Szolnok Megyei Néplap, 1961. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-18 / 142. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961. június 18. A kisújszállási úttörőzenekar története Oláh Sándor: Falusi legény a gyárban Még érzik rajta a piros mogyoróvirág illata Nehéz benzin és olajbűzzel keveredve. bzemeboi még a harmatos búzavirág kék színe Ragyog, mint eső után az ég, nevetve. Okos gépével a nehéz motorokat „cigoli”, De napszívott arcáról kiöli Lassan a színt a füstfogta tető. Ezerkettő... Maximum ezeröt. Albérlet valahol a Váci úton. Család, napközi, s ideköt Minden. Az ősi jusson Elkorhadnak a szakadt gyökerek. Gyerekek Húzzák egymást a hosszú zsineg Pórázán a porverte téren, S nem hallják soha, soha a szép Nyári hajnalok víg pacsirta füttyét... 1961. tmmpob HOSSZÚ LEVELET kap­tunk május végén Kisújszál­lásról. Pasztrenák János MÁV intéző érdekes esetet írt meg: a kisújszállási úttörő­zenekar történetét. Leveléből kibontakozott a most már 68 tagú zenekar érdekes múltja és jelene. A zenekart nem pedagógus szervezte és tanította. Egy egyszerű munkásembernek, Pajti Imre vasúti dolgozónak jutott eszébe összegyűjteni a zenekedvelő úttörőket és ze­nekarrá szervezni őket. Kevés támogatást kapott, kimustrált hangszerekkel kezdte meg a munkát. A pártbizottság és a tanács felfigyelt a tehetsé­ges zenekarra és egyre több­ször igényelte fellépésüket. Ma már elképzelhetetlen hi­vatalos, vagy családi ünnep közreműködésük nélkül. Az elmúlt hetekben kapták jó munkájuk elismerése jeléül az első jelentősebb segítsé­get, 35 000 forintot hangsze­rek vásárlására. Járnak más helységekbe, sőt megyékbe is. A levélben azonban nem­csak az eredmények voltak felsorolva. Elmondta a levél­író azt is, hogy a zenekar vezetője le akart mondani, mert egyes pedagógusok ál­landóan gáncsolják a mun­káját, lenézően nyilatkoznak róla, általában nem becsülik. A levélnek ez a kitétele in­dított arra, hogy kimenjünk Kisújszállásra és a helyszí­nen nézzük meg a zenekart. ÉPPEN ÖSSZPRÖBÄRA ér­keztünk. Az úttörőház udva­rán hatalmas körben ülnek a kis zenészek, 7 évestől 16 évesig. Egyesek akkora hang­szert szorongatnak, hogy egész elvesznek mögötte. Pajti Imre középre áll, fel­emeli karmesteri pálcáját, kezdődik a műsor. Az indí­tásban van valami bizonyta­lanság. A szárnykürtösök szinte csak a fortissimót is­merik. Az őszhajú karmester, akivel véletlenül találkoz­tunk, s aki Szolnokról jött megtekinteni a zenekart, igyekszik a hibákat javítgat­ni, s rámutat az egyes téve­désekre. Egymás után hang­zanak el a számok, úttörő dalok, de operettrészletek is. Mint megtudtuk, a reperto­árban magyar nóták is sze­repelnek. Próba közben beszélgetünk egy-két szülővel. Szűcs La­jos büszkén meséli, hogy a zenekar legutóbb Hevesen, az ifjúsági napon játszott. Óriá­si sikerük volt, hajnali négy­kor szálltak vonatra, reggel 9 órakor már részt vettek a felvonuláson és délután 3 óra hosszat játszottak egy­huzamban, alig 15 percnyi szünettel.(i) Próba után megbeszélés. László Ferenc, a Szolnokról jött karmester felajánlja, hogy tanítja Pajti Imrét, és elvállalja helyette a hang- szerelés, a kottamásolás nagy munkáját. Meg kell monda­ni, az a benyomásunk, hogy Pajti nem túlságos lelkese­déssel fogadta ezt az ötletet. Véleménye szerint az ő szá­mára elegendő, amit tud, nincs ideje a tanulásra, vi­szont kijelenti, hogy a gyere­kek az ő kezéhez szoktak hozzá. — De ha nálam jobb akad, annak készséggel átadom a vezetést — mondja. Pajti Imre szemmellátha- tóan rendkívül érzékeny, sér- tődékeny ember, jó adag ki­sebbrendűségi érzéssel meg­terhelve. Ezt beszélgetés köz­ben a levélíró: Paszternák János is megerősíti. Mi hát a helyzet a zene­kar körül. Megkérdeztük a művelődési felügyelőt, né­hány érdekelt pedagógust. Szabadi Ilona iskolaigazga­tó szerint Pajti Imre munká­ját nagyra becsülik és érté­kelik. Nincs megfelelő ember a városban, aki átvehetné a kart és ezt nem is kívánják. De a gyerekek túl vannak terhelve. Várnai Jenőné mű­velődési felügyelő is azon a véleményen van, hogy Pajti Imre jó munkát végez, biz­tos abban, hogy ha leülné­nek tárgyalni, ő is tudna se­gítséget adni. Sajnos Pajti elvtárs nagyon elfogult az irányában és azt hiszi, hogy ő ellensége a zenekarnak. A többi megkérdezett pedagó­gus is nagyjából hasonlóan nyilatkozott. Egyértelműen dicsérik Pajti Imre szorgal­mát, lelkesedését, csak a tempó csökkentését kíván­ják. László Ferenc karmestert is megkérdezzük: mi a véle­ménye? — A gyerekek kétségtele­nül túlterheltek. Pajti a szak­mai hibákat leszámítva, szép eredményeket ért el. Arra azonban nem gondolt, hogy a fejletlen tüdejű gyerekek túlerőltetésének idő előtti nagymértékű szív- és tüdő­tágulás lehet a következmé­nye. Az iramot feltétlenül csökkenteni kell. Kevesebb próbát ajánlatos tartani és kevesebb nyilvános szerep­lést. A TÚLTERHELÉST bizo­nyítja az is, hogy a zenekar másfél év alatt mintegy 35 számot tanult meg. Ez egy kezdő zenekarnak rendkívül sok. És miért? Pajti Imre szerint azért, hogy megmu­tatja a gáncsoskodóknak: egyszerű munkásember is tud nagyszerű kulturális tel­jesítményt elérni, nemcsak a diplomások. Ehhez még hozzátehetjük, a gyerekek nagyon szeretik Pajti Imrét, és nem tudják, hogy ez a tempó szervezetük­re a későbbiek folyamán ár­talmas lehet. Véleményünk szerint a kisújszállási zenekar körül szép eredményei ellenére is bajok vannak. Egy úttörő- zenekar célja nem elsősorban a nyilvános és megyénkívüli szereplések halmozása, ha­nem a zenekar tagjainak ze­neelméleti, esztétikai és gya­korlati nevelése. HIBÁS A ZENEKAR mű­sorpolitikája is. Elsősorban úttörő és gyermek dalokat, indulókat kell játszania az ilyen zenekarnak. Pajti Imre lelkes ember, jó munkás. Éjt nappallá téve dolgozik, és nyugodtan mond­hatjuk, energiája, gyereksze- retete csodákat művel. De azt sem hallgathatjuk el, hogy emberi gyengeségei miatt elég sok hibát követ el. A pedagógusokkal való torzsal­kodás, egyes nevelők lejára­tása az úttörők előtt, nem szolgálja a közös ügyet, ame­lyért a pedagógusok is, Pajti elvtárs is egyaránt küzdenek. Meg kell értenie, hogy sen­ki sem akarja őt bántani. Elismeréseket, dicséreteket kap, egyiket a másik után. Meg is érdemli. A zenekarért többet tenni azonban csak akkor tud, ha két kézzel kap minden tanulási, továbbkép­zési lehetőség után, tisztázza a félreértéseket a város egyes pedagógusaival és az iramot lényegesen csökkentve, ve­lük együtt halad tovább. Ez a zenekar fejlődésének egye­dül lehetséges útja. Hernádi Tibor Kulturális HÍREK Lengyel írók 772 művét adták ki a felszabadulás óta a Szojvetunióban, összesen 27 millió példányban, a Szovjet­unió különböző köztársasá­gainak nyelvén. A művek között szerepel­nek Adam Mickiewicz a Szovjetunióban különösen népszerű művei, amelyek 62 ízben, összesen 1 374 000 pél­dányban, 11 nyelven kerültek kiadásra; Henryk Sienkie- wicz műveit 83 ízben, 3,5 mil­lió példányban, 20 nyelven adták ki; Boleslaw Prus regé­nyeit pedig 42 ízben, 3 mil­lió példányban, nyolc nyel­ven. (PAP) * A beirutd Excelsior Hotel­ben rendezett fogadáson Hen­ry Salvador hanglemezgyáros bemutatta gyárának legújabb készítményeit: Horatius ódáit és a „Cid” egyes részleteit rock and roll ritmusban meg­zenésítve. A gyár tovább szándékszik folytatni klasszi­kus művek ilyen formájú népszerűsítését. (A „Sztandar Mlodych”-ból) * New Yorktian és Nyugat- Berlinben mutatták be Jean Genet „Paravánok” című új darabját, amely az algériai háborúról szól. A francia cenzúra nem engedélyezte a darab párizsi bemutatását. (A „Trybuna Ludu”-ból) * * Marie Bell, a kiváló francia színésznő a Szovjetunióban vendégszerepei. Együttesével két Racine-tragédiát, a „Phaedrát” és a „Britanni- cust” mutatja be Leningrád- ban és Moszkvában. (A „Trybuna Ludu’‘-ból) * Egy londoni kiadóvállalat új kiadású bibliát hoz forga­lomba a világhírű festőmű­vész, March Cagal illusztrá­cióival. Az eredeti illusztrá­ciók értékét többmillió fontra becsülik. (A ,,Presse”-ből) iiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimjif A szolnoki Vendégségben a jászfény- szarui cigányegyüttesnél. — Zenés séta „Túri Dani” szű- kebb hazájában Mezőtúron. Könnyűzene. Közreműködik Zsolnai Hédi és Szabó Mik­lós. Arghezi, Tudor: TESTAMENTOM — Európa —­Arghezi a modern román költészet legkiválóbb élő kép­viselője. Oly gazdag életmű­vet alkotott, amilyenhez ha­sonlót — amint ezt a román kritika megállapította — Eminescu óta nem ismer a román költészet. Arghezi költészete híven tükrözi a magánember érzés- és gondo­latvilágát. Költészete még­sem hermetikus. mert az em­bertől elvezet a társadalom sokrétű problémáihoz. Arg­hezi nemcsak a költői témá­ban hozott újat, maradandót, hanem a költői kifejező for­mában is, amit újszerűvé, modernné tett. Válogatott verseinek gyűjteményét, a legjobb magyar fordítók tol­mácsolják a magyar olvasó- közönségnek. Dickens, Charles: PICKWICK CLUB — Európa — (Dickens-sorozat) Dickens a Pickwick Club megírásával korának legolva­sottabb írója lett. Az író kö­zönsége, az egyszerű angol emberek, szinte szétkapkod­ták a folyóiratokban megje­lenő regény folytatásait, téli éjjeleken, magas hóban ku­tyagoltak ki a városszélére, a postakocsi elé, hogy a regény folytatásához hozzájuthassa­nak. Gorkij, Makszim: FOMA GORGYEJEV HÁRMAN — ELBESZÉLÉSEK 1899—1901 — Európa — (Gorkij-sorozat IV.) Egységes kiadásban. ízléses kivitelben és a legjobb ma­gyar műfordítók tolmácsolá­sában kapja kézbe az olvasó Gorkij műveit. A sorozat a tervek szerint 22 kötetben jelenik meg. Az eddig meg­jelent három kötet az iró cso­dálatosan szép elbeszéléseit tartalmazza Konovalov: FORRÁSOK — Európa — Egy Volga-vidéki nagy munkáscsalád tagjainak ér­dekes életét mondja el a re­gény a háború első napjáig. Az író trilógiának tervezi művét, de ez az első rész kü­lön is teljesen önálló, befe­jezett regény. GORKIJ: Mesék Itáliából — Részlet — Huszonöt évvel ezelőtt halt meg Alekszej Makszimovics Gorkij, a szovjet irodalom első és máig is legnagyobb egyénisége. Ke­serves ifjúsága során volt rakodómunkás a V ólga-parton, hajón mosogatólegény, ház­mester, pék, s még sok más egyéb. Fiatal­kori hányattatásairól szól az Életem című trilógiája és több korai elbeszélése, me­lyeknek nyers realizmusát romantikus lí- raiság színezi át, s melyekben büszkén vál­lalja a közösséget a társadalom elesettjei­vel. Gorkijt később a kispolgári életforma felbomlása, s az értelmiség helyzete kezdi foglalkoztatni. Drámát ír a megunt kötött­ségek ellen lázadó kispolgárokról (Nyara­lók, Kispolgárok), s a munkásosztály és a burzsoázia halálos viadaláról (Ellenségek). Leghíresebb darabjában, az Éjjeli mene­dékhely-ben mondja el saját ars poeticá­ját: „Ember, mily büszkén hangzik e szó...” Gorkij számára valóban az ember jelen­tette a legtöbbet, s az ember ábrázolásában éppen Gorkij az, aki szinte a legmesszebb­re jutott a XX. század írói közül. Az 1905-ös események az írót a forra­dalmár munkáshős ábrázolására lelkesí­tették: nagy regényét, az Anyát tartják a szocialista realizmus első remekének. A forradalom győzelmével a régi rend történelmi távlatot kapott Oroszországban, s az új helyzet Gorkijt művészetének ösz- szefoglalására ösztönözte. A század eleji családregények divatjának megfelelően ma­ga is egy család felemelkedésében és rom­lásában mutatja be az oroszországi kapi­talizmus tündöklését és bukását. Gorkijt a forradalom után is erősen fog­lalkoztatta a kispolgár problémája. Utolsó nagy művében, a Klim Számginban a kis­polgár fausti, hamleti méretű szimbólikus alakját teremti meg. Gorkij az orosz életérzés összes variá­cióját ismerte. Munkássága korszakot zár és nyit az orosz irodalomban: benne he­lyet kap mind a XIX. századi nagy rea­lista hagyomány, mind a szocialista regény és dráma új lehetőségeit kereső, kísérletező szenvedély. Életművéből ma is legtöbbet merít a szovjet irodalom. Pepe tíz esztendős. Töré­keny, cingár, fürge, mint a gyík, keskeny vállán tarka rongyok lógnak, a temérdek lyukon unos-untalan kiku­kucskál naptól és piszoktól sötétbarna bőre. Száraz fűszálhoz hasonlít, melyet játékosan dobál, so­dor a tenger felől fúvó szél. Pepe napkeltétől napnyug­táig ugrabugrál a sziget szik­láin és minden órában fel­harsan valahol fáradhatatlan hangocskája: —- Ö, szép Itália; O, én Itáliám!... Minden érdekli: a virágok, amelyek sűrű patakokban ömlenek végig a pompás föl­dön: a lilás kövek közt tova- sikló gyíkok, az olajfák ci­zellált lombja vagy szőlőve­nyige malahit-csipkéje között éneklő madarak, a tengerfe­nék fantasztikus sötét kertjé­ben úszkáló halak, a város keskeny, össze-vissza gaba- lyodó utcáin őgyelgő idege­nek: a karddal összeszabdalt arcú, kövér német, az ember­gyűlölő szerepét játszó, szí­nészre emlékeztető angol, meg az amerikai, aki maka­csul, de sikertelenül igyek­szik az angolhoz hasonlítani, s végül az utánozhatatlan francia, aki úgy lármázik, mint egy kereplői — Micsoda pofái — mondja Pepe pajtásainak, és min- dentlátó szemével a németre int, akit annyira felfújt tu­lajdon méltósága, hogy még a haja is mind egy szálig az égnek áll. — Micsoda arcl Legalább akkora, mint a hasa. Pepe nem szereti a némete­ket: vérévé vált neki is az utca, a tér és ama sötét bol­tok eszméi és hangulatai, ahol az emberek söröznek, kártyáznak és újságolvasás közben politizálgatnak. — Hozzánk — mondják —, szegény déliekhez közelebb állnak, és a mi szemünkben barátságosabbak, kellemeseb­bek a balkáni szlávok, mint derék szövetségeseink, akik Afrika homokjával jutalmaz­tak barátságunkért. Dél egyszerű emberei egy­re gyakrabban mondják ezt, Pepe meg mindent hall, és mindent eszébe vés. Olló-lábaival unottan lép­ked az angol, Pepe előtte ballag a másvilágra költözöt- tek lelki nyugalmáért való miséből zendít rá valami énekre, vagy valami szomo­rú dalocskára gyújt. Minap épp meghalt egy barátom, Most búsul rajt a feleségem... Hej, de én még mindig nem értem, Hogy miért búsul oly nagyon ... Pepe pajtásai mögötte kul­lognak, szinte gurulnak a nevetéstől, és mint az ege­rek bújnak a bokrok közé. a falak szögletei mögé, amikor a forestiere rájuk tekint szín­telen szemének nyugodt pil­lantásával. Pépéről nagyon sok érde­kes történetet lehet mesélni. Egyszer valami signora megbízta, hogy vigyen el ajándékba a signora barátnő­jének egy kosárra való saját termésű almát. — Kapsz egy soldót! — mondta a signora. — Rád fér úgyis... Pepe a legkészségesebben fogta a kosarat, fejebúbjára állította és útnak indult, de a soldoóért csak este jelent­kezett. — Nem valami gyorsan jársz, fiam! — mondta a si­gnora. — De mégis nagyon elfá­radtam, kedves signora! — felelte Pepe s nagyot fújt. — Hisz legalább tizen voltak! A színültig megrakott kosárban? Tíz alma? — Nem alma, hanem fiú signora. — De mi van az almával? — Eleinte a fiúk: Michele, Giovanni... A signóra kezdett haragud­ni, vállon ragadta Pépét és alaposan megrázta. — Arra felelj elvitted az almát? — Egészen a térig, signora! Hallgassa csak meg, milyen jól viselkedtem: eleinte rá se hederítettem a fiúk gúnyoló­dására, gondoltam magam­ban, hadd csúfoljanak sza­márnak, én mindent eltűrök a signora kedvéért, szóval a maga iránti tiszteletből, sig­nora. De amikor az apámat kezdték gúnyolni, ahá gon­doltam magamban, ezt nem viszitek el szárazon! Földre tettem a kosarat, és látni kel­lett volna, kedves jó signora, milyen ügyesen és pontosan találta el egyik a másik után ezeket a rablókat, biztosan jól mulatott volna rajta. — Szétkapkodták az almá­imat?! — kiabálta az asz- szony. Pepe szomorúan sóhajtott. — Ö, nem — mondta. — Amelyik alma nem találtáéi a fiúkat, szétzúzódott a fa­lon, a többit pedig megettük amikor győztem és kibékül­tem az ellenséggel... Az asszony sokáig riká­csolt, és Pepe rövidre nyírt fejére szórt minden átkot, amit csak ismert. Pepe fi­gyelmesen és alázatosan hal- gatta. Időnként esettintet! nyelvével, néha pedig csen­des helyesléssel jegyezte meg­— Tyühaj, ez aztán cifra volt! Micsoda szavak, micso­da szavak! Amikor az asszony már belefáradt a perlekedésbe, és otthagyta Pépét, a fiú meg­nyugtatóan kiabálta utána — Biztosan nem izgatni fel annyira magát, ha láttt volna, milyen pontosan elta­láltam a maga gyönyörű al­máival ezeknek a gazfickók­nak a fejét, ah, ha ezt látt; volna! Két soldót adna a megígért egy helyébe! A durva lelkű asszony kép­telen volt megérteni a győz tes szerény büszkeségét, nem adott két soldót, csak meg­fenyegette Pépét vasöklével

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents