Szolnok Megyei Néplap, 1961. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-08 / 133. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961. június 8. A japán nép felháborodása egyelőre meghátrálásra kényszerítette Ikedát Tokió (MTI). Tokióban és Japán másik nagy városában Kyotoban kedden az a légkör volt érezhető, amely tavaly a japán—amerikai úgynevezett biztonsági szerződés ellen vívott harcot jellemezte — írje az AFP tokiói tudósítója. Jelentése szerint a két japán városban kedden mintegy 150 000 tüntető tiltakozott hosszú órákon át fáradhatatlanul az Ikede- kormánynak a japán képviselőházban már keresztülhajszolt fasiszta törvényjavaslata ellen, amely a múlthoz viszonyítva még jobban megnyirbálja a japánok politikai szabadság] ogait. Az AFP tudósítás szerint a sokmillió lakosú Tokio egész városnegyedeiben megbénult a forgalom a tüntetés órái alatt. A japán rendőrség riadókészültségben volt és „javított taktikával” dolgozott. Az eredmény: több mint 600 sebesült, közülük mintegy 30-an kórházba kerültek. Az összetűzésekben 63 rendőr is sérüléseket szenvedett. A keddi hatalmas méretű tüntetések meghátrálásra kényszerítették az Ikeda-kor- mányt Hírügynökségi jelentések szerint Ikeda és pártja lemondott arról a tervéről, hogy a japán szenátussal is késedelem nélkül elfogadtatja a törvényjavaslatot, hogy annak alapján azonnal megkezdje politikai megnyilvánulások még szigorúbb elfojtását. Ikeda és kormánya most azt tervezi, hogy a törvény- javaslatot a szenátus rendkívüli ülésével szavaztatja meg, amelyre csak akkor hívnák össze a szenátorokat, ha már Ikeda — aki június 19-én szándékozik Washingtonba utazni — befejezte a kilincselést az amerikai kormánynál. Tokiói politikai megfigyelők szerint Ikeda azért ejtette el egyelőre a törvényjavaslat törvényerőre emelésének kierőszakolását, mert attól tart. hogy elutazásakor még nagyobb méretű tüntetésekre kerülhet sor, különösen a repülőtérnél. Ha pedig — miként elődje, Kisi miniszter- elnök tavalyi washingtoni utazásakor — a hátsó kapun lenne kénytelen repülőgépét elérni, tekintélyének olyan megcsorbulásával érkeznék Washingtonba, ami keresztezné becsvágyó terveit. • • Összeült a Biztonsági Tanács New York (MTI). Kedden délután összeült a Biztonsági Tanács az angolai helyzet megvitatására. A Biztonsági Tanács ellenvetés nélkül elhatározta, hogy az AFRO—ázsiai országok és Jugoszlávia ENSZ- küldöttségének javaslatára napirendjére tűzi az angolai helyzet megvitatását. A továbbiakban a tanács elhatározta, hozzájárul ahhoz, hogy India, Ghana, a Kongói Köztársaság (Leopoldville), a Kongói Köztársaság (Brazzaville) és Nigéria képviselője szavazati jog nélkül résztvegyen az angolai kérdés vitájában. Zorin külügyminiszterhelyettes, a szovjet küldöttség vezetője ezzel kapcsolatban megjegyezte, küldöttségének az a véleménye, hogy a Ka- szavubu-klikk megbízottai nem a kongói népet képviselik. Ezután N. Barnes libériái küldött előterjesztette három AFRO—ázsiai (Libéria, Ceylon és az EAK) országok határozati javaslatát. A javaslat indítványozza, hogy az Biztonsági Tanács 1. erősítse meg a közgyűlésnek azt a határozatát, — amely követeli a gyarmati A TASZSZ cáfolata Moszkva (TASZSZ). Az Associated Press amerikai hírügynökség olyan jelentést közölt, hogy az utóbbi időkben szovjet repülőgépek Pakisztán északi határai mentén repüléseket végeztek légi- fényképezés céljából. A TASZSZ-t fehatalmazták annak-kijelentésére, hogy az említett közlemény alaptalan koholmány és az Egyesült Államok bizonyos körei terjesztik, hogy megzavarják a Szovjetunió és egyes délkelet-ázsiai országok viszonyát. (MTI). Letartóztatták, mert Gagarint dicsérte Szófia (MTI). Mint az Avgi című görög lap jelenti, Szteriosz Milonaszt, Grevna város lakóját letartóztatta a görög rendőrség, mert egy beszélgetés során kijelentette, hogy Shepard rakétarepülését nem lehet összehasonlítani Gagarin űrrepülésével, mert az utóbbi tett lényegesen nagyobb. rendszer felszámolását és felkéri Portugáliát, alkalmazza ezt haladéktalanul Angolában; 2. szólítsa fel Portugáliát, hogy haladéktalanul szüntessen meg minden elnyomó intézkedést Angolában; 3. kérje fel a közgyűlés által létrehozott (Venezuela, Finnország, Malájföld, a Dahomey Köztársaság és Szudán képviselőiből álló) vizs gáló-bizottságot, hogy tegyen jelentést a Biztonsági Tanácsnak és a közgyűlésnek. Az el nem kötelezett országok előkészítő értekezletének újabb ülése Kairó (MTI). Az el nem kötelezett országok értekezlete kedd este zárt ajtók mellett folytatta vitáját. A nyugati hírügynökségek értesülései szerint Raul Roa, Kuba külügyminisztere indítványozta, hogy több országot hívjanak meg az értekezletre. Beleértve Libiát és a Maláji Államszövetséget. — Irak küldötte támogatta a javaslatot és szorgalmazta Algéria és a Gizenga stanley- villei kormánya által képviselt Kongó meghívását. Részletes felvilágosításokat nem adtak a tanácskozások lefolyásáról. A küldöttségek köreiben mindössze azt hangsúlyozták, hogy a keddi tárgyalások igen hasznosak voltak. Kennedy televíziós beszéde a béesi találkozóról Washington (MTI). Mint az AP jelenti, Kennedy amerikai elnök kedden, magyar idő szerint éjfélkor 25 perces televíziós beszédben számolt be az amerikai népnek európai útjáról és bécsi tanácskozásairól. Bevezetőben megemlékezett De Gaulle elnökkel folytatott tárgyalásairól s ezeket „igen bátorítónak” mondotta. Kijelentette, hogy a „közös kötelezettségeink fényében eltörpültek azok a szemléleti különbségek, amelyek egy és más problémában adódtak”, de nem igyekeztek a „valóságtól eltérően egyetértést színlelni" bizonyos kérdésekben. Kennedy elnök televíziós beszédét a továbbiakban Hruscsov szovjet miniszterelnökkel folytatott bécsi tanácskozásainak szentelte. — Azért mentem Bécsbe — mondotta —, hogy találkozzam a Szovjetunió vezetőjével, HruscsowaL TalálkozáA kubai kormány elvárja, hogy a fogoly zsoldosokat kiváltó bizottság küldöttei felkeressék Key West (MTI). A havannai rádió kedden este közölte, a kubai kormány minisztertanácsot tartott, amelyen foglalkozott a Kuba ellen intézett, kudarcba fulladt támadás idején fogságba esett amerikai zsoldosok és traktorok kicserélésének kérdésével. Mint ismeretes, a kubai kormány hajlandó a fogságában lévő 1214 zsoldost szabadonbocsátani, ha a támadás okozta károk jóvátételeként 500 mezőgazdasági traktort kap az Egyesült Államoktól. ,,Kuba ezt a cserét nemcsak az okozott károk anyagi jóvátételének tekinti, hanem a kubai kormány nagylelkűsége megnyilvánulásának is, mert az igazságot nem érte volna sérelem, ha a foglyul ejtett zsoldosok megkapták volna méltó büntetésüket” — állapította meg a havannai rádió, — majd hangoztatta: a cserével az Egyesült Államokban foglalkozó bizottság eddig csak írásbeli érintkez4sbe állott a kubai kormánnyal, ami helytelen eljárásnak bizonyult. Éppen ezért — közölte — a kubai kormány elvárja, hogy — mint már szó volt róla — a bizottság képviselői személyesen keresi^ fel a kubai kormányt. Ennek megtörténte után a kubai kormány hajlandó a csere kérdésében véglegesen dönteni. sunk alkalmával higgadt és beható eszmecserét folytattunk. Igen alaposan és őszintén kicseréltük nézeteinket mindazokról a fő kérdésekről, amelyek országainkat elválasztják egymástól. — Közölhetem önökkel — folytatta az elnök —, hogy ez a két nap igen higgadt két nap volt. Nem volt udvariaskodás, nem volt indulatoskodás, egyik részről sem hangzottak el fenyegetések vagy ultimátumok. Egyik fél sem adott vagy kapott fontos engedményeket. Nem terveztünk vagy nem hoztunk nagyobb döntéseket, nem értünk el látványos eredményt és nem is tettünk úgy, mintha elértünk volna. — Ezt az értekezletet nem ilyennek szántuk és nem is volt ilyen, sőt azt sem terveztük, hogy a jövőben bármilyen csúcsértekezletet tartsunk Bécsben. Mindazonáltal — tette hozzá Kennedy —, amilyen józannak, ugyanolyan mérhetetlenül hasznosnak is ítélem meg Hruscsov miniszterelnökkel történt találkozásomat. — A bennünket elválasztó szakadék -’ folytatta Kennedy — ilyen rövid idő alatt lényegesen nem szűkült, de legalább az eddiginél nagyobb mértékből megnyíltak a tanácskozás útjai. Most már legalább kisebbek mindkét részről a veszélyes félreértés esélyei és azok az emberek, akiknek a döntésétől függ részben a béke, legalább megegyeztek abban, hogy fenntartják a kapcsolatot egymással. Kennedy ezt fontos eredménynek mondotta, majd hozzáfűzte: — Nem azért mentünk el, hogy engedjünk alapvető érdekeinkből, de mindketten ott voltunk, mert — úgy hiszem — felismertük, hogy mindkettőnk országa képes szörnyű kárt okozni a másiknak, hogy egy ilyen háborút el lehet és el kell kerülni, ha egyáltalán lehetséges, mert a háború semmilyen vitát nem old meg, semmilyen doktrínát nem bizonyít. Felismertük tehát, hogy gondoskodnunk kell ellentétes érdekeink olyannyira közvetlen összecsapásának megakadályozásáról, amely már szükségszerűen háborúba torkollnék. Kennedy hangoztatta, hogy mindezek alapján hasznosnak tekinti a bécsi tárgyalásokat és rámutatott, hogy az egyik kérdés, amely „a megegyezés némi közvetlen kilátásával kecsegtetett”, a laoszi kérdés volt, majd reményét fejezte ki, hogy a közeli napokban Genfben haladást érnek el ebben a kérdésben. Kennedy a továbbiakban ki jelentette, ,,legbal jóslatúbb megbeszélésünket Németországról és Berlinről folytattuk”. Az elnök elmondotta, hangoztatta Hruscsov előtt, az Egyesült Államok és nyugat-európai szövetségesei továbbra is ragaszkodnak nyugat-berlini jelenlétükhöz és ahhoz, hogy e várossal fenntarthassák az összeköttetést. Kennedy hozzáfűzte, hogy erről a kérdésről Hruscsov is részletesen kifejtette nézeteit és „mindez további tanácskozások tárgya lesz”. — (MTI) * • A zanzibári eseményekről London (TASZSZ). A Daily Worker szerkesztőségi cikkben kommentálja a legutóbbi zanzibári eseményeket és rámutat, hogy Nágy- Britannia kormány továbbra is az imperializmus hagyományos taktikáját, az hoszd meg és uralkodj” elvet követi, amelyet az angolok hosz- szú éveken át alkalmaztak ezen a szigeten. Most — írja a lap — amikor Zanzibár a függetlenség felé halad, az ottani gyarmati hatóságok- faji rendzavarásokat szítanak, hogy ürügyet teremtsenek újabb angol csapatok odavezénylésére. (MTI). , (20) — Ábrahám. szolgám, borulj le előttem és hallj engem! A vénember a földet csókolta ott, ahol révületében az isten saruit látta állanh — Avagy eltitkoljam-é cselekedetemet tőled? Ábrahám sárral szennyezte ősz szakállát és hörögve szólt: — Ne titkold, uram, mert bizonyára hasznunkra és okulásunkra tennéd, nekem és egész házam népének ... — Szólok, Ábrahám! — dörögte az Űr. — Elküldöm hozzád angyalaimat, hogy lássanak téged és szolgálhasd őket, míg házadnak vendégei lesznek. Ábrahám megtépte az ő ruháját, és sárral szennyezte az ő testét. — Elohim! Nagy isten! Az Űr leintette őt és mondotta végezetül: — íme, ezt kívántam közölni veled, Ábrahám, Tháré- nak fia, én szolgám. Angyalaim járjanak nálad békességgel... Ügy legyen! ... Ábrahám vonagló, kínokba torzult teste felett aggódva állt Sárai, az ő felesége és háza népének több rabszolgája. Mikor megnyugodni látszott, letisztították arcát, ruháját és ültették őt vissza óvatosan székébe, a sátor nyílásába. Fejére vizes tömlőt szorítottak, mellkasát ecetfa nedvével dörzsölték. A roham elcsillapult. A vénember kinyitotta szemét és körbenFantasztikus regény járatta fáradt tekintetét. Már éppen szóra nyílt a szája, amikor öt pásztora érkezett sátorához rémült arccal, és kimerültén hosszú rohanástól. A nagyúr előtt porba omlott az öt bőrruhás ember, és kiáltozva Elohim nevét emlegették. Ábrahámot a féktelen harag vasmarka szorongatta, és elűzni akarta az öt pásztorembert. — Korbács sújtson reátok, gazok, hogy nyugalmamat — Nagyúr, megállj a büntetéssel!... Reszket a szívünk, a testünk, nagyúr! Agyunkra bódulat hullott, nem tudunk mást, csak egyre kiáltani: Elohim angyalai szálltak a földre! — Elohim! Könyörülj, Elohim! — ordították túlharsogva egymást a bőrruhás pásztorok és a szemük könnyben úszott, és leborultak újra a földre. Jábál tovább beszélt. — Nagyúr! Lábadnak pora, Nákhor, a juhok lakhelyére jött hozzám és mondta nekem: Jábál, én láttam az istent! Mondtam én neki: ne káromold az ö nevét, Nákhor, mert haragja iszonyatos és a porba sújt téged. Mondta ő nekem: a nagyúr kecskéit legeltettem tegnap a Jordánnak távoli partján, fényes nappalon, és én felnéztem az égre. Egyszer csak látom, hogy az égbolt kettényílik, és megbontottátok! El innen színem elől, szolganépség!... Ám a pásztorok közül a legidősebb, Jábál, felemelkedett a porból és Ábrahám haragja ellenére szólt; hatalmas fehér tűzgolyó száll a magasságból. Rohantam felé, és a magas fűben térdeimen csúszva közeledtem a helyhez, ahol leereszkedni láttam. Aztán megpillantottam a fák fölé magasodó hófehér sátorát, mely óriási talpakon nyugodott ottan.., A pásztorok újra a földre vetették magukat és kiáltozták: — Eljött az isteni Elohim! Elohim!... Abrahám döbbenten hallgatta szolgája szavát. Jábál még mindig beszélt. — Nákhor szavai nyomán elindultunk tizenketten, hogy láthassuk mi is az istent, vagy az ö angyalait... — Nagyuram! Elohim angyalai ott álltak a parton, ruhájuk fehéren fénylett, kezükben csillogó csodák, és integettek felénk. Mi azonban megrémültünk és elfutottunk onnan. Azóta futunk, és csak most álltunk meg, hogy zsámolyod előtt elmondjuk a nagy hírt: Elohim angyalai szálltak a földre!... Jábál zokogott és zokogtak mind a pásztorok és rabszolgák, mert féltek a hatalmas isten angyalaitól. A vénember ráncos arcán földöntúli sugarak ömlöttek szét. Sovány karjait az ég felé emelte és reszkető hangon, mégis messzehangzón ezeket mondta: — Az Isten, a hatalmas Elohim megjelenítette orcáját előttem, és mondta nékem: Abrahám, elküldöm hozzád az én angyalaimat, hogy lássanak téged és szolgálhasd őket, miként téged szolgálnak a te rabszolgáid! Félelem sújtotta mind, akik csak hallották Ábrahám szavait. — Ne féljetek, nyomorult szolgák, az isten angyalai csak a bűnös férgeket sújtják kegyetlen csapással, a hűségesek, S kevéssel beérők azonban felmagasztaltatnak általuk. Elohim!... Nagy isten! Könyörgünk Hozzád! A földre borult minden élő és imát mormolt a fűszálak felett. — Elohim! Elohim! Irgal- mazz szolgáidnak! — zúgták a rabszolgák és megtépték gyér ruháikat. ...Ábrahám pedig rendelkezést tett az ő háza népének: Jábál és Nákhor, Leha- bim és Dédán, Gómer és Ma- dai, az asszonyok közül Háda és Keturah, Lea és Cilia induljon útnak az istenek angyalai elé, hogy vezessék őket nagy tiszteletben és nagy alázatban Ábrahámnak sátorához, hogy ő köszönthesse azokat. A kis csapat reszkető szívvel, sújtó félelemmel indult akkor útnak, és haladtak egymás nyomaiban a Jordán partján a nagy kék hegyvo nulat felé. Elől Jábál és legvégül Cilia. Visznek kezükben ajándékokat: gerlicepárt és zsenge galambfiat, gránátalmát, narancsot és más ízletes gyümölcsöket. Mennek remegve és társul' senki más, csak a fényit nap... • A tixonf űrhajósok összegezték eddigi tapasztalataikat. A központi kormányzófülkében voltak valameny- nyien. Horx Lend és Xind Lind után Dox Ten, a parancsnok vázolta elgondolásait. Xindon Tor mindent feljegyzett krónikájába, pontosan, részletesen.., „... A parancsnok beszélt. Érdekes tervét ismertette. — (Folytatjuk^
