Szolnok Megyei Néplap, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-05 / 183. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961. augusztus 5. ű Szovjetunió kormányának jegyzéke az Egyesült Államok kormányához a német békeszerződésről (Folytatás az 1. oldalról) A jegyzék bevezetőül hangsúlyozza, a szovjet kormány bízott benne, hogy az Egyesült Államok kormánya kész őszintén együttműködni a béke megszilárdításában, az államok kapcsolataiban meglévő feszültséggócok felszámolásában, ezt az Egyesült Államok jelenlegi kormánya ünnepélyesen kijelentette. Ámde a Szovjetuniónak arra a felhívására, hogy együttesen oldják meg a jelenkor egyik legfontosabb és legélesebb kérdését, amelytől Európa békéje és nyugalma függ, nevezetesen, hogy kössék meg a békeszerződést Németországgal — az Egyesült Államok kormánya korábbi állásfoglalásának kifejtésére szorítkozott, s ez igen távol áll az európai és a világbéke iránti őszinte gondoskodástól. Az Egyesült Államok hosz- szú évek óta megtagadja a német kérdés békés rendezését, meghatározatlan időre elhalasztva ezt a problémát. Az amerikai jegyzék láthatólag azt tanúsítja, hogy az Egyesült Államok kormánya továbbra is ragaszkodik ehhez az irányvonalhoz. A szovjet jegyzék a továbbiakban megállapítja: az amerikai jegyzék egész tartalmának tanúsága szerint az Egyesült Államok kormányának az a fő gondja: miként mentegesse politikáját a világközvélemény előtt, s a lehetőség szerint elhárítsa a felelősséget azért, mert mind- ezideig nem tettek pontot a második világháború végére, és azért, mert Európa közepén ma sincs stabilitás és nemzetközi jogrend, s mert Nyugat-Németországban ismét szervezkednek a militarista és a revansiszta erők. A szovjet jegyzék ezzel összefüggésben rámutat, hogy az Egyesült Államok kormánya rossz szolgálatot tesz a népeknek, amikor jegyzékében úgy próbálja feltüntetni a helyzetet, mintha a német békeszerződés hiánya nem jelentene valóságos veszélyt Mindenki előtt világos ■— folytatódik a szovjet jegyzék —, hogy Nyugat-Németország a háborús veszély tűzfészkévé válik Európában. Megalakították reguláris hadseregét, élén volt hitlerista tábornokokkal és tisztekkel. Már ma Nyugat-Németországnak van a legnagyobb számú hadserege az európai szárazföldön a NATO tagországai közüli Az NSZK képviselői egymás után ragadják magukhoz a kulcspozíciókat a NATO vezetésében. AZ NSZK kormánya a valóságban a „hidegháború” legfőbb európai szócsöve és az „erő helyzetéből” folytatandó politika legbuzgóbb hangadójaként lép fel. Könnyű elképzelni, milyen nyelven beszélnének a nyugatnémet militaristák, ha nukleáris fegyver lenne a kezükben, s ehhez úgy látszik, a nyugati hatalmak készek hozzájárulni. Vajon a szovjet kormány a hitleri hordák pusztító betörésére emlékezve, figyelmen kívül hagyhatja-e, hogy Nyugat- Németországban ismét teljes erővel folyik a „keleti hadjárat” előkészítése — teszi fel a kérdést a szovjet jegyzék, majd így folytatódik: Jellemző, hogy Bonn re- vansista követeléseiről az Egyesült Államok kormányának jegyzéke is kénytelen volt említést tenni. Igaz, a jegyzékben ezek a követelések úgy szerepelnek, mint amelyek csaknem az NSZK kormányának békeszeretetét tanúsítják, mivel az utóbbi azt állítja, hogy nem szándékozik erőszakot alkalmazni Németország határainak felülvizsgálására. De ki lehet bizalommal az ilyen ígéretek iránt? Mindenki tudja, hogy maga a bonni kormány milyen kevés jelentőséget tulajdonít az ilyen szólamoknak. Naivitás lenne valamiféle jelentőséget tulajdonítani a bonni kormány azon kijelentéseinek, hogy nem szándékozik erőszakot alkalmazni politikai céljainak eléréséért; Természetesen annak van jelentősége, hogy a Német Szövetségi Köztársaság egyik vagy másik államférfia hogyan viszonyul saját kijelentéseihez. Mérhetetlenül fontosabb azonban az, hogy semmiféle egyoldalú biztosíték nem helyettesítheti egy minden aláírója számára kötelező békeszerződés szilárd és világos rendelkezéseit Az Egyesült Államok kormánya abban a törekvésében, hogy törvényesítse a jelenlegi rendellenes helyzetet és lejárassa a német békeszerződés gondolatát, kétségbe vonja a népeknek az életre és az államközi kapcsolatok fejlesztésére vonatkozó jogát Ezzel természetesen semmiképpen sem lehet egyetérteni. A békeszerződés megkötése természetes és általánosan elismert átmenet a hadiállapotból a békébe. Ilyen rendezés nélkül a háború maradványai elkerülhetetlenül árnyékot vetnek azoknak az államoknak viszonyára, amelyek harcoltak egymással, súrlódásokat és kölcsönös bizalmatlanságot keltenek ezen államok között. Ha azonban szükség van a béke- szerződésre minden esetben, hogy pontot tegyünk egy lezajlott háború után, úgy a békeszerződés jelentősége százszorosán megnövekszik akkor, ha a legyőzött állam egyik jogutódja nem hajlandó elismerni a háború eredményeként kialakult tényleges helyzetet és újból rosszindulatú terveket forral szomszédai ellen, az egyetemes béke ellen. Ilyen körülmények között a békeszerződés megkötésének elutasítása egyértelmű lenne a revansra való felhívással és a büntetlenségre vonatkozó ígérettel. Az Egyesült Államok kormánya a jelek szerint, hajlamos lebecsülni a Német Szövetségi Köztársaság katonai potenciáljának jelentőségét attól a számítástól vezettetve, hogy a nyugatnémet katonai potenciál egyelőre még sokkal kisebb az amerikainál Ámde veszedelmes volna figyelmen kívül hagyni, hogy a Német Szövetségi Köztársaság már most is az elegendőnél is nagyobb fegyveres erővel, az elegendőnél is több fegyverrel rendelkezik ahhoz, hogy általános háborús konfliktust idézhessen elő. Akár abból indulunk ki, hogy meg kell akadályozni a nyugatnémet militarizmus és revansizmus békét fenyegető növekedését, akár abból, hogy meg kell javítani a nagyhatalmak közötti viszonyt, akár magának a német népnek az érdekeit tartjuk szem előtt, akár azoknak a népeknek az érdekeit, amelyek vérüket ontották a hitleri Németország ellen vívott háborúban — mindenképpen arra a következtetésre kell jutnunk, hogy meg kell kötni a német békeszerződést. A szovjet kormány úgy véli, hogy a kialakult körülmények között a legjobb megoldás lenne a békeszerződés megkötése egyfelől mindazoknak az államoknak a részvételével, amelyek hadiállapotban voltak Németországgal, másfelől pedig a német államok részvételével. Mint a szovjet kormány rámutatott, lehetségesnek tartja a német békeszerződés kérdésének olyan megoldását is, hogy két békeszerződést kötnének meg — egyet a Német Demokratikus Köztársasággal, egyet pedig a Német Szövetségi Köztársasággal — úgy, hogy mindkét szerződés alapvető tételei rirnnnsak lennének. Ha a nyugati hatalmak és az NSZK kormánya — mint állandóan hajtogatják — nem hajlandók aláírni a békeszerződést Németországgal, akkor nélkülük kell majd aláírni azt Ebben az esetben a békeszerződést a hitleri Németország ellen vívott háborúban résztvevő és az aláírásra kész államok kötnék meg a Német Demokratikus Köztársasággal. Nem kell sokat beszélni arról, hogy milyen nagy, pozitív jelentősége lesz a béke- szerződés megkötésének az NDK-val. Ez a szerződés jogilag megszilárdítja Németországnak a második világháború után megállapított határait. Nemzetközileg elismertté válik az a tény, hogy Németország egyik részében — a Német Demokratikus Köztársaságban — mindörökre leszámoltak a gyászos múlttal, amelyben a német militarizmus agresszív háborúkat robbantott ki. Magától értetődik, hogy a Szovjetuniónak éppúgy, mint a többi békeszerető államnak az álláspontjára, amelyek szilárdan elhatározták, hogy végetvetnek a német béke- szerződés megkötése körüli tűrhetetlen huzavonának, nem lehet hatással az amerikai jegyzékben foglalt állítás, amely szerint a békeszerződés megkötésének a Német Demokratikus Köztársasággal „nem lenne semmilyen érvénye- nemzetközi jogi szempontból.” Az amerikai kormány a békeszerződés megkötését a Német Demokratikus Köztársasággal „egyoldalú cselekedetnek” próbálja minősíteni, mintha a Szovjetunió valamiképpen eltérne a Németországra vonatkozó szövetséges egyezményektől. De hiszen éppen az Egyesült Államok és katonai tömbökbe tömörült szövetségesei építették egész németországi politikájukat egyoldalú, elkülönülő cselekedetekre és fosztották meg a Szovjetuniót attól a törvényes jogától, hogy részt vegyen Németország jelenlegi területe nagyobb részére vonatkozó kérdések rendezésében. Az amerikai jegyzékből látható, az Egyesült Államok kormányának főként az nem tetszik, hogy a békeszerződés megkötése a Német Demokratikus Köztársasággal megszüntetné a jogalapot a megszállási rendszer további fenntartásához és a nyugati hatalmak csapatainak nyugat-berlini tartózkodásához. Az életben azonban nincs német békeszerződéstől független külön' nyugat-berlini kérdés. Az Egyesült Államok kormánya azzal, hogy nem hajlandó résztvenni a békekötésben, olyan helyzetbe hozná saját magát, hogy a nyugat-berlini kérdést néikü- !e oldanák meg. ebből kifolyólag mindazokkal a következményekkel egyetemben, amelyek a nyugati hatalmaknak Németország kapitulációjából származó jogait érintenék. Az a javaslat, hogy Nyu- gat-Berlint változtassák de- rríilitarizált szabad várossá, azt jelenti, hogy a Szovjetunió kész az összes érdekelt felekkel együt rendezni Nvu- gat-Berlini státusának kérdését a német békeszerződés aláírása után. Az Egyesült Államok kormánya nem hallandó résztvenni megegyezéses alapon a német békeszerződés kérdésének megoldásában, de ugyanakkor ellenzi, hogy a hitler- ellenes koalícióban résztvett államok egész sora megkösse a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal. Mit szándékozik elérni ilymódon az Egyesült Államok kormánya? Hiszen nem tudja megakadályozni a békeszerződés megkötését a Német Demokratikus Köztársasággal. E szerződ«5«: megkötése meg fog történni, hacsak az Egyesült Államok és a több’ nyugati hatalom nem hagy fel annak megakadályozásával, hogy megegyezés alapján oldjuk meg a béke- szerződés kérdését. A szovjet kormány természetesen nem szívesen kötné meg a békeszerződést a nyugati hatalmak részvétele nélkül, őszintén üdvözölné, ha a nyugati hatalmak megváltoztatnák álláspontjukat és a Szovjetunióval együtt konstruktív lépéseket tennének a német békeszerződés kérdésében. Amint ismeretes, a múlt évben tervbe volt véve, hogy a párizsi négyhatalmi kormányfői tanácskozáson megvizsgálják a német béke- szerződés kérdését. A szovjet kormányfő nem üres kézzel ment el erre a tanácskozásra. Mindenki emlékszik azonban arra, hogy a négyhatalmi kormányfői értekezlet nem jöhetett létre az előző amerikai kormánynak a Szovjetunióval szemben elkövetett provokációi miatt; Sajnos, az amerikai jegyzék komoly kételyeket kelt arra vonatkozólag, vajon törekszik-e az Egyesült Államok kormánya ilyen tárgyalásokra. A jegyzék ugyan azt mondja, hogy „az Egyesült Államok kormánya szövetségeseivel egyetértőén,_ szabad tárgyalásokon mindenkor kész megvizsgálni a megoldatlan német problémák rendezésének kérdését”, de ugyanakkor, miként koráb- ban is, ellenzi a német békeszerződés megkötését és a nyugat-berlini helyzetnek ezen az alapon való rendező- sét. Talán olyan helyzetet akarnak teremteni, amelynek eredményeként még jobban növekednék az amerikai katonai monopóliumok nyereségé? Az Egyesült Államok egész helyzetére egyre jobban rányomja bélyegét a háborús pszichózis, amely kiélez} a nemzetközi helyzetet. Ez természetesen örömet kelt a Nyugat-Németországi _ militarista és revansista körökben is, hiszen Nyugat-Németországban néhány hónap múlva parlamenti választások lesznek, Adenauer kancellár pedig mindig a hidegháború révén igyekezett megszerezni a választók szavazatait. Ha pedig az a cél, hogy ilymódon nyomást gyakoroljanak a Szovjetunióra, akkor már ideje volna tudomásul venni, hogy a fenyegetések nyelve a legkevésbé alkalmas a Szovjetunióval szemben és éppen ellenkező eredménnyel járhat. A szovjet kormány kijelentette és most is kijelenti: javasolja a békeszerződés megkötését Németországgal. Ha valamely hatalom, vagy hatalmi csoport olyan cselekményekhez folyamodik amelyek veszedelmes következményekkel járnak, ez nem a Szovjetunió lesz. Azokért s békére nézve esetleg veszélyes következményekért, amelyekre az amerikai kormány céloz, a felelősség teljes súlyát azok fogják viselni, akik a béke ellen irányuló lépéseket tesznek. A Szovjetunió és a többi békeszerető állam pedig helyt tud majd állni a jogos ügyért, biztonságáért, a békéért. A szovjet kormánynak nem szándéka a helyzet kiélezése. Éppen ellenkezőleg, békére, a nemzetközi feszültség enyhítésére törekszik a német békeszerződés megkötésével és az államok közötti békés együttműködés útján. A béke biztosítása és az államok békés együttélése a szovjetunió külpolitikájának alania. A szovjet kormány politikájában ezt tartia szem előtt amikor felveti a Németországgal való békekötés feladatát. Kifejezi azt a reményét. hogy az Egyesült Államok kormánya teljes ko- molvaággal fogja fel e kérdést és a maga részéről elősegít’ e nróbt^mínak a beké* szolgáló együttes megoldásé* — feleződik be a szovjet jegyzék. Egy amerikai hajó kalóztámadása Moszkva (TASZSZ). A Trud című lap közzétette rendkívüli tudósítójának jelentését a Kubába olajat szállító Trud nevű tartályhajó fedélzetéről. Augusztus 3-án reggel — írja a tudósító — erős köd volt a gibraltári szoros közelében, ezért a Trud a legnagyobb óvatossággal, igen lassan haladt. Váratlanul a szovjet hajó előtt feltűnt a Janet Quinn nevű amerikai hajó, amely nagy sebességgel közeledett, megsértve ezzel a ködben való közlekedés szabályait A Trud kapitánya haladéktalanul utasítást adott a gépek leállítására. Ennek ellenére az amerikai hajó az előbbi sebességgel folytatta útját, s megfordulva, a Trud baloldalának ütközött, majd megpróbált eltűnni. A szovjet tartályhajő súlyos sérüléseket szenvedett, oldalán nagy lék keletkezett Az összeütközés, pontosabban szólva Janet Quinn támadásának okát — mutat rá a tudósító — nagyon jól ismeri a szovjet hajó személyzete. Ismeretes, hogy az amerikai imperialisták gazdasági blokáddal igyekeznek megfojtani a forradalmi Kubai Köztársaságot. A Trud tankhajó esete — írja befejezésül a tudósító — azt a gondolatot kelti, hogy bizonyos imperialista körök nyílt provokációkra is képesek Kuba gazdasági blokádja érdekében. Washington. — A nyugati hírügynökségek jelentése szerint washingtoni hivatalos körökben csütörtökön kijelentették, az amerikai kormány tervbe vette, hogy — hivatkozva arra a törvényre, amely megtiltja kereskedelmi kapcsolatok fenntartását ellenséges országgal — teljes embargót léptet életbe Kubával szemben. A New York Times jőlér- tesült körökre hivatkozik, amelyekben hangoztatták, a washingtoni kormány az amerikai országok szombatra összehívott gazdasági érte kezlete után szándékszik, életbe léptetni az embargót — (MTI) Oszakában feszült a helyzet Tokió (MTI). Oszaka nyomornegyedében már negyedik napja rendkívül feszült a helyzet. A legfrissebb nyugati jelentések szerint péntekre virradó éjszaka újabb véres összetűzés történt a tüntető tömegek és a kivezényelt rendőrség között. Az összetűzésnek 190 sebesült áldozata van, — jelenti az AFP. 15 tüntetőt letartóztattak. Az Üj Kína hírügynökség részletesen ismerteti az oszakai véres események előzményeit. Az első incidens kedden történt, amikor a felháborodott tömeg felvonult a rendőrség ellen, mert a rendőrök közömbös magatartást tanúsítottak egy közlekedési baleset következtében haldokló* munkással szemben, aki a mentők késedelmes megérkezése miatt bele is. halt sérüléseibe. Egy fiatalember emiatt tiltakozott a közeli rendőrőrszobán, ahol azonnal letartóztatták. Ez az eljárás annyira felháborította a szegény-negyed lakóit, hogy mintegy kétezren felvonultak a rendőrség épülete elé. A rendőrparancsriokság páncélos kötelékeket és megerősített rendőrosztagokat vezényelt ki a helyszínre, s ezek könnyfakasztó bombákkal próbálták szétzavarni a tömeget. Másnap már tízezer főnyi tömeg tüntetett a rendőrség ellen és több helyen véres összetűzés történt a tüntetők és a rendőrök között, csütörtökön pedig mintegy háromezer ember ostromolta a városnegyed rendőr- parancsnokságának épületét A hatóságok hatezer rendőrt mozgósítottak a tömegek ellen. Mint AP-jelentés közli, a három napon át történt véres összetűzéseknek 551 sebesül’ áldozata van. A sebesültek közül 389 rendőr . és 8 újságíró. (MTI). A nyugat-berlini »igazságszolgáltatás« IV yugat-Berlin börtöneix ’ ben alig akad már hitlerista háborús bűnös. Sorra megkegyelmeztek nekik. Kiszabadultak és — karriert csináltak. Ki politikai, ki gazdaság} korifeus lett ismét hamarosan. Élelmes újságírók mégis felfedeztek egyet, a Tegel börtönben. Kolb-nak hívják, a hitlerista Reich bukása után az emberiség ellen elkövetett bűntetteiért 25 évre ítélték. Csak éppen hogy az illető Kolb úr a Tegel börtönben nem fegyencéveit tölti, hanem ... ő a börtön igazgatója! Kolb mesterségére nézve jogász, a Hitler-fasiszta diktatúra idején eleinte főügyész volt, majd 1940-ben belépett az SS-be és „vádló” lett a nácik egyik úgynevezett „népi törvényszékén”, ahol a német antifasiszták százait juttatta a nác| hóhérok kezére. Nyilván itt szerzett „érdemeinek” elismeréseként, a Szovjetunió ellen indított orvtámadás után az ideiglenesen elfoglalt ..keleti területekre” küldték. Rövid ideig Poznan lengyel városban tevékenykedett, ahol számtalan ártatlan embert küldött a halálba. Ezután Kijevben lett .vádló”. Itt a szovjet állampolgárok tömeges kiirtásának "rogramja keretében egymás után hozta a halálos ítéleteket. A háború után gaztettei- ért 25 évre ítélték. De csak néhány évet ült le. Csakhamar megkegyelmeztek neki a nyugat-német hatóságok. És tekintve, hogy a bonni állam, s főként Nyugat- Berlin befolyásos vezetőivel „baráti” kapcsolatai voltak az éppen >,állástalan” náci hóhért szakmába vágó tisztségbe nevezték ki. Kielinger Nyugat-Berlin jogi kérdéseinek szenátora kieszközölte neki — a börtönigazgatóságot. ... S még mondja valaki hogy nincs méltó kezekben a nyugatberlini igazságszolgáltatás! Újabb amerikai mesterséges holdat lőttek fel — A kisér'e kudarcot vallott Vandenberg Légitámaszpont (MTI). Mint a Reuter és az AP jelenti, az amerikai légierő csütörtökön este újabb mesterséges holdat lőtt ki. A ?8. Discoverer-nek elkeresztelt mesterséges hold azonban nem tért rá pályájára, hanem valószínűleg a Csendes-ócéánba zuhant. Hivatalos közlemény szerint „műszaki nehézségek miatt a Discoverer nem érte el a szükséges sebességet’*. —
