Szolnok Megyei Néplap, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-05 / 183. szám
1961. augusztus 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kozségfejlesztési tapasztalatcsere - a Bács-Kiskun megyei tanács küldötteivel A községfejlesztési munka tanulmányozására négytagú Bács-Kiskun megyei tanácsi delegáció érkezett megyénkbe. A küldöttséget Tóth Ernő* a Bács-Kiskun Megyei Tanács VB községfejlesztési csoporjtának vezetője irányította. Szomszédaink — a vendéglátó házigazdák: Kátai Sándor, a megyei tanács község- fejlesztési csoportvezetője és mások kíséretében felkeresték a cserkeszöllői községi tanácsot, majd megtekintették a thermálfürdő bővítésének munkálatait. A község vezetői örömmel újságolták, hogy a gyógyfürdő egyre több für- dőzőt vonz Cserkeszöllőre. Naponta 1500—2000 — főként reumatikus bántalmakban szenvedő — beteg látogat el hozzájuk. Kiépült a fizetővendégszolgálat, mely egyaránt hasznos a községnek és a lakosságnak is. Mintegy 100 ezer forinttal növekszik ezáltal a tanács községfejlesztési alapja és félmillió forinttal a lakosság jövedelme. Most 50x21 méteres új medence épül 1 600 000 forintos költséggel. A vendégek mosolyogva jegyezték meg: —« A kecskemétiek hozzájárulásából. Ugyanis sokszáz Bács megyei látogat el Cserkeszöllőre — főként a hét végén —, ahol üdülést, gyógyulást keresnek. A medence építéséről nem túlságosan hízelgőén vélekedtek. Bírálták a kivitelező* a Szolnok megyei Útépítő Vállalat munkáját Mint mondották: — Műszakilag kifogásolható a betonozás és a csempék elhelyezése a burkolásnál Cserkeszöllőről Tiszaföld- várra utaztak tovább vendégeink. Itt is az új thermálfürdő építkezését nézték meg. A következő állomás Tö- rökszentmiklós volt Itt egész fürdőkombinát létesült, mely az idén, s a jövő évben is tovább épül Az erdő-övezte üdülőtelepen többezer vendég fordul meg naponta. Két medencéjét még tavaly átadták rendeltetésének, az idén a hatalmas, szabálytalan alakú, új úszómedence készült el. A délutáni órákban a Szolnok városi tanács látta vendégül a Bács megyei tanács küldötteit Csényi László, a VB titkára tájékoztatta őket Szolnok fejlesztéséről. Szóba- került, hogy a megyeszékhely lakossága 200 000 forint értékű társadalmi munkát végzett az úttörőváros építésénél Ezután a Meder, a Mártírok, a Tompa Mihály, a Vörösmarty és a József Attila utcai csatornázási- és útépítési munkálatokat tekintették meg. Végül — a csaknem társadalmi munkával épülő — Rákóczi úti, hetvenöt kicsinyt befogadó óvodát nézték meg Elismeréssel .szóltak kecskeméti vendégeink a látottakról. Tanulságos számunkra — mondotta Tóth Ernő — a szolnoki példa. Megyénkben is többet kell törődnünk a Szövetkezeteink javarésze — bízva az eddigi eredményekben — joggal néz gazdag zárszámadás elé. Dolgoztak az emberek is; az időjárás sem volt éppen mostoha. Az ez évi termés jórésze már zsákokban; jelentékeny hányada pedig szépen igér. S jövőre? Nem korai kissé már most efelől érdeklődnünk? Nem. Számos növényféle — elsősorban a cukorrépa és a kerti növények — dús termésének alapját ezekben a napokban kellene megvetni. — A nyárvégi istállótrágyázást semmi sem pótolja. Minden nap, amennyivel a szerves talajerővisszapótló anyag később kerül a földbe: veszteség. Az Időjárási Igazgatósággal Bem vagyunk, sajnos* olyan jóban* hogy bírhatnánk ígéretét: »Trágyázás idején nem lesz eső!” Komolyra fordítva a szót: a kunhegyes! járás tsz-einek jelentős része lemaradt a trágyázással Míg e hét elején a tervezett nyári szántások 71, a tarlóhántások 59 százaléka elkészült, addig istállótrágyázásra a tervezett terület mindössze tizennyolc százalékán került sor* Különösen aggasztó ez* ha munkáslakta kerületek fejlesztésével Sajnos, a fürdők építésében nem tudjuk követni a Szolnok megyeieket, mert adottságaink ehhez hiányoznak. A beszélgetésből kitűnt, hogy szomszédaink is igyekeznek. A két megye közötti nem hivatalos versenyben azért mi előbbre tartunk. Bács-Kiskunban 4 913 000, nálunk az 5 000 000 forintot is meghaladja az idei társadalmi munka értéke. így egy lakosra 9,20, illetve 10,95 forint értékű társadalmi munka jut A Bács-Kiskun megyei tanács küldöttsége pénteken a jászsági járások községeibe látogatott el T” M. L. meggondoljuk* hogy a járás rendelkezésére álló trágyaszóró gépek a legeslegjobb esetben is csupán harmadát végezhetik el ennek a fontos munkának* Az eddig elmondottak nem a kunmadarasi Petőfi és Kossuth, nem a kenderesi Vörös Csepel gazdáinak szólnak, ök, mihelyt a tarló felszabadult, hozzáláttak a szerves- trágyázáshoz, leszán táshoz, mert jól tudják, hogy trágyá- zatlan területen a legbőségesebben ontott öntözővíz sem sokkal többet érő a — szenteltvíznél A kenderesi Haladás* a kunmadarasi Üj Barázda és Táncsics Tsz-ben azonban eddig éppúgy nem láttak a trágyázáshoz, mint Tiszabu- ra, vagy Tiszaroff egyetlen közös gazdaságában. Ezek a gazdák talán azt hiszik, hogy a fiókban tartott orvosság is használ a betegnek? — Hiszen magatartásukból arra kell következtetnünk, hogy a szarvasban hagyott trágya talajerővisszapótló «Tejében reménykednek.. s Tudjuk, sok a nyári munka, helyenként kevés a munkaerő. Ötlettel, akarattal — meggyőződésünk —, mégis el lehet érni, hogy a trágyázásra Időben sor kerüljön« CSU DALESŐK és jó gazdák a kunhegyesi járásban • • V ^ Üzenet a cséplőgép mellől „Csókollak benneteket Itt nagyon nagy a por, irtózatosan fáradt, és szörnyen álmos vagyok.. Egy hivatalos eséplési jelentés végén olvasom e szokatlan sorokat. A lányos, gömbölyded betűk ide-odatáncolnak egymás mellett. Látszik, hogy aki írta, komolyan gondolja üzenetét. A tiszőrsi Búzakalász Termelőszövetkezetben már napok óta gyors ütemben folyik a cséplés. Három csapat versenyez egymással. De az idő- sebbek-fiatalabbak egyöntetű véleménye szerint az ifjúsági cséplőcsapat tűnik ki legjobb eredménnyel. Ezen a napon — amikor a termelőszövetkezet KISZ-tit- kárával, Tóth Marikával és Bohácsi László brigádvezetővel útrakeltem, hogy meglátogassam őket — kint dolgoztak a Timord-dűlőben. Huszonkét fiatal: leány és fiú vágta a kévét, etette a gépet, hordta a zsákot:., úgy dolgozott ott mindenki, mintha világéletében mást se csinált volna. Pedig ezek a fiatalok tulajdonképpen csak a cséj>- lés idejére jöttek ide dolgozni a szövetkezetbe* Surányi Éva — aki azt a kis üzenetet írta — negyedikes gimnazista, ö a eséplési ellenőr. Bizony, szokatlan neki is hajnalban háromkor kelni, s az esti sötétséget még a határban köszöntem. Dehát: — Mindent meg lehet szokni, még a törekes-lyukat is — nevet a szemembe Lengyel Ilonka. ö egyébként az Erdő- gazdaságnál dolgozik, s a nyári szabadságát tölti a cséplőgép mellett. Méghozzá nem is akárhol. A törek- lyukban dolgozik két fiúval együtt. — Kicsit poros — mondja, amikor végigsimítja kezével piros kendőjét —. de majd megmosdunk estére. — És kifizetődő a szabadság ideje alatt dolgozni? *— Az elmúlt héten több mint három mázsa gabonát kaptam, — Eladja? — Dehogy. Jó lesz tartaléknak. Legalább megvan a fejadagom. — Dehát akkor nem gyűlik a kelengye. 5“ Gyűlik óz..* a fizetésemből, amit az Erdőgazdaságnál kapok, abból vásárolok, — aztán szégyenlősen hozzáteszi —* meg fiatal is vagyok még, most múltam 17 éves, ráérek a kelengyével. Beszélgetés közben a fiuk is odaóvatoskodtak hozzánk. Ügy tettek, mintha csak úgy véletlenségből ültek volna le mellénk a búzászsákokra. — Azonban, amikor azt kértem, mondják el, kik dolgoznak most a gépnél — mert hisz nem lehet, hogy a cséplő leálljon a beszélgetés miatt — már a lányokkal együtt magyarázták: — Az a fiú, aki ott megy azzal a rúddal, az Kovács Barna, a csapat szórakoztatója. Mindig nevettet minket. — Az meg ott, aki a villával megy utána, Somodi Jóska. „Az ő édes párja!’’ __ 9 — Í gy hívják egymást — nevetnek a körülöttem ülők. És sorra egymás után így ismerkedem meg a cséplőcsapat tagjaival. Mindenkiről mondanak valamit, egymás szavába vágva, ami a legjellemzőbb arra a lányra, vagy fiúra* így tudom meg, hogy Sós Zoli — aki most etető — a KISZ sportfelelőse, ősszel A vegyipari* élelmiszer- ipari, energetikai és hűtőgépeket gyártó gépipari üzemekben az önálló iparigazgatóság létrehozásakor* 1957- ben megállapították, hogy a használatban levő gépek és jelentősebb technológiai berendezések átlagos életkora 27—28 év. Azóta nagy összeget fordítottak az üzemek műszaki, technikai* technológiai fejlesztésére, a megmunkáló géppark felújítására, korszerűsítésére. Csak 1959-ben 96 millió forintot költöttek gépek és technológiai berendezések vásárlására, s ebből 72 millió forint értékű külföldi eredetű volt. 70 millió forint Ä hagyományos balatoni borhetet az idén is megrendezi a Somogy megyei tanács mezőgazdasági osztályai A megnyitó augusztus 12-én lesz Balatonlellén, ahol a tópart árnyas fái alatt sátrakat állítanak fel. Itt árusítja majd kitűnő borait a Balamegy katonának. De hogy a lányok szavát idézzem: — Nagyon helyes fiú, sokan ,,buknak” utána. Sportol, dobos a KISZ-zenekarban, szépen tud énekelni, meg aztán a munkától sem ijed meg. Sem 6, sem pedig más. — Mert a termelőszövetkezet eddig 16 vagon gabonát adott át a terményforgalmi vállalatnak ettől a géptől. Volt olyan nap is, amikor 220 mázsát csépeltek el. Még vasárnap is dolgoznak, — igaz, csak délelőtt. Mert a délután a szórakozásé. Fürdeni mennek az őrsi strandra, táncolni a KISZ-be, vagy moziba. A szövetkezetben ma befejezik a cséplést. Leáll a gép, s a fiatalok visszatérnek munkahelyeikre, a „nyári szabadságról.’’ Azonban abban megegyeztek, hogy jövőre ismét találkoznak itt» a Búzakalász Tsz cséplőgépe mellett Varga Viktória értékű gépet még a beérkezés évében üzembe helyeztek. 