Szolnok Megyei Néplap, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-29 / 203. szám

1961. augusztus 29. s SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Kétszázötvenen ^ küldetésben Mint az üde fűszálai* ügy sorakoznak a füzetben a zöld tintával írt sorok. A szem­üveges, szőke hajú lány ko­moly arccal hajol az asztal fölé. Jegyez. Felírja: hány termelőszövetkezet, állami gazdaság és gépállomás van a megyében. Mennyi gép se­gíti a szövetkezetekbe tömö­rült parasztság munkáját, hogyan fejlődik, erősödik a szocialista mezőgazdaság. Ba- gi Ilona, a fiatal pedagógus részletes jegyzetet készít. Hasznát veszi annak, hiszen a mezőgazdaságban dolgozó fiatalokat, a jászapáti Alkot­mány Tsz ifjait és leányait oktatja majd a KISZ politi­kai kör II. évfolyamán. Félig tréfásan biztatja asztalszom­szédját, Árvái Imrét, a Ci­bakház! Gépállomás ifjú szakemberét, hogy jegyzetel­jen szorgalmasan, mert látta- mozni fogja a füzetét. Valóban nem ártana ezt megtenni főként" azoknál, akik fegyelmezetlenek. Elő­adás alatt regényt, folyóira­tot olvasnak, vagy halk kun­cogás közepette keresztrejt­vényt fejtenek. Az így *,je­leskedő” néhány fiú és lány szinte ki rí a figyelő, érdek­lődő fiatalok közül. Az előadások érdekesek, sokat lehet belőlük tanulni — mondja Juhász Éva, a törökszentmiklósi Baromfifel­dolgozó Vállalat munkásnője. Majd barátságos közlékeny- séggel újságolja: — Nyolc éve dolgozom az üzemben. Itt leszek propa­gandista is. Számomra ez a munka új, de remélem, hogy sikerül. Ez a tanfolyam is se­gít ebben. Érdemes idézni a kisúj­szállási Nagykunsági Mező- gazdasági Kísérleti Intézet­ből itt lévő Fazekas Sándor szavait is; — Nagyon meglepett, hogy milyen tartalmas, színvona­las előadásokat hallgathat­tunk. Az itt tanultaknak én is hasznát veszem, ugyanis „A világ térképe előtt” kör II. évfolyam egyik tanfolya­mának vezetését bízták rám. A tanfolyam tematikája igen gazdag. Az ipar és a mezőgazdaság időszerű fel­adatairól, a nemzetközi hely­zetről, a vallás elleni harc­ról, a KISZ-oktatás néhány pedagógiai módszeréről és sok más dologról kaptak tá­jékoztatást a KISZ propa­gandistái. Nagy volt az érdeklődés a Szovjetunió életéről szóló, Az épülő kommunizmus nagy országában, a Testvéreink, barátaink és a Kuba című előadások iránt. Sokat elraktározott az itt hallottakból Ádám Géza, a 48 éves jászalsószentgyörgyi is­kolai igazgató és Enyedi elv­társ is, a mezőhéki Táncsics Tsz tagja* aid szintén nem KISZ korosztálybeli, mégis szívesen tanítja majd a fia­talokat. Mintahogy szívesen vállalták a propagandista­képző tanfolyamon az előadá­sok megtartását a megyei pártbizottság tagjai, munka­társai, a KISZ funkcionáriu­sok és más képzett előadók is. Szombaton délután befeje­ződött a tanfolyam. Kétszáz­ötvenen viszik szét az itt ta­nultakat szerte a megyébe. S még valamit. Annak hírét, hogy a martfűi Tisza Cipő­gyár vezetői, párt- és KISZ bizottsága, valamint a műve­lődési ház vezetősége min­denben segítséget nyújtott a KISZ megyebizottságának a tanfolyam megtartásához. A zavartalan tanulás feltételei­nek biztosítása és a jó ellá­tás mellett arra is gondaltak, hogy élményeket szerezhesse­nek a