Szolnok Megyei Néplap, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-30 / 178. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉP LA? 1961. július 30. / *N Jól készüljünk fel az őszi mezőgazdasági feladatok végrehajtására ']xuttßebenyi mw/ikád{edtak VAK BOTTYÁN VÁROSÁBAN Izzig-vérig mai egyetemistákról lesz most szó. Olyanokról, akik sutbavágták a tankönyvet, jegyzetfüzetet s napok alatt kőművesekké formálódtak. Ceruza, töltőtoll helyett malteros kanalat vettek a kezükbe. Szerszámuk: a kőműveskalapács, simitóléc, beton- és malterkeverő. Munkahelyük: Szolnok, Magyar utcai építkezés. Az első meglepetés Amikor első ízben a kövérkés Kláb Mária kezébe nyomták a kőműves. kanalat, azt sem tudta, mit kezdjen vele. Néhány hét telt el azóta. S Marika ügyesebben kezeli ezt a „furcsa” szerszámot, amit vakolásra használ minden derék építő. Megmeríti a folyékony habarcsban, s tartalmát — nem úgy, mint régen — a falra csapja. —- Kezdetben — meséli — gyakran előfordult, hogy a vakolat jórésze a ruhámra csapódott. — Milyen munkát végeztek még? — Amikor megérkeztünk, rendbe szedtük a munkahelyet összeraktuk az építőanyagokat külön a deszkát külön a gömbvasat Másnap aztán szakmunkára kerültünk. Mi végeztük az egész épületen — mintegy 1400 négyzetméter nagyságban — a tetőzet PC-simítását Mestermunkán — Tudja-e, mi az a rebi- czozás — kérdezte az apróter- metű Pólyák Antaltól az egyik mester. Nem tudta. — Na látja, nálunk Is tanulhat valamit — Azzal fogta magát és megmagyarázta Antinak, hogyan kell a rabi czhálót a vakolandó felületre felszegezni. Azóta megy minden, mint a karikacsapás. Ég a keze alatt a munka. Az építkezés vezetője: Kocsis Imre ezt mondta róluk: — Ügyesek ezek a fiúk, lányok, nincs olyan munka, amit el ne végeznének. Valamennyiük között mégis talán Pólyák Anti a legtalpraeset- tebb. Rövid idő alatt jó szakmunkás válna belőle... Ha így halad, biztos, jó mérnök lesz. — Volt már kőműves valahol? — kérdezem Antitól. — Nem — válaszolja. — igaz, apám szakmunkás. Szabadidőmben sokat segítettem neki. Ám itt, Szolnokon, többet tanultam, örömmel tapasztaltam, hogy a régi. megszokott építkezés! eljárások mellett manapság új technológiával dolgoznak a szakmunkások. Három hónapig tartózkodunk Szolnokon, s mindenfajta kőművesmunkával megismerkedünk. Tetőt fedünk, szobát, konyhát vakolunk, betonerkélyeket készítünk, mások pedig előregyártott elemeket Három csoportban dolgozunk. A brigádok időnként váltják egymást s így minden hallgató többféle munkafogást sajátíthat el a többhónapos termelési gyakorlaton. Ámuló újoncok A második emeleten Bakos Vera kiperdül a lépcsőházba. — Pista! Vakoljál már — kérleli a közelben tartózkodó Bakost Pista teteti magát Elszöszmötöl a szintezővel, mint akinek nem sietős. Morog is a bajusza alatt ilyesformán: — Na, mi az? Mi vagyok én? — Aztán lassan, megfontolt léptekkel elindul. Segít az újoncoknak. Felmászik az állásra, kezébe kapja a malteros kanalat és rászól a kör- benállókra: — Figyeljetek! Különösen te: Vera! Meglóbázzátok egy kicsit, aztán a tartalmát — így srégan — a falra löttyin- títek. Látjátok? így megy ez..» A többiek ámulva nézik Bakos Pistit Jó neki, 6 már megtanult a malterra kanállal bánni. Erkélybetonozók Két emelettel feljebb Zilahi János és a szőkehajú Nagy Laci erkélyt betonoz. — Hasznosnak találjátok a termelési gyakorlatot? Jancsi válaszol: • Meghiszem azt... ízelítő ez az életbőL Megismerjük a szakmunkák nehezét. — Pest után nem unalmas a szolnoki élet? Tagadólág rázza a fejét Nagy Laci; — Egyáltalán nem. Jórészt vidékiek vagyunk. Én Debrecenben érettségiztem, mások Kecskeméten, Miskolcon, vagy Szekszárdon. Akad azért köztünk pesti is. .-j Jancsi is az. — Szolnok városias jellegű — folytatja tovább. — Szépen fejlődik a főutcája, s különösen a Ságvári körút lesz szép. — Csak az a baj, — vág közbe Jancsi, — hogy még nem tudtunk felfedezni egy kosárlabda-pályát. Pedig a futball után nagyon szeretnénk már kosarazni. Hiszen ___ „ _„_________ va n még időnk. Szeptember város perifériáin még meg- közepén búcsúzunk Szolnok-1 vannak a papi béklyóba, s a tóL Arnóth József | kapitalizmus igájába hajtott Kissé kimelegedtünk, míg Bokros László festőművészszel felbaktattunk ide, az esztergomi Szent Tamás hegyre. Megérte a fáradságot. Megkapó panoráma ejt varázsba bennünket. Közvetlenül alattunk a fényben csillogó város, A város felett, túl az ezüstös Dunán, messze belátunk a Kisalföldre. Kissé balra visszük tekintetünket, s a látóhatárt elzáró vén, kopott barna hegyek tövén a Dorogi szénmedence pipáló kéményeit, a füstös-zöld fák alá bújt szürke, kolóniás házakat az egymásra lépcsőzetesen következő új lakónegyedeket lessük. Rövid éppen megkezdett mondatokat ejtünk a táj közel kétezer éves történelmi és kultúrtörténeti emlékeiről A várhegy tövétől nem messze Marcus Aurelius Antonius, az ókor nagy filozófuscsászárának sátrát véljük felfedezni. Alatta a fegyvernyugvás csendes óráiban vallomásait írja a császár... Az árpádkori vár egyik keskeny ablaka mögött boltíves, márványpados szoba. A hagyomány szerint itt született I. István ... A mai modern, egyben patinás, romantikus város helyén az eleven iparú, színes, gazdag középkori várost keressük, melyet a tatár a földdel tett egyenlővé, s mivel kincseit megszerezni nem tudta, dühében — a várba menekült rangosokat kivéve — egész lakosságát kiirtotta. Amint Rogerius mester megírta: „...Nem hiszem, — hogy az igazat megvalljam — hogy tizenöten maradtak volna az egész városból.. 1” De gyönyörűen megfestette e viharos, tragikus időket Jókai — „Százszorszépek” c. elbeszélésében... Az . impozáns tanítóképző előtt, a zöld lombokba takart várhegy tövében Balassi Bálint szobra sötétlik virágos parkocska közepén: azon a környéken halt hősi halált a bátor költő — a török elleni ostrom alkalmával, 1594 tavaszán .. 1 A városon kényelmes kanyarokban átfutó, lejtős főútvonal Bottyán János, Rákóczi legtehetségesebb generálisa, a jobbágyimból lett hadvezér egykori kúriájához is elvezet. Ma a városi tanács székhelye... Hátunk mögött a hegyen és lent a völgyben terjeszkedő egykori proletárok egymásra torlódott viskói. Mögöttük, s közöttük azonban fehéren villogó új városnegyedek nőttek, s nőnek... — Tabáni festészet... — foglalja képzőművészeti kifejezésbe a szűk kis hegyi utcák látványát Bokros László, Füves, kanyargós ösvényen indulunk lefelé, hogy majd nagy kerülővel visszasétáljunk a jászberényi képzőművészeti szakkör munkás-festőinek szállására. Nagyokat hallgatunk. Eszembe jut, hogyan dédelgette tél óta kedves tervét Laci barátom, hogy nyári tanulmányútra ebbe a gyönyörű történelmi városba hozza le leghűségesebb növendékeit. Látom őt fogvacogtató, ködös téli időben, amint Szolnokon felszáll a vonatra, hogy pontosan megtartsa az órát Jászberényben — tanítványainak. Éveken át.., A Duna-parti sétányra igyekszünk — igazi macskaköves, omlatag falú, romantikus ablakú házak közé préselt utcácskákon át. Az egyik hallgatag épületben lakott a XVIII. századi híres történetíró, Katona István. Ezen a tájon voltak a nevezetes kékfestő műhelyek is. A céh legények a pár lépésre folyó Dunában avatták a több tízméter hosszú vászonvégeket. Otthagyjuk a Duna-partot, derékszögben vágunk át a belvároson, ahol az öregtemplom táján IV. Béla nyugszik a föld alatt. A Petőfi utcai emeletes kultúr- otthonban szállásolnak a Szolnok megyeiek. Mielőtt betérnénk, Illés Antallal, a Fémnyomó kultúrotthonának igazgatójával találkozunk. — Vidám integetéssel siet lefelé. Szépek a koraesti séták az ékszerdoboz csillogású Széchenyi téren, a parti korzón. Néhány szakköri tag van most itthon. A zömök, tömött fekete bajuszú Mizsei István falatozgatás közben mutat körül. — Nézze már meg, mester, mire mentünk ma — és már nyújtja is a vázlatfüzetét. Bokros László kézbeveszi, eltartja magától, s pillanatokon belül mondja véleményét a színessel felvázolt rajzról, mely Esztergom egyik jellegzetes, törökös házát ábrázolja. — Látja, ez a tető elnyúj- tottabb a valóságban, az épületet is keskenyre rajzolta, fogadjunk, ezt fejből csinálta odafent? — Csakugyan — vallja be Mizsei bácsi bazsalyogva. H hincs *— A törvény értelmében törte meg a csendet Bucskó- né — o magatehetetlen tzü- lők eltartása a gyermekekre hárul! Németh József csontos arcát verejték kínozta. A kincset kereső török—magyar szíve se dobbant gyorsabban, mint az övé. Talán kincset is talált volna, ha a tisztviselő szavára a lányai válaszoltak volna: — Édesapám ... — Énhozzám nem jöhet, mi hatan vagyunk — kaparta a nylon-blúz kézelőjét a barna lánya. A Tinóka kiszáradt medre felett viharfelhők gyülekeztek. — Énhozzám nem jöhet, o férjem nem tűri — babrált a ridiküljével a másik lánya. A Tinóka tájékán villám- lőtt. Az öreg a temetőbe költözött. Amikor meghalt, az üveges szemét, a tekintetét a földre vetette. — A kincs — nyögte cserepes ajkával, mintha a lányainak azt üzenné: a szeretet osztható... A szeretet kincs, az embert, a családot jobbító kimeríthetetlen kincs... Titkát a kitagadott öregember magával vitte a végtelenbe .. i Balázs Árpád j Élvégre van művészi szabadság is, és ha egyébként jó a kép, nincs baj. Viszont ugyanerről a hegynek támaszkodó házról a művész is készített vázlatot. Ez esetben nem lehet „becsapni.” — Gyere csak, Nándi! — szólítja a művész a vékonyka kisdiákot — ő a szolnoki növendékek közül való. — Mutasd, mit festettél. Paár Nándor szerényen, félénken hozza akvarelljeit. Igazán ügyesen „elleste” az esztergomi táj hamvas, bársonyos színeit. Hegynek felfelé futó utcaképével elégedett a mester. — Látod, ez ügyes kivágás Árnyék nem volt több? Itt, meg itt — int Bokros éppen csak a szemével és Nándi pontosan tudja, hol lehetne árnyékos az utca. — ha a nap nem éppen merőlegesen sütött volna, mikor festett. A Dunát, s az őt támasztó erdősávos hegyet még „nem találta úgy el.” — Ide több fát még... és nyomd oda egy kicsit bátrabban az ecsetet — kapja meg Nándi a segítséget holnapra. Elveszi a festményeket, s gyöngéden leteszi túristásan megvetett ágyára. Erős Sándornak az erdős hegyoldal tetszett meg és az egyik völgy távlatos hangulata. Majd akkor kerül sorra, ha hazajön. Most érkezett Csikó Sándor. Ö a legtehetségesebb a jászberényiek közül. Világos, barátságos arca komolyságában is csupa mosoly, amint hegyoldal-részletet, dús lombokat derűs szín- gazdagságban bemutató fest- rrtényét a művész már mesz- sziről elismeréssel osztályozza. •— Kitűnően összefogtad. Igazán sikerült kép; Ezt ki- akaszihatod bármelyik kiállításon. Büszke is rá a festőművész. — Ha csak egy ilyen tehetséget kinevel az ember — mondotta róla Bokros László —, érdemes volt fáradni. Keményen, szigorúan gyúrtam, hogy jó rajzos váljék belőle. Elértem. Próbáljuk meg a színnel! Bíráltam, dolgoztattam és — láttad az eredményt. Hét éven át volt ágy- hozkötött beteg, éppen a virgonc gyerekkort kellett így eltöltenie. Milyen csodálatos, hogy a gyógyulást követő életöröm a művészetben talált megkapó kifejezésre ennél a fiatalembernél. Kár, hogy a többiek nincsenek körülöttünk. Grega János, Lukácsi Istvánné tanító munkáit újabb találkozás során ismerjük majd meg. \ női szállás táján csend van már, nem zavarunk. * Eredményeink között a legszebbek közé sorolhatjuk ennek a tizenegy, magát » szép befogadására és kifejezésére nevelő munkás-festőnek az útját Valamikor az ötvenes évek elején, Jászberény szélén sovány kukoricaföldeken fehér karókat vertek le mérnökemberek. Akkor jelölték ki az Aprítógépgyár, majd a Fémnyomó helyét. A munkások, akik a hatalmas üzemeket felépítették, jórészben parasztok voltak. Már az építkezés idején egymás után mentek ipari átképzésre és mire az első üzem felépült, mint szakmunkások álltak 0 gépek mellé. Az egykori napszámosok, téglagyári munkások már odáig nőttek, hogy művészi hajlamú társaikat tanulmányi üdülésre küldhették ide, az Árpádházi királyok ősi városába. Az út, a tartalmas nyaralás költségét a Fémnyomó és az Aprítógépgyár viselte. Hát nem nagyszerű mindez? Kozák Gábor lánt, aranyrudakkal volt tele! Az öreg parasztnak három rudat adtak. Három rudat, három kincset. Neki egy is elég volna. Egyből is kettőt csinálna. A holta után az egyiket a barnának, a másikat a szőkébb lányának ha- gyatékolná. Hadd teljesedjék a régi kívánságuk. Gyermekkorukban, amikor a kincsről mesélt nekik, úgyis mohón kérdezték tőle: — Hol a kincs, édesapám? Csakhát a török a talált kincset magával vitte, a pásztor a magáét meg a szívébe rejtette. Az unokáinak hagyatékolta. Üres hát a kőoroszlán, üres a szíve is... Bucskó Béláné, a tanács tapasztalt szociálpolitikai előadója a nagy barna szemével a Tinóka tűnő képét méregette. Talán a török ágaskodik a családok életében, Németh József házatájékán. Az embert, a szülőt veszejtő janicsár-erkölcs. Különös! Ezer gyerekből hattyút játszik, s a sárba hempereg ... Németh József lányai a középső lócát szorongatták. csekről regéltek. Az egyik alkalommal a szentmiklósi várból menekült a török. Rengeteg pénzzel, kinccsel. Súlyos terhével csak a mostani Kálvária-halomig bírt menekülni! Ott nagy itatókút volt. A várkapitány abba dobálta bele a kincset Beszélték, hogy tán csónakkal menekült. A magyar vitézek nyomon követték a csónakot. A török a kincset a Tinóka fenekébe fordította. Mondták, hogy 120 éve idejárt egy török kincskutató bizottság is. A kutatóbizottságban államilag kinevezett magyarok is voltak. A Tinóka kiszáradt medrét kerülgették. Először Balára mentek és a régi térkép után igazodva kőoroszlánt kerestek. Meg is találták, de nem a török időbeli térképen jelzett vadkörtefa alatt, hanem a pásztor kunyhója előtt. A pásztor ott ült a kőoroszlánon, pipázgatott A kőoroszlánt még az öregapja ásta ki a kiszáradt körtefa gyökerei közül. A körtefa gyökérzetét a tűzre vetette; A törökök nyitották fel a kétrészből egybeszerkesztett kőorosz— Nem kell már a szülő — mondják a sírokat kapál- gató szentmiklósi öregasszonyok. Szíven üt a szó. — Kiről beszélnek? — Németh Józsefrőlt az Ady utcából... Németh József öngyilkos lett Minek is hát bolygatni a nyugalmát? Most én mégis tetemre hívom az élőket, mert Németh József sorsáról, életéről nem mindennapi történet szól... A szülők szeretik a gyermekeket a gyermekek pedig tisztelik, becsülik a szüleiket. Ez az élet rendje, törvénye. Aki ez ellen vét: magát gya- lázza. De hát hogyan is történt? • A tanácsháza elsőemeleti udvari szobájában a sarokban fújtatott az öreg Németh József. Az ablakon át ő is, a tanács szociálpolitikai előadója is a tájat kémlelte. Valamikor — hajdanán — a Tiszának egyik ága, a várat körülvevő Tinóka folyt el itt gyorsan, sebesen, titokzatosan. Németh József emlékezett; a gyermekkorában kinÍZELÍTŐ AZ ÉLETBŐL.. Tudományos Akadémiáról is, az Agráregyetemről is több neves szakember vesz részt máris ebben a munkában. El kell indulnunk, mert a szövetkezetek további megszilárdítása. a termelés színvonalának további fellendítése ezt követeli tőlünk. Az 1961-es gazdasági év eddig komoly sikereket hozott megyénk mezőgazdaságában. Azok a szövetkezetek, amelyekre tavaly a „gyenge” jelző illett, megerősödtek, nem egy közülük élre tört, s valamennyi termelőszövetkezetünk, egész szocialista mező- gazdaságunk politikailag, gazdaságilag erősödött, szilárdult. Most új nagy csatára, új nagy ütközetre, a hordás, cséplés, nyári talajmunka elvégzésére és az őszi betakarítási feladatok végrehajtására készülünk. Harcba hívunk e nagy munka sikeréért minden szövetkezeti családot, mezőgazdászt, traktorost, gépészt. A közös erőfeszítések új, nagy sikereket érlelnek, tovább erősítik a szocialista nagyüzemeket, tovább alapozzák a dolgozó paraszt családok, vele együtt dolgozó népünk anyagi, kulturális felemelkedését. 1 komoly közgazdasági elemzést követel. Vezetők, mezó■ gazdászok, pártmunkások, ■ szakigazgatási szervek és a > nagy termelési tapasztalattal ‘ rendelkező szövetkezeti gaz- 1 dák együttműködésének és ‘ erőfeszítésének lehet ez az " eredménye. Ezt elkapkodni ■ nem lehet. Jelentkezik a ,,várjunk”, a > ^ráérünk’ hangulata is. Mi- ‘ közben óva intünk a kapko- : dástól, megalapozatlan intéz- } kedésektől, aközben termé- ’ szetesen bátorítjuk azokat, ■ akik kezdeményeznek. Meg* gondoltán, megfontoltan hoz* zá kell kezdeni a munkához. * Senki nem várhatja, hogy a specializáláshoz valahonnan kész „módszereket” fog majd 1 kapni. Mint ahogyan a szövetkezetek szervezésében is " munkaközben alakultak ki a 3 tapasztalatok, kovácsolódtak r ki a jó módszerek, úgy eb- L ben is munkaközben szerez- ' zük meg a szükséges gyakor* lati tapasztalatokat. : I szakosításban komoly M támogatóink vannak. s " A Magyar Tudományos * Akadémia minden segítséget * megad a munkához, hason- - lóan segít bennünket a gö- i, döllői Agráregyetem is. — A (Folytatás a 3. oldalról.) között tehát nem lesz semmiféle ^új rendszerű” terméskultúra felosztás. A járások, városok között lesz kiigazítás. Ezt az 1962-es tervekben már rögzítjük is. A speciali- zálás végrehajtása tehát járási, városi szinten jelentkezik és oldódik meg E gyes helyeken sietség, kapkodás tapasztalható. Egyes Vezetők azt hiszik, hogy egy esztendő alatt megoldják ezt a feladatot is. Tudjuk, hogy a kisüzemi termelésben a tájkultúra valamelyest kialakult, de azon túl semmi ésszerűség nem tudott utat tömi magának. Ez természetesen a kisgazdaságokra vonatkozik, a kapitalista nagygazdaságokban volt valamilyen speciali- zálás. A kisüzemi gazdaság termelése arra irányult, hogy évről évre fennmaradjon. A termelés szerkezetét a kisüzemen bélül a létért, a fennmaradásért folyó keserves és könyörtelen harc szabta meg. Az a szakosítás, amiről mi most beszélünk, s amelynek végrehajtását megkezdjük, a megszervezett termelőszövetkezetek szocialista üzemekké válásának folyamatába tartozik, s mint ilyen.
