Szolnok Megyei Néplap, 1961. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-18 / 142. szám

1961. június 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Ezer hold kapása AHOL VÉGET ÉR a fél- szárig érő répalevelek belát­hatatlan birodalma, ott kez­dődik a háztáji kukoricaföld. Száztíz parasztcsalád szeme vigyázza: tisztádé, sokat igé- rő-e. Szemben ezzel a tömb­bel a közös kukorica terül el. Onnan állott át későhajnalon — e szó cibakházi speciali­tás, s úgy hét-félnyolcat je­lent — kék Zetorjával Kovács Sándor, s a kultivátorkor- mányos, Túrái Bálint. Ketten együtt sem számláltak még hatvan esztendőt. A traktorista nevét mostan­ság ötödjére kapta szárnyra a hír. Megbecsüléssel emle­getik a tiszaföldvári Lenin Tsz gazdái, s kollégái, a Ci­bakházi Gépállomás emberei. Kovács elvtárs ezen a nyá­ron eddig ezer hold gépi ka­pálását teljesítette. (Más négy alkalommal akjtor be­széltek róla, mikor kiváló dolgozó lett.) Tizenegyedik éve járatja gépét a határban. A masiná­val sosincs baja, hiszen a javítási időszakban maga re- parálta. Úgy érzik, a gépnek is van szíve; a gondosságot azzal hálálja meg, hogy a na­pi tizennégy órára szabott munkaidő alatt egyszer sem tart kényszerpihenőt. Az is igaz viszont, hogy minden es­te megkapja gazdájától a karbantartást. Évi tervének felét már ed­dig teljesítette Kovács Sán­dor, ki a kiszabott 1500 nor­málhold helyett 1700-at vál­lalt. Igen okosan úgy véli, hogy dolgozni érdemes is, kö­telesség is. Számára fokozott kötelesség, mert jó munkát ígért a pártnak, mely közvet­lenül az ellenforradalom le­verése után fogadta soraiba. S érdemes is, mert havi ke­resete nem szokott a hét és félezer alatt maradni. Mint hajdan huszár a lo­vával, úgy forrt egybe ez a gépállomási ember Zetorjá­val. Noha a kukoricaföld — viiiiiiiiiiiimiimmiMiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiii Az Eeurópai Közös Piac tagállamai közös valuta létesítését tervezik Hamburg (MTI). Ä ham­burgi Welt brüsszeli forrás­ból szerzett értesülése alap­ján arról ir, hogy az Euró­pai Közös Piachoz tartozó hat nyugat-európai ország kö­zös valuta létesítését tervezi. akárha az országút... — nem versenypálya, a szép egyenesre sikerült sorok kö­zött igencsak rákapcsol. Hár­mas sebességgel haladva, gyorsan hagyja maga mögött a megmunkált holdakat. SZÁMÁRA a nagyüzem, a gépállomási, szövetkezeti munka az élet. Ebben az év­ben már 700 holdat simahen- gerezett, 3—400-ban fogasolt, 400 holdon vetett — részben négyzetesen s=a kukoricát. — Elfogy a gép alól mahol­nap a kukorica — iép fel Ko­vács Sándor a Zetor nyergé­be. *— Harmadik éve hűség­gel szolgáló SZK—3-asom már türelmetlenül mormog: várja az aratást. Ha azzal is végeztünk, újra a Zetor kö­vetkezik. Együtt gyűrjük a szállítást betakarításkor. — KARTON, és FÜRDŐ­RUHA bemutató lesz június 18-án Jászapátiban. A kul­túrműsorral egybekötött di­vatparádét délután 5 órai kezdettel az fmsz rendezi a Jöszé-kert helyiség ben. CSERESZKYESZliRET Nagykörűben, a nagy sze­mű, ropogós cseresznye ha­zájában” vége felé tart már a cseresznyeszüret. A földmú- vesszövetkezet két felvásárló telepén több mint húsz va­gonnal vettek át a hét végéig. A jóízű gyümölcsből hét va­gonnal küldtek külföldi or­szágokba. Barkó László, a nagyjtörüi Kossuth Tsz tagja háztáji ter­mését szűr-teli — Éppen kapóra jött az esős idő — mondotta —.mert így a tsz-ben nincs sürgős munka, a cseresznyét meg sá­ros időben