propagandisták. Üzemlátogatás, szórakoztató filmek és a cipőgyári fiatalok kul­túrműsora teszi még emléke­zetesebbé a Martfűn töltött napokat. Köszönet és elismerés illet mindenkit, aki segítette, hogy minél több, jól felkészült propagandista oktassa majd a fiatalok százait, ezreit A Tisza Cipőgyár hatalmas művelődési házában tartott tanfolyam sikerrel szolgálta ezt a célt Gépek és emberek Megjelenésekor szenzáció volt az első kombájn, az első aratógép. Az utóbbit ma már legtöbb helyen alig tekintik többnek szükségmegoldásnál, így a Szolnok megyei Állami Gazdaságok területén az ara­tás idején csupán húsz ara­tógép — óm 149 kombájn dolgozott. Egy és két menet­ben az aratás 96,3 százalékát teljesítették. Csupán az érde­kesség kedvéért említjük: az állami gazdaságokban 0,1 százalékra zsugorodott a kis- kaszával vágott terület. Két évvel ezelőtt még a kalászos terület 10 százalékán suhog­tak a kaszák, harminc száza­lékán forogtak az aratógépek vitorlái. Ebben az évben — csekély kivétellel — csupán a kiskutricás, volt-rizsfölde- ken vágott zabot állami gaz­daságainkban aratógép. Megyénk állami gazdaságai oly helyesen tervezték meg gépparkjuk kihasználását, hogy — gépállomási közvetí­téssel — Szabolcs megye tsz-eibe 25, megyénk közös gazdaságaiba 30 aratógépet küldhették segítségül. Állami gazdaságok kom­bájnjai átlagosan 186 hol­dat, aratógépei 52 holdat teljesítettek. Jobban értékelhetjük az ara­tó-cséplőgépek teljesítmé­nyét, ha az elcsépelt gabona- mennyiséget vesszük számí­tásba. A Szolnoki és a Héki Állami Gazdaságban egy-egy kombájnra — nyolc gép át­lagában — 50 vagon termény jut. Az említett gazdaságok­ban, továbbá a Csorbái és a Nagykunsági Állami Gazda­ságban ’ számos harmatmen­tes éjjelen is arattak a kom­bájnok; lényegesen csökkent­ve ezzel a pillanatbúzáknál különösen fenyegető szem­veszteséget. Az intenzív bú­zákat — s ez hasznos tapasz­talat a jövőre! — főleg a szovjet gyártmányú SZK—3 kombájnokkal; a többi ke­nyérgabonát a talaj kopírozó- val fel nem szerelt, s külön­ben is kisebb teljesítményű magyar AC—400 kombájnok­kal vágták. Számos táblán jól bevált a kétmenetes ara­tás. Megyénk gépállomásairól is elmondhatjuk, hogy helyt­álltak az aratás heteiben. 115 szovjet kombájn 49 000 kh, 185 magyar kombájn 59 000 kh és 357 aratógép 77 000-nél több holdat vágott le. így egy kombájnra átlago­san 306 kh és 36,3 vagon gabona jut. Népgazdaságunk ereje tet­te lehetővé, hogy ennyi gé­pet állítsunk csatasorba. Jó gépekre ültetett jó dolgozók erőfeszítésével lettünk úrrá a nyár főfeladatán. Közülük többen nagyon kimagasló eredményeket értek el. így Kovács László (Középtiszai Állami Gazdaság) 598 kh-as, Kapitanov Vilmos (Héki Ál­lami Gazdaság) 452 kh-as, Barta Károly (Surjáni Állami Gazdaság) 381 kh-as ered­ményt ért el SZK—3 gépével. Barta Károly emellett rend- ről-1649 métermázsa gabonát csépelt el. Tiszteletre méltó az AC—400-zal dolgozó Fejes Zoltán (Palotási Állami Gaz­daság) 204 kh-as teljesítmé­nye is. Rendrearatóval Szi- ráki Miklós (Jászsági Állami Gazdaság) 385 kh-on, Pocsai Károly (Csorbái Állami Gaz­daság) 359 kh-on végzett jó munkát. A gépállomási dolgozók teljesítményét, mely azóta érthetően nem változott je­lentősen, csak az e hó eleji összesítésből ismerjük. A szolnoki Jász Sándor 756 kh-t, a jászberényi Nagy Károly 708 kh-t, s a szintén jászberényi Szabó Antal 706 kh-t aratott SZK—3-as kombájnnal. Az AC—400-sal munkálko­dók eredménye is figyelemre méltó. Szabó Sándor (Kar­cag) 452 kh-t, Réti Árpád (Kunmadaras) 401 kh-t, Vas István (Törökszentmiklós) 400 kh-t aratott le. SZÖLLŐSI REMÉNYEK C «iiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiuuiimiiiiiimiuiiiiiimiiiiiiiiiiimiiiiiuiiiuiimiiiiiMiiiiiiiu. A holnap előtt ív. Tiszaszöllőss tartózkodásom alatt többször találkoztam Borsós Lajos elnökkel. Gaz­datársai mondják, hogy hó­napszámra ugyanabban az egyszerű, négyszáz forintos öltönyben mutatkozik. Mind közvetlensége, mind kereset­len öltözködése tetszik az embereknek. Érzik, hogy az ő gondjuk: vezetőjük gondja. Nem is oly rég egy társa­dalmi szervezet bántó éllel vetett fel egy rég fájó kér­dést: „Miért élnek ma is pa­rasztcsaládok az uraság hagy­ta négyes konyhán? Miért né­zi ezt tétlenül a tsz-vezető- ség?” Annyi az egyszerű igazság, hogy nem nézi tétlenül. Jobb lakáshoz segítette Gre­gor István családját; a régi otthonból csibenevelőt épít­tess. Gvenes Imréné falu­beli hajléka bedőlt; ő a köz­pontban kapott lakást. Po tornai Miklóst is megszabadí­totta már a négyeskonyhától a vezetőség, mely csak any- nyit vár tőle, hogy dolgozzék szorgalommal, mint eddig — ám ritkábban öntsön fel a garatra ... Tóth Béla tehe­nész házának teteje megros- kadt; az építőbrigád mér uta­sítást kapott kijavítására, őszre még egy család mond mindörökre búcsút a négyes­konyhának. Ezekből — s megannyi másból — látszik, mennyire szívén viseli az új vezetőség a sok megpróbáltatást átél­tek sorsát. A szavajárásáért megbírált Hriech Mihály fő- agronómust is, kiről a böl- csebbek már mondogatják, hogy azért annyira kemény- szavú, mert nagyon akarja a jót. Érthető, hogy ugyanezt könnyebb az embereknek el- hinniök a mindig barátságos Batki Jánosról, kitől magam is nehezen vettem búcsút. Kézfogás előtt elmondta, mennyit fejlődött ebben az évben a Szarvas Sándor Tsz. — Hatszázhúsz holdat ren­deztünk be öntözésre, ötve- nen talajjavítást végeztünk — sorolta. — Távlati fejlesz­tési tervünk egyik kezdő lé­péseként felhagytunk a bir­katartással; a juhhodályból fiaztatót építettünk. Már az ötszázas süldőszállás gerendái is helyükre kerültek. Sertés- állományunk olyan, hogy jö­vőre a hízó alapanyagot sa­ját szaporulatból állítjuk elő. Ez évi tapasztalataink alap­ján mégtöbb marhát hizla­lunk. Nagytermünket igazi kultúrteremmé formáljuk; nagyon szeretnék abba egy televíziót... Nézze meg teg­nap elkészült kimutatásun­kat, lássa meg, írja meg, ho­gyan állunk. örvendetesen jól áll a ti- szaszöllősi Szarvas Sándor Tsz! Tény, hogy nem sokra tervezték a munkaegység ér­Jobb ma egy ... Hosszú, félméterenként — lépcsőknek — apró lécekkel teleszögelt, deszkapalló vezet a „pincébe”. A segédmunká­sok egymást váltva targon­cán tolják az építőanyagot. Egyik csoport téglát, a másik maltert hord az állványokon dolgozó kőműveseknek Kőművesek, technikusok versengenek egymással Szol­nokon, a megyei tanács kór­házának kertjében. Építik a kétszáz személyes ápolónő- képző iskolát. A technikusok — akik egyidőben feledve a művezetői beosztást — fel­csaptak kőművesnek: egye­temen is szakoktató vagyok, a brigád megbízott bennem, vezetőnek jelöltek. — Teljesítményük? — Mikor mennyi. Volt rá eset, hogy naponta — csak hideg vízre valót — alig 20 forintot kerestünk Máskor jobban rákapcsoltunk, akkor többet, még a 60 forinot is elértük A közelben Benke Jóska, Vacsi Lajos, meg Bencsik Pál falaz. Érdeklődve figyelik beszélgetésünket. Jóska nem is állja meg szó nélkül. Fel­egyenesedik az állványon, úgy mondja: gozzariak ők is becsülettel. Mikor láttuk: nem hajlanak a szóra, túladtunk rajtuk A nyári gyakorlat nem csupán arra jó, hogy az ember gya­rapítsa tudását, hanem arra is: évközi kiadásaira szép summa pénzt gyűjtsön. Per­sze, csak becsületes munká­val lehet. — Való igaz — szól közbe Molnár Ferenc építésvezető —, a fiúk között gyakran történt szóváltás. A brigád­ban sok a szakember. Tech­nikumot végeztek Velük ér­demes dolgozni. Még az épí­tők között is megállják a sa­Uolgozifc az extra brigád temisták. Kötelező, hároln- hónapos termelési gyakorla­tukat töltik Szolnokon. — Nem volt szokatlan a kőműveskanál — mondja Szanyi Bertalan, az egyete­misták brigádvezetője. — Annakidején, míg középisko­lába jártunk, volt időnk megismerni. Nyolcán dolgoz­tunk a brigádban. Többen sikeresen érettségiztünk Jó­magam is több évet töltöttem építkezésen. Voltam Nyíregy­házán, Özdon, Miskolcon. Fontos beruházást építettünk. Később egyetemre kerültem. Társadalmi ösztöndíjas va­gyok. Tekintve, hogy az egye­, — Persze, ha már itt tar­tunk, azt is meg kell emlí­teni: korábban a brigád sok­kal nagyobb létszámmal dol­gozott Voltak, akik — val- juk meg őszintén — nem szív­lelték a munkát. Állandóan sírtak: „mi annyira törjük magunkat, mellettünk annyit dolgoznak hogy tönkremen­nek”. ... Molnár Ferenc építész- mérnök a műszaki vezető tár­saságában közeledik. Megáll­nak. ők is érdeklődéssel hall­gatják a beszélgetést... — Persze, mi sem hagy­tuk magunkat — folytatja tovább. Mondtuk nekik, dol­rat. A többiek akik azóta más építkezésre kerültek, mindezt nem tudták értékel­ni. Pedig jobb ma egy ve­réb, mint holnap egy túzok... A műszak vége közeledik. Az extra brigád — mert így nevezik az építők egymás kö­zött — utolsó erőbevetéssel dolgozik. Törleszteni akarják a beszélgetés miatti kiesést. Igazán szíwel-lélekkel dol­goznak. Feladatukat — amely most a falazás — jól akarják elvégezni. Hiszem, hogy négy év múlva — ha majd építész­mérnöki diplomával kilép­nek az egyetem kapuján — ugyanezt teszik. A. J. Százhúsz szenvedélyes ember Méhésznek lenni több hiva­tásnál; a foglalatosságukat szenvedélyesen szeretők mes­tersége ez. A MÉSZÖV mé­hész szakbizottságának és a megyei tanácsnak meghívá­AKI FÉL ÉS Tóth István, a tsz elnöke közvetlenhumorú, kedves szavakkal köszöntötte a ven­l tekét: 18,17 forintra. A gaz­dálkodás mai állása szerint azonban ezt fillérre ki tudják majd fizetni zárszámadáskor — először a tíznél több éves termelőszövetkezet életében. Igaz, volt kiesés — és mégis. Á növénytermesztés előrelát­hatólag 300 000 forinttal ke­vesebbet hoz a tervezettnél — ám mindent jóvátesz az állattenyésztés. (Ez a szövet­kezeti parasztok szerint első­sorban Batki elvtárs — a hajdani ifjúsági tsz-elnök — érdeme.) Sertésből 150 000, marhából 110 000, baromfiból 50 000, tejből 60 000 forinttal több kerül majd a közös kasz- szába, mint tervezték. Ám legyen hihetetlen, még­is így igaz: a Szarvas Sándor Tsz alig egy esztendő alatt a legutolsók közül a közepes tsz-ek sorába került. Gaz­dáink igyekezete, vezetőinek szívós akarata eredményezte ezt. Ez az év a következő esz­tendők töretlen fejlődését hi­vatott megalapozni. — Végre — Borváró Zoltán sára vasárnap délelőtt száz­húsz méhész érkezett össze­jövetelre az újszászi Szabad­ság Tsz méhészetébe. A ven­dégeket az előzékeny szövet­kezetiek gépkocsikon szállí­tották a „tetthelyre”. WÉGIS... dégeket. Megvallotta, hogy személy szerint fél a méhcsí- péstől — a méhészet gazda­sági jelentőségére tekintet­tel mégis szívesen adott se­gítséget a méhészet megte­remtésében Duttkai György­nek. Tóth Sándor, a MÉSZÖV méhész szaktitkára elmondta, hogy megyénkben 1959-ben 2678, 1960-ban 3723 méhcsalád’ élt; ma már 4841 szorgosko­dik. A méhek 1959-ben Csa­ládonként 3,6 kg mézet gyűj­töttek, ebben az évben 7,6 kg-t. Tavaly még csak 628 kh irányított, tervszerű be­porzására került sor, idén pe­dig már 2035 kh-éra; elsősor­ban lucerna, vöröshere, nap­raforgó és repce területeken. Az elnökségben helyet fog­laló Bakó Kálmán a MÉSZÖV nevében ELISMERŐ OKLEVELET nyújtott át a kunmadarasi Űj Barázda és Táncsics, a törökszentmiklósi Dózsa, a karcagi Béke és az újszászi Szabadság Tsz méhészének. Az utóbbi közös gazdaságból oklevelet kapott Győré Jó­zsef né, Molnár József né, Lá- di Gerzsonné, özvegy Hajdú Istvánná és Papp Imréné — a szövetkezeti méhészet meg­indításakor végzett áldozatos és szakszerű munkájáért. Bakk Ferenc egyetemi ta­nár, az Országos Méhészet Tanács titkára elmondta, hogy a szocialista mezőgazda­ság körülményei között ú feladatok állnak a méhészet előtt. Ma egy főhordás tar­tama alatt — akácvirágzás kor — számíthatnak csak je­lentős áruméz termelésre. Ki vánatos, hogy a tsz-ek — a kifogástalan porzás és na gyobb mézmennyiség nyerés* érdekében — az őszi káposz­tarepce, a lucerna, a vörös­here, a napraforgótáblákon is biztosítsanak méhlegelőket. Bakk professzor — keletné­metországi tanulmányútjának tapasztalataira hivatkozva — javasolta: a méhészek minél több mézet vegyenek ki a kaptárakból, s pótolják azt cukorral. így eredménnyé küzdhetnek A MÉHEK VESZEDELME: a noszéma ellen is. Ezután hasznos tanácsokat adott ar­ra vonatkozóan, mint ser kenthetők a méhek nagyobb mennyiségű viasz előállítá­sára. Vedrődy Gusztáv, megyénk főagronómusa kijelentette: — Növénytermesztő szak­ember vagyok, nem méhész. Ám éppen mint növényter­mesztő értékelem nagyra azt a segítséget, melyet a méhé­szet nyújt a nagyüzemű me­zőgazdaságnak a magasabb termésátlagok elérésében. Vedrődy elvtárs véleményét ezúton tolmácsoljuk azoknak a tsz-elnököknek, agronómu- soknak, kik kaptak ugyan meghívót az összejövetelre — ám sajnálták vasárnapjukat erre a hasznos találkozóra ál­dozni .. < b. z.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents