Szolnok Megyei Néplap, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-22 / 171. szám

m 2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961. július 22. Jelentések a bizertai helyseiről (Folytatás az 1. oldalról.) tak hajlandók tárgyalni, ha­nem ehelyett megerősítették a bizertai helyőrséget. A tunéziai kormány ** mondotta — minden oldal ról elfogad támogatást a Franciaországgal fennálló vitájában. Amikor megkérdezték, vajon ez a Szovjetunióra is vonat­kozik-e, így válaszolt: „a leg­jobb barátainkhoz fordulunk először”. Közelebbről nem határozta meg, kit ért leg­jobb barátokon. A francia sajtó oldalas be­számolókat közöl a súlyos bizertai konfliktusról, a jobb­oldal lapjai azonban csak a francia hivatalos verziót haj­togatják és szinte alig adnak teret a tuniszi forrásból ere­dő híreknek. A kommentá­rokban a jobboldali lapok termé­szetesen továbbra is tfizet okádnak és Burgibára, a tunéziai kormányra próbál­ják áthárítani a felelősséget a történtekért. A legélesebb hangú állásfog­lalást a szélsőjobboldali Aurore-ban találni. A lap főszerkesztője méltatlanko­dik a nyugatiak gyöngesége láttán és csal ódás keltőnek minősíti Washington reakció­ját Burgibát abban is elma­rasztalja, hogy a „szabad vi­lág” egy lényeges pozicióját gyöngíti meg. A lap felveti a kérdést hogy mire jó a lugrini kastélyban a francia— algériai tárgyalások folyta­tása, ha az algériai felszaba­dítás» front ember- és hadi­anyag-segítséget igér a tuné­ziai elnöknek« A bizertai kérdés nemzet­közi síkra terelődését hang­súlyozza a Paris-Jour hasáb­jain Genevieve Tabouis asz- szony is, s rámutat, hogy Burgiba nem láthat más megoldást, mint a kérdés nemzetközi rendezését és kész nemzetközivé tenni Észak- Afrika valamennyi problémá­ját. . A francia hatóságok pénte­ken reggel elkobozták az Humanitét A lap különki­adása a délelőtti órákban csak fehér foltokkal jelenhe­tett meg. Ugyancsak „abla­kok’’ voltak a haladó lap, p Libératlon első oldalán is, jelezve!, hogy a bizertai vál­ságokról írott kommentárja nem felelt meg a hatóságok szájaizének.i« A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsága közleményt adott ki amelyben leszögezi, hogy va­lóságos háborús hadművele­tek folynak Tunéziában, ez az új katonai kaland a szuezi expedíció és a Szakiét Szidi Juszuf-i bombatámadások nyomába lép. Az ilyen vál­lalkozások jelentősége vilá­gos: a gyarmati járom alól felszabadult népek ellen a gyarmatosítók a maguk ki­váltságainak megvédése érde­kében hátvéd harcot folytat­nak. Az ilyen gyarmati poli­tika ellentétes Franciaország érdekével, nemzeti becsületé­vel, Az ilyen politika folyta­tása csak gyászt és nyomort szül, Franciaországot pedig mind jobban elszigeteli Észak-Afrikában is, az egész világban is. Véget kell vetni ennek! Meg kell állítani a bizertai katonai intervenciót, tár­gyalni kell a tunéziai kor­mánnyal, s egyszersmind az Algériai Köztársaság Ideiglenes Kor­mányával megindult tárgya­lások ütemét is meg kell gyor­sítani, hogy minél előbb meg­teremtsék a békét, hogy így megakadályozzák az algériai háború kiterjedését A GGT Szajna megyei szer­vezeteinek uniója is felhí­vást bocsátott ki a Párizs- környéki dolgozókhoz. Felszó­lítja őket, hogy a bizertai harcok haladék­talan beszüntetése végett kezdjenek akciókat a mun­kásegység jegyében, fordul­janak küldöttségek, távira­tok, petíciók révén a köz- társasági elnökhöz. Az Egyesült Szocialista Párt országos vezetősége is közleményben ítélte el a francia kormány magatartá­sát. (MTI) Július 22: a lengyel nép nemseti ünnepe — Az ország felszabadulásának 17. évfordulójára — Az Egyesült Államokban meg­ismételték a május 5-i rakétakísérletet Virgil Grissom repülőkapitány utazott a rakétában Cape Canaveral (MTI). Pénteken délben, magyar idő szerint 13.21 perckor, Cape Canaveral-ben Redstene— Mercury rakétarendszerrel ballisztikus pályára bocsátot­ták fel Virgil Grissom ame­rikai repülőkapitányt: a va­lamivel több mint IS perces út során a rakéta 188 kilomé­ter magasságba emelkedett Maximális óránkénti sebes­be 8496 kilométer volt A ballisztikus pálya befutása után Grissom kapitány ka­binja Cape Canaveral tói 488 kilométerre az Atlanti­óceánba esett A leszállás szigorúan őrzött körzetében amerikai hadihajók tartóz­kodtak. A leszállt kabint a „Randolph1* amerikai repü- lőgépanyahajó egyik heli­koptere halászta ki a benne tartózkodó pilótával. A helikopterre függesztett kabin valamivel az anyahajó elérése előtt leszakadt Egy másik helikopter felvette Grissom kapitányt, azonban a kabin, a benne levő műsze­rekkel, azok rögzített észlele­teivel és az út során készített fényképekkel együtt elsül­lyedt. A 35 éves amerikai repü­lőkapitány a „Randolph” re­pülőgépanyahaj ó fedélzetén átesett az első orvosi vizsgá­latokon. Közérzete rendes. A repülőgépanyahajóval a Ba­hama szigetcsoportra szállít­ják. Mint az adatokból kitűnik, a pénteki kísérlet lényegében az ezév május 5-i felbocsátás megismétlése volt. Az ameri­kai rakétautas ezúttal sem kerülte meg a földet. India ellenzi egy harmadik tomb alakítását Vj Delhi (MTI). Nehru mi­niszterelnök csütörtök este külpolitikai nyilatkozatot adott az Indiai Sajtószövet­ség ünnepségén. Az el nem kötelezett orszá­gok tervezett belgrádi érte­kezletéről szólva — AFP-tu- dósítás szerint — kijelentet­te, hogy India határozottan ellenzi egy harmadik tömb létesítésének minden tervét Ugyanilyen értelemben hely­teleníti a Casablanca» vagy a monroviai találkozón részt vett országok csoportjának megalakítását is. 1944. július 22-én a szovjet seregek győzelmes előnyo­mulása következtében a né­met fasiszta hadsereg utolsó egységei is kitakarodtak Len­gyelországból. E napon tette közé a Lengyel Nemzeti Fel­szabadító Bizottság az or­szág felszabadulását beje­lentő kiáltványát A közeljövőben ünnepük a lengyel állam fennállásának ezeréves évfordulóját Ez a tény szinte kínálja a párhu­zamot Lengyelország ezred­éves fejlődése és az elmúlt 17 év vívmányai között Az évszázados nyomorról mi sem mondhat többet, mint az, hogy a lengyel haza nem tudott fiainak kenyeret adni: ma több mint 8 millió lengyel él külföldön, a múlt század közepe óta tartó in- ségkivándorlások következté­ben. Az ezeréves rend ural sorozatos konfliktusokba hajszolták az országot keleti és nyugati szomszédaival egyaránt, s ostoba politiká­juk végül a Lengyelország számára majdnem végzetes­sé váló második világhábo­rúhoz vezetett Ebben a há­borúban elpusztult a nemze­ti vagyon 38 százaléka, a a lakosság 22 százaléka. A háborús sebek begyó­gyultak. a földig rombolt Varsó helyén új város, az el­pusztított életek helyén sok­sok új élet született. Len­gyelország népe ma békében munkálkodhat jobb jövőjé­ért mert elszakíthatatlan szá­lak fűzik szövetségeseihez, a Szovjetunióhoz, s a testvéri népi demokráciákhoz. A felszabadult ország bé­kés építőmunkájának ered­ményei fényes tanúságul szolgálnak a lengyel nép te­hetsége, tudása, akarata mel­lett Lengyelország ipari ter­melése az elmúlt 17 év so­rán a háború előtti színvonal hét és félszeresére növeke­dett. Az országban egész sor új iparág létesült; a hajóipar, gépipar, s a szintetikus vegy­ipar óriási fejlődésnek in­dult Lengyelországban telje­sen felszámolták a munka- nélküüséget, munkát talál­tak sokmillió ember számára, akik korábban „felesleges­nek” bizonyultak. A lakóhelyiségekre jutó lakosok átlagos száma, tehát a lakások zsúfoltsága csök­kent, jóllehet a háború alatt két és félmillió lakóhelyiség elpusztult Különösen nagy eredmé­nyeket ért el Lengyelország a közoktatás fejlesztése, a kultúra terjesztése terén. Az országban — hol a két hábo­rú között körülbelül egymil- Uó gyermek számára nem jutott hely az iskolákban — ma minden gyermek általá­nos iskolai oktatásban része­sül, s mintegy 70 százalékuk középiskolában is folytatja tanulmányait. Az eddigi 17 esztendő nagy eredményei ellenére a len­gyel nép tudatában van an­nak, hogy még igen sok mun ka vár rá. Az 1961—65. évre szóló új ötéves terv az ipari termelés 52 százalékos és a mezőgazdasági tennélés 22 százalékos növelését irányoz­za elő. A lengyel naptárakban jú­lius 22. nemzeti ünnepet je­lez. Ezen az emlékezetes év­fordulón a lengyel nép hálás szeretettel gondol a Szovjet­unióra, a szocializmus lebír- hatatlan erejű élcsapatára, mely szabadságának szülőap­ja, és további, ragyogó távla­tokat mutató fejlődésének legfőbb záloga. A Pravda a „rab nemzetek hetéről” // Moszkva (TASZSZj. A Pravda pénteki számában V. Zsukov éles hangon bírálja az amerikai vezetőköröket a „rab nemzetek hetének’* is­mételt megrendezéséért. — Miért ez a lárma? Talán va­laki komolyan gondolja, — hogy a szocialista országok népei, amelyek az egész em­beriség számára kiépítik a jövő felé vezető utat, való­ban „rab nemzetek”, ame­lyek csak arra várnak, hogy mikor jönnek el az óceánon- túlról a felszabadítók, mikor szabadítják meg őket a szo­cializmustól, a virágzástól és a békétől, nem, ennek a provokációnak kitervelő! nem számítanak komolyan ilyesmire. Az 6 céljuk egé­szen más. Zsukov rámutat, hogy az amerikai vezetőség ez­zel az újabb „rendezvény­nyel” a nemzetközi fe­szültséget akarja fokozni, felszítani a szenvedélye­ket, gyanakvást kelteni, ál­talában olyan légkört te­remteni, amelyben aka­dálytalanul folytathatja sö­tét üzelmeit. Nem véletlen ugyanis, hogy ezúttal a „rab nemzetek he­te” egybeesik az amerikai propaganda Nyugat-Berlin- nel kapcsolatos dobpergeté- séveL Az amerikai reakció­sok a „rab nemzetekről” ko­holt mesékkel próbálják el­vonni a közvélemény figyel­mét arról, ami az Egyesült Államokban történik. Adenauer és Brandt Valójában kik rikácsolnak „rab nemzetekről”? —Azok, akik rabszolgasorban, másod­rendű emberek színvonalára süllyesztették le az Egyesült Államok sokmilliós néger lakosságát. Az amerikai bör­tönök zsúfolva vannak azok­kal a bátor emberekkel, akik a négerek szabadságáért és egyenjogúságáért harcolnak. Amerikában csak a Ku JClux Klan tagjai, a pogromhősök és a fasiszták érzik magukat szabadon. Igen, épp«» a fa­siszták, hiszen nem titok, hogy az Egyesült Államok­ban szabadon tevékenykedik az amerikai nácipárt, A „rab nemzetek” szabad­sága miatt éppen azok hul­latnak krokodilkönnyeket, akik nemrég kísérletet tet­tek a büszke kubai nép szabadságának elfojtására, akik néhány évvel ezelőtt csizmasarkukkal a sárba taposták Guatemalát, akik tengerészgyalogságot tettek partra Libanonban. A szocialista országok né­pei, amelyek magabiztosan haladnak az új élet építésé­nek útján, gyűlölettel és megvetéssel ítélik el az elve­temült provokátorokat, — zárja cikkét Zsukov. (MJ1!). Külföldi jelentéseink MOSZKVA (MTI). Andxej Gramiko, a Szovjetunió kül­ügyminisztere csütörtökön fogadta John Mceloy-t, a le­szerelési tárgyalásokon részt­vevő amerikai küldöttség vezetőjét • TEHERÁN (TASZSZ). A Bamsad című iráni lap köz­lése szerint 19-én a „nemzet’ front”-hoz tartozó diákoka’ tartóztattak le Iránban. A rendfenntartó osztagokat har ci készültségbe helyezték és a Teherán közelében levő ka­szárnyákban rendkívüli álla­potot rendeltek eb BAGDAD (TASZSZ). Az 1958. júüus 14-i iraki forra­dalom harmadik évfordulója alkalmából rendezett ünnep­ségek folyamán Irakban üzembe helyezték a Közel- Kelet legnagyobb rádióállo­mását, mely szovjet mérnö­kök és technikusok segítségé­véi épült feL szállnak síkra a bonni revan sisták fegyverkezési hajszája hidegháborús politikája el len. Híven tükrözik ezt azol a tüntetések, amelyek a Bún deswehr atomfegyerkezési ellen zajlottak le különbőz; nyugatnémet városokban. D; erről tanúskodik a Néme Békeunió nevű új párt meg alakulása is, amelybe Nyugat Németország legismertebi haladó közéleti személyesége tömörülnek. Ez a párt a bé kés egymás mellett élés po litikája melletti a Bundes­wehr atomfelfegyverzése él len foglal állást. A Német Kommunista Pár­tot — az egyetlen következe­tesen antifasiszta nyugatné met pártot — megfosztottál attól a lehetőségtől, hogy le­gálisan küzdjön a bonni kor­mánykörök békét veszélyez­tető politikája ellen. Ez a kö­rülmény megkönnyíti a szo­ciáldemokrata párt jobboldali vezetőinek árulását A kom­munisták azonban az illega­litás körülményei közepette is bátor és önfeláldozó har­cot folytatnak. A nyugatnémet kormány­köröknek az a céljuk, hogy a választásokat amerikai min­tára rendezzék meg, ami azt Jelenti, hogy a nyugatnémet lakosság közönséges szemlé­lője lenne az amerikanizált választási komédiának. MINDENESETRE, a két fő jelölt — Adenauer és Brandt — máris megkapta őceánon- túli gazdáinak „áldását” . S akár Brandt, akár Ade­nauer kerül ki „győztesen” egy mindenesetre bizonyos- mindaddig, amíg a hatalom az ő kezükben lesz, nem vár­ható változás a bonni kor­mánykörök politikájában. nyegében megszűnt létezni önálló politikai pártként és a Keresztény Demokrata Unióval úgynevezett közös bel- és külpolitikai vonalat követ. A Német Szociálde­mokrata Párt vezetősége nyíltan azonosítja magát a kormány hivatalos program­jával. Állást foglal amellett, hogy a Német Szövetségi Köztársaság tagja legyen a NATO-nak, az atomfegyver­kezés, a kötelező katonai szol­gálat mellett, stb. száll síkra. Elutasítja a békeszerződést és Nyugat-Berlin kérdésének békés megoldását. Hogy politikai szempont­ból milyen mélyre süllyedtek a szociáldemokrata párt ve­zetői, az kitűnik abból a provokációs jellegű megegye­zésből is, amelyet az úgyne­vezett Szudéta-németek Szö­vetségének vezetőivel kötöt­tek. E megegyezés értelmé­ben a szociáldemokrata párt hivatalosan vállalta, hogy amennyiben ez a revansista szervezet támogatja a válasz­tási kampányban, magáévá teszi a Szudéta-németek Szö­vetségének számos követelé­sét — köztük a Csehszlovák Szocialista Köztársasággal szemben támasztott revans- követelést is... A szociáldemokrata párton belül azonban egyre inkább nő az elégedetlenség. Elég, ha csupán arra utalunk, hogy el­utasító magatartás tanúsít — többek között — az IG Me­tal, az egyik legnagyobb nyugat-német szakszervezeti szövetség a szociáldemokrata párt „új irányvonalával” szpmben. A NYU G A TNfiMET lakos­ság egyre nagyobb rétegei X párton belül azonban Igen éles a hatalomért folyó harc. Ki lesz Adenauer utóda a pártban? Két évvel ezelőtt, ez a harc a közvélemény sze­meié ttára folyt, hiszen nyíl­tan kirobbantak az ellenté­tek Adenauer és Erhard kö­zött. Adenauer és a háta mö­gött álló erők (Deutsche Bank, Siemens, IG Farben és más monopóliumok) Er­hard személyét nem tekintik elegendő biztosítéknak, hogy ez maradéktalanul folytatja majd Adenauer jelenlegi po­litikáját, főként külpolitikai vonatkozásban. Ennek ellené­re Erhardot legalábbis a je­len pillanatban a Keresztény Demokrata Unió második személyiségeként tartják szá­mon; E tekintetben szóba kerül J. F. Strauss jelenlegi had­ügyminiszter is. Strauss, az Adenauer párt Iegagresszí- vebb erőire támaszkodik. Ezek főként a Keresztény Szocialista Unió szervezeté­ben összpontosultak (Jäger Manteuffel-Szöge, stb). 1956- ban az ő nyomásukra nevez­ték ki hadügyminiszterré; a Bundeswehr erejének növeke­dése folytán pedig a Keresz­tény Demokrata Unión belül is egyre nagyobb befolyásra tett szert. Strauss ezekre az erőkre támaszkodva törtet a kancellári szék felé.. > A SZOCIÄLDEMOKRATA párt „új” programmal indul a választásokon. Ez a prog­ram a burzsoáziával szembe­ni legteljesebb kapituláció programja, amelyet 1959-ben a godesbergi kongresszuson fogadtak el. Ez a párt, amely a legutóbbi szövetségi vél asz- 1 tásokon megkapta az össz- szavazatok 32 százalékát, lé- i ban és formában „vezette le' ezt az ellenállást, amely meg' felél a német imperializmu érdekeinek; Több kisebb pár vezető tisztségeit is olyar erők kaparintották a kezük­be, amelyek teljesen azono sítják magukat a bonni kor­mány imperialista és revans- vágyó célkitűzéseivel, ny­modon kialakult a nyugat német politikai élet reakciói erőinek „felvonulása közös platform” alapján Nyugat-Németország belpö- litikal életének alapvető jel­legzetességei különös erővel domborodnak ki most a vá­lasztási kampány során. Az NSZK-ban szeptember 17-én tartják meg a parlamenti vá­lasztásokat. VISZONYLAG nagy önbi­zalommal vetette magát a választási előcsatározásokba a Keresztény Demokrata Unió. Nyíltan hangoztatja: politikáján egyáltalában nem szándékszik módosítani. A Keresztény Demokrata Unió mindeddig csupán arra szo­rítkozott, hogy gyengítse a szociáldemokrata párt jelölt­jének — Williy Brand-nak — a pozícióit. Az utolsó választások alkal­mával, a Keresztény Demok­rata Unió megkapta a több­séget: az össz-szavazatoknak csaknem 51 százalékát. Ade­nauer pártja ezalkalommal is győzelemre számít. KÖZISMERT, hogy a bonni államban a hatalom egy ma­roknyi, «— a nagy monopóli­umok érdekeit képviselő — csoport kezében összpontosul. A gazdasági hatalom a né­met imperializmus egész tör­ténelme folyamán sohasem volt ilyen központosított, mint ma a Német Szövetségi Köztársaságban. Hasonló fo­lyamat megy végbe a politi­kai életben is. Hűen tükrözi ezt á bonni parlament összetétele. A par­lamentbe» két fő párt gyako­rolja a hatalmat: a Keresz­tény Demokrata Unió (Bajor­országban Keresztény Szocia­lista Unió néven működik) és a Német Szociáldemokrata Párt. Az első a kormánykö­rök fő pártja, amely vezető- pozicióját arra használja fel, hogy politikai hatalmát meg­szilárdítsa s hogy a többi pár­tokat a kormánykörök poli­tikai célkitűzéseinek rendel­je alá. A második pedig a „lojális ellenzék” szerepét tölti be. Amikor a nyugat­német lakosság élesen szem- befordult Adenauer kormá­nyának nemzetellenes politi­kájával, s különösképpen Né­metország egysége és a Né­met Szövetségi Köztársaság újrafelfegyverzése kérdésé­ben elfoglalt álláspontjával a szociáldemokrata párt jobb­oldali vezetősége olyan irány-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents