Szolnok Megyei Néplap, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-21 / 170. szám

1961. július 21, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Miért maradt el a tiszafüredi járás O a községfejlesztéssel? Jó a termés, több kerül eladásra A kérdésre nem lehet egy­értelmű választ adni. A já­rási tanács vezetői szerint a lemaradás rajtuk kívülálló okok miatt történt* mert a legnagyobb beruházások a kivitelező vállalat hibájából húzódnak el. Ezt az érvelést —• bár sok igazság van benne — egészében még sem lehet elfogadni. Érdekes képet kapunk* ha az élenjáró jászberényi járás­sal teszünk összehasonlítást, ahol a községfejlesztési ki­adások tervét ez év első felé­ben 62 százalékra teljesítet­ték. A tiszafüredi járás csak 46 százalékra. A lakosság pénzügyi hozzájárulását a he­rényiek 35, a fürediek 26 szá­zalékig fizették be. De a leg­nagyobb különbség a társa­dalmi munkáknál van. A jászberényi járás évi tervét már 108 százalékra, a tisza­füredi járás csak 43 százalék­ra teljesítette, Jászberényben 23, Tiszafüreden csak 8,79 fo­rint értékű társadalmi mun­ka jut egy-egy lakosra. Igaz, hogy a jászberényi járásban már nagyobb ha­gyományai vannak a társa­dalmi munkáknak. De nem hinnénk, hogy .kevésbé szere­tik jobban lakóterületüket a tiszafüredi járás dolgozói. Ahhoz, hogy a lakosság be­kapcsolódjon a községi mun­kába, nemcsak meggyőzés, hanem példamutatás, és jó szervezés is szükséges. Vizsgáljuk meg közelebbről a tiszafürediek által elmon­dottakat. — Ebben az évben két na­gyobb létesítményre összpon­tosítottuk a községfejlesztési alapot — tájékoztat Hajnal István, a járási tanács vb. elnöke. — Az egyik a tisza­füredi strand építkezése, a másik a falu villamosítása. E kettő együttesen a 3 millió 7X5 ezer fórint községfejlesz­tési alapunknak a felét teszi ki. És mindkettőnél a kivi­telező vállalatok hibájából maradtunk el. A tiszafüredi thermál- strand tovább fejlesztésére ez évben egymillió forintot irányoztak elő. Először a szolnoki Útépítő Vállalatot jelölték ki a kivitelezésre. A felsőbb szervek közben más munkával bízták meg a vál­lalatot, így az építkezés nem indult meg. A járás más ki­vitelező után nézett, de si­kertelenül. Végül a megyei tanács vb. kijelölésére az ÉM. Szolnok megyei Építő­ipari Vállalattal kötöttek szerződést. Az építők Ígérete szerint arra számítanak, hogy ez év szeptemberében elké­szül a nagymedence és a szennyvízcsatorna hálózat, s megkezdik a hidegvízkeverő épület építését A szolnoki építők már a közeljövőben munkához látnak füreden. A villanyhálózat bővítésére 853 ezer forintot fordítanak a járásban. Mintegy 6 kilo­méterrel növekszik a villany- vezeték hossza. Tompa Ká­roly községfejlesztési csoport- vezető arra panaszkodik: — Két áramszolgáltató vál­lalathoz — TITÁSZ és ÉMÁSZ ■— tartozik a járá­sunk. Ez nehezíti a munkát. A TITÁSZ az 1,7 kilométer­nyi vezeték bővítését augusz­tus végére befejezi Tisza- szentimrén és Tiszaderzsen De az ÉMÁSZ nem vállalt el kivitelezést, ezt a Szolnok megyei Épületszerelő Válla­latra kellett bízni, mely hoz­zá sem fogott még a 4,3 ki­lométernyi hálózat bővítésé­hez Füreden, Derzsen, Szőllő- sön, Őrsön és Nagyivánon. A következő nagyösszegű beruházás a járdaépítés. A járásban 3800 négyzetméter — zömmel hideg aszfaltos — járda épül 252 ezer forintos költséggel. Azonban Füreden, Igaron, Szőllősön, Nagyivá­non és örvényben is arra várnak mikor kapják meg a hidegaszfaltot a Budapesti Aszfaltútépítő Vállalattól. Ez is lemaradást eredményez, mert a járdák kétharmadát ezután kell elkészíteni. Mint látható, a községfej­lesztési alap nagyobb részét a harmadik, illetve a negye­dik negyedévben akarják Fü­reden felhasználni. Ez pedig azzal a veszéllyel jár, hogy a szállítás, az anyagbeszerzés és a kivitelezés esetleges el­húzódása bizonytalanná teszi a községfejlesztési tervek tel­jesítését, A tiszafüredi járási tanács a társadalmi munka tervét az év hátralévő idején akar­ja teljesíteni. Mini Hajnal elvtárs mondotta: ■s— A tiszafüredi fürdőnél már egymillió forint értékű társadalmi munkát végeztek. A lakosság készítette el a kismedence csatornázását is. Most is a fürdőnél és a jár­daépítésnél akarjuk felhasz­nálni a lakosság segítségét a nyári és az őszi betakarítási munkák közötti időben. Ezen­kívül 30 ezer fát akarunk el­ültetni. Kétségkívül, még sok min­dent lehet tenni az év vé­géig. Az azonban vitathatat­lan, hogy a koratavaszi hó­napok sokkal alkalmasabbak falun a közösségi munkára. Ezt a példának említett jász­berényi járás gyakorlata is igazolja. Máthé László — Most még aratunk, de néhány nap múlva a cséplést is megkezdjük — újságolja Bordács István, az örményesi Üj Élet Tsz párttitkára. — A két géphez négy munka­csapatot szerveztünk, hogy hajnaltól késő estig folya­matosan, kellő ütemben ha­ladjon a cséplés. A két mű­szakban dolgozó cséplőcsapat a termés hat százalékát kap­ja munkadíjként. — Gabonáink jó termést ígérnek. A kombájnnal ara­tott szovjet búza 17,77, az olasz búza 17,55 mázsát adott holdanként így az adó- és szerződött gabona — ami együtt körülbelül 76 vagon — átadása után is lesz felesleg. Tagjainknak a közgyűlésen hozott határozat szerint — a szükséglet alapján osztunk kenyérgabonát. Személyen­ként három mázsát számo­lunk. — Pártszervezetünk már a tervezés idején azt az állás­pontot képviselte, hogy a fe­lesleg-gabonát mindenki az államnak adja eL Azóta is sokszor beszélgettünk erről. A szövetkezeti gazdák lég­jobbjaiból alakult harminc­tagú pártonkívüli aktívával is tanácskoztunk s ők szin­tén szószólói lettek a gabo­nafelesleg közös értékesítésé­nek. Most, a terméseredmé­nyek ismeretében még foko­zottabb felvilágosító munkát végzünk. Őszintén megmond­juk gazdatásainknak: a több gabonából többet vár tőlünk az ország. Nekünk, a mező- gazdaság dolgozóinak kell biztosítanunk, hogy hazai termésből jusson kenyér mindenki asztalára. * A fegyvernek! Vörös Csil­lag Tsz párttitkára kerék­párral járja a határt A ta­nyaközpontban borsót csépel­nek, a másik dűlőben pedig kombájn aratja a gabonát. Itt,' a dűlőút végénél talál­koztunk, és érdeklődtünk a várható terméseredmények­ről. — Nálunk is jobban fizet Fiatalodik az öreg gőzkazán A Középtiszai Állami Gazda­ság dolgozói saját maguk épí­tik a gazdaság bekötőútjait üzemegységeikhez. Az ilyen nagy beruházást igénylő mun­kát a gazdaság mélyépítés vezetősége végzi. Az útépítés­hez szükséges öreg tüzes gépet” most javítgatják ki, s rövidesen ezzel hengerezik a készülő bekötőutakat. Képűn­kön Csókái János kedvenc gépét tisztogatja. a gabona a tervezettnél — mondja Hegedűs Ferenc. — Kilencszázötven hold búza átlagában 14 mázsát várunk holdanként. A külföldi búza­fajták 23—24 mázsával fizet­tek. — Tervünk szerint egy munkaegységre három kilo­gramm búzát osztunk. Szá­molgatjuk, hogy a növény- termesztők egy esztendő alatt átlag 300, az állatte­nyésztők 400—500 munka­egységet teljesítenek, eny- nyire részelnek. A munka- egvT :gre járó gabonát a leg­több család megfölőzi a cséplőgépnél keresett ter­ménnyel. A magunk erejéből csépelünk. Mind a négy gép­nél váltjuk a munkacsapat tagjait, s így nem méltatlan­kodhatnak, hogy csak egye­seknek jut a részes kereset­ből, ugyanis a cséplőgépnél a termény hét százaléka képezi a munkadíjat. — Lesz-e a családoknak gabonafeleslege? — Őszintén szólva ponto­san ezt még nem mértük fel. Tavalyi tartalék nem igen van. Most mégis számítunk arra, hogy a vezetőknél és több családnál az egységre járó gabona nemcsak a ke­nyérszükségletet fedezi, de jócskán lesz felesleg is. A mostani pártvezetőségi ülé­sen és az e havi taggyűlésen beszélünk arról; a kommu­nisták, a . vezetők mutassa­nak példát abban is, hogy az államnak adják el felesle­ges gabonájukat A példamu­tatás mellett is szükséges a meggyőző, felvilágosító