Szolnok Megyei Néplap, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-12 / 189. szám

Si SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961. augusztus fi. T/itov sajtóértekezlete (Folytatás az 1. oldalról) helyzetet, amelyben a repü­lésre elindult és nem tett élénk mozdulatokat a fejével, ezek a jelenségek jóformán teljesen eltűntek. Lehetséges, hogy e jelenségek az űrhajós egyéni tulajdonságainak kö­vetkeztében álltak elő. Alvás után ezek az elváltozások lé­nyegesen csökkentek, a féke­ző berendezés bakapcsolása után teljesen megszűntek. —- Ennélfogva újabb tanul­mányozást igényel az a kér­dés, hogyan hat ki a súlyta­lanság az ember állapotára — mondotta Jazdovszkij pro­fesszor, majd közölte, hogy az űrrepülés végrehajtása után Tyitov egészségi álla­potában nem tapasztalható: semmiféle károsodás, az űr­hajós fiziológiai funkciói ugyanolyanok, mint az űrre­pülés előtt volt, munkaké­pessége teljes mértékben megvan. Vlagyimir Kotöelnyikov aka­démikus arról számolt be, hogy az űrhajón elhelyeztek egy magnetofont. Ez minden alkalommal önműködően be­kapcsolódott, amikor az űr­hajós megszólalt. Az űrha­jón elhelyezett televíziós ké­szülék képeket közvetített a pilótáról. Az űrrepülés során bebi­zonyosodott, hogy nagy tá­volságra is lehet rádió- és televíziós adó-vevő kapcsola­tokat létesíteni. A szovjet ember, ha majd más boly­gókra repül, szintén beszélhet és televíziós kapcsolatot tart­hat fenn hazájával. Leonyid Szedov akadémikus, a Nemzetközi Űrhajózási Szövetség elnöke elmondta: napirendre került a koz­mikus berendezések felkül­dése más bolygókra, napi­rendre került a bolygóközi közlekedés és utazás. Szedov hangsúlyozta, hogy a szovjet űrkutatások a béke megszilárdítására irányul­nak és békés tudományos munkát alkotnak. E kutatá­sok eredményei jelentik nap­jaink fő tudományos vívmá­nyait, újabb haladás alapjá alkotják és örökké emlékeze tesek lesznek. — A szovjet tudósok felfe­dezései az egész emberiség rendelkezésére állnak — je­lentette ki Szedov akadé­mikus. — A Szovjetunió tu­dósai, valamint a világ élen- haladó tudósai is, együttmű­ködésre törekednek. Szedov akadémikus hang­súlyozta, hogy az űr­kutatásban aratott szov­jet tudományos és tech­nikai sikereket a merész gondolkodás, a tervek és a konstrukciók tökéletessége, a nagy arányok, a kozmikus rakéták hatalmas teljesítő- képessége és a tudományos kísérletekhez, a Földdel való kapcsolatok fenntartásához szükséges korszerű, bonyolult műszerekkel felszerelt, nagy súlyú szputnyikok és űrhajók biztosították. Az irányító be­rendezések is rendkívül nagy pontossággal működtek. Ezután Tyitov válaszolt a feltett kérdésekre. Tyitov válaszolt az újságírók kérdéseire beszédek elhangzása után újságírók kérdései kö­vetkeztek. Az első kérdés így hang­zott: a szovjet kormány kö­zölte, hogy az űrhajó fel­bocsátása békés rendelteté­sű. Vajon külföldi tudósító­kat is odaengednek-e a felbocsátásra, mint ahogyan az Egyesült Államokban történik? Az első kérdésre Msztyisz- lav Keldis a Szovjet Tudo­mányos Akadémia elnöke vá­laszolt. Igen — mondotta —, mindent megteszünk, hogy minél előbb külföldi tudósító is ott lehessen a felbacsátá- soknál. Meg kell azonban je­gyeznem, hogy a hordozó ra­kétának nemcsak békés ren­deltetése van. Azt hiszem — folytatta — „ha az ameri­kaiaknak olyan tökéletes hor­dozórakétáik lennének, mint a mieink, ők sem mutogat­nák külföldi .újságíróknak. Mi mindent megteszünk, hogy ezeket a rakétákat csak­is békés tudományos célokra használják fel. A szovjet kor­mány mindent elkövet, hogy tető alá hozza az általános és teljes leszerelést, s ha ez megvalósul, semmi akadálya sem lesz, hogy külföldi tu­dósítók bármilyen szovjet ra­kéta felbocsátásánál jelen le­hessenek. A második kérdésre szintén Keldis válaszolt. A kérdés így hangzott: Mj lesz az űrrepülés kö­vetkező állomása? Válasz: Tudósaink, terve­zőink nagyvonalúan tervez­nek, széleskörű terveken dol­goznak. Az egyik irány: az úgynevezett orbitális repülé­sek (a Föld körül keringő űr­hajók felbocsátása); a másik irány: a Naprendszer közeli bolygói felé irányuló repülés. Feladatunk, hogy tovább nö­veljük az űrrepülések időtar­tamát. tovább tökéletesítsük a rakétákat, az űrhajókat. A pontos programot ismertetni fogjuk, ha feldolgoztuk a Tyi­tov űrutazása által szolgálta­tott sok-sok tudományos ada­tot. Ezután German Tyitov őr­nagy válaszolt a további kér- désekr A pozsonyi Pravda munka­társának kérdése így hang­zott: Igaz-e. hogy a súly­talanság bizonyos könnyed érzéssel, optimizmussal, örömmel tölti el az em­bert? Tyitov válaszában kijelen­tette, hogy már beszélt a súlytalanság állapotáról és megismételte, hogy ez az ál­lapot nem hat a hangulatra. Hangulatom igen jó volt, de nem a súlytalanság, hanem a sok-sok újszerű élmény miatt — mondotta. Hogyan tudott felébredni pontosan a megállapított időben? Tyitov válasza: már mond­tam bevezető beszédemben, hogy a program — program, azt mindenáron teljesíteni kell. Az űrhajózás közben minden perc ki van számítva, az ember hozzászokik ehhez. Igaz. hogy az alvási tervet >,túlteljesítettem”; 35 perccel tovább aludtam. Kérdés: milyen testhelyzet ben, ülve vagy fekve aludt? Válasz: a súlytalanság ál­lapotában nehéz meghatároz­ni, hogy az ember ül, áll vagy fekszik-e. (Derültség). Kérdés: ismeretes, hogy az ember élete bizonyos 24 órás biológiai életritmusban folyik. Nem érezte-e a nap és az éj sokszoros és gyors változása miatt ennek az élettani ritmusnak a meg­szegését? Milyen hatást tett volna szervezetére, ha ez még tovább tart? Tyitov ismét kijelentette, hogy erről már bevezető be­szédében szólt. Semmi rend­ellenességet nem tapasztalt A repülés 24 óránál kicsit hosszabbra volt tervezve s a megadott idő alatt be is fe­jezte. A Pionyerszkaja Pravdá­nak, a szovjet úttörők lapjá­nak tudósítója megkérdezte: gyakran nyitotta ki és csukta-e be repülés közben a védősisakját, vagy csak evéskor nyitotta ki a sisak nyílását? Tyitov válaszában nevetve kijelentette, hogy a sisakot be sem csukta. A levegő ugyanis az űrhajó fedélzetén sokkal jobb volt, mint a Földön, a földi városokban. A légkondicionáló berende­zés tökéletesen működött. Az úttörők lapjának másik kérdése így hangzott: Tudjuk, hogy ébredése után tornagyakartatokat végzett. Miből álltak ezek? Általá­ban hogyan segített az űr­repülésben a sportolás? Tyitov válaszában elmon­dotta: a sajtó már sokszor megírta, hogy az űrhajósnak fizikailag sokoldalúan fejlett embernek kell lennie. Ez ter­mészetes, mert az űrrepülés igen nagy fizikai felkészült­séget igényel, ebbe pedig a sport is beletartozik. A Vosz- tok—2 fedélzetén orvosokkal és tornatanárokkal megbe­szélt előre összeállított gya­korlatokat végzett Természe­tes, hogy ezeket a gyakorla­tokat az űrhajó kabinjának sajátos feltételeire alkalmaz­ták. A következő kérdés így hangzott: Milyen tanácsokat tudna adni az amerikai űrhajó­soknak, egyáltalán mit üzen nekik? Tyitov finom humorral je­lentette ki: nekünk, szovjet űrhajósoknak igen nehéz fel­adat tanácsot adni az ameri­kai kollégáknak, mert egé­szen mások az ő repüléseik. Kívánni azonban tudok va­lamit: sok sikert a világűr békés meghódításához. Valaki megjcérdezte, ké­pes-e a Vosztok—2 távoli űrrepülésre? Tyitov őrnagy válaszában elmondotta, hogy a Vosz­tok—2 több mint 700 000 kilo­métert tett meg, ez pedig elég nagy távolságnak számít Ha ebből a szempontból vizsgál­juk a dolgot, akkor termé­szetesen képes a Vosztok—2 a nagy távolságú űrrepülésre. Ha viszont a kérdést úgy vizsgáljuk, képes-e a Vosz­tok—2 más bolygókra repül­ni. * válasz ez lesz: a Vosz­tok—2 orbitális repülésre, te­hát a Föld körüli repülésre készült Egy újságíró megkérdezte, elfért volna-e két űrhajós a Vosztok—2-n? A válasz így hangzott: elv­ben természetesen ketten is utazhattak volna ezen az űr­hajón, de a Vosztok—2 egy személy számára készült Kérdés: a 25 órás súlyta­lanság után nem volt-e ne­héz visszatérni a rendes földi állapothoz, a nehézke­dési erőt nem volt-e nehéz megszokni ? Válasz: erről már beszéltem. Miért gondolják, hogy nehéz dolog ismét megszokni a föl­di állapotokat? Hiszen a Föl­dön sokat élünk, a súlytalan­ság állapotában viszont ösz- szesen csak 25 órát tartóz­kodtam. Ellenkezőleg, igen kellemes dolog volt visszatér­ni a Földre, a megszokott ál­lapothoz. Általános megrökönyödés­sel fogadta a New York He­rald Tribune tudósítójának kérdését: ön elmondotta, hogy űrhajójával a Föld bár­mely pontján le tudott volna szállni. Vajon bombát is vi­hetett volna a Vosztok—2 fe­délzetén a Föld bármely pont­jára? Tyitov a következőket mon­dotta: — A szovjet kormány több­ször hangsúlyozta, hogy az űrhajózással csak békés célo­kat óhajt elérni. Ezt min­denki tudja. Nincs értelme ismételni. Egy titkot azonban megsúghatok: a Vosztok—2 nincs bombák szállítására felszerelve. Ezután hangzott el a Ma­gyar Távirati Iroda, a Nép- szabadság, a Magyar Rádió és Televízió moszkvai tudó­sítóinak három kérdése: Az első kérdés így hang­zott: ismeretes, hogy Kádár János, a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára augusztus 6-i nyilatkozatá­ban elsőként hívta meg önt Magyarországra. Mit tud mondani ezzel kapcsolat­ban? Válasz: nagyon hálás va­gyok Kádár János elvtárs­nak meghívásáért. Még soha­sem jártam Magyarországon, de nagyon sokat hallottam erről a csodaszép országról és nagyszerű embereiről. Azt hiszem, hogy a közeljövőben erre a látogatásra még nem kerülhet sor, mivel most szi­gorú orvosi felügyelet alatt állok. A magyar újságírók máso­dik kérdése így szólt: Tudjuk, hogy az űrhajózás­ra önt igen gondosan felké­szítették. Mégis a több mint 25 órás űrrepülés alatt ta­pasztalt-e valami váratlan, kellemes vagy kellemetlen meglepetést? Tyitov így válaszolt: már említettem, hogy űrhajózás közben nem ért kellemetlen meglepetés, csak kellemes, szép élmények értek. A magyar újságírók har­madik kérdése ez volt; Ä szocialista országok külügy­miniszterei ősszel értekezletet tartanak a német békeszerződés előkészítő munkájának megvizsgálására Az NDK népi kamarájának ülése Berlin (MTI). A Német Demokratikus Köztársaság népi kamarája pénteken tartotta meg 19. ülését, amelynek napirendjén a német békeszerződéssel kapcsolatos kérdések szere­peltek. Dr. Johannes Dieckmann, a népi kamara elnöke meleg szavakkal emlékezett meg Ga­garin és Tyitov szovjet űrpi­lóták nagyszerű teljesítmé­nyéről és hangsúlyozta, hogy a szovjet űrhaj ó-szputnyi- kok az emberiség történeté­nek új korszakát nyitották meg. Az elnöki megnyitó után dr. Lothar Bolz miniszterel­nökhelyettes, a Német De­mokratikus Köztársaság kül­ügyminisztere ismertette az NDK kormányának a német békeszerződéssel kapcsolatos nyilatkozatát. A nyilatkozat többek között az alábbiakat tartalmazza: A Német Demokratikus Köztársaság kormánya ismét kijelenti, hogy még ebben az évben megköti a békeszer­ződést; „A békeszerződés hoz­zá fog járulni, hogy Német­országban normalizálódjék a helyzet és meg fogja akadá­lyozni Adenauert abban a törekvésében, „hogy megva­lósítsa agressziós céljait”. Valószínű szükségessé vá­lik, hogy a béke-értekezlet Nyugat-Berlinre vonatkozó nyilatkozatot is hozzon — mondotta Bolz. — Ez az ok­mány egyúttal kifejezésre juttatná készségünket, hogy hajlandók vagyunk meg­egyezésre jutni minden olyan vitás kérdés ésszerű megoldá­sában, amelyek a békeszer­ződés megkötését követően Nyugat-Berlin elszigetelt helyzetéről és a nyugati meg­szállási rendszer befejeződé­séből eredhetnek. „A békeszerződés megköté­sének előkészítésénél egész sor külpolitikai és gazdasági kérdés merülhet fel, amelye­ket gondosan kell mérlegel­nünk. Ezért a varsói szerződés tagállamai megállapodtak, hogy megbízzák az illetékes szerveket, készítsék elő mindazokat a szükségessé váló külpolitikai és gazda­sági intézkedéseket, ame­lyek biztosítják a német békeszerződés megkötését továbbá az abban foglaltak — ezek között a nyugat­berlini szabad városra vo­natkozó feltételek —? be­tartását” —> mondotta a továbbiakban a külügyminiszter. Lothar Bolz végül bejelen­tette, hogy a szocialista or­szágok külügyminiszterei ké­ső ősszel értekezletet tarta­nak, amelyen megvizsgálják a békeszerződés megkötésére addig végzett előkészítő mun­kálatokat és meghatározzák a további teendőket miiiiiiiiiiimiiiiimiMiiiimiiiiiiiHiimiiiiiii Külföldi jelentések PÁRIZS (MTI). A napok­ban a brazil külügyminiszté­rium megbízottja Párizsban, majd Algírban tárgyalásokat folytatott egyrészt a francia kormány szerveivel, másrészt az algériai francia telepesek különböző egyesületeinek ve­zetőivel. Ajánlatot tett, hogy az Algériából vagy más észak-afrikai országból kites­sékelt telepeseket Braziliában földhöz juttatják • MOSZKVA (TASZSZ). A Szovjet Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsa szívből köszön­tötte German Tyitov űrhajóst és mindazokat a tudósokat, konstruktőröket, mérnököket, technikusokat, munkásokat, akik megalkották a Vasztok— 2 űrhajót. -i ll i A népszerű szovjet ifjúsági lap, a Tyehnyika Mologyozsi munkatársa megkérdezte, használt-e evőeszközt, kést, villát, kanalat, amikor a Vosztok—2 fedélzetén táp­lálkozott és mi volt ebédre ? Tyitov nevetve válaszolt: kénytelen vagyok csalódást okozni a Tyehnyika Molo­gyozsi szerkesztőinek, nem használtam evőeszközt. Tubu­sokból ettem a különleges űr­hajós-eledelt. Az ebéd egész „technikája” abból állt, hogy kinyomtam a pépes eledelt a tubusból és lenyeltem. Ez igen egyszerű dolog. A másik kérdés így hang­zott: A világűrben közönséges vagy kozmikus eledellel táplálkozott-e Tyitov? Erre a kérdésre is moso­lyogva válaszolt: hogyan kép­zelik, hogy a világűrben kö­zönséges eledelt egyék az ember? Természetesen, hogy rendkívüli, kozmikus étel volt! Ezután megkérdezték: mi a kedvenc sportága és mi­lyen sportot űz. Már az iskolában elkezd­tem sportolni — mondta. — Gyermekkoromban szeren­csétlenség ért, eltörtem a ke­zemet. Az orvos azt mondta, hogy csak akkor hozhatom helyre a törést, ha tornászni kezdek. Ezért tornászni kezd­tem; — Megszerettem ezt a sportágat, azután akrobatikus tornát és természetesen a ke­rékpározást. Ez volt a három legkedvesebb sportágam — egész a legutóbbi időkig, — amíg el nem kezdtem min­den sportággal foglalkozni. Most minden sportágat sze­retek és nem is tudom meg­mondani, melyik a kedvenc sportom. Valaki megkérdezte* fényképezett-e a Vosztok—2 fedélzetéről, Tyitov így válaszolt: ma­gammal vittem egy közönsé­ges filmfelvevőgépet, ami­lyenből önök közül is sokak­nak birtokában van egy-ket­tő, riporter elvtársak. Pár fel­vételt készítettem az űrhajó­ról. Ezt azért tettem, hogy necsak Gagarin és én mesél­hessünk a Földet körülvevő gyönyörű kék fénykörről, a csodaszép látványról, hanem mindenki megláthassa leg­alább. a mozivásznon. A fil­met most hívják elő, most dolgozzák ki. Nem tudom, ho­gyan fog sikerülni. Erre a feladatra valóban egy ripor­tert kellett volna felküldeni a világűrbe. (Derültség.) Miután Tyitov minden kér­désre válaszolt. Keldis aka­démikus, a Szovjet Tudomá­nyos Akadémia elnöke bezár­ta a nagysikerű sajtóértekez­letet. (MTI). héfifnűi/észzti Uáttap 1961. augusztus 15-től szept^ber 15-ig. Kiállítás — Árusítás a Népművészeti és Háziipari Vállalat fővárosi és vidéki boltjaiban ajándékozzon és díszítse otthonát népművészeti SZAKÜZLETEKBÖL. | Gagarin, miután visszatért a világűrből, részletesen beszélt barátjáról, a 2-es számú űrhajósról. Most az egész világ tudja, hogy ez ön volt. Mit tudna monda­ni nekünk harmadik, ne­gyedik és a többi űrhajós­jelölt egyéni tulajdonságai­ról? Tyitov így válaszolt: önök ismerik az eddigi űrhajóso­kat és már maguk is levon­hatnak bizonyos következte­téseket az űrhajósok jellem­vonásáról. — Kijelenthetem, hogy az űrhajós-jelöltek mindnyájan remek fiúk! — (Taps.) Valamennyien gon­dosan felkészültek az űrha­józásra és meg vagyok győ­ződve, hogy feladatukat nem rosszabbul, hanem talán még jobban is teljesítik, mint aho­gyan mi hajtottuk végre. Egy kubai újságíró kijelen­tette ezután, szívesen ellátogatna-e a Kubai Köztársaságba, mint nemrég Jurij Gagarin. Tyitov válaszában kijelen­tette, hogy mint Magyaror­szágra, a hős Kubai Köztár­saságba is nagy örömmel lá­togatna el. A közeljövőben ez valószínűleg nem sikerül­het, mivel szigorú orvosi fel­ügyelet alatt áll. A következő kérdés így hangzott: A' legutóbbi időben meg­élénkült a Naptevékenység, több Napfáklyáról, protu­beranciáról adott hírt a sajtó. Augusztusban Föl­dünk általában meteor- áramlatba szokott kerülni. Vajon nem nehezítette-e ez a' körülmény az ön űrrepü­lését. nem fokozta-e az űr­hajózással járó veszélye­ket? Tyitov válaszában utalt Jazdovszkij professzor fel­szólalására, aki erről már beszélt. Jazdovszkij elmon­dotta, hogy a helyzet a fel­bocsátás napján igen kedve­ző volt, a Naptevékenységet gondosan megfigyelték és tisztázták a helyeztet. Ha valami közbejött volna, le tudtam volna szállni a Föld bármely pontján, ezenkívül az űrhajó a sugárzástól és a meteortól is védve van. Ha önök űrrepülésre vállalkoz­ik’ ne aggódjanak, minden jól fog menni — mondta a közönség tapsa és derültsége közepette Egy indiai újságíró meg­kérdezte. használt-e altatót, amikor pihenni tért az űr­hajó fedélzetén? Tyitov mosolyogva vála­szolt: ha altatót használtam volna, ezúttal csak a Földön ebredtem volna fel. Mindig nagyon jól alszom, — nincs szükségem altatószerekre. Kérdés: tudott-e írni a Y — hogyan tartotta a papírt és cent­zat? Válasz: a Vosztok—2 fedél­zetén mindent lehetett csi­nálni. Naplót vezettem, a ce­ruzával, a papírral jól tud­tam bánni, s elárulhatom, hogy még autogrammot is adtam. Ismétlem, hogy az űrhajón mindent lehet csi­nálni, talán még rajzolni is, már akinek ehhez tehetsége van. Egy újságíró megkérdezte, repülhetnek-e az űrben kü­lön kiképzésen át nem esett átlagemberek is? Tyitov így válaszolt: már nincs messze az idő, amikor vasárnap vagy a nyári szün­időben az emberek rendes beutalóval, amilyennel ma a Krim-félszigetre járunk üdül­ni, elindulhatnak a világűrbe és talán jobban is fognak pi­henni, mint ma a Fekete-ten­ger partvidékén. De ez ma még az úgynevezett űrhajó­sok a „szerencsés emberek” osztályrésze.

Next

/
Thumbnails
Contents