kik a bor tiszta lelkét lehelitek az öblös palackokba —•> útburkolők, kik éjjel a kövekre a hajnal fényét rándöngölitek — kertészek, akik sáros gyökerekbe álmodjátok a hímport, illatot — s ti is, kik antennák bozótját ültetlek a tetők cserepébe, hogy szót értsünk a messzi délkörökkel — rívó fűrészek, görnyedt mikroszkópok tervezői, idomító! — öreg szedők, akik az ifjú élet üzenetét öntitek ólom-ágyba — s ti asszonyok kik fürge öltésekkel szegtétek be ünneplő zászlainkat — e vers ritmusa köszönje meg nektek ünnepek rezgő reggelén szép. pirosbetűs hétköznapjainkat! Horváth István: Aki/aeeU Hű, micsoda lavina szakad le az oldalon! Tizenkilenc menyecske, forró, piros lánghalom. A sok lóherefiók (mint égen a csillagok) néz utánuk, s kísérik érdes szénaillatok. Férfi sehol Alkonyul. Lenn a réten a patak egy helyt giibőt ka,nyárit. A lavina rászakad. Csak nagy, öblös nevetés lombjai közt állanak. Villant iák a barna éjt. a hajnalló vállakat. Zenejátszó tükrözés a testük és fényt ragyog. Cseng a víz a kariuk közt. Forrósítják a habot... Nagy festő, de ritkán áll így előtte annyi akt. Nem fest. Férfi-pirosán néz rájuk az alkonyat