is lehet szedni. Barkóék több mint négy mázsát adtak át az fmsz-nek, nagyobb része elsőosztályú, illetve exportminőségű volt. Európaszerte erős a dohányperonosz- póra fertőzés A kékpenész néven ismert dohányperonoszpóra csaknem egész Európában elterjedt már, és — a június eleji pá­radús, csapadékos időjárás következtében *—> sokhelyütt erős fertőzési gócok alakul­tak ki. Az Élelmezésügyi Mi­nisztérium Dohányipari Igaz­gatóságán elmondották, hogy az ország délnyugati terüle­tein az utóbbi napokban sok­helyütt észleltek peronoszpóra fertőzést a dohánypalántákon is, a termelők mindenütt te­gyék meg a szükséges előké­születeket: szervezzék meg mielőbb a dohányültetvények folyamatos, gondos ellenőrzé­sét, s készüljenek fel a gyors védőpermetezésekre. Ha fertőzést látnak ültet­vényeiken, jelentsék azonnal a körzeti felügyelőnek vagya beváltó állomás szakembe­reinek, akik minden segítsé­get megadnak a védekezés­hez. A fertőzési veszélyt leg­inkább azzal csökkenthetik, ha a dohány táblákat és azok közvetlen környékét tisztán tartják, rendszeresen kapál­ják, nem engedik elgyomo­sodni. Törekedjenek arra a termelők, hogy a dohányso­rok köze legyen mindig tá­gas, járja a levegő. (MTI) Viszontlátásra Kisújszálláson A meleg, párás* csapadékos időjárás megfelelő feltételeket te­remtett a dohány, jelenleg leg­veszélyesebb betegsége, a pero­noszpóra fellépéséhez. Az Idén megyénkben eddig nem találtunk fertőzést, s most hirtelen, jár- ványszerűen lép fel a betegség. Jelenleg tudomásunk van a ti- szaugl terület dohánytermésének peronoszpóra fertőzéséről. A betegség, elleni sikeres vé­dekezés megkívánja, hogy a do­hánytermelők naponta, gondosan ellenőrizzék, figyeljék, nem mu­tatkoznak-« a betegség Jelel. S amikor az első világosodó fol­tokat észrevesszük, azonnal — de legkésőbb 48 órán belül — kezd­jék meg a védekezést, mielőtt még a gomba szaporító telepei a levelek fonákjain megjelenné­nek. A dohánybeváltó vállalat biztosítja a szükséges védekező- szert. Azért fontos a betegség figyelése és a gyors védekezés, mert ha az első fertőzési helyet a termelő nem vette észre, a ki­virágzás megtörtént s a gyenge fertőzés Is egyik napról a másik­ra katasztrófái!» károkat okoz­hat. A dohánylevelek M—100 szá­zalékban is fertőződhetnek, s egy-egy levélen 50—100 kisárgult, elszáradt folt Is található, mint ahogy ez megtörtént a tiszaugi Tiszagyöngye Termelőszövetke­zetben, A dohányperonoszpóra elleni védekezést szigorú nemzet­közi egyezmények Is előírják, s természetesen minden termelő­nek saját érdeke la a termé' megvédése. Szolnok megyei Növényvédő Állomás. Az igazgató az egyik érett­ségiző osztály vizsgáiról „szö­kött meg” néhány percre, hogy felvilágosítást adjon számunkra arról: miképpen készülnek a miklósi gimna­zisták a nyárra. Megtudtuk: annak ellenére, hogy az érett­ségi láz még mindig nem fe­jeződött be az iskolában (ez volt ugyanis az utolsó érett­ségi nap), a másik főtéma, tanárok, diákok részére egy­aránt éppen a nyári táboro­zás. 1 Ötven fiú készül Kisújszál­lásra a csatornaépítő tábor­ba — mondta Szász Kázmér igazgató. — Még mindig ke­vésnek tartjuk ezi a számot, amely mindössze tízzel több a tavalyinál. A lányok viszont igazán nem panaszkodhatnak. Közülük tavaly mindössze ha­tan voltak táborozáson, most viszont negyvenen mennek kukoricát címerezni és gyü­mölcsöt szedni. Az igazgató ezután két pi­ros zászlócskát mutatott. Ér­dekes e zászlócskák története. Tavaly nyerték a Bercsényi gimnazisták a tiszasülyi épí­tőtáborban. Négy brigád dol­gozott akkor Tiszasülyön a Bercsényiből És sikerült ne­kik megszerezni az első, har­madik és negyedik helyezést a munkában, s a munkaver­senyben induló — összesen húsz brigád között. E szép eredmény nagyszerűségéhez igazán nem kell kommentár. De más, szép, haladó ha­gyománya is van e gimná­ziumban a társadalmi mun­kának, a nyári táborozáso­kon. 1958-ban a Hanságból, 1959-ben a Tokaj melletti if­júsági táborból hozták el a „pálmát”, illetve a zászlót a törökszentmiklósi gimnazis­ták. A szóbanforgó zászló­kon a nyertesek behímzett névsora: Bege Márton, Káló Dezső, Pintér Imre, Varga Sándor, Vatai István, Her- cegh Mihály, Lőrinczi Gábor — az első helyezett brigád névsora TiszasülyrőL S akármilyen meghökken­tően is hangzik, a bercsényi- sek már az idei tavaszon meg­kezdték az „edzést?1 az újabb táborozási munkasikerekre. Két ízben ásták a Kengyel határában épülő csatornát, s itt is méltón álltak helyt. Már most indulásra kész az öt egyenként tíz főből álló brigád é július 1-én indulnak Kisújszállásra. Fogadkozik az öt brigád vezető: Káló De­zső, Szabó Mihály, Fodor Ist­ván, Dékány György és Ko­vács Mihály, hogy megszer­zik az első helyet. Káló De­zsőnek már van tapasztalata, hiszen ő is tagja volt a ta­valyi tiszasülyi „elsőknek”, Kovács Mihály a harmadik helyezést elért brigádban dol­gozott ugyancsak Tiszasülyön. A június 6-án megtartott ünnepi közgyűlésen, ahol a táborba indulók kézhezkap- ták megbízóleveleiket is, nem­csak a brigádvezetők, hanem a brigádtagok is fogadkoz- tak, hogy elsők lesznek. És bár első csak egy brigád le­het, e versenybe valószínű beleszólnak más iskolák diákjai is, úgy gondoljuk nagyszerű vetélkedésre van kilátás. Bizonyság erre az is, hogy a két negyedikes brigá­dot nemcsak az iskola eddigi társadalmi munka hagyomá­nyai lelkesítik és kötelezik a jó munkára, hanem a nagy­szerű tanulmányi eredmény is. A Kovács Mihály brigád­ban például ketten kitűnően, öten jelesen, ketten jóren- dűen érettségiztek, s csak egy közepes volt. A másik negye­dikes brigád érettségi átlaga pedig megközelíti a négy egé­szet. Hogy mi vonzza a Bercsé­nyi, s a többi gimnázium és középiskola tanulóit e nyári táborba Kisújszállásra, az nyilvánvaló. Szeretnek dol­gozni, alkotni, nemcsak az iskolapadban, hanem a fizi­kai munkában is. De nem­csak a munka, hanem a tá­bori élet izgalmai, romanti­kája is mágneses hatást gya­korol a diákokra, ajcik nem­csak dolgoznak, hanem meg­izmosodnak, sportolnak, szó­rakoznak is majd a táborban. Innen a Bercsényiből első­sorban azok mennek majd Kisújra, akik már megízlel­ték a közös munka eredmé­nye feletti öröm nagyszerű iáét. S most, az iskolaév végén a fiatalok nem úgy búcsúz­tak egymástól, hogy viszont­látásra szeptemberben, ha­nem ezt mondták: viszontlá­tásra Kisújszálláson! e- bubor —4 Veszélyben a dohánytermés l p'orrt az indulat, a harag, a keserűség az embe­rekben. Parázs volt a hangu­lat, zajos a kifakadás. Tóth Kecskés Pál tanyai tanító így emlékszik rá; volt olyan va­sárnap este. amikor hat ré­szeg embert látott az árokban csak az iskolához vezető dű- lőúton. Az emberek ittak, ke­seregtek és ez a hangulat al­kalmas volt arra. hogy ellen­séges érzületű rosszakarók meglovagolják az elkesere­dett emberek becsületes szán­dékát. Jó néhány embert arra bírtak rá, adja be a kilépési nyilatkozatot Sokan legyin­tettek, nem