Szolnok Megyei Néplap, 1961. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-08 / 133. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961. június 8. A japán nép felháborodása egyelőre meghátrálásra kényszerítette Ikedát Tokió (MTI). Tokióban és Japán másik nagy váro­sában Kyotoban kedden az a légkör volt érezhető, amely tavaly a japán—amerikai úgynevezett biztonsági szer­ződés ellen vívott harcot jel­lemezte — írje az AFP to­kiói tudósítója. Jelentése sze­rint a két japán városban kedden mintegy 150 000 tünte­tő tiltakozott hosszú órákon át fáradhatatlanul az Ikede- kormánynak a japán képvi­selőházban már keresztülhaj­szolt fasiszta törvényjavasla­ta ellen, amely a múlthoz vi­szonyítva még jobban meg­nyirbálja a japánok politikai szabadság] ogait. Az AFP tudósítás szerint a sokmillió lakosú Tokio egész városnegyedeiben megbénult a forgalom a tüntetés órái alatt. A japán rendőrség ria­dókészültségben volt és „ja­vított taktikával” dolgozott. Az eredmény: több mint 600 sebesült, közülük mintegy 30-an kórházba kerültek. Az összetűzésekben 63 rendőr is sérüléseket szenvedett. A keddi hatalmas méretű tüntetések meghátrálásra kényszerítették az Ikeda-kor- mányt Hírügynökségi jelen­tések szerint Ikeda és pártja lemondott arról a tervéről, hogy a japán szenátussal is késedelem nélkül elfogadtat­ja a törvényjavaslatot, hogy annak alapján azonnal meg­kezdje politikai megnyilvá­nulások még szigorúbb elfoj­tását. Ikeda és kormánya most azt tervezi, hogy a törvény- javaslatot a szenátus rendkí­vüli ülésével szavaztatja meg, amelyre csak akkor hívnák össze a szenátorokat, ha már Ikeda — aki június 19-én szándékozik Washingtonba utazni — befejezte a kilin­cselést az amerikai kormány­nál. Tokiói politikai megfigye­lők szerint Ikeda azért ejtette el egyelőre a törvényjavas­lat törvényerőre emelésének kierőszakolását, mert attól tart. hogy elutazásakor még nagyobb méretű tüntetésekre kerülhet sor, különösen a re­pülőtérnél. Ha pedig — mi­ként elődje, Kisi miniszter- elnök tavalyi washingtoni utazásakor — a hátsó kapun lenne kénytelen repülőgépét elérni, tekintélyének olyan megcsorbulásával érkeznék Washingtonba, ami keresz­tezné becsvágyó terveit. • • Összeült a Biztonsági Tanács New York (MTI). Ked­den délután összeült a Biz­tonsági Tanács az angolai helyzet megvitatására. A Biztonsági Tanács ellen­vetés nélkül elhatározta, hogy az AFRO—ázsiai orszá­gok és Jugoszlávia ENSZ- küldöttségének javaslatára napirendjére tűzi az angolai helyzet megvitatását. A továbbiakban a tanács elhatározta, hozzájárul ah­hoz, hogy India, Ghana, a Kongói Köztársaság (Leo­poldville), a Kongói Köztár­saság (Brazzaville) és Nigéria képviselője szavazati jog nél­kül résztvegyen az angolai kérdés vitájában. Zorin külügyminiszterhe­lyettes, a szovjet küldöttség vezetője ezzel kapcsolatban megjegyezte, küldöttségének az a véleménye, hogy a Ka- szavubu-klikk megbízottai nem a kongói népet képvise­lik. Ezután N. Barnes libériái küldött előterjesztette három AFRO—ázsiai (Libéria, Cey­lon és az EAK) országok ha­tározati javaslatát. A javaslat indítványozza, hogy az Biztonsági Tanács 1. erősítse meg a közgyű­lésnek azt a határozatát, — amely követeli a gyarmati A TASZSZ cáfolata Moszkva (TASZSZ). Az Associated Press amerikai hírügynökség olyan jelentést közölt, hogy az utóbbi idők­ben szovjet repülőgépek Pa­kisztán északi határai men­tén repüléseket végeztek légi- fényképezés céljából. A TASZSZ-t fehatalmazták annak-kijelentésére, hogy az említett közlemény alaptalan koholmány és az Egyesült Ál­lamok bizonyos körei terjesz­tik, hogy megzavarják a Szovjetunió és egyes délke­let-ázsiai országok viszonyát. (MTI). Letartóztatták, mert Gagarint dicsérte Szófia (MTI). Mint az Avgi című görög lap jelenti, Szteriosz Milonaszt, Grevna város lakóját letartóztatta a görög rendőrség, mert egy be­szélgetés során kijelentette, hogy Shepard rakétarepülé­sét nem lehet összehasonlíta­ni Gagarin űrrepülésével, mert az utóbbi tett lényege­sen nagyobb. rendszer felszámolását és fel­kéri Portugáliát, alkalmazza ezt haladéktalanul Angolá­ban; 2. szólítsa fel Portugáliát, hogy haladéktalanul szüntes­sen meg minden elnyomó in­tézkedést Angolában; 3. kérje fel a közgyűlés ál­tal létrehozott (Venezuela, Finnország, Malájföld, a Da­homey Köztársaság és Szu­dán képviselőiből álló) vizs gáló-bizottságot, hogy tegyen jelentést a Biztonsági Tanács­nak és a közgyűlésnek. Az el nem kötelezett országok előkészítő értekezletének újabb ülése Kairó (MTI). Az el nem kötelezett országok értekez­lete kedd este zárt ajtók mel­lett folytatta vitáját. A nyugati hírügynökségek értesülései szerint Raul Roa, Kuba külügyminisztere in­dítványozta, hogy több orszá­got hívjanak meg az értekez­letre. Beleértve Libiát és a Maláji Államszövetséget. — Irak küldötte támogatta a ja­vaslatot és szorgalmazta Al­géria és a Gizenga stanley- villei kormánya által képvi­selt Kongó meghívását. Részletes felvilágosításokat nem adtak a tanácskozások lefolyásáról. A küldöttségek köreiben mindössze azt hang­súlyozták, hogy a keddi tár­gyalások igen hasznosak vol­tak. Kennedy televíziós beszéde a béesi találkozóról Washington (MTI). Mint az AP jelenti, Kennedy ameri­kai elnök kedden, magyar idő szerint éjfélkor 25 perces te­levíziós beszédben számolt be az amerikai népnek euró­pai útjáról és bécsi tanács­kozásairól. Bevezetőben megemléke­zett De Gaulle elnökkel foly­tatott tárgyalásairól s ezeket „igen bátorítónak” mondotta. Kijelentette, hogy a „közös kötelezettségeink fényében eltörpültek azok a szemléleti különbségek, amelyek egy és más problémában adód­tak”, de nem igyekeztek a „valóságtól eltérően egyetér­tést színlelni" bizonyos kér­désekben. Kennedy elnök televíziós beszédét a továbbiakban Hruscsov szovjet miniszterel­nökkel folytatott bécsi ta­nácskozásainak szentelte. — Azért mentem Bécsbe — mondotta —, hogy találkoz­zam a Szovjetunió vezetőjé­vel, HruscsowaL Találkozá­A kubai kormány elvárja, hogy a fogoly zsoldosokat kiváltó bizottság küldöttei felkeressék Key West (MTI). A ha­vannai rádió kedden este kö­zölte, a kubai kormány mi­nisztertanácsot tartott, ame­lyen foglalkozott a Kuba el­len intézett, kudarcba fulladt támadás idején fogságba esett