mun­ka. Még a gabonaosztás előtt beszélgetünk gazdatársaink­kal. Azt akarjuk, hogy a fe­lesleges gabona a cséplőgép­től közvetlen az állam rak­táraiba kerüljön. örményesen, Fegyvemeken napirenden tartja a pártszer­vezet a gabonafölösleg közös értékesítését. Máshol is szük­séges, hogy a párttagok, a vezetők a meggyőző szó ere­jével, személyes példamuta­tással serkentsék erre a szö­vetkezeti gazdákat N. K. O A kommunizmus építői között — RIPORTSOROZAT SZIBÉRIÁBÓL — foltos tajga közepébe vájt úton, egyszerre csak a mesz- szeségben kitárult előttünk az épülő gát lenyűgöző látványa. Egy természetadta kedvező helyen, ahol a folyó magas, meredek partja 860 méterre szűkül, épül ez a hatalmas, még a csapongó fantázia szá­mára is nehezen elképzelhető vasbeton „erődítmény’'. I. Egyáltalán nem kellett gon­dolkodnom a Szovjetunióról szóló riportsorozatom címére. Egy hónapon át 24 ezer kilo­métert megtett utamon min­denütt arról győződtem meg, hogy a szovjet nép hatalmas lendületű munkájával a kommunizmus építésének út­ján jár. Moszkvában, a szi­bériai Irkutszkban, Angarszk- ban vagy Bratszkban, észa­kon Leningrádban, Tallinban vagy Pernuban, délen *Szo- csiban vagy Tbilisziben és Ukrajna fővárosában, Kiev- ben — egymástól sok ezer kilométerre fekvő városok­ban, különböző égtájakon, más-más nyelven, hegyek között vagy termékeny föl­deken, a tajga ölelésében, vagy a tenger öbleiben ugyan­azt hallottam, láttam: a nagy céloktól izzó szovjet nép fe­gyelmezett és teremtő mun­kájának eredményeit. — Riportsorozatom célja az, hogy ezt a szenvedélyes lüktetésű és világot formáló alkotómunkát érzékeltessem. Az Ansar a gyémántja Útban Moszkvából Irkutszk- ba , Gyina, a csinos és ked­ves stewardess egy informá­ciót tett az asztalunkra. E szerint TU—104 B-jelzésű gépünk kapitánya Jegorov, 10 000 méter magasságban repülünk, a sebesség órán­ként 900 kilométer és a kül­ső hőmérséklet mínusz 50 Celsius fok. Gyina udvarias­sága azonban nem ért véget azzal, hogy az információs nyomtatvány rublikáiból se­gített kisilabizálrú az emlí­tett adatokat, hanem mintegy biztatva bennünket, elmon­dotta: Szibéria felejthetetlen élmény mindenki számára. S Gyina jóslata beigazolódott. Sok emberben, ha Szibériá­ról szól, még ma is a rég­múltból maradt képzetek tá­madnak fel: kietlen, mostoha földrész, dermesztő hideg, ahova valamikor száműzöt- teket hurcoltak, ahol csak mutatóban akadt kultúra és nem embereknek való az élet. Ha valakinek még manapság is ilyen gondolatai lennének, gyorsan tegyen le róluk. Mert ez a valamikor tényleg ne­héz sorsú Szibéria mai éle­tével nagyon energikus cáfo­latot ad, minden múltból ma.- radt rossz emlékre. Bizonysá­gul hadd idézzem fel ^ egy­napos bratszki látogatásunk benyomásait, amelyek feled­hetetlenül belémvésődtek. „Itt tenger lesz!“ A magyar- és a világsajtó­ban sokan írtak már Bratszk- ról és az ott épülő gigantikus erőműről. De ha már száz­ezer írás is látott napvilágot, akkor is azt mondom, hogy szülessen még róla sok írás­mű, mert ha egy-egy közülük az építkezésnek csak pillana­tait eleveníti is fel, a törté­nelmet írja, a kommunizmus építésének történetét. Vajon említés nélkül lehet-e hagyni a találkozás első per­ceit a bratszki repülőtéren, ahol Szavrickij elvtárs, a városi pártbizottság agit­prop. titkára így fogadott bennünket: „Jól nézzék, meg az elvtársak azt a földet, amelyen állnak, mert ez jö­vőre már tengerfenék lesz”. Tengerfenék? — csodálkoz­tunk el valamennyien. Hi­szen mindenütt nagy épüle­tek és* végtelen erdőségek vannak. Szavrickij elvtárs úgy látszik megértette két­kedő gondolatainkat és vála­szolt ki nem mondott kér­désünkre ... előbb azonban mindent eltakarítunk. A leg­kisebb gallyig „kigyomláljuk” a tajgát. Rövid időn belül 40 millió köbméter fát fo­gunk innen összeszedni. Hat­van települést, közöttük több kolhozt költöztetünk át más vidékre. Sok ezer ember és rengeteg gép dolgozik azon, hogy tiszta „ágyat” kapjon a tengerré duzzadó Angara.” S ahogy tovább haladtunk a tisztásoktól, amit amott mát „Villamosságot árassz .., / Szavrickij elvtárs lelkes magyarázó szavaiból is az derül ki, hogy az épülő erő­mű a hatalmas méretek va­lóságos gyűjteménye. A folyó hömpölygő vizét elzáró gát 5 millió köbméter betont emészt fel, és ha fel­épül, teljesítménye egyedül­álló lesz a világon: 5 millió kilowatt. Évi 22 milliárd kilo­watt áramot ad majd a kör­nyéken nagy iramban fejlő­dő iparnak és visszaadja azt a kölcsönt is, amelyet most az irkutszki erőműtől kap. A tenger, amely három év alatt gyűlik össze, 560 kilo­méter hosszan nyújtózkodik és legmélyebb pontja 102 mé­ter lesz. A vízszintkülönbség, amely nyomásával mozgásba hozza a gazdagságot adó tur­binákat, 110 méter; a gát teste 126 méter magas, belső szélessége 1200 méter, az egész gát betonépítménye pedig 5 kilométer szélesen húzódik. Mintha Majakovsz­kij verssorai kelnének életre: „Villamosságot árassz vad folyó medre! Gyárakat járas­sanak zúgó vizeid". Neeyvenezer ember Kik azok, akik ilyen hatal­masat alkotnak? Akik küz­döttek a torlódó jéggel, akik pontosan kiszámították, hogy három év múlva hol lesz az új tenger partja, akik a ter­mészet eddig elfecsérelt erőit megnyergelik. Kik ezek az emberek? Az ország minden részéből 20 000 fiatal jött az építkezésre, közöttük 7500 komszomolista. Sokan már összeházasodtak és ha annak előtte moszkvainak, lenin- grádinak, vagy habarovszki- nak vallották magukat, most már büszkén mondják: „Mi bratszkiak!” Naponta két pár köt házasságot, és 15—20 gyermek születik. Negyven­ezer ember szorgoskodik az építkezésen, közöttük 2100 mérnök és technikus, és hár­man a szocialista munka hő­sei. ötvenhat nemzetiségből gyűltek össze, hogy ezzel is bizonyítsák a szovjet nemze­tiségi politika diadalát. Be­szélgetés közben elmondják, hogy a nemrégiben itt járt Hruscsov elvtárs biztatását követik, aki azt mondta: „Bratszknak minden szibériai városnál különbnek kell len­ni”. Két évvel hamarabb Ha már az emberekről szó­lok, néhány villanásnyit hadd jegyezzek fel a szovjet em­ber sok nemes tulajdonságát magán viselő Sbavrickij elv­társról. Elmondja, hogy nem műszaki ember, hanem tör­ténész. Megvallja: jobb len­ne a mérnöki képesítés, mert az „súlyban” többet jelente­ne. Valamikor Brjanszban élt, később a csendes-óceáni flottánál szolgált és hat éve él Bratszkban. Ott bábásko­dott 1957-ben az építkezés megkezdésénél. S részt vett az eddig elvégzett munka minden küzdelmében. Bizo­nyára Szavrickij elvtársnak is nagy része van abban hogy az építkezésen dolgozó több mint kétezer kommu­nista elhatározta, hogy az erőművet a tervezett 196! helyett 1963-ban adják át rendeltetésének. Az 6 szán­dékai is, megfeszített mun kája is benne van abban a XXII. pártkongresszus tis? teleiére tett felajánlásbav hogy a húsz turbina közi októberben egy, már áramo ad. S bár az itt dolgozók telv< vannak az építkezés nap gondjaival, mégis már a hó­napba és messzebbre tekiv fenek: kérték a pártot, teg% lehetővé, hogy Bratszk utó az oda 260 kilométer távot ságra épülő új erőmű murik? jóban vehessenek részt. Szavrickij elvtárs egy a so közül, aki lelkesedéséve eszével, tettrekészségével é- teljes emberségével szolgálj a nép ügyét. De ezekkel tulajdonságokkal rendelkezi az egész szovjet nép, s ezer zabolázza sikerrel a termi szét erőit, ezért épül ebben a hatalmas országban az egész emberiség nagy Tömé­nyekéit a kommunizmus. Gyorsan eliramodott a Bratszkban töltött nap. Az este beköszöntével villany­fénybe öltözött minden. Áz erőmű vízben tükröződő ke pével együtt úgy tűnt, mim egy csillogó, ezer színben tündöklő gyémánt. Igaza volt Gyinának, a kit stewardessnek. Szibériát lát ni — valóban felejthetetlen élmény. Weither Dániel (Folytatása következik.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents