Szolnok Megyei Néplap, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-12 / 189. szám
1961. augusztus 12. SZOLNOK MEGYEI NEPLAt* 3 NYÍLT LEVÉL L^ N. KÁROLY BÁTYÁMNAK JASZAPAT1 Szolnok megye Kedves Károly Bátyám! Nem haragszik, ha folytatom a vitát. Igaz, nem négyszemközt, ahogy akkor tettük ott az árokparton, egyik cigarettát a másikkal gyújtva. Azért veszem a bátorságot beleegyezése nélkül a nyilvánosságra hozni jcettőnk beszélgetését, mert amiről szót váltottunk, az nemcsak kettőnk ügye. Károly bácsi akkor kerek-perec kijelentette: a magyar parasztember megszok- hatja a termelőszövetkezetet, de megszeretni nem tudja soha. A jászapáti szövetkezeti életről beszélgettünk. Arról, hogy az Alkotmány a Jászság egyik legjobb szövetkezeti gazdasága. A Velemi Endre Tsz a közepesek csoportjába tartozik. De már nagy riválisa a Kossuth. És versenytárs lesz egykét éven belül a Zöldmező. Az Új Élet is majd csak kiforrja a gyenge indulást. Azt mondtam, nem lesz itt panaszkodni- valójuk a jászapátiaknakS erre mondta Károly bátyám: nem vitatja, a magyar ember is megszokja a tsz-t, de nem szereti meg. Két dolog gcmdolkoztatott el sokat azóta. Az egyik: Honnan e szokás, hogy mások nevében is nyilatkozunk? Mert Károly bátyám nem azt hangoztatta: én soha nem szeretem meg a szövetkezetét. Kategórikusan így szólt: a magyar parasztember. Nem tudom, minden magyar parasztember felhatalmazta-e ilyen nyilatkozat tételére Károly bátyámat. S nem azt mondanák-e sokan erre: csak magáról beszéljen, mi már megszerettük. Én akkor is azt mondtam, ma is vallom: valóban más dolog megszokni, elfogadni valamit, mint megszeretni. Az előbbit esetleg külsőleg is lehet befolyásolni. De az utóbbit, a belülről fakadót ■—* soha. S ilyenformán magam sem zárkózom el az elől: akkor győz majd valójában a szövetkezeti mozgalom, ha meg is szeretik a közösséget, a közösségi életet a gazdák. S tévednék, ha őzt állítanám: már minden parasztembernek vérében van a szövetkezet, de egy-két éven belül legalábbis a vérében lesz. Károly bácsi viszont éppen akkor tévedett, amikor az ellenkezőjét állította. Mert mindjárt eszembe jut most nekem egy látogatás. Éppen Jászapátin, pontosan az Alkotmány Termelőszövetkezetben jártam nemrégen egy vasárnap délután. A megyei pártbizottság titkárával kukkantottunk be pár percre a szövetkezet székházába. S tudja-e, mit láttunk ott, az udvaron? Kerti székeken, kerti asztalok mellett (nem számoltam meg, elnézést a feU és le történő kerekítésért) vagy huszonöt parasztember kártyázott. Ultiztak, s körülöttük a kibicek. Bizonyára látta már Károly bátyám is. De eszébe jutott-e? Eszébe jutott-e, hogy a magyar parasztember csak felszabadult pillanataiban, meghitt környezetben ül le kártyázni? Legalább disznótorkor, vagy karácsony estén, amikor együtt a család, a jószomszédok, a jóismerősök. A falusi emberek többsége nem is játszik máshol kártyát. csak a családi körben, csak a szomszédságban, ott, ahol kártya nélkül is jól erezné magát. Hát akkor Károly bátyám mivel magyarázza ezt a tényt? A jászapáti parasztember, elköltvén a vasárnapi ebédet, azt mondja asszonyának: Maradjatok, elballagok kártyázni. De hová megy? A szövetkezeti székházba. Ha nem szerette volna meg, megelégedne azzal, hogy a hivatalos ügyeit intézni jár oda. Ha nem barátkozott volna meg gazdatársaival, elég lenne neki a munkában együtt töltött idő. S ezt az egy szabad vasárnapját ugyan nem otthon töl- tené-e? Hogy leszűkítem a vitát? Na jó. Nem tudom, olvasgatja-e a Néplapot? Csótó Géza túrkevei levelezőnk nevével találkozott-e már benne? S emlékszik-e egy versikéjére? Nem volt az költemény. Elég az első kát sorát idéznem, hogy meggyőződjék erről: „Híres Vörös Csillag, túrkevei tsz, Most mutasd meg, mit tudsz, hogy mire vagy képes* De versalkotó igénnyel indult. Egy túrkevei parasztember leült és az élmény, a szövetkezet közösségi alkotása mély gondolatokat ébresztett benne. Legeslegbelül- ről jöttek a sorok, a szeretet, a lelkesedés szülte őket. Pénzt kapott volna érte? Egy fillért se, sőt kitette magát a megjegyzéseknek, a vers gyengeségét elmarasztaló kritikának. De erre Csótó Géza abban a pillanatban dehogy is gondolt. Valami belső kényszer hajtotta őt. Az, hogy a híres Vörös Csillagot versben megénekelje. Aztán itt van egy harmadik történet, ami engem igen megrendített. A legutóbbi orkánszerű viharok idején villám csapott a tiszaőrsi Búzakalász Termelőszövetkezet istállójába. Az épület — telve jószágokkal pillanatok alatt lángokban állt. Az égve, recsegve lehulló gerendák, az összeomló építmény alatt féktelen dühhel ugrott a tűzbe menteni az állatokat egy tiszaőrsi parasztember, Rózsa Kálmán. Nem sikerült valamennyit megmentenie, s ez az égett kezű ember, Rózsa Kálmán, sikertelenségének mérgével a saját testvérbátyjára támadt rá: — Te mért nem jöttél, mért nem segítettél? — dörrent rá tehetetlen indulatában bátyjára. Ebből a kifakadásból könnyen testvérharag születhetett volna. Mi indította hát Rózsa Kálmánt (Károly bátyám tudja, a faluban milyen megkülönböztető tisztelet illeti meg az idősebb testvért), hogy a tulajdon bátyját szidja le. Nincs mód arra, hogy minden történetet, epizódot felsorakoztassak e rövidke levélben. Nem is törekszem a teljességre. Jól tudom, Károly bátyám is nyitott szemmel jár és észre tud venni sokmindent, ha szétnéz a faluban. Mert abban mégegyszer igazat adok: megszoktatni lehet, megszerettetni nem. Hát nyissa csak ki a szemét, Károly bátyám! S készüljön fel jól a következő vitára. Addig is jó munkát kívánva, sok szeretettel üdvözli: Borzák Lajos r f ff ÉPÍTŐK AZ INGO VAN Y ON Arról volt szó, hogy meg kellett menteni az építkezés területét a felszivárgó talajvíztől. Még az egy métert sem érték el — a kazánházi alagút ásásánál — az építők, máris felszínre tört a talajvíz. — Megöl bennünket a víz! — csapta össze a kezét Tamási Mihály, az egyik brigád vezetője. Nyakunkon a víz A Papírgyár e részén — ahol most az építők dolgoznak — bővizű tó volt valamikor. Később már csak in- govány. sás, káka, meg más vízinövény uralta a vidéket. Végülis, 1949 őszén, 1950 tavaszán végleg kiszorították innen a vizet. A tó medrét salakkal, kőtörmelékkel töltötték fel. Mikor az új erőmű építői munkához láttak, még örültek is a laza talajnak. Korán, A mi utunk is oda rezet A hír gyorsan terjedt. Csabai Lajos füléhez is eljutott. — Gyorsan kell cselekednünk! — adta ki a parancsot Csabai. — A munkanem állhat Szivattyúkat szereztek és egész éjszaka szivattyúzták a forrás módjára bugyogó agyagos áradatot Több mint 90 köbméter vizet emeltek ki azon az éjszakán. mert később kiderült, menynyi veszélyt, bosszúságot okoz a hajdani ingovány. — Magasan van a talajvíz — magyarázza Tamási. — Alig egyméteres ásás után már felszínre tör. Az építők azonban nem hagyják magukat, s éjjel-nappal szivattyúzzák a vizet. Fennakadás nélkül haladhat a munkai De nem ez az egyedüli — mondhatjuk bátran így «— A párttitkár asztalán ott hever a Népszabadság vasárnapi számának melléklete: az SZKP programtervezetének teljes szövege. Rácz elvtárs lapozgatja az újságot, olvassa, mit tartalmaz a program a mezőgazdaságról, hogyan fejlődnek a következő évtizedekben a kolhozok és szovho- zok. — Ügy látom, jókor jöttem — mondom a párttitkámak. — Éppen arról szeretnék érdeklődni, hogyan fogadták a mezőtúri Petőfi Tsz gazdái a Szovjetunió Kommunista Pártjának új programtervezetét így válaszolj — őszintén szólva> még nem volt időm részletesen tanulmányozni ezt a nagyszerű programot. Vasárnap is csépeltünk, igy többen csak délután vagy este vettük kézbe az újságot. De akkor sem tudtunk belemerülni az olvasásba, mert izgatottan figyeltük a rádió híreit a Vosztok—2 repüléséről. — Hétfő reggel, a munka megkezdése előtt e két, világraszóló esemény volt a beszédtéma. Többen így vélekedtek: A második embert szállító űrhajó fellövése is bizonyítja, hogy a kommunizmust építő szovjet nép valóra váltja, amit a program tartalmaz. — Gazdatársaink érdeklődéssel, örömmel fogadják a szovjet nép életéről szóló híreket. Amikor megjelent az újságokban a programtervezet kivonatos ismertetése a termelőszövetkezet tanyaközpontjában ebédidő alatt gyűlést tartottunk. Mintegy nyolcvanötén hallgatták Kötél Imre elvtárs tájékoztatóját. — Most a teljes program- tervezet ismertetésére újból kisgyűléseket tartunk. De ezt megelőzi a pártvezetőségi ülés —• amelyre a bizalmiakat is meghívjuk — valamint a pártcsoportok értekezlete. A kisgyűléseken elmondjuk, hogy a Szovjetunióban a mezőgazdaság termelését tíz év alatt két és félszeresére, 20 év alatt pedig három és félszeresére növelik. A szovjet nép célkitűzéseit úgy ismertetjük gazdatársainkkal, hogy megértsék: a mi utunk is odavezet, a kommunizmusba. — Úgy gondolom, hogy a programtervezetnek az a része is érdekli szövetkezetünk tagjait, amely a Szovjetunió és a szocialista országok együttműködésének elveit tartalmazza. Mindannyian tudjuk, hogy csak békében valósíthatja meg a szovjet nép a kommunizmus építésének programját, s a mi országunk és gazdaságunk fejlődése is csak így lehetséges. — Ezekről a dolgokról is részletesebben beszélünk majd a kisgy ülésébe .% S minden bizonnyal párttaggyűlésen és más alkalommal is visszatérünk a Szovjetunió Kommunista Pártja programjának ismertetésére. Az abban kitűzött célok bennünket is lelkesítenek — mondotta befejezésül a pártütkár.N. K. munkahőstette az építőknek. .— Hét méter széles és tíz méter hosszúságú oldókádat is építünk príma minőségű betonból — mondja Csabai, — Az aljazat készítésénél szintén ,,megkeresett’ bennünket a víz. Lúgosoldatú lé lepte el a munkahelyet. Szivattyúzni kellett Segít a beruházó A Szolnoki Papírgyár erőművét évekkel ezelőtt építették. A kazánok nagyrésze 50 —60 éves. Hatásfokuk rossz. A többi gépi berendezés is elavult, nem felel meg a jelenlegi követelményeknek. Nemcsak az építőknek, hanem a beruházónak is érdeke, hogy minél hamarább üzemeljen az erőmű. A papírgyáriak büszkén emlegetik: — Olyan erőművet, mint a miénk lesz, még a környéken sem lehet találni. Építésére közel 52 millió forintot költünk. Az előirányzott ösz- szeg egyrészét gőzturbina és turbogenerátor vásárlására fordítjuk. Az erőmű évente 7—8 millió forint értékű villamosenergiát termel majd. Mikor a papírgyári műszaki vezetők hallottak az építők nehézségeiről, tüstént határoztak: — Segítsünk rajtuk... Helyezzük mi is üzembe a szivattyúkat. Egyenlőtlen verseny ? Az építők között fél napot töltöttem. Sokat beszélgettem velük. Különösen Csabai Lajossal, az építők derék vezetőjével; idős Tamási Mihály- lyal, a kubikos brigád vezetőjével (aki több évtizede dolgozik a szakmában); a ke- vésbeszédű, de annál többet cselekvő Neizer István écs- csaL Azt is tőlük tudom, hogy a szokatlan körülmények között végzett munka ellenére is elfogadták a Tiszámenti Vegyiművek granuláló üzemét építő munkások felhívását. — Tudja — magyarázza Tóvizi Sándor szakszervezeti bizalmi , a mi munkásaink is dolgoztak a Vegyiművek építésén« Onnan kerültek hozzánk. Ismerjük képességeiket Különösen Kiss József ács-brigádja hajrázik. Persze, a mieink sem maradnak mögöttük. Éppen ezt akarjuk megmutatni. Rövidesen megkötjük az első szerződést. ce Arnóth — MARTFŰI ' HÉTKÖZNAPOK IIL nánk, hogy azok is gondtala- Saját kérésére Borzi Józse- nul élnek. Igaz* helyzetük fet, özvegy Sinka Bélánét, s * rendezése érdekében tettek még néhány embert jobb ke- egyet-mást az üzem vezetői, reset! lehetőséget biztosító Martfűn is az asszonyos; gondja a pénz beosztása, a szükséges dolgok megvásárlása. Nem propagandafogás* hanem valódi tény: nem élnek rosszul Martfűn. Erre vall az is, hogy az idén harmincötén nyújtottak be igényt gépkocsivásárlásra. (Kár, hogy egyikük kérését sem teljesítették.) Az átlagos munkáskereset az első félévben meghaladta az 1300 forintot, s a legtöbb családból nem csak a férj dolgozik. Nem csoda így, ha a háztetőkön gombamódra szaporodnak a televíziós antennák. S amellett: 2,5 millió forint értékű takarékbetétjük van a gyáriaknak. Autóbetétkönyvet harmincketten váltottak. Ma már „nem divat” Martfűn a hat-nyolc gyerek* — de azért vannak nagycsaládosok, s nem lennénk hűek az igazsághoz, ha azt mondamunkahelyre tettek, — de a nagycsaládosak helyzetének alapos felmérése, együttes rendezése még nem történt meg. A többgyermekes családoknak nemcsak a megélhetés, a lakás is nagyobb gond, mint a többieknek. Ezek még a szövetkezeti lakás részletét sem tudják fizetni. ■— Ezért volna jó, ha évenként legalább néhány állami lakás épülne számukra. Mivel á martfűiek is jórészt a „hasukon keresztül mérik a világot”, érdeklődtünk az áruellátásról is. Meg kell hagyni, hogy az asszonyok, — ha nem is annyira hivatali hatalmukkal, mint inkább otthoni buzdításukkal — figyelemre méltó változásokat vívtak ki. Elérték, hogy új boltokat nyissanak Martfűn, s piacot tartsanak. Van is most már piac a gyár mellett hetenként kétszer, — csak nem hoz mindig örömet. — Azt hiszik a kofák, hogy éjjel-nappal a pénzt csináljuk — panaszolta egy munkásasszony. — Az a baj — mondotta erről Tóth László- né. a nötanács titkára —, hogy a termelőszövetkezetek is a kistermelőkhöz igazodnak, s nem igen törekednek az árak leszorítására. így fordul elő, hogy piac közben is emelik az árakat Meg kell hagyni, a „maszek” még nagy úr a martfűi piacon. S ahol csak teheti, uszít a tsz ellen. No, nem nyíltan. Tudja, hogy azt a munkások nem tűrnék el, hanem kifinomult módszerekkel, Többek között igy: ,.Ne vegyék a szövetkezet A boltok fel- csirkéit, mert azokat mestervonulási épü- ségesen, különböző tápszerek letekben kap- kel növesztik, s élvezhetettak helyet len a húsuk.’* A tenyésztési módszer azonban nem fontos a munkásoknak. Több, s olcsóbb árut várnak. S tegyük hozzá: nem is jogtalanul. Sokat segítettek a szövetkezetnek — többek között istállókat építettek, részt vettek a mező- gazdasági munkában, s az ő általuk termelt érték egy része különböző kedvezmények formájában jutott a tsz-tagokhoz. A boltok régi, düledező felvonulási épületekben kaptak helyet. — Ez még nem volna baj — jegyezte meg beszélgetés közben Oszaczki elvtárs, a gyár termelési osztályának vezetője —csak volna bennük minden. S van is valami igaza. Nyílt például egy ruházati bolt — de nincs választék konfekcióban. • Martfűi látogatásunkkor torlódtak az élmények, sokminden megragadta figyelmünket. Közösségi érzésekkel áthatott, a gyárat szívügyének érző kollektívát ismertünk ott meg. Gondjaik, bajaik sem ismeretlenek előttünk. Ezért mondhatjuk: pillanatnyi nehézségek ellenére is egyre könnyebb az élet, tisztulóban az ég az ottani gyártelepen. Vége. Simon Béla