1960-ban 80,5 millió forintért vásároltak gépeket, viszont az előző évről elmaradottal együtt 105 millió forint értékűt helyeztek üzembe* Az év végén újabb felmérést végeztek* s megállapították* hogy a nagyarányú fejlesztés hatására a használatban lévő gépek és berendezések átlagos életkora a gépipari üzemekben 18,6 évre csökkent. Az év első hat hónapjában összesen 190 új gép és berendezés érkezett, g ezek jelentős részét már üzembe is állították. tonboglárl Állami Gazdaság, továbbá a szóládi, a látrá- nyi, a kéthelyi és a marcali termelőszövetkezet. A rizlin- gen, zöldszilvánin, oportó-bo- rokon kívül jó „borcsúszta- tóról”* halászléről, ropogósra sült fogasról, keszegről is gondoskodnak. Három ér alatt tíz érrel csökkent a gépek átlagos életkora Az idén 190 új megmunkáló gép és berendezés érkezett a gépipari üzemekbe Augusztus 12-én kezdődik a balatoni borhét r BERTALAN ISTVÁN! u A NAGY CSEL Ujonckoromban történt. Az első szabadságra utaztam hazafelé. Hétvége lévén, a füstös munkásvonat zsúfolásig megtelt. Újonctársammal, a Jcákavékony Lánp Lórival csak nagy üggyel-bajjal sikerült felpréselődnöm a ko» csiba. — Csak beljebb, pajtás — biztatott Lóri. “ Odabent több a hely! Már-már megállapodni készültem valahogyan, amikor egy láb hirtelenében tükörfényesre kefélt csizmámra tiport. Sarokkal. Teljes súllyal. Fancsali arckifejezéssel pillantottam a mellettem álldogáló hústorony-szerű férfiúra, akinek a lábra taposást tulajdonítottam. — Ráléptem? — vetette oda foghegyről, t pillantásra sem méltatott. ■— Nem baj... Semmiség *— hebegtem elfojtott szisszentéssel. Máig sem tudom, miért, hozzátettem: — Nem árt a csizmámnak. Jó bőr. Különben is a papám cipész. — Micsoda?! — hördült fel a hústorony —hogy én csibész vagyok?! — dörögte fenyegetően és azon nyomban elvörösödött a képe a felháborodástól. — Nem kérem, dehogyis tetszik csibésznek lenni — magyarázkodtam kapkodva. — Azt mondtam, hogy a papám cipész. — Szóval sértegeted az idősebbet és még ráadásul hazudsz is? — tajtékozta vörösből kékre váltan. — Letagadod, amit mondtál. Azt hiszed, süket vagyok?! Engem nem lehet átejteni, öcsjtös! — Dühtől torz arca diadalmas vigyorra görbült. — De kérem, én... Disznó! — szakított félbe egyre dühödtebben. — Erre nevelnek a hadseregben?! Na, majd én megtanítlak tisztességre, csak álljon meg a vonat. Leráncigállak a kocsiról és ellátom a bajodat... — és mondta, mondta, egyre csak harsogta a fenyegető szó-áradatot. Megpróbáltam felülkerekedni. — Nézze, úrami ■— krákogíam, önmagamat bátorítva —, engem nem ijeszt meg az ordítozásával. En magának semmit sem vétettem. Jobb, ha nyugton marad. Taktikai manővérem tűzre öntött olajnak bizonyult. Csak jobban feldühödött tőle. — Nézzenek oda! Még neki áll feljebb!... Szétaprí- tom a koponyádat, te egyenruhába bújtatott giliszta, te! — Megragadta a zubbonyomat és fél kézzel csaknem felemelve, egészen közel■ húzott magához. — Na, várj csak! Ha az állomásra érünk, megmutatom neked, hogyan kell beszélni az idősebbel! Elengedett és vérszomjasán tekintett rám. Segélykérőén néztem körül. Az utasok dermedten hallgatták a szócsatát. 'Ä cirkuszi díjbirkózó külsejű férfival szemben senki sem merészelt a pártomra állni. Talán nem is értették pontosan, miről van szó. Csupán Lóri, az újonctársam hunyorgott rám nyugalmat parancsolóan, majd megragadta köpenyem szélét és távolabb ráncigáit a dühöngő izomkolosszustól. — Hah! — vakkantott diadalmasan a hústorony majrézik a fiúka! Rettegj, bitang, ha megáll a vonat, kikészítelek! — rázta fenyegetően félelmetes öklét. — Élőiéin nem pucolsz el! Lóri szokásos nyugalmával váltamra helyezte nőiesen kicsiny, keskeny kezét. •— Ne félj semmit, majd én elintézem ■— nézett rám biztatóan. •— Ugyan már, mit intéznél! — gondoltam, mert egészen nevetségesnek tűnt a fiú kijelentése. Különben is tudtam róla, hogy nálam is gyengébb fizikumú: három fekvőtámasz után összecsukna. Ügy kell felmosni. Szó, ami szó, aggasztott a helyzet. Mi lesz, ha az állomásra érünk és a feldühödött, vérszomjas vadember valóban megkísérel leráncigálni a vonatról? Verekedés, botrány, csődület. mint kétségbeesetten töprengtem, egyszer csak észrevettem, hogy Lóri barátom eltűnt mellőlem. Körülnéztem. A fülke végiben lapult és látszólag elmé- lyülten magyarázott valamit egy fejkendős nénikének. — Szép kis barát — keseregtem. — Hűtlenül itthagy, amikor nyakig a pácban vagyok, — Nem, azért sem tágítok. Lesz, ami lesz — döntöttem. Teltek-múltak a percek, s egyszer csak gyanús pusmogásra figyeltem fel. Az emberek súgtak-húgtak körülöttem. Rámnéztek, bólogattak, tiszteletteljes pillantásokkal mértek végigi majd lopva, kárörvendően bazsa- lyogtak a hústoronyra. Fene megette, úgy látszik, mindenki ellenem van — nyeltem nagyokat suttyomban és lázasan kutattam gondolataimban valami okos, talpraesett megoldást. Hasztalanul. Semmi sem jutott eszembe. Mi lesz ebből? A fejek között óvatosan vetélytársamra pillantottam, hogy lássam, eszi-e még és mennyire eszi a méreg, a bosszúvágy. Meglepődve tapasztaltam, hogy a cimborának éppen hevesen, fontoskodva magyaráz valamit a szomszédja, ő pedig elhúlt ábrázattal hallgatja. Az iménti dühös vérszomj hirtelen leolvadt róla, mint tűzre dobott vasdarabról a ráragadt viasz. Végképp nem tudtam, mit gondoljak. A vonat fékezése térített magamhoz morfondírozga- tásomból. önkéntelenül vetélytársamat fürkésztem: tülekszik-e felém, hogy nyakon ragadjon és elégtételt vegyen a vélt sérelemért? Meglepetten láttam, hogy lesunyt fejjel* szótlanul igyekszik a kocsi túlsó vége felé és hamarosan eltűnik az emberek között. Biztosan odalent les majd rám! — hüledeztem. De miért néznek ilyen furcsán, ilyen tartózkodó tisztelettel rám az emberek? Bátorságot merítettem és leszálltam a vonatról. Tekintetemmel végigpásztáztam a hömpölygő embertömeget: vajon hői acsarkodik rám a hústorony? f^alaki hátulról hirtelen a vállamra csapott. — Itt a vég! — roggyant meg a térdem, inam cite- rázva. Riadtan pislogtam hátra. Újonctársam, Lóri állt mögöttem, fülig érő mosollyal. — Ja, te... — dadogtam örömteli meglepetéssel. — Én hát! — kurjantott hetykén. — Na, ugorjunk csak vissza a vonatra szaporán, mert lemaradunk. A pasasodtól ne tarts, örül, hogy meglóghatott. Menti az irháját. — Ne marháskodj! — löktem mellbe barátságosan. — Nem tréfálok, pajtás. Elhíreszteltem a kocsiban, hogy félelmetes ökölvívó vagy, éppen az országos bajnokság döntőjére utazom veled. Ezért engedtek szabadságra. Azt is hozzátettem, hogy a múltkor, egy utcai verekedés alkalmával percek alatt öt megtermett huligánnak törted el az állkapcsát.