amerikai zsoldosok és traktorok kicserélésének kér­désével. Mint ismeretes, a kubai kormány hajlandó a fogságában lévő 1214 zsoldost szabadonbocsátani, ha a tá­madás okozta károk jóváté­teleként 500 mezőgazdasági traktort kap az Egyesült Ál­lamoktól. ,,Kuba ezt a cserét nem­csak az okozott károk anya­gi jóvátételének tekinti, ha­nem a kubai kormány nagy­lelkűsége megnyilvánulásá­nak is, mert az igazságot nem érte volna sérelem, ha a foglyul ejtett zsoldosok megkapták volna méltó bün­tetésüket” — állapította meg a havannai rádió, — majd hangoztatta: a cserével az Egyesült Államokban foglal­kozó bizottság eddig csak írásbeli érintkez4sbe állott a kubai kormánnyal, ami hely­telen eljárásnak bizonyult. Éppen ezért — közölte — a kubai kormány elvárja, hogy — mint már szó volt róla — a bizottság képviselői szemé­lyesen keresi^ fel a kubai kormányt. Ennek megtörtén­te után a kubai kormány haj­landó a csere kérdésében vég­legesen dönteni. sunk alkalmával higgadt és beható eszmecserét folytat­tunk. Igen alaposan és őszin­tén kicseréltük nézeteinket mindazokról a fő kérdések­ről, amelyek országainkat el­választják egymástól. — Közölhetem önökkel — folytatta az elnök —, hogy ez a két nap igen higgadt két nap volt. Nem volt udvarias­kodás, nem volt indulatosko­dás, egyik részről sem hang­zottak el fenyegetések vagy ultimátumok. Egyik fél sem adott vagy kapott fontos en­gedményeket. Nem tervez­tünk vagy nem hoztunk na­gyobb döntéseket, nem ér­tünk el látványos eredményt és nem is tettünk úgy, mint­ha elértünk volna. — Ezt az értekezletet nem ilyennek szántuk és nem is volt ilyen, sőt azt sem ter­veztük, hogy a jövőben bár­milyen csúcsértekezletet tart­sunk Bécsben. Mindazonáltal — tette hozzá Kennedy —, amilyen józannak, ugyan­olyan mérhetetlenül hasznos­nak is ítélem meg Hruscsov miniszterelnökkel történt ta­lálkozásomat. — A bennünket elválasztó szakadék -’ folytatta Ken­nedy — ilyen rövid idő alatt lényegesen nem szűkült, de legalább az eddiginél na­gyobb mértékből megnyíltak a tanácskozás útjai. Most már legalább kisebbek mind­két részről a veszélyes félre­értés esélyei és azok az em­berek, akiknek a döntésétől függ részben a béke, legalább megegyeztek abban, hogy fenntartják a kapcsolatot egy­mással. Kennedy ezt fontos ered­ménynek mondotta, majd hozzáfűzte: — Nem azért mentünk el, hogy engedjünk alapvető ér­dekeinkből, de mindketten ott voltunk, mert — úgy hi­szem — felismertük, hogy mindkettőnk országa képes szörnyű kárt okozni a másik­nak, hogy egy ilyen háborút el lehet és el kell kerülni, ha egyáltalán lehetséges, mert a háború semmilyen vitát nem old meg, semmilyen doktrí­nát nem bizonyít. Felismer­tük tehát, hogy gondoskod­nunk kell ellentétes érde­keink olyannyira közvetlen összecsapásának megakadá­lyozásáról, amely már szük­ségszerűen háborúba torkoll­nék. Kennedy hangoztatta, hogy mindezek alapján hasznosnak tekinti a bécsi tárgyalásokat és rámutatott, hogy az egyik kérdés, amely „a megegyezés némi közvetlen kilátásával kecsegtetett”, a laoszi kér­dés volt, majd reményét fe­jezte ki, hogy a közeli napok­ban Genfben haladást érnek el ebben a kérdésben. Kennedy a továbbiakban ki jelentette, ,,legbal jóslatúbb megbeszélésünket Németor­szágról és Berlinről folytat­tuk”. Az elnök elmondotta, hangoztatta Hruscsov előtt, az Egyesült Államok és nyu­gat-európai szövetségesei to­vábbra is ragaszkodnak nyu­gat-berlini jelenlétükhöz és ahhoz, hogy e várossal fenn­tarthassák az összeköttetést. Kennedy hozzáfűzte, hogy er­ről a kérdésről Hruscsov is részletesen kifejtette néze­teit és „mindez további ta­nácskozások tárgya lesz”. — (MTI) * • A zanzibári eseményekről London (TASZSZ). A Daily Worker szerkesztőségi cikkben kommentálja a leg­utóbbi zanzibári eseménye­ket és rámutat, hogy Nágy- Britannia kormány továbbra is az imperializmus hagyo­mányos taktikáját, az hoszd meg és uralkodj” elvet köve­ti, amelyet az angolok hosz- szú éveken át alkalmaztak ezen a szigeten. Most — írja a lap — amikor Zanzibár a függetlenség felé halad, az ottani gyarmati hatóságok- faji rendzavarásokat szíta­nak, hogy ürügyet teremtse­nek újabb angol csapatok odavezénylésére. (MTI). , (20) — Ábrahám. szolgám, bo­rulj le előttem és hallj en­gem! A vénember a földet csó­kolta ott, ahol révületében az isten saruit látta állanh — Avagy eltitkoljam-é cselekedetemet tőled? Ábrahám sárral szennyez­te ősz szakállát és hörögve szólt: — Ne titkold, uram, mert bizonyára hasznunkra és oku­lásunkra tennéd, nekem és egész házam népének ... — Szólok, Ábrahám! — dö­rögte az Űr. — Elküldöm hoz­zád angyalaimat, hogy lássa­nak téged és szolgálhasd őket, míg házadnak vendé­gei lesznek. Ábrahám megtépte az ő ruháját, és sárral szennyezte az ő testét. — Elohim! Nagy isten! Az Űr leintette őt és mon­dotta végezetül: — íme, ezt kívántam kö­zölni veled, Ábrahám, Tháré- nak fia, én szolgám. Angya­laim járjanak nálad békes­séggel... Ügy legyen! ... Ábrahám vonagló, kí­nokba torzult teste felett ag­gódva állt Sárai, az ő felesé­ge és háza népének több rab­szolgája. Mikor megnyugodni látszott, letisztították arcát, ruháját és ültették őt vissza óvatosan székébe, a sátor nyí­lásába. Fejére vizes tömlőt szorítottak, mellkasát ecetfa nedvével dörzsölték. A ro­ham elcsillapult. A vénember kinyitotta szemét és körben­Fantasztikus regény járatta fáradt tekintetét. Már éppen szóra nyílt a szája, amikor öt pásztora érkezett sátorához rémült arccal, és kimerültén hosszú rohanás­tól. A nagyúr előtt porba om­lott az öt bőrruhás ember, és kiáltozva Elohim nevét emle­gették. Ábrahámot a féktelen ha­rag vasmarka szorongatta, és elűzni akarta az öt pásztor­embert. — Korbács sújtson reátok, gazok, hogy nyugalmamat — Nagyúr, megállj a bün­tetéssel!... Reszket a szí­vünk, a testünk, nagyúr! Agyunkra bódulat hullott, nem tudunk mást, csak egy­re kiáltani: Elohim angyalai szálltak a földre! — Elohim! Könyörülj, Elo­him! — ordították túlharsog­va egymást a bőrruhás pász­torok és a szemük könnyben úszott, és leborultak újra a földre. Jábál tovább beszélt. — Nagyúr! Lábadnak pora, Nákhor, a juhok lakhelyére jött hozzám és mondta ne­kem: Jábál, én láttam az is­tent! Mondtam én neki: ne káromold az ö nevét, Nák­hor, mert haragja iszonyatos és a porba sújt téged. Mond­ta ő nekem: a nagyúr kecs­kéit legeltettem tegnap a Jor­dánnak távoli partján, fényes nappalon, és én felnéztem az égre. Egyszer csak látom, hogy az égbolt kettényílik, és megbontottátok! El innen szí­nem elől, szolganépség!... Ám a pásztorok közül a legidősebb, Jábál, felemelke­dett a porból és Ábrahám ha­ragja ellenére szólt; hatalmas fehér tűzgolyó száll a magasságból. Rohantam felé, és a magas fűben térdeimen csúszva közeledtem a hely­hez, ahol leereszkedni lát­tam. Aztán megpillantottam a fák fölé magasodó hófehér sátorát, mely óriási talpakon nyugodott ottan.., A pásztorok újra a földre vetették magukat és kiáltoz­ták: — Eljött az isteni Elohim! Elohim!... Abrahám döbbenten hall­gatta szolgája szavát. Jábál még mindig beszélt. — Nákhor szavai nyomán elindultunk tizenketten, hogy láthassuk mi is az istent, vagy az ö angyalait... — Nagyuram! Elohim angyalai ott álltak a parton, ruhájuk fehéren fénylett, kezükben csillogó csodák, és integettek felénk. Mi azonban megré­mültünk és elfutottunk on­nan. Azóta futunk, és csak most álltunk meg, hogy zsá­molyod előtt elmondjuk a nagy hírt: Elohim angyalai szálltak a földre!... Jábál zokogott és zokogtak mind a pásztorok és rabszol­gák, mert féltek a hatalmas isten angyalaitól. A vénember ráncos arcán földöntúli sugarak ömlöttek szét. Sovány karjait az ég fe­lé emelte és reszkető hangon, mégis messzehangzón ezeket mondta: — Az Isten, a hatalmas Elohim megjelenítette orcá­ját előttem, és mondta né­kem: Abrahám, elküldöm hoz­zád az én angyalaimat, hogy lássanak téged és szolgál­hasd őket, miként téged szol­gálnak a te rabszolgáid! Félelem sújtotta mind, akik csak hallották Ábrahám szavait. — Ne féljetek, nyomorult szolgák, az isten angyalai csak a bűnös férgeket sújtják kegyetlen csapással, a hűsé­gesek, S kevéssel beérők azonban felmagasztaltatnak általuk. Elohim!... Nagy is­ten! Könyörgünk Hozzád! A földre borult minden élő és imát mormolt a fűszálak felett. — Elohim! Elohim! Irgal- mazz szolgáidnak! — zúgták a rabszolgák és megtépték gyér ruháikat. ...Ábrahám pedig rendel­kezést tett az ő háza népé­nek: Jábál és Nákhor, Leha- bim és Dédán, Gómer és Ma- dai, az asszonyok közül Háda és Keturah, Lea és Cilia in­duljon útnak az istenek an­gyalai elé, hogy vezessék őket nagy tiszteletben és nagy alá­zatban Ábrahámnak sátorá­hoz, hogy ő köszönthesse azo­kat. A kis csapat reszkető szív­vel, sújtó félelemmel indult akkor útnak, és haladtak egymás nyomaiban a Jordán partján a nagy kék hegyvo nulat felé. Elől Jábál és legvégül Cil­ia. Visznek kezükben ajándé­kokat: gerlicepárt és zsenge galambfiat, gránátalmát, na­rancsot és más ízletes gyü­mölcsöket. Mennek remegve és társul' senki más, csak a fényit nap... • A tixonf űrhajósok össze­gezték eddigi tapasztalatai­kat. A központi kormányzó­fülkében voltak valameny- nyien. Horx Lend és Xind Lind után Dox Ten, a pa­rancsnok vázolta elgondolá­sait. Xindon Tor mindent fel­jegyzett krónikájába, ponto­san, részletesen.., „... A parancsnok beszélt. Érdekes tervét ismertette. — (Folytatjuk^

Next

/
Thumbnails
Contents