Szolnok Megyei Néplap, 1961. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-18 / 142. szám
1961. június 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 1962-re 50 százalékkal növelik a Kénsav-gyár kapacitását Száz vagonnal aratunk Csatlakoztak a versenyhez a csorbái kombájnosok — A népgazdaság fejlődésének egyik fontos tényezője a vegyipari termelés növelése — mondja dr. Ötvös Dániel a Tiszamenti Vegyiművek főmérnöke. A Kénsav- gyár évekkel ezelőtt épült. Akkor — a Franciaországból importált gépi berendezések — kapacitása: évi 65 ezer tonna kénsav gyártása volt. Azóta jelentős mértékű inten- zifikálást hajtottunk végre. Tervünk az, hogy a pörkölésj:, a gáztisztító részleget a hűtőr berendezést és a gázfúvók ka. pacitását növeljük. A tervezett intenzifikálást jórészt már elvégeztük, s 1962-re a hátra’évő munkák befejezésével közel 50 százalékkal növekszik a gyár kapacitása. Jelenleg 25 százaléknál tartunk; A meglévő létesítmény korszerűsítése mellett ipartelepünkön új üzemrész: a Szu- perfoszfát-gyár épül. Próbaüzemeltetésére a tervezett határidőnél lényegesen korábban, december végén kerül sor. A felajánlás teljesítéséhez elengedhetetlenül fontos, hogy a létesítmény építőit a Kohó- és Gépipari Minisztériumhoz tartozó vállalatok támogassák. Ugyanis a géplapátok gyártását, a nyers foszfát raktár daru-szerkezetének és a készáruraktár kiszolgáló darujának gyártását hazai vállalatra bíztuk. A kivitelező vállalatok az említett gépiberendezéseket 1962-re igazolták vissza. A szuperfoszfát üzem építése befejezéshez közeledik ezért is fontos, hogy a Pieck Vagon és Gépgyár idejében megkezdje a szerelést. A népidemokratikus országok közül a Vietnami Népi Demokratikus Köztársaság is támogat bennünket. Tervszerint a próbaüzemeltetés — ez év végén — a Vietnamban kitermelt nyerS- foszfát felhasználósával történik. — A szuperfoszfát üzem mielőbbi üzembe állítása nemcsak vállalati, hanem népgazdasági érdek is egyben. A kénsavgyártás csak akkor gazdaságos, ha mellette szuperfoszfát készítés is folyik. A főtermék mellett melléktermékek mosó és hűtő savak is keletkeznek, amit eddig a hazai műtrágya gyárak használtak fel. A szállításnál nemcsak a fuvarköltség jelent önköltségnövekedést, hanem fennáll annak a veszélye, hogy a budapesti, vagy a pere- martoni üzemrész felvevő kapacitását túlterheljük. A tavasszal például mosó és hűtősavakból nagy mennyiséget kellett semlegesíteni és a Tiszába ömleszteni, mivel az említett két üzem nem tudta felhasználni. A felsorolt veszteségeket elkerül, hetjük, ha megindul a termelés a szuperfoszfát üzemben. — Vállalatunk műszaki kollektívája az iszapban és pörkben léV5 ritka — úgynevezett — nyomelemek kiválasztásával is foglalkozott. A kisérletet siker koronázta. s megvalósítottuk a híradás technikához elengedhetetlenül fontos — szelén házi gyártását. Az említett nyomelemből az idén. az eddig importált szelén helyett — nagy mennyiséget adunk a hazai iparnak. — A jövőben a fokozódó tervfeladatok megoldása végett — mindinkább arra törekszünk, hogy szoros gazdasági és műszaki együttműködést teremtsünk a külföldi vegyiparral. A Nehézgépipari Minisztérium, nehézvegyipari osztályának megbízásából rövidesen Lengyelországba utazok, ahol a Tiszamenti Vegyiművek és a turíni kén- savgyárral kölcsönös gazdásági és műszaki együttműködési szerződést kötök — fejezte be tájékoztatását dr. Ötvös Dániel főmérnök. — AJ — Kiváló vasutasok Olvastuk a Szolnok megyei Néplapban a kombájnosok, aratógépvezetők felhívását Olvastuk Ladányi Lajos, Gombos Ignác, Horváth Gyula vállalását. Csatlakozunk a versenyhez. Vállaljuk, hogy SZK—3-as kombájnunkkal 100 vagon gabonát learatunk, elcsépelünk. Tőrős Sándor if j. Sándor Kálmán Illés László Fazekas Sándor kombájnvezetők Csorbái Állami Gazdaság Csatlakozott a versenyhez Ari Károly kombájn vezető, aki ÁC kombájnjával 80 vagon gabona betakarítására vállalkozott Néjjy és félmillió forint értékű terményt mentettek me«j a belvíztől Szolnok megyében Megyénkben az utóbbi nagy esőzések a sok hasznon kívül kárt is okoztak. Kilencszáz hold veteményen feltört a belvíz. A Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság egy hét alatt leszivattyúzta a belvizet az átázott földekről. A szolnoki Fűtőházban már régebben elnyerte a szocialista brigád címet, Károlyi Béla és Kiss László brigádja. A Károlyi brigád jó munkája következtében az időszakos javítási tervet határidőre teljesítik, a Kiss brigád tagjai pedig a fűtőházi szerszámgépek karbantartását látják el Befejeződött az élelmiszer pari tudományos ülésszak A Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Tudományos , Egyesület rendezésében pén- j teken kezdődött élelmiszer- ipari tudományos ülésszak szombaton befejeződött. A tanácskozások második napján szekcióüléseket tartottak. A bor-, szesz- és sütőipari szekciókon az elhangzott 14 előadást vita követte s ezután a kétnapos tudományos ülésszak véget ért. (MTI) Uj olajtermelő kutak, gázvezetékek A Nagyalföldi Kőolajtermelő Vállalat munkájáról A Nagyalföldi Kőolajtermelő Vállalat már így is ma- gamögött hagyott nagymultú dunántúli vállalatokat, s termelése a közeljövőben még- inkább fokozódik. Az idei 150 ezer tonna olaj helyett például jövőre már 250 ezer tonnát bányásznak ki a föld mélyébőL Az aratásról jelentjük A tiszafüredi járásban Is aratnak A járási tanács mezőgazda- sági osztálya jelentette, hogy a tiszafüredi járásban is megkezdődött az aratás. A tisza- igari Petőfi Tsz-ben csütörtökön, a tiszaszentimrei Aranykalász Tsz-ben pedig szombaton fogtak az őszi árpa aratásához. Az igari Petőfiben és a tiszaőrsi Rákóczi Tsz-ben a repce cséplését befejezték. Az előbbi közös gazdaságban 10, az utóbbiban 14 mázsa a holdanként! átlagtermés. Szabó Péter vágta az első rendet Tűrkevei tudósítónktól érkezett a hír: a város közös gazdaságaiban megkezdődött az aratás. A Vörös Csillag Termelőszövetkezetben a múlt héten párttaggyűléseken, közgyűlésen vitatták meg a nyári munkákra való felkészülést. Csütörtökön a 25 pártcsoport vezetővel, másnap az asszonyokkal, a nőbizottság tagjaival is e nagy munkáról beszélgettek. Pénteken a 815 holdas őszi árpatáblán Szabó Péter vágta az első rendet, felesége szedte a markot. Ugyanezen a napon egy rendrearatégép is megkezdte az őszi árpa aratását. Százhúsz hold termését ték meg az őszi árpa aratá-. sát, s szombat estig mintegy 120 hold termését kötötték kévébe. Az utóbbi kedvező napok hatására kombájn alá értek az árpák, hétfőn megindulnak az SZ. K—3-asok is. Ennek érdekében 1961— 62-ben több új olajtermelő kutat fúrnak — főleg Orosháza és Eger környékén. A demjéni olajmezőn az új kutak beállításával a jelenlegi szintet igyekeznek tartani — mivel a kutak hozama évenként általában 7—20 százalék között csökken. Orosháza térségében azonban jelentős méretű termelésnövelés érhető el. A vállalat nemcsak olaj, hanem gáztermeléssel is foglalkozik. A gázmezőkről a városok határában lévő fogadó- állomásokig ő építteti a gázvezetéket. Januárban például Hajdúszoboszlóból Debrecenbe „vitték” a gázt. A közelmúlt hetekben meg a hajdú- szoboszlói gázmezőt kötötték össze a várossal. Májusban külön gázvezetéket kapott Eger is. Addig ugyanazon a vezetéken jutott a városba a gáz, amelyen az olaj. A folyamatos gázellátás így nem volt biztosított. Felvetődött az a gondolat, hogy haj- dúszoboszlói gázzal lássák el az északi iparvidék üzemeit. Most munkálkodnak ezeken a terveken. S ha már a gázvezetékek építésénél tartunk, említsük meg: tegnap volt a „műszaki bejárása” a szolnoki olajbányász ipartelepet, az Abonyi úti olajbányász lakótelepet és a szolnoki Járműjavítót gázzal ellátó vezetéknek. így remélhető, hogy a cukorgyári fogadóállomáson keresztül a szandai gáz mielőbb eljut arra a környékre. kévébe kötötték Megyénkben elsőként a me- zőhéki Táncsics Tsz-ben kezdA csataszög! Szebb Élet Termelőszövetkezet gazdái közel 20o holdon termelnek lucernát. A termést nem győzik géppel összegyűjteni és így kézierővel is gyorsítják a gyűjtést. Képünkön a Borsos brigád tagjai munkaközben A TETTEK IDEJE A termelőszövetkezeti párt- alapszervezetek többségében lezajlottak a megyei mező- gazdasági nagyaktívát követő taggyűlések. Tapasztalatok szerint nagy felelősségérzettel beszéltek mindenütt a tennivalókról. Részletesen, mindenre kiterjedő gondossággal szóltak a párttagok a legfontosabb kérdésekről: hogyan készüljenek az aratásra. Hogyan biztosítsák a jónak Ígérkező gabonatermés veszteségmentes betakarítását, hogyan készüljenek erre a minden évben megismétlődő, mégis mindig új izgalmakat hozó aratásra. Az időjárás kedvező is, kedvezőtlen is. Kedvező, mert nem sóvárgunk az eső után, mint tavaly nyáron. Kedvezőtlen, mert nem haladhat ütemesen a munka. A taggyűlések érdeme az elsősorban, hogy nem a szeszélyes időjárás okozta bajokon keseregtek a tsz kommunistái, hanem megfontoltan keresték és keresik a lehetőségeket arra, hogyan boldoguljanak a növényápolással, az aratás előkészületeivel. Nem egy helyen mezítláb mentek az emberek a kukoricaföldekre. Gyomlálták, mert kapálni nem lehetett — csakhogy haladjanak, hogy az aratás idején kapa helyett már kaszát foghassanak. Máshol saroglyákkal hordták ki a szénát a vízborította földekről, hogy megmentsék azt. A tiszaföldvári Szabad Nép Tsz-ben és még sok más helyen a KISZ-ta gokat is meghívták a taggyűlésre. Azért, hogy ők is átérezzék: milyen nagy a felelősség, milyen nagy a tét ezen a nyáron. Máshol a pártonkívüli aktívák, szakemberek kaptak meghívót, mondván: tanácskozzunk együtt, keressük közösen a legjobb megoldásokat. A mezőtúri Sallai Tsz- ben a taggyűlés után minden pártonkivülivel beszélgettek arról, hogy azok a családtagok, akik valami kicsit is tudnak segíteni a. szövetkezet földjein, jöjjenek a közösbe. A szövetkezet gazdagodása, s az egyes tagok boldogulása egyaránt így kívánja ezt. A tiszafüredi Úttörő Ts2-ben a taggyűlésen derült ki, hogy a családtagok a cukorrépa helyett inkább a kukoricát kapálják. A taggyűlés megbízott néhány tagot azzal: beszéljenek az emberekkel arról, hogy mind a két növény kapálása egyformán fontos. Hosszan sorolhatnánk, mégsem érnénk a példák végére, amelyek azt bizonyítják: tsz- eink, falvaink kommunistái magukra találtak most a nagy munkák idején. Tudják, övék, s a tsz-tagoké a felelősség. A soronkövetkező munkát nekik kell elvégezni. Ám övék lesz majd a jól végzett, gondos munka beérett gyümölcse is. Várakozásra tehát még a taggyűlések idején sem volt idő. Most sincs. Itt-ott már suhognak a kaszák az árpa- földeken, s ha már az aratás megkezdődik, abból nem lehet kiállni. Vágni kell, míg csak lábon a gabona. Addig pedig még minden gép, minden kaszás beállhat a táblákba, még rengeteg a munka. Vágni másodszor a lucernát! Nagyon gondosan, mert az első kaszálásban sok kárt, veszteséget okozott az eső. Amit ott vesztettünk, pótoljuk a második kaszálással. Legtöbb helyen második kapálásra vár a kukorica. Ugyanígy a napraforgó is. Minden munkára alkalmas órát kihasználni, jó, körültekintő munkaszervezéssel ellensúlyozni az időjárás c’:oz- ta hátrányokat. Százak, ezrek kenyerét nyerhetjük meg ha így dolgozunk, vagy veszthetjük el, ha késlekedünk. Ez volt a taggyűlések alaphangja. Most már a tetteken a sor. Ez utóbbi a nehezebb. De hogy bízhatunk, annak nagy tanúságát adták a kommunisták most lezajlott tanácskozásai. Borsi Eszter Pecásünnep Pecásünnep az ilyen verőfényes nyári hétvége. Az ember veszi a horgászbotot, beül a csónakba, s aztán irány a fűzfabokrokkal, haragoszöld sövénnyel határolt vízi országút valamelyik rejtett zuga. — Nincs is szebb víkend annál — sóhajt fel Mihály Kálmán nyomdász, s máris invitál: — Gyere velünk pecázni. “ Hová és hányán mentek? — Felfelé a Tiszán, hétnyolc motorcsónakkal. — Eddig azt hittem, egyedül járnak a pecások, kerüli}c a társaságot. — Nehogy azt gondold. Vannak ugyan magános farkasok is, akik feleveznek Ti- szapüspökiig, de a többség csoportosan indul útnak, vidám móka és halpaprikás készítés közben együtt tölti az estét. S nemcsak egyszer. Aki egyszer megfogja a nagy halat, az már „be van oltva”, megy pecázni mindig. így van ezzel évek óta Ignácz Kálmán kereskedelmi dolgozó, Czinege András órás, Horváth Pál, az ügyészség alkalmazottja, jónéhány olajbái nyász, s még sokan mások. | — Sok horgász van Szolnokon? i —i Legalább nyolcszáz. i — S hol szálltok meg éjsza- ! kára? j — Tiszapüspökiben van egy horgásztanya. Két- és négyágyas szobák vannak benne, paplanos ágyakkal, s I mindössze négy forintot fizetünk érte. — S az asszony nem zúgolódik a vízitúrák miatt? — A legtöbbször felpakoljuk az egész családot, s visz — Mekkora volt eddig a legnagyobb zsákmány? — Még nem fogtam nagy halat, előfordult az is, hogy fogás nélkül mentem haza. De ilyenkor se mentem soha a csarnokba. Azt tartom: nem a zsákmány a fontos. Szeszélyes a Tisza. Egyszer adja a halat, máskor nem. A friss, jó levegő, a halászás izgalma az elsődleges. — Hogy lehet az, Hogy esetenként semmi nem akad a. horogra? — Azt nem mondhatnám. A horgász mindig fog valamit, csak nem biztos, hogy elég nagyot. A kis halakat vissza kell dobni a folyóba. Néha bosszantó is az. — Miért lenne bosszantó? — Vegyünk egy példát. A 32 centinél rövidebb tükör- pontyot vissza kell dobni, márpedig a 28 centi hosszú is üti a két kilót — jó halászlét lehetne fő2ni belőle. S csak a fejétől a farka tövéig szabad számítani a hosszúságot — Tedd a kezed a szívedre: Az ilyen halakat mindig bedobják a folyóba a pecások? — Nézd, a horgászengedélyét mindenki félti. így aztán senki sem hoz haza ilyen halat, legfeljebb a helyszínen a folyó helyett a bográcsba dobja. — S milyen az idei fogás? — Jobb, mint tavaly. A horgász-eredményeket nemcsak a „civilek”, hanem a kollégák is kétségbe vonják esetenként. Ignácz Kálmán a közelmúltban tí2 kiló halat fogott egy nap alatt (élete első nagy zsákmánya volt), s nem akarta neki elhinni senki. isimet tx)
