Szolnok Megyei Néplap, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-30 / 178. szám

1961. július 30, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 FABIAN PÉTER:-h Új verejték A gépek és maghasadások, Harcok és vívódások küzdelmes Kora ez. Nálunk új-verejték Termékenyítő nedve olajozza A vasszerkezetek sima testét. S a szemek ragyogása érleli A kalászba szökött szemeket. Mégy az utcán. ' Lábad alatt csomósodik, Változik az anyag, Benned is formálódik, fejlődik Az új jövő-mag. Észreveszed, Hogy a gondolatok csatája Nyomán sok régi érv elesett S a munkád során ennek Hasznát veheted. Reggel dolgozni indulsz, — Míg Üjszászról beérsz — A vonaton azon töröd fejed, Hogy lenne jobb, Hogyan lehetne jobb Neked. Jól van Így. Csak vedd ki részed közös Gondunkból. Szerkeszd, építs d, Holnapod. ! ügye, pontosan érzed, Hogy véd és nem mar Már a verejték, Hogy testedből születik Az érték s mióta Tudod, hogy nem nyomorít, A tőke, tudod, hogy változol Belül S elvtársad szemtükrében Látod, hogyan lesz belőled A hétköznapok hőse. Elvtársi Gépek és maghasadások, Harcok és vívódások gyönyörű kora ez. Nálunk új a verejték, Ez a termékenyítő nedv Olajozza a gépek sima testét, S a földeken aranyba Érleli a kalászt. A Kossuth könyvkiadó nyári könyvújdonságaiból Kiadják Lenin Műveinek harmincnyolcadik kötetét, amely a filozófiai füzeteket és Lenin több megjegyzését tartalmazza. Hiányt pótol a Marxista Filozófia Alapjai cí­mű mű és a Tőke második kötetének újabb kiadása. A nemzetközi kérdésekkel foglalkozó új művek közül említést érdemel két fiatal amerikai közgazdász, Carl Marzani és Victor Perlő az Egyesült Államok és a lesze­relés című munkája. A nyári újdonságok között a magyar munkásmozgalom­mal foglalkozó kiadványok Is helyet kapnak. Laczkó Mik­lós Ipari munkásságunk ösz- szetételének alakulása című munkája a hazai munkás- mozgalom 1867—1949-ig ter­jedő szakaszát vizsgálja. A Művelődésügyi Minisztérium levéltári osztálya és a Kos­suth Könyvkiadó forráskiad­vány sorozatot indít, amely­nek első füzete dr. Karsai Elek „Országgyarapítás’’ országvesztés című munkájá­nak első része: a Nürnbergi per és Magyarország lesz. Rejtvénvverseny 36 KÉRDÉS A SZOVJEUNIÖRÓL Az MSZBT megyei elnöksé­ge és a Néplap szerkesztősége „36 kérdés a Szovjetunióról” című rejtvényverseny har­madik fordulójának helyes megfejtései 1. Sztálingrádi csata; 1942. július — 1943 február* 2. Hat; 1959-ben. 3. A 7495 méter magas Sztálin-csúcs; a Pamir hegy­ségben. 4. Csajkovszkij; Prokofjev. 5. A III. űrrakéta; lefény­képezte a Hold túlsó oldalát. 6. Sztálingrád és Moszkva között; 1000 kilométer. Rejtvényversenyünk har­madik fordulójának megfej­tői között három könyvet és orosz festők tíz reprodukció­jának gyűjteményét sorsoltuk ki. A sorsolás eredménye­képpen Dékány Erzsébet, Mészáros Gizella szolnoki és Tóth Imre túrkevei lakosok címére elküldtük a könyve­ket, míg Kovács Rózsa szol­noki megfejtőnk a reproduk­ciók gyűjteményét kapja. E HETI KÉRDÉSEK 1. Mikor és melyik orszá­gok részvételével alakult meg a KGST? 2. Ki volt az a két szovjet parlamenter, akit a németek Budapest felszabadítását megelőzően orvul meggyil­koltak? 3. Melyik a világ leghosz- szabb hajózható csatornája és milyen hosszú? 4. Mikor fedezték fel és hol van * „második Baku"? 5. Melyik a Szovjetunió legnagyobb példányszámban megjelenő napilapja és mely szervek adják ki azokat? 6. Nevezze meg az 1958­ban, 1959-ben és 1960-ban Magyarországon legnagyobb sikert elért szovjet filmeket és azok rendezőjét! ________ 36 kéndés a Szovjetunióról. 4-es szelvény. Beküldési határidő: 1961. augusztus 4., péntek déli 12 óra. — NÉGYSZÁZTIZENKI- LENC egészségügyi előadást és 269 ismeretterjesztő film­vetítést rendezett ezév első felében a Vöröskereszt. Az előadásokon a TBC-t, a da­ganatos megbetegéseket, a magas vérnyomást és a nő- gyógyászati problémákat is­mertették. LISZT FERENC Hetvenöt évvel ezelőtt, 1886. július 31-én hunyt el a nagy magyar zeneszerző, és zongoraművész, Liszt Ferenc. — Kilencéves korában adta első hangver­senyét Sopronban. A cso­dagyerekre felfigyelt a vi­lág. Egymá9 után követ­keztek a hatalmas sikerek. A teremtő művész szinte élete utolsó napjáig alko­tott; remekművű zeneda­rabokkal ajándékozva meg a világot. Úttörő, bátor, magasröptű szellem volt Liszt Ferenc. Bartók Béla mellett méltán szentelték neki ezt a zenei évet ha­zánkban. Regényes életét sok me­moár iró dolgozta fel. Az alábbiakban Ouy de Pour- talés világhírű iró Liszt Fe­renc című életrajzi regé­nyéből közlünk részletet. ,Hirhedett zenésze a világnak* Mialatt Marie a három gye­rekkel visszatért Párizsba s Lisztné asszonynál rendezke­dett be, Ferenc megérkezett Becsbe. Impresszáriója, a kövér Haslinger, széles mo­sollyal fogadta: a hirdetett hat koncertre már pótülés sem kapható, s hatszáz jegy­igénylőt kellett visszautasíta­ni, akik mind látni és hallani akarták a világ legköriilra- jongottabb férfiát és legzse­niálisabb zongoraművészét. Ez már nem is lelkesedés volt, hanem valami egyete­mes szerelmi rajongás, mi­kor ez a nagy, borotvált arcú, huszonnyolc éves fiatalem­ber fémgombos zöld frakk­ban, gyöngyszín szürke nad­rágban, kalappal kezében megjelent a dobogón. Azután meghajolt s komoly pillantást vetett a háromezer főnyi kö­zönségre, melynek központ­jában a császár ült, bíbor» színű bársonykárpitot páholy­ban. Senki sem tudta volna megmondani, miféle bűverő kezd működni, mikor a mű­vész a billentyűkre helyezi ujjait. Az ördöngős Paganim varázsához volt ez hasonla­tos. A bcnsőség, a csodás készség, a pompás dallam­vezetés, az elmélyedés, a szel­lem, a stílus, az erő, mind­ezek az adományok, melyek a tökéletességnek erre a fo­kára fejlesztve külön-külön is naggyá tettek volna egy művészt, Lisztben oly termé­szetesen egyesültek, hogy szinte fel sem tűntek. A hall­gatók mindent elfeledtek, a zongora anyag-voltát, a mű­vészetet. az embert; mindenki csak a kárhozatra ítélt lélek vad ösztönén át ismert ön» magára. Ferenc maga sem látta ezt a fanatizált tömeget, amely­nek öntudatlanul mesélt a lombardiai kertekről, a ró­mai emlékművekről vagy Dante fájdalmáról. Megrög­zített, tehát korlátolt költé­szet a váltságdíj, melyet fes­tő, iró és szobrász fizet mü­vei életéért, de a zeneművész hatalma a folyton megújhódó alkotásban rejlik, mely egy pillanat arisztokratikus kéje kedvéért születik. Liszt ta­lán éppoly meglepetéssel hall­gatta önmagát, mint közön­sége, s néha ráadásul ugyan­azt a darabot játszotta el, de teljesen más szellemben, úgy­hogy még a kiváló müértők- ből álló közönség sem ismert rá. Bécsi tartózkodása alatt folyton magyar hazájára gon­dolt s a tékozló fiú megtéré­sére, aki dús kézzel érkezik haza. Egy este pesti küldött­ség jött, hogy ennek a város­nak nevében meghívja őt. Liszt örömmel fogadta a meg­hívást s Pozsony felé vette útját, amelyhez első ottani hanoversenyének húszéves emléke fűzte. Az ódon város olvan fogadtatásban részesí­tette, amelyhez hasonlóval a toscanai városok ünnepelték dicsőséges gyermekeiket azokban az időkbeamikor a művészek még a fejedel­meknél is nagyobb fényt árasztottak hazájukra. Mikor kocsija átért a dunai hídon. , JÁSZKUNSÁG f című folyóiratról A szcializmus építésének növekvő feladatai, a tudo­mány és technika gyors fej­lődése, a dolgozók több sza­badideje és növekvő műve­lődési igénye a TIT-re azt a kötelezettséget rója, hogy mindjobban segítse a felnőtt nemzedék világnézeti, szak­mai és kulturális nevelését. A TIT célkitűzése szerint a termelés segítése az isme­retterjesztés fő feladata. Ide­tartozik a munkások, értel­miségiek közötti tudományos, technikai ismeretterjesztés. Emellett Szolnok megyében — mezőgazdasági jellegénél fogva — igen nagy jelentő­sége van a falusi ismeretter­jesztésnek is, amely a ter­melőszövetkezetek gazdasági és politikai megszilárdításá­nak nagyon fontos eszköse. Az ismeretterjesztéssel falun segítséget kell nyújtani a po­litikai, gazdasági és kulturá­lis feladatok megoldásához, az egységes, szocialista pa­raszti osztály kialakításához, a modern agrotechnika és a korszerű, nagyüzemi gazdál­kodási módszerek elsajátítá­sához, a régi kistulajdonosi szemlélet leküzdéséhez. Talán egy kicsit hosszú és általános a bevezetés egy fo­lyóirat munkájának mérlege­lése elé. Ez a folyóirat, a Jászkunság, azonban a TIT folyóirata (mégpedig annak Szolnok megyei szervezetéé). Ebből következik, hogy a be­vezetőben kifejtetteknek kell a folyóirat programját képez­niük. A fentieket, mint mércét szem előtt tartva, lapozgat­tuk át a Jászkunság három utolsó számát (VI. évf. 3;, 4. és VII: évf. 1. szám.). Jelen­tős számmal találtunk benne olyan cikkeket, amelyek jól szolgálják e célokat Figye­lemre méltó írás Dr. Molnár Géza: Szolnok megye ivóvíz ellátásának 15 éves fejleszté­se; Györke Olivér: A tisza- burai vízlépcső kisminta vizs­gálata; Dr. Vrbancsek János: Szolnok megye termális, ás­vány- és gyógyvizei; Kertai Dénes: A tudomány és ter­melés kölcsönhatása a kuko- ricatermesztés terén. Ezek a cikkek olyan önálló kutatási eredményekről számolnak be, amelyek a gyakorlati szak­emberek munkájához is segít­séget nyújtanak. De mind­egyikre jellemző, hogy csu­pán a szakemberek szűk ré­tegéhez szólnak, ezért nem szolgálják eléggé a TIT fő feladatát, a széleskörű isme­retterjesztést Nagyon sok témát kellene számonkénti a Jászkunságtól. Egy hosszú felsorolás nem is lenne igazságos — ismerve a terjedelemszabta korlátokat és egyéb lehetőségeket, adott­ságokat. De azt joggal meg lehet kérdezni a folyóirat szerkesztőitől, vajon az el­múlt háromnegyed évben nem akadt semmi — az is­meretterjesztés körébe vágó — mondanivaló az öntözéses gazdálkodásról (ismerve az idevonatkozó célkitűzéseket s azt is, hogy bizony még sok előítéletet kell legyőznünk éppen a tudományos felvilá­gosító munka segítségével). Vagy a nagyüzemi baromfi­tenyésztésről, a külföldi bú­zafajták meghonosításáról, a termelőszövetkezeti gazdasá­gok specializálásáról. (Mind megannyi forradalmi válto­zás a mezőgazdaságban!) A világnézett nevelés két nagy területét említjük csu­pán; egyetlen írást sem ta­láltunk a nemzetközi kérdé­sekről (márpedig igen sok megmagyarázni való van, s főleg igen nagy az érdeklő­dés); hasonlóan hiányzik az ateista propaganda; csak címszavakban felsorolva még néhány téma: űrhajózás, ter­mészettudományos felfede­zések, a modern technika legújabb vívmányai stb. Nem találjuk kellő számban a lap munkatársai között azokat a megyében élő kútá­rakat, gyakorlati szakembe­reket, propagandistákat, akik saját területükön sok újat, hasznosat alkotnak. Azokat, akik a megye előtt álló nép­gazdasági. politikai célkitűzé­sek megvalósítása érdekében folytatják munkájukat. Szá­mukra pedig szinte egyedüli nyilvánosságot — ha már van ilyen folyóiratunk — a Jászkunság Jelenthetne. A három számból ítélve aránytalanul soknak tartjuk a tudományos ismeretterjesz­téshez és világnézeti nevelés­hez nem sok segítséget nyúj­tó történelmi, irodalomtörté­neti, régészeti stb. tanulmá­nyokat. Bizonyára jelentős tudományos kutatómunka rejlik az olyan írásokban, mint dr. Mezősi Károly: Pe­tőfi szüleinek vagyoni rom­lása; dr. Győrffy Lajos: Ada­lékok „A dévaványai juhbe- hajtáshoz”; Imre Lajos: Pe­tőfi Lehel variánsai; — de talán mégsem a Jászkunság hasábjaira valók. Hasonlóképpen a Szolnokon épülő két új — valóban szép­éé modemnek Ígérkező — la­kóházról sem tartjuk szüksé­gesnek a tizenkét oldalas ér­tekezést. Egyébként ez az írás gondosabb szerkesztői munkát igényelt volna, s ak­kor bizonyára kigyomlálásra kerül a cikkírónak néhány olyan megjegyzése is, amely az olvasót az öndicséretre em­lékezteti. Ami a szerkesztés gondos­ságát illeti, sok kifogást kell emelni. A szerkesztők egyes írásokban elfogadnak tartal­milag zavaros, sőt nem egy­szer tudománytalan, nem marxista megállapításokat. Gondolatok a szolnoki Téli Tárlat után címmel Ecsery Elemér írt tanulmányt Eb­ben olvastuk: „Megváltozott társadalmi rendszerünk alap­jainak lerakása közben a mű­vészetnek, mint felépítmény­nek is meg kellett találnia az alaphoz való igazodást Ez a követelmény nem holmi elő­reszerkesztett dogma, hanem objektív törvényszerűség, tu­dományos igazság, melyet a haladó filozófusok már rég felismertek. Ennek tételeit az elmúlt korok, társadalmak ideológiájának és művészeté­nek viszonylatában félreért­hetetlen logikával igazolta a marxista történetírás.’’ Itt csupán annyit kell megje­gyeznünk, hogy az alap és felépítmény viszonyának he­lyes meghatározása a marx­izmus egyik sarktétele. Töb­bek között ebben különbözik minden más, megelőző filozó­fiától, amelyekben e fogal­makról még szó sem esett. Tehát a „marxista történet- írásnak” — e kérdésben sem, mintahogy másban — nem csupán az volt a szerepe, hogy „félreérthetetlen logiká­val igazoltaK a megelőző ko­rok filozófiáját. Sőt! Majoros Károly: Hazafias nevelésünk néhány problé­mája című — egyébként igen hasznos — írásában hosszan sorolja a Horthy-rendszer lélekmérgező soviniszta neve­lési „módszereit” — majd így folytatja: ^Sajnos, szocialista hazafiságra nevelésünk köz­vetlen elődje ez a mélyen egoista, nacionalizmussal fer­tőzött hazafiasság volt.. Ez hibás fogalmazás. A szo­cialista haza fiság elődje le­hetett Dózsa, Rákóczi, Kos­suth, Petőfi hazafisága, de Horthyék nacionalizmusa semmiképpen. Egy folyóiratnak, amely a népszerű ismeretterjesztést tűzi célul, különös gonddal kell ügyelnie a közérthető­ségre. Régen ismert és a saj­tó gyakorlatában érvényesü­lő tétel, hoyy a tudományos színvonalat nem lehet helyet­tesíteni a szakmai tolvaj­nyelvvel. íme néhány példa: „Sarkalatos problémakör...”. „érzékletes kérdéskomple- xum", „lírai alaphangú való­ságfestés”, „életszagú hangu­lat”, „az anyagból kilépő megtestesült emberi érzés”. A Jászkunság tanulmányo­zott példányai azt igazolják, hogy a folyóirat nem szol­gálja eléggé a TIT célkitűzé­seit, a népszerű tudományos ismeretterjesztést. Kevés .a nyílt és egyértelmű politikai, világnézeti állásfoglalást tar­talmazó írás. Olyan érzést kelt ez mintha a szerkesztők valamilyen „tiszta”, politika- mentes tudományosságra tö­rekednének. Ilyen pedig nincs. Kevesekhez szól a folyó­irat. Sokszor néhány tudo­mányág szűk, benfentes cso­portjához. Hasznosabb lenne ha szerkesztői több elvi és módszerbeli segítséget nyúj­tanának a folyóirat cikkeivel mindazoknak, akik a tudo­mányos ismeretterjesztéssel, a világnézeti neveléssel me- gyeszerte foglalkoznak. Sőt arra kellene törekedni, hogy a témaválasztással, közérthe­tő, olvasmányos stílussal, jő szerkesztéssel a széles olva­sóközönség számára is élvez­hetővé, érdeklődésre méltóvá tegyék e hasznos rendeltetésű folyóiratot Varga József az útján sorakozó hatalmas tömeg „Éljen, éljen Liszt Fe­renc!" kiáltással üdvözölte s zenével és díszküldöttséggel az élén lakására kísérte. Három nappal később, de­cember 24-én ezek a lelkes tüntetések még óriásibb mér­tékben ismétlődtek, amikor Pesten bevonult barátjának, Festetich grófnak palotájába. Egész zenekar várta, megerő­sítve a legkiválóbb férfi- énekkarral. Egy dalt énekel­tek, melynek szövege és ze­néje erre az alkalomra ké­szült. Honfitársai úgy fogad­ták őt, mint egy uralkodót, s a magyar nemesség közkölt­ségen drágaköves díszkarddal ajándékozta meg. Ez a kord sokáig foglalkoztatta az euró­pai lapokat, a Times-tól kezd­ve a Charívari-ig. A művész karikatúrája alá írt négy sor pedig közked­veltté lett: Liszt páratlan vitéz és gáncstalan lovag. Mindenki tudja: bár kard veri oldalát, sohasem tepert le mást, mint gyors passzázsokat s nem ölt mást, csak zongorát. A zongoragyilkoló azonban hazafias lázt gyújtott honfi­társai között, mert ez az Itá­liában élő párizsi a cigányze­néért hevült, s azt vitte dia­dalra. Első hangversenyét a Rákóczi-induló átiratával vé­gezte, amely valóságot önkí­vületbe ragadta a közönsé­get. Húszezer főből álló fák­lyásmenet kísérte őt lakásá­ra. Franciául kellett szóno­kolnia a tömeghez, mert az anyanyelvét teljesen elfelej­tette, németül pedig még nem beszélt elég jól. Budapest díszpolgárának választotta meg, sőt nemsokára magyar nemességet kopott a király­tól Liszt azonban sokkal ré­gebben ismerte ezeket a nagy emóciókat, semhogy el ne tompult volna irántuk. Ezek a dicsőítések untatták. Na­gyobb csendre vágyott, hogy újjáéledhessen Doborjánban, a régi otthonban, ahol alig ért rá meggyökerezni. Ezt a za­rándokutat sem tehette meg azonban a remélt nyugalom­ban. Érkezésének híre fel­bolygatta a falucska lakóit, s az ünnepi díszbe öltözött pa­rasztok, a bíró, a jószágigaz­gató, lóháton jöttek a tékozló fiú elé. A főtéren nagy hűhó­val fogadták, táncoltak, mi­alatt ő meglátogatta szülőhá­zát, melyben akkor már va­lami vadászmester lakott. Gyermekkorának minden emléke megújhódott lelké­ben, mikor viszontlátta szü­leinek szobáiát, a helyet, ahol a zongora állt. a képek nyo­mát a falakon. Nagy szomorú­ság szállta meg szívét s be­ment a templomba, hogy magába szálljon és imádkoz­zék. A falu népe lecsendese­dett s a művészhez csatlako­zott naiv és kissé színpadias vallásosságában,,,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents