Szolnok Megyei Néplap, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-30 / 178. szám

1961. Július 30.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

E

gyhónapos megfeszített munka eredményeként a megye egész területén befejeződött a2 aratás. Az állami gazdaságok el is csépelték gabonájukat, a bő termés mér biztos helyen van. A szövetkezetekben a termésnek még mintegy 45 százaléka vár hordásra, s valamivel több cséplésre. Az aratás a szokottnál rövidebb ideig tartott és kevesebb zökkenővel oldódott, meg, mint más esztendőben. Ez a nagyüzemi gazdaságok erősödésének, a gépesítés előrehaladásának következményr A lendületes munka nemcsak az aratás idejére volt jellemző. Az új útra lépett dolgozó parasztok és családtagjaik kora tavasztól soha nem látott igyekezettel dolgoztak és dolgoznak azért, hogy a közös gazdálkodás második esztendejében tovább emeljék a mezőgazdasági termelés színvonalát és ezzel együtt saját jövedelmüket. A szorgalom, a szövetkezeti gazdálkodás felvirágoztatásáért folytatott munka mind sűrűbben érleli gyümölcsét. Az év első felében hízósertésből, baromfiból, tojásból és más fontos élelmezési cikkekből többet vásároltak fel felvásárló szerveink a tervezettnél. Burgonyából, zöldségféleségből, gyű- mölcsből másfélszer annyit adtak el a közös gazdaságok, mint amire a felvásárló szervek előzőleg számítottak.

összesített adat még csak az állami gazdaságok gabonaterméséről van. Az állami gazdaságok létezésük óta legmagasabb eredményt értek el az idén. Búzából több mint 16 ezer katasztrális holdon 18,5 métermázsa átlagtermést értek el. Nem egy olyan gazdaság van, mint a mezőhéki, tamáspusztai, ahol 22—23 métermá2sa felett van a búzatermés átlaga. Egy-egy táblán nem ritkán 30—35 métermázsa is termett átlagosan.

A szövetkezetek gabonaterméséről még csak részeredményeket ismerünk. Ezek között sem ritka a 16-—18 mázsás táblánkénti, szövetkezetenként! átlag, a külföldi búzafajtákból pedig ennek más- félszerese is. A kéipói Szabadság Tsz 150 kh-on 21, a rákóczifalvi II. Rákóczi Ferenc' Tsz 40 kh-on 23,4, a jászteleki Tolbuchin Tsz 40 kh-on 26, a mesterszállási Űt- törő Tsz 50 kh-on 30, a kunszentmártoni Búzakalász Tsz 50 kh-on 33,5 q búzaátlagtermést ért el. Szinte minden község határában volt olyan szövetkezeti gabonatábla, amely a dolgozó parasztok elismerését, csodálkozását és Jogos büszkeségét váltotta ki.

Í

z már bizonyos, hogy a megye egész gabonaterületét figyelembe véve, mintegy másfél mázsával több termett holdanként, mint tavaly, s az is bizonyos, hogy ilyen átlagtermés gabonából Szolnok megyében emberemlékezet óta még nem volt Nem az első és nem is az utolsó csalódás ez. azoknak, akik kételkedtek, vagy még most is kételkednek a szocialista mezőgazdasági nagyüzem magasabbrendűsé- gébe<n, mint ahogy nem az. első csapás ez. a szövetkezeti gazdálkodás ellenségeire sem.

Az eredményekért elismerő sző illeti a fáradhatatlan, a szövetkezeti gazdálkodásért a boldogabb jövőért lelkesedő dolgozó parasztokat, aarasztasszonyokat paraszt- datalokat. traktorosokat mezőgazdászokat. Szorgalmas munkájukkal ők teremtik meg ezeknek és a jövőbeni még nagyobb eredményeknek a feltételeit

A szövetkezetekben még hátra van a hordás és csépié« minél rövidebb idő alatti befejezése, vele együtt a fel- vásárlási tervek teljesítése, és sok minden más — időhöz kötött, halasztást nem tűrő — nyári munka. Ezek közül különösen sürgős most az öntözés meggyorsítása (ebben az aratás idején lemaradás következett be), továbbá a nyári trágyázás és talaj munka elvégzése, ami már a jövő évi jó terméseredmények megalapozását Is jelenti.

A szövetkezeti vezetők, a szövetkezeti gazdák értik és

Jól készüljünk fel az őszi mezőgazdasági feladatok

végrehajtására

írta: CSÁKI ISTVÁN

érzik nemcsak a feladatok nagyságát, hanem azokért a saját felelősségüket is. Bizonyítja ezt az is, hogy egy hét leforgása alatt a járások, városok — felismerve a tiszalö- ki és csengeri járás kezdeményezésének életrevalóságát — csatlakoztak a meghirdetett versenyhez. Ezúton is sok sikert kívánunk a megye szövetkezeti gazdáinak e nemes küzdelemben Régebben, a kisparaszti gazdálkodás időszakában a legnagyobb, a legnehezebb, a legfeszítettebb munkának a gabonabetakarítást tekintették, miután azt szinte kizárólag kézzel kellett elvégezni. A mezőgazdaság szocialista átszervezése ebben is változást hozott. Szocialista államunk nagy anyagi befektetéssel évről évre több, modem aratógépet és kombájnt küld a mezőgazdaságba, a dolgozó parasztok munkájának segítésére. Ennek következtében a gabonabetakarítás megkönnyült. Az idén Szolnok megyében a szövetkezetek gabonaterületüknek mintegy 80—85 százalékát géppel vágták le. Ma már a legnagyobb, legfeszítettebb, legtöbb kézi munkát igénylő szakasz az őszi betakarítás és a vetés időszaka. A felkészülésnek,- a szervezettségnek, az erőnek is ez az igazi próbája. Ezért, ha azt akarjuk, hogy az állami gazdaságok, gépállomások, termelőszövetkezeti gazdaságok az őszi nagy erőpróba idején is megbánják helyüket, a folyó munkák elvégzésével együtt előre kell tekintenünk, az Őszi munkára kell készülnünk. A jó felkészülésnek feltételei vannak. Ilyenek:

A

ugusztus 10—15 között — de legkésőbb augusztus 20-ig — befejezni mindenütt a cséplést, a szalma behordását és kazlazását, a szemtermés rendeltetésszerű elhelyezését. (Vetőmagot a magtárba, a tagok élelmezési szükségletét haza, a kötelezettségeket, továbbá a termelés és élelmezési szükséglet felettit az államnak beszállítani, eladni.)

Augusztus 31-ig minden tarlóterület elmunkálása, a tervszerinti trágyázás és mélyszántás elvégzése. Ha nem akarunk az őszi munkában ismét elkésni és kapkodni, akkor szeptemberre műveletlenül csak az a talaj maradhat, ahonnan a kapásokat és más, ősszel érő növényeket takarítjuk le.

Szövetkezetenként legkésőbb augusztus .végéig az őszi kampánytervek elkészítése, az erők és eszközök felosztása — a munkák jelentkezésének sorrendjét, méretét és fontosságát figyelembe véve — úgy, hogy minden terület minden munkájának meg legyen a gazdája.

A tagság felkészítése közgyűlésen, brigádokban, munkacsapatokban úgy, hogy mindenki tudja mi vár rá és családjára a betakarítási és vetési munkálatokból és azt is, hogy mi annak a munkának ellenértéke, munkaegységben és prémiumban.

1 960 őszén a betakarításban és más őszi munkákban zavar, elmaradás és sok kár keletkezett. Akkoriban ezért regtöbben a szokatlanul kedvezőtlen esős időjárást okolták. Kétségtelen, hogy a sok és tartós eső hátráltatta a munkát, de nem egyedüli oka volt az elmaradásnak. Más tényezők is közrejátszottak. Ilyenek: 1960-ban a nyári betakarítás — az első sikerrel elvégzett aratás — után elbizakodottság lett úrrá megyeszer- te. Nem vetettünk eléggé gondosan számot azzal, hogy a rizsaratás, cukorrépaszedés, kukoricatőrés, szárleta- karítás, szántás, vetés — és ez ezekkel járó nagyarányú szállítás — mind egyidőben jelentkezik és külön-külön is nehéz feladat. Ilyen sok, egyidőben jelentkező feladat végrehajtásában a szövetkezeti vezetőknek még nem volt tapasztalatuk. A tapasztalatlanság és elbizakodottság leszerelte minden szinten a vezetést, hasonlóan a szövetkezeti tagságot is.

Amikor a munka torlódott, sok helyen kapkodtak a szövetkezeti vezetők, gyakran a tagsággal meg sem beszélték intézkedéseiket, nem kérték ki a tagság véleményét, javaslatát. Sok szövetkezetben olyan helyzet alakult ki, hogy néhány vezető beosztásban lévő személyen kívül mások nem tudták, hányadán állnak a munkákkal. Ez ismét csak növelte a nehézségeket.

Sem az erőknek, sem az eszközöknek nem történt meg a tervszerű elosztása, a területeknek és munkáknak nem volt meg a gazdája, ennélfogva nem alakulhatott ki az anyagi érdekeltség és ösztönzés olyan formája, amely nagyobb erőfeszítésre, a rossz idő okozta viszontagságok elviselésére, leküzdésére serkentette volna a tagságot A rendkívüli időjárás tehát készületlenül érte a vezetést, a szövetkezeti tagságot, ezért okozott lemaradást és sok kárt. De ha nem lett volna a rendkívüli időjárás, akkor is sok bajjal és gonddal — valószínű kisebb veszteséggel — oldottuk volna meg a feladatokat; de a munkánk gyengeségei ennyire mégsem ütköztek volna ki. Viszont, ha jól felkészülve indultunk volna neki az őszi feladatoknak. az időjárás koránt sem okozott volna annyi problémát. Ez az 1960-as ősz egyik legnagyobb tanulsága mindnyájunk számára.

Vezetni annyit jelent fent is, lent is — a megyénél, járási központokban, szövetkezetekben és egyes brigádokban —, hogy számba vesszük a feladatokat, az erőt, az ösz- szes eshetőségeket, a várható nehézségeket és felkészülünk azok leküzdésére. S ha a feladatok végrehajtása közben újabb nehézségek jelentkeznek. nem kapkodunk, „nem borítunk fel” minden addigi tervet, hanem meggondoltan, megfontoltan végezzük el a feltétlenül szükségessé vált erőátcsoportosítást.

Az olyan őszi időjárás, mint a tavalyi, ritkán szokott bekövetkezni, azonban számolni kell vele, hogy sose érjen váratlanul. Most még Van idő a tervek kialakítása során újra és újra átgondolni a tavalyi őszi munka menetét levonni és hasznosítani az összes tanulságokat és azok birtokában készülni fel a most sem könnyebbnek ígérkező őszi feladatokra.

A

z őszi feladatok előkészítésében és végrehajtásában nagy munka vár és nagy felelősség hárul a szövetkezeti pártszervezetekre, szövetkezeti kommunistákra. Az eredményeket a szövetkezeti tagság egységes erőfeszítése kovácsolja, de a tennivalók felismerésében, azok végrehajtásáért a2 erőfeszítés, egységes cselekvés kialakításában a párt- szervezeteknek nagy lehetőségük van és nagy részüknek kell lenni. Ma már megye valamennyi termelőszövetkezetében van pártszervezet, s ezen belül a brigádok kétharmad részében pártcsoport működik. A felvilágosító, meggyőző és bátorító szó eljuttatásának minden szövetkezeti gazdához és családjához megvan a feltétele. Ahogyan a tavaszi kezdés idején, úgy most ismét beszélgessenek el a szövetkezeti kommunisták a szövetkezeti gazdákkal és családtagokkal; vitassák meg a tennivalókat, lássák el őket útmutatással, 6 munka közben — nehézségek jelentkezése idején is «— tegyék ugyanezt.

Az őszi munka sikerének egyik nagyon fontos feltétele. hogy a szövetkezeti párt- szervezetek hasznosítsák a tavaly szerzett tapasztalatokat és a levont következtetéseket.

Az őszi munkára való felkészülés és azok végrehajtásának időszakában két igen jelentős — az eddigiekhez képest bizonyos mértékig új — feladatot kell megoldani a megye minden termelőszövetkezetében. Ezek:

1. A kenyérgabonaterme-; lésben az idei jelentős -előrehaladás után ismét kell lépni egyet előre. Országosan az a feladat — és a párt, a kormány ezt meg is akarja oldani —, hogy termeljük meg itthon az ország kenyérgabona-szükségletét. Ebből Szolnok megyére, Szolnok megye termelőszövetkezeteire nem kis rész esik. Az 1961 őszi kenyérgabona-vetésterület tehát nem csökkenhet, ugyanakkor a nagyhozamú külföldi fajtákból a tavalyi 40 ezer kh helyett legalább 70 ezer kh-t kell elvetni. Miután a jó vetőmag minden területre biztosított, a termés emelését ősszel a következőkkel alapozzuk meg:

Kiváló magágy készítése úgy, hogy a vetésig a talaj „beérjen”, apró morzsalékos legyen,

Nagyadagú vetőmag előkészítése, tisztítása és csávázá- sa úgy, hogy katasztrális. holdanként magyar búzafajtákból 2,8—3 millió, külföldi búzafajtákból 3,2—3,5 millió csírát kapjunk. Tekintettel arra. hogy az idén teltek a szemek, magyar fajtákból katasztrális holdanként mintegy 130—140, külföldi fajtákból 140—150 kg vetőmagot ken biztosítani.

Időben való vetés, ami búzánál legjobb (optimális) okMegoyes László rézkarca

tóber 10—20 főzött. Miután arra nem Vagyunk felkészülve, hogy 10 nap alatt elvessük a kenyérgabonát, a talaj állapotától és minőségétől függően már szeptemberben meg kell kezdeni a vetést. Az idei terméseredmények is igazolják, hogy a késői vetést a nagyadagú műtrágya sem képes a koraival azonos értékűvé tenni, A műtrágyát az erős, életképes növényállomány tudja jól hasznosítani. Ezért nagyon fontosnak tartjuk a vetés idejének előrehozását úgy, hogy a2 optimális vetési időszak végére minden gabona a földbe kerüljön.

A nagyüzemi gabonatermelés a mi talajművelő rendszerünkben már lényegében biztonságos, ha az agrotechnikai előírásokat betartjuk. A lehetőségek tehát adottak ahhoz, hogy 1962-ben az ideinél is jobb gabonatermést takarítsunk be. Ez harc kérdése, éppen úgy, mint ahogyan harc kérdése volt 1960 őszén a külföldi búzafajták elvetése.

2. Szolnok megye termelő- szövetkezetei elérkeztek ahhoz a fejlődési fokhoz, hogy a specializálást, az egyes termelőszövetkezetek; termelésének szakosítását meg kell kezdeni. Senki ne gondoljon valami különleges eljárásra és arra sem, hogy ez a szakosítás egy év alatt végbemegy. A szakosítást több éven keresztül, több lépcsőben tudjuk csak megvalósítani; Most arról van szó, hogy el keli kezdenünk, gazdálkodásunkban el kell. indulni ezen az úton. Lehetetlen, hogy egy-egy üzem képes legyen az ismert növényi kultúrát, vagy annak többségét termelni, a kis és nagy állatfajtákat, vagy annak többségét egymás mellett gazdaságosan tartani, vagy tenyészteni!

Az 1960. augusztus 10-i megyei nagyaktíván a termelőszövetkezeti, járási, városi vezetők útmutatást kaptak a szakosítás elindításához. A Magyar Tudományos Akadémia főtitkára. Erdei Ferenc elvtárs részletes és alapos előadásban adta meg a szükséges útmutatást. Az ott elhangzottak valóra váltását most már meg kell kezdenünk. Most készülnek, s hamarosan jóváhagyásra kerülnek a szakosításra vonatkozó megyei irányelvek, melyek a népgazdaság igényeit, a megye adottságait magába foglalva adnak útmutatást.

«

szakosítás gyakorlati megvalósítása járási, városi szinten történhet. éspedig a járás, város termelési ágazati feladatainak szövetkezetek közötti felosztása útján.' Még az őszi nagy munka megkezdése előtt összeülnek járási, városi szinten ezek a tanácskozások. Lényegében az első ilyen témájú tanácskozások lesznek ezek Szolnok megye termelőszövetkezeteinek életében. A járás termelési ágazati feladatainak felosztása természetesen annak figyelem- bevételével és szem előtt tartásával történik majd. ahogyan az előzetes terveket a termelőszövetkezeti vezetők elkészítették. Komoly feladatot és felelősséget jelent ennek a tanácskozásnak az el készítése mind a járási, városi vezetők, mind a szövetkezeti vezetők részéről.

Alighogy megkezdtük a szakosítás előkészítését, máris varnak olyan jelenségek, amelyre fel kell figyelni, amellyel szembe kell nézni. Ilyenek:

Vannak olyan járási, városi vezetők, akik nagyon leegyszerűsítik a szakosítást. Ügy gondolkoznak, hogy „eddig 40 féle növényt termeltünk a járásban, most felére csökkentjük.’? Az ilyen gondolkodásnak, az ilyen gondolatnak semmi köze sincs a szakosításhoz, A szakosítás nem a termelt növényféleségek számának egyszerű csökkentését, hanem az egyes növénykultúrák ésszerű csoportosítását, elhelyezését jelenti, a táj, a talaj és az üzem adottságainak megfelelően. Megyei szinten mindenképpen biztosítani kell, hogy mind a növényfélék száma, mind pedig az egyes növényi kultúrák területe meglegyen úgy, ahogyan a tervek ezt a megyének előírják. Megyék

(Folytatása a 4. oldalon.)