az lenne a meg­oldás, jónéhányan viszont hallgattak a bujtogatásra. S bizony nehéz volt velük megértetni; visszafelé már nem vezet út csak előre, ki­lépni nem lehet a szövetkeze­ti gazdaságokból. A jászszentandrási terme­lőszövetkezetek ez idei tava­szi válsága azért mégis jó volt tanulságképpen. Tanul­tak belőle a szövetkezeti ve­zetők. a szövetkezeti tagok, s tanulság valahányunknak, kik magunkhoz közelinek érezzük a szocialista magyar falut. • AT égéiért a járási tanács ’ ülése Jászapátin. File István, a tíz holdas jászszent- amdrási mintagazda végig hallgatta, mint tanácstag, s az ülés végeztével ott som- fordált a járási párttitkár kö­FORRÓ NYÁR valóban fejlettebb a gazdái- ját motorkerékpár, s bét bi- kodása, mint a kisüzemeké, cikli tette az utazási szolgá- „Eredményei” éppenhogy a latot a családnak. Zöldséget, szövetkezettől húzódozók gyümölcsöt termeltek még a malmára hajtotta a vizet. Az kerítés tövében is. Korán pi- első tsz gazdálkodása köz- acra adták. S ha Jászapátin szájon forgott a kocsmákban, öt forint volt az alma kiló­csúfolódás tárgya volt a ban- ja és az oda elég távoleső dázó estéken. Éppen ezzel Jászladányon hat, akkor a riasztgatták egymást. Fodor-család felkelt hajnali Gazdag község volt-e Jász- kettőkor, s elbiciklizett a szentandrás? Én a szomszéd Jászapáti piactér mellett La- faluban születtem, ott is nőt- dányra. Nyáron meg aratni, tem fel, s bizony jól emlék- csépelni mentek alkalmi szem még azokra az időkre, munkára az állami gazdaság­amikor Jászapátin, Jászivá- ba. nyon az aratási-cséplési alku A Kispál-családokról ugyan- legnagyobb érve volt a gazda ezt mondják. Füle István, szájából: Nem vállaljatok ti- Nagy József, Tőzsér D. Béla, zenkettedén az aratást? Majd czakó Béla mintagazdák, ki­keli a mezőkövesdieknek, V£jó gazdák többnyire kis- meg a szentandrásiaknak. földű emberek voltak. Az De éltek itt a falubanva- egész falut a négy-öt holdas lóban gazdag emberek kisbirtok jellemezte. Némi is. A cséplőgép tulajdonos túlzással azt vallották ma- Melegh Ákos, a darálós An- gukról, annyi embert tart el tál Sándor, a nagygazda Kó- a falu, ahány holdas a ha- bor-család. a Kompérok a fa- tára. lu kizsákmányolói tényleg s való igaz, igen belterjes tejben-vajban fürödtek. Sze- kertészeti kultúrát teremtet- gény ember viszont annyi tek meg. Szőlő, gyümölcs, volt, hogy a földosztás idején szántóföldi kertészet adta a környező községekből is ide a pénzt. Jól meg is éltek kaptak földet. Saját falujuk belőle. Van ebben a pici köz­határában ki sem tudták elé- ségben még Volga magángép- gíteni valamennyit. kocsi is, a Moszkvicsok, Tra­Aztán jött egy felfelé ívelő bántok társaságában, s a időszak. Az állam sokat áldó- Volgát nem is az orvos, nem zott arra, hogy segítse az új- is gyógyszerész, hanem egy gazdákat, a kisgazdákat. S a szőlős ember vette, felszabadulás után olyan A kevés földön embertelen élniakarással dolgoztak a küzdelemmel, roppant mun- földeken, hogy az a csodával kával aránylag jól kijöttek, határos. Fodor József gazda Ezt kipróbálták, meg voltak erre a példa. Fodor egy hold vele, jól érezték magukat a földről hattagú családot tar- kistulajdonosi viszonyokban, tott el, de úgy, hogy két sa- s arra nem is gondoltak* hogy az 6 látszólagos jólétük mennyibe került az állam­nak, a munkásosztálynak. "t1 éltek az újtóL Ügy meg- A makacsolták magukat, hogy ez a község lett utoljára a járásban szövetkezeti falu. Végül mégis a Jászságból ha­marabb érkező haladó áram­lat csapott össze győztesen a hevesi magánosok frontjával. De a másik sem semmisült meg egyesapásra. Még ma is érezteti hatását. Elsőnek pedig akkor je­lentkezett, mikor Jászszent­andrás szövetkezeti község lett. Az emberek a jövőt nem látva, s úgy érezve, hogy a jövőt elvesztették, a holnap­pal mit sem törődve, keser­ves öngúnnyal marcangolták magukat, önmaguk csúfolá­sára a falu egyik volt leg­nagyobb kulákját, Kóbor Al­bint választották meg szö­vetkezeti elnöknek. Nem az­ért, mert szerették, nem az­ért, mert bíztak benne, hogy jó elnök lesz belőle, hanem, hogy minél nagyobb pofont adhassanak önmaguknak. Szinte napokra rá elálltak ettől az elhatározásuktól, de ez a kollektív tréfa a bizony­sága annak, hogy ők leg­alábbis a falu egyrésze meny­nyire nem akarta komolyan venni a szövetkezetesdit. Ez jellemezte talán a legjobban a szentandrási emberek lel­kében akkor dúló drámai vihart, s talán a legkifejezőbb példa arra, hogyan kezdték a szövetkezeti életet. (Folytatjuk.) Borzák Lajos vízelzárő. ők már hosszú, ke­serves tapasztalatok árán ta­nulták meg földjük egy-egy tenyérnyi foltjában mit ves­senek. mit ültessenek. Ha meg összecsapják a határt, az csak árthat, nem használhat. Ezzel kötötték meg magu­kat. A valóság korántsem így volt. Egészen más okok miatt helyezkedtek védekező állás­ba a szentandrásiak. A z egyik. Jászszentandrás a Jászság és Szolnok megye határszéli települése. Vele, Heves. Tarnaőrs. Tár­náméra. Heves megyei közsé­gek határosak. „Itthonról” a jászapáti, a jásziványi határ­ral érintkezik. Erről jött a szövetkezeti mozgalom, s mint az árvíz oly sebesen terjeszkedett. Jászapáti. Jász- ivány már ünnepi tanácsülést tartott az alkalomból, hogy szövetkezeti község lett. Jász- szentandráson még keményen küszködtek a népnevelők, meg a már szövetkezetiek a konok emberekkel. Az áram­lat megbolygatta a falut, ám a Heves megyéből érkező nyugalmi hírek viszont tar­tották bennük a ragaszkodást a kistulajdonhoz. S ez az új iránt sokáig süketté tette fü­lüket. A községben már műkö­dött egy szövetkezet. Az bi­zony nem dicsekedhetett ki­állítási vándordíjakkal, de még csak azzal sem, hogy a községben példát mutat, hogy rül. A járási titkár megszólí­totta: — Na, mi van Pista bácsi? Lesz-e hát szövetkezet ma­guknál is? A hosszú, csontos ember nyelt egy nagyot. — Elég baj lesz az, ha lesz Csillik elvtárs. — Mondja már meg miért? — Megmondom. Ugye most a leggazdagabb a járás nyolc községe között Szentandrás. De akkor koldúsfalu lesz. A körbenállók elmosolyod­tak. File Isván folytatta. — A szentandrási föld nagyüzemi művelésre nem alkalmas. E beszélgetés jő pár éve történt. De még 1959 tavaszán a községben agitáló népneve­lők jártukban-keltükben azt tapasztalták, hogy meggyőző érveik feleslegesek. A nagy­üzem gondolatával senki sem vitázik. De abba a vé­kony szálkába majd minden tanyán belekapaszkodnak: a szentandrási föld nem való tsz-be. A szentandrási földet az isten is csak azért terem­tette hogy lyukas ne marad­jon a határ. De a homokdom­bokat nem lehet géppel járat­ni, mert ahogy két ujjunk, úgy két hold föld sem egy­forma. Talajadottságuk nem azonos. A parcella egyik vé­gében megterem a görögdiny- nye, a közepén vagy a másik végén még a cigánygörhe. a bógáncs is alig díszük. Az egyik rész vízelnyelő, a másik

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents