Szolnok Megyei Néplap, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-03 / 208. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961; szeptember 3. 'Thodem BABONASOK Rivaldafényben... 1959-ben a Komárom me-J gyei Dolgozók Lapja „Ne higyjünk a babonában” címmel érdekes cikket közölt a Tatán eluralkodott ingázási lázról. Az ingázás első művelőjét nevezzük Siltes Jakabnak. Tőle ragadt a láz másokra. Az ingázók babonás hiedelme szerint a különleges selyemszálon függő rézkupak „megérzi” a szervek beteg működését és forgásával jelzi azt. Ugyancsak „megérzi” az inga a föld különböző kisugárzásait, a felszín alatt, a föld mélyében rejlő vizeket, anyagtömegeket. Persze, mint az ingázók állítják, köznöséges idegzetű ember ne is próbálkozzék a föld-kisugárzás megérzésével, mert ehhez különleges adottságok kellenek. A varázsvesszős „kutatás” áltudománya íöbbszázados múltra tekinthet vissza és nem egy világraszóló botrányt robbantottak ki művelői. II. Vilmos német császár 400 ezer márkát pazarolt Attila sírjának varázsvesszős módszerrel történő felkutatására. A sír máig sincs meg, Hitler egyik vérebe, Hess egy kis ausztriai falut szinte teljesen felásatott, mert a virázsvessző azon a helyen egy elsüllyedt templomot jelzett — tele kincsekkel. Mondanom sem kell, hogy semmit sem találtak. Nyugaton könyvtárakra menő irodalma van ennek az áltudománynak, melyet napjainkban az emberi szervezet vizsgálatára akarnak alkalmazni. Bár az általános orvostudomány sehol nem ismerte el az ingázás létjogosultságát, sőt annak tudomány ellenességét bizonyította be, Nyugaton, elsősorban Svájcban intenzíven foglalkoznak vele Tavaly egyik dunántúli városban szemtől-szembe láthattam a tatai Siltes Jakab ingázó varázslatát. Meghívtak egy társaságba, ahol ő volt az est fénypontja. A házigazda, még a Horthy-idő- ben nyugdíjazott százados, ma éjjeliőr, koronás mono- grammos szalvétákra rakta ki a ritka alkalmakra őrizgetett családi „nagyezüstöt”. «Mert az ingázóval a felesége is eljött vendégségbe s már érkezésük előtt tájékoztatták a kis társaságot, hogy az asz- szony angol nő. Apja a tatai Eszterházyaknak volt lovászmestere. Megérkeztek, az Ingázó felesége valódi angol szikársággal, amellett azonban utánozhatatlan finomsággal fogadta a két-három öregúr kézcsókját és éppoly kedvességgel honorálta a ..gyermekszobátlanok” szimpla kézfogását is. Siltes rózsaszín arcú, tajtékfehér szakál- lú, jóságos szemű, vékony bácsika. Rendkívül rokonszenves halkszavúsága, békés, bölcs meghúzódása áhítatot, tompított hangú társalgást ihletett tisztelőiben. Befelé néző szemekkel ült az asztalfőn és észre sem vettük, mikor vette elő zsebéből a szálon függő rézkupakot. Azt láttuk már, hogy a vendéglátó gazda ágya végéhez tar- . tóttá az ingát, amely pillanatok alatt szapora keringésbe kezdett. — Látjátok? Forgási iránya negatív. Itt ártalmas sugárzás van jelen. Nem érzed te rosszul mostanában magadat, Bébikém? — kérdezte halk bizonyossággal a hangjában az öreg házigazdát, akit az utóbbi években már kétszer ért szélütés. A kérdés valóságos kinyilatkoztatásként érte bámulóit, hát még mikor közölte a „receptet”. — Merről van a fejed? Erről? No, akkor erre a külső ágylábra tégv egy közönséges vaskarikát. Tudod, az leblokkolja a rossz sugarakat. (A vaskarika azóta is az ágy lábén van, sőt hatalmas vaskarika csüng a parkinson-beteg- séehen íbénulás a beszéd- és nyelőizmokban] szenvedő szomszéd csillárján is. Előzőleg a derekán, nadrágja és inge között hordja egy ideig a szerencsétlen.) Majd — illendőségből — néhány szerény „műsorszám” következett. Hol ezt, hdl amazt a barátját vette „vizsgálat” alá. Tartotta az ingát a veséjükhöz, szívükhöz, fejükhöz s mikor a rézkupak keringeni kezdett, „diagnosztáit”. — Látod, látod? Neked kezdődő cukrod van. Vigyáznod kell. Azután — szintén udvariasságból — sorrajárt az inga. Nekünk, fiatalabbaknak krisztusi megbocsátással, szemét lesütve adta át Tudta előre, amivel mi is tisztában voltunk, hogy az inga a mi kezünkben nem mozdul az istennek se. Mit csináljunk, ha híjával vagyunk a különleges adottságoknak. Éjféltájban, szép holdfényben sétáltunk hazafelé. A város főterén újra kikerült a zsebből az inga, az öreg megnyújtott lépésekkel elindult egy irányba. Leeresztett karja oldalához simult, csak a combja táján kergett-forgott az inga, aszerint, hogy mit jelzett Lépett egy hosszút, forgott az inga: — Itt egy sír van alattunk — közölte és míg másikat lépett, a rézkupak pillanat alatt megállt. — Itt sírköz, — mondotta és ugyanígy ment a „kutatás” tovább vagy hat-nyolc „síron” át. Hátborzongató volt a törékeny, fehérszakállas, rövidnadrágos, szemüveges bácsi megszállottsága. Akika kávéházból jöttek, óvatosan kikerülték, megfordultak utána, nézték földbegyökerezett lábbal. Mikor a régi templom mellett elhaladtunk veszettül pörgött az inga, valósággal húzta maga után Siltest. — Abba az irányba van IV. Béla eltemetve. Ássátok fel. Nekünk meg az járt az eszünkben, hogy a babona az atomkorban csak „technikájában” változott, alkalmazkodott: tartalmában ugyanaz, mint a primitív társadalmak idején; Jó szellem — rossz szellőm, jó sugárzás — rossz sugárzás. A rossz szellemtől megvéd a fétis, a fadarab vagy a leölt állat bőre, amit a primitív ember a kalyiba ajtajára akaszt. A rossz sugárzást leblokkolja a vaskarika, melyet az ágy lábára, vagy a derekára húz a babonás. Az ingázás: babona — tudományellenes, ember- ellenes. A napokban találkoztam „Bébi” bácsival. Érdeklődnöm sem kellett, máris áradozott. — Voltam Tatán Sütésnél. Hogy mit tud az az ember?! Beszélnie kellene vele, kérem. Egymást érik házánál az autók, az ország minden tájáról felkeresik. A világ minden földrészéről leveleznek vele tudósok, páciensek. Kérem.,. Mit mondjak magának? Mint annakidején Krisztust istenítették, úgy dicsőítik most őt. Természet- fölötti képességei vannak ennek az embernek. Este héttől éjfélig vizsgált engem. Van egy csodálatos, új gépe, 6 konstruálta. Olyan hatalmas, hogy három asztal helyét elfoglalja. Görgőkön kellett a részleteit elhelyezni, mert máskép nem birták a munkások. Rengeteg precíz üveglap, tükör, fényes fémkarika van benne. Tudja, a tükrök kondenzálják a sugarakat. Van egy olyan derékszögféle, amelyen irányt változtatnak és átszűrődnek a sugarak, úgy mennek tovább egy gyufaskatulyán át, amiben grafit van. Én nem értek ilyen bonyolult műszerekhez, még nincs is egészen összeállítva, de mikor egy bizonyos szögbe állította a tükröket, a gép így csinált: „Zszszs”. Kimutatta a sugárzást. Egy szobában leültetett. Rá kellett tennem a jobb kezem egy fényes fémdobozra, melyben kétféle teát. olvan evóavnö| Színházunk két új művésznője — önmagáról vényt tett, amit az ingával nekem megfelelőnek talált. Stoppolta az időt. Pontosan harmincnyolc perc múlva mutatkozott a sugárzás hatása. Ezalatt három pontot mutatott a fejemen. Kérdezte, ugye itt érzek elváltozást? És tényleg éreztem valamit, mikor megtapogatta. Akkor is ott volt a baj, mikor szél ért. De látta volna: a füle mozogni kezdett, mikor a sugárzás jelentkezett. Azt mondotta, hogy a tizenkettedik órában mentem hozzá. Itt a lista, mit szabad fogyasztanom és mit nem. Pont az ellenkezője, amit az itteni orvos előírt. Olvassa. Tilos: orosz tea, ömlesztett sajt, olajos étel, a bor kérdőjeles, a sör jó. Igyák sok cikóriás levet. Víz helyett is azt. Megdöbbenésemben beszélni kezdtem „Bébi” bácsinak arról a közismert tényről, hogy a beteg hite milyen nagy gyógyító erő, mennyire segíti ez az orvos gyógyító munkáját. De ha valaki ezzel visszaél és csak erre alapoz, a tudományt csúfolja meg, kárt okoz a betegnek. De „Bébi” bácsi mintha nem hallotta volna, kitérően válaszolt — Nem, ő rendkívüli ember. Angolul, franciául, oroszul, németül perfekt beszél. Az ingán kívül most- már vesszőcskék is vannak a zsebében. Azokkal suhogtat, így, a két ujja közé fogja a vesszőt. Azzal vizsgálja meg a sört is, amit a boltból vesz. Ha a vessző nagyon suhog, fel sem bontja az üveget. Az üzletben ki is cserélik neki. Ismerik, milyen „képességű” ember .. Ha meg akarja magát vizsgáltatni vele, elég, ha kezét ráhelyezi a levélpapírra, úgy hagyja egy ideig, aztáp csak a nevét írja a papírra. Pontosan ki sugaraz- za, mi baja van magának. Egy Lengyel nevű barátom így tett és megállapította, hogy ezelőtt három évvel a gyomra háromnegyedx’észét kivették. Nem is volt nála a barátom. De sokan kapnak hozzá hasonlóan orvosi tanácsot... csak így, aláírás, kézsugárzás, levél útján. Kozák Gábor Petényi Ilona Talán furcsának tűnik: annak ellenére, hogy most kezdem a pályát — színpadon — elégedett vagyok. Nem önmagámmal, hanem azzal, amit eddig elértem. Jelenleg két szerep él bennem igazán: Olga, a Három nővérből (ezt a szerepet a főiskolai vizsgaelőadásunkon játszattam) és természetesen Tóth Mari ... m Kérjük, először Olgáról mondjon valamit. — Érdekes volt, már csak azért is, mert színpadon egyPetényi Ilona általán nem láttam még a Három nővért, s a kritikák, no, erről csak annyit, hogy egyik megdicsérte azt, amit a másik hibának rótt fel, s fordítva. S ha már a Három nővérnél tartok, elárulom: a Szigligeti Színház előadásán is játszom a Három nővér* ben — csak ezúttal Irinát... — Tóth Mari az első film- szerepe volt? — Nem. Akármilyen hihetetlennek tűnik, előtte a Kálváriában én játszottam az egyik női főszerepet, mint Tordy Géza partnere. A Du- vadban pedig én voltam Bucskó Mari: Bodrogi Gyula partnere. Az Alázatosan jelentem című filmben egy megesett cselédlányt alakítok, a Májusi fagyban pedig egy vidékről Pestre felkerült leányt, aki a rossz társaság miatt a züllés útjára jut a főváros forgatagában. Érdekessége ennek a filmszerepnek az is, hogy igen sok jelenetét Szolnok megyében — Jászberényben — forgattuk. És most: pár szót Tóth Mariról. Amikor meghívtak próbafelvételre a filmgyárba, legmerészebb álmaimban sem gondoltam, hogy én játszha- tom el Mikszáth halhatatlan regényalakját. Aztán... sikerült. A próbafelvételen a Drenki kastélybeli jelenetet kellett eljátszani. A színésznő egy pillanatra elgondolkodik, mintha ismét feltámadnának a nem is oly távoli emlékek. De most nem a filmről, Tóth Mariról, hanem a közönségről beszéL — Rengeteg levelet kaptam, az első. ezerre még bir- tam is erővel a választ, s a fénykép-dedikálást, no, meg a költségeket is... Aztán abbahagytam. — Tervei ,„szerep álmai"? — Eszményképem Ruttkay Éva. Szeretnék olyan egyszerűen játszani, az érzelmekre, az értelemre úgy hatni, mint ő. Életem eddigi legszebb szerepét az egyik főiskolai vizsgaelőadáson alakítottam. O’Neill: Egy igazi úr című drámájában Sarah-ot játszhattam el. Csodálatos volt. A Szigligeti Színházban érdekes feladatok várnak. A nemsokára bemutatásra kerülő Csízmarek-daráb egyik női főszerepét és a már említett Irinát keltem életre a szolnoki közönség előtt. — Dickens: Házi tündér-jében is kapok szerepet. Krasznói Klári — Kecskeméten indultam el a pályán — kezdte a bemutatkozást a Szigligeti Színház új táncosnője. — Hét éves korom óta tanulok táncolni, négy évet töltöttem Kecskeméten, ahol operettben, prózában egyaránt játszottam. — Prózában is? — Igen. Csiky Gergely: Nagymama című vígjátékában Piroskát játszottam, s ez a szerep talán még kedvesebb számomra, mint a Ha- way rózsájából Raka, a Viktóriából Zsuzsa, vagy a Mesél a bécsi erdőből Gréti figurája. Ügy érzem, ebben benne van mostmár talán nem is reménytelen nosztalgiám a prózai szerepek, a színésznői alakítások iránt. Boldog vagyok, hogy ezt az ambíciómat a Szigligeti Színház vezetői prózai szerepekkel kívánják realizálni. A Koldusdiák Hanká-ja mellett prózát is játszom, méghozzá a Pesti emberek és az Ida- regénye című produkciókban. Krasznói Klári , mentegetőzve jegyezte meg: — Hangsúlyozom: nem érzem még magam teljesen „beérett” táncosnőnek sem. Sokat kell még tanulnom, s szeretnék Szolnokon is legalább annyit tanulni, mint amennyit Kecskeméten GaKrasznói Klári Iambos Erzsitől sikerült. Nagy szerepálmaim? A Szent- ivánéji álom Puckja, s jó lenne eljátszani Rikett-et a Viktóriában, a Ha way rózsájában Daesy-t, és Bessy-t a Bál a Savoyban-ból. A művésznő férje, Kiss László, aki szintén Kecskemétről szerződött Szolnokra, árulta el, hogy felesége koreográfus is. Tarr Mihállyal, a kecskeméti színház szóló- táncosával közösen egy pantomim játék koreográfiáját készítették el. A művet nemcsak ők alkották, hanem ők is táncolták, méghozzá nagy sikerrel. A művésznő hozzáfűzte: — Nem tudom, tetszene-e a szolnoki közönségnek. Érdemes lenne megpróbálni... Bubor Gyula Az országúton, Los Angeles felé Részlet Albert Maltz: Simon McKeever utazása című regényéből U tött-kopott autó közeledett lassan az aluljáró felé; poggyászos pótkocsit húzott maga után. Az autó kereskedelmi kocsi volt, eredetileg három személy szál- ■ lítására alkalmas, de most benne ült az egész Cooley- familia — a férj, a feleség és a hat kicsi gyerek. A szopós baba az anya sovány ölében feküdt; két kislány kétoldalt szorongott. A negyedik gyerek barátságosan kuksolt a kocsi aljában; a két legöregebb, az egyik kilenc, a másik tíz éves, az ülés fölött lévő polcon feküdt végig. A legnagyobb fiú, Aubrey hirtelen megmerevedett, feje megrándult és felkiáltott. — Papa, ott fekszik egy halott. Senki se hallotta a kiáltását. Mindnyájan téli torok- ból éTie/ceitefc — Egy halott! — kiáltott Aubrey. — Egy halott fekszik az út mellett. Aubrey rázni kezdte apja vállát. — Láttam! — üvöltötte. — Halottat láttam. Az apa rálépett a fékre; az éneklés megszakadt. — Mit láttál te? — Egy ember... fekszik a földön... « fűben! — Honnan tudod, hogy nem alszik. A fiú hevesen rázta a fejét. — Így még sose láttam aludni senkit. Valamin áteshetett, nem láttam min, de a feje lent volt, a hátsó része meg fent.,, ki alszik így? Idősebb Cooley összeráncolta a homlokát, de már tudta, hogy vissza kell fordulnia. Telik aZ idő vagy nem, ismerte Aubrey fiát. Türelmes pillantást váltott a feleségével, és megkérdezte: — Hol láttad, fiacskám? — Az aluljáró előtt. » A kocsi visszafordult. A kilencéves fiú bátyja bordái közé bökött, és mohón érdeklődött. — Sok vért láttál? — Aubrey egy ideig gondolkodott, nagyon szerette volna, ha legalább egy csepp vérre emlékezhetne, de azután határozottan felelt. — Vért nem láttam. — ö, nem is halott volt az — mondta az anya —, ne butáskodj! — Halott volt, az biztos — vágott vissza Aubrey —, talán megmérgezték. Azért nem véres. — Biztos megerőszakolták mormogta a kilencéves elgondolkozva. A szülők felnevettek. — Aztán jól nyissátok ki a szeméteket! — mondta az apa, amikor kibukkantak az aluljáróból. — Itt van, közel... lassíts — vezényelt Aubrey izgatottan. — Ott! — majdnem elfelejtette, hogy uralkodni akar magán. — Látod... látod? — Csakugyan ott fekszik egy ember — mondta az anya. — És aligha alszik. Cooley megállította a kocsit. Kipillantott McKeever idétlen alakjára, azután szigorú hangon mondta: — Senki sem szállhat ki! Lássuk csak, hogy is kezdjünk hozzá! — Elővette a kocsi áljából a vas kurblizót. Gyorsan kiugrott, de amikor az útszélre ért, fegyverét készenlétben tartva, ówitosan felkiáltott, — Hé, ki az ott? Semmi válasz, McKeever torzan elterpeszkedve feküdt a füvön. C ooley megvizsgálta McKeever szívverését, azután feleségéhez fordult. — Még él. öreg szivar; bizotsan napszúrást kapott. Van vizünk? — Nincs, csak egy üveg tej. — Hozd ide! A család kiözönlött a kocsiból. Míg Mrs. Cooley, karján a csecsemővel, visszaszaladt a pótkocsihoz, a gyerekek McKeever köré gyűltek, és tátott szájjal bámultak rá. Fensöbbséges hangon szólalt meg Aubrey. — Ugye mondtam, papa? Majdnem halott. <— Halott? — visszhangozta McKeever bágyadta Kinyitotta szemét. — Nem vagyok halott, ne temessem el. — Zavartan pislogott a Coőley-gyülekezetre. — Mi: Mi történt? Ö, istenem, elájultam? — Azt hiszem, napszúrást kapott. A kölyök látta meg — En — mondta Aubrey, — Az nem lehet... nem is voltam napon — érvel McKeever gyenge hangon. Szája megrándult, és szégyenkezve hallgatott[ egy pillanatig, mielőtt folytatta. — ... gy ideje nincs mit ennem. Ö, istenem, egyszer se ájultam el egész életemben. — Mama? Megtaláltad a tejet? — kiáltotta Cooley Felesége már jött is, s Cooley odasúgott neki valamit. Az asszony Aubrey kezébe tette a csecsemőt, s visszafutott a pótkocsihoz. Cooley letérdelt McKeever mellé. — Majd én feltámogatom, és próbáljon inni ebből egy keveset. McKeever bólintott. Először lassan ivott, óvatosan kortyolgatta a tejet, de azután magával ragadta a mohóság. Saját kezébe fogta a palackot, és nyelte a pompás, frissítő italt. Amikor a palack tartalmát félig kiitta, mélyet sóhajtott, és pihenőt tartott. Látta, hogy a gyerekek
